2013/10/30

Dungeon Roll

Ez is megtörtént. Egy kickstarteres kampányban vettem részt, aminek nyomán, egy minden kitűzött célt elért terméket kaptam kézhez. A Dungeon Roll finanszírozásának sikere már abban a pillanatban biztos volt, amikor csatlakoztam, mégis hosszasan hezitáltam, mielőtt csatlakoztam volna a közösségi előfinanszírozású társasjátékhoz.
 
Lássuk miről is van szó. A játék neve magában hordozza a tartalmát. A dungeon azon csúnya angol szavak közé tartozik (az artifact szóval együtt), aminek magyar megfelelőjét nagyon nehéz egy szóba sűríteni. A kazamata és várbörtön nem igazán adja vissza azt a tartalmat, amit egy szerepjátékokban vagy fantasy témakörben kicsit otthon mozgó egyén gondol. A dungeon általában egy sötét, rendszerint föld alatti hely, ahol bátor kalandozók küzdenek a gazdagságért és hírnévért. Ráadásul a biztosan felbukkanó szörnyeken túl szinte egy sárkány jelenléte is garantált. A játék nevében szereplő roll pedig egyértelmű utalás, hogy itt bizony kockadobásokkal dől el, ki lesz az a hős, aki a legdicsőbben távozik a szörnyek megszálta terepről.
 
Mi is lapul a dobozban...
...vagyis jelen esetben kincsesládában.
Egy 10 oldalú dobókocka, amivel az aktuális szintet, azaz egyszerre megjelenhető szörnyek számát jelöljük. 7+1 fehér kocka, ami a kalandozó csapatunkat jelöli. 7+2 szörnykocka, 8+1+8 karakterlap, 4 játékos részére 1-1 segédlap, egy temető- és egy sárkányfészek lap.
Kapunk még rengeteg apró kartonkört, amik a tapasztalati pontjaink és begyűjtött kincseik jelölésére szolgálnak. Valamint ezen felül még kapunk egy szabálykönyvet, valamint a hősök tulajdonságait részletező szabálykönyvet.
 
Hogyan játszuk
A Dungeon Rollt 1-4 játékos játszhatja, de igazából akár annyi is, ahány karakterlap van. Ez azonban egyáltalán nem lenne szerencsés, mert sokat kell várni, mire valaki sorra kerül.
A játékszabály egyszerű, de könyvecske egy kicsit túlbonyolítja, nem a legegyszerűbb módon magyarázza mit is kell csinálni.
 
Miután kiválasztottuk a kívánt hősöket és a kezdőjátékosokat. A kalandozó (fehér) kockák kerüljenek az aktív játékoshoz, a szörnykockák (feketék) a mellette ülőkhöz. A játékos előtt három fázis áll.
 
1. Frissítés: Amikor új játékos kerül sorra, akkor "frissíteni" kell a hőst, ami azt jelenti, ha egy korábbi körben felhasználtuk/kimerítettük annak különleges tulajdonságát (fekvő helyzetbe tettük), akkor most újra aktív állapoba (állóhelyzetbe) kell tennünk a kártyát.
 
2. Alkossuk meg a kalandozó csapatot. A fehér kockákkal az aktív játékos megdobja a kalandozó csapatot. Egyszer lehetőség van tetszőleges számú kocka újradobására is. A csapat a következő tagokból állhat: bajnok (joker, akit bármilyen szerepben használhatunk), harcos, varázsló, pap, tolvaj és tekercs (amivel lehetőség van valamelyik kocka újradobására, vagy ital elfogyasztására).
 
3. Kalandozás a sárkány barlangjában. A dungeont jelen esetben én a sárkány barlangjának tekintem, ahol szörnyekkel és kincsekkel futhatunk össze, vagy nagy ricsajunkkal akár a sárkányt is felébreszthetjük.
 
Harc:
Kedves játékostársunk az aktuális szintnek megfelelő számú dobókockával dob. Ha sikerült legyőzni a szörnyet, akkor eldönthetjük próbára tesszük-e újra a szerencséket, és a tízoldalú kockán eggyel magasabbra állítjuk-e a szintet (ami azt jelenti, hogy kövekező körben már eggyel több szörnykocka eredményét kell túlszárnyalnunk), vagy megállunk és begyűjtjük az aktuális szinttel megegyező számú tapasztalati pontot.
 
A szörnykockákkal való dobás eredménye a következő lehet: goblin, csontváz, nyálka, kincsesláda, varázsital vagy sárkány. A fehér és fekete kockák színe remekül jelzik, hogy melyik szörny ellen, milyen fajta kalandozó jelenti a legaktívabb segítséget. Míg egy szörnyet bármelyik csapattagunkkal legyőzhetünk, addig egy szörnytípusból bármennyit legyőzhetünk egyetlen bajnokkal, harcossal, pappal vagy varázshasználóval is, a tolvajok pedig egyszerre több kincsesládát nyithatnak ki.
 
A harcban résztvevők csapattagok rögtön a temetőbe kerülnek, ahonnan a varázsitalok segítségével támaszthatóak fel. Érdekes fordulat, hogy győzelem esetén is a temetőbe kerülnek kalandozóink, de a játék csak így működhet. Miközben az egyre magasabb szinteken egyre több ellenfél jön velünk szemben, úgy a harcban résztvevő csapattagjaink száma egyre csak fogy, ahogy az esélyünk is a sikerre. Ráadásul a sárkány is felébredhet, miután megdobtuk a 3. sárkányunkat (minden körben dobott sárkányt ábrázoló kockát félre kell tennünk).
 
A sárkány elleni harc is elég egyszerű. Három különböző kalandozó szükséges a legyőzéshez (kincsek és a hős tulajdonságai is felhasználhatók ehhez!).
 
Az egyes szinteken a kockadobások eredményét a következő sorrendben kell végrehajtani. Először a szörnyeket kell legyőzni (ha vannak) és csak azt követően jöhetnek a kincsek és varázsitalok. Majd a legvégén ellenőrizni kell, hogy összegyűjt-e már a három sárkány. Ha igen,  akkor kötelező ellene harcolni (Siker esetén egy 1GYP + 1 kincs jár, a kudarc esetén pedig a következő játékos jön, mi pedig üres kézzel távozunk). Győzelem esetén választhajuk, hogy megállunk, vagy lépünk a következő szintre. Ha elbukunk az egyik szinten, akkor nem kapunk győzelmi/tapasztalati pontokat, ha igen, akkor a szinttel megegyező számban.
 
A fűszer
Hogy egy kicsit több legyen a játék egy egyszerű, "tedd próbára a szerencsédet"-kockadobáldánál arról a kincsek és a karakterek egyedi tulajdonságai gondoskodnak.
 
Kincsek
Egy tolvajjal vagy bajnokkal tetszőleges kincsesládát kinyithatunk. Nem sok értelme van egy körön belül egyetlen ládát kinyitni (ahogy egyetlen varázsitalt elfogyasztani sem), csak akkor a szörnykockákkal legalább kettőt dobtak ki nekünk. A kincsek közt a kalandorokkal megegyező tulajdonságú kartonkörök lapulnak, de ezeken felül lehet sárkánycsali, sárkánypikkely, vagy akár egy biztonságos faluba repítő teleport is. Ezek használatával bánjunk bölcsen, mert a játék végén 1-2 győzelmi pontot érhetnek.
Hősök
Minden hős rendelkezik egy alap- és egy különleges tulajdonsággal. Az alaptulajdonságot mindig, minden harcban, vagy kör elején lehet használni, míg a különlegeset csak egyszer. Ez utóbbit jelöljük a lap elforgatásával. A tulajdonságokat nagyon figyeljük, mert igencsak hasznosak lehetnek a harcok során, de azt is, hogy az 5. megkapott tapasztalati szint után forgassuk át a túloldalra, ami nagyobb bónuszra ad lehetőséget.
 
Befejezés
A játék azt követően ér véget, miután minden játékos teljesítette a 3. körét. A győztes pedig az lesz, aki a legtöbb győzelmi/tapasztalati pontot gyűjtötte. Apróság, de a pontszámtól függően rangot is lehet kapni.
 
