2009/05/11

Egy kis áttekintés

Talán sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért tart ott warez-kérdés, ahol éppen van, és hogy miért nem érzik bűnösnek magukat a felhasználók. Az áttekintésem, vélhetően, nem lesz teljes körű és talán teljesen megalapozott sem, de azért igyekszem semmit sem kifelejteni, és a lehető legkevesebb valótlanságot leírni.

Az 1990-es évek előtt születettek talán még emlékeznek az otthoni videózás hőskorára, amikor a videókazetták kézről kézre, és így a filmek kazettáról kazettára vándoroltak. Érdekes egy korszak volt, és még ma is emlékszem arra, hogy többen is kölcsönkérték az otthoni videólejátszónkkat, mert elavultságának köszönhetően könnyen lehetett vele másolni a másolásvédett filmeket is.

Ugye ekkor vidéken még nem mindenkinek volt műholdas- vagy kábeltévéje, ezért sokan csak a videókazetták segítségével nézhettek meg "új" filmeket. Óriási élmény volt például a Csillagok háborúját németül megnézni úgy, hogy semmit sem értettem belőle. R2D2 csipogásánál és Csubi ordításánál legalább megnyugtatott az a dolog, hogy külföldi barátaink sem tudnak belőle többet kihámozni.

Már ekkor is voltak szakadár magyarítók, akik önkéntesen alámondtak bizonyos filmeket. Elég vicces volt hallgatni az amerikai filmen a német hangot, amire magyarul rádörmögött valamit a "szinkrontolmács". A monoton hangjával egyszerre volt képes eljátszani nőt és férfit, bár ha valamit nem értett, akkor azon elegánsan átsiklott. Mondjuk egy Rambo 3 esetében nem kellett túlságosan megszakadnia... Aztán volt olyan film is, ahol besegített "szinkrontolmácsnő" is. Így láttam a "Nagy zűr Kis-Kínában" című zseniális Kurt Russel filmet. Néha beszélt benne nő is, de a végére valahogy eltűnt. Akik manapság sírnak amiatt, hogy miért szinkronizálják le magyarra a filmet vagy a sorozatokat, azok örülhetnének annak, hogy legalább nem alámondással kapjuk az arcunkba, mint a lengyelek. Innen jut eszembe, hogy az örök kedvencem a Vissza a jövőbe 3 volt. Az internacionalizmus csodája: angol eredeti hang, amire már jött egy lengyel alámondás, és közben egy másik szláv nyelv felirata volt rajta... Nos az egészre még ráugrott egy magyar alámondás is. Ez mindent vitt!

A kazettás másolásnál senkit nem zavart, hogy amit csinál az nem teljesen legális... És hasonló volt a helyzet a számítógépek esetében is. Nekem anno Commodore 64-esem volt, ráadásul kazettás egységgel. Már rögtön az elején kioktattak, hogy nem lehet csak olyan egyszerűen másolni, ha nem be kell tölteni a játékot egy magnóval, aminek a fejállása kedvező, majd a saját magnómmal, a saját fejállásommal a saját kazettámra felvenni. Érdekes volt a játékbetöltések után, a magnó le, majd magnó fel hadművelet. Hosszú hétvégéket tudtunk elszenvedni az ilyen másolásokkal, és persze az ezeket követő játékkal. Szerencsére nálam nem fajultak joystick törésbe az ilyen események...

Itt másolás melletti mentségünkre talán az szólt, hogy Magyarországon nem igazán lehetett kapni játékszoftvereket. Ahogy ez akkor is igaz volt, amikor az első PC-k elterjedtek.

Az első gépem egy 286-os volt. Ennek a vinyóját elég gyakran kellett formatálnom, és így a programokat újratelepítenem. Hogy akkoriban 20MB lemezterület mire nem volt elég! Az 1,2MB-os lemezeken vittük egymásnak a játékokat. Az volt ám az igazi filecserélés!

Szép lassan megjelentek a CD-k, és így már nagyobb tartalmakat is meg tudtunk egymással osztani, de ezzel egy időben jöttek már az eredeti szoftverek is. A Windows 95 megjelenésekor merült fel többünkben, hogy hoppá, lehet kellene fizetni érte valamit.

(Egy kicsit visszaolvasva a leírtak látom, hogy a magnókazettára másolt zenékről is megfeledkeztem. Ugye volt ahol nehéz volt beszerezni az új zenéket, és még nem létezett cd, ezért csak a kazettás másolás maradt. Persze eredeti forrást senki sem látott, néhány Supra Hits kazettát leszámítva... Meg persze úgyis mindenki rádióból vett fel számokat.)

Aztán persze jött az internet korszaka, ami vidékre csak nem akart elérni. Persze páran csinálták azt, hogy 64kbps-el töltögettek mp3-akat, de nagyjából 20 perc volt, amire egy 4 perces szám leért. Ekkor még senki nem gondolt ftp-szerverekre, vagy filecserélőkre... Hallani hallottunk a DC-ről és társairól, de működni nem láttuk őket. Helyettük igen merevlemezek érkeztek. Volt néhány haverom, aki nem sajnált alkalmanként 2000Ft-ot adni egy (talán) 100gigás vinyó egynapi böngészéséért, vagy 15 mp3-as lemez átválogatásáért. Mondjuk ez a srác később meg is vette azokat a zenéket eredetiben, amik tetszettek neki.

Végül persze a vidék sem úszta meg az internetet. A DSL megoldások gyors terjedése most már bármit elérhetővé tesz. Szerintem ma Magyarországon nem lehet olyan internettel rendelkező személyre rámutatni, aki nem szerzett már be valamit illegális módon.

Sajnos az extrém példák, vagy ebből élősködők olyan károkat okoztak, amiket már a jogvédők sem figyelhettek tétlenül. Azonban ezen elemek sem az eredeti szerzők kedvére tevékenykednek, hanem inkább saját magukéra. Hiába van az adathordozókba plusz díj beleépítve, az még nem mentesít.

Azt még meg kell jegyeznem, hogy nem kell mindent azonnal "beszerezni", hanem érdemes várni a dolgokkal. Hónapok alatt képesek a szoftverek és filmek árai olyan szintre lecsökkeni, amit érdemes megvárni, és akkor eredetiben megvenni. Ha meg valami nagyon érdekel, akkor ott van a mozi, a kölcsönző, vagy pedig az eredeti lemez vásárlás.

Nincsenek megjegyzések: