Race for the Galaxy

Már több társasjátékos bejegyzésemben említettem, hogy egy-egy játék milyen jó átvezető vagy bevezető lehet egy komolyabb játék előtt. Csak eddig még "komolyabb" társasjátékot nem nagyon említettem, csupán egyszerűbbeket. Már régen itt lett volna az ideje, hogy írjak pár gondolatot egy igen összetett társasjátékról, az otthoni nagy kedvencünkről (nemcsak az én kedvencem, hanem Évié is!) a Race for the Galaxy-ról.

A Boardgamegeek-en nem véletlenül foglal el előkelő helyet az RftG. Korábban ugyan az első 10-ben is szerepelt, de szépen lassan hátrébb csúszott a listán. Azonban azt kell mondanom, hogy a jelenlegi 14. helyezése sem olyan rossz egy több, mint 58.000 társasjátékot felvonultató listán.

Igazából a Race for the Galaxy-t egy evolúciós láncba kellene leginkább beilleszteni. Először(?) volt a Puerto Rico nevű táblás játék, amiből csináltak egy kártyás verziót, San Juan néven, majd ezt - néhány egyéb módosítással együtt - sci-fi ruhába bújtatták. Azt kell mondanom, hogy Thomas Lehman, a játék tervezője, igencsak jó, profi munkát végzett.

A doboz tartalma

Korábban már említettem, hogy alapvetően kártyjátékról van szó. Ennek megfelelően kapunk rengeteg kártyát, amelyek között megtalálhatóak az akciók jelzéséhez szolgálók, valamint maguk játékkártyák (világ- és fejlesztés jellegűek). Ezen felül még kapunk egy marék győzelmipont jelzőt és ennyi. Rögtön gondolhatnánk, hogy ez egy végtelenül egyszerű játékot jelent, de ez egyáltalán nem így van, sőt!

A játék menete

A teljes játékszabályt nem mondom el, hiszen azt akár magyar nyelven is letölthetjük a Kecskeméti Társasjáték Klub oldaláról, csak néhány dolgot. Az előzetes kezdeti lépések után (győzelmi pontok előkészítése, kártyák kiosztása, stb) kezdődhetnek a körök. Ezek során minden játékos titokban választ egy fázist, majd azok együttes felfedése után a játékosok egymás után végrehajtják azokat. Ezek között találhatóak kötelezően végrehajtandó és választhatóan végrehajtandó fázisok. Fontos, hogy minden kiválasztott fázis érvényes minden játékosra, azonban csak az veheti igénybe annak bónuszát, aki azt ténylegesen kiválasztotta.

Fázisok

1. Explore (felfedezés)

A felfedező fázis lehetőséget ad, hogy az alap 2 kártya húzásán és ebből 1 megtartásán túl vagy további 1-et húzzunk és 1-et megtartsunk (összesen 3 lap húzása és ebből kettő megtartása), vagy pedig további ötöt húzzunk (összesen 7 lap húzása és ebből 1 megtartása). Ezt a fázist két kártyával lehet választani, de értelemszerűen csak a választott kártya bónuszát lehet kihasználni.

2. Develop (fejlesztés)

A fejlesztés fázisában fejlesztés típusú (rombusszal jelölt kártyák) lapok lejátszására van lehetőség. Azt ezt a fázis választók 1-el kevesebb fejlesztési költségért tehetik meg ezt, mint amennyibe kerülne. A lap lejátszásának költségét a rombuszban jelzett szám mutatja, ami azt jelenti, hogy a kezünkből ennyi lapot kell eldobnunk a fejlesztés végrehajtásához.

A fejlesztési (és a világ lapok is) bizonyos további bónuszokat jelölnek, amit bizonyos feltételek mellett használhatunk. Ezek segítségével további, fázisokhoz köthető bónuszukat kaphatunk, csökkenhetnek a kártyák lejátszási költségei, vagy az értékesítési fázis esetén további győzelmi pontokat és/vagy kártyát kaphatunk a kezünkbe.

3. Settle (letelepedés / hódítás)

Ezen fázis során (körrel jelölt) világkártyákat játszhatunk le magunk elé (a játékszabály megnevezése szerint a "tablóra"). Az ezen fázist választó bónusza, hogy fázis végén egy lapot húzhat a kezébe.

Az ilyen jellegű lapok lejátszásának költsége a világok típusától függ. A fekete kerettel rajzolt körök a sima, míg a pirossal rajzoltak a harci vagy katonai világok. Az előbbiekért a körben jelölt számmal megegyző lapot kell eldobnunk, míg a másik esetben a piros körben jelölt számmal megegyező katonai hatalommal kell rendelkeznünk.

Ezen felül az is fontos, hogy a kör van-e még más színnel jelölve. Amennyiben kék, barna, zöld vagy sárga telikarikáról beszélünk úgy az a világ termelő, míg amelyik üres az szerencsevilág. Az előbbien termékeket lehet termelni, míg az utóbbin csak - bizonyos feltételek mellett - csak úgy megjelennek értékesíthető vagy fogyasztható termékek.

4. Consume / Trade (fogyasztás / értékesítés)

A 4. választható fázis igazából kettő, ennek megfelelően kétfajta kártyával választható ki a kétfajta bónusz. Ebben a fázisban a tablónkon, azaz az előttünk lévő kártyánkon termelt lapokat dobhatjuk dupla győzelmi pontokért vagy a termék színének megfelelő, kezünkbe kapott lapért cserébe.

5. Produce (termelés)

A termelő világokon hozhatunk létre termékeket. A fázist választó(k) lehetőséget kapnak, hogy egy válaszott szerencsevilágon is "termelhessenek".

A játék befejezése és eredményhirdetés

A játék akkor ér véget, ha középről elfogynak a győzelmi pontok vagy ha az egyik játékos lerakja maga elé az 12. lapját is. Mindkét esetben az összes játékosnak be kell fejeznie a még hátralévő fázisokat és csak azt követően kerülhet sor az értékelésre.

A játékot az a játékos nyeri, aki több győzelmi ponttal rendelkezik. Ezek egy része a játék kezdetén középre rakott győzelmipont jelzőkből ered, míg a másik a magunk elé lerakott kártyákán találhatókból. Külön figyeljünk a 6-os fejlesztés kártyákra, amelyek további bónuszokat garantálhatnak a játék végén.

A játékról

Nem tudom, hogy ezekből mennyire látszik, hogy a Race for the Galaxy összetettsége és bonyolultsága. Véleményem szerint nagyon az, amit még tovább tetéz a lapokon lévő ikonok értelmezésének lehetősége. Nagyon sok játékon kell túljutnunk, mire biztosan állíthatjuk azt magunkról, hogy minden ikont tökéletesen értünk. Feleségemmel már közel száz játékon vagyunk túl (még ha a bgg-n a statom ezt nem is mutatja), ha beleszámítjuk a különböző kiegészítőkkel lejátszottakat, valamint Keldorn féle számítógépes verziót. Azt kell mondanom, hogy még mindig vannak olyan ikonok, amik esetén a szabálykönyvhöz vagy egyéb értelmezéshez kell nyúlnunk. (Persze ebben az is közrejátszik, hogy sokszor hónapos szünetek telnek el egy-egy játék között.)

Sokakat bizonyára már eleve elrémít a sci-fi, vagy űr-téma, amit még tovább tetéz a nehezen értelmezhető ikonográfia. Sajnos az első néhány játék elég szenvedős (nekünk is az volt), de azt követően a játék szinte megunhatatlan változatosságot nyújt. Főleg az eddig megjelent 3 kiegészítő hozzáadásával együtt.

Hozzá kell tennem, hogy nem mindegyik kiegészítő hozta szabállyal vagyok elégedett, valamint elég nehézkes a közel kétszáz kártyalapot kevergetni, de mindezek ellenére azt mondom, hogy érdemes volt megvenni őket. Ha minden igaz, akkor az elkövetkező hónapokban jön majd a 4. kiegészítő, ami a korábbiakkal ellentétben csak az alapjátékot igényli és többi kiegészítőt nem.

A kép kattintásra megnő

Összegzés

A Race for the Galaxy egy jó játék. Egy nagyon jó játék. Ugyanakkor annyira nehéz, hogy nem könnyű megtanulni és megszeretni. Azonban, ha már megszerettük, akkor megutálni és megunni biztosan nem fogjuk.

A játék megismeréséhez, illetve a szabályok könnyebb elsajátításához érdemes többször elolvasni a szabálykönyvet, több youtube videót megtekinteni, valamint a korábban linkelt Keldorn-féle, ingyenes játékot próbálgatni.

Csak tapasztalt társasjátékosoknak merem ajánlani, nekik viszont nagyon!

(A képek a szokásos helyről, azaz a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)

Babbancshelyzet 2012. májusában

Az idő múlásával piciny gyermekeinkből egyre nagyobb rosszaságok lesznek. Szinte észre sem vesszük, hogyan lesznek nap, mint nap magasabbak és ügyesebbek.

Márton

Most augusztusban lesz majd 3 éves. Egyelőre azon agyalunk, akarjuk-e jövőre, hogy óvodába menjen, vagy inkább maradjon még egy évig (vagy ameddig még lehet) bölcsődés. Egyre akaratosabb, de cserébe kezd egyre ügyesebb is lenni. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy ne esne-kelne. Elég gyakori, hogy valaminek nekimegy, valamiben elesik, valamire rálép vagy rossz helyre nyúl éppen, és ezt követően jön a sírás és a hiszti. Vagy csak simán a hiszti, ha valami nem úgy megy, ahogy ő szeretné.

Az úszásban is egész szépet lépett előre, amióta Annamáriával együtt kaptak úszószemüveget. Így most már nagyobb biztonsággal megy le a víz alá, sőt van, hogy egyenesen kéri, hogy hozzunk fel valami játékot a víz alól. Persze nagyon kell arra ügyelni, hogy neki tetszően javasoljuk mit csináljon éppen.

Rajzolni nem igazán szeret, viszont odavan minden járművért, amit csak lát. Nem igazán a személyautók a kedvencei, hanem sokkal inkább a BKV különféle járművei. Mondjuk tény, hogy a tankozás is nagyon tetszett neki.

Az utóbbi két hétben, gondolom részben a jobb időnek köszönhetően, kezdett meg fiunk nagyobb lépéseket megtenni a szobatisztaság felé. Ugyan még nem mindig tud időben szólni, hogy neki pisilnie kell, de azért már látszik rajta az a hajlandóság, ami korábban nem volt meg.

Annamária

Szinte most volt karácsony, amikor a 4. betöltött életévét ünnepeltük a kisasszonynak. Ugyan a magasságbeli növekedés nem annyira látványos, mint Márton esetében, de ő is szépen növekedik. Az egyéb fejlődése viszont nagyon szépen látszik. Az óvodában azt mondják, hogy inkább a nagyobbakkal játszik és igazából nem is tűn ki nagyon közülük. A rajzai egyre szebbek és egész jó kreativitásról ad tanúbizonyságot. Néha már egész érdekes történeteket tud kitalálni... Ezzel majd később jobb lesz vigyázni, de egyelőre még emiatt nem kell aggódni.

Az úszásban a kisasszony egyelőre nem kirívó, ugyanakkor - szerintem - a korosztályához képest egész ügyesen mozog a vízben. Az úszószemüveg neki is nagyon sokat segített.

Manapság egész jól el lehet vele már játszani, mert nagyon sok minden érdekli. Többször vesszük elő a társasjátékokat, és igazából nem csak azt, ami az ő korosztályának megfelelő. Ma is éppen a Galaxis roncsderbiben építettük az űrhajókat.

Az a gond, hogy mivel, minden nap látjuk őket, együtt vagyunk velük, ezért a fejlődésüket annyira nem is vesszük észre. Szinte magától érthetődőnek tűnik, ha valami olyasmit tudnak az egyik nap megcsinálni, amivel az előző napokban még csak próbálkoztak. Képeket most nem nagyon tudok megosztani, mivel nagyon ritkán vesszük elő a fényképezőgépet.

MEH kontra ELMŰ - Döntés második fokon

Egy kicsit előrerohanok... Második fokon is az Magyar Energia Hivatal nyert az ügyünkben az áramszolgáltató ellen. Kis elégtételt ugyan érzünk, de nincsen még teljes hurrá-hangulat. Előbb jó lenne valami visszajelzést kapnunk az ELMŰ részéről is, hogy lezártnak tekintik az ügyet, és tárgytalannak tekintik a velünk szemben támasztott - jogtalan -, 300.000Ft-os kötbér igényüket.

Arra ugyan nem sok esélyt látok, hogy elnézést kérnének tőlünk a rengeteg kellemetlenségért, de nekünk az is bőven megfelelő elégtétel lenne, ha abbahagynák a további "szórakozást" a hibás mérőórájuk miatt. Ha lenne bennünk elég kitartás, valamint időnk lenne, akkor bizonyára egy ügyes ügyvéddel az ELMŰ torkának lehetne ugrani... Nem kis kár okoztak ők is nekünk.

A tárgyaláson Évi vett részt, és elmondása szerint már az elejétől kezdve nem volt túl sok esélye az ELMŰ-nek. Nem is volt szükség több körre, ezért elég hamar ítéletet hirdetett. Még nem kaptuk kézbe, de hamarosan majd meg kell jönnie postán. Évi elmondása szerint az ítélethirdetés után a bírónő - szavaiban nem kis gúnnyal - elmondta az ügyvéd- és bírójelölteknek, hogy nagyjából miről is szólt ez az ügy. Nem lehetett nem észrevenni a szavaiban lévő iróniát, főleg amikor "tankmágnes" részt mesélte.

Sajnos van egy olyan érzésem, hogy a miénkhez hasonló ügyekben nem mindig születik ugyanaz az ítélet. Nem minden esetben ássa bele a főítész magát a dolgokba, mert sokkal könnyebb út az áramszolgáltató igazát jóváhagyni a magánember kárára.

Remélem, hogy néhány hét vagy hónap múlva újabb pozitív fejleményekről számolhatok be.

Hopsz... Majdnem megfeledkeztem valamiről. Jött éves elszámoló számlánk, ami alapján 2eFt-ot visszakapunk a múlt évre nézve. Mondjuk azt nem egészen értem, hogy miért csak ennyit... Azt pedig kevésbé, hogy miért nem tudják visszautalni az összeget, vagy a további számlákba beszámítani. Szerintem egyszerűbb módszer lenne, mint postást is igénybe venni.

E-book (Rockchip)

Tudvalevő, hogy Kína rengeteg elektronikus kütyü hazája. Nem csak a nagy gyártók számára készítenek - olcsó munkaerőként - eszközöket, hanem ötleteket ellop... magukévá téve saját termékeket is. Abban szinte biztos voltam, hogy egy szállítással 10-15eFt-ba kerülő elektronikus könyvolvasó nem fogja megváltani a világot és nem lesz jobb, mint egy Amazon Kindle, de egy próbát megér a dolog.

Az ebay-ről nagyjából 3 hét alatt meg is érkezett postával a megrendelt Ebook névre keresztelt készülék. Szokás szerint ilyenkor mindig elfog az izgalom és vércseként csapok le a csomag tartalmára. Egy egyszerű postai levélként feladott küldeményben, buborékos védőtasakban volt az eszköz, mellette pedig egy rövid angol nyelvű útmutató, valamint töltő és egy védőzsák volt található.

Túlzott bonyolultságot nem jelentett a kezdeti használata. A tetején található gombbal indul. Azonban ezt elég hosszan lenyomva kell tartani a be- és kikapcsoláshoz. Ezt követően egy meglehetősen egyszerű angol nyelvű menübe kerülünk, amit a készülék jobb alsó sarkában lévő iránygombokkal és a közepén lévő M-gombbal navigálhatunk. Hasznos még a számgombok használata is, amivel egy kicsit gyorsabban tudunk a kívánt menüpontba lépni. A visszalépéshez egy nyíllal jelzett gombot használhatunk.

Menüpontok

Rögtön az első és talán leghasznosabb menüpont az Előzmények, ahol a legutoljára nézett file-okat tudjuk újra megnyitni. Igen, file-okat említettem, mert az Ebook névre hallgató eszköznek csak egyik funkciója az elektronikus könyvek megnyitása. Emellett lehet még vele zenei állományokat hallgatni, valamit mozgóképes tartalmakat megtekinteni.

Az Ebook menüpontban lehet a könyveket megnyitni, egész használható formátumtámogatással: epub, TXT, FB2, PDF, PDB, SKT, HTML. Nekem sikerült .prc/.mobi-t is megnyitni, de a hosszú percekig tartó betöltési várakozás során már szinte lemondtam róla.

A Zene (MP3, WMA, OGG, FLAC, WAV, AAC, APE), Videó (MKV, AVI, RM, RMVB, VOB, DAT, MP4, FLV, 3GP), Kép, FM rádió menüpontok is meglehetősen beszédesek. Érdemes valamilyen fülest csatlakoztatni hozzá, mert a beépített hangszóró elég gyenge, valamint ha rádiót akarunk hallgatni, akkor a fülhallgató kábeljének antenna funkciója sem elhanyagolható.

Igazán nagy meglepetést a képi megjelenítés okozott, mivel elég szép kép jelent meg a kijelzőn. Egy xvid-es, 350 megás sorozatepizódot fel is másoltam a készülékre és további meglepetésemre a kép szép és folyamatos volt, ugyanakkor még feliratot is megjelenített. Igaz, a magyar ékezeteket nem nagyon támogatja. Nem tudom, hogy filmet hány percig lehet rajta nézni újratöltés nélkül, de talán egy-egy 45-60 perces sorozatra még elegendő lehet a kütyü akkumulátora. 

Külön itt említeném a lejátszásra/leállításra szolgáló gombot, amit talán máshol nem is lehet használni. Remek funkció, hogy miközben zenét hallgatunk az eszközön, tudunk könyvet is olvasni. Ha csak a zenét szeretnénk megállítani, vagy újraindítani, akkor nem kell visszamászni a menükben, hanem ezt a gombot elég megnyomnunk.

A Naptár, Felvétel és Fájlkezelő pontokat nem nagyon használtam, mivel ezekre vannak jobb eszközeim is. És különben sem erre a célra vettem a készüléket.

A Beállítások rész viszont elég hasznos. Itt lehet beállítani a fényerőt (az 5 állapot közül nekem 2-esen van), az autómatikus(sic!) kikapcsolást, az időt, valamint a nyelvet is (köztük a magyart). A rendszerinformációs részből pedig megtudhatjuk, hogy a termék neve: EBOOK, a gyártója pedig a RockChip. Továbbá itt lehet megtudni, hogy a 4gigás tárhelyből mennyit foglalunk éppen, valamint a csatlakoztatható memóriákártya telepítettségét is. Ez utóbbi egyedüli haszna akkor van, ha pl. zenéket vagy filmeket akarunk nézni, mert nem hiszem, hogy a 4 gigás tárhelyét valóban olvasásra szánt könyvekkel meg tudnánk tölteni.

Könyvolvasás

Áttérnék a lényegre, az elsődleges funkcióra, azaz a könyvolvasásra. Az Előzményekből, vagy az Ebook menüpontból elérhető filekezelővel tudjuk megnyitni az állományokat. Az epub file-okat tökéletesen kezeli, ezért ezeket javasolnám elsősorban.

Van külön elforgatás gomb, amivel lehet a nézetet állítani. Ezen kívül van lehetőség a betűméret nagyítására is másik gombbal. A lapozás az egyik legfontosabb funkció. Ezekre ugyan csináltak külön gombokat, amelyekből legalább kettőt feleslegesnek érzek. Ezen kívül, a már korábban említett iránygombok is remekül használhatóak. Az M-et használva lehetőség van egy adott lapnál könyvjelzőt beszúrni, vagy törölni, valamint egyéb beállításokat eszközölni.

A számgombok hasznossága is szinte megkérdőjelezhetetlen. Nagyon gyorsan lehet váltani velük, ha az egyik menüpontból a másikba szeretnénk menni, valamint a számokat megnyomva a kívánt oldalhoz lapozhatunk egy elektronikus könyv olvasása esetén.

Negatívumok:

 - erős műanyaghatás, low-budget kivitel

 - gyenge akkumulátor idő

 - nem igazán e-book olvasó (nem e-inkes, hanem lcd)

 - napfényben nehezen használható (mint az elektronikus kijelzős eszközök általában)

 - lassú ki- és bekapcsolás

 - nem érintőképernyős

Pozitívumok:

 - olcsó

 - nem túl nagy (7 colos lcd kijelzővel), nem túl vastag

 - könyvolvasás közben nem kell háttérvilágítás

 - rengeteg formátumot kezel

 - meglepően szép kijelző

 - nem igazán e-book olvasó (lehet rajta filmet nézni és zenét hallgatni)

 - 4GB saját tárhely

Összegzés:

A pénzünkért meglehetősen használható készüléket kapunk. Eredeti célunktól eltéríthet minket, hogy filmet is lehet nézni. Távolsági buszozás/vonatozás közben könnyen idetévedhetünk, cserébe hamarabb lemerül. Elektronikus könyvek olvasására jó, ugyanakkor nem kíméli a szemet. Cserébe ugyan kapunk háttérvilágítást, tehát este nem kell hozzá lámpa, de nappal kb. ugyanannyit látunk rajta, mint az érintőképernyős telefonjainkon. Az érintőképernyős használat szinte kívánkozik a készülékből, mégsem olyan.

Aki nem akar vagy nem tud 30+ eFt-ot költeni egy igazi könyvolvasóra, annak jó választás lehet. Csodát ne várjunk tőle, nem világmegváltó eszköz, és főleg pozitív csalódás volt. Azonban az már megéri a megfontolást, hogy inkább egy hasonló árban lévő, 7 colos kijelzőjű, androidos táblát vegyünk-e szintén Kínából, vagy ezt.

Yonderboi Egyenes labirintus

Tegnap a Yummie.hu talált rá e remek mixre, én pedig úgy gondoltam, hogy megosztanám olvasóimmal. Elég érdekes próbálkozás, amiben az elektronikus zenét ötvözi a lemezpörgető zenész a magyar versekkel. Emlékszem, hogy néhány éve láttam a tévében valami magyar lemezlovas versenyt, ahol volt egy srác, aki pl. József Attilától a Születésnapomra című verset keverte rá valami zenére.

Ha van közel 40 percünk, akkor érdemes meghallgatni Yonderboi Egyenes labirintus alkotását.

Imperium Galactica 2 iPad-re

Ma reggel elég nagy meglepetés ért, ugyanis kiderült, hogy az Imperium Galactica-t kiadták iPad-re is. Az elmondások alapján a játék fut az első generációs készülékeken is, ugyanakkor még sok fagyást tapasztaltak már a játékot megvásárlók. Remélhetőleg jönnek majd a javítások és nem fogja semmi sem rombolni a játék élményt.

(English version)

New blog... in English

I decided to write a blog in English > http://raveontheair.blogspot.com/

Úgy döntöttem, hogy indítok egy angol nyelvű blogot is, ahol szerény angol nyelvtudásom segítségével próbálnék egy kicsit szélesebb kör számára is. A hibákat pedig továbbra is nézzétek el, vagy építő jelleggel kritizáljatok.

Alex J. Cavanaugh - CassaStaR

Igazán nagy várakozással vettem kezembe a Kindle olvasómat, miután sikerült beszereznem az Amazonról ebook formátumban Alex J. Cavanaugh írását a CassaStaRt. Korábban sokat és sok helyen olvastam az elég jó kritikákat kapó műről, ami nemrégiben folytatást is kapott, CassaFire címen.

Az író blogját is jó ideje követem és látom, hogy nem kevés energiát fektet az írása promótálásába, valamint egy erős online közösség építésére. Talán már ti is láttátok néhány hozzászólását a blogomban. De most nem erről szeretnék írni, hanem a Cassastar (egy kicsit bizonytalan vagyok, hogy vajon Cassastar vagy CassaStaR a helyes írásmódja) című írásáról.

Mint mondtam elég nagy érdeklődéssel és elvárásokkal láttam neki az olvasásnak. Nem kellett csalódnom, mert már az első pár oldalnak sikerült berántania a történetbe, és hirtelen azt vettem észre, hogy egyre fogynak az oldalak és a fejezetek. Témától függetlenül számomra az az igazán jó könyv, amely olvastatja magát, amely nem ereszt, amíg bizonyos oldalát el nem olvastam. Persze a szabadidőm eléggé behatárolt, ezért nem sikerült a kívánt tempóban haladni az olvasással, de még így is - mostanában rekordgyorsaságnak számító - egy hét alatt végeztem vele.

A Cassastar egy fiatal pilótáról szól, aki az életében a kitörést abban látja, ha Cosbolt pilótává válhat. A kétszemélyes űrben repülő vadászgép tulajdonsága, hogy a pilótán kívül egy navigátora is van, akivel főleg mentálisan, gondolatok útján kapcsolódnak össze, a minél gyorsabb reakcióidő miatt. A könyv első részében hamar megtudjunk Byronról, a főszereplőről, hogy igazán kívételes tehetség, de ugyanakkor valamennyire problémás személy is.

A kiképzése során aggódhatunk, hogy vajon sikerül-e végül elérnie a célt, vagy a szigorúnak tűnő tanárai miatt elhasal majd valamelyik próbán. Menet közben kiderül, hogy kívételes pilótatehetsége mellett még birtok egy nagyon különleges képességet, melynek segítségével még nagyobb hasznára lehet hazája védelmének.

Egy könyv jó. Egy valamire azonban érdemes készülni. Igazából nem egy klasszikus sci-fi történetet kapunk, hanem sokkal inkább egy drámát, amiben emberi sorsot vagy inkább sorsokat kísérhetünk végig. Az űrben zajló harcok elég jó dinamikát adnak a könyvnek. Nem kevés repülést kísérhetünk figyelemmel, de mégis valahogy egyensúlyban van az egész történet. A könnyű, egyszerű szövegezésnek köszönhetően tényleg gyorsan lehet haladni a könyvvel. Pár helyről olvastam, hogy nem tűl erősek a párbeszédek, de én ezt nem tapasztaltam. Lehet, hogy egy kicsit mesterkéltek, de ugyan... Melyik másik, élvezhető űrhajós történet rendelkezik igazán erős párbeszéddel?

Érdekes megtapasztalni, ahogy egyre jobban haladunk előre a történetben, egyre jobban erősödik bennünk az írás felé egyfajta Csillagok háborúja érzés. Egy kicsit úgy érezhetjük az olvasás végén, hogy kaptunk egy csipet Star Warst is.

Mint a korábbiakban írtam a Cassastar egy jó könyv, aminek nagy eséllyel fogom olvasni a folytatását is. Most ugyan ~9USD az Amazonon (szerintem csak a magyar olvasók számára), ami idővel talán fog csökkenni. Az írónak pedig javasolnám, hogy egy kicsit kevesebbet online ninjáskodjon és inkább többet írjon a következő könyvébe. (5/5)

(You can read a short summary in English at my Goodreads page.)

John Carter

A John Carter, mint cím elég semmitmondó. Nekem legalábbis az volt, amíg nem láttam meg az első képeket és videóelőzeteseket. Aztán ott volt még a Disney felirat, ami nem kecsegetett sok jóval. Legalábbis előre tudni lehetett, hogy itt bizony nem lesznek nagyon durva dolgok.

A Camponában lévő Palace Cinemas 10-es termében sikerült tegnap megnézni 3D-ben a címben szereplő filmet. Szerencsére adódott egy kis lehetőség, hogy Évivel együtt tudjunk sok év után először moziba menni. Nem tudom, hogy melyik másik filmet válaszhattuk volna ehelyett, de szerintem jól döntöttünk. Moziba főleg a látvány és nem a történet miatt érdemes menni.

A John Carter pedig pont ebben nagyon erős, a látványban. Az más kérdés, hogy a 3D-s szemüveg és hatás vajon megérte-e azt a plust, amit végül kaptunk. Erre nehéz felelni, főleg, hogy nem is választhattunk "sima", 2D-s verziót. Szerintem a sík kép térbelivé alakítása nem dobott túl sokat az amúgy gyönyörű háttéren és a számítógépgrafikával megalkotott lények garmadáján.

A történet viszont gyenge volt. Az alapelképzeléssel nem is volt semmi gond, de érezhetően nem nagyon lehetett elhinni a dolgokról, hogy valósak. Tudom... ez nemhogy nem sci-fi, de még fantasy kategóriába is nehezen sorolható be. Inkább egy idegen bolygón, idegen lények között játszódó kalandos mese bélyegét sütném rá. De ugyanakkor nagyon zavart, hogy nem tudtam elképzelni, mitől élnek a Marson (vagy akár egy másik, életre alkalmas bolygón) teljesen emberi kinézetű lények és azok vajon mivel táplálkoznak... Egy teljesen kietlen bolygó, ahol gyakorlatilag nem lehetett látni szinte semmilyen növényt, de mégis élnek állatok. Valahogy nem lehetett valósnak, élhetőnek elképzelni a környezetet.

Ezeken azonban túl lehet magunkat tenni, hiszen a kaland pörög, az arcunkba zúdul a 3D-s látvány és néhány ritka, lassító pillanattól eltekintve nincs idő a gondolkodásra. Volt néhány furcsa rendezői fogás. Néha ugyanis úgy ugráltak előre a jelenetek, mintha itthon a PC-m médialejátszóján kattintgatnék előre a lejátszási folyamban. Vagy volt néhány apró vágókép John Carter földön játszódó múltjából, amely szürkségével egy kicsit kizökkentett a marsi környezet aranysárga mivoltából.

Fontos még kiemelni, hogy a történetet valamikor a múlt század elején írta Edgar Rice Borroughs, akinek többek közt a Tarzan történeteket is köszönhetjük. A John Cartert nem is egy, hanem legalább három regényéből gyúrta egybe filmes stáb, nem sokat törődve azzal, hogy azóta rentegeg tényt is megtudtunk a vörös bolygóról. Azt sem mellékes megemlíteni, hogy korábban más filmek is merítettek Borroughs marsi irásaiból, ezért nem nagyon lehet ráütni a filmet, hogy innen-onnan való nyúlás lenne. Amúgy is nehéz eredetit alkotni. Azonban a kék vérű fehér szörnyön való átverekedés után kicsit vicces volt a Rettenthetetlen (vagy erőltetve Avatar) kikancsitás. Azt is kár lenne letagadni, hogy néhány "léghajós" jelenetnél óhatatlanul a Star Wars jutott az eszembe.

Nehéz lenne azt mondani a John Carterre, hogy jó film. Itthon bizonyára egy kicsit feszengve nézném végig azt a 2 órát, de moziban teljesen más élmény. Teljesen élvezhető film és jó szórakozást nyújt, ha nem kezdünk el gondolkodni fizikai, élhetőségi, hihetőségi tényezőkön. Hiszen ez csak egy mese...