2022/05/13

Az Ügynökség

Bizonyára Corey Konieczka számára is unalmassá vált egy idő után a sokadik FFG-sablonba illő játék készítése. Fárasztó lehetett, hogy mindig majdnem ugyanazt a dolgot hozza létre, de más ruhába öltöztetve. A kiadó „biztonsági játékának” köszönhetően talán nem is kapott elég támogatást az egyedi ötleteire. Vagy csak nem illett volna a The Initiative (vagy magyar nevén az Ügynökség) a Fantasy Flight Games profiljába. A lényeg, hogy a szerző elhagyta a nagy kiadót, hogy egy sajátot alapítson és annak keretében újabb játékok készítésébe kezdett. A mai írásomban az Unexpected Games első játékáról lesz szó.

Megmondom őszintén, hogy nekem nem jött azonnal a „kell” érzés, amikor megláttam a játék borítóját. Csak úgy sugározza magából a retróságot, ami még nem is lenne baj. Ám ez a doboz tartalmát tekintve is megmaradt. Hiába lehet látni az FFG-dobozokban található inzertet, a műanyagtalpakra szerelhető kartonszereplőket, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy 30 évvel ezelőtti játék lenne előttem. Viszont valami bujkált benne, ami végül arra késztetett, hogy vegyem meg a játékot. Lássuk, hogy vajon jól döntöttem-e…

Mi van a dobozban?

Kapunk kártyákat, kartonjelölőket, műanyag talpakat, játéktáblát, valamint egy összerakható, műanyag táblát, ahol ahová a feladványokat kell becsúsztatni. Ez utóbbit leszámítva még mindig teljesen az az érzetem volt, hogy ez egy FFG játék. Persze majdnem megfeledkeztem a lényegről… A játékszabályon túl van egy képregény is, ahol kampány története van felvázolva.


A játék célja

Ezt előzetesen nem sok helyen olvastam vagy hallottam, de gyakorlatilag egy legacy/örökség jellegű kampányjáték van a dobozban. Majd, ha ezzel végeztünk, akkor utána egyedi feladványokat is megoldhatunk. A kapott képregényből megtudhatjuk, hogy (1994-ben) négy tini egy garázsvásáron szert tesz a „Kulcs” nevű társasjátékra, amivel szinte azonnal el is kezdenek játszani. Gyakorlatilag mi is ezt játsszuk a játéktáblán, a kártyák segítségével. Majd, ha sikerül megoldani a feladványt, akkor a játéktáblán túl is törnünk kell a fejünket. A sztoriról nem árulnék most el többet, mert a lényegi meglepetésektől fosztanék meg mindenkit.

A játékmenet

Elolvassuk a képregény vonatkozó részét, majd lejátsszuk a szabályok szerint az aktuális küldetést. Minden karakternek van egy egyedi képessége, de igazából mindig ugyanazt csináljuk. Húzunk egy pakli kártyából 4 lapot, majd ezekből játszhatunk ki egyet, hogy valami akciót hajtsunk végre. Ez lehet mozgás a játéktáblán, nyomjelző felfedése, nyomjelző begyűjtése, vagy pedig a korábban kijátszott lapok begyűjtése. Majd végrehajthatunk még egy akciót, ami lehet ugyanaz, mint korábban. Választhatjuk az egyedi akciót is (akár kétszer is), de ehhez két lapot kell eldobni a kezünkből.



Nézzük egy picit részletesebben az akciókat. Fontos, hogy amikor akciót választunk, akkor a kezünkből olyan lapot rakhatunk le (bármilyen színben) az adott akcióra, amin magasabb kártyaérték szerepel, mint a korábban lerakotton. A kezünkben lévő lapok pontos értékét soha nem mondhatjuk meg a többi játékosnak, de utalhatunk rá, hogy alacsony, vagy magas értékű lapot tudnánk-e csak kijátszani.


Az első akció lehetőség a mozgás. Miután leraktuk a kártyát maximum három szobányit mozoghatunk, ha nincsen korlátozó tényező. Érdemes olyan helyen megállni, ahol nincsen semmilyen csapda.

A másik lehetőség a nyomjelzők felfedése. Az adott helyzetünktől függetlenül, bármelyik szobában felfedhetünk nyomokat, de mindig csak egyet. Ha valami korlátozó tényezőbe ütközünk, akkor többet nem fordíthatunk fel.

A harmadik lehetőség a nyomok begyűjtése. Itt abban a szobában kell lenni, ahol le- vagy felfordított nyomjelzők találhatóak. A lefordítottakat is fel lehet venni, de ebben az esetben megvan a kockázat, hogy valami csapdába futunk bele.

A negyedik akció a „nullázás”, amivel a másik három akciópakliról tudjuk levenni már ottlévő lapokat és ezzel lehetőséget teremtünk, hogy azokra az akcióhelyekre alacsonyabb értékű lapokat is kijátszhassunk. Emellett azért is hasznos még ez az akció, mert a korlátozó csapda jelzőket is eltávolíthatjuk az akciópaklik tetejéről.

Igazából ez nem is olyan bonyolult, még afféle Pandemic játékélmény-szerűséget is éreztem a játék közben. Az idő és sok eldobott lap viszont ellenünk dolgozik mivel, ha elfogy a húzópakli, akkor a dobópaklit kell megkeverni, néhány időkártyával együtt. Ha ezekből túl sokat húznánk fel, akkor azzal elbukjuk az adott küldetést.

A játéktáblán történő játék során nyomokat fedünk fel. Az adott szimbólumokat felfedhetjük a műanyag „játéktáblán”, és bármikor megmondhatjuk, hogy szerintünk mi a jó megoldás. Ehhez a csapat teljes egyetértésére is szükség van. Ez egy picit a Szerencsekerékre hasonlít az elején, aztán később nehezedik a dolog. Vagy egy kérdést kell megválaszolni, vagy az összekevert betűkből szavakat alkotni, esetleg valami számsorozatot kell megfejteni.

Az adott küldetés végén viszont nem ér véget a játék. Általában kapunk titokkártyákat is. Ezeket felhasználva, a képregényt és a szabályfüzetet forgatva egyéb fejtörőket is meg kell oldani. Ezek között nem egy nagyon egyedi, jó ötlet is van.

A kampány négyféleképpen is véget érhet, ami igazából két szál, amelyik mindegyike végződhet sikerrel vagy kudarccal. A végkifejlettel nem is voltam teljesen elégedett, még úgysem, hogy sikerült megnyerni a kampányt, de az odáig vezető út nagyszerű volt.

A vélemény

Meglepődtem, hogy Évinek mennyire tetszik ez a játék. Először Mátyás fiammal kezdtem el, majd a feleségem is érdeklődést mutatott. Újrakezdtük és együtt vittük végig az egészet… Azaz majdnem az egészet, mert a kampány utáni egyedi küldetések jó nagy része még hátra van. Szerencsére nem „csak” 15 játék van benne, hanem ennél jóval több. És most nem csak arról beszélek, hogy vannak bónusz küldetések, hanem arról is, hogy játéktáblás játékon túl is van játék. Ott kell egy picit többet gondolkodni is, de szerencsére a szabálykönyv és képregény segít.

A játékelemek nagyon olcsónak, már-már gagyinak hatnak. A retró érzés behozatala miatt nem is kellett nagyon törnie magát a készítőcsapatnak az összkép javításán, de ez szerencsére nem vesz el a játékélményből. Fontos megemlíteni, hogy a magyar kiadás fordításilag is nagyon jól sikerült, ami miatt hatalmas pirospont a Gémklubnak.

Bátran merem ajánlani ezt a játékot családoknak, de akár kicsit gémerebb társaságoknak is. Az elején még talán túl egyszerűnek tűnnek a feladványok, de a későbbiek során ezek nehezednek. Jó, ha nem csak 1-2 ember töri a fejét.

Kár, hogy a játék nem kapta meg a kellő figyelmet, mert szerintem bőven megéri a pénzét.

A képek a BGG-ről vannak és a Gémklub készítette őket (remélem nem haragszik meg érte senki, hogy felhasználtam őket).

2022/01/31

Brian Boru: High King of Ireland

Időszámításunk szerint 1000 körül járunk, a széttagolódott Írország területén. Mint olyan sok esetben a történelemben, most is az egységesítés felé halad a történet. A címszereplő Brian Borunak sikerült létrehozni az egységes Írországot, egy kis hadakozás, valamint a családtagjainak megfelelő beházasításával. Ugye milyen izgalmas téma?

Mi van a dobozban?

A doboztető sem különösebben izgalmas, ugyanakkor megfelelő szögben tartva a dobozt megcsillan valami. A doboznyitást követően sem kerülök különösebben izgalomba. A színes, egyszerű fakorongok, a korabeli ábrázolást utánozni próbáló kártyák, kartonjelölők és szintén egy bizonyos szögben csillogó tábla. Lehet, hogy szép, de számomra egy kicsit unalmas. Első látásra nem kínálja azt a játék, hogy én azonnal játszani akarjak vele.

A játék célja

A szokásos módon a legtöbb győzelmi pont megszerzése. Ebben segítséget nyújthat a területek megszerzése, a papi-, harci- és házassági területen történő, minél hatékonyabb jelenlét. Nem feltétlenül nyerő taktika, ha minél több helyen ott vagyunk, de erről majd később.

A játékmenet

A Brian Boru társasjáték ezen a területen akar valami újat mutatni, az érdekes mechanikák használatával. A nagyobb szakaszok előtt kártyákat draftolunk, azaz a kezünkben lévő lapokból kettőt megtartunk, a többit pedig tovább adjuk. Majd ezt megcsináljuk még egyszer, és így alakul ki az a "kéz", amivel majd gazdálkodni  tudunk.

Ezt követően megpróbálunk területet szerezni, vagy éppen valahol előnyt kiépíteni. A területszerzés érdekes módon ütés-vivős mechanizmussal történik. Azaz az éppen aktív várost lehelyező játékos kiválaszt egy kártyát, majd ezt követően sorban mindenki kijátszik egyet. Aki az aktív színből (vagy joker kártyából) a legnagyobb értékűt játszotta ki az viheti el az adott területet. Ebben az esetben a kártya felső sorában lévő dolgokat kapja meg vagy fizeti be. A felsősoros akciók esetében mindig fix, hogy területet kap az adott játékos. Viszont, ha alacsonyabb értékű kártyával szerzi meg a területet, akkor kap még mellé egyéb bónuszokat is. Ugyanakkor, ha magasabb értékű kártyával viszi el az ütést, akkor még valamit be kell fizetni.

A vesztes játékosok az általuk kijátszott kártyák egyik alsó sorát választhatják ki. Itt lehetőség van a vikingek legyőzésére, a házassági sávon előre lépni, valamint a papságban nagyobb befolyást szerezni. Ezen felül lehet még pénzt szerezni, és 5 aranyért szomszédos területeket vásárolni.

Nem feltétlenül csak a területszerzés lehet hatékony. Ugyanis a házassági sávon előre lépve fontos pontok és területek szerezhetőek. A vikingekkel történő harcok során dicsőséget, valamint pontokat szerezhetünk. Valamint megszállhatunk velük egy rivális települést. A papi sávon történő előrelépésnél pedig nem csak a kezdőjátékos szerepét vehetjük át, hanem egy településünk értékét is megduplázhatjuk.

A nagyobb szakaszok végén ellenőrizni kell, hogy melyik "megyében" vagyunk többségben és vehetjük át annak az uralmát. Fontos megjegyezni, hogy a játék végére ezek többször is gazdát cserélhetnek. Hasznos dolog még több megyében jelen lenni, mert ez után is lehet pontokat kapni. Ha úgy vesszük, akkor ez afféle "szettgyűjtős" mechanizmus.

A játék végén ellenőrizzük, hogy miből lehet pontokat szerezni, majd legtöbb ponttal rendelkező játékos megnyeri a játékot.

A vélemény

A játék több mechanizmus okos kombinációját ötvözi magában, és ezzel elég különleges játékélményt adni. Sokan vannak, akik ennek kapcsán örömmel csettintenek egyet, mert nálam jobban tudják értékelni ezt az egyediséget. Ugyanakkor azt én is elismerem, hogy ezek nagyon jól működnek. A kezünkben lévő kártyáknál nem csak azt nézzük, hogy melyikkel tudjuk az ütést bevinni és a területet megszerezni, hanem azt is, hogy milyen hasznos akciót akarunk véghez vinni.

A Brian Boru sokszor büntet. Ha első helyen egyenlőséget érünk el valamelyik területen, akkor senki nem kap semmit. Érdemes átgondolni, hogy ezzel bosszantsuk-e riválasainkat. A házassági sávon történő előrejutás is érdekes. Tegyük fel, hogy hármat mehetnénk előre, ugyanakkor a sávon előttünk kettővel és hárommal is van valaki. Ugyanarra a helyre nem kerülhetünk, hanem mindig csak a következő szabad helyre. Tehát a három előrelépés helyett csak egyet mehetünk előre. Vagy befizetünk 2 pénzt és akkor már lehetőségünk van 3+1-et lépni, azaz megelőzni mindenkit. 

További érdekesség, ha valamelyik területen nyerünk az adott szakasz végén, akkor gyakorlatilag elveszítünk ott mindent, és a következő körökben megint gyűjtögethetünk. A második helyezettek is kaphatnak valami jutalmat, de itt az egyenlőségek esetében már jár mindekinek minden.

A játékélményt semmiben nem befolyásolja, de a jelzők esetében jóval többet kapunk, mint amire szükségünk van. Mondom ezt úgy, hogy pl. a vikingek esetében kellett egy plusz egyéb jelző. De a fakorongokból, kerek jelzőkből bőségesen kapunk. Ezen felül a játéktábla szélén végigfutó pontozás is egy picit túlzó. Eleve már a 10-es helyről indulunk, és nem fogunk így sem a végére érni. Játékostársaim ezt egy picit frusztrálónak találták, mivel olyan érzésük volt, hogy sokat nem jutottak előre.

A kártyák draftolásánál egy picit megjelenik a szerencse is. A játék végén jelezte Évi, hogy hozzá szinte az egész játék során nem érkeztek magas értékű lapok. Nyilván ilyenkor kell stratégiát váltani, és nem a területszerzést elsődlegesnek választani.

Kinek ajánlanám a Brian Borut? Aki szereti az érdekes mechnikákat halmozni és nem zavarja a játék képi világa, vagy éppen az ilyenért rajong. Mindenképpen okos játék, kell benne gondolkodni, hogy mi a célravezető az adott lehetőségekből, de nem kell aggódni közben amiatt, hogy valaki az analízis-paralízis hibájába esne. Négyen 1-1,5 óra alatt lejátszható.

Kiknek nem ajánlanám a Brian Borut? Azoknak, akik a kalandot, történetet tartják fontosabbnak. Nem mondanám, hogy rosszul van a témához társítva a sok mechanika, sőt! A középkori Írország tematikája jól kapcsolódik a játék euró jellegéhez, de én valahogy ezt már kevésnek érzem. És mint érezhető volt, engem a grafika sem varázsolt el különösképpen.

2022/01/28

Lupin

2021-ben a semmi robbant be számunkra a Lupin című sorozat. Semmit sem tudtunk a címszereplőről, ezért teljesen meglepett minket és okozott nagyon kellemes meglepetést. Ugyan az erős kezdést követően némileg visszaesett, de azért még így is elég szórakoztató időtöltésnek bizonyult. Ennek hatására döntöttem úgy, hogy elolvasom a sorozat ötletét adó könyveket.

Maurice Leblanc bizonyára megirigyelte angol nemzetiségű kortása, Sir Arthur Conan Doyle sikereit a Sherlock karakter köré épített regényfolyammal és meg akarta alkotni Franciország saját fikcionális (szuper)hősét. Sőt, még össze is ereszti őket, ahol nem kérdés, hogy ki fog végül győzedelmeskedni.

Arsene Lupin egy nagykaliberű szélhámos, aki kis piti tolvajból egy bűnbanda vezére lesz. Itt persze ne a hutt Jabba, vagy a Keresztapa jusson eszünkbe. Mivel főhősünk nem egy gátlástalan alak, hanem egy igazi "úri betörő", aki a nagyság elérése után is operatívan részt vesz az ügyekben. Kezdetben még csak arról van szó, hogy elveszi a gazdagoktól az értékeket, míg a későbbiek során egész nagy tudathasadáson megy keresztül, mert különféle álnevek alatt inkább magánnyomozósdit játszik.

Mint említettem, a bűnös élete során összefut Herlock Sholmes karakterével, aki egy meglehetősen béna, egy helyben toporgó alaknak tűnik a franciák zsenije mellett. Leblanc írásaiban a szerethető gazember képét akarta megfesteni Lupinról, akinek becsülete tiltja, hogy embert öljön. Ugyanakkor a nép ünnepelt hőse, a rendvédelmi szervek állandó kifigurázója. Erősen túlzó szinten.

Nem szeretnék külön kiemelni egyetlen regényt vagy novellát sem. Nem olvastam el a teljes Lupin életművet, csupán csak egy töredékét, de valószínűleg a magyarra lefordítottak nagy részét. Egy idő után már nem is tudtam, hogy miért olvasom. Sajnos a történetek nem olyan jók. Szerintem a Netflixes sorozat elég sokat javított az alapanyagon. Olyan benyomásom támadt az íróról, hogy alkotás közben elpipázgat, elborozgat és megpróbálja a maga módján másolni az angol mesterdetektívet. Úgy gondolta, hogy egy bűnöző zsenit alkot, aki több lépéssel mindenki előtt jár, minden lehetséges kimenetelre gondolva. Itt is előfordul, hogy a semmiből olyan következtetések alakulnak ki, ami korábban még sejtetés szintjén sem szerepelt. Ilyenkor általában nem a meglepődés tört fel belőlem, hanem inkább egy bosszankodás, vagy düh.

Előfordult, hogy pár szemrevételező pillantás elég a végkövetkeztetés levonására, bár ez csak sok-sok oldal után derül ki, hogy valójában már az első oldalokon megjött a megoldás. De olyan is van, hogy hosszú hónapokat vesz igénybe az ügy megoldása. Mindez úgy, hogy a bűntett helyszínén tölt el hónapokat, ott van elszállásolva, ingyen étkeztetve, mert ő egy úr, aki éppen egy bűnügyet old meg.

Eddig írásomból bizonyára már kiderült, hogy nem vagyok teljesen elégedett, és nem is tudom, hogy néhány könyv után miért nem hagytam abba az olvasást, mert ezek nem annyira jó írások. Találhattam volna más "szemetet" is, ami jobban szórakoztat. Ugyanakkor élt bennem a remény, hogy egyszer majd jobb lesz. Hogy talán megértem miért is annyira népszerű figura Lupin. A megoldás nyilván abban rejlik, hogy a franciáknál más nem írt hasonló történeteket, és mert valamelyest sikerült Sherlock hátán elszörfölgetni. 

Az ajánlásom is ez alapján történik. Ha olvastál Sherlock történeteket és szeretted azokat, akkor elolvashatsz 1-2 Lupin könyvet, hátha az is tetszeni fog. Szerencsére nem hosszúak, 1-2 nap alatt befejezhetőek. Ugyanakkor, ha már az angol detektív sztorijai sem jöttek be, akkor felesleges Lupint olvasni. A Netflixes sorozatot viszont ajánlom!

2021/09/29

Party-time! (Similo, Top 10, Csak egy)

A 2021-es augusztus 20-át éppen Debrecenben töltöttük. A némiképpen csalódást keltő „virágkarnevál” megtekintését követően a telefonomat böngésztem, hogy esetleg milyen aznapi program jöhet még szóba. Ekkor derült ki, hogy a „Mit játsszunk” házaspár éppen játszatást tart a helyi vidámparkban, és úgy döntöttünk, ha már így alakult, akkor nézzük meg milyen új játékokat ismerhetünk meg. Utólag is köszönet a játékok megismertetéséért!

Nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem a nehezebb, bonyolultabb játékokat mutatják meg, hanem sokkal inkább a könnyedebb, gyorsabb családi, vagy party játékokat. Ezek pont olyanok, amiket önszántamból nem nagyon szoktam hazavinni, mivel kevésbé szoktak vonzani, kevésbé tudok bennük elmélyülni. Ezeket nagyon kipróbálni sem tudom mostanság, hiszen a helyi klubbot sajnos elmosta a Covid, távolabbiakba pedig nem nagyon szoktam járni. Ez a „játszatás” márcsak ezért is volt jó, hogy olyan játékokkal találkozzak, amik fizikai megtapasztalására elég kevés az esély.

Similo

Hallottam már korábban erről a játékról, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Valahogy az árához képest nem tűnt túl izgalmasnak vagy vonzónak. Igazából jelen esetben egy sorozatról beszélhetünk, ugyanis a különböző témákra készített paklik külön-külön vehetőek meg. Ugyan ezek kombinálhatóak is egymással, de én úgy gondolom, hogy nagyon kevesek vesznek meg majd több paklit, darabját nagyjából 4000Ft-ért.

A szabályok elég egyszerűek. Lesz egy személy, aki kap egy titkos kártyát, majd a többieknek ezt kell megtalálni az asztalra 3x4-es formába kitett 12 kártyalap közül. A titkos kártyát ismerő játékos 5 lapot kap a kezébe, amiből egyet kijátszhat maga elé. Ha a kitett kártyalapokkal azonos irányban (függőlegesen) áll, akkor a választott lap megegyezik a kitalálandóval, ha pedig vízszintesen elfordítva, akkor azt jelenti, hogy véletlenül se olyan lapot keressük, ami erre hasonlít. Nehézséget jelent, hogy a titkos kártyát ismerő ennél többet nem kommunikálhat, csöndben kell lennie. A többi játékos viszont hangosan megvitathatja, hogy szerintük melyik lapra lehet utalás a 3x4-es hálóban az éppen kitett lap. Ennek alapján kell az első körben 1 kártyát kiválasztani, ami biztosan nem a jó megoldás. A következő körben is ugyanez történik, de már 2 kártyát kell kidobni. A következőben 3-at, majd 4-et, 5-öt, míg 2 kártya nem marad a végső választáshoz. Ha a játék során bármikor eldobásra kerül a kitalálandó kártya, akkor az egész csapat veszített. Győzelem ugye csak akkor van, ha a végére megmaradt a kitalálandó kártyalap.

A játék során több nehézség is felmerülhet. Az egyik, hogy tippeket adó nem segíthet semmilyen módon, csak a kitett kártyával és annak irányával. Nagyon nehéz nem mosolyogni, vagy fejet csóválni egyes esetekben, miközben a többiek eszmefuttatását hallgatja. Egy másik nehézség a megfelelő tipp megadása. A tippadáshoz kitett kártyalap többféleképpen utalhat a közös nevezőre. Lehet a kártya háttere, a rajta lévő figura bőr- vagy szőr színe, mérete, formája, vagy a lapon szereplő szöveg. Az elején még könnyű a dolgunk, viszont a végére zavart is okozhat egy korábban kijátszott lapon lévő jellemző.

A játék egyáltalán nem bonyolult, nem rossz, gyorsan tanulható és lejátszható. Igazán könnyedén újrajátszható, de - szerintem - hamar meg is unható. A kis mérete miatt akár zsebben is elfér és jó lehet nyaralásra, kirándulásra, de nem hinném, hogy sokaknál gyakori vendég lesz az asztalon.

Top 10

A következő játék a semmiből jött és számomra gyorsan a homályba is vész… A leírás és az ismertetők alapján már tudtam, hogy ez nem az én játékom lesz. Itt is nagyon egyszerű az alapötlet. Valaki kiválaszt egy adott helyzetet egy kártyalapról, majd ismerteti a többiekkel. A játékosok kapnak egy 1-től 10-ig terjedő pakliban lévő kártyát és az azon szereplő számhoz kell igazítani hangulatában az adott helyzet saját előadását. A helyzetet választó személy az előadásokat végighallgatva sorban felszólítja a szereplőket. Ha sikerül kitalálni a megfelelő sorrendet, akkor mindenki örül.

Azért írnék erre egy példát is, mert talán nem derült ki a fentiekből, hogy mi is történik a játékban. Pl. én vagyok, aki kiválasztja a helyzetet, ami legyen az, hogy meg kell dicsérni a szomszéd kertjét. A játék során, tetszőleges sorrendben a következő mondatokat hallja:
„Milyen szépek a rózsáid!”
„Szép zöld!”
„Szebb a kerted, mint Mari nénié!”
„Hogyan sikerült ilyen mesébe illő alkotást a kertedbe varázsolni?”
„Nem rossz!”

Ezekből a mondatokból és mellé társuló hanglejtésből, színészi játékból kiválasztani, hogy mi lehet a helyes sorrend. Maga a játék nem bonyolult, viszont a sorrend kiválasztása komoly fejtörést okozhat. Nem feltétlenül lesz mindenki megfelelő partner a játékhoz. Megfelelő társaságokban egész jól működhet, viszont 1-2 erre nem vevő játékostárs már el tudja rontani a többiek szórakozását. Nem tudom nyugodt szívvel ajánlani, ugyanakkor a szabályok egyszerűségéből látszik, hogy akár könnyen ki is lehet próbálni. Csak 10 darab kártyára van szükségünk 1-10-ig pontozással. (Igazán kemény játékosok akár 104-en, a Vigyáz(z)6! paklijával is játszhatják…). Saját kútfőből eredő, egyedi alaphelyzettel pedig csak még jobban fel lehet dobni a játékot, azok számára, akik vevők rá.

Csak egy

Ebből a hármasból erre voltam a legkíváncsibb. Túl sok díjat nyert ahhoz, hogy ne érdekeljen.

A csapat kap 13db 5 szót tartalmazó kártyát. Az éppen aktuális kitaláló mond egy számot, úgy hogy elfordul/becsukja a szemét, nem nézi meg a kártyát.  A többiek viszont igen és a számhoz tartozó dolgot kell egy szóval leírniuk a maguk előtt lévő táblára. Majd egymással összevetik, és ha két személy írta ugyanazt a szót, akkor azok kiesnek a játékból. A kitaláló gyakorlatilag ekkor fordulhat vissza és a maradék szavakból kell kitalálnia megoldást. Persze vannak még apróbb szabályok, hogy miket nem szabad leírni, hogy mik esnek ki és hasonlók, de nagyjából ennyi tudással játszható az egész.

Nem egy rossz játék, de itt is megint arról van szó, hogy nulla kommunikáció van. Valaki szigorúan saját magába fordul, a többiek meg szigorúan, németesen leírnak egy szót. Aztán siker esetén lehet örülni. Nem tudom, hasra nem vágtam magam ettől a játéktól sem, viszont ez már olyan, amit nagyobb kedvvel játszanék. Nagyobb benne változatosság, gondolkodni kell a megfelelő szó kiválasztásán és persze közben nem is kell bohócot csinálni magunkból.

Ez is egy olyan játék, amit egy kis leleményességgel a doboz megvétele nélkül is kipróbálhatunk. Persze, ha tetszik és megvan hozzá a társaság, akkor nyugodtan merem ajánlani megvásárlásra.

(Nem sok képet csináltam a játékokról, de ügyes módon valahogy sikerült a telefonomból idő előtt kitörölni.)

2021/08/12

Mythos Tales

Az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy egy kicsit jobban elmélyültem H. P. Lovecraft munkásságában. Ennek fényében egy kicsit már más máshogyan tekintek az irodalmi művek alapján készült egyéb alkotásokra.

Mellékszál, de néhány hete sikerült pár nap alatt végigjátszanom a Prisoner of Ice című PC-s kalandjátékot, amit szintén a 20. századi író munkássága ihletett. Miután sikerült megtanulni a játék kezelését és túllendültem a második képernyőn történő gyors elhalálozásban (amit elsősorban annak köszönhettem, hogy nem tudtam hogyan lehet a tárgyakat használni) már egész jól ment a dolog. Nem volt túl nehéz és csak nagyon ritkán akadtam el. Beismerem, hogy párszor azért beletekintettem a végigjátszásba, de ha kitartóbb vagyok, akkor magam is megtaláltam volna a rejtett pixeleket vagy a nem túl bonyolult talányokat. A több, mint 25 éves játék még most is nagyon jó szórakozást nyújtott.

De vissza fő témához... A társasjáték témájú nyomtatványaim között rátaláltam a pár éve kinyomtatott Mythos Tales mappára. A leánykori nevén még Arkham Investigator rajongói nyomozásként indult a Sherlock Holmes Consulting Detective című társasjátékhoz, de egy kis paranormális, lovecrafti érzéssel megfűszerezve. A szerző megmérette magát egy társasjáték készítő versenyen is, amit a Board Game Geek szervezett, és ugyan itt nem ért győzelmet az egyedülálló próbálkozása, de sikerült annyira felbátorodnia, hogy közösségi finanszírozás keretében hivatalossá tegye a játékát. A szerző volt olyan kedves és az első két kalandját továbbra is ingyen elérhetővé tette és hagyta. Csak egy nyomtató és sok papír kell hozzá.

Mi lapul a dobozban?

Mivel magam csak a két, ingyen elérhető pnp kaland "birtokosa" vagyok, ezért igazából csak egy halom A4-es és A3-as papírról van szó. Nincs szükség ollózásra sem, csak plusz papírra és írószerszámra.

A játék célja

Meg kell fejtenünk a Dr. Henry Armitage által felvázolt esetet. Lehetőleg minél eredményesebben.

A játékmenet

Tegyük ki az asztalra a lehetőleg A3-asban kinyomtatott térképet és "újságokat". Ezen felül tartsuk még szintén mindig látható helyen a játékszabály utolsó oldalán lévő fontosabb szereplőket tartalmazó listát. Ezen felül még van egy jegyzék is, amiben a térképen található helyszínek vannak nevesítve. Pl. ha egy adott vegyesboltot keresünk az északi részen, ebből a regiszterből kinézhetjük, hogy melyik boltok vannak azon a részen. Ha esetleg tudjuk a pontos nevét is, akkor könnyebb a dolgunk. Ezen játékelemek minden játékban szerepet kapnak. Az újságok esetében viszont csak az ügyhöz tartozókat olvassuk el.

Vannak külön nyomozási "akták" is. Ennek első felében Dr. Armitage ismerteti az esetet, amit meg kell fejtenünk. Ad néhány kapaszkodót, hogy milyen helyeket látogassunk meg és talán azt is elmondja, hogy hová nem érdemes menni. A játékszabály utolsó oldalán lévő címek közül mindig van, amit érdemes megkeresni, míg a többit a jegyzék alapján kell kitalálnunk. Ha jól választunk meglátogatandó helyszínt, akkor ott újabb nyomokra bukkanhatunk, amiket követve eljuthatunk a megoldáshoz.

Lehet ezt bírni térk-ép-ésszel?
Mikor úgy gondoljuk, hogy képben vagyunk az esetet illetően, akkor lapozzunk a kérdésekhez és válaszoljuk meg azokat. A kérdések 2 csoportra oszthatóak, vannak, amik szorosan az adott ügyhöz kapcsolódnak és vannak mellékszálak is, amik pontokat adhatnak. A megoldásokat egyeztetve, majd Armitage hivatalos verzióját megtudva lehet kiszámolni, hogy hány pontot szereztünk. Itt lehetni látni, hogy a jó professzor mely helyszínek segítségével jutott a végső megoldásra. Ha mi is jártunk ezeken a helyeken, akkor azokért nem járt pontlevonás, viszont minden olyanért igen, ami nem szerepel a felsorolásban. Ez egy kicsit szemétség a játék részéről, de egyfajta időszabályozás is, hogy ne nyújtsuk túl a játékot.

Néhány szót említenék az újságok kapcsán is. Ezeket már az ügy elkezdése előtt is érdemes elolvasnunk. De akár lehet utána is vagy közben. Itt egy kicsi bepillantást nyerhetünk Arkham város eseményeibe, de akár az ügy kapcsán is kaphatunk nyomokat. Ugyancsak innen indulhatunk el a mellékszálak megoldásaihoz is.

Fontos, hogy a kérdéseket ne olvassuk el előre! Fontos, hogy az ügyhöz tartozó helyszínek eseményei közül tényleg csak azt olvassuk el, amit meglátogattunk. Ez egy kicsit nehéz, ugyanis véletlenül is "bepillanthatunk" egy másik helyszínre. Itt talán szerencsés lett volna valami app használata, de ez lehet, hogy csorbított volna a játék hangulatán. Azt még megemlítem, ha meglátogatunk egy helyszínt, akkor ott mindig adott történés fut végig. Nincsen lehetőségünk semmilyen választásra az első nyomozás során. A másodikban már megjelenik egy új szabály, hogyha az adott helyszínen már rendelkezünk egy korábbi információval, akkor ingyen továbblapozhatunk egy adott oldalra. 

A vélemény

Már korábban is kacérkodtam, hogy kipróbálnám a Sherlock Holmes Consulting Detective-et. A már lassan 30 éves korba lévő játék egyedi nyomozást ígér a 20. század eleji Angliában. Ugyanakkor ennek megfelelően a nyelvezete is erősen korabeli. Tehát mégha jól is beszéled és ismered az angol nyelvet, akkor sem biztos, hogy szótárnyitogatás nélkül végig tudnád játszani bármelyik nyomozást. A Mythos Tales viszont egy amerikai kisvárosba visz minket, ahol valamivel egyszerűbb a nyelvezet, bár érezhetően a szerző igyekezett igényesen fogalmazni. Ráadásul Arkham városában, egyéb misztikus dolgok is történnek, amik nem szokványos, evilági magyarázatokkal szolgálhatnak.

Nézzük mit találtam a pozitívumok listáján:
+ A térkép és az újságok nagyon hangulatosak. Én pl. étkezés közben olvasgattam az újságot, majd csak azt követően vágtam bele a nyomozásba.
+ A játék 2 nyomozása ingyen van, a nyomtatási költségeket leszámítva.
+ Az angol nyelvezete nem olyan brutális, mint SHCD-é.
+ Elég szórakoztató a nyomozás.

Sajnos negatívumból akad rendesen:
- A teljes értékű Mythos Tales már nem ingyenes és talán nehezen beszerezhető.
- Igazából nehéz megtalálni azt a pontot, amikor úgy érezzük, hogy megvan a megoldás. Kedvünk lenne még tovább nyomozni, megismerni mindent, elolvasni minden bejegyzést. Ezek azonban negatív ponttal járnak a játék végén.
- A játék részéről talán az is szemétség, hogy a kérdések második fele nem szorosan az ügyhöz kapcsolódik.
- A második nyomozás már elég kiterjedt jegyzetelést igényel. Itt elég sok minden le kellene írni, vagy meg kellene jegyezni. Itt éreztem úgy, hogy bizonyos nyomok talán jobban működtek volna külön kártyák formájában, amiket bármikor elő lehet venni.
- A játék nincsen magyar nyelven, csak angolul.
- A teljes bolti verzióról az a hír járja, hogy nem tökéletes. A neten található erraták és fórumok böngészése is szükséges lehet a későbbi kalandok hibáinak orvoslására.

Hiába írtam hosszabb listát a negatív oldalra én mégis szerettem ezt a két nyomozást. A hangulat igazán egyedire és remekre sikerült. Kár, hogy a többi üggyel szinte esélytelen találkoznom. Így talán nem fog más maradni, mint egyszer tényleg belevágni a Sherlock Holmes Consulting Detective nyomozásaiba...

2021/08/11

Howard Phillips Lovecraft összes művei 1.

Nagyon úgy tűnik, hogy a 2021 nem lesz számomra az olvasás éve. Már jócskán túl vagyunk az év felén, de én még csak két könyvet olvastam el idén. Na jó, volt még egy, de azzal inkább annyira nem büszkélkednék, valamint néhány képregényt is sikerült befejeznem.

Tavaly csak egy rövid bejegyzésre futotta Andrzej Sapkowski Az utolsó kívánság kötete kapcsán. Ez volt a Vaják-univerzum (akik az angolra gajdulnak, annak Witcher) első kötete, amiben afféle rövid, egymástól különálló történetekben ismerkedhettünk meg a szörnyvadász kalandjaival. Kicsit pofátlanul nyúlta a meseklasszikusokat, de igazából jól állt neki a dolog. Még a tavalyi év végén sorra került A végzet karja című folytatás is, amiben szintén hasonló történetek szerepeltek. Igazából szórakoztatóak voltak, de semmi extra.

Az idei évben került sor a "sorozat" 3. kötetére, a Tündevérre. Ez már annyiban más volt, hogy itt ez igazából egy összefüggő történetet mutatott be, és nem számos kicsit. Nem tudom, hogy ez volt-e az oka, amiért olyan lassan haladtam az olvasással. Valahogy annyira nem is kötött le és mindig találtam valami mást. Hogy ne csak pusztán a kütyüzésre fogjam az olvasási időm elvesztését megemlíteném, hogy azért az idei év során is elolvastam számos társasjátéknak a szabályát. Egészen a pár oldalasoktól az 50+ oldalt tartalmazókig.

A blogbejegyzés elkezdésekor sem volt még számomra világos, hogy hová fog kifutni ezen - még cím nélküli - írásom. Nem sejtettem előre, hogy mire lesz időm és kapacitásom e kései órán. Már pár percel elmúlt éjfél, ezért talán hangulati szempontból nem utolsó rátérnem a fő fogásra.

Howard Phillips Lovecraftról és munkásságáról már elég sokat hallottam és közvetve találkoztam is teremtményei egy részével. A társasjátékok világában elég népszerű az ő műveiből meríteni, főleg azért, mert műveinek felhasználásáért már nem kell jogdíjat fizetni. Írtam már a Rettegés Arkhamban című csodáról, az Elder Signról (ami közben szintén megjelent magyarul Ősi jel címen) és a Study in Emeraldról is. Ezen felül sikerült még játszanom a Study in Emeralddal, az Eldritch Horrorral és a magyar fejlesztésű Cultistormmal is. Ezen címeket leírva igencsak nagy kedvet kaptam lovecrafti ihletésű játékokhoz, csak kár, hogy partner nem nagyon van hozzájuk... Ennek ellenére terveim között szerepel egy még nem említett játékról írnom a közeli jövőben.

Szóval H. P. Lovecraft. Tényleg nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy valamikor a 20. század elején ténykedett, mégpedig a horror irodalomban. Aki kicsit szeretne bővebben olvasni, annak ajánlom a wikipédiát, mert én most csak a saját tapasztalásomat szeretném megosztani, nem pedig egy konkrét önéletrajzot. Azért érdemes ellátogatni a megadott linkre, mivel elég érdekes olvasmány. Én magam a Lovecraft által alkotott irodalmat a magyarul megjelent Howard Phillips Lovecraft összes művei 1. kötetével kezdtem. A magyar kiadó előszava megadta az alaphangulatot.

A kötetben számos novella található valamilyen egyedi elrendezésben elhelyezve. Ebbe most nem akarok belemenni és abba sem, hogy milyen irományok találhatóak a könyvben. Már az első sorokat olvasva arra gondoltam, hogy ez valami zseniális dolog. Valami ilyesmiket kellett volna feladni kötelező olvasmánynak. A nagyon hosszú leíró részek, nagyon hosszú, kacifántos mondatokból épültek fel. A magyar fordítók is nagyon szépen kitettek magukért, mert elég élvezhetően ültették át magyar nyelvre az amerikai író hömpölygő szóáradatát. Az oldalakon keresztül tartó leírásokat és történetfolyamot szinte nem is szakították meg párbeszédek, ami valahogy még nyomasztóbbá tette rémséges történetei hangulatát.

Lovecraft nem rémisztget. A hősökkel együtt mászunk be a sötét folyosókra, amelyek bármelyikén valami leírhatatlan borzalommal találkozhatunk. A pontos körülírás szerint sokszor csak sejteti író, hogy miből is áll konkrétan a rettegés tárgya. Talán pont ezért is nem sikerültek olyan jól műveiből a különféle mozgóképes adaptációk. A leírt szavaival nem ijesztgetni próbált, hanem lelkünk mélyén elszórni a rettegés és félelem magvait. Nem egy ismert szörnyről, hanem sokkal inkább az ismeretlenről.

A novelláit nem tudom mindenkinek jó szívvel ajánlani. Némely ugyan tényleg irodalmilag egészen magasröptűnek ható, mégis a tartalom olyan, ami miatt már csak a felnőtt, bizarr dolgokat befogadó olvasóknak ajánlanám. Úgy gondolom, hogy már csak a leíró részek gazdagsága miatt is kell a mű értékléséhez egy befogadó készség, egyfajta érettség. Ugyanakkor az józan észt megkérdőjelező történetek miatt nem éppen a művelt értelmiségieket látom az olvasóközönségnek.

Annak ellenére, hogy nem voltam teljesen elégedett, biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom Lovecraft műveinek olvasását. A novellái kapcsán egy kicsit már más szemmel is nézem a fantázia-világát, szönyuniverzumát felhasználó társasjátékokat is.

2021/07/30

Pontsaláta

Bizonyára mással is előfordult már, hogy az elsődlegesen kiválasztott termékek nem voltak elégségesek az ingyenes szállítási feltételhez, ami miatt még valamit be kellett rakni webshopos kosárba. Egy ilyen vásárlás eredménye lett a Pontsaláta beszerzése is.

A Reflexshop (már megint ők?) által magyarul is kiadott játék ugyanakkor nem volt teljesen ismeretlen számomra. Még a magyar megjelenése előtt lehetett róla elismerő szavakat olvasni, vagy számos youtubertől dicséreteket hallgatni. Az előzetes következtetésem az volt a játék kapcsán, hogy ez nem egy rossz játék, nem lehet vele mellélőni.






Mi lapul a dobozban?

A nem túl hosszú és egyszerű szabálykönyvön túl csupán 108 darab kártya van a két részre választott inzertben. Úgy gondolom, hogy a játék simán elférhetett volna a szokásos kétpaklis kártyajáték dobozában (Solo, Uno, Keltis kártyajáték, Babszüret, stb.), de így magasabb áron lehet értékesíteni és persze akár kártyavédőzve is vissza lehet tenni a kártyákat. Én személy szerint jobban örültem volna egy kisebb doboznak, főleg mivel a játék esetében feleslegesnek tartom a kártyavédőzést. Ugyanis, ha tényleg rongyosra játsszuk a paklit, akkor nem túl fájdalmas újra megvásárolni.

A játék célja

Ez sincs túlbonyolítva. A játék végi pontozásnál neked legyen a legtöbb pontod.

A játékmenet

Első lépés a pakli összeállítása. Fontos, hogy játékosonként minden színből 3 kártya legyen. Ez 2 fő esetén 2x6x3=36 db, 6 fő esetén 6*6*3=108 db lapot jelent. Az így kapott paklit tudományosan egyenlően vagy érzésre, nagyjából 3 külön kupacba pakoljuk. A kártyák egyik oldalán egy pontozási szabály (a sarokokban jelezve, hogy a túloldalt milyen zöldség van), a másik oldalt pedig a zöldség-oldal található. A korábban megalkotott három paklit úgy helyezzük az asztal közepére, hogy a szabályokkal felfelé nézzenek. Ezt követően minden kupacról fordítsunk fel 2-2 lapot az adott paklik alá.

A kezdőjátékossal kezdve, sorban haladva mindenki egy kötelező akciót hajt végre a körében. Ez lehet egyetlen pontozó szabálykártya elvétele és magunk elé helyezése, vagy két darab zöldségkártya elvétele. Utóbbi lehetőség esetén a húzott lapokat pótoljuk a hozzátartozó paklikból. Ha egy pakli elfogyna, akkor a meglévőket úgy osszuk szét, hogy mindig 3 pakli legyen. Ha az összes lap elhúzásra került, akkor a játék véget ért és jöhet a pontozás.

A két fő akción túl még lehetőség van egy korábban húzott szabálykártya átforgatása a zöldség oldalára. Ugyanakkor ezt az ellenkező irányban nem lehet megtenni!.

A pontozás során minden szabályt végig kell pontozni, ami azt jelenti, hogy egy zöldségkártya minden szabály esetében figyelembe vételre kerül. Fontos, hogy csak a saját magunk előtt lévő szabályok alapján kapunk pontot, viszont többségi feltétel (pl. nálunk legyen a legtöbb paradicsom) esetében meg kell nézni, hogy játékostársaknál mennyi van az adott laptípusból.

Ha minden játékos minden szabálya pontozásra került, akkor a legtöbb ponttal rendelkező nyeri a játékot. 

A vélemény

Gondolom a szabályismertetésből kiderült, hogy egy meglehetősen egyszerű, családi kártyajátékról van szó. Nagyon jól működik minden játékosszám mellett, játsszuk csak ketten, vagy a maximális 6 fővel. Igyekszem most is összeszedni a számomra negatív és pozitív dolgokat, de megjegyezném, hogy összességében nagyon elégedett vagyok a játékkal és egyáltalán nem értem, hogy a Reflexshop miért nem nevezte Magyar Társasjátékdíjra. Úgy gondolom, hogy legalább a legutolsó szűrt körbe is eljuthatott volna. A kihagyott ziccer miatt egy kicsit virtuálisan megvesszőzném a Reflexshopot.



Kezdem a felsorolást a számomra negatív dolgokkal:
- Nekem a kisebb doboz jobb lett volna. Megértem, hogy van, akik szeretnek kártyavédőzni és számukra tényleg kellemesebb ez a dobozméret. De még így is könnyen szállítható.
- Nem túl tematikus. Zöldségek helyett bármi is lehetett volna.
- Minden játék elején össze kell állítani a paklikat. Ugyan semmi nem tiltja, hogy ugyanazon paklival játszunk többet egymás után, de szerintem többen vagyunk, akik szeretik, ha változatosabban jönnek a pontozószabályok. Kis túlzással a pakliösszeállítós előkészület és a végső pontozás végrehajtása tovább tart, mint maga a játékmenet.
- A játék végi pontozás nagy matekozás. Ráadásul hajlamos vagyok az egyszer már lepontozott kártyákat eltenni, majd rádöbbenni, hogy egy másik pontozás során rádöbbenni, hogy ott is figyelembe kellene venni a lapokat. Ráadásul vannak olyan szabályok is, ahol a másnál lévő lapok is számíthatnak. Ha már nagyobb a doboz, akkor egy pontozófüzet igazán beleférhetett volna.

Lássuk a pozitívumokat:
+ A szabályok nem bonyolultak, itt tényleg játszhat egy unoka a nagymamával, vagy alkalmi játékos egy gémerrel.
+ A játék nagyon gyors és gördülékeny. Játszható bemelegítő, levezető játéknak, vagy akár ebédszünet alatt is.
+ Nincsen holtidő. Nem ragad be egy játékos sem a gondolkozás-csapdába.
+ Nem túl drága. Az "ár / lejátszott parti" mutató egész kedvező értéket hoz ki a játék életútjában.

Még egy apró kiegészítés. Ugyan játékszabály nem túl szigorúan, de úgy írja, hogy miután elhúztunk 2 zöldséglapot a "piacról" utána kell pótolni a hozzárendelt pakliból. Mi már játszottuk úgy a játékot, hogy elhúztunk egy zöldséget, azt pótoltuk a felette lévő pakliból, majd elhúztuk második lapként az újonnan megjelent zöldséget. Ez egy picit változtat a taktikán, úgyhogy javasolt a játék előtt megvitatni, hogy ezt szabad-e így csinálni vagy sem.

Úgy gondolom, hogy a játék tényleg megérdemelte a különféle díjakat és dícséreteket. Tényleg nem volt hiba beszerezni ezt az árban is igazán elfogadható játékot.