Sajnálatos módon, hiába indultunk el 5 óra magasságában Budapestről, csak 9 óra körül sikerült megérkeznünk Mátraterenyére. Ugyanis az M3-as autópályán volt két vagy több baleset is, ami miatt dugók alakultak ki. Az egyiket próbáltuk egy kicsit átvészelni, hogy beültünk a Budapest határában lévő McDonald'sba, de sokat nem segített.
Mivel a héten volt öcsém (05.26) és nagymamám (05.29) születésnapja, ezért jó lett volna rá tortát szerezni. Sajnos 8 óra után már nem sok esélyünk lett volna arra, hogy pásztói Csibe cukrászda(?) nyitva legyen, és még tortát is találjunk ott, ezért elég nagy hiányérzettel érkeztünk meg Mátraterenyére. Évi azonban kitalálta, hogy csináljunk valami tortát.
Talált egy receptet, azonban elég nagy gondban voltunk, ugyanis az eleve epres recepthez nem volt eprünk. Azért szerencsére sikerült feltalálnunk magunkat, valamit a receptet is egy kicsit feljavítani (szintén Évi ötletével).
Az eredeti recept neve: Epres babapiskóta
Hozzávalók: 50dkg eper, 30 dkg babapiskóta;
a krémhez: 2,5dl tej, fél rúd vanília, 3 tojássárgája, 6 evőkanál kristálycukor, 1,5dkg zselatinpor, 3dl tejszín
Ehhez képest a dolog a következő módon készült:
Tészta:
6 tojásból piskótát sütöttem a 30dkg babapiskóta kiváltására. Aki még nem sütött piskótát annak álljon itt a klasszikus recept. Vegyél 6 tojást, válaszd külön a fehérjét és a sárgáját. Ezt követően a fehérjét verd fel keményre, majd adj hozzá 6 evőkanál kristálycukrot. Verd egy kicsit tovább, majd add hozzá a tojások sárgáját is. Ha ezzel megvagy, akkor kapcsold ki a habverőgépet, vagy tedd félre a kézi habverőt, és széles fakanállal óvatosan, de ugyanakkor nagy mozdulatokkal keverd bele a 6 púpozott kanál lisztet (ez lehet egy kanállal több is, a lényeg, hogy térfogatra valamennyivel több legyen a liszt, mint a cukor). Ezt követően az egészet rakd be egy kivajazott/margarinozott és lisztezett tepsibe, és nagyjából 200 fokon vagy közepes fokozaton süsd 10-15 percig. Érdemes fogpiszkálót szúrni a tésztába, ha úgy érezzük, hogy készen van. Ha a fogpiszkálóra rátapadt a tészta, akkor még nincsen készen, ha pedig úgy átmegy rajta, hogy nem ragad rá semmi, akkor készen vagyunk vele. Ilyenkor, ha gyorsan hideg konyhakőre tesszük, akkor gyorsan elválik a tepsi oldaláról, de ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Miután a piskóta készen lett kiborítottam az egészet egy tálcára, majd ezzel (vagy az asztal lapjával) párhuzamosan elfeleztem. Így kaptam két féltésztát. Évi az nem sült (tehát középső részeket) megkente lekvárral, majd én feltekertem. Készen is lett a klasszikus piskótatekercs. A rutinosabbak (vizes vagy nedves) konyharuhába teszik a tésztát, és úgy tekerik fel. Mivel én ezt már régen csináltam, ezért teljesen kiment a fejemből, de így is sikerült nagyon jól feltekerni.
Krém:
3 tojást kettéválasztottam. A sárgáját rögtön egy kis lekvárosüvegbe tettem 3 evőkanál kristálycukor kíséretében. Ehhez a 2,5dl tejből egy kicsit hozzáöntöttem. Ezt követően az eredeti 2,5dl- tejből megmaradt mennyiséget 2 vaníliás cukorral felforraltam. Miközben a folyadék forrt, a lekváros üvegre rátettem a tetejét, és összeráztam a benne lévő elegyet. Így lehet csomómentesre kikeverni a tejet a tojással és cukorral (máskor is alkalmazható a dolog, pl. madártejnél, de ott egy kis lisztet is érdemes beletenni).
