2020/08/17

Bizonyos szemszögből (Star Wars)

Miközben böngésztem, hogy milyen Star Wars könyvek jelentek meg a közelmúltban akadtam rá a Bizonyos szemszögből című novella gyűjteményre. A történetek nagyjából az általunk Csillagok háborúja néven megjelent Egy új remény című film időtartama alatt játszódik, csak ahogy a cím is mondja egy kicsit más, bizonyos szemszögből.

Korábban már olvastam hasonló Star Wars novellákat, ahol egy kicsit részletesebb betekintést nyerhettünk a fejvadászok, Mos Eisley söpredéke, vagy Jabba palotájának lakóinak az életébe. Homályos emlékeim szerint azok a könyvek eléggé tetszettek, ezért voltak bizonyos elvárásaim a Bizonyos szemszögből iránt is.

A történetben a film cselekményét lehet végigkövetni - bizonyos szemszögből -, mint azt már korábban írtam. Kicsit belepillanthatunk a Scarifról elmenekült lázadók fejébe, de ugyanakkor a birodalmi adminisztráció útvesztőjéből is izelítőt kapunk. Majd a Tatuinon találjuk magunkat, ahol a buckalakók és jawák szemszögéből láthatjuk a sivatagi világot. Elég hosszú kitérőt teszünk Mos Eisley-ban is, és így tovább.

Az Egy új remény szinte minden mellékalakja kap néhány oldalnyi megemlékezést. Még a szemétzúzó, híres egyszemű szörnyének is hosszú oldalak vannak szánva. Mivel több író és több különféle stílus van a könyvbe zsúfolva, ezért sajnos a minőség is elég vegyes. Hiába volt összességében pozitív a könyv, azért voltak - számomra - elég gyengének tartott írások is, amik nem is nagyon tartották fent a figyelmemet. Szerencsére a történetek viszonylag rövidek voltak, ezért nem tartott sokáig a szenvedés.

Érzésem szerint ugyan a Tatuinon egy kicsit hosszasabban időztek el a kelleténél, és mintha az írók nem is olvasták volna a korábbi történeteket. Az is kicsit unalmasra sikerült, amikor már vagy negyedszer mentek neki a pilóták a Halálcsillagnak.

Összességében viszonylag egész jó szórakoztam, és igazából várom A Birodalom visszavág időszakához írt rövid történeteket is. De azokat leghamarabb csak jövőre vagy később olvashatom. Részben, mert egy kicsit belefáradtam a masszív Star Wars írásokba, részben pedig azért, mert most megint egy hosszabb olvasmányfolyam vár rám, egy teljesen más világban.

Annyit még hozzátennék, hogy a Bizonyos szemszögből című novellagyűjteményt sokkal szívesebben ajánlom, mint bármelyik más, mostanában olvasott Star Wars könyvet. Rajongóknak szinte kötelező darab!

A Jedik örököse (Kevin Hearne)

A Birodalom és Lázadás SW sorozatnak lett volna egy harmadik kötete is, amit a Disney-s felvásárlás egy kicsit megkavart, ezért végül nem annak a sorozatnak a 3. köteteként jelent meg. Az előző kettőről már korábban írtam pár gondolatatot, és ezt sem tervezem túl hosszúra nyújtani.

A történetet teljesen Luke szemszögéből tudjuk végigkövetni, mivel egyes szám első személyben íródott. Nem vagyunk sokkal a Halálcsillag felrobbanása után, mikor Luke már "hős", de ugyanakkor még elég csetlő-botló alak. Keresi az Erő tudatos használatának lehetőségét, és még néha a fénykardját is megvillantja. Az író próbált volna egy kis románcot is belevinni a párafarmerfiú életébe, de ez is csak elég esetlenül mutatja be Luke-ot. 

A fő küldetés szerint egy kódfejtőt kellene majd kimenekítenie a birodalom markából, de elég sokfelé elkalandozik a történet. Kapunk egy kis "Alien"-jelenetet, amiből én azt hittem, hogy többet akarnak kihozni. De igazából volt egy olyan érzésem a könyv olvasása közben, hogy az írónak volt pár jónak gondolt ötlete, és ezeket akarta valahogy A Jedik örökésébe beleerőszakolni. 

Összességében nem volt rossz, de azért túl jónak sem nevezném. Menet közben olvastatatta magát, de - sajnos - elég feledhetőre sikerült. 

2020/08/06

Endeavor: Age of Sail

New box cover
Volt időszak az életemben, amikor szerettem a történelmet. Ugyan nem a hajós felfedezések kora volt a kedvencem, de mégis volt valami érdekes abban, hogy a kor adta technikai korlátok dacára voltak olyan bátrak, akik nem féltek a nagy vizeken minél messzebbre merészkedni. Az Endeavor: Age of Sail nevű társasjáték pont ebben a korba vezet el minket, amikor Európából kiindulva igyekszünk feldezni a lapos Földet.

Zsolt barátom már egy ideje mondogatta, hogy ki kellene próbálni az Endeavor: Age of Sail-t. A játék beszerezése se ment könnyen, de végül tudott venni egy példányt (ami elsőre nem volt teljesen tökéletes, de kapott javítást), majd a tegnapi napon a hozzá való kiegészítőt is, az Endeavor: Age of Expansion-t. A csillagok állása szerint úgy alakult, hogy a szerdai foci kimaradt, így valahogy társasjátékos est lett az aznapi program, és a címben említett játékot rögtön a kiegészítőjével tudtam kipróbálni. 

