2019/03/28

Nottingham bírája (Sheriff of Notingham)

Évente több játék is van, ami igazából nem annyira kiemelkedő, ugyanakkor annyira felkapnak a véleményvezérek, ami alapján az érzed ezt ki kell próbálnod. Ha bejön, ha nem. 
A tavaly magyar megjelent Nottingham bírája is ilyen volt, ami szinte könyörgött azért, hogy próbáljam ki, még akkor is, ha sejtette nem biztos, hogy teljesen nekem való játékról van szó.

A megjelenés
A játék doboza nagyjából hozza az elvártat. Van benne több, mint 200 kártya, nagyjából 100 pénzérme, valamint minden játékosnak egy kereskedőstand (ami egyben játékos segédlet is) és egy tarisznya. A játék grafikai megjelenése nem csúnya, de számomra egy kicsit "műanyag" számítógép grafika. Ez azonban semmit nem von le vagy ad hozzá a játék élvezeti értékéhez.
A játékhoz alapból papír bíró jelölő járna, de én olyan verzióval játszottam, ahol műanyag minifigurát használtunk. 
És ha már tartozékok. Két dolgot még kiemelnék. Van egy kártyatartó, ahol a húzó és dobópaklik tarthatók. Mi ezzel próbáltuk használni először a játékot, de inkább körülményesebbé tette a játékmenetet, mint gyorsabbá. A másik a tarisznyák. Ezzel kapcsán páran azt mondták, hogy a folyamatos nyitás-zárás miatt ezek hamar tönkremehetnek, ezért mi nem is igazán patentoltuk be az árukat.

A játék
A doboz szerint 3-5 fő játszhatja, ezért itthonra fel sem merült, hogy esetleg beszerezném. És amúgy is party játékról van szó, amit amúgy kevésbé szokott kedvenc lenni. A furcsa, hogy előzetesen azt gondoltam ezt lehetne akár nyolcan is játszani, de a megtapasztalást követően láttam, hogy az kevésbé lenne szerencsés.
A játék célja, hogy a végén mi rendelkezzünk a legtöbb ponttal. A végső pontozásra akkor kerül sor, ha már mindenki volt másodszor is Nottingham bírája.

A játékos fordulója a következőkből áll. Piacolás, amikor a többieknek is megmutatva cserélünk lapokat a két dobópakliból, vagy a nem nyilvános húzópakliból. A tarisznyák feltöltése, amikor titokban lapokat (árukat) teszünk a tarisznyánkba. A bejelentés, amikor megmondjuk az éppen aktuális bírónak, hogy mit tettünk a tarisznyába. Itt szabad, sőt kifejezetten ajánlott hazudni, és csempészárut is rejteni a legális cuccok közé. Ebben a részben lehet alkudozni is bíróval, esetleg pénzzel "megkenni", hogy engedjen át. Ezt követően jön az átvizsgálás, amikor kiderül, hogy igazat mondott-e a kereskedő vagy sem. Ezt követően jár jutalom, vagy büntetés az eredménytől függően. Ezután jön a forduló vége, amikor a bíró jelölő eggyel tovább kerül és mindenki húz annyi lapot, hogy újra 6 legyen a kezében. Majd jöhet a következő forduló, egészen addig míg mindenki másodszor is betöltötte a bíró szerepét.

A játék végén össze kell számolni a pontokat, ami kapható a nálunk lévő érmékből, az eladott áruk után, vagy abból a bónuszból, ha valamiből mi adtuk volna el a legtöbbet. Nagyjából ennyi.

A vélemény
A Notthingham bírájára nem lehet mondani, hogy rossz játék. Meglehetősen egyszerűen működik az áruk cserélgetésével, tarisznyába helyezéssel, majd a bíróval való alkudozással. Abban az egyben nem szabad hazudni, hogy mennyi darab áru kerül a tarisznyába, viszont az összetétel kapcsán nem kötelező igazat mondani.

A játék lényegét gyakorlatilag ez a meggyőzés, alkudozás rész fűszerezné meg, amihez megfelelő társaság szükséges. Fapofával elő lehet adni, hogy csak 4 alma van nálam, ugyanakkor legalább 3 csempészárut raktam be tarisznyába. Lehet győzködni a bírót, hogy ráfázik, ha kekeckedik, vagy akár néhány tallérral meggyőzni, hogy akár ő is jól járhat, ha továbbenged. Aztán az átvizsgálást követően lehet röhögni, hogy mi is volt a tarisznyában és ki is járt jól igazán. 

De hangsúlyozom, hogy ezeken a beszélgetéseken van a lényeg, ha valamiért nincsen meg a játékosok között a party-hangulat, akkor ez nem feltétlenül lesz mindenki számára élvezetes, sőt egy-egy ilyen beszélgetés még akár kínos, feszengő, kötelező hangulatú is lehet. A mi esetünkben például olyan játékos nyert, aki végig igazat mondva, csak legális árukat tett a tarisznyájába...

Nekem az érzésem egy kicsit felemás a Notthingham bírája kapcsán. Nem mondanám kiemelkedőnek, de ugyanakkor túlzónak érzem a vele kapcsolatos rajongást. Azt is el tudom fogadni, hogy megfelelően kommunikatív társaságban igazán nagyon-nagyon jó játékélményt adhat.

2019/03/13

Battlestar Galactica (a régebbi sorozat)


Battlestar Galactica (1978) on Netflix USANagyon nagy kedvenc volt nálam a 2000-es évek elején futó Battlestar Galactica (magyarul Csillagközi romboló) sorozat. A gyengébb részek és a befejezés ellenére is azt mondom, hogy érdemes volt végignéznem.

Tudtam, hogy létezik neki egy korábbi változata is, de csak az elmúlt hetekben vettem a bátorságot a Battlestar Galactica sorozat, 1970-es évek végén készült változatának megtekintésére. És ha már lendületben voltam, akkor mögé csaptam még a Galactica 1980-at is. Jelen írásomban ezekről szeretnék pár gondolatot ejteni.

A régi sorozat is nagyjából arról szólt, mint az új. Az emberiség harcot folytat a csúnya robotokkal, akiket cylonnak hívnak. Éppen béketárgyalásra készülnek, amikor is fémből készült barátaink alattomos, végső támadást indítanak. A hirtelen érkező csapás teljesen váratlanul érte az embereket, aminek nyomán csak egyetlen harci csatahajó maradt meg, valamint számos egyéb űrhajó. Az emberek menekülni kényszerültek, amiből végül egy a Földet felkutató küldetés alakult ki.

Ez idáig egész jól is hangzik. Aztán idővel a sorozat átcsapott valami egészen másba. Lehetett látni a rengeteg ötletet, és elképzelt irányt, de ezek valahogy nem tudtak rendesen kiteljesedni. Nem nagyon tudtak mit kezdeni az idő rendes kezelésével, ezért mai sorozatos léptékkel meglepően gyorsan lett egy románcból, gyakorlatilag egy részen belül esküvő, majd megözvegyülés. Ugyanakkor voltak részek, amik túlzottan elnyújtottnak hatottak, vagy éppen teljesen feleslegesnek.

A korai sorozatot megpróbálták megfelelően családbarátnak kihozni. Vették a szokásos receptet, hogy egy jó filmbe (filmsorozatba) kell egy gyerek és egy kutya. A kutya végül valami mókásnak szánt, de igazából idegesítő robotkutya lett, és a kisfiú is tipikusan arra volt jó, hogy láb alatt legyen. Az írók bizonyára jó ötletnek tartották, hogy a veszélyesnek tűnő küldetésre a gyereket is el kell vinni (vagy éppen hagyják, hogy ellógjon velük).

Az 1970-es  évek végéhez képest egészen jól sikerültek a technika megvalósítások. Ugyan a vizuális- és hangeffektek folyamatosan visszaköszöntek és ismétlődtek, ezek megjelenítése nem hagyott kivetni valót.

Nagyon érdekes párhuzamot lehet vonni Glen A. Larson későbbi sorozatával a Knight Riderrel is. Nem lehet elmenni szó nélkül a beszélő számítógépről, a jobbra-balra mozgó vörös LED-ről, a turbóról, vagy a Galactica 1980-ból a repülő járgányokról, vagy az óratelefonról.

Nem meglepő módon a Battlestar Galacticát az első évadot követően elkaszálták. Egyszerűen nem vezetett sehová, tele volt logikai bakikkal, túl családias volt, és nem elég ötletes.

Aztán a megújulás reményében érkezett a csak 10 részes Galactica 1980 sorozat. Érdekes, hogy a főcímben szintén Battlestar Galacticát lehet olvasni és a jelenetek is abból vannak a főcímnél. Majdnem a teljes színészgárda lecserélésre került, amit azzal magyaráztak, hogy jó pár év eltelt időközben, mire a Földre találtak. Az utolsó részre, gondolom közkívánatra, csak elővakarták valahonnan Starbuckot.

Ez a sorozat bár ígéretesen indult, a Föld megtalálásával, a földlakókkal való találkozással, időutazással a II. világháború végére, mégis egyszercsak azt vettem észre, hogy az Űrgammákat nézem. Jobb ötlet híják oktatni próbáltak a gyerekeken keresztül.

Borzasztóan idegesítő volt az is, hogy amikor a cylonok minden előzmény nélkül megjelentek, akkor mindig csak adott fajta űrhajót támadtak, és intéztek el. Aztán eltűntek.

Összességében nem tudom, hogy megérte-e végignézem ezt a sorozatot, és a folytatását. Közel negyven év távlatából nem túl szépen öregedett, de inkább a történettel volt baj, nem a technikával. Az újkori feldolgozása sokkal jobban teljesített, talán valamikor még újra is fogom nézni. Erre már nem érzek késztetést.

2019/02/11

Én kicsi kaszám

Mikor futott a Scythe (nálunk csak Kaszának nevezett játék, ami szerintem sarló) Kickstarteres kampánya, akkor nem igazán ugrottam fel a lelkesedés vonatra. Nem nagyon hozott tűzbe a 20. század eleji képi világ, még úgy sem, hogy gépszörnyek emelkedtek ki a környezetből. Aztán valahogy olyankor sikerült eljutni a Gémklubba, amikor valaki elhozta a frissen megérkezett példányát, és így volt lehetőségem kipróbálni. Közel két éve írtam is róla.

Néhány hete újra sikerült vele játszani a XXII. kerületi Rózsakert Társasjáték Klubban, ahol feltűnt a kistestvére, az Én kicsi kaszám is. Ezen verziót amúgy már szinte a kezdetektől végig követem, egészen onnantól, hogy először hírt adtak arról, hogy egy "őrült" én kicsi pónim verzióra ültette át a játékot, hogy tudjon a gyerekeivel (lányaival) Kaszát játszani. Egy ideig még elérhetőek is voltak a PNP (kinyomtatható) file-ok, de idővel ezek eltűntek. Ekkor már sejteni lehetett, hogy ebből hivatalos kiadás is lesz. Így is történt... További hab került a tortára azzal, hogy időközben magyarul is megjelent.

A megjelenés
A dobozra tekintve elsőre úgy tűnik, hogy ez bizony egy könnyedebb, inkább gyerekeknek szóló játék lesz. A magyar borítón található írás további humort csempész az amúgy kedves kinézetű dobozra, mert többen hajlamosak vagyunk "Én kicsi kacsámnak" értelmezni a feliratot. A fedél alá nézve a mosolygás nem tűnik el, csak a vicces fajtából az elégedettbe vált át. Ugyanis a kiváló, szortírozásra alkalmas dobozbelsőben, minőségi játékelemeket találunk. Legyen szó a műanyag aprófigurákról, a különféle jelzőkről vagy kártyákról.

A játék
Akinek a 4. kupája is felkerül az nagy
valószínűséggel megnyeri a játékot
Nos... a játék nyomokban Kaszát tartalmaz. Fejenként két hőst vezetünk, hogy almát és drágaköveket szerezzünk, találkozásokban legyen részünk és pitecsatázzunk. A játékban nyolcféle küldetést lehet teljesíteni, de ebből négy különbözőt kell valakinek megcsinálnia, hogy megnyerje a játékot. Itt nincs szükség különféle szorzásokra vagy összeadásra, csupán a 4 küldetésnek kell meglennie.

Kapunk egy fa bábut is, amivel azt jelöljük, hogy éppen milyen akciót hajtunk végre. Itt csak három fő lehetőség van, de ezeken belül van lehetőség minimális választásra. 
Dönthetünk, hogy két mezőt lépünk egy karakterrel, vagy egyet úgy, hogy viszünk magunkkal nyersanyagot. 
Az akciók használatához kapcsolódó saját játékostábla,
amiből  mindenki ugyanolyant kap.
Választhatunk keresés akciót, ahol az a döntési lehetőség, hogy almából vagy drágakőből keresünk többet. A "keresés" dobókocka dobással történik. A piros kockákkal az alma lelőhelyekre, a kék kockákkal a drágakő lelőhelyekre, míg a sárgával a találkozások lelőhelyeire kerül egy-egy új jelző. Ha jófejek vagyunk, és oda teszünk jelzőt, ahol egy ellenfél játékosa található, akkor léphetünk egyet előre a barátság jelzőn.
A harmadik lehetőség a készítés. Ezen belül csinálhatunk pitéket (feljebb lépünk a pite sávon, ami fontos a harchoz), szerezhetünk varázslatokat (varázskártyákat kapunk, amikkel harcolni is lehet), vagy éppen fejlesztjük az egyik akciónkat.

Malacka beceneve Dagobert bácsi
És nagyjából ennyi is az egész, viszont kétszer ugyanazt az akciót nem csinálhatjuk. Lépünk, nyersanyagot szerzünk, aztán megint lépünk, megint nyersanyagot szerzünk. Ekkor már talán valamit készíthetünk is, hogy legalább egy harcunk legyen.

Furcsa, hogy pitéket és varázslatokat is gyűjthetünk a harchoz (amik egyébként lehetnek küldetéscélok is), de ugyanakkor összesen csak egyetlen pitecsatát kell megnyernünk. Holott, talán többre is lenne igény...

A vélemény
A pitecsata megnyeréséhez jó szolgálatot tesznek ezek
a varázslat kártyák
Az Én kicsi kaszám tökéletes lehet, hogy kicsi gyerekeket bevezessünk a társasjátékozásba. Könnyen megtaníthatóak az akcióválasztások, a táblán mozgás, a csatához felhasználható kártyák és az azokkal való blöffölés. És rengeteg apróság, amiből a gyerek is látni fogja, hogy nem egy kockadobáson múlik a játék és több módszer is van a győzelemre.
Pont emiatt, felnőttek számára is élvezetes lehet az Én kicsi kaszám, de kizárólag nekik azért nem ajánlanám. Nekik ott a felnőtt verzió.
Azt is meg kell említenem, hogy a kis kasza inkább lányos gyerekjáték, mint fiús. A cuki figurákat tologatva, inkább a jobb barátságra kell törekedni, mint arra, hogy minden 3. körben pitecsatázzunk. Pedig mint írtam, azért erre lenne igény. Valamint piték és varázskártyák gyűjtögetése is ebbe az irányba mutat. 
Személy szerint én egy kicsit ígéretesebbnek tartottam az Én kicsi kaszámat, úgyhogy számomra egy picit csalódás. Meg kell jegyeznem, hogy ez a verzió elsősorban nem nekem készült és helyén kell kezelnem, de ugyanakkor jó mókát ígér a kisebb gyermekek, valamint akár egész családok számára is.

És egy biztos... az eredeti játék szerzője és kiadója bizonyára nagyot kaszál ezzel a verzióval is.

2018/12/13

Társasjáték ajánló - Mit vegyünk kisiskolásoknak?

Többen szokták tőlem kérdezni, hogy milyen társasjátékokat tudnék ajánlani, akár pároknak, akár családoknak, vagy ha már valamennyire megismerték ezt a világot, akkor mi a következő lépés. Mivel közeledik az év vége, és vele együtt a Karácsony is, ezért igyekszem összeszedni a témában a gondolataimat is javaslataimat, hátha még tudok valakinek segíteni az ajándékvásárlás kapcsán.

A következő kérdés, hogy Mit vegyünk?. Ezen kérdést is szeretném bővebben kifejteni, ezért több részre tagolnám. Ezen bejegyzésben az elsősorban alsó tagozatos iskolásoknak való játékot ajánlása történik.

Továbbra is ragaszkodnék hozzá, hogy semmi olyan "klasszikusat", mint a Monopoly vagy Rizikó! Még akkor sem, ha csillámpónis, vagy törpikés. Felejtsük el!

Firkaland
Az első ajánlásom nem is lehet más, mint ez a rajzolós, nyelvfüggetlen játék. A cél az, hogy szemmértéket jól kihasználva rajzoljunk. Ez lehet vonal, vonalak, körök vagy akár pontok. És hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog jöhetnek apróbb nehezítések is. Megemlíteném, hogy ez a játék az elsők között volt a Legacy/örokség típusú játékok között, ahol is a játékelemekre kell rajzolni. Aztán hiába törlöd le, egy idő után elhasználódnak a dolgok. A fóliákat már lecseréltük, és 3-4 év alatt bizony a filctollak is beszáradnak, vagy elfogynak. Mindezek ellenére ajánlom, még olyan iskolásoknak is, akiknek kevésbé jó a kézügyessége!




Dixit
Gondolkodtam rajta, hogy ezt már most ajánljam-e, de úgy gondolom, hogy kellően megdolgoztathatja a fantáziát. Ugyan egy gyerek még nem ismerheti a popkulturális vagy egyéb élettapasztalatból eredő gondolatokat, de ha helyén kezeljük a dolgokat, akkor nagyon jó szórakozás lehet az egész család számára, vagy akár osztálytársak részére is.
A játékban kiválasztunk egy kártyát a kezünkből, mondunk róla egy gondolatot, majd összekeverjük a többi játékostól kapott, a gondolatunk alapján kiválasztott kártyákkal. Ez alapján a "mesélőt" kivéve mindenki tippel egy lapra, és annak helyességétől függően jön a pontozás.
Fontos megemlíteni, hogy ehhez a játékhoz legalább 3 fő kell, cserébe a maximális korlát is lehet sokkal nagyobb. Igazából majdnem mindegy, hogy melyik változatot vesszük meg, de érdemes először a sima Dixitet (amiben vannak kis figurák és pontozómező is). De igazából ezek akár el is hagyhatóak, mert tollal papíron is lehet vezetni az eredményeket.

Vigyáz(z)6!
Mindenképpen ajánlott kisdobozos kártyajáték. Ráadásul megvan pár ezer forintból. A dobozban csak 104 kártyalapot és egy játékszabályt találunk. A szabály nagyon egyszer középre kiteszünk a pakliból 4 db kezdőlapot, majd a résztvevő játékosok fejenként kapnak 10-10 lapot. Minden körben minden játékos titokban választ egyet közül, majd képpel lefelé az asztalra teszi. Miután mindenki így tett, a lapokat felfordítjuk és a 4 kezdőlap alkotta sorokba tesszük őket. Fontos szabály, hogy mindig csak nagyobb értéket tehetünk és mindig csak ahhoz a sorhoz, ahol értékben közelebb vagyunk. Ha az egyik sorba a mi lapunk 6-nak kerül be, akkor ez előző 5 lapot megkapjuk büntetőpontnak.
A játék nagyon szórakoztató, annak ellenére, hogy csak számok (és a büntetőpontokat szimbolizáló ökörfejek) vannak a lapokon.
A játék többféle borítóval is megjelent, ezért nem kell megijedni, ha boltban nem így néz ki. És igazából akkor sem kell megijedni, ha más nyelven van rajta a felirat, mert magyar nyelvű szabályt is könnyen lehet hozzá keríteni. Vagy keresettek nyugodtan engem.

Tokió királya (vagy New York királya)
Zseniális pofozkodós játék! A játékban mindenki egy szörnyet alakít, akinek a célja, hogy végül ő maradjon csak életben, vagy szerezzen annyi csillagot, amivel a többiek kinyilvánítják a terület királyának. A játékban 6 speciális kockával kell dobni, amiknek az oldalai azt mutatják, hogy éppen csillagot szerezhetünk, pofozkodhatunk, életet kaphatunk vissza, vagy éppen zöld színű energia kristályokat kaphatunk. Ez utóbbiak afféle fizetőeszközök, amikkel képességeket vagy eseményeket vásárolhatunk magunknak és ellenfeleink életének megkeserítésére.
Az egész családnak remek szórakozás. Nálunk már 5 éves játszik vele, úgy hogy elolvassuk a kártyákon lévő szövegeket. Azon se aggódjunk, ha kiesünk, mert a többiek is hamarosan követni fognak, és közben nagyon jó a minket kiütő ellen szurkolni.
Szóval nem kell megijedni, nem véres, nem borzasztó, hanem inkább nagyon mókás játékról van szó.

Vigyázat, vadnyugat!
Ha szeretjük a vadnyugati témát (már csak nosztalgiából is), valamint vannak remek gombfocis élményeink, akkor ez a játék tökéletes választás lehet. A lényeg, hogy legyen otthon nagyobb sík felület, amin lehet a tárgyakat pöckölni. Ez nagyon fontos, mert terítőn vagy egyenetlen felületen szinte játszhatatlan!
A játékban két vadnyugati csapat közül választhatunk, akik egymás ellen küzdenek. A szabálykönyv több forgatókönyvet is javasol, hogy éppen mi a cél, minek okán kell egymást lelőnünk (lepöckölnünk). Fontos szabály, amiről könnyen megfeledkezünk, hogy itt ujjtámasz nélkül kell pöckölni!
Ez is kapható többféle kiadásban. Én meglepődtem, hogy milyen minőségi műanyagból készültek az alkatrészek. Van, aki a fából készült verzióra esküszik, de szerintem ez a verzió sokkal jobb. És még azt is kiemelném, hogy elpakolás szempontjából egész kiváló dobozbelsővel rendelkezik.


Qwirkle
A doboza szerint ez egy 6 éves kortól játszható logikai játék. A dobozban négyzet alapú hasábok vannak, amiket vagy színben vagy formában a lerakottak mellé kell helyezni. Egyszerre több ugyanolyan formát is le lehet tenni különböző színből, vagy egyszerre több ugyanolyan színűt különböző formából. Arra azonban figyelni kell, hogy az adott sorban vagy oszlopban nem lehet két teljesen ugyanolyan elem. Igazán egyszerű, nem bonyolult játék.






Carcassonne
Évek óta ott van a hipermarketek polcain. Nem féljünk levenni! Az egyik legjobb játék, amivel az ember rákaphat a társasjátékozásra. Lapkákat rakunk le, majd azok bizonyos részeire figurákat tehetünk, amik után más-más feltételben kaphatunk pontokat. A lapkalerakás kicsit kirakósszerű, mert a négyzeteknek illeszkedniük kell egymáshoz. Tehát még azt az érzetet is megkapjuk, hogy építünk valamit. (Hallottam már olyant is, hogy valaki olyan nagymamával játszotta, akit semmi más nem érdekelt, csakhogy szépen nézz ki a "táj".)
Itt is több variáns van a játékból. Én azt javaslom, hogy elsőre a sima verziót vegyük meg. Az új kiadásnak világoskékebb a doboza, míg a régi sötétebb kék volt. Véletlenül se egy kisebb dobozt vegyünk belőle elsőre (aminek alcíme is van), mert az csak egy kiegészítő és az alapjáték nélkül nem ér semmit!



Sushi Go!
Egzotikus nevű játék, ami könnyen be tudja vezetni a draftolás szabályait (Azaz, a kezünkbe kapunk Xdb kártyát, amiből 1-et megtartunk és a többit továbbadjuk a szomszédunknak. A megtartott lapot eztán képpel felfelé lerakjuk magunk elé. Ezt követően a szomszédtól kapott lapokból megint egyet megtartunk, és a többit továbbadjuk, stb., míg el nem fogynak a lapok.) Lehet, hogy ez alapján nem tűnik izgalmasnak, de higgyétek el, hogy mégis az. A rövid és könnyen tanulható szabály mellett még egy kicsit belepillanthatunk a japán konyhaművészetbe is.







Ticket to Ride
Sokan csak úgy ismerik, hogy "A vonatos" játék. Rengeteg változata van, de elsőnek inkább a simát, vagy az Európát tudnám javasolni. Iskolás gyerek is kezdhet nyugodtan ezzel, ha már a városok neveit el tudja olvasni. Bár a kártyákon pöttyel is jelölve vannak, hogy hol keressük a városokat a térképen. A játékban vonathálózatot építünk és persze a végén a legügyesebb nyer, aki minél több, és minél hosszabb útvonalakat tud kiépíteni.






Splendor
A szabályok és a kinézet után az ember azt gondolná, hogy egy unalmas zsetonszerző, zsetonokkal kártyákat szerző játék, amivel aztán győzelmi pontokat is lehet szerezni, hogy a végén mi legyünk a nyertesek. De nem! Ez is sokkal izgalmasabb, mint a leírása mondja. A játéknak remek hangulatot adnak a műanyag (póker)zsetonok, amiket akkor is élvezettel fogunk egymáshoz ütögetni, amikor nem mi vagyunk soron. Persze bizonyára vannak olyan játékostársaink, akiknek ez nem tetszhet...







Fontos kiemelni, hogy ezek a játékok felnőttek számára is kiváló játékok! Ne tekintsünk rájuk elsősorban gyerek játékként, de ezek olyanok, amiket valóban lehet játszani már első és másodikos korú gyerekekkel is. Persze nem annyira versengő, hanem családbarát módon.

Boltot szándékosan nem írtam most, hogy hol lehet ezeket beszerezni. Van, amit akár hiperekben is, de van amiket csak szakboltban, amikről korábban írtam. Mivel egyikük sem támogat, sem szóval, sem egyéb juttatással, ezért azt javaslom, hogy ott vegyétek meg, ahol olcsóbb. Esetleg használjátok erre a https://tarsasjatekok.com/ oldalt.

2018/12/04

Társasjáték ajánló - Mit vegyünk? (ovis gyermekeknek vagy idősebbeknek)

Többen szokták tőlem kérdezni, hogy milyen társasjátékokat tudnék ajánlani, akár pároknak, akár családoknak, vagy ha már valamennyire megismerték ezt a világot, akkor mi a következő lépés. Mivel közeledik az év vége, és vele együtt a Karácsony is, ezért igyekszem összeszedni a témában a gondolataimat is javaslataimat, hátha még tudok valakinek segíteni az ajándékvásárlás kapcsán.

A következő kérdés, hogy Mit vegyünk?. Ezen kérdést is szeretném bővebben kifejteni, ezért több részre tagolnám. Az első körben az ovis korú gyerekek kerülnek sorra.

Elsősorban olyan játékot vegyünk gyermekünknek, amit alkalmanként mi is játszanánk. Amitől nem olvad el az agyunk és ami közben nem unatkozunk (látványosan). De nem érdemes megvenni a gyereknek a 10. dobj-és-lépj típusú társasjátékot, mert ha már volt ilyenünk Bogyó és Babócásban, majd váltottunk Verdásra, akkor felesleges megvenni belőle a Pókemberest is. Ha van 2-3 ilyenünk otthon, akkor az bőven elég. 

De mégis, mi az amit ajánlanék? Vegyük ezeket sorban a legkisebbektől kezdve, amiket már óvodásokkal is játszhatunk.

Dobble
Mindenképpen ajánlott gyorsasági játék. Akár 4 éves kortól is játszható, mivel csak a képeket, alakzatokat kell felismerni a kör alakú kártyákon. Örömteli, hogy már óvodákban is találkozni lehet ezzel a játékkal. Nagy előnye, hogy a játék igazából kortalan, tehát valóban minden korosztály számára szórakoztató lehet (maximum akkor nem, ha már sorozatban a 15-iket játszod).
Többféle kiadásban megtalálható. Én elsősorban az alap sárga-lila kiadást javaslom, mert ebben sok lap is van és viszonylag jól felismerhetőek és könnyen kimondhatóak az alakzatok. Viszont van Kids variáció (kevesebb lappal és talán nagyobb alakzatokkal), ezen belül van még Verdás és Szenillás is. Ezen utóbbiak esetében nem árt tisztában lenni minden karakter nevével. További variációk még az Animals (ahol - szerintem - nem annyira felismerhető minden állat), valamint a Star Warsos is (ahol elég küzdelmes lehet az egyes Star Wars szereplők és tárgyak kimondása). Ezen felül még van vízálló változat is, amit akár strandra is el lehet majd vinni.

Szellemlépcső
Ugyan dobj-és-lépj típusú, de van benne egy kis csavar. Ha szellemet dobunk, akkor először a bábunkra egy szellem kerül, majd későbbiekben a szellemmel takart bábukat lehet cserélgetni, és ezzel hatalmas káoszt okozni. A játék létezik nagy és kis dobozos változatban is. Én a kisebbet javasolnám. (Ez is játszható már 4 éves kortól.)





Mágikus/titokzatos/elvarázsolt labirintus
Általában roskadásig vannak tele a nagyobb szuper- és hipermarketek ezekkel a játékokkal. Itt is jellemző, hogy rengeteg "bőrben" kapható. Hercegnős/Verdás/Spongyabobos/szuperhősös. A lényeg, hogy egy lapkát kell oldalról betolni, majd lépni, és közben igyekezni megszerezni az aktuális feladathoz tartozó jelet. A lapka betolására megváltozik a labirintus, ami könnyíthet és nehezíthet is a dolgunkat.
Az elvarázsolt labirintus kicsivel másabb. Itt mágneses bábukat mozgatunk úgy, hogy nem látjuk a tábla alatt lévő labirintust. Emlékeznünk a saját és ellenfeleink által elkövetett hibákra. Szerencsére a labirintus akár játékonként is átrendezhető, ha véletlenül már nagyon tudnánk, hogy merre szabad menni és merre nem. (5 éves kortól már egész jól játszható.)


Mu Csacsi
Az egyik legjobb és legszórakoztatóbb játék, amit óvodás korú gyerekkel lehet játszani. Kell benne egy kicsit számolni, lépni, memóriában dolgokat megjegyezni, és csacsit kakiltatni(!). A legnagyobb probléma, hogy mostanság nem nagyon kapható. 




Sztorikocka
A szabály nagyon egyszerű. Dobunk a kockákkal, majd azokat tetszőlegesen sorba rendezzük és a felül lévő képek alapján elmesélünk egy történetet. Sokféle variáció van, de először mindenképpen olyant vegyünk, amiben legalább 9 kocka van. Érdemes a normál méretűt választani, mert a nagyobb méretű kockák talán nem annyira férnek el kényelmesen a kisebb gyerekek kezében. 




Ice Cool
Ügyességi játékot lehetne többet is ajánlani. Én most ezzel a barátságos pingvines játékot emelném ki. Mindenkinek van egy saját pingvinje, amikkel kapuk alatt kell áthaladni egyik helyszínről a másikra. A mozgás közben saját színben halakat gyűjthetünk. Ugyanakkor az egyik játékos "fogó" szerepkörben is van, tehát, ha hozzáér az összes többi pingvinhez, akkor azzal is kiválthatja a játék végét. 
A játékban az ujjunkkal kell a pingvineket pöckölni. Igyekeznünk kell megtalálni a legmegfelelőbb taktikát és erőkifejtést. Az egyedül hátrány az lehet, hogy nem megfelelő pöckölés vagy sok játék után fájdalom jelentkezhet. :) De mindenképpen jó móka! 

Rings up! / Speed Cups
A két játék gyakorlatilag ugyanaz, egy kicsit mégis máshogyan. Valaki felfordít egy kártyát, és annak megfelelően kell az ujjunkra húzni a színes gyűrűket, vagy olyan sorrendben kell a poharakat az asztalra tenni. Mindkét játék egyaránt segíthet a szín és gyorsaság koordinációban, de a poharas verzió még a térbeliben is.
Pingvin / Pingvin party
Manapság már műanyag figurásan árulják, de létezik kártyás verziója is. A lényeg, hogy azonos színű pingvineket kell egymásra, piramisszerűen pakolni. Az nyer, aki a végén a legkevesebb pingvinnel rendelkezik.

A lényeg, hogy találjunk rövid játékszabállyal rendelkező, könnyen érthető játékokat. Az is fontos, hogy a gyermeknek sikerélménye is legyen, de ne hagyjuk minden esetben szándékosan nyerni.

2018/12/01

Társasjáték ajánló - Honnan vegyünk társasjátékot?

Többen szokták tőlem kérdezni, hogy milyen társasjátékokat tudnék ajánlani, akár pároknak, akár családoknak, vagy ha már valamennyire megismerték ezt a világot, akkor mi a következő lépés. Mivel közeledik az év vége, és vele együtt a Karácsony is, ezért igyekszem összeszedni a témában a gondolataimat is javaslataimat, hátha még tudok valakinek segíteni az ajándékvásárlás kapcsán.

Az első kérdés, amit általában nem szoktak feltenni, de mégis nagyon fontos, az hogy "Honnan vegyünk társasjátékot?".

Elsőre nyilvánvaló gondolat lehet, hogy majd elmegyünk a Tesco-ba, Auchanba és ott veszünk valamit a kiló tej és a 3 liter tej mellett. Ez nagyon remek ötletnek tűnik, de sajnos a hipermarketek kínálata nem igazán kínált túl sok jó játékot, azt is maximum csak teljesen kezdőknek. Sajnos ilyenkor esett áldozatul a vevő, hogy levette a polcról a Verdás/hercegnős/Star Warsos Monopoly-t, hogy jó lesz az a gyermeknek. Nem családi programnak, hanem a gyermeknek. Nos az nem lesz jó!

Az utóbbi években voltak már biztató jelek a nagyobb áruházakban is a társasjáték kínálatot illetően, de még mindig nem tart ott a választék, hogy az legyen az elsődleges beszerzési hely. A cikksorozatom következő részében igyekszem majd olyan játékokat is ajánlani, amit nagy eséllyel azért innen is be lehet szerezni.

Nos, akkor honnan vegyünk társasjátékot?

A legnyilvánvalóbb válasz, hogy a társasjáték szakboltból. A szakboltok nagy előnye, hogy az eladók itt tudják, hogy mit ajánlanak. Nyugodtan lehet részletezni a kérést, hogy milyen jellegű játékot szeretnénk venni, de akkor is tudnak segíteni, ha teljesen tanácstalanok vagyunk. További előny még, hogy általában meg is lehet tekinteni, hogy mi van a dobozon belül.
A teljesség igénye nélkül vegyük sorra a nagyobb lelőhelyeket, amiket én is ismerek. A felsorolás nem rangsor, csupán abc szerinti, és elnézést mindazoktól a fővárosi vagy vidéki boltoktól, akik úgy érezték, hogy kimaradtak. Remélem, hogy nem sértődnek meg, hanem inkább használják a hozzászólás lehetőséget egy kis önreklámra.

Compaya: 
Budapesten található, a Ferenc körút 27. szám alatt. Elsősorban családi játékokat árulnak, de található náluk játék a kezdő szinttől egészen a fekete öves gémerek szintjéig is. A játékok nagy része magyar nyelven és/vagy magyar játékszabállyal elérhető náluk. Rendelkeznek saját kiadású, magyar nyelven kiadott játékokkal is. http://compaya.hu/

Delta Vision:
Szintén Budapest, szintén Ferenc körút (de a 40-es szám). A fantasy és sci-fi könyves vonalukat kiegészítették, a hasonló zsánerben mozgó társasjátékokkal is. Elsősorban saját magyar kiadásokat kínálnak, és itt a kezdők talán nem találnak maguknak túl nagy kínálatot. Azonban, ha nem riadsz vissza a 20+ oldalas játékszabályoktól, szereted a sci-fit és/vagy fantasy-t, esetleg mindezeket magyarul is szeretnéd játszani, akkor ez feltétlenül neked való hely. http://www.deltavision.hu/

Gémklub:
Szintén budapesti, a Ráday utca 30 szám alatt. Talán a legnagyobb kínálattal bír, és igyekszik minden kategóriát lefedni. A gyerekjátékoktól kezdve, a családi, a haladóbb, a gémer kategóriáig minden van. Az utóbbi időben rengeteg magyar kiadásuk volt, hozzájuk mindenképpen érdemes betérni, ha az ember teheti. https://www.gemklub.hu/

Játékmester:
Annyiban kakukktojás, hogy Kecskeméten van, az Izsáki út 2. szám alatt. Ugyanakkor mind közül talán ez bír a legnagyobb alapterülettel, ezért meglehetősen kényelmesen lehet nézelődni és esetleg játékokat is kipróbálni. A kínálatáról szintén el lehet mondani, hogy hasonló, mint a korábbiak, ugyanakkor itt a gémer kategóriában nagyobb a fókusz az euró típusú játékokra. Ha Kecskeméten járunk, akkor ide feltétlenül érdemes benézni! http://www.jatekmester.com/

REGIO Játék: Sokat gondolkodtam, hogy felvegyem-e őket a listára. A felsoroltakhoz képest nem annyira széles a társasjáték kínálatuk, és sajnos az eladók felkészültsége sem minden üzletükben megfelelő, de azért itt is lehet találni jó társasjátékokat. Az országban viszont több üzletük is található, ami mindenképpen jó pont.  https://www.regiojatek.hu/

Reflexshop:
Az egyik legfiatalabb versenyző a piacon, mégis az utóbbi pár évben annyi magyar kiadású játékot jelentettek meg, hogy simán utolérték a konkurenciát. Budán és Pesten is van üzletük. A nevük talán árulkodik róla, hogy nem feltétlen a társasjáték volt a szakterületük a múltban, de mostanra számottevő kínálattal bírnak. Nagyjából náluk is minden kapható, de első sorban a saját kiadásaik. https://reflexshop.hu/

Szellemlovas:
Ők is Budapest (Szondi utca 18/a). A korábban említett Delta Vision-höz hasonlóan itt is találhatunk könyveket, valamint itt is nagyon hasonló a zsáner. Azonban saját kiadásuk híján, főleg angol nyelven találhatóak játékok, és azok is inkább a haladóbb játékosok számára, szintén sci-fi és fantasy vonalon. https://www.szellemlovas.hu/tarsasjatekok/

Mivel nincsen mindenkinek ideje és lehetősége (vagy kedve) fizikailag is elmenni ezekbe az üzletekbe, ezért nekik elsősorban az internetes vásárlást ajánlom. A fent ajánlottak rendelkeznek webshoppal is, ahol érdemes mindenképpen körbenézni. Valamint rajtuk kívül vagy mellett elég jó opció a https://tarsasjatekok.com/tarsasjatek oldal is, ahol összehasonlításra kerülnek az egyes helyeken megvehető játékok árai is.

2018/09/21

Quests of Valeria

Isaias Vallejo szereti a társasjátékokat, csak bizonyára az bosszantja, hogy elég sokszor olyan - számára - unalmas témákat használnak, mint a jelenkori városépítés, vagy a római kor. Miért nem készül el minden játék fantasy témában? - gondolhatta magában. Nosza, kerített is egy grafikust, aki elfogadható képeket pingált kártyáira és előállt a Valeria: Card Kingdoms játékkal, ami gyakorlatilag egy fantasy világba helyezett Machi Koro (amiről már írtam korábban).

Isaias látta, hogy ez jó. Hogy van rá igény. Nosza, akkor ideje lenne a tablóépítést is a fantasy világba költöztetni. Itt volt neki ez a Mihajlo Dimitrievski jóbarát, aki megrajzolta az előző játéka kártyáit is, ezért úgy gondolta, hogy jó lesz azt újrahasznosítani, és esetleg pár egyéb kártyával kibővíteni. Így született meg a Villages of Valeria, ami nagyban hasonlít egy egyszerűsített Dicsőség Rómának! játékhoz.

Isaias látta, hogy még ez is jó. Nosza, akkor hasznosítsuk megint újra a korábban rajzolt kártyákat, és csináljunk belőle egy fantasy világban játszódó, kártyás, Lords of Waterdeep-et (erről is nemrégiben írtam). Ez lett a Quests of Valeria. Nos, én most erről szeretnék írni.

Mi van a dobozban?
Ez a szakállas forma sokak
számára ismerős lehet valahonnan
A dobozban igazából csak kártyák vannak, jó sok kártya, valamint akció- és felbérlés jelölök. Másra nincs is igazán szükség.

A játék célja
Mi más lehetne, mint a játék végére a legtöbb győzelmi ponttal való rendelkezés. Ezt úgy érhetjük el, hogy küldetéskártyákat (Quest) teljesítünk és megkapjuk értük a játék végén a rájuk írt győzelmi pontot. Ezen felül még, a játék elején kapott titkos szerepünknek megfelelő típusú küldetéskártyák után is jár valamennyi pont. A játék végét az a játékos váltja ki, aki teljesíti az ötödik küldetéskártyáját is, majd a kör befejeztével jöhet a számolás.

A játékmenet
Itt elég sok egyszerűsítés történt a Lords of Waterdeephez képest (elnézést, ha ezt hozom fel példának, de akiknek eddig megmutattam a játékot, azok mind rögtön azt mondták, hogy ez olyan, mint a LoW, csak kártyás verzióban), hogy itt a munkáselhelyezős játékból gyakorlatilag egy kártyajáték lett. 

A játékban először létrehozunk egy "piacot" a teljesíthető küldetéskártyáknak, valamint a felbérelhető kalandozók részére (a szabálykönyv polgárokat említ, de én inkább ezt a kifejezést használnám). Itt balról jobbra haladva 0, 1, 2, vagy 3 értékért bérelhetünk fel saját magunk elé, a tablónkra kalandozókat. Ezen felbérelt kalandozókat majd később arra használjuk, hogy velük teljesítsük a küldetéskártyákat. A kezünkbe kapunk még a játék elején 3 lapot, amivel már indulhat is a játék.

Mikor sorra kerülünk akkor két akciónk van, ami lehet ugyanaz, de akár különböző is. Érdemes a saját első és második akciónkat valahogy jelölni, mert egy akción belül akcióláncokat hozhatunk létre, és akár meg is feledkezhetünk róla, hogy még csak az első vagy már a második akciónkat is teljesítettük.

Akcióból négy féle van a játékban:
Teljesíthetünk küldetést: Ehhez a magunk elé (tablónkra) helyezett lapjaink tulajdonságait és nyersanyagait felhasználva oldhatunk meg közvetlenül a "piacról" küldetést, vagy a foglalt küldetésünket. 
Küldetés foglalhatunk: Összesen 1 küldetés lehet csak előttünk, de nem kötelező azt teljesíteni. Azonban, ha újat foglalnánk, akkor a korábbit el kell dobni. A foglalás mindig a piacról történik, de ha onnan éppen egyik lap sem tetszik, akkor előtte eldobhatjuk azokat és az újonnan húzottak közül is választhatunk.
Húzhatunk 1 kártyát a kalandozópakli tetejéről a kezünkbe.
Végül a legfontosabb, a kalandozók felbérlése. Csak a kezünkben lévő lapok eldobásával bérelhetünk fel kalandozókat magunk elé. Ez történhet a "piacról", ahol a lapok feletti jelző mutatja, hogy mennyibe kerül 1-1 kalandozó, vagy 2 eldobott lapért cserébe a kezünkből is.

Fontos, hogy a küldetések teljesítésével nem csak a játék végére gyűjtünk magunknak győzelmi pontot, hanem azonnali akciókat is végrehajthatunk a kártya jutalomrészén található sorrendben. Amikor kalandozót bérlünk fel, akkor azok sem csak "nyersanyagként" vannak jelen a küldetések teljesítéséhez, hanem az azokon található hagyományos, vagy egyedi akciókat is végrehajthatjuk. Nem kötelező, de érdemes, ha tudjuk. Az egyedi akciókkal elsősorban kártyákat dobathatunk el, vagy szerezhetünk meg különböző helyekről. Ezekkel egész szép akcióláncokat végre lehet hajtani 1-1 körön belül.



Mit gondolok a játékról?
Nos, én szeretem. Elméletileg gyorsabb, mint a Lords of Waterdeep, de az éppen rendelkezésre álló kártyák elég sok kombinációt tesznek lehetővé, ami miatt könnyen felléphet a túlgondolkodás veszélye. Emiatt talán lassabbnak is érződhet, mint az említett másik játék.

A küldetések között találhatunk jobbakat és rosszabbakat is
A kártyaillusztrációk sokadik újrahasznosítása egy kicsit vicces számomra, de igazából semmit nem von le a játék értékéből. Azonban némelyik kártyán elég bonyolultnak tűnő ikonokgráfiák találhatóak, amik miatt többször előkerülhetnek a játékossegédlet kártyák, vagy éppen a szabálykönyv.

Mindenképpen előnye, hogy kis helyen is elfér, könnyen szállítható, mégis van benne valamennyi mélység és lehetőség. Van benne éppen szerencse, hogy mely játékosnak milyen lapok állnak éppen a rendelkezésre, de ugyanakkor "beszorulni" sem nagyon lehet, mert mindig van lehetőség ingyen kártyát húzni, vagy éppen kalandozót felbérelni.

Különösebb nyelvtudást sem igényel, mert a kártyákon csak elnevezések és színesítő szövegek vannak. Az akciókat pedig ikonok jelölik. Mindenképpen csak ajánlani tudom!