2009/05/30

Banános torta piskótatekerccsel

Sajnálatos módon, hiába indultunk el 5 óra magasságában Budapestről, csak 9 óra körül sikerült megérkeznünk Mátraterenyére. Ugyanis az M3-as autópályán volt két vagy több baleset is, ami miatt dugók alakultak ki. Az egyiket próbáltuk egy kicsit átvészelni, hogy beültünk a Budapest határában lévő McDonald'sba, de sokat nem segített.

Mivel a héten volt öcsém (05.26) és nagymamám (05.29) születésnapja, ezért jó lett volna rá tortát szerezni. Sajnos 8 óra után már nem sok esélyünk lett volna arra, hogy pásztói Csibe cukrászda(?) nyitva legyen, és még tortát is találjunk ott, ezért elég nagy hiányérzettel érkeztünk meg Mátraterenyére. Évi azonban kitalálta, hogy csináljunk valami tortát.

Talált egy receptet, azonban elég nagy gondban voltunk, ugyanis az eleve epres recepthez nem volt eprünk. Azért szerencsére sikerült feltalálnunk magunkat, valamit a receptet is egy kicsit feljavítani (szintén Évi ötletével).

Az eredeti recept neve: Epres babapiskóta
Hozzávalók: 50dkg eper, 30 dkg babapiskóta;
a krémhez: 2,5dl tej, fél rúd vanília, 3 tojássárgája, 6 evőkanál kristálycukor, 1,5dkg zselatinpor, 3dl tejszín

Ehhez képest a dolog a következő módon készült:

Tészta:
6 tojásból piskótát sütöttem a 30dkg babapiskóta kiváltására. Aki még nem sütött piskótát annak álljon itt a klasszikus recept. Vegyél 6 tojást, válaszd külön a fehérjét és a sárgáját. Ezt követően a fehérjét verd fel keményre, majd adj hozzá 6 evőkanál kristálycukrot. Verd egy kicsit tovább, majd add hozzá a tojások sárgáját is. Ha ezzel megvagy, akkor kapcsold ki a habverőgépet, vagy tedd félre a kézi habverőt, és széles fakanállal óvatosan, de ugyanakkor nagy mozdulatokkal keverd bele a 6 púpozott kanál lisztet (ez lehet egy kanállal több is, a lényeg, hogy térfogatra valamennyivel több legyen a liszt, mint a cukor). Ezt követően az egészet rakd be egy kivajazott/margarinozott és lisztezett tepsibe, és nagyjából 200 fokon vagy közepes fokozaton süsd 10-15 percig. Érdemes fogpiszkálót szúrni a tésztába, ha úgy érezzük, hogy készen van. Ha a fogpiszkálóra rátapadt a tészta, akkor még nincsen készen, ha pedig úgy átmegy rajta, hogy nem ragad rá semmi, akkor készen vagyunk vele. Ilyenkor, ha gyorsan hideg konyhakőre tesszük, akkor gyorsan elválik a tepsi oldaláról, de ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Miután a piskóta készen lett kiborítottam az egészet egy tálcára, majd ezzel (vagy az asztal lapjával) párhuzamosan elfeleztem. Így kaptam két féltésztát. Évi az nem sült (tehát középső részeket) megkente lekvárral, majd én feltekertem. Készen is lett a klasszikus piskótatekercs. A rutinosabbak (vizes vagy nedves) konyharuhába teszik a tésztát, és úgy tekerik fel. Mivel én ezt már régen csináltam, ezért teljesen kiment a fejemből, de így is sikerült nagyon jól feltekerni.

Krém:
3 tojást kettéválasztottam. A sárgáját rögtön egy kis lekvárosüvegbe tettem 3 evőkanál kristálycukor kíséretében. Ehhez a 2,5dl tejből egy kicsit hozzáöntöttem. Ezt követően az eredeti 2,5dl- tejből megmaradt mennyiséget 2 vaníliás cukorral felforraltam. Miközben a folyadék forrt, a lekváros üvegre rátettem a tetejét, és összeráztam a benne lévő elegyet. Így lehet csomómentesre kikeverni a tejet a tojással és cukorral (máskor is alkalmazható a dolog, pl. madártejnél, de ott egy kis lisztet is érdemes beletenni).
A felforrt tejhez hozzáteszem az összerázott keveréket, és melegen sűrűre kevergetem. Itt egy picit hibáztam, mert egy picit összekapta a tojást a tej, de szerencsére nem vészesen. Tehát nem kell megijedni. A sűrűség sem túl fontos, tehát ne akarjunk pudingfőzéskor tapasztalt sűrűséget elérni.

A 1,5dkg zselatinport fél deci vízzel összekevertem, majd egy kicsit melegítettem, hogy elolvadjon a zselatin. Ezt hozzá kell keverni a sűrűre főzött tejes tojáshoz, majd tegyünk az egészet a hideg/hűvös konyhakőre.
Vágjuk apróra a gyümölcsöt. Sajnos nem volt eper sehol, ezért banánt voltunk kénytelen használni. Ezt is inkább szemmértékre, mint pontos súlyra daraboltuk, de a fél kiló az mindenképpen jó arány. A nagy munka alatt nagyjából kihűlt a keverék, tehát neki lehetett látni a tejszín felverésének.

A 3dl tejszínt (miért pont 2dl-es kiszerelések vannak?) keményre vertem, majd hozzákevertem 3 evőkanál kristálycukrot. Ezt követően habverővel az egész ment a korábbi masszába. Ezzel még nem értünk a dolgok végére, mert belekerült a feldarabolt banán is.
A piskótatekercset felszeleteltem, majd egy tortaforma szélébe állítottam őket, valamint a forma alját is kibéleltem vele. Nem kell megijedni, nekünk megmaradt az egyik tekercs teljesen, valamint még egy kevés is abból, amit felhasználtunk. Miután ezzel megvoltam beleöntöttem keveréket és mehetett az egész a hűtőbe.

Évi még tovább kreatívkodott. A megmaradt lekvárt beletette a korábbi zselatinos tálba, majd egy kicsit felmelegítette. Az így folyékonyabbá vált lekvárt pedig sajátos formákban rácsurgatta a torta tetejére. A tálban maradt pici zselatinnak köszönhetően így egy picit meg is szilárdult a dolog miután kihűlt.

Egész jó kis süti lett. Azt hiszem, hogy érdemes lesz majd eperrel is kipróbálni.

2009/05/26

Armin van Buuren: A State of Trance 2009

Tegnap jelent meg Armin bácsi A State of Trance 2009 névrehallgató mixlemeze, amin nagyon jó kis muzsikák vannak. Majd lehet, hogy írok róla egy hosszabb értekezést, ha sikerült az egészet meghallgatnom. Nem kis elismerés lehet a Myon & Shane54 formációnak egy mixükön túl még egy saját alkotásuk is felkerült a kétlemezes albumra.

Itt pedig legyen egy kedvcsináló videó:

2009/05/18

Nesze neked, Pete Tong!

Már nem most láttam, csak most jutottam, hogy írjak is róla valamit. Ebben a filmben van minden, ami kell. Szex, csajok, buli, rakendroll... azaz inkább trance muzsika.

Elég érdekes a "Nesze neked, Pete Tong" megalkotása, ugyanis tartalmaz elég erős al-dokumentalista részleteket is. Az erősséget itt az jelenti, hogy neves lemezpörgetők is a képernyőre kerülnek. Azt hiszem, hogy Paul van Dyk, Carl Cox, vagy Tiesto neve sokak számára elég ismerős lehet.

A történet szerint Frankie Wilde egy nagy tehetséggel megáldott lemezpörgető mester. Ebből él, és igyekszik minden előnyét kihasználni. Töménytelen mennyiségben iszik, drogozik és csajozik. Közben pedig rendkívül trágár módon beszél és viselkedik. Azonban egyszercsak beüt a gond. Szépen lassan elveszíti a hallását, és így teljesen hasznavehetetlenné válik DJ-ként és producerként. Újra az italhoz és az alkoholhoz fordul, aminek köszönhetően elveszíti feleségét és gyermekét (aki láthatóan nem is az övé).