Mi lapul a dobozban...
Szép nagyméretű dobozról van szó. Dimenizióiban ugyan "csak" fele akkora, mint a Gloomhaven/Homályév doboza, de ez csak a magasságában látszódik. Szépen ki van tömve tartalommal és műanyag belsővel, ami helyet ad a sima és a Kickstarter exkluzív tartozékoknak is.
A térkép szép nagy, amin rengeteg jelzőt kell véletlenszerűen elhelyezni. Ez nagyjából egyetlen olyan nagyobb elem, ami véletlenszerűséget visz a játékba. Azaz majdnem, de a játék előkészületei után már csak a játékostársaink lépései jelenthetnek random-faktort.
A tökhintó

A kipakolást követően megcsodálhatjuk a saját játékostáblánkat, ahol a fejlődésünket tudjuk majd követni. Kapunk hozzá egyszerű faj jelzőket, valamint egy kezdőépületet, aminek segítségével vízen vagy szárazföldön tudunk majd terjeszkedni.
A dobozban lévő elemek közül kiemelném még a kezdőjátékos jelölő, műanyag koronát, amiről nekem a Hamupipőke tökhintója jutott az eszembe.


A játék célja
Minél több győzelmi pont elérése. A Voyages of the Marco Polo-val ellentétben itt tényleg van utazás. A térképen kell meglátogatni a szárazföldi és vízi helyszíneket, és az ott található jelzők segítségével tudjuk majd előre haladni az adott fejlődéssávunkon. Ami nem csak könnyíti a további lehetőséget, hanem a végén fontos eleme lesz a győzelmi pontok számlálásának.
A fejlődéssávokon túl lehet még győzelmi pontokat szerezni a megszerzett területek és kártyák segítségével is.

A játékmenet
Mint korábban írtam az Age of Expansion névre hallgató kiegészítővel együtt próbáltam a játékot. Úgy gondolom, hogy maga az alapjáték is megállná a helyét, viszont így rögtön egy fejlesztett változat részese lehettem. A játékostársaim korábban már többet is játszottak pusztán az alapjátékkal, és abban mindketten egyetértettek, hogyha nem is volt szükséges a kiegészítő, mégis elég jó irányba vitte el a játékot az a néhány változtatás.

A kiegészítőben elérhető épületek
Lecserélésre kerültek az alapjáték épületei, amik valamit gyorsítottak a játékon. Ugyanakkor szimpatikus húzás volt a készítőktől egyrészt, hogy remek műanyag tartót adtak

 hozzá, másrészt pedig, hogy az alapjáték épületei a lapkák túloldalán megtalálhatóak. Ezen felül a gyarmat./régiókártyák is lecserélődtek, amik gondolom, hogy némi változatosságot adtak azoknak, akik már rongyosra játszották volna az alapjátékot. És ha még ez sem lett volna elég, akkor kaptunk történelmi hangsúly kártyákat is, hogy még több irányban tudjuk égetni az agysejteket.

A játék pontosan 7 fordulóból áll, amiken belül 5 fázis van.

1. fázis: Építés
Itt nem kell beadni semmilyen nyersanyagot, hanem a rendelkezésre álló épületekből az adott ipari szintünknek megfelelőt (vagy alacsonyabb értékűt) vehetünk el. Ezen épület hozzájárulhatnak a fejlődéssávokon való haladáshoz, illetve az akciófázisban a lehetséges akciók végrehajtásához.

2. fázis: Növekedés
A kultúrasávon lévőn értékhez megfelelő mennyiségű lakost (munkást) jelző korongot vehetünk el a saját készletünkbe. Ezek segítségével tudunk majd akciókat végrehajtani.

3. fázis: Fizetés
A jólétsávunkon elfoglalt helyünk alapján visszakapunk munkásokat az akcióhelyszínekről a saját kikötőnkbe.

4. fázis: Akciók végrehajtása
A saját játékostábla a játék végén

Ez a játék fő része. Annyiban eltért a többi fázistól, hogy míg azokat párhuzamosan is végre tudjuk hajtani, itt a kezdőjátékostól kezdve megyünk körbe-körbe, míg mindenki ki nem passzol. Nincsen előre rögzített akciókorlát, ezért előfordulhat, hogy mikor már mindenki kipasszolt, akkor egy játékos még több akciót is végre tud hajtani.
A következő akciók lehetnek:
- hajózás: amikor egy tengeri területet hódítunk meg,
- elfoglalás: amikor egy szárazföli területet követelünk magunknak,
- támadás: egy már meghódított terület ellen intézhetünk támadást,
- kifizetés: ennek során egy választott épületen lévő korongot tehetünk vissza a saját készletbe, hogy azzal majd egy újabb akciót hajthassunk végre.
- gyamatosítás (amit mi csak "dobozolásnak" hívtunk): a régiókról vehetjük el a felső kártyát, ami valami többletet ad nekünk.
Az akciók kapcsán még van számos dolog, de ezekre most nem térnék ki, ezekről szabálykönyvben lehet részletesebben olvasni.

5. fázis: Lapok eldobása
A forduló végén meg kell nézni, hogy a befolyás sávunk alapján megtarthatunk-e annyi kártyát, amivel rendelkezünk. Ha nem, akkor ezekből el kell dobni.

A 7. fordulót követően a játék végétér és következik a legszárazabb rész, a pontozás. Nemcsak ennél a játéknál vettem észre, hogy érdekes módon be tud szippantani egy bármilyen játék, tudom élvezni a gondolkodást, a fejlődésemet és a lehetőségek mérlegelését. Viszont mikor véget ért, akkor rögtön kijózanítóan jön egy "pofon", előkerül a pontozótömb és egy számológép (vagy fejben számolás). Ilyenkor mindig csökken valamit a varázs, ugyanakkor jön egy kis izgalom is, hogy vajon pontszámban miként állhatok a többiekhez képest.

A végső térkép
Vélemény

A játékon érződik, hogy a mechanika és a téma együtt fejlődött, és nem csak egy ruha lett ráhúzva az Excel-táblára. A tervezők (Jarrat Gray és Carl de Visser) bizonyára nagy rajongói a történelem ezen korszakának, mivel pl. a kiegészítő szabálykönyvében számos történelmi tényt olvashatunk.
Az a tematika is nagyon átjön, hogy nem csak úgy megjelenünk egy adott térségben, hanem azt "tapogatódzva" kell felfedeznünk. A különféle hajók először feltérképezik a régiót, majd csak azt követően kezdik azt meghódítani.

Negatívumot nem tudnék a játék kapcsán mondani. Ugyan sima és KS-fejlesztett változat elemei eltérhetnek, de igazán elégedettek lehetünk az egyszerűbb elemekkel is.

Az Endeavor egy jó játék, aminek érezhetően lelke van. A történelmet és ezt a korszakot kedvelők számára szerintem remek választás, ugyanakkor jó választás lehet azoknak is, akik már játszottak néhány haladóbb szintű játékkal. A szabályok nem bonyolultak, nyelvfüggőségről nem nagyon beszélhetünk és még a játékidő sem túl hosszú (1,5-2 óra). Szerencse nincsen a játékban, de ennek ellenére lehet érezni benne kalandot, a tematikát.

2020/07/30

Warhammer Quest: The Adventure Card Game

Nem igazán voltam és vagyok túl nagy Warhammer-rajongó. Ennek nem az az oka, hogy nem érdekelne, csak egyszerűen már annyi fantasy világból szóló történetet olvasok, hogy ez nem fér bele. Ugyanakkor nem is teljesen ismeretlen, mivel mikor 2006-ban felajánlották nekünk a Warhammer: Mark of Chaos számítógépes játék magyarra fordításának lehetőségét, akkor azt nem utasítottuk vissza. Az említett játék érdekessége, hogy alapvetően magyarok készítettek, de alapvetően angol nyelven.

A Warhammer Quest: The Adventure Card Game a Fantasy Flight Games kisebb dobozú játtékai között jelent meg. Nem ígért sokat, csak egy 5 játékból álló kampányt, valamint egy "kutatás" küldetést. Nem tudom, hogy volt-e arra terv, hogy később a játék kiegészítőket kapjon, de időközben ezekből nem lett semmi, és jelen állás szerint már nem is lesz. Az FFG elvesztette a Warhammeres témájú játékkiadásos jogait, ezért tőlük már nem érkezehetnek az ezen a világon játszódó társasjátékok. Ennek lett az egyik következménye, hogy újranyomás helyett a Descent/Odalent világára áttematizálva adták ki újra a játékot, Heroes of Terrinoth néven. 

Mi lapul a dobozban...
Ez a kép főleg a remek terítőválasztás miatt. :)
A játék neve is elárulja, hogy a komponensek nagy részét a normál és kis méretű kártyák teszik ki. Ezek mellett van még néhány kartonjelző, a küldetéseket tartalmazó nagyobb kartonlapok, és a játék egyik központi mozgató elemét jelentő dobókockák.

A játék célja

A WQ:TACG egy kooperatív társasjáték, ahol a játékosok (1-4) fő igyekeznek sikeresen végigvinni a kampányt. A küldetéseket nem kötelező megnyerni, mivel vereség esetén is tovább lehet haladni, viszont ezen esetben kevesebb jutalmat kapunk a következő szintre.

Játékmenet
Az WQ:TACG játék egyik fontos eleme az előkészület. Itt a küldetés lapján leírtak alapján kell összerakni a helyszín-, a szörny-, a felszerelés pakikat, valamint az eseményeket és megszerezhető tárgyakat tartalmazó kártyák halmát. Ezen felül minden küldetéshez tartozhatnak egyedi, küldetésfüggő elemek is.
A játékban először a hősök akcióit hajtuk végre. Ezek együttes száma összesen mindig négy (két hős esetén mindenki két akciót hajt végre felváltva, három hős esetén a kezdőjátékos kétszer van, a többiek egyszer). Ezt követően jön a szörnyek köre, majd meg kell nézni, hogy az adott helyszín milyen dolgokat idézhet elő, valamint a küldetéssávhoz is tartozhatnak - általában kedvezőtlen - események.

A játékos a körében négy akció közül válaszhat:
- támadás,
- segítségnyújtás egy másik játékosnak,
- a terület felfedezése,
- és gyógyulás.

A négyfajta karakternek ezeken a kategóriákon belül még vannak egyéb lehetőségei és bónuszai is. Támadás esetén például magunkra húzhatunk ellenségeket, akár a játékostársaink elől is. Terület felfedezésénél húzunk a "dungeon" pakliból, azaz találtunk valami tárgyat, vagy bekövetkezhet valami pozitív vagy negatív esemény. Egyes akciókkal pedig az ellenfeleinket is kimerített állapotba tehetjük, így azok miatt nem kell kockával dobni és a szörnyfázisban sem fognak minket sebezni. 

