2009/12/25

Többgenerációs hócsata

Annamária annyira szereti ezt a videót, hogy inkább beillesztem a saját blogomba is.
Try JibJab Sendables® eCards today!

2009/12/23

Karácsony 2009

Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel az ünneppel, de én nem igazán kedvelem. Most nem csak arra gondolok, hogy a napot megelőző két hónapban már minden bevásárlóközpontban csak a megszokott, érzelmektől csepegő zenék szólnak, hanem minden egyéb...

Ugye, a szokásos szöveg... "válság" van. Valóban az van, mindenhol megszorítanak, de Karácsonykor (és augusztus 20-án) lehet szórni a pénzt. Már az ünnepet megelőző hetekben ki vannak világítva az utcák, az üzletek és van hol minden fa. Persze az embereket könnyű elküldeni a munkahelyükről, és másnap az ezen megspórolt pénzeken hülyeségre pazarolni.

Aztán mit tud csinálni az ember Karácsonykor... Nem sok mindent, mert elég sok minden zárva van. Otthon tud pihenni a családdal, közben zombulni a televíziók szegény kínálata előtt. Ami persze csupa nyálas, boldogvéggel záruló, amerikai filmekben merül ki. És sajnos a sorozatokban is elhatalmasodnak a karácsonyi részek...

Az egész csak azt akarja tudat alatt súgni a nézőknek, hogy itt a Karácsony, tessék elmenni vásárolni, pénzt költeni, mert az jót tesz a társadalomnak. Minden a pénz körül forog, és az ünnep igazi üzenete a háttérbe vész...

2009/12/19

Egy kis móka

Találtam egy oldalt, ahol lehet személyre szabott vicces videókat készíteni. Az első próbálkozásom ilyenre sikerült. A lejátszáshoz lehet kattintani.

Try JibJab Sendables® eCards today!

2009/12/13

Mézeskalács

Ezzel a bejegyzéssel még adós voltam, ha már megígértem.

Szóval a múlt heti sütőtesztelés során csináltunk mézeskalácsot is. Előzetesen nagy előny volt, hogy két saját tepsit is kaptunk, így folyamatos sütésre készülhettünk, ami végül be is következett.

Korábban már próbálkoztunk mézeskaláccsal, amik többé-kevésbé sikerültek is. Nem volt igazán olyan recept, amit tutinak mondtunk volna, ezért kipróbáltunk egy újabbat. A mindmegette.hu oldalon csak úgy van elnevezve, hogy olyan "mézeskalács, amibe nem törik bele a fogad". Lássuk is gyorsan a hozzávalókat:

45 dkg liszt
25 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg méz
3 tojás
1 kávéskanál szódabikarbóna
mézeskalács fűszerkeverék

Tehát igazából nincsen túl nagy meglepés, a változatok általában az összetevők mennyiségi arányaiban térnek el. Ebben nem a legtöbb, de nem is legkevesebb a méz, és valóban mégsem törik bele az ember foga a sütibe. Még több nap után is marad egyfajta puhasága.

A lényeg, hogy az összetevőket össze kell gyúrni, majd olyan 12 órát állni kell hagyni. Ezt követően nagyjából 2mm vastagságúra kell kinyújtani, tetszés szerinti formára kisszaggatni. Kivajazott vagy margarinozott tepsibe egy kis lisztet szórni, majd a darabokat kicsit szellősen belerakni. A következő sütésnél pedig már elég csak a tepsibe lisztet szórni.

A sütés csak 6-7 percig tart 175 fokon, és nem kell, hogy pirultnak látszódjon a süti.

Nagyjából ennyi. Aki esetleg türelmes, az kenegetheti tojássárgájával, hogy fényesebb legyen a teteje, illetve habzsákkal csinálhat rá tojásfehérjés-cukor mázból mintákat.

2009/12/07

Mikulás torta

Mint írtam a korábbi bejegyzésemben, most sütéssel kapcsolatos recepteket fogok közölni. Itt volt ugye a Mikulás, amit sokan ünnepnek tartanak, holott igazából csak egy gyermekek megajándékozására irányuló szokás, egyfajta előkarácsony. Mindegy, a lényeg az, hogy valamivel gondoltuk meg kellene lepni Annamáriát.

Éviben már korábban kialakult a gondolat, hogy egy Mikulás formájú tortát kellene csinálni. Én persze mondtam, hogy jó vicc, de amikor megvette hozzá a piros színű marcipánt már tudtam, hogy itt nem lesz visszaút, itt valami készülni fog. Készült is. Imhol a recept.

Első körben sütöttem 4 tojásból piskótát egy viszonylag nagy tepsiben. Már talán nem először írom le. 4 tojásfehéjét felverek, hozzá adok 4 kanál cukrot, majd a 4 tojássárgáját, és a legvégén óvatosan beleforgatok valamivel több, mint 4 kanál lisztet (itt jön elő a púpozott evőkanál, vagy az 5. kanál liszt). Az egészet igyekeztem egyenletesen elosztani

Miután elkészült rögtön neki is láttam a következőnek. Egy újabb 4 tojásos piskótát. Ez ezért volt jó, mert jobban megsült és nem kellett kettévágni.

Elég sok gondot jelentett a krém, de végül erre is találtunk megoldást. 50dkg gesztenyemasszához, 30 dkg margarint és 25 dkg porcokrot kevertem. Az egészhez még hozzáadtam egy kis rumaromát, majd rákententük az alsó lap tetejére. Ezt követően Évi kivágta az egészet Mikulás formájúra, és a "sallangot" megehettük.


A következő nagy művelet a marcipán ráhelyezése volt. A boltban kapható színes marcipántömböt porcukron kellett volna kinyújtani, de ennek hiányában egy korábban megvásárolt, dekormarcipán port, vagy mi a fenét használtunk. Évinek sikerült kinyújtania, majd a formára ráterítenie. Egész jól sikerült.
A végjátékban 2 tojásfehérjét 20dkg porcukorral gőz felett felvertem (először gőz nélkül), nyomozsákba tettük és a képen látható módon rányomtuk. A Mikulás zsákjánál néhány kocka tortabevonós csokit is kevertünk a habhoz.

Az eredmény egy elég finom süti lett, bár a jövőben meggondolandó az elkészítése, mert igencsak sok időt emészt fel az elkészítése.

2009/12/06

Az események alakulása

Nos, elég sok minden történt a nagyobb írásom óta, és bár majdnem minden készen lett még mindig mozog bennem valami idegesség. Ráadásul már nem is nagyon tudom hová tenni a dolgot...

Kezdjük szép sorjában.

1. Annamáriával nem volt semmi probléma a vérvétel eredményét illetően. Szerencsére a dokinő csak téves előzetes diagnózist hozott.

2. Jött egy ember, aki megjavította a szivárgásokat. Most a WC is rendben van, valamint a cirkónál sem folyik ki a víz. Igaz, ez a pár perces munka 7e pénzbe fájt. Hiába, ha béna vagyok minden ilyen jellegű munkához, akkor inkább jobban járunk, ha nem mekkmesterkedek, és nem csinálok nagyobb bajt.