Végkövetkeztetés
A játék nem rossz, de ne várjunk tőle túl sokat. 3-4 főnél több személynek egyszerre nem ajánlott a várakozási idő miatt és nincsen benne túl nagy szórakozási faktor sem. Gyerekekkel élvezhető, főleg ha szövünk mellé egy pici mesét is. A 4 és 6 éves gyermekeimnek tetszett, de két játéknál többre egyszerre soha nem jutottunk. Az árát és a kickstarterrel szerzett tapasztalatot bőven megérte. A pénzemért elfogadható minőséget kaptam és még a játék is szórakoztató valamilyen szinten. A támogatásomat nem bántam meg.


A képek sajátok, melyek minőséért elnézést kérek, mivel sem megfelelő technikám, sem megfelelő képesítésem nincsen normálisabb képek készítésre. Végül pedig egy olyan "hiba", amit nem én követtem el, ez egy igazi "egyedi kocka". 


A húzópakli blogon Csibu "kolléga" is írt a mai napon egy ismertetőt, ami talán jobb is, mint ez. ;)

2013/10/29

Richard Lee Byers - Hanyatlás (A Pókkirálynő háborúja I.)

A 2000-es évek elején Jimmy barátom árasztott el rengeteg fantasy könyvvel, még jobban megszeretve velem ezt a műfajt. Ezen belül széles volt a kínálat, mert a George R. R. Martin fémjelezte high-concept-fantasy-n túl kaptam rengeteg "ponyvát" is. A Sárkánydárda sorozat teremtette világhoz kapcsolódó könyveket túl, megismerhettem az Elfeledett Birodalmak (Forgotten Realms) érdekes világát is. Bár főleg az R.A. Salvatore által írt könyvek mutatták az utat, de sok más írótól is, sok más könyvet, szereplőt és területrészt megismerhettem Faerűn széles világán.
 
A Pókkirálynő háborúja több szempontból érdekesnek ígérkezett. Egyrészt visszavitt minket abba a világba, amit a Sötételf trilógia könyvein megismerhettünk, másrészt egy kicsit jobban megismerhettük belőle Mélysötét minden szempontból sötét világát. Mikor először olvastam a Pókkirálynő háborúja sorozatot, akkor nem sikerült a végére jutnom. 2 vagy 3 könyvvel a vége előtt egy kicsit elszakadtam az olvasmányforrásomtól, ezért soha nem tudtam meg, hogy mi lett vége. Ezért is kezdtem neki újra a sorozatnak, remélve, hogy nem olyan végtelen folyammá alakult ez is, mint Drizzt Do'Urden kalandjai.
 
Mióta először olvastam az első könyvet elég sok víz lefolyt a Dunán. Akkor is tudtam, hogy ponyva az iromány, de szórakoztatónak találtam. Egy picivel másabb, sötétebb volt, mint a korábbi olvasmányok, mégha érezhetően erősen képtelennek és élhetetlennek is tartható. De ki keresne sok realitást egy fantasy olvasmányban. Kit érdekel, hogy miként képesek élve maradni a sötétben, a folyamatos ármánykodás közben a különböző fajok? Ezen "műveknek" a kizárólagos célja csupán a szórakoztatás és nem a mély gondolkodtatás.

A történet a sorozat egyik első része, tehát tipikus "ismerjük meg a karaktereket, akikből csapat lesz, hogy egy közös ügyért küzdjenek". Talán a tipikus szót is idézőjelbe kellett volna tennem, mert a drow társadalom nem igazán mondható tipikusnak. (Annyira jellemző volt az a jelenetsor, amikor a menekülő kereskedők között egyszercsak valaki felkiáltott, majd amikor megvizsgálták, mi is történt, mindenki csak érzelemmentesen elfogadta, hogy csak az egyik kereskedő végzett az egyik konkurenssel.)

A szereplők útjai külön utakon futnak, majd a végére szépen összeérnek. Ezen történetszálakon megismerhetünk egy mágust, egy fegyvermestert, egy papnőt, egy féldémont, egy másik város nagykövetét és egy felderítőt. Mindegyikük tekintélyes és hatalmas a maga módján, mert ha bénák lennének, akkor nem is lenne helyük a csapatban.

Menzoberranzan egy titkot rejt, amit szeretnének elhallgatni mindenki elől, de végül mindenki előtt kitudódik. Ez a dolog csak olaj, ami már lángra lobbanni készülő tűzre, mely akár a dicső város vesztét is okozhatja.

A könyvben van vér, kegyetlenség és minden, amit a szerepjátékosok imádnak. Az egészet kellemesen fűszerezi be a drow társadalom furcsán szőt politikai pókhálója, ami mindig tartogathat meglepetéseket. Ugyan már nem vagyok annyira lelkes, mint tíz éve, de még mindig elfogadható szórakozást nyújtott Richard Lee Byers Hanyatlás című könyve, ami A Pókkirálynő háborúja sorozat első kötete.

2013/10/01

LG 22EA63V-P 22" IPS LED Monitor

Bevallom, hogy voltak és még vannak is félelmeim a jelenlegi monitorommal kapcsolatban. Ennek egyszerű oka, hogy az előző lapos monitorom is LG volt, ami egy évvel a garanciaidő letelte után bemondta az unalmast.
 
Egy ideig még bíztam a csodában, hátha sikerült meggyógyítani az én kis, kedves, első 22 collos monitoromat. Sajnos nem jött össze... Ezért kitartó kutatásba kezdtem, hogy mit érdemes megvenni azért az árért, amit rászánok a dologra. Elsőnek két dolog volt világos. Nem akartam 22"-nál kisebb monitort venni, valamint igyekeztem úgy az ár/teljesítmény vonalon mozogni, hogy egy véresszájú prohardver fórumos guru se nagyon tudjon belémkötni. Részben az oldal javaslata alapján esett a választásom a címben is említett típusra.
 
A hozzászólásokat is igyekeztem tüzetesen átvizsgálni, bár azok inkább arra akartak irányítani, hogy vegyek 24 collos, vagy annál nagyobb képátmérőjű kijelzőt az asztali számítógépemhez. Ráadásul, a hozzászólások nagy része azért sugallja, hogy több pénzt kellene szánni a dologra.
 
Korában én is úgy gondoltam, hogy egy monitor az tartós beruházás, nem csak 1-2 évet kiszolgáló jószág. Sajnos ebben tévedtem, ezért a választásnál inkább a 40 000 Ft környéki árkategóriát céloztam meg. Ha valami baj lenne 3 év után, akkor se nagyon bánkódjak.
 
A monitor paramétereit felsorolhatnám, de inkább linket adnék hozzájuk, mert egy kicsit buta vagyok a sok jellemző kapcsán. A főbb, kiemelendő dolgok, hogy IPS paneles, valamint HD felbontásra képes. A többiek "csak" számok, amik egy laikus számára nem mondanak sokat. De szerintem igazából csak a látvány számít.
 
Mit is értek látványon? Az előző monitornál túl sárga volt a fehér szín. Valamiért a LED-es lámpáknál is használt melegfehér fény kifejezés jutott róla mindig az eszembe. Jelen esetben azonban a fehér, valóban fehérnek tűnik. Fontos még, hogy sokkal jobb betekintési szöggel bír, mint az előző testvére. A HD felbontás számomra nem volt annyira fontos, de nem baj, ha jó sok minden fér el a monitoromon.
 
Filmet és sorozatot nézni is nagy élmény vele, de ezeket jobban szeretem inkább tévén nézni, kellemesen eldőlve, mint a monitor előtt ücsörögve.
 
Persze, tökéletesen nem vagyok vele elégedett. A monitor alsó részén vannak az érzékelők, amikkel a beállításokat lehet kezelni. Én sokkal jobban örültem volna fizikai gomboknak, mert így elég nehézkes a dolog, és a be-/kikapcsolás sem mindig egyértelmű. A HD felbontás egy kicsit ellop a videókártya teljesítményéből is, ami a mai kor követelményeinek már nem elég izmos. Csak az a gond, hogy annak cseréje, több más alkatrész cseréjét is hozná magával, amiket én egyáltalán nem szeretnék. Talán, majd egyszer, ha nyerek a lottón.
 
Mindenesetre, most úgy látom, nem volt rossz választás ez a monitor, amit már több hónapja használok. Igazán elégedett csak akkor lehetek majd a választásommal, ha már több évet is probléma mentesen kiszolgált.