A felforrt tejhez hozzáteszem az összerázott keveréket, és melegen sűrűre kevergetem. Itt egy picit hibáztam, mert egy picit összekapta a tojást a tej, de szerencsére nem vészesen. Tehát nem kell megijedni. A sűrűség sem túl fontos, tehát ne akarjunk pudingfőzéskor tapasztalt sűrűséget elérni.
A 1,5dkg zselatinport fél deci vízzel összekevertem, majd egy kicsit melegítettem, hogy elolvadjon a zselatin. Ezt hozzá kell keverni a sűrűre főzött tejes tojáshoz, majd tegyünk az egészet a hideg/hűvös konyhakőre.
Vágjuk apróra a gyümölcsöt. Sajnos nem volt eper sehol, ezért banánt voltunk kénytelen használni. Ezt is inkább szemmértékre, mint pontos súlyra daraboltuk, de a fél kiló az mindenképpen jó arány. A nagy munka alatt nagyjából kihűlt a keverék, tehát neki lehetett látni a tejszín felverésének.
A 3dl tejszínt (miért pont 2dl-es kiszerelések vannak?) keményre vertem, majd hozzákevertem 3 evőkanál kristálycukrot. Ezt követően habverővel az egész ment a korábbi masszába. Ezzel még nem értünk a dolgok végére, mert belekerült a feldarabolt banán is.
A piskótatekercset felszeleteltem, majd egy tortaforma szélébe állítottam őket, valamint a forma alját is kibéleltem vele. Nem kell megijedni, nekünk megmaradt az egyik tekercs teljesen, valamint még egy kevés is abból, amit felhasználtunk. Miután ezzel megvoltam beleöntöttem keveréket és mehetett az egész a hűtőbe.
Évi még tovább kreatívkodott. A megmaradt lekvárt beletette a korábbi zselatinos tálba, majd egy kicsit felmelegítette. Az így folyékonyabbá vált lekvárt pedig sajátos formákban rácsurgatta a torta tetejére. A tálban maradt pici zselatinnak köszönhetően így egy picit meg is szilárdult a dolog miután kihűlt.
Egész jó kis süti lett. Azt hiszem, hogy érdemes lesz majd eperrel is kipróbálni.
Mivel a héten volt öcsém (05.26) és nagymamám (05.29) születésnapja, ezért jó lett volna rá tortát szerezni. Sajnos 8 óra után már nem sok esélyünk lett volna arra, hogy pásztói Csibe cukrászda(?) nyitva legyen, és még tortát is találjunk ott, ezért elég nagy hiányérzettel érkeztünk meg Mátraterenyére. Évi azonban kitalálta, hogy csináljunk valami tortát.
Talált egy receptet, azonban elég nagy gondban voltunk, ugyanis az eleve epres recepthez nem volt eprünk. Azért szerencsére sikerült feltalálnunk magunkat, valamit a receptet is egy kicsit feljavítani (szintén Évi ötletével).