Nagy nehezen azonban mégiscsak sikerül kilábalnia ebből a kétségbeesett helyzetből. Talál egy nőt, aki nemcsak, hogy megtanítja hogyan kell élnie süketen, de egyben lelki társa is lesz Frankie-nek.

Ez is egy olyan film, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, ezért igazából nem is ajánlanám senkinek. Ami persze nem azt jelenti, hogy rossz alkotásról lenne szó, sőt... Egyszerűen csak egy olyan világot jelenít meg, amit nehéz befogadni. Na és akkor még csak nem is beszéltünk a főhősről, aki szintén egy elég idegesítő figura.

És mielőtt levonnánk a sztereotíp következtetéseket. A film szólhatna egy rocksztárról is, hiszen ők sem viselkednek jobban. Sokakat elvakít a siker, a pénz, és háttérbe szorulnak az igazi értékek, amiket később vagy sikerül újra megtalálni vagy nem.

Kaméleon

Nagyjából a Valami Amerika 2 vetítése előtt játszották a moziban a Kaméleon című filmet is, de míg az előbbit meg is néztük ez idáig váratot magára. Meglepő módon a dvd-kiadás megjelenése fordított időrendben történt, ezért csak most tudtam megtekinteni a filmet.

Magyaroszág kicsi ország, ahol nincs valami nagy választék a színészekből. Szerencsére, most nem a Koltai-Kern vonalról történt a főhösök beszerzése, hanem az "Állítsátok meg Terézanyut!" szereplőgárdáját kérték fel ehhez a meglehetősen egyedi filmhez. Egyedi abból a szempontból, hogy bár nagyközönségnek szánták mégsem a vígjáték kategóriában. Ilyesmi volt a Para is, bár az megint csak egy más irányba ment el.


A Kaméleon kevésbé erőszakos, kevésbé vicces, egyfajta "átverős-mozi" kategóriába sorolható be. Ami azonban produkált néhány meghökkentő részletet.

A történet szerint két, intézetben felnevelkedett fickó, különféle munkák (főleg takarítás) segítségével információkat tudnak meg egyedülálló nőkről. A nők gyengéire alapozva sikerül őket meggyőzni, hogy közös bankszámlát nyissanak, ahonnan az ott lévő pénzeket saját magukévá tegyék. A nőktől kicsalják a pénzt, majd azok a büszkeségük miatt nem tesznek feljelentést. Viszonylag egyszerű a dolog... Azonban rábukkannak egy nagy halra, ami rengetek problémás helyzetet teremt.

Az egész film során az a kérdés, hogy mikor fog összeroppanni főhősünk (aki egyszerre lehet szeretni és utálni is), vagy végig tudja-e majd vinni a tervét. Szerencsére az egész film a végéig izgalmas, és néhány ponttól eltekintve pont ideálisra van időben is szabva. Volt pár apró jelenet, amiket nem kellett volna olyan sokáig húzni, de ettől még nem volt unalmas... csak annyit váltott ki, hogy mennyi idő van még hátra.

Az egyik legdurvább szereplő a doki bácsi. Ha a stáblistát megnézzük, akkor nem lesz nehéz kitalálni, hogy ki lehet majd az orvos. Ő lesz... Mit ne mondjak... volt néhány gusztustalan jelenete, amihez erős gyomor kell.

A filmet mindenféleképpen érdemes megnézni. Bár magyar és nem vígjáték, de valami egyedit teremt, az amúgy eléggé beszükült magyar filmes palettán. Végre valami, ami nem a szokásos sablon, hanem valami új. Remélhetőleg más rendezők is merítenek egy nagyot a lehetőségek tengeréből, és mernek valami újat is kipróbálni.

2009/05/14

Babbancshelyzetek így május közepén

Évi kedden volt egy terheléses cukorvizsgálaton, ahol kiderült, hogy éppen tűréshatáron belül van, tehát nem kell aggódni, hogy megszaporodnának a vizsgálatok, vagy valahol szigorúbbra kellene venni a terhességi folyamatot. A diétájának köszönhetően nagyjából csak 1 kilót hízott a terhesség kezdetétől, ami egész jó. Bár én ehhez a részhez annyira nem értek.

A belül lévő gyerek gyerek nemét még mindig homály fedi. Ugye először azt mondták rá, hogy lány, aztán legutóbb, mintha valami mást is látott volna az orvos (én csak foltokat), úgyhogy semmi sem biztos. Évi egy picit ideges lett, hogy mit fogunk csinálni a rózsaszín ruhákkal, ha lány lesz. Megmondom őszintén, hogy mi nem vagyunk rózsaszín mániások, de valahogy mindig olyan ruhákat tudnak adni. Persze örülünk minden egyes ruhadarabnak, de miért van az előírva, hogy lánynak mindig rózsaszín vagy fiúnak mindig kék ruha kell. Én személy szerint ezt a babázás dolgot sem fogom annyira erőltetni. Így is annyi plüss dolgot kapott már Annamária, hogy abból árvízvédelmi töltéseket lehetne építeni a Tisza mentén.


Ha már a kint lévő gyermek is szóba került... A héten megérkezett az új kiságya. Nem valami nagy multitól vettünk, de lapra szerelve érkezett. A szállítók vagy valaki elnézhetett valamit, mert véletlenül nem olyan matracot kaptunk, amit kértünk. A mi szerencsénkre azonban kedvezően tévedtek, de gondolom, hogy más kárára. Saját költségen mi nem fogjuk helyreállítani a dolgot. Ugyanis, ha garanciális problémánk lenne, akkor nekünk kell fizetni a szállítás költségeit.

Visszatérve a kiságyhoz... Vicces módon csak egy lapot kaptunk, amin szerelési útmutató volt, és az is csak magához az ágy részhez. Azonban "tartalomjegyzékben" azok a csavarok szerepeltek, amik az ágyneműtartóhoz kellettek. Az IKEA azért sokkal igényesebben megcsinálja ezeket a dolgokat, és az ügyetlenebb felhasználóknak nagyobb segítséget ad. Jelen esetben azonban haladó, vagy fél-profi felhasználóknak szánták az egész csomagot. Nem volt teljesen átgondolt az összerakási konstukció, vagy az is lehet, hogy csak rosszul láttunk neki a dolgoknak. Meglehetősen megszenvedtünk azzal, hogy összerakjuk az ágyrészt, ugyanis a fémcsavarokat rögzítő, fába csúsztatott tartóelemeket (nem tudom, hogy ennek mi a neve) alulról valamivel tartani kellett, hogy ki ne essenek. Ehhez a művelethez papírzsebkendőt(!) használtunk.

Aztán ott volt még a kiságy ágyneműtartója is, ahol nem fúrták ki a hátsó rész bemélyedéseit, ahová a fábók készült kis dugóknak kellett volna illeszkednie. Valamint nem volt jelölve, hogy akkor hol is kellene igazából csavarozni.

Azt hiszem, hogy a körülmények ellenére egészen jól sikerült összerakni a kiságyat, majd este 10kor az alvó Annamária alá beerőltetni az ágyneműtartót. A félsötétben ezt kb. 5 percig tartott, nagy szitkozódások és zaj közepette.

Még valami... Évi töltött fel képeket a Picasan lévő webalbumba... úgy nagyjából tavaly októbertől kezdődve. Lehet őket nézni jól.

Star Trek

Újra kihasználtam a lehetőséget, hogy Évi és Annamária nem volt itthon, így nyugodtan elmehettem moziba. Mielőtt még nagyon önzőnek találnátok elmondom, hogy egy olyan filmet néztem meg, ami bizonyára nem érdekelte volna, csak végigszenvedte volna mellettem a két órát.

Eléggé várakozásteljesen ültem be a vászon elé, és a sok előzetes elmondása után valami nagy durranást vártam, erre nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Tudom, azt is sokan elmondták előtte, hogy ez igazából egy két órás, akciódús, szemrágógumi, de ettől függetlenül még sokkal több józan gondolatot is elviselt volna. Az űrharcok és a csihipuhik persze kelleően izgalmasak voltak, és volt egy pár jelent, amikor Évi bizonyára megijedt volna, mert valami hirtelen a kamerában termet. A szereplők azonban nagyon rendben voltak, ahogy a poénok is. Szinte egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy unalmas lenne. Azért a legelején egy picit aggódtam, hogy túl epikusra tervezik majd a többi jelenetet, de szerencsére nem úgy alakult.


A filmnél az alapvető koncepció az volt, hogy felrúgnak minden szabályt, és olyannal is meg akarják kedveltetni ezt az univerzumot, aki egyáltalán nem ismeri. Szerintem ezt bőven sikerült is elérniük. Lehet imádni a filmet, és közben kevésbé utálni, de attól az még tele van óriási nagy sületlenségekkel. Jobb, ha inkább nem is állunk le gondolkodni a tér-idő kontiuumot illetően, csak szánkat tátva követjük az eseményeket.

Nem maradt le senki, aki nem látta volna a korábbi Star Trek sorozatepizódokat vagy mozikat. Mindent teljesen az alapoktól kezd J. J. Abrams. A későbbiekben ismert U.S.S. Enterprise legénysége a szemünk előtt kerül betoborzásra. A karakterek jól eltaláltak és kellően humorosak is, bár pont a határon táncolnak a túlzott viccelődéseikkel. Azonban a karaktereket meglehetősen közhelyesre formázta valaki. Az oroszon az akcentusa miatt kell nevetni, az ázsia úgy küzd akár egy ninja, a főhős szívtipró szépfiú, és Spock majdnem olyan, mint egy vulkáni. Apropó Spock! A készítők nagyon ügyesen csempészték be ebbe a részbe az eredeti Spockot.

Azonban volt még pár dolog, ami zavart. Pici dolgok, amik kevésbé zavarták az egész filmélményt. Az egyik ilyen az az állandó kameraeffekt volt, amit mindannyian úgy ismerünk, "amikor a lencsén vagy képernyőn megtörik a fény". Amit szabad szemmel nem lehet látni, csak akkor, ha valamit kamerán át nézünk. A másik, hogy egy párszor úgy éreztem, hogy egyes rövid, néhány másodperces jelenetek olyan tévések. Ezt jobban megmagyarázni nem tudom, de valahogy elég tompák voltak a mozifilmhez. És persze ott van az egyik nyitójelenet, amikor a kis Kirk autózik. Valahogy nem jöttem arra rá, hogy mi volt annak a jelenetnek a célja. Lehet, hogy csak azért rakták be, mert a reklámozások során is elsütötték (ez amúgy elég nagy poén volt, mert ugye sokáig nem esett le, hogy Star Trekről van szó).

A film jó, bár sokkal jobban tetszett volna, ha nem várom annyira. Nem vagyok ugyan treki, és nem tudom produkálni azt a speciális kéztartást sem, de minden érdekel, ami sci-fi. A lényeg, hogy jól szórakoztam, és nem akartam az órámon az időt nézni. Érdemes megnézni... különösen moziban.

2009/05/11

Egy kis áttekintés

Talán sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért tart ott warez-kérdés, ahol éppen van, és hogy miért nem érzik bűnösnek magukat a felhasználók. Az áttekintésem, vélhetően, nem lesz teljes körű és talán teljesen megalapozott sem, de azért igyekszem semmit sem kifelejteni, és a lehető legkevesebb valótlanságot leírni.

Az 1990-es évek előtt születettek talán még emlékeznek az otthoni videózás hőskorára, amikor a videókazetták kézről kézre, és így a filmek kazettáról kazettára vándoroltak. Érdekes egy korszak volt, és még ma is emlékszem arra, hogy többen is kölcsönkérték az otthoni videólejátszónkkat, mert elavultságának köszönhetően könnyen lehetett vele másolni a másolásvédett filmeket is.

Ugye ekkor vidéken még nem mindenkinek volt műholdas- vagy kábeltévéje, ezért sokan csak a videókazetták segítségével nézhettek meg "új" filmeket. Óriási élmény volt például a Csillagok háborúját németül megnézni úgy, hogy semmit sem értettem belőle. R2D2 csipogásánál és Csubi ordításánál legalább megnyugtatott az a dolog, hogy külföldi barátaink sem tudnak belőle többet kihámozni.

Már ekkor is voltak szakadár magyarítók, akik önkéntesen alámondtak bizonyos filmeket. Elég vicces volt hallgatni az amerikai filmen a német hangot, amire magyarul rádörmögött valamit a "szinkrontolmács". A monoton hangjával egyszerre volt képes eljátszani nőt és férfit, bár ha valamit nem értett, akkor azon elegánsan átsiklott. Mondjuk egy Rambo 3 esetében nem kellett túlságosan megszakadnia... Aztán volt olyan film is, ahol besegített "szinkrontolmácsnő" is. Így láttam a "Nagy zűr Kis-Kínában" című zseniális Kurt Russel filmet. Néha beszélt benne nő is, de a végére valahogy eltűnt. Akik manapság sírnak amiatt, hogy miért szinkronizálják le magyarra a filmet vagy a sorozatokat, azok örülhetnének annak, hogy legalább nem alámondással kapjuk az arcunkba, mint a lengyelek. Innen jut eszembe, hogy az örök kedvencem a Vissza a jövőbe 3 volt. Az internacionalizmus csodája: angol eredeti hang, amire már jött egy lengyel alámondás, és közben egy másik szláv nyelv felirata volt rajta... Nos az egészre még ráugrott egy magyar alámondás is. Ez mindent vitt!

A kazettás másolásnál senkit nem zavart, hogy amit csinál az nem teljesen legális... És hasonló volt a helyzet a számítógépek esetében is. Nekem anno Commodore 64-esem volt, ráadásul kazettás egységgel. Már rögtön az elején kioktattak, hogy nem lehet csak olyan egyszerűen másolni, ha nem be kell tölteni a játékot egy magnóval, aminek a fejállása kedvező, majd a saját magnómmal, a saját fejállásommal a saját kazettámra felvenni. Érdekes volt a játékbetöltések után, a magnó le, majd magnó fel hadművelet. Hosszú hétvégéket tudtunk elszenvedni az ilyen másolásokkal, és persze az ezeket követő játékkal. Szerencsére nálam nem fajultak joystick törésbe az ilyen események...

Itt másolás melletti mentségünkre talán az szólt, hogy Magyarországon nem igazán lehetett kapni játékszoftvereket. Ahogy ez akkor is igaz volt, amikor az első PC-k elterjedtek.

Az első gépem egy 286-os volt. Ennek a vinyóját elég gyakran kellett formatálnom, és így a programokat újratelepítenem. Hogy akkoriban 20MB lemezterület mire nem volt elég! Az 1,2MB-os lemezeken vittük egymásnak a játékokat. Az volt ám az igazi filecserélés!

Szép lassan megjelentek a CD-k, és így már nagyobb tartalmakat is meg tudtunk egymással osztani, de ezzel egy időben jöttek már az eredeti szoftverek is. A Windows 95 megjelenésekor merült fel többünkben, hogy hoppá, lehet kellene fizetni érte valamit.

(Egy kicsit visszaolvasva a leírtak látom, hogy a magnókazettára másolt zenékről is megfeledkeztem. Ugye volt ahol nehéz volt beszerezni az új zenéket, és még nem létezett cd, ezért csak a kazettás másolás maradt. Persze eredeti forrást senki sem látott, néhány Supra Hits kazettát leszámítva... Meg persze úgyis mindenki rádióból vett fel számokat.)

Aztán persze jött az internet korszaka, ami vidékre csak nem akart elérni. Persze páran csinálták azt, hogy 64kbps-el töltögettek mp3-akat, de nagyjából 20 perc volt, amire egy 4 perces szám leért. Ekkor még senki nem gondolt ftp-szerverekre, vagy filecserélőkre... Hallani hallottunk a DC-ről és társairól, de működni nem láttuk őket. Helyettük igen merevlemezek érkeztek. Volt néhány haverom, aki nem sajnált alkalmanként 2000Ft-ot adni egy (talán) 100gigás vinyó egynapi böngészéséért, vagy 15 mp3-as lemez átválogatásáért. Mondjuk ez a srác később meg is vette azokat a zenéket eredetiben, amik tetszettek neki.

Végül persze a vidék sem úszta meg az internetet. A DSL megoldások gyors terjedése most már bármit elérhetővé tesz. Szerintem ma Magyarországon nem lehet olyan internettel rendelkező személyre rámutatni, aki nem szerzett már be valamit illegális módon.