Azonban az akciókban csak azokat lehet használni, amik nincsenek "kimerítve", azaz amiket még nem használtunk az utolsó frissítés óta. Karakterenként eltérő az is, hogy melyik akciója végén állíthatja az összes akcióját frissített állapotba.

Mint korábban említettem a kockák és a szerencse nagy szerepet kap a Warhammer Questben. Minden akciónál jelezve van, hogy hány fehér kockával dobhatunk, és az éppen rajtunk lógó ellenfelek számától pedig az, hogy hány feketével.
A fehér kockákon a keresztbetett kalapácsok jelzik a sikert. Ezek lehetnek magukban vagy pajzzsal is felszerelve. A siker jelzi, hogy mennyit tudunk egy ellenfélen sebezni, a területből mennyit tudunk felfedezni, mennyit gyógyulhatunk, vagy mennyi támogatást adhatunk bajtársainknak. Van egy speciális kockaérték is, ami 1 sikert jelent, de utána a kocka újradobható. Ha megint ez az érték jön ki, akkor megint újra lehet dobni. A pajzs azt jelzi, hogy az ellenfél sebzéséből mennyit sikerült felfognunk.

A fekete a kocka nem a barátunk. Az üres oldal az egyedüli jó érték, ahol nem történik velünk semmi. A sebzés értéknél mindig annyi életet veszítünk, amennyi az ellenfél sebzés értéke. Pl. ha két aktív ellenfelünk van, ahol az egyik sebzésértéke 1, míg a másiké 2, és a 2 ellenfél-kockával 1-1db sebzést dobtunk, akkor összesen 3 értéket sebesülnénk. Ami sebesülés értéket persze a fehér kockákkal dobott pajzsokkal csökkenthetünk. Az ellenfél-kockának is van egy speciális oldala, ahol a nemezis értéket lehet kidobni. Ennek hatását, mindig a nemezisünk (aktuális kalandhoz tartozó főellenfelünk) lapján olvashatunk.

Vélemény

A Warhammer Quest: The Adventure Card Game nem egy túl bonyolult társasjáték. Van témája, de a történet azért nem túl erős. A fő hangsúly a területek felderítésén van úgy, hogy közben folyamatosan küzdünk a ránk zúduló ellenfelek hadával. Az akcióink
megfelelő kiválasztásával, és a társaink megfelelő támogatásával lehetőségünk van stratégiákat alkotni. A tervezhető dolgokat tovább segíthetik még a különböző felszerelések vagy tárgy kártyák is. Ugyanakkor nagyon sok minden múlik a kockadobásokon, azaz a szerencse szerepét sem modanám elhanyagolhatónak.
Olyan játékosoknak nem igazán ajánlanám, akik szeretnek sok körre előre gondolkodni, mivel elég sok véletlen tényező van a játékban. A téma miatt család számára sem igazán ajánlott, de igazából ez ízlés dolga...
Én úgy gondolom, hogy a kis doboz kellő kikapcsolódási és szórakoztatási értékkel bír. Sajnos mára nem gyártják, de talán használtan be lehet szerezni valamilyen adok-veszek csoportból, vagy még mindig nagyobb esély van megvenni újonnan a ráncfelvarrott, áttematizált verziót a Heroes of Terrinoth-ot. 

2020/07/06

Az idei Star Wars könyv-trojka

Megint olvastam, sőt 3 könyv végére is értem. A Star Wars világ megújulása az új trilógiával egy kicsit borította korábbi történelmet. Thrawn admirális lényegében kukázódott, ha nem vesszük ide a kisebb, tévés megjelenéseit, ezért a filmek közti összekapcsoló történeteket is újra kellett írni.

Ennek tudatában kezdtem neki a James S. A. Corey (a Daniel Abraham és Ty Franck szerzőpáros) neve jelezte Tolvajbecsület című könyvnek. Aztán jött az első csalódás. A történet még az Egy új remény után és A birodalom visszavág közötti időszakban játszódik.
A lázadó hősök éppen a Yavin IV-nél történt emlékezetes ütközet után vannak. Han Solo valamiért még nem hagyta el a felkelőket, hanem bevállal egy újabb rizikós melót. Ki kell csempésznie egy lázadó kémet gyakorlatilag a birodalom szívéből. Természetesen ott újabb veszélyesebb helyzet alakul ki, de igazából nincs miért aggódni. Legalábbis a Star Wars világ főbb szereplői miatt egyáltalán nem kell, hiszen tudjuk, hogy éppen és egészségesen átvészelik A birodalom visszavágig terjedő időszakot. A mellékszereplők életben maradásáért pedig annyira nem lelkesedtem. Maga a történet nem volt rossz, de a könyv második felére mintha elfogyott volna a lendület és az ötlet is. Kicsit azt éreztem, hogy nem az írói lelkesdés és sziporka viszi előre a könyvet és mintha csak egy Hanról Solo (szóvicc!!!) novella lett volna kibővítve. Azonban a 3 könyv közül talán mégis ez tetszett a legjobban.
A történet végére egy kicsit nagyobb szerepet kapott Leia, és megjelent teljesen feleslegesen Luke is. Érezhetően nem nagyon tudott vele kezdeni semmit az író.

A következő könyv Martha Wells Pengeélen című írása volt. Van egy olyan érzésem, mintha amerikában egy kicsit túlzásba vinnék az egyenjogúsági kérdéseket, mert a történet főbb, "nem-játékos-karakterei" kivétel nélkül nők voltak. Han Solo mintha valami feminista szarviharba került volna és próbált volna okos lenni. Leiát sikerült erősen túlírni, míg a történet egyéb, de fontosnak szánt női szereplői egy kicsit fakószürkék maradtak. Még annak ellenére is a központi bonyodalmaka ők okozták. Han Solo most is saját maga volt. Bár egy kicsit unalmas volt annak tekintetében, hogy megintcsak nem volt miért izgulni. Sajnálatos módon ez a történet még kevesebbet adott hozzá a Star Wars univerzumhoz.

Ezek után már minden-mindegy alapon nekiláttam Dean Alan Foster Erőpróba írását. Ez talán nem kellett volna... Ritka borzasztó egy írás.
Dean Alan Foster volt az 1977-es Csillagok háborúja film (Egy új remény) szellemírója is. A könyvön ugyanis George Lucas van megjelenítve, mint író, de gyakorlatilag nem ő írta. Az Erőpróba olyan célzattal íródott, ha a film nem lenne sikeres, akkor ez lehetett volna az alacsony költségvetésű folytatása. Sajnos, ez teljesen érződött is. Utólag belegondolva kicsit olyan volt, mint A jedi visszatér után készült ewokos filmek.
Leia és Luke egy fontos tárgyalásra mentek a Mimban világára, de menet közben beütött egy kis probléma. Az Y-szárnyúban utazó Leia és C-3PO már erős intő jel volt, de ugye az erős sodrású folyó nem jelent minden esetben a végén vízesést. Niagarát pedig pláne nem...
A történet még bőven A birodalom visszavág kitalálása előtt íródott, vagyis inkább helyette. Egy alacsony költségvetésű helyszínen, egy mocsaras bolygón, ahol Luke találkozott egy erőérzékeny, idősebb személlyel. Nem Yodával, de még csak nem is jedivel. Ugyanakkor azért kicsit érződik A birodalom visszavág alapja. Ebből a történetből azonban teljesen kimaradt mindenféle űrharc, vagy nagyobb ütközet. Nincs benne Han Solo és Csubakka sem.
Luke és Leia, mint valami ostobácska szerelmespár próbál egyről a kettőre jutni, a maguk erősen egydimenziós karakterábrázolásukban. A történet kapcsán sokszor nem tudtam, hogy inkább sírni kellene-e vagy a könyvet sarokba vágni... Azonban hősiesen végigküzdöttem magam rajta, ezért nem maradtam el a Vaderes jelentről sem...

Őszintén azt tudom tanácsolni, hogy az Erőpróbát ne olvassa el senki! Esetleg csak a Holiday Special-t már látó veteránok. Ugyanakkor a másik két könyv egészen olvasható, mégha nem is világmegváltó.  A Tolvajbecsületet ugyanakkor jobban ajánlom, mint a másikat.

2020/04/23

Csak egy muffin recept

Mivel hamarosan költözünk, ezért előfordulhatnak majd járulékos veszteségek. Nem vagyok benne biztos, hogy a konyhában őrzött papírlap teljesen túlélni a költözést, még akkor is, ha egy olyan fontos írástartalom van rajta, mint egy muffin receptje.

Muffint nem olyan nehéz csinálni, csak össze kell keverni mindent és be a sütőbe. De ez egy eléggé bevált recept, szóval inkább magamnak mentem le a saját blogomba.

Hozzávalók:
20 dkg liszt
20 dkg vaj
1 kávéskanál sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
17 dkg cukor
1 kávéskanál fahéj
1 evőkanál citromlé
8 evőkanál tej
2 tojás
pici só
csokidarabok

A hozzávalókat a tojások fehérjének kivételével egy tálba vagy edénybe teszem. A külön tett tojásfehérjéket felverem habverővel. Ezt követően keverem össze a korábbi hozzávalókat a habverővel, majd a felvert tojásfehérjék nagyjából felét keverem hozzá. Ha ezzel megvagyok, akkor jöhet a maradék tojásfehérje is. Ha nagyon folyósnak találom a masszát, akkor még egy kis lisztet lehet hozzátenni.

A csokidarabokat tényleg ízlés szerint tegyük az elegybe. Mi általában étcsokit szoktunk, de bármi más is lehet. Ha tej- vagy fehércsokit használunk, akkor érdemesebb nagyobb darabokra törni és nem nagyon elaprózni. A csokin kívül még dobálhatunk bele gyümölcsöket is.

180-200 fokon szoktam a sütőbe tenni, és addig sütöm, amíg ki nem állja a fogpiszkáló próbát.

2020/04/15

Csak egy újabb Tajgetosz-kaland

Páran már tudják, hogy remek 10+ éves, fehér Opelunk egy ideje már a Tajgetosz névre hallgat. Elég annyit tudni, hogy hosszú pihentetés után lett hadra fogva, majd tétlenül pihent egy újabb évet, amit nem igazán segített az állapotán.

Úgy tűnt, hogy remek döntés lesz az asszony Suzukijának lecserélésére, de valószínűleg már többet költöttünk rá, mint amennyiért vettük. Elég sok probléma felmerül a nagyjából bő egy évben, mióta a tulajdonosai vagyunk. Volt aksi problémája, kinyithatatlanná vált rajta egy ajtó és hasonlók. Több apró probléma is felmerült még a rothadáson kívül. Aztán önhibáján kívül is szenvedett pár sérülést, aminek nyomán pár dolgot cserélni kellett az első részében.

Aztán az év elején jött egy újabb zsebbe nyúlós történet, aminek nyomán nagyjából 1 hónapig használhatatlanná vált. Egy kicsit telement a motortér vízzel, hengerfejes lett, majd az EGR szeleppel sem volt minden rendben. A lényeg, hogy szervízből ki, majd újra be, újra ki, majd újra be... Ezt követően már a szerelő is nevén nevezte Tajgetoszt!

Az elmúlt napokban be akartuk indítani, hogy egy kicsit megjárassuk. A #maradjanak otthon kampány ideje alatt sem árt, ha nem csak áll az autó, hanem valamerre megy is.

A család előreszaladt az autóhoz, én bezártam a lakást és már csak arra értem le, hogy az asszony azt mondja nem indul az autó. Oké, mondom neki, hogy mi történt... Betette a kulcsot, elfordította, gyújtás volt, indítási hang is, de nem akart beindulni az autó.  Jól van, ha már úgyis menni akartunk, átülünk a másik járgányba és azzal indultunk el otthonról. 

Mikor hazaértünk én is úgy döntöttem.teszek vele egy próbát. Ugyanaz. Mintha indulna, de mégsem indul. Az aksi nem adott gyenge hangot, tehát nem az merült. Viszont észrevettem egy sárga csavarkulcs lámpát a műszerfalon. Még belepillanottam a motorháztető alá (mintha bármihez is értenék), de legalább arról meggyőződhettem, hogy a hűtővíz most nem folyt bele a motortérbe, tehát nem a korábbi probléma lehet. Sokáig nem szemlélődtem, mert egész erős szélvihar volt kialakulóban...

Önerőből a Google-ig jutottam. Az meg mondott nekem sok okosságot. Motorvezéslés hiba, indításgátló, EGR-szelep. Igen, már megint ez a valami rejtélyes dolog. Nosza, hívjuk fel a szerelőt, hogy mondjon valamit. 

Ma kijött és kiolvasta a hibát. "Inmobilizer". Mi a fene! Elvileg a kulcsnak semmi baja. Tudomásom szerint nem esett szét, és nem esett ki belőle a chip. A szerelő azt javasolta, hogy keressük meg a másik kulcsot és nézzük meg, hogy továbbra is van-e a probléma. Hosszas keresés után meglett a tartalék kulcs, és azzal pöcre indult Tajgetosz. Jól van, legalább nem komolyabb a dolog!

Felsétálok a lakásba, mondom, hogy a pótkulccsal működik Tajgetosz, tehát tényleg a másik kulccsal lehet valami. Szétszedem, megnézem, és mintha hiányozna belőle a chip. De nem vagyok benne biztos, mert korábban csak kétszer szedtem szét, hogy az elemet kicseréljem benne. Egy kicsit puffogtam is magamban, hogy vajon mi lehet... Ekkor mondja az asszony, hogy TALÁN a gyerekek LEEJTETTÉK ODAKINT! Mert, hogy furcsán állt a kulcs, majd kiderült fordítva volt összerakva. A nagyobb fiú látványosan elkezdett lapítani...
- Leejtetted a kulcsot?
- Lehet...
- Szét is esett?
- Lehet...
- Miért nem szóltál?
- Mert féltem, hogy le fogtok érte cseszni...
Jól van. Egy kis baszdmegelés magamban, majd úgy döntöttem, hogy nyomozzunk csak tovább.
- Azt tudod, hogy hol elejtetted le?
- Lehet...
(Ki vagyok segítve ezekkel a válaszokkal.)
Az asszony is közbeszólt, hogy szerinte a lépcsőházban lóbálta.
- Nos, hol esett szét?
- Odakint...
Továbbra is remek...
- Konkrétabban?
- A bejárat előtti lépcsőnél.

Kicsit az esélytelenek nyugalmával lesétáltam, hátha meglesz a normál esetben a kulcsházban megbújó chip... De volt már példa, hogy másnap reggel a buszmegálló homokjában megtaláltam a lányom előző nap elhagyott fülbeválóját, mert szerinte ott veszthette el. És egy másik buszmegállóban, fagyban és télben az asszony jegygyűrűjét is sikerült már megtalálni, a fagyott, saras hóban.

Most sem tűnt túl kedvezőnek a helyzet, mert mint korábban írtam, elég baráti szélvihar is volt a kulcs leejtésének napján.

Kiléptem a bejárati ajtón, majd elkezdtem vizsgálni a világos lépcsőfokokat. Ott könnyen kiszúrtam, hogy koszon kívül más nincsen. Aztán az alsó lépcsőfok közelében kibújó fűcsomó mellett, a fekete sárvédő szőnyegen megláttam egy apró, fekete bizbaszt. Miután felvettem sem voltam biztos benne, hogy a chippet találtam meg, mivel emlékeimben valami apróbb dolog élt. De azért felhoztam, és megnéztem, hogy esetleg bele tudom-e tenni a kulcsházba. 

Bele tudtam tenni... és mint percekkel később kiderült megoldotta a problémát és ezt követően sikerült vele beindítani az autót.

2020/03/12

A Nyugati Királyság építőmesterei

Hungarian edition cover
Már a megjelenésekor elkezdtem a játék után érdeklődni A Nyugati Királyság építőmesterei után, hiszen az egyik kedvenc társasjáték mechnikámmal, a munkáselhelyezéssel készült. Az pedig plusz bónusznak tűnt, hogy a doboz megjelenésében nemhogy egy egész polcot nem foglal el, hanem meglehetősen kis helyen is elfér. Az azonnali kipróbálástól és megvásárlástól viszont egy kicsit távoltartott a játék grafikai világa, valamint az, hogy már vannak hasonló működésű játékaim.

Az igazi, legnagyobb kérdésem ugyanakkor az volt, hogy ez kell-e nekem itthonra a Lords of Waterdeep mellé vagy sem. Nos, annyiban előre szaladok, hogy ebben nem igazán tudtam dönteni, ezért továbbra sem fogom miatta a webshopokat felkeresni.

Mi lapul a dobozban...

Szinte szó szerint lapulnak az alkatrészek. Az alkotók igyekeztek kitölteni a doboz minden egyes centiméreteit, és igazi legózás, tetriszezés mindent jól visszapakolni a játék után. A Nyugati Királyság építőmestereihez kapunk egy játéktáblát, több játékkártyát (épületek, segédek, adósságok, megszerezhető jóságok, illetve csúnya büntetések megtestesítésére), nyersanyag jelölőket, pénzeket, munkásokat és egyéb jelölőket. Azt kell mondanom, ha csak az anyagmennyiséget nézem, akkor úgy tűnik nagyon megéri mindaz, amit kapunk a viszonylag olcsó 10-12eFt-os árért.

A játék célja

A legtöbb győzelmi pont elérése. Ezeket megszerezhetjük a katedrális építéséből, az erénysávon elfoglalt helyzetünkből, a megépített építményeinkből, valamint megmaradt nyersanyaginkból és pénzünből. 

Játékmenet

Mint az elején már írtam egy munkáselhelyezős játékról van szó. A körünkben fogjuk a sok munkásunk egyikét és azt elhelyezzük az egyik helyre. A Nyugati Királyság építőmestereiben nem 1-2-5 munkásunk van, hanem jóval több, pont emiatt nincsen meghatározott körszám, hanem egymást követően, sorban rakjuk le a munkásainkat a helyekre, majd azokat a későbbiek folyamán akár vissza is vehetjük.
Nem érhető el leírás a fényképhez.
A játék egész csinos, leszámítva az
emberábrázolásokat.

Általában az egyes termelőhelyek úgy működnek, hogy lehelyezünk egy munkást, ahol vele egyenértékű nyersanyagot (fát, követ, anyagot) kapunk vissza. Ha viszont a már meglévő munkásunk vagy munkásaink mellé újabbat teszünk, akkor minden egyes ottlévő emberünk figyelembe kell venni és annak megfelelően kaphatunk valamit. Olyan is előfordulhat, hogy a munkáson túl pénzt is be kell fizetni az egyes helyeken.

Három fajta helyszínt különböztethetünk meg.
 - Van a városháza, ahonnan már nem kerülhetnek vissza hozzánk a munkásaink, és ezek fogják majd kiváltani a játék végét. Itt valamilyen építményt vagy a katedrális építhetjük.
 - A feketepiac három helyszínnel, ahol az egyes helyekre csak 1-1 munkást tehetünk. Itt valamilyen nyersanyaghoz vagy kártyához juthatunk hozzá pénzért és erényrontásért cserébe. Innen a munkásaink közvetlenül nem kerülnek vissza hozzánk, hanem a fogdába mennek.
- Az "általános" helyekre bármennyi munkásunk felkerülhet. Ezekről a helyekről a városközpont segítségével ejthetjük foglyul a saját, illetve a játékostársaink munkásait is! A sajátjaink visszakerülnek a saját készületünkbe, míg az ellenfél bábujai először a saját fogdánkba. Ezeket innen közvetlenül is visszaadhatjuk pénzért a játékostársunknak, vagy a fogdába tehetjük őket, amiért szintén pénzt kapunk. Ez elég érdekes interakciót tesz a játékba.

A képen a következők lehetnek: étel
A városházán betelt a hely, mindenki
mehet aludni... azaz véget ért a játék!
A játék során nem csak nyersanyagokat, hanem építési terveket és segédeket is szerezhetünk. Az építési tervekből készülhetnek a bónuszt és/vagy játékvégi pontokat adó építményeink. A segédeink viszont elengedhetetlenek az építmények megépítéséhez, de ugyanakkor ők is adhatnak egyszeri vagy tartós bónuszokat.

A játék addig tart, amíg az adott játékosszámhoz megfelelően betelnek a városházán a helyek, vagy mindenki kipasszol/kiesik a játékból.

Vélemény
A játék kifejezetten jó és ajánlott! Remek árért cserébe nagyon jó tartalmat kapunk, mind anyagárban, mind játékélményben. Ha nem lenne Lords of Waterdeepem, akkor nagy eséllyel már beszereztem volna itthonra. Két fővel még nem volt lehetőségem kipróbálni, de azt mondják, hogy úgy kevésbé működőképes és egy automata játékost is be kell vonni.
A foglyul ejtés ugyan magában hordozza a konfliktusokat, de ezt nem éreztem túl erősnek, vagy olyannak, ami miatt a másik megsértődhetne. Ugyan tönkre lehet tenni egy jó nyersanyagbányát, de a munkásokat van esély visszaszerezni, és azokat utána másra felhasználni.