Az eredeti recept neve: Epres babapiskóta
Hozzávalók: 50dkg eper, 30 dkg babapiskóta;
a krémhez: 2,5dl tej, fél rúd vanília, 3 tojássárgája, 6 evőkanál kristálycukor, 1,5dkg zselatinpor, 3dl tejszín
Ehhez képest a dolog a következő módon készült:
Tészta:
6 tojásból piskótát sütöttem a 30dkg babapiskóta kiváltására. Aki még nem sütött piskótát annak álljon itt a klasszikus recept. Vegyél 6 tojást, válaszd külön a fehérjét és a sárgáját. Ezt követően a fehérjét verd fel keményre, majd adj hozzá 6 evőkanál kristálycukrot. Verd egy kicsit tovább, majd add hozzá a tojások sárgáját is. Ha ezzel megvagy, akkor kapcsold ki a habverőgépet, vagy tedd félre a kézi habverőt, és széles fakanállal óvatosan, de ugyanakkor nagy mozdulatokkal keverd bele a 6 púpozott kanál lisztet (ez lehet egy kanállal több is, a lényeg, hogy térfogatra valamennyivel több legyen a liszt, mint a cukor). Ezt követően az egészet rakd be egy kivajazott/margarinozott és lisztezett tepsibe, és nagyjából 200 fokon vagy közepes fokozaton süsd 10-15 percig. Érdemes fogpiszkálót szúrni a tésztába, ha úgy érezzük, hogy készen van. Ha a fogpiszkálóra rátapadt a tészta, akkor még nincsen készen, ha pedig úgy átmegy rajta, hogy nem ragad rá semmi, akkor készen vagyunk vele. Ilyenkor, ha gyorsan hideg konyhakőre tesszük, akkor gyorsan elválik a tepsi oldaláról, de ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Miután a piskóta készen lett kiborítottam az egészet egy tálcára, majd ezzel (vagy az asztal lapjával) párhuzamosan elfeleztem. Így kaptam két féltésztát. Évi az nem sült (tehát középső részeket) megkente lekvárral, majd én feltekertem. Készen is lett a klasszikus piskótatekercs. A rutinosabbak (vizes vagy nedves) konyharuhába teszik a tésztát, és úgy tekerik fel. Mivel én ezt már régen csináltam, ezért teljesen kiment a fejemből, de így is sikerült nagyon jól feltekerni.
Krém:
3 tojást kettéválasztottam. A sárgáját rögtön egy kis lekvárosüvegbe tettem 3 evőkanál kristálycukor kíséretében. Ehhez a 2,5dl tejből egy kicsit hozzáöntöttem. Ezt követően az eredeti 2,5dl- tejből megmaradt mennyiséget 2 vaníliás cukorral felforraltam. Miközben a folyadék forrt, a lekváros üvegre rátettem a tetejét, és összeráztam a benne lévő elegyet. Így lehet csomómentesre kikeverni a tejet a tojással és cukorral (máskor is alkalmazható a dolog, pl. madártejnél, de ott egy kis lisztet is érdemes beletenni).
A felforrt tejhez hozzáteszem az összerázott keveréket, és melegen sűrűre kevergetem. Itt egy picit hibáztam, mert egy picit összekapta a tojást a tej, de szerencsére nem vészesen. Tehát nem kell megijedni. A sűrűség sem túl fontos, tehát ne akarjunk pudingfőzéskor tapasztalt sűrűséget elérni.
A 1,5dkg zselatinport fél deci vízzel összekevertem, majd egy kicsit melegítettem, hogy elolvadjon a zselatin. Ezt hozzá kell keverni a sűrűre főzött tejes tojáshoz, majd tegyünk az egészet a hideg/hűvös konyhakőre.
Vágjuk apróra a gyümölcsöt. Sajnos nem volt eper sehol, ezért banánt voltunk kénytelen használni. Ezt is inkább szemmértékre, mint pontos súlyra daraboltuk, de a fél kiló az mindenképpen jó arány. A nagy munka alatt nagyjából kihűlt a keverék, tehát neki lehetett látni a tejszín felverésének.
A 3dl tejszínt (miért pont 2dl-es kiszerelések vannak?) keményre vertem, majd hozzákevertem 3 evőkanál kristálycukrot. Ezt követően habverővel az egész ment a korábbi masszába. Ezzel még nem értünk a dolgok végére, mert belekerült a feldarabolt banán is.
A piskótatekercset felszeleteltem, majd egy tortaforma szélébe állítottam őket, valamint a forma alját is kibéleltem vele. Nem kell megijedni, nekünk megmaradt az egyik tekercs teljesen, valamint még egy kevés is abból, amit felhasználtunk. Miután ezzel megvoltam beleöntöttem keveréket és mehetett az egész a hűtőbe.
Évi még tovább kreatívkodott. A megmaradt lekvárt beletette a korábbi zselatinos tálba, majd egy kicsit felmelegítette. Az így folyékonyabbá vált lekvárt pedig sajátos formákban rácsurgatta a torta tetejére. A tálban maradt pici zselatinnak köszönhetően így egy picit meg is szilárdult a dolog miután kihűlt.
Egész jó kis süti lett. Azt hiszem, hogy érdemes lesz majd eperrel is kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése