2018/07/30

Dobozba zárt szabadulószobák

2010 után jelentek meg Magyarországon a különféle szabadulószobák, de nagyjából ekkor robbant be az egész világon ez az őrület. A nagyon népszerű játékban egy bezárt szobából kellett kijutni különböző típusú és nehézségű fejtörők megoldásának segítségével. A játék jellege adta volna magát, hogy gyorsan társasjáték is készüljön a műfajból építkezve, de ez elég sokáig nem történt meg.

2016-ban jelentek meg az első komolyabb társasjátékok, a szabadulószobák hangulatára építve. Ezek közül az egyik első az Exit - The Game volt, ami a 2017-es évben el is nyerte a német társasjátékdíj (Spiel des Jahres) komolyabb nehézségű játékoknak kiírt kategóriáját. Valószínűleg már a megjelenés idején folyamatban volt a többi komolyabb vetélytárs is, amiket még említeni fogok ezen bejegyzésemben.
A célom, hogy ezzel az írással bemutassam az Exit - The Game, az Unlock és a Szabadulópakli (Deckscape) című, szabadulószoba témára épített, magyar nyelven is elérhető társasjátékokat. Sajnos az ismertetőmből kimarad A csillagvizsgáló rejtélye (Escape the Room), mivel nem szponzorált blogként, eddig ennyit voltam hajlandó eddig megvenni.

Az elején még annyit, hogy a játékokkal kapcsolatban nem akarok felfedni semmilyen titkot, nem akarok ellőni semmilyen poént és egyáltalán nem akarom elrontani senki játékélményét. Megoldást egyetlen feladványra sem fogok adni... Viszont úgy gondolom, hogy ezen játékokat mindenféleképpen be kell mutatni, mert idáig nem sok írott bejegyzés vagy videó készült volna a szabadulószobás társasjátékok kapcsán. Valamint az sem árt, ha tudunk pár dolgot az esetleges vásárlás előtt. Remélem, hogy írásom segít majd dönteni, ha eddig bizonytalanok voltunk, melyik játékot szeretnénk megvenni, de még nem tudtuk, mi alapján válasszunk.

Exit - Az elhagyott kunyhó

A szabadulószobás társasjátékok esetében sorozatokról beszélhetünk. Itt alapjátékok kaphatóak, és a további hasonló méretű dobozok nem kiegészítőket tartalmaznak, hanem különálló, egyszer végigjátszható játékokat. Az Exit sorozat esetében a Piatnik, a széria magyar kiadója már 6 különböző dobozt is megjelentetett magyar nyelven. Valószínűleg a jövőben még több doboz is várható tőlük. Én Az elhagyott kunyhót vásároltam meg ebből a sorozatból, mert az üzletben éppen ez volt elérhető.

A játékhoz kapunk egy szabálykönyvet, egy pakli kártyát, egy rövid füzetet, egy dekóder-tárcsát és néhány apróbb színes kartonlapkát. Már a doboz hátoldalán ott a figyelmeztetés, hogy a játékot csak egyszer lehet végigjátszani, mert bizonyos elemeket összefirkálunk, vagy kivágunk. Ez így nem teljesen igaz, a játékot a játékelemek megrongálása és játékélmény rombolás nélkül is végig lehet játszani! Akár többször is. Mi is kell ehhez? Először érdemes lemásolni a kapott füzetet. Aztán érdemes beszerezni egy műanyag füzet előlapot, vagy "irattartó bugyit", amire filctollal tudunk majd rajzolni, ha szükséges. Ha még a lefénymásolt lapokat sem akarjuk ollóval kivágni, akkor még egy doboz dominó sem árt ehhez a játékhoz. Ilyen plusz segédletekkel meg tudjuk óvni a játékot a sérüléstől. Igaz, egy alkalommal elkerülhetetlen lesz egy összehajtás, de ezt is lehet óvatosan csinálni, majd utólag visszasimítani.

A játékban először el kell olvasni a külön játékszabályt, majd aztán kibontani a paklit. Ennek lapjait NE keverjük össze, viszont a képes felük megnézése nélkül rendezzük szét őket a szabálykönyvben leírtak alapján. A játékban feladványokat kell megoldani, az éppen elérhető kártyalapok és füzet segítségével. Ha elakadunk, akkor minden feladatkártyához rendelkezésre áll két segítség és egy megoldás kártya. Ha úgy gondoljuk, hogy tudjuk az adott feladványra a megoldást, akkor ki kell tekerni a kódtárcsán a számokat és a kék mezőben látjuk, hogy melyik kártyát kell kihúzni. A kártya kihúzását követően, húzzunk ki a kártya útmutatása alapján azt a kártyát, amin az a tárgy van, amit ki akarunk nyitni. Csak ezt követően tudjuk, hogy helyes volt-e a megoldásunk. A játék addig tart, amíg minden feladványt meg nem oldottunk és azzal kijutottunk a bezárt ajtón.

A játék 1-4 fővel játszható és egész szórakoztató is. A kis doboz 4000-5000 Ft-os árfekvésben vásárolható meg.

Szabadulópakli - Időpróba
Eddig még csak a sorozat első darabja jelent meg magyar nyelven, a Gémklub kiadásában, de már folyamatban van a következő rész fordítása/elkészítése is. A dobozt kibontva egy pakli kártyával találjuk magunkat szemben. Külső segédeszközre egy ceruzán és papíron kívül nincsen semmi szükség. Az éppen aktuális felső kártyáról olvasva ismerjük meg a játékszabályt, ami talán egy kicsit unalmas lehet azoknak, akik nem szoktak játékszabályokat olvasni. Mindenesetre az első kártyalapok elolvasását követően történik meg a lapok szétválogatása és egyéb előkészületek.

A játékban a kártyák kétoldalasak. Az előlapon vannak a feladványok, míg a hátoldalon a megoldások. Ha a játék során úgy gondoljuk, hogy tudjuk a feladvány megoldását, akkor fordítsuk meg lapot és olvassuk el, hogy igazunk volt-e. Ha igen, akkor örülünk és jöhet a következő feladat, ha nem, akkor kapunk egy büntetőpontot és újra gondolkodhatunk a megoldáson. Fontos, hogy mindig az elérhető lapok alapján oldjuk meg a feladványt! Olyan is előfordulhat, hogy véletlenül még nem elérhető lap alapján "oldunk meg" valamit, és azért is járhat büntetés. A kártyák között van két segítség kártya is, de ezekre nem nagyon van szükség, mert nem túl bonyolultak a feladványok.

A játék 1-6 fővel játszható. Külön öröm, hogy akár zsebben is elfér az egész doboz és csak 3000Ft.

Unlock - Szabadulós kalandok

Végül ismeretném a legnagyobb dobozos játékot. Elsőre úgy gondolhatjuk, hogy itt sem annyira indokolt a dobozméret, mert majdnem egy Exit dobozban elférne az pár pakli és a szabálykönyv. De biztos az volt a mögöttes filozófia, hogy a nagyobb dobozért el lehet kérni nagyobb árat is, valamint a doboz magyar kiadásában a tanulójátékon túl 3 kaland is található. Szóval ne legyünk teljesen igazságtalanok! Érdemes megemlíteni, hogy a következő Unlock játék is nemsokára meg fog jelenni magyar kiadásban, a Gémklub műhelyéből. A dobozban szintén 3 darab kalanddal.

A rövid játékszabályt érdemes elolvasni, de igazából a tanulójáték során is el lehet sajátítani az alapokat. Fontos, hogy a kártyákon lévő instrukciókat kell követni, hogy éppen melyik kártyát vehetjük magunk elé az asztalra, és hogy melyiket pakoljuk el (az elpakolás is fontos, mivel a sok felesleges kártya csak nehezítheti a dolgunkat). A játékhoz elő lehet venni papírt és ceruzát, viszont egy okostelefon/tablet is szükséges! Enélkül nem lehet játszani a játékot! Néhány feladat megoldása és az előrehaladás ugyan a kártyák segítségével történik, de vannak feladványok, amiket csak a digitális eszköz segítségével lehet megoldani. Ugyanígy a segítségek is csak onnan érhetőek el.

A játék dobozán 2-6 fő szerepel, de az első 2 paklit akár egyedül is végig lehet játszani (ahogy a többi szabadulószobás társasjáték esetében is). A 3. kaland esetében azonban a játékosoknak ketté kell válniuk és úgy kell eljutni a végső megoldásig.

Ez a játék a legdrágább a 9000-10000Ft-os árával, de mint írtam, a doboz nem csak egy játékot tartalmaz, és ennek köszönhetően jóval több játékidőt és szórakozást is garantál, mint a korábban említett másik két játék.

Összegzés
Nekünk legjobban az Unlock jött be. Nem csak azért, mert először ezt próbáltuk ki, de valahogy izgalmasabb volt a kaland és a közös menekülés élménye is. A másik két játék sem volt rossz, de ott akadtak már kisebb dolgok, amik miatt hátrébb soroltam őket

A Szabadulópakli esetében mintha egy kicsit ellaposodott volna a vége, és nekem a befejezés sem tetszett annyira. Talán a 3 közül ez volt a legkönnyebb, bár ez semmit nem ront az értékén. Az  tagadhatatlan, hogy ár/játékélmény viszonylatban teljesen jó döntést hoztam a játék megvásárlásával. Külön plusz pont, hogy a játékelemek megrongálása szóba sem került, ezért akár bármikor újrajátszható egy másik csapattal is. Persze nem azonnal, vagy csak passzív, esetleg segítő részvétellel.

Az Exit - Az elhagyott kunyhó is egész jó játékélményt nyújtott. Sajnos nem tudom, hogy milyen lehet a többi magyarul is elérhető darab, de talán majd egyszer azt is megtapasztalom. Állítólag ez a legjobb vagy az egyik legjobb a sorozatból. Azonban kifejezetten zavart az ollóval fenyegetés réme és hogy vajon mikor kell valami olyant csinálni, amit követően dobhatom majd ki a játékot a kukába. Nesze neked tékozló, fogyasztói társadalom! Örülnék, ha nem lenne trend az egyszer használatos, majd eldobandó játékok készítése a jövőben.

Mint az elején írtam sajnos A csillagvizsgáló rejtélye egyelőre kimaradt, ezért erről nem tudok érdemben nyilatkozni. A különböző fórumok hozzászólása, valamint az adok-veszek csoportok alapján ez is elméletben többször játszható, és talán itt sem kell felgyújtani a dobozt, ha végigvittük.

Kíváncsi vagyok, hogy a jövő mit tartogat és még milyen szabadulószobás játékok jelennek meg a jövőben.

A képek a www.boardgamegeek.com és www.gemklub.hu oldalakról származnak.

2018/05/10

Lords of Waterdeep


Feketebot Khelben gondterhelten dőlt hátra karosszékében. Ujjait egymásba fonta, miközben a ráncok elmélyültek a homlokán. Gondban volt. Vízmélyvára urai az utóbbi időben igencsak megerősödtek, és a város befolyásáért folytatott, egymás közötti, intrikákban bővelkedő harc csak még bonyolultabb lett.
Ahogy gondolkodott, miként tudna az általa előnyösebb területeken, a hadviselésben és mágiahasználatban, előnyt kovácsolni, egyre jobban elmélyedt gondoltaiban...

A Lords of the Waterdeep játék egy az AD&D kötődésekkel bíró munkáselhelyezős társasjáték. Faerűn egyik legikonikusabb városának urainak szerepébe bújhatunk. Ahol az ő titkos céljaikat kell minél nagyobb számban teljesíteni. Ugyan más küldetések is hozhatnak győzelmi pontokat, de a végső elszámolásnál igencsak számít, hogy mennyi ránk szabott feladatot teljesítettünk.

Mi van a dobozban?

Maga a doboz az egyik kedvenc társasjáték dobozom. Szerintem nagyon jó belső inzertet kapott, amiben remekül, könnyen elérhetően elférnek a tartozékok. Az más kérdés, hogy a - sokak szerint - kötelező kiegészítő komponensei már nem férnének el az alapjáték dobozában, ha nem venném ki a dobozbelsőt. Én jelenleg is a két eredeti dobozában tartom őket, sok-sok felesleges levegővel kitöltve.

A szüleink szerint a Khelben sok a vitamin.
A játékhoz kapunk egy nagyon szép játékostáblát, ami Vízmélyének egy részletét ábrázolja. Ezen kell majd elhelyezni a vastag kartonlapkákból álló épületeket, a különféle kártyalapokat, a „munkásainkat”, azaz ebben a játékban ügynökeinket, valamint a kalandozókat megtestesítő fakockákat.

Úgy gondolom, hogy a tartozékokat és azok minőségét illetően nem lehet panasz. Azaz talán két dolgot kivéve. Az egyik, hogy kalandozók egyszerű fakockák, amik valamelyest ölik a tematikát. Ezzel kapcsolatban majd a későbbiekben írok még valamit.
A másik pedig a kisebb kartonelemek. Ezeket elég nehéz ki- és visszapakolni. A sárga, zöld és piros színárnyalatok az épületjelölőknél elég hasonlóak. Valamint a pénzek esetében egy kicsit logikátlan, hogy 1 és 5 értékűek, amikor a játékban a pénzes akciók többsége néggyel osztható szám. Ezért vannak olyanok, akik a holdsarló alakú pénzeket 4-es értékűnek használja.

A játék célja

Nagyon egyszerű, a játék végén nekünk kell rendelkezni a legtöbb győzelmi ponttal. Ezeket megszerezhetjük azonnal a teljesített küldetésekből, valamint a játék végén meglévő készleteink alapján. Ezen kívül fontos még, hogy a játék elején kapott titkos szerepünkhöz tartozó küldetésekre figyeljünk, mert ezekből plusz győzelmi pontok szerezhetőek. 


A játékmenet

A játék elején a játékosszámtól függően kapunk ügynököket. Ők azon „munkásaink”, akiket a város különböző pontjaira kell helyeznünk, hogy onnan nyersanyagokat szerezzünk be. A körünk során ez az egyik akciónk, míg a másik, hogy egy meglévő küldetést teljesítsünk, ha adott hozzá minden.

Elég jövedelmezőnek tűnik a fogolyszöktetés.
Csak kell a csapatba 4 tolvaj és két mágiahasználó.
Nem is beszélve a kenőpénzről
Térjünk vissza a munkáselhelyezésből adódó lehetőségekre, amik a játék lényegét teszik ki. Elsősorban szerezhetünk „nyersanyagokat”, amik a fakockákkal ábrázolt kalandozók. Így kerülhet a saját „készletünkbe”, kocsmánkba egy akcióval 1 pap, 1 mágus, 2 tolvaj, vagy 2 harcos.

Egy másik akcióhelyre téve ügynökünket, kaphatunk 4 aranyat. Egy következővel megvehetünk egy épületet, ami a későbbiekben újabb nyersanyag termő hely lesz, valamint adhat a tulajdonosának bónuszokat.

Vízmélye kastélyát használva mi lehetünk a kezdőjátékosok, valamint kaphatunk egy később felhasználható intrika kártyát.

Ezen ügynökeinknek egészen az ötödik körig várniuk kell
Lehetőség van a korábban megszerzett intrika kártyák kijátszására is. Ez amúgy egész jó akció, mivel az intrika kártyákkal vagy valamilyen nyersanyagot szerzünk, vagy az ellenfeleinket lassítjuk egy kötelező küldetés végrehajtásával (amit kötelező a többi küldetéskártyája előtt teljesíteni), vagy egyéb büntetéssel. Az intrika akció további jó tulajdonsága, hogy miután minden játékos lerakta az összes ügynökét a táblára, az intrika akcióban felhasznált ügynököket, balról jobbra történő sorrendben újra fel lehet használni más akcióra.

Ezen felül még egy akcióhely van, a Sziklaszirt fogadó, ahol küldetéseket lehet felvenni. Vagy úgy, hogy pénzt kapunk mellé, vagy intrika kártyát, vagy pedig eldobjuk a látható küldetéseket, és az újonnan felkerülőkből (vagy a pakli tetejéről vakon) húzunk egyet magunknak.

Fontos még megemlíteni, hogy az épített épületek is adhatnak különféle kalandozókat, aranyat, újabb ügynököt vagy mást. Ezek erősebbek az alap akcióhelyeknél, ugyanakkor a tulajdonosuk is húz belőle valami hasznot.

Egy játék 8 körig tart, amiben felváltva helyezzük le ügynökeinket és ha tudunk küldetést teljesítünk. Dióhéjban ennyi lenne a játék.

Mit gondolok a játékról?

Imádom, az egyik kedvencem és szerencsére a család is szereti. Ugyan majdnem egy száraz eurogame, ahol munkásokat kell letenni, erőforrásokat szerezni és ezekkel feladatokat megoldani. Sokan ennél többet nem is látnak bele, amit még tovább erősít, hogy a kalandozóink egyszerű fakockák. Szerencsére nekem elég sokat dob a játékon, hogy AD&D bőrbe van az egész bújtatva. A kártyákon valamennyire átjön a tematika, a magyar illusztrátorok által is készített képek nagyon szépek, míg a színesítő szövegek hangulatosak.

Saját készítésű kalandozókkal csak jobb a móka, nem?
Általában sokat esik arról szó, hogy ez egy fejlesztett Caylus, valamint, hogy a Yedo jobb játék nála. Ebben nem tudok véleményt alkotni, mert egyik játék táblás változatával sem játszottam még. Az biztos, hogy a Caylust minden munkáselhelyező játékot ősapjának tartanak, és onnan sok mindent sikerülhetett csiszolni olyan mértékben, hogy szélesebb játékoskört meg lehessen vele találni. Úgy gondolom, hogy a fantasy környezet miatt sokak érdeklődését felkeltette a Lords of Waterdeep. A Yedo a másik irány. Igazából azt annyira nem is igyekszem megismerni, mert a témája abszolút hidegen hagy. Lehet, hogy jobb játék, de mivel japán(?) jellegű világba van helyezve kevésbé érdekel.

A negatívumokról már korábban beszéltem, de visszatérnék újra a kockákhoz. A játékhoz lehet külön vásárolni figurákat, amik árából egy új játékot lehet venni. Szerencsére nekem egy ismerősöm le tudott gyártani fafigurákat, amiket Évivel együtt kifestettünk, és így azért mégiscsak egy kicsivel jobb lett az összkép. Még úgy is, hogy nem vagyunk sztárfestők.

Fontos még megemlíteni, hogy a játék kapott egy kiegészítőt is a Scoundrels of Skullportot is, ami tovább növeli a játékélményt és sokak szerint ezzel teszi teljessé a Lords of Waterdeepet.
Mindenesetre az alapjátékot is remekül lehet játszani 2-5 főig, és úgy gondolom, hogy minden létszám mellett egészen jól működik. A kétfős játék esetében az intrikák ugyan veszítenek valamit az élükből, de a kötelező küldetéssel való támadás élét elveszik az olyan intrika lapok, amikor úgy kapunk valamint, hogy a másik is kap, és nincsen harmadik, negyedik vagy ötödik személy, aki meg semmit.

A Lords of Waterdeep egy remek munkáselhelyezős játék, amit őszintén tudok ajánlani minden családnak, ahol egy kicsit beszélnek angolul. Ugyanakkor jó lett volna ezt is magyarul látni a polcokon, de mivel a játék már közel 6 éves, ezért ebből valószínűleg nem lesz már semmi.

2017/09/25

Royals

A Békés megyében és Békés városban tett "kalandozásom" során még egy játékot kipróbálhattam Kisqqcsék ideiglenes otthonában. Ez pedig az egy órán belül lejátszható Royals volt.

A játékban a 17. században járunk és nagyobb nemesi házak bőrébe bújhatunk bele. A célunk az, hogy minél nagyobb befolyást szerezzünk az adott régiókban, majd a játék végén elmondhassuk, hogy mi lettünk Európa urai.





Ez a játék sem túl bonyolult, a doboz szerint már 10 éves kortól ajánlható is, akár gyerekek részére. Nekem egy kicsit a Ticket to Ride és főleg a Thurn und Taxis játékokra hasonlított, amit a későbbiekben majd ki is fejtek. (Most ránéztem ezen utóbbira, és látom, hogy ugyanaz a személy felelős a grafikáért is.)

Bal oldalt a térkép, középen az ország kártyák,
a jobb szélen pedig a cselszövés kártyák láthatóak

A játék előkészületeivel nem fárasztanám az olvasóimat. A www.boardgamegeek.com oldalon megtalálható a szabály, akár magyar nyelven is, aki jobban szeretne elmélyülni a játék részleteiben. A lényeg, hogy mindenki megkapja a saját színéhez tartozó fakockákat és a kezdő kártyalap mennyiséget, majd sorban mindenki a következőket teheti, kötött sorrendben:
1, Először kártyát húz. Ezen akció keretében vagy elhúz 3 országkártyát, ami történhet közvetlenül a húzópakli tetejéről, vagy az elején felfordított lapokbók, vagy pedig 1 országkártyát és 1 cselszövéskártyát. Itt arra kell figyelni, hogy a kör végére maximum 12 ország- és 4 cselszövéskártya lehet a kezünkből. A kör során ugyan ezen korlátokat túl lehet lépni, de a kör végére el kell dobnunk annyit, hogy a limiten belül maradjunk.
2, Másodszor jön a kártyák kijátszása. Ez csak egy választható lehetőség, nem kötelező. Ezen akcióban elfoglalhatunk egy szabad pozíciót a játéktáblán. Ennek során eldobunk a pozícióhoz szükséges lapmennyiséget a kezünkből, majd egy kockát leteszünk a 17. századi Európát ábrázoló térképre, majd még egyet a kapcsolódó nemesi ranghoz vagy címhez. Ugyanis minden városban különböző nemesi rangokban szerezhetünk befolyást.
Ha egy olyan pozíciót szeretnék megszerezni, amit már valaki elfoglalt, akkor oda be kell adnunk egy cselszövés kártyát is pluszban.

A játéktábla jobb alsó sarkában láthatóak
a területbónuszok lapkái
A játék három korszakon át folyik. Egy korszak akkor ér véget, ha már a húzópakliból nem tudjuk feltölteni a felfordított lapokat. Ilyenkor ellenőrizzük, hogy adott nagyobb régióban kinek a befolyása a legnagyobb és ki ott a második helyezett, és ez alapján megkapják a lapkabónuszokat. A játék a 3. ilyen korszak végén ér véget. Akinek a végén a legtöbb pontja lesz, az nyer. Bónusz kapható, ha az egyes régiókban minden városban jelen vagyunk, vagy ha az összes nemesi ranggal sikerült befolyásokat megszereznünk, stb.

És, hogy miért is hasonlít az elején említett két játékra? Itt is felfordított kártyakészletből húzhatunk, vagy a pakli tetejéről. Itt is azonos színű lapok gyűjtésével és azok lehelyezésével kerülhetünk közelebb a győzelemhez, mint a Ticket to Ride játékok esetén. Ugyanakkor a lapkabónuszos megoldás nekem nagyon a Thurn und Taxisból köszön vissza.

Ezért főleg ezen két játék kedvelőinek merem bátran ajánlani ezt a könnyedebb családi játékot.
A játék nem rossz, máskor is szívesen játszanék vele, a családnak is megmutatnám, de valahogy nem érzem beszerzésének szükségét a korábban felsoroltak mellé.

2017/09/24

Firefly: The Game

A napokban volt 15 éve, hogy egy éves útjára induljon a Serenity űrhajó a Firefly című sorozatban. A sorozat rajongói tudják, hogy hiába kaptunk a TV-képernyőn keresztül valami zseniálisan újszerűt vissza, sajnos a TV-csatorna nem kért a folytatásból és elkaszálásra került. Később ugyan a rendezőnek még sikerült egy mozifilmet is hozzáadni az univerzumhoz, de sajnos mozgóképes formában lezárultak Malcom Reynolds kapitány kalandjai.






Bármennyire is hihetetlen, egy dinoszaursz
a kezdőjátékos jelölő
Azonban ezzel nem teljesen ért véget a sorozat, ugyanis nem csak képregények formájában kapott folytatást, hanem számos társasjáték feldolgozás segítségével is újra élhetjük a kalandokat. A nyár végén úgy alakult, hogy újra Gyulára tévedtünk egy nyaralássorozat kapcsán, ezért lehetőségem nyílt megint találkozni Kisqqccsal, feleségével Évával és Molnár Pali barátommal. Mivel Battlestar Galacticát nem akartak játszani, ezért maradt egy másik sci-fi a Firefly: The Game.

A Vörös nap rendszerben éppen 2 hajó is tartózkodik
Nos, kezdjük ott a dolgot, hogy nem kispályás előkészületekkel indultunk neki az űrbéli kereskedelemnek és csempészésnek. Házigazdánk ugyanis szinte minden kiegészítővel rendelkezett a játékhoz, ezért az alaptérkép helyett egy akkora playmat került kiterítésre, ami alig fért el az asztalon.

Miután a játéktérre felkerült minden jelző és műanyagtárgy, majd mindez körül lett pakolva kártyákkal, kiválasztásra került egy forgatókönyv, ami a játék célját jelölte. Ezt követően tudományos alapokon űrhajót és vezért választottunk, majd neki is kezdtünk a több órás szállítmányozásnak.

A játék lényege, hogy a forgatókönyv kártyán lévő dolgokat teljesítsük. Ezek eléréséhez fontos, hogy bizonyos dolgokért elmenjünk A pontba, ahol felvesszük azt rakományként (legyen az élő vagy élettelen), aztán szállítsuk el B pontba, majd vegyük fel érte a jutalmat. Ezt a mechnizmust jelölik pick-and-delivery néven. Ez mondjuk nem hangzik túl izgalmasan, de mivel a játék a Firefly univerzumában játszódik, ezért mégsem vált unalmassá több órát követően sem. Szerencsére a kezdő küldetést sikerült 3-4 órán belül befejezni...

Az én hajóm sajnos nem a Serenity lett
A játék igazából nem túl bonyolult, ha az ember megismeri az alapokat. Mikor valaki sorra kerül, akkor 2 akciót hajthat végre, amiknek egymástól különbözőnek kell lenniük, ugyanakkor azokat tetszés szerinti sorrendben megtehetik.

Csak a szokásos... hajó, ha nem jó poén.
Az első a repülés. Ennek során választani lehet, hogy csak át akarunk sunnyogni egy egységnyit az egyik szektorból a másikba és ezzel semmit nem kockáztatunk, vagy pedig teljes lökettel indulunk az ismeretlenbe. Ennek során üzemanyagot kell elégetnünk (ha még nincs olyan fejlesztésünk, ami nem igényli az üzemanyagot), majd szektoronként találkozás kártyákat húzni. Ennek során lehet az, hogy nem történik velünk semmi, vagy éppen valaki megállít és valami kellemetlen dolog következik be, amit valahogy meg kell úsznunk, vagy elszenvedni a káros következményéket. A térképen ugyanis nem csak mi mozgunk, hanem a Szövetség és a Fosztók hajói is, akik súlyos problémákat okozhatnak csempész... izé, legális szállítmányozási feladataink közepette.

A következő akció a vásárlás. Itt vehetünk üzemanyagok, hajó alkatérészeket, felszerelést vagy legénységet.

A harmadik akció az ügyletelés. Ez arról szól, hogy vállalhatunk új munkákat, vagy éppen eladhatunk árut vagy csempészárut valamelyik ügyfelünknek. 

Szerencsére sikerült a leggyorsabban annyi pénzt összekeresked-
nem, amivel leghamarabb megnyerhettem a játékot.
A negyedik lehetőség a munka. Itt egyszerűen szerezhetünk 200 pénzt, vagy pedig megpróbálhatunk teljesíteni egy küldetést. Ez utóbbihoz rendelkeznünk kell a küldetés szükségleteihez, valamint ezt követően ki kell fizetnünk mindent a legénységet is. Nem olyan könnyű gyorsan nagy pénzt szerezni.

A játék legnagyobb szépsége a hangulata. Szinte a Joss Whedon teremtette világban találjuk magunkat, ahol a különböző kártyákon találkozhatunk a sorozat kisebb és nagyobb szereplőivel. Ez a nagyon egyedi hangulat teszi igazán nagyon élvezetessé a játékot. Valóban úgy érezhetjük magunkat, hogy mi vagyunk Whedon Han Solójának, azaz Mal kapitány bőrében, ahol nagyon kell figyelnünk azt, hogy elkerüljük a Szövetség figyelmét és a Fosztók kegyetlen támadásait.

A játék nagyon tetszett és egy remek élménnyel lettem gazdagabb... És nem csak azért, mert nyertem is.

A végére azért írnék pár negatívumot is. A játék nagyon elhúzódhat. Mi papíron a legrövidebb forgatókönyvet választottuk, de nem tartok kizártnak egy 8-10 órás szeánszot sem. Sőt, elméletileg annyira belefeledkezhetnének a játékosok a partiba, hogy csak utazgatnak, felfedezik a játékot és közben nem teljesítik a küldetéseket. Ez akár a végtelenségig is elnyújthatná az egészet. A játék maga nem tűnik túl bonyolultnak, bár lehet, hogy elnéztünk néhány szabályt. Ugyanakkor nem is annyira szigorú, mert a lényege pont az lenne, hogy a Firefly/Serenity sorozat/filmek világát át adja és ebben a résztvevők remekül érezzék magukat. Éppen ezért is merem csak azoknak ajánlani elsősorban, akik életében nagy űrt hagyott a tévés kaland megszüntetése.


2017/06/14

Century: Fűszerút

Idejét sem tudom már, mikor fordult elő, hogy hazahoztam egy játékot és még aznap sikerült vele játszani. Ráadásul kétszer is.
Miután láttam Tom Vasel videóját a játékról, valamint kellő módon utánaolvastam, megint előjött a "KELL" érzés, és ezt követően tényleg azon voltam, hogy meglegyen a játék. Az már csak erős plusz, hogy a Piatniknak köszönhetően magyarul sikerült beszerezni a Century: Fűszerutat
A játék célja

A játékban fűszerkereskedőket alakítunk, akik a 4 féle (fahéj, kardamom, sáfrány, kurkuma) fűszerekkel és kereskedőkártyákkal való ügyleteléssel a legtöbb pontot igyekeznek megszerezni. Ehhez a játék végére pontkártyákkal, érmékkel és (nem sárga) kockákkal kell rendelkeznünk.

A játék szabályai

Alapvetően teljesen családbarát játékról beszélhetünk, ami már csak abból is érződik, hogy 1 db kartonlap jelenti a szabályt. A doboz kinyitásakor egy kicsit tanácstalanul szemlélődtem, hátha még van valami szabályszerű a dobozban, de nem volt. Ennyi helyre könnyedén elfért a Century: Fűszerút szabálya.

Az előkészületek résszel nem fárasztanám az olvasóimat, hanem rögtön a játékosok lépéseit ismertetném. Szóval a soron lévő személy a következők egyikéből választhat:

1. Kártya kijátszása
A játékos a kezéből egy lapot maga elé helyez, majd érvényesíti a kártya hatását. Ez a hatás a kijátszott kártya típusától függ. Ha ez a kereskedőkártya egy fűszerkártya volt, akkor a lap bal felső sarkában lévő fűszereket kapja meg, ha fejlesztéskártya, akkor a lapon jelzett kockák számával megegyező fűszerfejlesztést hajthatunk végre, ha cserekártya, akkor a felül jelzett fűszereket tudjuk cserélni a nyilat követő fűszerekre, a jelzett arányban, viszont a rendelkezésre álló fűszereink mennyiségében.

2. Kártyaszerzés
A kereskedőkártyákat a játék elején felfordított hat lap közül húzzuk. A legbaloldalibb kártya ingyen van, míg a mellette lévő már 1 kockánkba, az ezt követő 2 kockánkba, stb. kerül. A lényeg, hogy az elhúzott kártyától balra lévő lapokra rá kell helyeznünk egy tetszőleges színű kockánkat. Ha az elhúzott lapon van kocka, akkor azt megkapjuk a saját készletünkbe. Az elhúzott lap a kezünkbe kerül, míg az elhúzás helyét fel kell tölteni a tőle korábban jobbra lévő lappal és az összes többit szintén jobbra kell egy hellyel tolni. A hatodik helyre pedig értelemszerűen a pakliból új lapot kell húzni.

3. Pihenés
Ha nem tudunk semmilyen számunkra hasznosnak tűnő akciót végezni, akkor "pihentethetjük" magunkat, ami azzal jár, hogy a korábban kijátszott összes lapot visszavesszük a kezünkbe.

4. Pontszerzés
A játék előkészületeinél kihelyezett 5 pontkártya közül húzhatunk tetszőlegesen, ha tudjuk teljesíteni a szükséges feltételt. A legbaloldalibb lapért még elhúzhatunk egy aranyérmét, ha a mellette lévő vesszük el, akkor pedig egy ezüstöt.  A többi helyről szerzett pontkártyáért nem jár plusz pénz. Az üres helyet itt is fel kell tölteni a maradék lapok jobbra tolásával.

Sajnos ezek a pontkártyák nem hozták meg a győzelmet
A játék egészen addig tart, amíg  egy játékos elhúzza az 5. pontkártyát (2-3 játékos esetén a 6-at). Ezt követően még mindenki befejezi az aktuális kört. Értelemszerűen az már nem jön, aki az adott körben a játék végét kiváltó játékos előtt következett. Ezt követően jön a pontszámolás. Itt figyelembe kell venni a begyűjtött pontkártyákon szereplő értékeket, az arany (3 ponr) és az ezüst érmék (1 pont) után járó pontokat, valamint minden nem-sárga kockáért járó egy pontot. A legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer.

Pedig ez egy nagyon jó lapnak tűnt a stratégiámhoz
(3 zöld fűszert cserél 3 barnára)
A játék valami zseniálisan egyszerű. Sokan biztos a fejüket verik falba, hogy miért nem ők találták ki. De ugyanakkor az is lehet, hogy más formában már létezett, csak nem állt mögötte ilyen ügyes hírverés. Mindenesetre a játék itthon betalált, mert élvezte a közel 8 éves fiam és 10 éves lányom is. Sajnos még a feleségemnek nem sikerült prezentálni, de hamarosan erre is sor kerül.

Bármennyire is egyszerű a szabálya, amit korábban említett gyermekeim olyan 5 percen belül elsajátítottak, mi mégis beleszaladtunk abba a hibába, hogy az első játék során rossz volt a fűszerek értékének sorrendje. Erre nem árt figyelni: sárga - piros - zöld - barna. A kétoldalas játékszabály kapcsán először azt hittem, hogy a tényleges szabály hiányzik, vagy csak egy viccről van szó, de tényleg ennyi a szabály. Ami - szerintem - teljesen jó.
 
Mindezidáig kerültem, de elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsam a Splendorral. Több helyről jött a vélemény, hogy Splendor-gyilkos a játék, és valóban, bizonyos tekintetekben nagyon hasonlóak egymásra. Mindkettő egy könnyedebb családi játék, amit nagyon könnyen meg lehet tanulni és szeretni. A Fűszerút is nagyon kevés témával rendelkezik, itt is csak kockaszíneket váltunk át másikra és matekozunk, de ugyanakkor ez nagyon jól működik. Mindkét játék sokkal kisebb dobozban is elfért volna. Itt kell megemlítenem azt is, hogy látszólag egész remek inzertet kapunk, de hamar kiderült, hogy a nagyméretű kártyák így is kiesnek a tartójukból. Ha valaki kártyavédőzni szeretne, az valószínűleg kukázza majd az inzertet.

...nem is annyira jó.
A jónak tűnő inzert...




















Ha a Fűszerút nincsen ilyen jól összerakva tartozékilag, akkor lehet, hogy nem lennék ennyire elragadva. Azonban a magyar kiadásban is kapunk a magyar szabály, a kártyák, a színes fakockák mellé nagyon hangulatos tálkákat és fémpénzeket. Sajnos a játszószőnyeget nem, azt külön kellene beszerezni.

Negatív és pozitív oldal:
- túl nagy doboz,
- a nagyméretű kártyák kilógnak az inzertből,
- alapban nem jár a playmat (játszószőnyeg),
- picit magasnak tűnő ár,
- ez egy sorozat első darabja,
- nincsen orkok, goblinok és egyéb fantasztikus lények,
+ látszólag remek inzert,
+ remek tartozékok: tálkák és fémpénzek,
+ rövid, érthető és egyszerű játékszabály,
+ a "még akarom játszani" érzés.

Összességében egy nagyon jó játékról van szó, ami megfelelt a várakozásoknak és érdemesnek találtatott a beszerzésre. Ugyan van pár apróbb hibája, de ezek nincsen kihatással a játék nyújtotta remek hangulatra.

A Century: Fűszerút a Játékmester Társasjátékboltból érkezett a gyűjteményembe.

2017/03/19

Cry Havoc

A református, az evangélikus és a katolikus leült egy asztalhoz kártyázni... akár egy rossz vicc kezdete is lehetne, de nem arról van szó. Ugyanakkor a dolog még csak nem is teljesen pontos, mert négyen ültük körbe az asztalt, ahol a 4. játékos vallási hovatartozását homály fedte (de nem is feszegettem), illetve nem kifejezetten kártyáztunk, hanem kártyaelemeket tartalmazót játékot játszottunk, ami a Cry Havoc volt. De ne szaladjunk ennyit előre.

A dolog ott kezdődött, hogy Gyulán tartottunk egy kis őszi szünetet családostul. Molnár Pali barátomat (és A birodalom bajnoka című társasjáték szerzőjét) megkérdeztem, hogy mit érdemes megnézni a környéken és hová kell feltétlenül elmenni, ha már arra járunk, és ennek keretében az egyik este játékra invitált. Utunk a festő szépségét sötétben annyira nem észlelhető Békésbe vezetett, kisqqcs (Star Realms harcostárs) otthonába. Itt ugrottunk neki az akkor esseni újdonságnak számító játéknak.

A Portal Games zseniális ütemben indította el a hype-vonatot. Kivitte a játékot egy nagy amerikai rendezvényre, ahol a The Dice Toweres srácokat rendesen megetetve tovább lökte az egyre gyorsuló lokomotívot. Az esseni nagy játékvásár és kiállítás idejére már ez volt az egyik legfelkapottabb érdekesség, amit mindenki akart látni és kipróbálni. Jó... nem teljesen mindenki, de nagyon sokan. Aztán mostanra nagyjából el is csendesült a dolog.

Nagyjából itt is rengeteg jó dolgot fel lehet sorolni előzetesen a játékkal kapcsolatban. Számomra tetszetős borító (amiről valamiért a Crysis számítógépes játék ugrik be), sci-fi téma, területfoglalással, egy kis pakliépítéssel, kártyavezérelt játékkal, aszimmetrikus felekkel és minifigurákkal. Úgy éreztem, hogy nem is nagyon mehet félre a dolog, még akkor sem, ha Portal Gamesről van szó.

A kezdeményezési sáv
Az alaptörténet szerint három erős faj szinte egyszerre felfedezett egy bolygót, amelyen mindannyiuk számára értékes erőforrások voltak található. Ezekért indultak mindannyian harcba, miközben rájöttek a bolygó nem lakatlan, hanem az erős Trog faj lakja, akik mindent megtesznek szülőhazájuk megvédéséért. A három megszálló faj mindegyike és a trogok más-más dologokban erősek, más-más módon tudnak könnyebben győzelmi pontokat gyűjteni, amik segítségével megnyerhetik a játékot.

A Cry Havoc-ot alapvetően 4 főre tervezték, ahol 2 és 3 fős játék esetén a Trogokat senki sem irányíthatja, míg 4 fő esetén az egyik játékos egységei lehetnek, ezek a meglehetősen brutálisnak tűnő lények. Bolygójukat teljes erőbedobással próbálják megvédeni a támadók ellen, akik viszont nem akarnak engedni az előttük elterülő gazdagság megszerzésének lehetőségéből.

A játékot az fogja nyerni, aki a legtöbb győzelmi pontot képes megszerezni. Győzelmi pontok gyűjtésének több lehetősége van. Lehet területek elfoglalásával, foglyok szerzésével, ellenséges egységek elpusztításával vagy akár bizonyos taktika és képesség kártyák felhasználásával szerezni.

A játék elején minden játékos megkapja a saját seregét, a saját jelzőivel és egyéni képességekkel bíró kártyáival. A játéktáblát és az egyéb elemeket a szabálykönyv elején található módon kell elrendezni, majd indulhat a játék. A Cry Havoc 5 vagy kevesebb fordulóból áll. Minden egyes fordulóban 6 fázis található, amelyek:
 - az események,
 - kártyák húzása,
 - akciók végrehajtása,
 - csaták végrehajtása,
 - foglyok kezelése,
 - pontozás (ha szükséges).

1. Az események szakaszban végre kell hajtani az eseményeket, frissíteni kell a kezdeményezés sávokat, valamint a korábban kimerített kártyákat.

2. Ezt követően kell lapokat húzni a saját taktika pakliból. Egészen pontosan négyet, de a kezünkben lévő lap mennyiségét 7-re kell csökkenteni, ha ezzel a húzással túllépnénk azt.

3. Az akciók rész a játék lényegi része. Itt a következő akciókat lehet végrehajtani:
 a) mozgás (A kezünkben lévő lapokból kijátszunk bármennyit, és rajtuk lévő mozgás ikonokat használjuk fel. A mozgásikonokkal megfelelő számú mozgáspontunk lesz, amit az egységeinkkel bármilyen kombinációban felhasználhatunk.)
 b) toborzás (A kezünkből kijátszott lapokon található toborzásikonokkal, az ikonok számával megegyező egységet toborozhatunk a főhadiszállásunkra.)
 c) építmények építése és/vagy azok aktiválása (Szintén, a korábban ismertetett módon tudjuk felhasználni az építési pontjainkat építmény építésére vagy aktiválására.)
 d) két taktika kártya húzása és egy eldobása
 e) pontozás kiváltása
Ezeken kívül egyszer felhasználhatunk képességet is az adott fordulón belül. Ez nem számít akciónak.

4. A csata elég érdekes és nem teljesen szokványos. Először a harcoló felekből a támadó teszi a harci lapjának egyik részére az egységet, majd a védekező. A harci lapon három helyre lehet tenni az egységeket. A területért folyó harcra, fogolyszerzésre, vagy gyilkolásra. Az egyes "harci területeken" külön kerülnek megmérettetésre a felek, ami elég érdekes kimenetekkel járhat. Vannak még "egyéb apróságok", amikre most nem térnék ki.

5. Itt minden foglyot ejtő játékos kap 1 győzelmi pontot minden nála lévő fogolyért. Ezen felül a foglyokat visszakérő játékosok 2 győzelmi pontot veszítenek, ha igényt tartanak a saját egységeikre.

6. A pontozást kiváltó játékos 1 gyp-t kap minden olyan területért, amit ő birtokol. Ezt követően minden játékos annyi győzelmi pontot kap, amennyi kristály van az általuk birtokolt területeken.

A játék akkor ér véget, amikor az utolsó pontozásra sor kerül és akkor a legtöbb győzelmi ponttal rendelkező játékos nyeri a játékot.

A játékot ugyan egy kicsit elrontottuk, mert nem egészen úgy fejeztük be, ahogy az a szabálykönyvben meg volt írva, de úgy gondolom, hogy menet közben jól szórakoztunk. A leírás során elég sok mindenre nem tértem ki, de talán valamennyi betekintést sikerült nyújtanom a játékba. A Cry Havoc meglehetősen szórakoztató, magában egyedi dolgokat hordozó játék lett, ami valahogy mégsem lett - számomra - egy kiemelkedően jó darab. Ez nem jelenti azt, hogy nem játszanék még vele, ha lehetőségem lenne, de igazából nem is kaparok azért, hogy ez legyen a legközelebbi játék, amit újra az asztalon szeretnék látni.

Annyit még tényleg hozzátennék, hogy tényleg nem rossz játék. De ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy nem fog megragadni tartósan a BGG élmezőnyében, és lassan feledésbe merül. Sajnos nem sikerült egy igazán klasszikust megalkotni, de ugyanakkor azt sem tudnám megmondani, hogy hol hibázik a játék. Érezhetően mindent megpróbáltak a készítők, de mégis hiányzik valami plusz.

2016/12/29

Scythe

Jakub Rozalski képek sokat dobnak a hangulaton
Mikor tavaly ősszel robogott a Scythe nevű játék megvalósulási hadjárata a Kickstarteren (továbbiakban KS), akkor egyáltalán nem értettem, hogy mi az a nagy rajongás, ami azt körbeveszi. Elképzelni nem tudtam, hogy miért vannak annyira besózva a gondolkodósabb, eurós játékok kedvelői egy olyan társasjáték iránt, ami elég egyedi témát hoz. Mivel nem kérdeztem rá náluk, ezért gondolom, hogy ez lehetett az ok...
A Scythe szerzőjét Jamey Stegmaiert onnan ismerhettük korábban, hogy remek társasjáték kiegészítő komponenseket készített, amivel egészen más, sokkal jobb hangulatott tudtunk kölcsönözni egy alapvetően fakockákból és szürke játékelemekből álló társasnak. Az szinte biztosnak látszott az egész KS kampány alatt is, hogy a minőségi és egyedi alkatrészekkel biztos nem lesz baj. A fa és karton jelölőkön túl eleve jártak műanyag minifigurák a játékhoz, amikhez további fémpénzeket és hasonló kiegészítőket kérhettünk. Akkor valahogy ez a dolog annyira nem fogott meg. Nem volt kedvem vakon csatlakozni egy újabb KS-hez. Azonban még a nyáron lehetőségem nyílt kipróbálni a már azóta megjelent játékot.

A traktorista sárgák hősének hátasállata egész furcsa
A történet szerint valamikor az 1920-as években járunk a nagy Világháború után, egy alternatív világban. Európa még nem teljesen pihente ki a nagy világégést és még mindig vannak nyomai a küzdelmeknek. Az események színhelye egy alternatív Kelet-Európa, ahol az ott lévő frakciók vetnek be mindent a hatalom megszerzéséért. Azonban a termőföldeket nem csak parasztok járják, hanem a nagy háború mozgó gépszörnyei, a mechák is... Meglehetősen érdekes a koncepció és valóban egyedi hangulatot kölcsönöz az egészhez. Ahogy a játék grafikai/képi világa is, amit ráadásul külön is meg lehetett vásárolni.

A kommunizmus győzni fog.
A vörös játékos kiváltotta a játék végét.
A játék célja, hogy a legnagyobb vagyonnal rendelkezzünk a játék végére. Ennek kiváltására egy játékosnak legalább 6 csillaggal (teljesített feladattal) kell rendelkeznie az úgy nevezett diadalsávon. Ezek elérése nem annyira könnyű feladat és elég lassan is indul be a dolog, de mikorra megszerezzük valamiből a 3. csillagunkat, akkor onnantól számolva viszonylag gyorsan jön már a maradék 3. Persze csak akkor, ha mi vagyunk a leggyorsabbak és ha sikerül optimálisan gazdálkodnunk.

A Scythe alapvetően egy munkáselhelyezős és gazdálkodó játék, amiben lehetőségünk van, sőt szinte kötelező legalább két harci ütközetet is megvívnunk. Azonban elsősorban a játék nem a harcról és a területszerzésről szól, mivel a sok csatakezdeményezéssel, sőt azok számunkra pozitív kimenetelével negatív hatást is okozunk saját magunk számára. A népszerűségünk ugyanis csökkenhet, ami nagyban befolyásolja majd a pontjaink számát.
A tartozékokra nem lehet panasz

A játékban további egyediség a kalandozás. Minden frakciónak van egy hőse, aki különböző kalandokba bocsátkozhat. A találkozáskártyák megszerzésével onnan három lehetőség közül válaszhatunk. Ezek segítségével nagyot lökhetünk stratégiánkon, de akár változtathatunk is azon. Egyedi találkozásnak vagy kalandnak tekinthető a térkép közepén található Gyár meglátogatása is, ahol az első látogatáskor szintén szerezhetünk egy kártyát. Ennek a Gyárnak a játék végén is nagy szerepe lesz, hiszen a végső birtokosa további előnyöket szerezhet. Sajnos ezek a kalandok hamar kimerülnek, és csak apróbb színt visznek a játékba.


Mint azt két bekezdéssel korábban írtam a fő mechnika az erőforrás gazdálkodás és a munkáselhelyezés. Itt azt kell mondanom, hogy Stegmaier úr valami egészen szépet alkotott. Nem mondanám teljesen egyedinek és forradalminak a háttérötletet, viszont a kivitelezés elég jól sikerült. A saját frakciónkhoz tartozó játékstáblánk ugyanis apróbb mélyedéseket tartalmaz, ahová elhelyezhetjük különböző méretű jelzőinket. Azok elvétele vagy átpakolása után nagyon könnyen áttekinthetően láthatjuk, hogy miben változnak későbbi lehetőségeink.

Az egyedi játéktáblánkon 4 terület található, amik mindenegyikén találhatóak a felső és alsó részeken akciók. Ezeket egy saját körünk során külön-külön, vagy akár együtt is használhatjuk, azonban olyant nem csinálhatunk, amit az előző körünkben is tettünk (kivéve az egyik frakciónál). A felső soros akcióknál lehet erősítés, termelés, mozgás vagy kereskdelem, míg az alsó soros akcióknál fejlesztés, telepítés, építés vagy sorozás.
Kicsi a rakás

Rengeteg mindenről lehetne beszélni a szabályok kapcsán, hiszen azok egy 32 oldalas szabályfüzetben szerepelnek. (Szerencsére ez már elég hamar, még a KS kampány alatt, elérhetővé vált magyar nyelven is.) Előljáróban talán a harc érdemelne még pár szót kedvcsinálóként... Ha egy karakter mechjei és/vagy fő karaktere a köre végén egy olyan mezőn van, ahol az ellenfélnek mechejei és/vagy főhőse található, akkor harc veszi kezdetét. A harchoz egy tárcsán kell beállítani egy támadó számot, aminek értékét növelni lehet harci kártyákkal is. Mindez titokban történik a felek között, tehát az összevetés során lehetnek meglepetések. A harc győztese és azok egységei a megnyert mezőn maradnak (és elnyerik az ott lévő nyersanyagok jogát), míg a vesztes fél egységeinek el kell onnan kullognia (ráadásul a munkásai a kezdőbázisra kerülnek). Azonban további érdekesség, hogy győztes annyi népszerűséget veszít egy-egy ilyen harc alkalmával, amennyi ellenséges munkást elkergetett a megnyert mezőről.
A győzelmem után Scythe-átva néztem én is...

A Scythe-ban elég sok lehetőség rejlik és elég sok lehetőséget nyújtanak a különböző frakciók is. 4-5 fővel a játék egész jól működik, nem vészesek a holtidők sem, ugyanakkor azt még nem sikerült megtapasztani, hogy 2 játékos esetén milyen lehet a játék. Nekem alapvetően tetszett, ahogy feleségemnek Évinek is. Mindketten szeretjük az eurós játékokat (is), de a játék kidolgozottsága látvány és praktikusság szempontjából teljesen levett a lábunkról. Gondolkodtam rajta, hogy meg kellene venni, de szerencsére éppen nem volt kapható. Annyit még hozzátennék, hogy alapvetően nincsen a játékban semmi égrengető újdonság, de a mechanikák kellemesen vannak összerakva és valahogy öröm volt ilyen tartozékokkal játszani.

Jó hír lehet a játék iránt érdeklődőknek, de az idegen nyelveket kevésbé beszélőknek, hogy a Scythe magyar nyelven is érkezni fog. Ha lehet hinni a Delta Vision és Stegmaier úr előrejelzésének, akkor már valamikor 2017 februárjában megkaphatjuk a játékot. Amint mindenféleképpen ajánlok, ha egy kicsit többre vágyunk a szárazabb eurogémeknél, de ugyanakkor nem szerencseközpontú, dobókockadobásokra épülő játékot szeretnék a birtokunkban tudni.

A játék még valamikor a nyár végén próbáltam ki a Gémklubban, Simák Tamásnak és remek szabálymagyarázatának köszönhetően. Azóta azonban sok idő telt el, ezért a leírásomban előfordulhatnak tévedések. A teljes magyar játékszabály itt található. A képek egy része a BGG-ről vagy saját forrásból származik.