3. Jöttek a bútorosok, és nagyjából megcsinálták a konyhabútort. Évi szerint normálisak voltak és igyekeztek minden igényt kielégíteni, de ugyanakkor nem lett semmi sem a lehajtható pultból. Ráadásul másodszorra is olyan lapot sikerült kiválasztanunk, amiből már csak utolsó darabok voltak, ezért a túloldalra való külön polc/pult színe valószínűleg más színű lesz. Lehetne mondjuk narancssárga... :)

4. Jött a gáztűzhely és az elektromos sütőt beszerelő ember is. Kiderült, hogy előzetesen többen is baromságot állítottak. Egyrészt nem kiállást kellett volna csinálni a sütő mögé, hanem konnektort. Másodszor, az elektromos hálózatunk látszólag vígan bírja a terhelést. Már többször sütöttünk vele, ami valószínűleg pörgeti is a villanyórát.

5. Ha már villanyóra. Kijöttek az ELMŰ-től is az emberek. Megállapították, hogy 100%-on is túl rosszul mér az óra, azaz, ha ténylegesen csak 1Kwh fogy, akkor az óra 2-t vagy többet mutat. Fasza... Remélem, hogy nem minket fognak meggyanúsítani ezek után, hogy "bemágneseztük" az órát. Azt mondták, hogy azzal előállítható ilyen hiba. De miért lennék olyan hülyék, hogy magunk ellen csináljunk bármit is?

6. Még továbbra is ideges vagyok, főleg amiatt, hogy a konyhába a vízbeszerelő ember, név szerint (jegyezzétek meg jól, hogy kit ne keressetek, mert még vissza sem telefonált) Horváth Erneszt, nem csinálta meg a mosogató és csaptelep bekötését. Tehát van egy konyhánk, ahol nem folyik a víz. Részben a probléma megoldódott, mert a mosogatógépet sikerült mással beköttetni, de kézzel még mindig nem lehet mosogatni... és irány a fürdőszoba. Fasza... Az egyik fő gond, hogy senki sem képes kifúrni a mosogatótálcát, mert ahhoz speciális eszköz kell. Én nem fogom a fostalicska fúrómmal és silánynak sem nevezhető fúrószáraimmal szétbarmolni.

Tehát egy picit ideges vagyok, mert van egy viszonylag jó, de még nem teljes százalékában működőképes konyhánk, valamint valamiért nem érzem, hogy több helyem lenne. Valamint még mindig kupleráj van ez egész lakásban és alig lehet haladni valamivel.

Persze ennek én magam is okozója vagyok, mert nem haladok egyről kettőre. Szeretnék több dolgot is csinálni, de az ünnepekre való készülődés és gyermekek nem adnak túl sok szabadidőt. Nem szeretem az év utolsó hónapját. A sütőt amúgy már annyira sikerült letesztelni, hogy többször sütöttünk benne. A következő két blogbejegyzésem talán ezzel lesz kapcsolatos...

Anyatej - vendégbloggerem írása

Sok anyukának problémát okoz kicsi gyermeke szoptatása, pedig fél éves korig mindenképpen az anyatejes táplálást javasolják a szakemberek. Az anyatej előnyeiről mindenütt rengeteget lehet olvasni, úgyhogy erről nem kívánok bővebben írni, viszont nem sok olyan oldalt találni, ami nem reklámcélból ír az anyatej serkentéséről. Aki reklámot szeretne hallgatni, az forduljon védőnőjéhez… tisztelet a kivételnek.

Mit tegyünk, ha kevés az anyatej? Vagy egyáltalán nem akar beindulni? Ha hirtelen elkezd a tejcsi apadni? Hogyan próbáljuk meg a mennyiséget növelni, a termelést serkenteni?

Első gyermekemnél kb. fél éves korában szembesültem vele, hogy a tejcsi nem csak alapból van (előtte még le is adtam a felesleget, mert nem kevés volt), hanem egyszerűen gyorsan el is tud apadni, annak ellenére, hogy nem tesz érte semmit az ember. Amikor már és a tej apadásával komolyabban szembesültem, nem nagyon tudtam növelni, pedig kiolvastam az internetet, fórumokon kérdeztem, természetesen a védőnőt is megkérdeztem, de ő a homeopátiás bogyókon és a Karamalz sörön kívül nem sokat tudtak mondani. Pedig szerintem nekik kellene a legjobban tudniuk, hogy mit tegyek, de gyorsan…

Számomra a legfontosabb, hogy a gyermekemet minél inkább mesterséges anyagoktól mentesen tudjam szoptatni, úgyhogy a természetes anyagok és módszerek szemszögéből próbáltam a megoldást keresni, vagyis itt nem fogsz márkanevekkel találkozni (az előzőt leszámítva).

Az alap dolgok a tejcsihez (szerintem mindenki számára ismertek, de azért leírom):
- Pihi
- Kevés stressz
- Sok folyadék
- Gyümölcs/gyümölcslé fogyasztása
- szénidrátban gazdag étrend
- Maradék anyatej lefejése.

De honnan tudja az ember, hogy elég-e a tejcsi? Pláne, ha esetleg majd fél évig rendelkezésre állt az anyatej a szükséges mennyiségben, és emiatt nem méregette az anyuka gyermekét, hogy vajon 10 vagy 20 grammot szopott-e (ez most természetesen túlzás – vagy mégsem…).

Számomra akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor a gyermek éjszaka egyre többször fölébredt. Elkezdtem méregetni. Eleinte nem minden étkezés után mértem, mivel nem gondoltam komolyan, hogy kevés tejem, hanem csak esténként tettem a mérlegre. Akkor kiderült, hogy egy hét alatt nem hízott a gyermek. Egy hét kutakodás (védőnőt is kérdeztem), körömrágás se segített semmit, a következő hétre se jött föl egy gramm se Annamáriára. Ekkor kezdtem tényleg kétségbeesni, és minden szopizás után lemértem, hogy ugyan mennyit evett a kislányom. Hát, eléggé elszomorodtam, mikor megláttam, hogy 5,5 hónaposan egy nap alatt „kemény” 560 grammot sikerült belediktálni már úgy, hogy éjjel is 3-4-szer fenn voltunk.

Hogy ne későn derüljön ki, hogy gond van, elhatároztam, hogy Mártonnál nem fogom abbahagyni a fejést addig, amíg lehetőségem/időm van rá. Hát, most még mindig van napi 3-4 deci leadandó, a gyermek már három hónapot betöltötte. (Ha valaki anyatejet szeretne adni, akkor bővebb információval a www.heimpalkorhaz.hu/anyatej/ oldal adhat, de szívesen segítek én is.) Amíg etetés után tudok fejni, egész biztosan van elég tejem a kicsim számára.

A védőnőtől az alapnak és/vagy reklámnak minősülő információkon túl azt az instrukciót kaptam, hogy tegyem mellre a gyermeket minél gyakrabban, és legalább 20 percig tartson egy alkalom. Akinek van kb fél éves gyermeke, az tudja, hogy ekkor már a gyermek egyrészt nem szokott annyi ideig szopizni, másrészt ha nem akarja, akkor tótágast is állhatok, akkor se fogja azt a cicit megszívni, pláne ilyen hosszú időtartamon át, ha nem jön belőle egy csepp se. De szerintem előtte se igazán lehet sikeres, de ebben szerencsére nincs tapasztalatom. Szedtem homeopátiás bogyókat, illetve tejserkentő teát, a tejserkentő sör nem jött be (nagyon utálom a sört, de egy dobozzal leküzdöttem valahogy a gigámon). Persze, lehet, hogy nem segít ilyenkor, ha még aggódik is mellette az ember, hogy nem elég a tejcsi…

Ami segítségeket a tejserkentés témájában az internetről sikerült összevadásznom, az alábbiak (ezekkel csínján kell bánni, mert esetenként a pici pociját is csavargathatja, de ki kell tapasztalni):
- ánizs tea vagy leves,
- kömény (Ajwan, édeskömény, Shatavari – ezt a kombinációt az anyatej termelés segítésére használják), a kömény még abban is segíthet, hogy gyermeked nyugodtabban aludjon, viszont vigyázni kell vele, mert ha érzékeny a pocija, akkor gondot okozhat…
- kecskerutafű (tea),
- kakukkfű,
- majoranna,
- kapor,
- csalán (csak rövid ideig ajánlott a fogyasztása, mert később bélgyulladást okozat)
- csipkebogyó,
- hibiszkusz,
- egyéb, nyugtató hatású gyógynövények is segíthetnek: pl. citromfű, levendula, stb.

