2013/08/02

Stephenie Meyer: Hajnalhasadás (Breaking Dawn)

Nagyjából három éve, hogy az Alkonyat-sorozat első három részét olvastam, de még csak most jutottam el a befejező kötetig. Igazából két dolog vezérelt a könyv elolvasását illetően, mégpedig hogy nem szeretek dolgokat fejezetlen hagyni és azért egy picit érdekelt, hogy milyen befejezést kap Bella kalandja.

Az első könyvet olvasva még volt egy pici remény, hogy az írónő milyen jól tudja megírni egy tizenéves lány belső világát, tele az ilyen korszakra való ostobasággal és egyéb jellemzőkkel. Azonban időközben rájöttem, hogy Meyer gyakorlatilag csak ilyen jellegű karaktereket írni. Hiába több száz évesek a tininek kinéző vámpírok, mégis úgy viselkednek, mint egy tinédzser. Sajnos nem sok olyan karakter van, aki kivétel lenne, igaz azok pár mondattal le vannak rendezve.
 
Az egész sorozat egy kliséhalom, és ez alól ez a rész sem volt kivétel, de szerencsére hozott néhány apróbb meglepetést, amiért nem volt szívem a goodreads-en 2 csillagnál kevesebbet adnom. A későbbiekben ezeket majd a történet bővebb ismertetésével meg is említem.
 
A történet ott folytatódik, hogy Bella és a vámpírcsalád nagyban készülődik az esküvőre. A külvilág gyakorlatilag megszűnt, a főhősnőnek már nincsenek barátai, csak szülei a nagy eseményen. Persze a természetfelettieket leszámítva. Aztán Bella és Edward elutaznak nászútra.
 
Ezt követően kapjuk a második nagyobb részt a könyvben (szándékosan nem akartam említeni, hogy a második könyvet a könyvben, mert azért ez nem egy A gyűrűk ura), amiben Jacob szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. Csak azért nem mondom, hogy ez a könyv a legrosszabb szakasza, mert a többi is az. De itt történik a legkevesebb meglepő dolog.
 
Nem mondom, hogy a könyv nem olvastatja magát. Szinte mindent csak párbeszédekből tudunk meg, amik nem annyira erősek (vagy Edward elmondja, hogy mit gondolt a másik).
 
A könyv gyenge, mégis az egyszerűsége miatt sok rajongója van. Meyer talán egyik legnagyobb erénye, hogy valamennyi bátorságot adhat a bizonytalan lányolvasóinak. Miért mondom ezt? Többször is olvashattuk, hogy Bella milyen bizonytalan saját magát illetően, csúnyának tartja magát (ahogy nagyon kevés nő tartja magát szépnek, hiába mondják neki), de igazából ez érdekében nem is nagyon tesz semmit. Kivéve persze Edward meghódítását. A Hajnalhasadásban azonban kicsúsodik a központi karaktersége, ami már azért erős túlzás.
 
Az írásom végén csak élményrombolás lesz. Tehát, ha nem olvastad a könyvet, vagy nem akarod tudni mi lesz még, akkor innentől ne olvasd ezt a bejegyzést.
 
Az esküvő és nászút még csak rendben, de hogy a vad együttlétükből gyerek fogan, az azért már egy picit túlzás. Egy élőholt rendelkezik élő, szaporításra képes sejtekkel? És ha most eltekintünk attól, hogy Meyer vámpírvilága meglehetősen "egyedi", akkor ilyenről, hogy-hogy nem hallottunk még?
 
Jacob kihúzza magát Sam, az alfahím vonzása alól, majd ő maga is alfa lesz? Aztán a végén kiderül, hogy nem is vérfarkasok? Sőt akár lehettek volna vérnyulak is?
 
Meyer végül csak világra hozatja Bellával a gyermeket, akiből hibrid lesz. Az anya igazából belehalt a szülésbe, de vámpírrá változtatják. Aztán nem úgy viselkedik, mint egy elvárt újszülött... Persze, mert ő a kiválasztott, aki végül úgyis megnyeri a család számára a harcot. Ami annyira nem is harc, de lehet csak azért, mert az írónő nem tudta volna tisztességesen megírni.
 
A vége olyan semmilyen. Szerencsére nem kapunk egy 10-20-100-1000 év múltánt, ahol mindenki nagyon boldog, és már nincsen semmi fenyegetés. Így még akár az is megtörténhet, hogy egy Stephen Mayor álnéven valaki ír egy tényleg vérfürdős folytatást Vörös az ég alja címmel, amiben a Volturi klán egyesével lemészárol mindenkit, aki a tisztáson volt.