2021/01/13

Képregényekről

 Sokakban még mindig él az a téves nézet, hogy a képregények kizárólag gyerekeknek készülnek. Ez nagyjából ugyanolyan téves nézet, hogy a társasjáték kimerül a Monopoly-ban vagy a Gazdálkodj okosan!-ban. Az is külön megérne egy bejegyzést, hogy az említett játékok igazából soha nem voltak jók, csak végtelenül egyszerűek és primitívek, de most nem erről lesz szó.

Már lehet van 10 éve is, amikor apósom egy képregényt vett az unokaöccsének. Ki is nyilatkozta, hogy mi ez a gyerekes hülyeség, ami persze egy manga képregény volt. Még az sem biztos, hogy életkori besorolásban megfelelő az unokaöccs számára. Persze nem mindenki tudhatja, hogy a képregények megragadnak a Bobo és Góliát világában, ahonnan már nem tudnak szintet lépni. De persze tudnak.

Én is a Bobo/Góliát vonalon indultam el, mivel itthon ezeket lehetett kapni külön kiadványban. Később megjelentek a szuperhősök is a Semic / Kandi lapok kiadásában. Mit tudtuk még akkor, hogy a Pókember és Szupermen még csak nem is egy univerzumban léteznek, egyáltalán, hogy mik azok a különálló univerzumok. Egyszerűen csak jöttek a képregények és örültem. Emlékszem mekkora dilemmában voltam, hogy az X-ment rendeljük-e elő 1 évre, vagy valami mást. Mert az X-men „több szuperhőst is ad egyszerre, és nem csak egyet”. Mostani fejjel valószínűbb, hogy A bosszú angyalait választottam volna, és nem hagynám, hogy befolyásoljon a fura címe.

Aztán egyszercsak abbamaradt a képregények (és Star Wars könyvek) gyűjtése. Elég nagy szünet következett, mire újra kézbevettem a szövegbuborékos rajzok gyűjteményeit. Felrémlik, hogy a Watchmen film megjelenése előtt még egy fél évvel is legagyiztam az egészet. Aztán valamiért megvettem az akkkoriban kiadott, magyar nyelvű képregényeket és egy új világ tárul elém. Egyszerűen zseniálisnak tartottam. Ahogy azon ritka nézők közé is tartozom, akik nagyon szerették a belőle készült filmet, mégha nem is úgy fejeződött be, mint a rajzolt verzió.

Ugyan még ekkor sem robbant be nálam újra a képregényolvasás, de már kezdett kitárulni a világ. Rengeteg képregény, sőt rengeteg igazán minőségi képregény létezik. (Az igazán felnőtt, több, mint erotikus vonalra nem térnék ki, de ott is igencsak bő és változatos kínálat van.) Azonban az utóbbi években mégiscsak el kezdtem jobban képregényeket olvasgatni.

Locke & Key

Egy család új környezetbe költözik, az elhúnyt családfő korábbi birtokára, ahol az ott talált egyedi kulcsokkal misztikus dolgokat lehet művelni. Időközben a Netflix ebből is sorozatot csinált, ami nem sikerült olyan rosszul, de azért pár dolog kimadt a képregény-sorozathoz képest. A horrorisztikus történet sokszor inkább csak ijesztget, mint gusztustalanságokkal árasztana el minket.

Hellboy

Az első két filmről elég jó emlékeim voltak, ezért úgy gondoltam, hogy próbát teszek a képregénnyel. Nosza rögtön be is szereztem az akkor magyarul kiadott első három kötetet, ami végig is olvastam. Mivel tetszettek, ezért a maradék részeket angolul pótoltam. Mire a végére értem az egész szériát tekintve elég vegyes érzesek kavarogtak bennem. A történetek nem lennének rosszak, de átfordultak valami egész groteszk dologgá. Ahogy a rajzoló – mások által sokat dícsért - képi világa nekem kevésbé jött be.

Saga

Ez egy igen kellemes meglepetés volt! A képregény-sorozat elég durván indít, egy szüléssel, és később sem szűkölködik egyéb, elég sokszínű paraználkodásban. Gyerekek kezébe semmiképpen nem ajánlanám, de mégis a Hellboy-jal ellentétben ez kevésbé volt undorító. Pedig tényleg elég érdekes dolgok történnek. Egy kislány szemszögéből ismerjük meg a különös világot, ahol – a képregény szempontjából - a központi problémát egy bolygó és annak holdjának lakói ősi, véget nem érő viszálykodása adja. Két faj két egyede nászából keverék gyerek születik, aki után megindul egy hajsza. Ahogy halad előre a történet találkozhatunk újabb furcsa fajokkal és jobban megismerhetjük a felszín alatti motívációkat. Sajnos az 54. számmal félbemaradt a történet.

The League of Extraordinary Gentlemen

Némó kapitány, a láthatatlan ember, Alain Quaterman, valamint Dr. Jekyll és Mr. Hyde egy történetben? Afféle viktoriánus korban élő szuperhősök? Gondolom, hogy nem csak nekem tűnt érdekesnek ez a felvetés. Az első két történetszál (6-6 kötetben) – szerintem – elég jól sikerült. Érdekes történet, érdekes karakterekkel. Csak itt is előjött a szex és brutallitás. Főleg az ezeket követő füzetekben. Nemrég fejeztem be a III. kötetet, ami 3 füzetben egy évszázados történetet mesél el, meglehetősen sok perverz és groteszk dologgal. Kár, hogy ilyen irányt vett a sorozat, de ettől függetlenül még el fogom olvasni a IV. kötetet és a Nemo-s történeteket is.

Konklúzió jelenleg nincsen. Azt kellene még kitalálnom, hogy mi lesz majd a folytatás, hogy milyen képregényeket fogok ezek után olvasni.

2020/12/21

The Hun - trailer

Ma futottam bele ebbe az igazán látványosnak tűnő előzetesbe. Nem tudom, hogy teljes 1,5-2 órás filmben működne-e.



Vaják - Az utolsó kívánság (Andrzej Sapkowski)

 A Vaják világával valamikor 2007 környékén találkoztam, amikor is a CD Projekt magyarországi képviselete, mindenkit meglepve, magyar nyelven, nem csak felirattal, hanem egyenesen szinkronnal kiadta a PC-s játékot. Ekkor még a Magyarítások Portál erős kötelékében voltam, és szinte kötelességem volt megnézni a játékot. Akkor még nem varázsolt el annyira ez a világ, ezért a játékfolytatásokat nem is követtem.

Viszont 2019 Karácsonyára megérkezett a Netflix kiadásában a Vaják sorozat 1. évada. (Annyi kiegészítést még tennék, hogy közel két évtizede lengyel barátaink is elkészítették a könyvel alapján a saját sorozatukat. Ez a mostani wikipédiázás során derült ki... ennek köszönhetően talán bele is nézek ebbe a sorozatba is.) Nem túlzás azt állítani, hogy egész hangulatosra sikerült, legalábbis engem teljesen beszippantott. Ezért is kezdtem hozzá a könyvek olvasásához.

Az első a sorban Az utolsó kívánság. A lengyel író szerénytelenség nélkül kölcsönveszi a Grimm és egy egyéb mesék hőseit és ismertebb alakjait. A történetek során találkozhatunk itt többe között a "Szépség és a szörnyeteggel", vagy akár "A hófehérke és hét törpe" történetével is. Hiába ordít a durva lopás, a történetek élvezetessége elhalványítja ezen plágiumokat. Egyszerűen csak élvezni kell a történeteket.

Nem tudom, hogy mi többet tudnék még leírni. Sapkowski remek mesevilágot alkotott, vagy legalábbis használt fel. Úgy gondolom, hogy írott formában a fiatalabb korosztály számára is könnyebben fogyasztható, és nem olyan sötét és "veszélyes", mint a 2019-es Netflix-es sorozat változata.


2020/12/01

TIME Stories Revolution: Damien 1958

(Ezen bejegyzést szeptember 1-én kezdtem el írni. Azonban a befejezését az időhiány és a közben történt események, valamint a kiadós lustaság meggátolta.) 

A Covid-19 világjárvány a társasjátékozás területét sem kímélte, hiszen a társasjáték klubbok bezártak és előtérbe került az otthon játszás lehetősége. A nagyobb társasjáték kiadók ennek megkönnyítésére és a családok összezártságának enyhítésére ingyenesen letölthetővé tettek több játékot is, amit otthon kinyomtatva ki lehet próbálni. Az Asmodee ingyenes kínálatának egyike volt a TIME Stories Revolution: Damien 1958 is, amely gyakorlatilag a T.I.M.E. Stories sorozat második szezonjának bevezetője, afféle demója.

Az "első évad" játékai ugyan már itt sorakoznak a polcon, de eddig még nem volt alkalmam a kipróbálásukra. Mások véleménye alapján úgy gondolom, hogy a nagy játékba csak úgy érdemes belevágni, ha kényelmesen meg van rá idő, a kellő hangulat és a társaság. A ház körül folyó munkálatok, valamint a munkahelyi feladatok egy kicsit lemerítették az elemeinket, nem is beszélve az elkezdődött iskolaszezonról. Viszont nem akartam T.I.M.E. Stories tapasztalat nélkül maradni, ezért jó ötletnek tűnt a második sorozathoz készült demó egyszemélyes kipróbálásra. Hogy ez mennyire jött be, azt a továbbiakban fejtem ki.

Mi lapul a dobozban

Dobozról itt nem nagyon beszélhetünk. Néhány ív A4-es papírt kell kinyomtatni kétoldalasan. Ezen felül még szükség van 18 darab jelölőre is, ami bármi lehet, amit otthon találunk. Aztán persze szükség lesz ollóra is, valamint sok türelemre és kitartásra a vágáshoz. (A játék egyelőre csak angol nyelven érhető el, de nem túl bonyolult a nyelvezete. Talán ezért is érdemes lehet kevésbé kíváncsi, vagy angolul kevésbé beszélőre bízni a vágási feladatokat.)

A játék célja

A TIME (idő) ügynökség alkalmazásában állunk, ahol próbáljuk helyretenni a feltárt idő-anomálikat. Az időutazás kapcsán egy új módszert dolgoztak ki, amelynek során egy azrak nevű anyagot fecskendeznek az ügynökökbe. Ez afféle életerő vagy energia, amiből a játék során gazdálkodhatunk.

A TSR: Damien 1958 -szerintem - egy kicsit a nagy sikerű Stranger Things sorozat hullámai lovagolja meg. Ugyan nem az 1980-as évekbe kerülünk vissza, hanem korábbra, de itt is gyerekszereplőkön keresztül kísérhetjük végig a történéseket. Valamiért úgy gondolom, hogy az időutazás és a gyerekek nyomozása egy kicsit erőltetetten van összekapcsolva, de onnantól, hogy a bőrükbe bújhatunk egészen működőképes.

A játékmenet

Négy karakter van a játékban, de nem teljesen szabadon választhatjuk ki, hogy melyiket irányíthatjuk a játék során. Szigorúan meg van határozva, hogy kiket kell használni adott játékosszámok esetén. Minden karakter egyedi tulajdonságokkal bír, amiknek a különféle próbatételek során van jelentősége.

A játék során kiterítjük a kezdőhelyszínt jelképező kártyákat. A karaktereinkkel ezeket látogathatjuk meg és hajthatunk ott végre különféle cselekedetek. 

 

Három fázist különböztethetünk meg.

  1. Kapitány fázis: Itt választjuk ki a helyszínt, aminek kiterítésre kerülnek a lapjai. Ezt követően el kell olvasni az A jelű lapra írt szöveget.

  2. Felfedezés fázis: A lényegi rész, amikor egy karakter kiválaszt egy lapot, titokban elolvassa a szövegét, majd ebből valamennyit megoszt a többiekkel. Itt a szabály arra ad javaslatot, hogy szerepjátékos-lelkülettel próbáljuk az információt megosztani, és ne csak pusztán olvassuk el a kártyára írt szöveget.

    Ezt követően lehetőségünk van még akciók végrehajtására is. Ennek során lehetőség van lapokat felfedezni, azokon valami próbát végrehajtani, vagy éppen segíteni a játékostársunknak.

  3. Helyszínek közötti fázis: Ennek során történik a szokványos frissítés, a tárgyak csereberéje, valamint új időkapitány kiválasztása.

A részletekbe menő ismertetés helyett legyen az a lényeg, hogy a karaktereinkkel helyszíneket látogatunk, ahol kibontakozik a cselekmény. Az információ másokkal való megosztása saját magunkra van bízva, de semmi sem kötelező. Azonban az egyes helyszíneken próbákra kerülhet sor, ami számos hasonló játékkal ellentétben nem dobókockákkal történik. Úgynevezett végzet kártyát kell húzni, amin van egy szám. A húzás előtt azrak segítségével még módosíthatunk az eredmény kimenetelén, de ezt utólag már nem lehet megtenni. Igazából a kártyahúzás csak felvált egy dobókockát... A másik érdekesség, hogy lehet "túldobni", azaz csak a pontos szám eltalálása adja meg a tökéletes megoldást. Ha több sikerünk van, akkor is sikerül a próba, de nem jár mellé bónusz.

Vélemény

A játék igazából működik szóló módban is. Valószínűleg működhet egyszerre több személlyel is, azok kellően szerepjátékos beállítottságúak, azaz megfelelő hangulatban vannak egy nyomozós társalgáshoz, és nem csak az vezérli őket, hogyha szerzünk egy piros és egy sárga kulcsot, akkor lesz egy narancssárgánk, amit aztán beválthatunk valami másra.

Az életerőnket és akciólehetőségeinket jelképező azrak igazából nem egy rossz megoldás, viszont a dobókocka kiváltása nekem annyira nem volt szimpatikus. Lehet egyszerűbb legyártani 6 kártyát, mint csinálni egy egyedi dobókockát. Valamint arra jó még, hogy nem lehet a próbák sikertelenségét a rossz dobásra, és kockamágiára fogni.

A bevezető kaland elég hangulatos, ugyanakkor nem mondanám túl nehéznek. Elveszíteni sem lehet. Az egyik legnagyobb problémája, hogy mire beindul az egész, akkora véget is ér.



2020/08/17

Bizonyos szemszögből (Star Wars)

Miközben böngésztem, hogy milyen Star Wars könyvek jelentek meg a közelmúltban akadtam rá a Bizonyos szemszögből című novella gyűjteményre. A történetek nagyjából az általunk Csillagok háborúja néven megjelent Egy új remény című film időtartama alatt játszódik, csak ahogy a cím is mondja egy kicsit más, bizonyos szemszögből.

Korábban már olvastam hasonló Star Wars novellákat, ahol egy kicsit részletesebb betekintést nyerhettünk a fejvadászok, Mos Eisley söpredéke, vagy Jabba palotájának lakóinak az életébe. Homályos emlékeim szerint azok a könyvek eléggé tetszettek, ezért voltak bizonyos elvárásaim a Bizonyos szemszögből iránt is.

A történetben a film cselekményét lehet végigkövetni - bizonyos szemszögből -, mint azt már korábban írtam. Kicsit belepillanthatunk a Scarifról elmenekült lázadók fejébe, de ugyanakkor a birodalmi adminisztráció útvesztőjéből is izelítőt kapunk. Majd a Tatuinon találjuk magunkat, ahol a buckalakók és jawák szemszögéből láthatjuk a sivatagi világot. Elég hosszú kitérőt teszünk Mos Eisley-ban is, és így tovább.

Az Egy új remény szinte minden mellékalakja kap néhány oldalnyi megemlékezést. Még a szemétzúzó, híres egyszemű szörnyének is hosszú oldalak vannak szánva. Mivel több író és több különféle stílus van a könyvbe zsúfolva, ezért sajnos a minőség is elég vegyes. Hiába volt összességében pozitív a könyv, azért voltak - számomra - elég gyengének tartott írások is, amik nem is nagyon tartották fent a figyelmemet. Szerencsére a történetek viszonylag rövidek voltak, ezért nem tartott sokáig a szenvedés.

Érzésem szerint ugyan a Tatuinon egy kicsit hosszasabban időztek el a kelleténél, és mintha az írók nem is olvasták volna a korábbi történeteket. Az is kicsit unalmasra sikerült, amikor már vagy negyedszer mentek neki a pilóták a Halálcsillagnak.

Összességében viszonylag egész jó szórakoztam, és igazából várom A Birodalom visszavág időszakához írt rövid történeteket is. De azokat leghamarabb csak jövőre vagy később olvashatom. Részben, mert egy kicsit belefáradtam a masszív Star Wars írásokba, részben pedig azért, mert most megint egy hosszabb olvasmányfolyam vár rám, egy teljesen más világban.

Annyit még hozzátennék, hogy a Bizonyos szemszögből című novellagyűjteményt sokkal szívesebben ajánlom, mint bármelyik más, mostanában olvasott Star Wars könyvet. Rajongóknak szinte kötelező darab!

A Jedik örököse (Kevin Hearne)

A Birodalom és Lázadás SW sorozatnak lett volna egy harmadik kötete is, amit a Disney-s felvásárlás egy kicsit megkavart, ezért végül nem annak a sorozatnak a 3. köteteként jelent meg. Az előző kettőről már korábban írtam pár gondolatatot, és ezt sem tervezem túl hosszúra nyújtani.

A történetet teljesen Luke szemszögéből tudjuk végigkövetni, mivel egyes szám első személyben íródott. Nem vagyunk sokkal a Halálcsillag felrobbanása után, mikor Luke már "hős", de ugyanakkor még elég csetlő-botló alak. Keresi az Erő tudatos használatának lehetőségét, és még néha a fénykardját is megvillantja. Az író próbált volna egy kis románcot is belevinni a párafarmerfiú életébe, de ez is csak elég esetlenül mutatja be Luke-ot. 

A fő küldetés szerint egy kódfejtőt kellene majd kimenekítenie a birodalom markából, de elég sokfelé elkalandozik a történet. Kapunk egy kis "Alien"-jelenetet, amiből én azt hittem, hogy többet akarnak kihozni. De igazából volt egy olyan érzésem a könyv olvasása közben, hogy az írónak volt pár jónak gondolt ötlete, és ezeket akarta valahogy A Jedik örökésébe beleerőszakolni. 

Összességében nem volt rossz, de azért túl jónak sem nevezném. Menet közben olvastatatta magát, de - sajnos - elég feledhetőre sikerült. 

2020/08/06

Endeavor: Age of Sail

New box cover
Volt időszak az életemben, amikor szerettem a történelmet. Ugyan nem a hajós felfedezések kora volt a kedvencem, de mégis volt valami érdekes abban, hogy a kor adta technikai korlátok dacára voltak olyan bátrak, akik nem féltek a nagy vizeken minél messzebbre merészkedni. Az Endeavor: Age of Sail nevű társasjáték pont ebben a korba vezet el minket, amikor Európából kiindulva igyekszünk feldezni a lapos Földet.

Zsolt barátom már egy ideje mondogatta, hogy ki kellene próbálni az Endeavor: Age of Sail-t. A játék beszerezése se ment könnyen, de végül tudott venni egy példányt (ami elsőre nem volt teljesen tökéletes, de kapott javítást), majd a tegnapi napon a hozzá való kiegészítőt is, az Endeavor: Age of Expansion-t. A csillagok állása szerint úgy alakult, hogy a szerdai foci kimaradt, így valahogy társasjátékos est lett az aznapi program, és a címben említett játékot rögtön a kiegészítőjével tudtam kipróbálni. 

Mi lapul a dobozban...
Szép nagyméretű dobozról van szó. Dimenizióiban ugyan "csak" fele akkora, mint a Gloomhaven/Homályév doboza, de ez csak a magasságában látszódik. Szépen ki van tömve tartalommal és műanyag belsővel, ami helyet ad a sima és a Kickstarter exkluzív tartozékoknak is.
A térkép szép nagy, amin rengeteg jelzőt kell véletlenszerűen elhelyezni. Ez nagyjából egyetlen olyan nagyobb elem, ami véletlenszerűséget visz a játékba. Azaz majdnem, de a játék előkészületei után már csak a játékostársaink lépései jelenthetnek random-faktort.
A tökhintó

A kipakolást követően megcsodálhatjuk a saját játékostáblánkat, ahol a fejlődésünket tudjuk majd követni. Kapunk hozzá egyszerű faj jelzőket, valamint egy kezdőépületet, aminek segítségével vízen vagy szárazföldön tudunk majd terjeszkedni.
A dobozban lévő elemek közül kiemelném még a kezdőjátékos jelölő, műanyag koronát, amiről nekem a Hamupipőke tökhintója jutott az eszembe.


A játék célja
Minél több győzelmi pont elérése. A Voyages of the Marco Polo-val ellentétben itt tényleg van utazás. A térképen kell meglátogatni a szárazföldi és vízi helyszíneket, és az ott található jelzők segítségével tudjuk majd előre haladni az adott fejlődéssávunkon. Ami nem csak könnyíti a további lehetőséget, hanem a végén fontos eleme lesz a győzelmi pontok számlálásának.
A fejlődéssávokon túl lehet még győzelmi pontokat szerezni a megszerzett területek és kártyák segítségével is.

A játékmenet
Mint korábban írtam az Age of Expansion névre hallgató kiegészítővel együtt próbáltam a játékot. Úgy gondolom, hogy maga az alapjáték is megállná a helyét, viszont így rögtön egy fejlesztett változat részese lehettem. A játékostársaim korábban már többet is játszottak pusztán az alapjátékkal, és abban mindketten egyetértettek, hogyha nem is volt szükséges a kiegészítő, mégis elég jó irányba vitte el a játékot az a néhány változtatás.

A kiegészítőben elérhető épületek
Lecserélésre kerültek az alapjáték épületei, amik valamit gyorsítottak a játékon. Ugyanakkor szimpatikus húzás volt a készítőktől egyrészt, hogy remek műanyag tartót adtak

 hozzá, másrészt pedig, hogy az alapjáték épületei a lapkák túloldalán megtalálhatóak. Ezen felül a gyarmat./régiókártyák is lecserélődtek, amik gondolom, hogy némi változatosságot adtak azoknak, akik már rongyosra játszották volna az alapjátékot. És ha még ez sem lett volna elég, akkor kaptunk történelmi hangsúly kártyákat is, hogy még több irányban tudjuk égetni az agysejteket.

A játék pontosan 7 fordulóból áll, amiken belül 5 fázis van.

1. fázis: Építés
Itt nem kell beadni semmilyen nyersanyagot, hanem a rendelkezésre álló épületekből az adott ipari szintünknek megfelelőt (vagy alacsonyabb értékűt) vehetünk el. Ezen épület hozzájárulhatnak a fejlődéssávokon való haladáshoz, illetve az akciófázisban a lehetséges akciók végrehajtásához.

2. fázis: Növekedés
A kultúrasávon lévőn értékhez megfelelő mennyiségű lakost (munkást) jelző korongot vehetünk el a saját készletünkbe. Ezek segítségével tudunk majd akciókat végrehajtani.

3. fázis: Fizetés
A jólétsávunkon elfoglalt helyünk alapján visszakapunk munkásokat az akcióhelyszínekről a saját kikötőnkbe.

4. fázis: Akciók végrehajtása
A saját játékostábla a játék végén

Ez a játék fő része. Annyiban eltért a többi fázistól, hogy míg azokat párhuzamosan is végre tudjuk hajtani, itt a kezdőjátékostól kezdve megyünk körbe-körbe, míg mindenki ki nem passzol. Nincsen előre rögzített akciókorlát, ezért előfordulhat, hogy mikor már mindenki kipasszolt, akkor egy játékos még több akciót is végre tud hajtani.
A következő akciók lehetnek:
- hajózás: amikor egy tengeri területet hódítunk meg,
- elfoglalás: amikor egy szárazföli területet követelünk magunknak,
- támadás: egy már meghódított terület ellen intézhetünk támadást,
- kifizetés: ennek során egy választott épületen lévő korongot tehetünk vissza a saját készletbe, hogy azzal majd egy újabb akciót hajthassunk végre.
- gyamatosítás (amit mi csak "dobozolásnak" hívtunk): a régiókról vehetjük el a felső kártyát, ami valami többletet ad nekünk.
Az akciók kapcsán még van számos dolog, de ezekre most nem térnék ki, ezekről szabálykönyvben lehet részletesebben olvasni.

5. fázis: Lapok eldobása
A forduló végén meg kell nézni, hogy a befolyás sávunk alapján megtarthatunk-e annyi kártyát, amivel rendelkezünk. Ha nem, akkor ezekből el kell dobni.

A 7. fordulót követően a játék végétér és következik a legszárazabb rész, a pontozás. Nemcsak ennél a játéknál vettem észre, hogy érdekes módon be tud szippantani egy bármilyen játék, tudom élvezni a gondolkodást, a fejlődésemet és a lehetőségek mérlegelését. Viszont mikor véget ért, akkor rögtön kijózanítóan jön egy "pofon", előkerül a pontozótömb és egy számológép (vagy fejben számolás). Ilyenkor mindig csökken valamit a varázs, ugyanakkor jön egy kis izgalom is, hogy vajon pontszámban miként állhatok a többiekhez képest.

A végső térkép
Vélemény

A játékon érződik, hogy a mechanika és a téma együtt fejlődött, és nem csak egy ruha lett ráhúzva az Excel-táblára. A tervezők (Jarrat Gray és Carl de Visser) bizonyára nagy rajongói a történelem ezen korszakának, mivel pl. a kiegészítő szabálykönyvében számos történelmi tényt olvashatunk.
Az a tematika is nagyon átjön, hogy nem csak úgy megjelenünk egy adott térségben, hanem azt "tapogatódzva" kell felfedeznünk. A különféle hajók először feltérképezik a régiót, majd csak azt követően kezdik azt meghódítani.

Negatívumot nem tudnék a játék kapcsán mondani. Ugyan sima és KS-fejlesztett változat elemei eltérhetnek, de igazán elégedettek lehetünk az egyszerűbb elemekkel is.

Az Endeavor egy jó játék, aminek érezhetően lelke van. A történelmet és ezt a korszakot kedvelők számára szerintem remek választás, ugyanakkor jó választás lehet azoknak is, akik már játszottak néhány haladóbb szintű játékkal. A szabályok nem bonyolultak, nyelvfüggőségről nem nagyon beszélhetünk és még a játékidő sem túl hosszú (1,5-2 óra). Szerencse nincsen a játékban, de ennek ellenére lehet érezni benne kalandot, a tematikát.

2020/07/30

Warhammer Quest: The Adventure Card Game

Nem igazán voltam és vagyok túl nagy Warhammer-rajongó. Ennek nem az az oka, hogy nem érdekelne, csak egyszerűen már annyi fantasy világból szóló történetet olvasok, hogy ez nem fér bele. Ugyanakkor nem is teljesen ismeretlen, mivel mikor 2006-ban felajánlották nekünk a Warhammer: Mark of Chaos számítógépes játék magyarra fordításának lehetőségét, akkor azt nem utasítottuk vissza. Az említett játék érdekessége, hogy alapvetően magyarok készítettek, de alapvetően angol nyelven.

A Warhammer Quest: The Adventure Card Game a Fantasy Flight Games kisebb dobozú játtékai között jelent meg. Nem ígért sokat, csak egy 5 játékból álló kampányt, valamint egy "kutatás" küldetést. Nem tudom, hogy volt-e arra terv, hogy később a játék kiegészítőket kapjon, de időközben ezekből nem lett semmi, és jelen állás szerint már nem is lesz. Az FFG elvesztette a Warhammeres témájú játékkiadásos jogait, ezért tőlük már nem érkezehetnek az ezen a világon játszódó társasjátékok. Ennek lett az egyik következménye, hogy újranyomás helyett a Descent/Odalent világára áttematizálva adták ki újra a játékot, Heroes of Terrinoth néven. 

Mi lapul a dobozban...
Ez a kép főleg a remek terítőválasztás miatt. :)
A játék neve is elárulja, hogy a komponensek nagy részét a normál és kis méretű kártyák teszik ki. Ezek mellett van még néhány kartonjelző, a küldetéseket tartalmazó nagyobb kartonlapok, és a játék egyik központi mozgató elemét jelentő dobókockák.

A játék célja

A WQ:TACG egy kooperatív társasjáték, ahol a játékosok (1-4) fő igyekeznek sikeresen végigvinni a kampányt. A küldetéseket nem kötelező megnyerni, mivel vereség esetén is tovább lehet haladni, viszont ezen esetben kevesebb jutalmat kapunk a következő szintre.

Játékmenet
Az WQ:TACG játék egyik fontos eleme az előkészület. Itt a küldetés lapján leírtak alapján kell összerakni a helyszín-, a szörny-, a felszerelés pakikat, valamint az eseményeket és megszerezhető tárgyakat tartalmazó kártyák halmát. Ezen felül minden küldetéshez tartozhatnak egyedi, küldetésfüggő elemek is.
A játékban először a hősök akcióit hajtuk végre. Ezek együttes száma összesen mindig négy (két hős esetén mindenki két akciót hajt végre felváltva, három hős esetén a kezdőjátékos kétszer van, a többiek egyszer). Ezt követően jön a szörnyek köre, majd meg kell nézni, hogy az adott helyszín milyen dolgokat idézhet elő, valamint a küldetéssávhoz is tartozhatnak - általában kedvezőtlen - események.

A játékos a körében négy akció közül válaszhat:
- támadás,
- segítségnyújtás egy másik játékosnak,
- a terület felfedezése,
- és gyógyulás.

A négyfajta karakternek ezeken a kategóriákon belül még vannak egyéb lehetőségei és bónuszai is. Támadás esetén például magunkra húzhatunk ellenségeket, akár a játékostársaink elől is. Terület felfedezésénél húzunk a "dungeon" pakliból, azaz találtunk valami tárgyat, vagy bekövetkezhet valami pozitív vagy negatív esemény. Egyes akciókkal pedig az ellenfeleinket is kimerített állapotba tehetjük, így azok miatt nem kell kockával dobni és a szörnyfázisban sem fognak minket sebezni. 

Azonban az akciókban csak azokat lehet használni, amik nincsenek "kimerítve", azaz amiket még nem használtunk az utolsó frissítés óta. Karakterenként eltérő az is, hogy melyik akciója végén állíthatja az összes akcióját frissített állapotba.

Mint korábban említettem a kockák és a szerencse nagy szerepet kap a Warhammer Questben. Minden akciónál jelezve van, hogy hány fehér kockával dobhatunk, és az éppen rajtunk lógó ellenfelek számától pedig az, hogy hány feketével.
A fehér kockákon a keresztbetett kalapácsok jelzik a sikert. Ezek lehetnek magukban vagy pajzzsal is felszerelve. A siker jelzi, hogy mennyit tudunk egy ellenfélen sebezni, a területből mennyit tudunk felfedezni, mennyit gyógyulhatunk, vagy mennyi támogatást adhatunk bajtársainknak. Van egy speciális kockaérték is, ami 1 sikert jelent, de utána a kocka újradobható. Ha megint ez az érték jön ki, akkor megint újra lehet dobni. A pajzs azt jelzi, hogy az ellenfél sebzéséből mennyit sikerült felfognunk.

A fekete a kocka nem a barátunk. Az üres oldal az egyedüli jó érték, ahol nem történik velünk semmi. A sebzés értéknél mindig annyi életet veszítünk, amennyi az ellenfél sebzés értéke. Pl. ha két aktív ellenfelünk van, ahol az egyik sebzésértéke 1, míg a másiké 2, és a 2 ellenfél-kockával 1-1db sebzést dobtunk, akkor összesen 3 értéket sebesülnénk. Ami sebesülés értéket persze a fehér kockákkal dobott pajzsokkal csökkenthetünk. Az ellenfél-kockának is van egy speciális oldala, ahol a nemezis értéket lehet kidobni. Ennek hatását, mindig a nemezisünk (aktuális kalandhoz tartozó főellenfelünk) lapján olvashatunk.

Vélemény

A Warhammer Quest: The Adventure Card Game nem egy túl bonyolult társasjáték. Van témája, de a történet azért nem túl erős. A fő hangsúly a területek felderítésén van úgy, hogy közben folyamatosan küzdünk a ránk zúduló ellenfelek hadával. Az akcióink
megfelelő kiválasztásával, és a társaink megfelelő támogatásával lehetőségünk van stratégiákat alkotni. A tervezhető dolgokat tovább segíthetik még a különböző felszerelések vagy tárgy kártyák is. Ugyanakkor nagyon sok minden múlik a kockadobásokon, azaz a szerencse szerepét sem modanám elhanyagolhatónak.
Olyan játékosoknak nem igazán ajánlanám, akik szeretnek sok körre előre gondolkodni, mivel elég sok véletlen tényező van a játékban. A téma miatt család számára sem igazán ajánlott, de igazából ez ízlés dolga...
Én úgy gondolom, hogy a kis doboz kellő kikapcsolódási és szórakoztatási értékkel bír. Sajnos mára nem gyártják, de talán használtan be lehet szerezni valamilyen adok-veszek csoportból, vagy még mindig nagyobb esély van megvenni újonnan a ráncfelvarrott, áttematizált verziót a Heroes of Terrinoth-ot. 

2020/07/06

Az idei Star Wars könyv-trojka

Megint olvastam, sőt 3 könyv végére is értem. A Star Wars világ megújulása az új trilógiával egy kicsit borította korábbi történelmet. Thrawn admirális lényegében kukázódott, ha nem vesszük ide a kisebb, tévés megjelenéseit, ezért a filmek közti összekapcsoló történeteket is újra kellett írni.

Ennek tudatában kezdtem neki a James S. A. Corey (a Daniel Abraham és Ty Franck szerzőpáros) neve jelezte Tolvajbecsület című könyvnek. Aztán jött az első csalódás. A történet még az Egy új remény után és A birodalom visszavág közötti időszakban játszódik.
A lázadó hősök éppen a Yavin IV-nél történt emlékezetes ütközet után vannak. Han Solo valamiért még nem hagyta el a felkelőket, hanem bevállal egy újabb rizikós melót. Ki kell csempésznie egy lázadó kémet gyakorlatilag a birodalom szívéből. Természetesen ott újabb veszélyesebb helyzet alakul ki, de igazából nincs miért aggódni. Legalábbis a Star Wars világ főbb szereplői miatt egyáltalán nem kell, hiszen tudjuk, hogy éppen és egészségesen átvészelik A birodalom visszavágig terjedő időszakot. A mellékszereplők életben maradásáért pedig annyira nem lelkesedtem. Maga a történet nem volt rossz, de a könyv második felére mintha elfogyott volna a lendület és az ötlet is. Kicsit azt éreztem, hogy nem az írói lelkesdés és sziporka viszi előre a könyvet és mintha csak egy Hanról Solo (szóvicc!!!) novella lett volna kibővítve. Azonban a 3 könyv közül talán mégis ez tetszett a legjobban.
A történet végére egy kicsit nagyobb szerepet kapott Leia, és megjelent teljesen feleslegesen Luke is. Érezhetően nem nagyon tudott vele kezdeni semmit az író.

A következő könyv Martha Wells Pengeélen című írása volt. Van egy olyan érzésem, mintha amerikában egy kicsit túlzásba vinnék az egyenjogúsági kérdéseket, mert a történet főbb, "nem-játékos-karakterei" kivétel nélkül nők voltak. Han Solo mintha valami feminista szarviharba került volna és próbált volna okos lenni. Leiát sikerült erősen túlírni, míg a történet egyéb, de fontosnak szánt női szereplői egy kicsit fakószürkék maradtak. Még annak ellenére is a központi bonyodalmaka ők okozták. Han Solo most is saját maga volt. Bár egy kicsit unalmas volt annak tekintetében, hogy megintcsak nem volt miért izgulni. Sajnálatos módon ez a történet még kevesebbet adott hozzá a Star Wars univerzumhoz.

Ezek után már minden-mindegy alapon nekiláttam Dean Alan Foster Erőpróba írását. Ez talán nem kellett volna... Ritka borzasztó egy írás.
Dean Alan Foster volt az 1977-es Csillagok háborúja film (Egy új remény) szellemírója is. A könyvön ugyanis George Lucas van megjelenítve, mint író, de gyakorlatilag nem ő írta. Az Erőpróba olyan célzattal íródott, ha a film nem lenne sikeres, akkor ez lehetett volna az alacsony költségvetésű folytatása. Sajnos, ez teljesen érződött is. Utólag belegondolva kicsit olyan volt, mint A jedi visszatér után készült ewokos filmek.
Leia és Luke egy fontos tárgyalásra mentek a Mimban világára, de menet közben beütött egy kis probléma. Az Y-szárnyúban utazó Leia és C-3PO már erős intő jel volt, de ugye az erős sodrású folyó nem jelent minden esetben a végén vízesést. Niagarát pedig pláne nem...
A történet még bőven A birodalom visszavág kitalálása előtt íródott, vagyis inkább helyette. Egy alacsony költségvetésű helyszínen, egy mocsaras bolygón, ahol Luke találkozott egy erőérzékeny, idősebb személlyel. Nem Yodával, de még csak nem is jedivel. Ugyanakkor azért kicsit érződik A birodalom visszavág alapja. Ebből a történetből azonban teljesen kimaradt mindenféle űrharc, vagy nagyobb ütközet. Nincs benne Han Solo és Csubakka sem.
Luke és Leia, mint valami ostobácska szerelmespár próbál egyről a kettőre jutni, a maguk erősen egydimenziós karakterábrázolásukban. A történet kapcsán sokszor nem tudtam, hogy inkább sírni kellene-e vagy a könyvet sarokba vágni... Azonban hősiesen végigküzdöttem magam rajta, ezért nem maradtam el a Vaderes jelentről sem...

Őszintén azt tudom tanácsolni, hogy az Erőpróbát ne olvassa el senki! Esetleg csak a Holiday Special-t már látó veteránok. Ugyanakkor a másik két könyv egészen olvasható, mégha nem is világmegváltó.  A Tolvajbecsületet ugyanakkor jobban ajánlom, mint a másikat.