2013/02/28

Orson Scott Card - Végjáték (Ender's game)

A sci-fit kedvelők számára szinte kötelező olvasmánynak mondják a Hugo- és Nebula-díjat nyert Végjátékot, ezért én is úgy döntöttem, hogy kipipálom a listámról.
 
A Föld már két hangyinváziót vészelt át az elmúlt évszázadban és javában készülnek a harmadikra. A katonai vezetők a gyerekekben látják a reményt, hogy győzelemre viszik a földi flottát, ezért már születésüktől fogva keresik a megfelelő katonákat. A Wiggins családból két kiszemelt is volt, de egyik sem tűnt megfelőnek, ezért a családnak megengedték, hogy 3. gyermekük is születhessen. Reményük annyiból bevált, hogy a - kezdetektől megfigyelés alatt álló - gyermek, Ender végül felvételt nyert a hadiakadémiára.
 
A korábbi közegéből való kiszakítás túlságosan nem rázta meg, mert nem volt teljesen elégedett a sorsával, egyedül lánytestvére iránt táplált számára kellemes érzéseket. A kiképzés nem volt egyszerű, de hogyan is lehetne az egy csapat gyermek számára, akiket nem gyermekként kezelnek. Orson Scott Card regénye ezt igyekszik bemutatni, hogy a felnőttek milyen "gonosz", céltudatos módon nevelik és irányítják a gyermeket, hogy azzal az egész emberiség sorsát tegyék majd jobbá.
 
Ender szenvedését, belső vívódását, a gyermekben felvetődő morális érzéseket nem könnyű feldolgozni, ugyanakkor jóleső érzés látni, hogy veszi az akadályokat és közben mi játszódik le benne.
 
A végső cél, hogy felkészítsék a növendékeket a hangyok névre hallgató idegen faj elleni küzdelemre. Sajnos az idegenekről túl sok mindent nem fogunk megtudni, főleg a könyv elején. Ezért igazából azt sem tudjuk átérezni, hogy mi ellen is folyik a küzdelem (Nekem egy kicsit a Csillagközi invázió ugrik be, amikor a hangyok elleni harcokat említik).
 
Kicsit furcsa volt a hidegháborús érzéstől átitatott (a Varsói Szerződés országaira többször van hivatkozás), de mégis a jövőben játszódó regényt olvasni. Érdekes volt az internethez hasonló kommunikációs csatorna bemutatása is, ahol a két politikai nagyság fejtette ki a nyilvánosság felé a nézeteit. Szinte tapintható volt végig, hogyha egyszer győzelmet aratnak a hangyok elleni harcban az összefogott országok, akkor újabb világháború következhet.
 
Orson Scott Card regénye koránt sem tökéletes, de ennek ellenére jó és mély gondolatokat képes ébreszteni. Vajon mi az a határ, aminek még kitehetjük egy gyermek tűrőképességét? Biztos helyes döntés így kihasználni őket? Azon is gondolkodom, hogy vajon mennyit foghatott a Végjátékon az idő, amikor azt látjuk egész fiatalok is számítógépes játékon, hogyan reagálnak a szimulációs eseményekre.
 
Nem akarok senkit elriasztani a Végjátékról, vagy inkább tükörfordításban "Ender játékától", mert igazából könnyen olvasható, érdekes és van benne érdekes fordulat is. Ugyanakkor van, amikor leül a történet (főleg a politizálós részek) és kicsit döcögősebben halad előre. Ez talán azért is van, mert az írás első változata egy 90.000 karakteres novella volt, amiből végül kialkult az Ender's Saga első kötete.
 
Én azt hiszem, hogy valamikor folytatni fogom ezt a sorozatot is.

Csokis-banános muffin

Igazából az alaprecept a mindmegette.hu oldalról van, csak egy picit kiegészítettem. A saját blogomban is csak azért teszem közre, hogy könnyebben megtaláljam, ha meg akarom csinálni.
A muffinkészítést már volt, aki a sütikészítés egyik legaljának tartotta, mert igazából nagyon el sem lehet rontani. Össze kell keverni az összetevőket, aztán mehet a sütőbe.
 