A játék során egy dologra nagyon érdemes figyelni, mégpedig arra, hogy ne fogyjunk ki a munkásokból, mert ezzel ki lehet esni a játékból! Előfordult, hogy volt, aki nem figyelt és elfogytak az emberei, és onnantól csak figyelhette a többiek játékát. Arra is figyeljünk, hogy lehetőleg ne "passzoljon" ki majdnem mindenki, mert tanúja voltam, hogy mindeki szándékos vagy véletlen kiesését követően perceken át elpassziánzott magával, pedig már biztosan ő volt a nyertes. Kiderült, hogy ezt a szabályt rosszul tanították, mert ha nincsen munkásod, akkor egy akcióért egy munkást valahonnan vissza lehet venni.
A játék külalakját ítélje meg mindenki maga. A játéktábla ugyan számomra is szépen néz ki, a színkezeléssel és az egyéb játékelemekkel sincsen túl sok gondom, viszont az emberalakok grafikája nem igazán jön be nekem.

Összefoglalóan úgy gondolom, hogy ez a játék megéri a pénzét, és mindenképpen ajánlott otthonra munkáselhelyezős játéknak vagy "A munkáselhelyezős" játéknak, főleg akkor, ha általában legalább 3 fős létszámmal hozzá tudunk ülni.


A képek a XXII. kerületi, Rózsakert Társasjáték Klubban készültek.

Az Utóhatás trilógia (Star Wars)

Elég régen volt már csak tisztán könyves jellegű bejegyzésem. Miután a tömegközlekedésről autóval bejárásra váltottam az olvasási időm is jelentősen megcsappant. Persze beoszthattam volna úgy is az időmet, hogy többet foglalkozzak a könyvekkel, de ez már egy másik történet.

Egy kicsit megragadtam Az idő kereke sorozat 5. könyvével. Úgy döntöttem annak a befejezését követően, hogy egy picit pihentetem a sorozatot és inkább mást keresek. Elolvastam néhány képregény-sorozatot (Hellboy, Locke & Key, The League of Extraordinary Gentlemen, Saga), de szerintem ezekről már nem lesz külön írás. A könyvek terén igyekeztem valami igazán egyszerűt, kevésbé gondolkodósat választani, ezért került előtérbe a "megújult" idővonalú Star Wars, amiben Thrawn admirális helyett egy kicsit másképpen történtek a dolgok a második Halálcsillag pusztulását követően.

Az Utóhatás-trilóga nem sokkal az endori események után veszi fel a fonalat. Az első könyvben meglehetősen kevésszer szerepelnek a klasszikus Star Wars szereplők, szinte csak említés szintjén. A főbb szerepekben a Wexley család, Jas Emari fejvadász, egy Sinjir nevű ex-birodalmi vallatótiszt és egy igen felturbózott, A baljós árnyakból megismet B-1 (B one, azaz bone, azaz csont) harci droid képtelennek tűnő csapatát ismerhetjük meg.

A Birodalom meglehetősen nehezen akarja beismerni, hogy Palpatine császár meghalt, és a kormányzatuk a végnapjait éli. A csillagromboló parancsnokok, hadurak és főbb kormányzati vezetők nem feltétlen az együttműködésben képzelik el a jövőt. Ezért az Akiván tesznek egy nagyobb kísérletet a lázadók kormányzata, az Új Köztársaság elleni egységes ellenállásra.

Az ébredő erőből elég sok mindent megtudhatunk, hogy ezen próbálkozások mennyire voltak sikeresek, de azért az odáig vezető út is érdekes lehet. Így vágtam neki a regény-sorozat olvasásának. A Wexley családból az anya, Norra részt vett a második Halálcsillag elpusztításában. Sőt, magába az űrállomásba is berepült. A fiát Temmint viszont már Az ébredő erő filmből ismerhetjük, igaz, hogy Snap néven.

Az első könyv lényegében a képtelen összeállítású csapat megalakulásáról szól. A második könyvben már megjelennek a Star Wars történetekből ismertebb karakterek, Csubival, Han Solo-val és persze Leia-val. Meg persze az is kiderül, hogy a volt hercegnő terhes... Luke-ról pedig semmi, a teljes homály. A második könyvben megjelenik egy új császárjelölt, mint főgonosz. Ez utóbbi szereplő a harmadik könyvben teljesedik ki.

Nem akarok könyvekkel kapcsolatban élményromboló lenni, ezért több mindent nem is igazán osztanék meg, de valamennyi véleményt azért megfogalmaznék.

Sajnos a könyvek nem adnak valami sokat. Ez annyiban nem volt meglepetés, hogy a hivatalos, majd kikukázott Star Wars könyvek sem voltak valami irodalmi műremekek. Itt is inkább sok minden a képzelőerőre van bízva. Amit a könyvek adnak, hogy egy kicsit belekinthetünk az Új Köztársaság politikájába, annak megosztottságába. Láthajtuk azt is, hogy egy kicsit felcserélődtek a szerepek. Valamint a végén leírásra kerül az Első Rend kifejezés is.

Sajnos, igazából nem nagyon tudom ajánlani a könyveket, még Star Wars rajongóknak sem. Bár ők bizonyára már régen túl vannak rajta.