Sajnos az extrém példák, vagy ebből élősködők olyan károkat okoztak, amiket már a jogvédők sem figyelhettek tétlenül. Azonban ezen elemek sem az eredeti szerzők kedvére tevékenykednek, hanem inkább saját magukéra. Hiába van az adathordozókba plusz díj beleépítve, az még nem mentesít.

Azt még meg kell jegyeznem, hogy nem kell mindent azonnal "beszerezni", hanem érdemes várni a dolgokkal. Hónapok alatt képesek a szoftverek és filmek árai olyan szintre lecsökkeni, amit érdemes megvárni, és akkor eredetiben megvenni. Ha meg valami nagyon érdekel, akkor ott van a mozi, a kölcsönző, vagy pedig az eredeti lemez vásárlás.

2009/05/08

John O'Callaghan - Never fade away (album)

A rendszeres trance zenét hallgatók számára bizonyára nem ismeretlen a zenekészítő neve. Mostanában jelent meg az új albuma, a Never fade away, amit a saját honlapján meghallgatható formában közzé is tett. Ha szerencsés vagyok, akkor most nekem is sikerült beszúrnom ezt az objektumot, ha nem, akkor így jártam, és mehettek rögtön az http://www.johnocallaghan.net/ oldalra.



Az elveszett fülbevaló esete

Tegnap viszonylag időben indultam haza, és a terv az volt, hogy Évivel a gyros-osnál találkozunk, ott veszünk kaját, aztán irány a lakásunk. Sajnos a török csávónál elfogyott a hús, így nem tudtunk enni. Közben jött a hegyre felfelé tartó busz is, ezért hip-hop a hónom alá kaptam Annamáriát és szaladtam a megállóba.

Mikor leszáltunk a buszról és megtettünk vagy 50 métert, akkor Évi észrevette, hogy Annamáriának nincs meg az egyik fülbevalója. Én akkor kérdeztem, hogy akkor most mi legyen, hol keressem, lemenjek-e a lenti megállóba, stb... Csak egy kicsit keresgéltünk, aztán hazamentünk. Persze nem lett meg. Évi eléggé ki volt bukva, én meg hiába is próbáltam vigasztalni, esélyem sem volt. Mostanában elég fáradt amúgy is, és én meg hiába mondom neki, hogy pihenjen... Hasztalan, mert mindig be van sózva, mindig kell valamit csinálnia.

Reggel pár perccel korábban indultam el otthonról, hogy hátha megtalálom. Próbáltam magam szugerálni, hogy meglesz az, csak egy kicsit keresni kell. Vizslató szemekkel pásztáztam a betonlapokból álló járdát, de igazából ott nem is reméltem semmit. A reményem abban volt, akkor eshetett ki, amikor leszálltunk a buszról, és hogy nem a buszon esett ki. Ezt a dolgot csak tovább erősítette, hogy piros volt Annamária fülén a lyuk, amikor észrevettük, hogy elhagytuk. Tehát csak a leszálláskor, vagy azt követően eshetett ki.

Azt kell, hogy mondjam bevált a gondolatmenetem. A buszmegálló köves és homokos leszállórészében, közel az út padkájához megtaláltam a kiesett fülbevalót. Most pedig teszek két lottószelvényt...

2009/05/05

The Hunt for Gollum

Öcsém... ezek nem gyengék. 3000fontból forgattak egy egész jó kis filmet. Elmondások szerint, mert én még nem láttam. Még nem jutott rá időm. De talán majd ma este megnézem. Aki esetleg lemaradt róla az itt beékelve megtekintheti az EGÉSZ filmet. Ha pedig az alsó sávról kiválasztjuk az angol(!) feliratot, akkor lehet élvezni magyar felirattal. Itt egyébként teljes képernyőssé is lehet tenni. Jó szórakozást!



The Hunt for Gollum (Argentina/Portugal/Hungary subs)
by HuntForGollum

Frissítés: Ha esetleg nem megy, akkor itt egy link: http://www.dailymotion.com/relevance/search/hungarian/video/x930jf_the-hunt-for-gollum-argentinaportug_shortfilms