Hozzávalók:
- 1 bögre liszt
- 1/4 bögre cukor
- 3 evőkanál kakaópor
- 1 csipet só
- 1 csomag sütőpor
- 1/4 bögre étolaj
- 1 bögre tej
- 1 tojás
- 2-3 érett banán
- ízlés szerint apróra vágott vagy összetört csoki
 
Első körben a száraz alapanyagokat keverem össze (a lisztet, cukrot, sót és sütőport). Ezt követően gépi habverőm verem egy kicsit a tojást, majd hozzáadom a tejet és az étolajat, majd ezt követően a "szárazanyagokat". Miután az egész elegyet összedolgoztam hozzákeverem fakanállal a felaprózott csokit, valamint a kis kockákra összevágott banánt. Ha az így kapott tésztaanyagot túl folyósnak találjuk, akkor egy kis liszttel még lehet sűríteni.
 
Én szilikonos muffinformákba szoktam önteni a tésztát, nagyjából mindegyik feléig. Előzetesen nem szoktam kikenni a formákat, mivel a szilikonosból könnyen kijön, másrészt van annyi olaj az elegyben, hogy ezt a feladatkört is ellása. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem és nagyjából 20 percig sütöm. Nekem ez a mennyiség nagyjából 12-18 muffinra elegendő.
 
Látható, hogy nem egy bonyolult dolog muffint sütni. Ráadásul a banán akár el is hagyható, vagy más gyümölccsel helyettesíthető. Csokiból is saját belátásunkra van bízva, hogy milyent teszünk bele (itt lehetőség van a húsvéti- vagy mikulás csokik bedolgozására). Ha akarjuk, akkor a tésztába keverhetünk még tört diót, mogyorót vagy akár mandulát is.

2013/02/13

Pandemic

Valahogy soha nem gondoltam volna, hogy valaha érdekelni fog egy orvoslással, vírusokkal, betegségekkel kapcsolatos játék. Még akkor sem, ha éppen azon munkálkodunk, hogy azzal jót tegyünk az egész emberiségnek. Persze szigorúan játék szinten.
 


Nem is tudom igazából, hogy mi vitt először - a jelenleg a Boardgamegeek-en 49. helyen tanyázó - Pandemic névre hallgató játék irányába. Talán az, hogy ebben egy olyan kooperatív, közös együttműködést megvalósító játékra lelek, ami Évinek és talán a kicsiny társasjátékokat is kedvelő barátainknak is tetszeni fog.
 
Mi is lapul a dobozban, miről is szól ez a játék?
A dolgokat leegyszerűsítve a világot négyféle járvány tartja rettegésben. Amelyek, ha túlzottan elszaporodnak és mi nem gondoskodunk a megfékezésükről, akkor vége az egész emberiségnek. A játék elején kiválasztott szerepekbe bújva kell küzdenünk a halálos betegségek ellen a Föld bolygó nagyvárosaiban.
Ennek lemodellezéséhez kapunk egy világtérképet, 5 szereplapot, 5 bábut, 4 színben fakockákat, betegségeket-, betegségkitörést-, fertőzöttségi szintet jelző korongokat, valamint rengeteg kártyát. Ezen kártyák egy része lehet normál városkártya, fertőzéskártya, különleges esemény vagy járványkártya.
 
A játék kezdetén meghatározzuk a nehézségi szintet, a szerepeket, valamint, hogy honnan indulnak a betegségek, majd kezdetét veheti az izzasztó, sok gondolkodást igénylő küzdelem. Az öt szerep mindegyike ad valamilyen bónusz, olyan egyedi tulajdonságot, ami nagyban megkönnyítheti a végső győzelmet.
 
A Pandemicben minden játékosnak 4 akcióra van lehetősége a körén belül. Ez lehet alapakció, vagy valamilyen egyedi jellegű. Az alapakciók során a térképen van lehetőségünk mozogni, vagy egyik szomszédos városról másikra, vagy lapok segítségével egy távolabbira, vagy kutatóállomás segítségével egy másik kutatóállomásra. Az egyedi akciókban lehetőségünk van gyógyításra, gyógymód feltalálására, kutatóállomás létesítésére vagy a tudásunk megosztására. Akcióink megfelelő kiválasztása azonban nem olyan egyszerű feladat, mint azt előzetesen gondolnánk. Néhány esetben érdemes megvitatni társainkkal, hogy mit csináljunk. Pl. melyik városban érdemes találkozni, hogy ott meg tudjuk egymással osztani a tudást, vagy hogy hozzunk-e létre gyorsan kutatóállomást valamelyik gócpont közelében.
 
Az akciónk végrehajtása után még húzhatunk két lapot a játékospakliból. Ha ellenőriztük, hogy a kezünkben lévő lapok száma nem haladja meg a hetet, akkor és nem húztunk járványkártyát (aminek hatásait azonnnal végre kell hajtani), úgy húzhatunk a fertőzéssávon lévő mennyiségnek megfelelő fertőzéskártyát. 
 
Rövid leírásomban nem térek részletesen a Pandemic szabályaira, de ezeket ugye mindenki megtudhatja a képekkel és példákkal illusztrált kézikönyből. Nagyon fontos azoban jól elsajátítani az utazással, a gyógyítással és betegségek gyógymódjával kapcsolatos szabályokat, mert ez sokat módosíthat a játékélményen. Az állapotjelző sávokon mindig állítsunk és ezek hatásait mindig tartsuk szem előtt. Nem mindegy, hogy a körünk végén
 
A Pandemic nem mondható könnyűnek. Csak akkor könnyű, ha valamilyen szabályt rosszul értelmezünk vagy nem veszünk figyelembe. A győzelem csak egy esetben lehetséges, mégpedig, ha sikerül minden betegségre gyógymódot találnunk. Vereséget szenvedni azonban sokkal könnyebb. Szomorú véget vethet a játéknak, ha egy színből elfogynak a betegségjelző kockáink, ha betegségek kitörését jelző sáv a halálfejes részbe érkezik, vagy ha elfogy a játékos húzópakli.
 
Összegzés
 
Az utóbbi hetekben jó pár játékot sikerült befejezni Évivel, melyek nagy része bizony csúfos kudarc lett. Eleinte még néhány szabályt nem teljesen értelmeztünk jól, így akkor jobb volt a győzelmi mutatónk, mint az utóbbi időben. DE(!) a kudarcok ellenére a játék meglehetősen szórakoztató, mivel mindvégig izgalmas. Nem egy alkalommal fordult elő, hogy a végső siker kapujában felhúztunk egy csúnya járványkártyát, ami végül pusztulásba sodorta az egész emberiséget.
 
A játék kapcsán még két dolgot megjegyeznék. Az első, hogy az utóbbi időkben a Vateráról vagy egyéb oldalakról viszonylag kedvezményes áron hozzá lehet juni a francia verzióhoz (Pandémie). Szerencsére a játék nem annyira nyelvfüggő, ezért ha el tudjuk fogadni, hogy a városok nevei franciául vannak, valamint, hogy néhány kártyán francia magyarázat található, akkor nyugodtan megvásárolható a játék. Már csak azért is, mert Kecskeméti Társasjáték Klub oldalán a magyar nyelvű játékszabály mellett letölthetőek a szerepkártyák magyar fordításai is (ez utóbbit akár teljesen kinyomtathatjuk is).
 
A másik pedig, hogy a játék nemrég kapott egy új ráncfelvarrást, amiben néhány apróságon javítanak és módosítanak, valamint két új szerep is megjelenik (az alapjáték esetében). A beszerzés előtt érdemes elgondolkodni azon, hogy pár új lap kapcsán az új verziót vagy a régit vegyük-e meg.
Egy ilyen Star Wars témájú verziót azonban szívesen elfogadnék (Itt és itt lehet bővet megtudni a Star Wars re-designról):
 
(A képek a http://www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)