Ajánlott maximum 6 gyógynövényt egyszerre használni, és csak kúraszerűen max 3 hétig, utána jobban jársz, ha más gyógynövényeket használsz.

Én a legtöbbször köményt, kakukkfüvet és majorannát használtam, mert azt az ételekbe nagyon ügyesen bele lehet főzni (pl. levesekbe), és nem kell miatta még plusz teafőzőcskézéssel az időt eltölteni.

A koffeint is tejserkentő hatásúnak tartják, de én azt sose ittam, mert átmegy a tejcsibe, és a babának nem feltétlen jó, illetve lehet, hogy nem alszik tőle rendesen. A pezsgőnek is hasonló tulajdonságokat tulajdonítanak, de mint tudjuk, ugyebár ez alkohol. Nem tudom, hogy 1-2 korty használhat-e.

Ami nekem még nagyon jól bevált: a mák. Ezt általában süteményekben szoktam előszeretettel fogyasztani (nagyon szépen köszönöm a férjem nagymamájának, hogy ilyen nagyon fincsi sütiket tud csinálni). Egy valamire azonban nem árt figyelni: a mák puffaszt! Ezen kívül találtam egy sütireceptet a neten, de sose próbáltam:
http://picibaba.hu/picibabaval/anyatej_hozzataplalas/tejtermelest-serkento-aprosuti. Ha valaki kipróbálta, érdekelne, hogy tényleg működik-e…

Vannak még állítólag akupresszúrás pontok a testen, melyek stimulálása hasonlóan pozitívan hat az anyatej termelésére (mellek között, lábközéppontoknál, térdnél). Itt minden esetben meg kell keresni a tényleges pontot, a megfelelő technikával és sebességgel kell masszírozni.

Őszintén remélem, hogy csak az én „tudásomat” gazdagítja ez a „szösszenet”, és másnak nincs rá nagy szüksége. Ha mégis, akkor örülök, hogy segíthettem

2009/12/03

NOD32 - utorrent - stabil internet

Korábban komoly problémák léptek fel a NOD32 és utorrent együttes használatakor, ugyanis nagy mértékben lelassult, vagy megszakadt az internetes hálózat. Ráadásul egyes esetekben még a router is nagyon keményen behalt. Aztán végre, nagy eszemmel, rájöttem, hogy néha nem árt google-zni, és találtam is valamit. A következő két lapon található a megoldás:


Itt megmutatja, hogy mely két opció mellől kell kivenni a pipát.


Itt pedig azt kell/lehet beállítani, hogy melyek azok az alkalmazások, amelyek igazából e-mail kliensek vagy webböngészők.

Nekem sokat segített, mer azóta maximális feltöltés mellett sem szakad meg, és viszonylag jól használható maradt az internet.

2009/11/29

Marton egyik első fordulása

Tegnap sikerült lefilmeznem Márton egyik első fordulását. Aznap egymás után olyan ötször sikerült megcsinálnia.

2009/11/23

Helyzetjelentés, jelenlegi állapot

Tömören fogalmazva meglehetősen ideges és feszült vagyok. Jönnek össze a dolgok, és fogalmam sincsen, hogy mi jöhet még...

Mivel ma és holnap is szabin vagyok, ezért most nyugodtan megírhatom ezt a bejegyzést, nem fog a holnapi munka rovására menni, csak igazából azt nem tudom, hogy hol kezdjem. Talán a végéről...

Ma este éppen a tévét néztem, miközben már számvetettem magamban, hogy a szokottnál is feszültebb és idegesebb vagyok, és vajon mi jöhet még, mi lehet a következő. Évi jött, hogy szerinte szivárog hátul a wc-nek a lefolyó csöve. Reklámok között megtekintettem, és meg kell mondjam, hogy igaza volt. Most nagy hirtelen arra gyanakszom, hogy részben ragasztva lehetnek a PVC csövek, amelyek valami lefolyótisztítóval keveredve veszítettek erejükből, vagy egyszerűen csak ennyi időre voltak hitelesítve. Mivel nem igazán vagyok vízvezeték szerelő ezért csak találgatni tudok a problémát és a megoldást illetően. Lehet, hogy körbe kellene nyomni szilóval...

Visszafelé haladva az időben következne a mai nap eleje. Reggel hatkor ébredés, mert Annamáriát vittük vérvételre. A múlt héten a doktornőjük találgatott, hogy vajon mi okozhatja a gyermek - szerintünk való - túl sok vízivását, különösen este. Szerinte lehet, hogy cukros, szerintem meg inkább zavarja a kistesó, és valami pszichés a dolog, vagy pedig az esti lefekvési procedúrát szeretné hosszabbra nyújtani. Most éppen elég idegesen reménykedem abban, hogy nekem van igazam. A múlt heti orvossal való beszélgetést követően úgyis azt jött le, hogy más dolgokban is igencsak találgatott, és általánosságokat mondott. Meg persze az influenzával riogatott... Én akkor sem fogom magam beoltatni.

Amúgy szeretném külön kiemelni, hogy Annamária nagyon ügyes és bátor volt, még csak nem is sírt, amikor belészúrták a tűt. Én voltam bent éppen vele, mert Évi etette Mártont... Én szerintem nem tűrtem volna így, hogy a kézfejembe tűt döfjenek. A végén kapott egy minilegót (figyelem, három azaz 3 év alatt nem ajánlott!), amiből sikeresen sikerült elhagynom egy darabot, ezért csak egyszárnyú lett a pingvin. Nem azért, de engem ilyen apróságok is nagyon tudnak idegesíteni, ha valami egy kicsi híján nem teljes.

A hétvége viszonylagos békében telt el, de igazából nem nagyon enyhített a már akkor érzett feszültségemen. Ha látszott rajtam, ha nem.

Még pénteken jött az ELMŰ-től levél, hogy nem fizettem be egy korábbi számlát. Emlékeim szerint az a számla nem is jött meg, és őszintén hiányoltam is, hogy mikor fogják már küldeni. El volt rá különítve az összeg, de azért mégiscsak rosszul esett egy hét alatt kétszer fizetni nekik.

Ha már áram, akkor megint csak jönne egy nagy idegeskedés. Volt nálunk egy árammegnéző ember... Ugyanis elég nagy a fogyasztásunk, ami egyikünk szerint sem nem lehet. A fickó elég lustán állt a dolgokhoz, mint akinek semmi kedve hozzá, de annyit megmondott, hogy nincsen feszültségingadozás, tehát az nem okozhatja. Viszont a mikró, a mérése alapján sokat fogyaszt, és az csak egy eszköz. Nem mondom, hogy megnyugodtam volna, mivel igazolódott az az álláspontom, hogy nem a számítógép a hibás. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy minden hibás. Mintha az alap fogyasztás kétszerese lenne minden eszközünkra. Ha valaki tud megbízható, mostanában éppen ráérő villanyszerelésben jártas egyént, akkor szólhatna. Ugyan van egy ismerősünk, de őt most nem igazán akarnám ezzel idegesíteni.

A konklúziónk az lett, hogy Évi elment az ELMŰhöz, ahol 8000Ft befizetése utána azt mondták, hogy két héten belül majd jön egy ember, aki megnézi, hogy mi van. Nem tudom, hogy mit fog tudni mondani, de remélem, hogy valami szakembert csak tud ajánlani, vagy saját maga saját zsebre megoldja a problémánkat.

Aztán az áramos ember még azzal is felidegesített, hogy szerinte ezen a hálózaton nem fog működni a frissen megvett mosogatógép és elektromos sütő. Remek... A mosogatógép konektorának szánt kiállásból aznap este a mosógépet maximális teljesítményen üzemeltettük és nem volt semmi gond. Azt gondoltuk, hogy talán egyszerre majd nem fog menni a mosogatógép és a sütő, de akkor is működnie kellene. Remélem, hogy fog is... Komolyan, lassan már ott tartok, hogy késbe dőlök.

Aztán Évi ma hívta a konyhabútorosokat, akik azt mondták, hogy szerdán fognak jönni szerelni. Nagyszerű, hogy keddig vagyok csak szabin. Mindegy... azért majd utána takarítási célzattal lehet, hogy ki fogok még venni egy napot.

Szóval nem mondanám magam nyugodtnak. Holnap fogjuk megtudni Annamária eredményét (aki hétvégén azért jócskán evett édességet is), szerdán jönnek bútort szerelni (nem tudom, hogy milyen problémát találnak, és nem tudom, hogy fogja-e majd bírni a fal a nagy terhet), a héten valószínűleg jön majd mosogatógép bekötő ember, aztán az is lehet, hogy még a tűzhelyet és a sütőt bekötő márkaszervízes is, nem is beszélve az esetleges ELMŰs fickóról. És emellett még vannak a napi dolgok...

Nem tudom, hogy mi van még, mert elég nehéz fáradtan és idegesen gondolkodni. Azért pár pontban még magamnak felírnám, hogy mit kellene észben tartani, és hogy mi jutott még az eszembe.

1. Holnap valamikor el kellene majd menni a leletért.

2. Ha majd jön a mosogatógép bekötő, akkor megnézhetné a wc-s szivárgást. Emiatt talán ezt előre mondani is kellene neki, hogy eleve gondolkodhatunk-e benne, vagy sem. Nem tudom, hogy mikor kellene vele leegyeztetni, hogy csütörtök-péntek magasságában talán jöhetne.

3. A bútorossal kapcsolatban egyelőre semmi.

4. Valamikor a holnap-holnapután érdeklődni kellene a márkaszervíznél, hogy mikor tudnak esetleg majd embert küldeni, ha hétvégén ki szeretnénk próbálni a konyhagépeket.

5. Egy ráérő áramszakértőt szerezni.

6. Valakit szerezni, aki engem megnyugtat, vagy esetleg valami megoldást.

A lényeg, hogy az élet kemény...

2009/11/17

Szép online világ: gyors, egyszerű ügyintézés

A címben található mondatra mondaná a beszűkült szókincsű Pista bácsi, hogy a "f*szt".

Ugye már írtam pár mondatot korábban a T-Home-os vesszőfutásról, ami azóta sem ért igazán véget. Mert olyan számlát küldtek, amiben csak fél hónapig volt kedvezmény elszámolva. Tudni kell, hogy már a lejárat előtti napokban kértem, hogy módosítsák a csomagot, tehát egyértelműen azon voltam, hogy náluk folytassam az internethasználatot. Erre kapok tőlük egy ilyen számlát.

Persze ezt telefonon és e-mailen sem lehet intézni. A telefonos droidok, mert már én is ezt a kifejezést használom rájuk, alig tudnak valamit. Minden tiszteletem az övék volt, hogy napi rengeteg nyűgös ügyféllel kell foglalkozniuk, akik elhajtják őket a fenébe, de azért álljon már meg a menet. Mi az, hogy nem tudja kapcsolni azt a kollégáját, aki illetékes az ügyemben? Miért kell újra és újra felhívnom őket, és az elejétől végignyomkodni a kombinációt? Mert ugye az sem mindegy, hogy mikor nyomom a számokat...

Nos... bemásztam egy T-pontba, ahol egy kedves ügyfélszolgálatos fickó készségesen gépelt valamit (amit én nem láttam), majd azt mondta, hogy 48 órán belül visszaszólnak. Ez nem igazán történt meg, de ezt annak a számlájára írtam, hogy csütörtök este voltam bent. Kedden jött a telefon, hogy megkapták felháborodásomat. Nem így fogalmaztak, de legalább megkapták a panaszomat. Meg nem nyugtattak, csupán annyit mondtak, hogy majd 30 napon belül elbírálják. Fantasztikus... Olyan nehéz megállapítaniuk, hogy a hűségidő lejárata előtt írásban (e-mailben) és telefonon (kétszer is) jeleztem maradási szándékomat... Mindegy, várom, hogy mi fog történni.

Van egy másik harcunk is... az ELMŰ-vel. Valamiért megugrott a fogyasztásunk, amit én valahogy az újrakábelezéshez kötnék. Évi nem akarta elhinni, és valahogy a számítógéphez kötötte. Való igaz, hogy az is fogyaszt, de érezhetően nem annyit, mint kellene. Ahogy más háztartási gépünk sem. A mikró sem... A hűtő sem. Azt a tanácsot kaptuk, hogy hívjuk fel az ELMŰt.

Évi felhívta, de kiderült, hogy a telefonos ügyfélszolgálaton NEM lehet ilyen bejelenteni, hanem be kell fáradni egy ügyfélszogálatra.

Az hogy lehet, hogy a mai felvilágosult korban nem lehet telefonon, e-mailben vagy online felületen ügyet intézni? Ráadásul olyan cégeknél, amik kötődnek a technikához... Mert érdekes módon könyvet lehet rendelni, ruhát lehet vaterázni és még kötelező biztosítást is lehet kötni.

2009/11/06

Konyhafelújítás

A lakásunk megvételét követően Évi azt szerette volna, ha először a konyhát újítjuk fel. Én azonban meggyőztem róla, hogy a fürdőszoba sokkal fontosabb, hiszen ott tisztálkodunk és végzük napi szükségleteinket. Egy nem személyre szabott konyhával pedig jobban együtt tudunk élni, mint egy kevésbé gusztusos fürdőszobával.

A fürdőszobánk elkészült, csak ugye magával vitt rengeteg pénzt is. Tudtuk, hogy a konyha felújítása túl nagy falat lenne pénzügyileg, ezért mindig csúszott. Azonban ez nem gátolt meg abban, hogy a lakásunk többi részét saját igényeinkre szépítsük és csinosítsuk. Meg persze majdnem kifelejtettem az ablakok lecserélését is, ami szintén nem kevés pénzbe került.

Végül eljutottunk oda, hogy csak a konyha maradt. Gyűjtögető, spóroló tevékenységünknek köszönhetően megteremtődött az egész anyagi háttere is. Jobban mondva egy általunk reálisnak tűnő összeg.

Évi fáradhatatlan munkával kezdett el vállalkozók után kutatgatni. Az árajánlathoz való felmérés során jöttek nagyon jó elméleti szakemberek... és persze nagyon fura alakok is. Az első ajánlat után nem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Valami nettó 800.000Ft-os ajánlattal jött elő a fickó. Ugyan nagyon profin összeszedte a dolgokat, és már előre meg is mondta, hogy nem fog plusz pénzt felszámolni, ha történne valami. Az árajanlatból látszott is, hogy bőven hagyott mindenhol tartalékot... el is felejtettük.

Aztán persze jöttek máshonnan is az ajánlatok, míg a múlt hét szerdán meg nem jelent egy Vili nevű fickó. Megnézte a dolgokat, mondott valami körülbelüli árat, majd mondta, hogy másnap kezdenének. És úgyis történt, másnap reggel 3/4 7kor már ott voltak a ház előtt. Egy nap alatt sikerült lebontaniuk a csempét, és még a járólapot is letették. Mesébe illő volt. Előzetesen mondták is, hogy nem fog hetekig tartani, néhány nap alatt készen lehetnek vele. Ez egész reálisnak is tűnt...

Másnap borult a dolog, mert a vízvezetékszerelő barátjuk csak másnap késő délután jött. Elzárta a fűtést, leszerelte a rádiátort, kibontotta a falat... áttörte a falat. Igen. Sikerült a konyha hálószobával szomszédos falát áttörnie. Részben az ő hibája is volt, valamint részben annak is köszönhető, hogy korábban a hálószoba és konyha pont a másik helyén volt (persze még jóval az előtt, hogy odaköltöztünk volna). Meglehetősen mérges lettem ekkor...

Aztán jött a másik probléma, hogy szerinte egy napig nyomáspróba alatt kell lennie az általa behegesztett csöveknek, tehát nem tudnak a következő napon jönni nagyjából befejezni a munkát. Ennek köszönhetően sikerült a hétvégét fűtés és meleg víz nélkül töltenünk.

A következő hét első napjától (szigorúan 7 órás kezdéssel) már gyorsabban haladtak a dolgok. Persze volt egy kis bazdmegolás Vilmos részéről, mert nem értette hogy lehet áttörni a falat. Aztán az "egy tizessel több lesz" mondat néhányszori elismétlése után nekiláttak helyrehozni a falat, és felrakni a csempét. Délutánra készen is lettek majdnem mindennel. Levakolták az áttört fal túloldalát, a konyhában lefestették fehérre a falat, felrakták a csempét. Persze azért itt is voltak módosulások, mert eredetileg nem lett volna az egész konyha csempézett, de aztán módosult a terv. Az öreg végig bizonygatta, hogy elég lesz a csempe... nem lett elég, 3, azaz három darab hiányzott...

Másnap jöttek fugázni, meg persze felrakni a maradék 3 csempét. Egész jó munkát végeztek, a festést leszámítva. Persze azért derültek még ki dolgok, és nem akarták felfúrni a lámpát valamint a függönytartót. Vélhetően sejtettek valamit... erről még a végén írok. Aztán persze azt is felajánlották, hogy megcsinálják a hálószoba festését is, de látva a konyhában végzett lélektelen mázolást (csiszolás nélkül) inkább úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk magunk. Szerencsére maradt még festék a korábbi akciónkból, és Évi könnyedén meg tudta csinálni.

Kedd délutánra jött a vizes-gázos-csöves csávó is, aki feltette a radiátort. Menet közben sikerült egy csempét betörnie, úgyhogy azt majd valamikor ki kell javítanunk. Hurrá... A lényeg, hogy ezek a munkák már készen vannak.

Majdnem elfelejtettem a lámpafeltevési akciót. Ugye ezt már nem vállálták be a "mesterek". Megpróbáltam a plafonba 2 lyukat fúrni, de úgy tűnik, hogy nem tanultam a korábbi hibámból, és megint sikerült elnyírnom egy fúrófejet. Valahogy a saját fúrónk annyira nem bírja azt a kemény betonfalat. Szerencsére apósom meglátta a szerencsétlenkedésemet, és elszaladt a profibb fúrószállal rendelkező hiltis eszközéért. Azzal már teljes sikerrel sikerült a plafonba megfelelő lyukakat csinálni.

2009/10/26

M3-as autópálya

Ha szüleimhez utazunk, akkor a gyorsabb haladás érdekében mindig szoktunk venni 4 napra matricát. Most is így tettünk, de utólag elmondható, hogy sok értelme nem volt...

Október 22. csütörtök, este 7 óra. Először Hatvan felé szerettünk volna haladni, de már a fővárosból is elég lassan jutottunk ki. Majd nagyjából a Budapest táblával egyvonalban szinte teljesen megállt a forgalom. Sajnos a PDA-m (GPS funkciójával együtt) a táskámban, a kocsi csomagtartójában volt, amit esélyem nem volt kivenni, ugyanis a két gyerek között szorongtam a hátsó ülésen. Nagyon kevés helyet hagynak egy harmadik személynek ezek a gyerekülések.

Olyan ötletünk támadt, hogy menjünk el az M2-s autópályára (ami nem is az), és Balassagyarmaton keresztül menjünk Salgótarjánba, majd szüleimhez. Nagyjából csinálhattunk egy közel 50km-es kerülőt a kanyargós utakon, de végül elértük a célunkat. Tudom, hogy talán mehettünk volna a 3-as úton is, de szerintem ott sem haladtunk volna túl jól. Az M3-ason a káoszt két baleset okozta, és esély sem volt a belátható időn belüli haladáshoz...

Október 24. szombat, este 5 óra. Jöttünk volna visszafelé is az autópályán, de az ügyes hídépítőknek köszönhetően Gödöllőnél egy sávra korlátozódott az út, és nagyon lassan haladt a forgalom. Mondanom sem kell, hogy volt nyüglődés a gyerekek részéről. Aztán amikor haladni is tudtunk volna, akkor lementünk a 3-as útra, hogy be tudjunk menni Fótra.

Elég felháborító, hogy az ember megveszi magának a matricát, aztán végül nem tudja élvezni annak előnyeit... Ez Magyarország.

2009/10/15

Küzdelem a T-Home-mal

Úgy tűnik, hogy mióta több terméket összevontak a T-Home márka alatt csak még több terhet és káoszt okoztak maguknak, a T-csoportnak. Mert minden szép és jó, hogy egy név alatt összpontosul minden, azonban mégis mindent külön kezelnek. Aktívabb küzdelmem már több, mint egy hónapja kezdődött...

Méghozzá azzal, hogy lejárt a T-Online-os hűségidőm az internetre, és szinte vele egy napon történt meg az újabb, már-már szokásosnak mondható sávszélesség emelés. A korábbiaktól eltérő módon most nem növekedett meg automatikusan a fel- és letöltési sebesség, hanem csak kérés alapján. Ezt az egyik munkatársam derítette ki a telefonos ügyfélszolgálatukon keresztül, majd gyorsan kérte is. Én teljesen naívan azt hittem, hogy egy olyan szép, modern világban élünk, ahol e-mailben (a szokásos azonosítók mellett) is el lehet intézni mindent. Az elektronikus levelet a My T-Home felületen írtam meg és válaszcímnek a jó G-mailes címemet adtam meg. Majd vártam...

Ezzel párhuzamosan újabb fejlemények jelentek meg. A levelem megírásának napján vagy az azt követőn levelet kaptam a (lég)kábel szolgáltatómtól, az Antenna Digitaltól, hogy lejár a hűségidőm. Nem értettem, hogy a búbánatba történhet, amikor még egy éve sincs, hogy két évre aláírtam náluk. Rögtön el is kezdtem kombinálni, hogy mi lenne, ha azt is lecserélném. Ugyan a szolgáltatással elégedett voltam, de a T-csoport triplakedvezményes árai verhetetlennek bizonyultak. Nagyon jó érv. Ráadásul közel azokat a csatornákat megkapom, amelyek megvoltak korábban... A következő lépésem az volt, hogy hétvégén az online felületen (ugye szép, modern világban élünk) megrendeltem.

A következő héten nem igazán akart történni semmi, ezért szerda magasságában megnéztem a közeli T-Pontot, hátha mondanak nekem valamit. Sokat nem tudtak, csak annyit, hogy valami karbantartásaik vannak a rendszerrel, ezért nem biztos, hogy a kéréseimet fogadni tudják. Ezen felül még annyit tudtam meg a nemhivatalos fórumokból, hogy nem ritka a több, mint egy hónapos (azaz a 30 napos keretidőn túl) szerelési várakozás. A tervem az volt, hogy várok még egy hetet, aztán megint T-Pont.

Közben a nekik írt levelemre a 8. napon megérkezett a válasz is. Egy teljesen általános sablonlevelet kaptam, amiben közölték, hogy e-mailben nem lehet kedvezményezni a szolgáltatásváltást. Hívjam őket vagy irány te T-Pont. Ráadásul a többi kérdésemre nem is válaszoltak. Problémáim voltak a vonallal, mert elég gyakran szakadt meg a net valamiért, ráadásul nem is csatlakozott az ő általuk meghátározott maximumon (6,8Mbit a 8Mbit helyett), valamint szerettem volna, ha My T-Home felületen és a számlán is végre együtt látom az összes szolgáltatásomat.

A következő hét, T-Pont. Hurrá! Sikerült elintézni, hogy egy számlán kapjam a telefont és az internetet. Bár ez inkább csak nekik könnyebbség, de lehet, hogy tévedek. Még mindig nem tudnak rögzíteni semmit.

A T-Pont látogatást követő napokban felhívtak telefonon egyeztettem velük, hogy volt T-Sat rendelésem, és mellékesen felsoroltam egyéb problémáimat (internet díjcsomag-váltás, My T-Home felület). A délelőtti hivást követően délután is felhívtak. Ugyanazokat a lépéseket végigjártuk. De szinte szó szerint... Erős déja vu. Azt monták, hogy szerelő lesz 2 héten belül. Nem lett...

Közben folyt a harcom az internet terén is. Végül csakfelhívtam a 1412-es számukat, ahol végre tudtam beszélni emberrel is. A T-Satom folyamatban, a netemet elutasíották... Micsoda? Gondok voltak a vonallal (nem mondják, még mindig vannak), de csináltak vele valamit a héten és most már bírnia kell. Kiegyeztünk, hogy akkor újra nézzük meg a 15Mbit-es letöltést kínáló csomagot. Valahogy csak nem állították be, ezért a következő héten még egy telefon. Itt most azt a választ kaptam, hogy mivel a T-Online-os módosítást a T-Sattal együtt rendeltem meg, ezért csak akkor történik valami, ha a T-Satos rendelésem megvalósul.

A műholdas tévémnél ketyegett az óra. Egyrészt megszűnőben volt az Antenna Digitalos előfizetésem, és nem akartam listaárat fizetni a kedvezményes helyett, valamint már majdnem lejárt a 30 nap. A netboard.hu oldalon lévő fórumtársak segítségével sikerült gyorsítani a folyamaton és a 31. napon letelepítették az eszközt. A szerelők gyors és profi munkát végeztek, amivel elégedett vagyok. Ráadásul működik minden...

Évi azért elmondta, hogy a szerelők egy picit furcsálták, hogy az Antenna Digitalt szolgáltató AH-nál dolgozom és miért váltok T-Home-os cuccra. Azt hitték, hogy van valami komolyabb kedvezményem. Lehet, hogy nekik ingyen van, amiért nekem fizetnem kellett.

Szóval lezárult a tévés ügy és már csak az internet volt hátra. Hívtam a 1412-t, ahol benyögték, hogy nem tudják létesíteni a 15Mbitet. Remek... Akkor fizessek továbbra is 7eFt-ot a 6,8Mbps/420kbps-ért? Hiába mondtam, hogy nekem elég lenne az is, ami most van, csak alacsonyabb áron, nem mentek bele. Pedig a triplakedvezménnyel 6eFt lett volna... Kiderült, hogy már a lefelé történő csomagváltás is ingyenes, ezért úgy döntöttem, hogy akkor legyen nekem 5Mbps/512kbps-em. Ez lett... a speedtest tegnaptól 5200/520-as eredményeket hoz. Még a feltöltésem javult is egy kicsit. És már csak havi 4eFt a net. Az élet kemény...

2009/10/06

Dollhouse - Azaz mi újság a babaházban

Az a jó a sorozatok utólagos egyben való megnézésével, hogy nem kell hétről-hétre várni az új részre, valamint saját magam szabhatom meg, hogy mennyit és mikor nézek meg belőlük. A Dollhouse-nál még meg kell említeni, hogy a sorozat első évadának befejezése után még két részt kaptunk pluszban.

Nehéz lenne eldönteni, hogy kinek van igaza. Nekem az eredeti, tévében nem játszott, felvezető rész (gyk. pilot) annyira nem tetszett. Igaz, hogy én először ezt néztem meg sokkakkal ellentétben. Fordított esetben talán nekem is más lett volna a véleményem.

Nahh... de néhány szót a sorozatról. Az alapfelállás szerint létezik néhány úgynevezett babaház, ahol üres testeket töltenek fel személyiséggel. Tökéletes testű és kinézetű egyének adják oda magukat önként vagy egyfajta büntetés letudásaként. Természetesen nem csak örömlány vagy selyemfiú szerepét tudják betölteni, hanem akár lehetnek nyomozók vagy atomtudósok is. Ez utóbbi egy picit erős, de lehetne...

Az a gáz az egésszel, hogy egynek még jó, egyszer meg lehet nézni, de semmi extra. Szombat délutáni matinéműsor. Sokkal több potenciál lett volna a dologban.

A dvd-n lévő plusz részről még azért megemlítenék pár dolgot. Egy picit feleslegesnek éreztem. Nem tudom, hogy a készítők szándéka ezzel az volt-e, hogy még 10 éven menjen a sorozat, és hogy addig mi minden történhet. Mindenesetre nincs az egészben elég erő, hogy túl sokáig menjen. Már most, a második évad néhány része után temetik a sorozatot. Ki tudja, hogy még hány részt fogunk látni... lezárásra azonban ne számítsunk.

Hétköznapi élet Mátyás király korában

Igazából ezt a könyvet először ajándékba szántam volna, de mivel elég húzósnak tűnt az ára az oldalszámokhoz képest, ezért inkább elvetettem. Az egyik kolléganőm viszont megvette magának. Mondjuk ez főleg a jó marketingnek is köszönhető volt, ugyanis valahol úgy reklámozták, hogy ebből megtudhatjuk "hogyan bazdmegolt Mátyás király".


Mikor a könyvet a kezembe vettem, akkor éreztem, hogy talán megérte volna az árát. Bár csak 180 oldal körül van, de elég nagy alakú. Jelen esetben a rengeteg kép pozitívumnak hathatna, de ugyanakkor egy kicsit rendezetlenül szerepelnek. Ugyan valamelyest kötődnek az adott témához, de nincsen teljes összhang, ami miatt úgyéreztem magam, mintha csak úgy "keressünk már valamilyen képet ehhez a témához" szerkesztési metódus állt volna a háttérben.

A könyv valójában nem csak Mátyás király éveiből csemegéz, hanem kiterjeszti a kort a XV. század elejétől a XVI. század első feléig tartó időszakba. Több helyen is új adalékokat tudhatunk meg a korszakról, több mindent megcáfol, és még a középkorban lévő szituációkat is felvázol.

Sajnos több helyen is találtam kivetni valót. Az író elég sokszor aprólékosan tájékoztat, méghozzá annyira, hogy nulla ismeretséggel is meg lehet érteni a leírtakat, ugyanakkor párszor átcsap a másik végletbe, tehát nem túl ismert dolgokat gondol közismertnek. Néha nem sikerült elkapnom a gondolatmenetét, hogy mire szeretett volna utalni egy-két mondatával. Aztán ott vannak a korszakból kiemelt szituációk, amik a napi életbe nyújtanának betekintést. Ezek annyira csapongóra vagy rosszul megfogalmazottra sikerültek, hogy többször is kiestem az olvasás ritmusából. Néhol nem érteni, hogy mit is akart vele... és az sem ritka, hogy ezek némelyikét még viccesnek is tartotta.

Nos... a bazdmegolásból sincsen túl sok, ez egy nagyon jó marketingfogásra sikerült. Valamint nem sikerült megtudni pár olyan dolgot, amikre előzetesen számítottam. Nem tudtam meg, hogy mennyi alapja volt az "igazságos Mátyás" és az "álruhába bújt Mátyás" fogalmaknak vagy mítoszoknak. Az nekem kevés, hogy abban a korszakban nem is hívták "fekete seregnek" a zsoldosseregét és hogy Dugovics Títusz igazából nem is létezett, vagy ha igen, akkor sok Dugovics Títusz létezett.

A könyv ezektől eltekintve nagyon jól sikerült. Átfogó betekintést nyújt a korszakba, és néhány dolgot elég részletesen is megoszt. A bosszantó dolgai miatt azonban nem merném bárkinek nyugodtan ajánlani a könyvet. Persze, aki szereti a történelmi írásokat, vagy szeretne elmerülni a múlt rejtelmeibe az nyugodtan szerezze be, mert talán nem fog annyit csalódni, mint én.

Derék dolog

A múlt hét keddjén már napközben is egy kicsit rozsdásnak éreztem a derekamat. Valami nem igazán stimmelt vele, bár nem fájt, csak olyan furcsa volt. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, és arra számítottam, hogy az aznapi foci majd úgyis helyre rakja.

Nos... fordítva sült el a dolog. Egy kis passzolgatást követően megindultam. Futtottam, majd alig tudtam megállni, mert éreztem, hogy valami nem jó. Ennyi volt az aznapi és egyben idei utolsó szabadtéri fociból. Még akkor este be akartam nézni a dokihoz, de egy kicsit túl sokan voltak nála, ezért úgydöntöttem, hogy majd másnap reggel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már korábban is volt hasonló gondom és az el is múlt néhány nap után magától, ezért én nem nagyon akartam erőltetni, hogy orvoshoz menjek... azaz inkább beteg emberek közé.

A doktornő sok érdemit nem tudott mondani. Azóta sem tudom, hogy meghúztam, megfázott, vagy esetleg becsípődött, esetleg ezek közül több is. Kétfajta gyógyszert is felírt, de meglepetésemre nem kaptam semmilyen krémet... Érdekes.

Még most is érdekes kérdőjelben van a testartásom, és nem érzem valami jónak a dolgot. Nagyon rossz fekvő helyzetből állóba tornászni magam vagy vissza. Sajnos a hétvége sem igazán úgy alakult, hogy ki tudtam volna magam pihenni, és talán még egy picit rá is erőltettem, ezért még mindig nem javult meg. De most már legalább jobb, mint tegnap.

Most már csak reménykedni tudok benne, hogy lesz egy nyugodt hétvégénk, amikor tudom pihentetni. Addig meg valahogy csak eltelnek a napok. Semmi kedvem 50-60%-os táppénzre elmenni, mikor minden forint számít.

(Ha már a bajaimmal jöttem ezzel a bejegyzésben, akkor azt is megemlíteném, hogy érdekes módon már közel majdnem minden ismerősünk 1-el több alkalommal járt nálunk Márton-baba látogatóban, mint az akinek már többször meg kellett volna fordulnia nálunk. Mondjuk a nullát elég nehéz felülmúlni.)
Szerencsére a család többi tagja jobban van, mint én. Kivételesen, most Évinek nincsen semmi baja, Márton egész fitt és már egyre többet van ébren. Annamária azonban egy kicsit taknyos, meg ma még be is ütötte egy kicsit a fejét. Az élet kemény... reméljük, hogy a kisasszony feje is.

2009/09/22

Keréklopás

Nem mondanám, hogy szép reggelre ébredtem, bár legalább este viszonylag jól aludtak a gyermekek, ezért már pihentebb vagyok. Éppen indultam munkába, amikor egy pillantást vetettem az autóra. Valamiért furcsa volt, mintha az egyik oldala elől lent lett volna.

Mi a fene, gondoltam, talán leeresztett a kerék. Mikor átmentem az alacsonyabb felére, akkor látom, hogy ellopták a bal első kereket. Remek...

Ez mind történt olyan fél8 magasságában. Rögtön hívtuk a rendőrséget, de ekkor még csak ügyelet vette fel a telefont. Mondták, hogy majd küldik a kollégákat, akik nagyjából egy óra múlva meg is érkeztek. Már éppen hívtuk volna őket újra, amikor a rendőrautójuk a ház elé lassított. Két fiatal rendőr volt, akikkel egész normálisan el lehetett beszélgetni. Sajnos ők nem sokat tehettek. Felvettek néhány adatot, körbenéztek, de semmi.

Annyi tényt lehetet rögzíteni, hogy a bal első gumit, nehézacél felnivel valamint az öt csavarral elloptak. Mondták, hogy szólnak a helyszínelőnek, aki majd másfél óra múlva érkezik.

A rendőrök elmentek, én pedig felhívtam a közeli Skoda szalont, hogy van-e nekik kerékcsavarjuk. Azt mondták, hogy kerítenek, és nyugodtan menjek el érte. Kérdeztem a gumi és felni árakat is, ami alapján úgy döntöttem, hogy nem tőlük szerzem ezeket be. Elég mézes-mázosak voltak, és a telefonban először 300Ft-ra taksált csavarokat végül 900Ft-ért akarta adni. Aztán végül 3db-ot számlázott ki 2800Ft-ért... Mindegy a lényeg, hogy volt nekik.

A helyszínelő 2 óra múlva érkezett csak meg, de ennyi késés talán még belefér. Normális volt, bár nem tudom, hogy mit vizsgált meg, mire mi is az autóhoz értünk. Nem tudom, hogy mennyire vette figyelembe az autó mellett talált cigicsikket, és tudott-e valamit kezdeni a 3 elmosódott újlenyomattal. Gondolom, hogy a magyar módszerek még nem olyan jók, hogy a cigicsikk alapján dns-vizsgálatot végezzenek, valamint (ezt az egyik rendőr mondta) a csikk csak azt tudná bizonyítani, hogy az illető ott volt, de azt nem, hogy ő lopta el a kereket.

Pont ez a kiadás hiányzott a laptop probléma mellé...

2009/09/14

Az emberiség elleni gasztromerényletek 1. - A mazsola

Tervem szerint indítok egy sorozatot, ahol olyan ételekről vagy ételadalékokról szólnék, amelyeket egyszerűen az "emberiség elleni gasztromerényletnek" tartok. Az első ilyen áldozat, vagyis inkább az első olyan étel, aminek áldozatai vagyunk a mazsola.

Előzetesen leszögezném, hogy ezt az aszalt szőlőt magában megeszem, de azt, hogy más ételeket tegyünk vele tönkre, azt nem tolerálom. Nem nagyon tudok rá ésszerű okot adni, hogy miért van ez így. Talán onnan jön, hogy alap aszalt étek kemény, elcsócsálható és talán még finom is. Szó se róla, hogy általában nem érzek rá ingerenciát, hogy csak magában mazsolát egyek, de ha elém tennék, akkor eleszegetném.


Azonban ételben? Egy merénylet. Az aszalt szőlőszemek megszívják magukat, és valami puha gusztustalanság lesz, magokkal a közepén. Olyan, mintha szemölcs lenne az ételben.

Nem is értem, hogy a túrós süteményekhez miért raknak szinte kényszerszerűen mazsolát. Miért kell tönkretenni vele pl. a túróslepényt vagy a Rákóczi túróst? Talán indítani kellene egy petíciót, hogy száműzzük az ételekből a mazsolat. Így megelőzhetjük, hogy tönkretegye az ízek harmóniáját a túrós édességekben valamint a somlói galuskában is.

Azt hiszem, hogy azt említenem sem lenne szükséges, ha van olyan étel, aminek a receptjében említik, akkor én azt onnan gondolkodás nélkül kihagyom.

Szilikonos, hajlítható billentyűzet - teszt

Végül a kíváncsiság elsöprő győzelmet aratott az előzetes józan átgondolással szemben, és vettem egy szilikonos billentyűzetet.

Elsőre az a gondolat jött, hogy milyen praktikus egy találmány, mert könnyen csomagolható, szállítható, sőt ha sikerül bármivel leönteni, akkor nagyon könnyű a takarítása is. Ezekben a vásárlást követően sem csalódtam, mert ezek mind igazak.

Mikor a boltban megláttam, akkor a kitekerest követően feltűnt, hogy méretileg nagyjából megegyezik a hagyományos klaviatúrákkal. Pedig én azt gondoltam, hogy valamivel kisebb lesz. Még ott a helyszínen kipróbáltam, hogy milyen rajta a gombok nyomogatása. Semmi extra, de majd élesben kiderül.


Otthon csatlakoztattam PS2-es csatlakozóba, majd indítottam a gépet. Fel sem tűnt, hogy új billentyűzet, indult minden normálisan...

Az első gondok, már az első gépelésnél jelentkeztek. Nem tudom, hogy szedtetek-e már szét vagy láttatok-e már billentyűzetet belülről. Én eddig még kétfélét láttam belülről, az egyikben hasonló szilikonos betét volt, míg a másikban egy műanyagra nyomtatott áramköri rajz. Mindkettőben viszont közös volt, hogy a gomboknál ott volt a rugós rásegítés, és persze az, hogy szinte teljesen mindegy volt, hogy az adott gombot melyik részén nyomom meg.

A szilikonos billentyűzetnél nincsen semmilyen rásegítés, ezért telibe el kell találni a közepét, hogy érzékelje a gép a gomb lenyomását. Úgy vettem észre, hogy egy kicsivel nagyobb erőfeszítés is szükséges hozzá. Rendben, gondoltam, hogy a gépelés talán még megszokható, ezért próbálkozzunk más dolgokkal is.

Elsőnek a gyorsbillentyűzést akartam tesztelni. Mivel a cégnél bent laptoppal dolgozok, ezért elég sok gyorsgombot megtanultam már. Ez azért szükséges, mert elég nyűgös mindig jobb kézzel az egér után nyulkálni, és ezzel egy csomó időt elveszíteni. A céges gépemhez ezért külön nincs is egér csatlakoztatva, csak az érintőfelületes "egeret" használom, és igyekszem minnél több gyors, billentyűzetkombinációt megtanulni (a kedvencem Excelben az Alt lenyomása és közben a T O L billentyűk nyomkodása).

A lényeg, hogy próbáltam volna serényen Alt-olni, de mindig rossz gombot nyomtam le. A szilikonos jellegből adódóan a szóköz billentyű használata jóval bonyolultabb, valamint ennek rásegítésée plusz ilyen gombok vannak a klaviatúrán. Ezeket sajnos elég nehéz megszokni.

Nem hagyhattam ki a játéktesztet sem. Mi is lehet a legjobb tesztjáték, ha nem a sokat nyúzott CoD2 multiplayer. A gombok reakcióideje lassabbnak tűnik, és sajnos eléggé megnehezíti a gyors és hatékony játékot az, hogy telibe el kell találni a billentyűt. A nyomva tartással sem voltam elégedett, mert nem mindig reagált jól.

Összességében mit lehet elmondani a billentyűzetről... Szállítani ugyan könnyű és egyszerű, de a használatkor egy normál billentyűzetnyi kemény felület kell alája. A tisztitása egyszerű és teljesen folyadékbiztos is. Ugyanakkor a gombok megnyomása nehézkes és sok türelmet igényel. Reálisan nem tudom megmondani, hogy ki lehet a termék jó célcsoportja...

2009/09/13

Egy szép magyar mondat

Igazából a miniblogomba vagy a twitterembe való lenne a következő mondat, amit (kicsit színesítve) az egyik kolléganőm mondott a héten:

"Update-elnéd a Business Review-ban a CAPEX tábla Estimate-jét?"

A mondat gyors megfejtői átszaladhatnak hozzánk, a még hülő félben lévő sütire. :)

Diákcsemege

Lehet, hogy van aki más néven ismeri, vagy mást ismer ezen a néven, de én így tudom. Jobban ezen a néven kaptam a receptet. A mai első adag olyan jól sikerült, hogy most sül a második... :)

Hozzávalók:
30dkg liszt
25dkg cukor
1 csapott teáskanál sütőpor
2 tojás
2dl tejföl
15dkg aszalt gyümölcs és/vagy csoki

Az elkészítési eljárás igen egyszerű. Veszünk egy őzgerinc formát, majd kikenjük margarinnal, aztán kilisztezzük.

Az előbb felsorolt hozzávalókat pedig beletesszük egy edénybe és összekeverjük. Nem kell különválasztani a tojásokat, nem kell semmit sem külön kikeverni. Egyszerűen csak mindent bele. Aszalt gyümölcsként bármi belekerülhet. Mi nem szeretjük a mazsolát (erről tervezek majd egy külön bejegyzést), ezért az még véletlenül sem kerül bele. Kandírozott(?) papayát szoktunk és csokit vegyesen. Ez utóbbiból az ét-fajtát.

A kikevert masszát beleöntöm az őzgerinc formába, majd közepes fokozaton nagyjából 40 percig sütöm. Ki fog egy kicsit emelkedni, és szét fog nyílni a teteje, de emiatt nem kell idegeskeni. Attól még finom marad. Érdemes fogpiszkáló próbával tesztelni, hogy mikor nem ragad már a közepe, és mikor van megsülve. Azt azért észben kell tartani, hogy a csoki megolvad, ezért az állaga a sütiben nem kemény, csak miután kihült.

2009/09/09

A böngészők csúnyán megbuktak

Nagyon egyszerű dolgot akartam csinálni, csupán csak egyszerre több képet szerettem volna feltölteni a Picasa-ra. Nem állt szándékomban, hogy a böngészőket ilyesfajta "tesztnek" tegyem ki, de nem volt más lehetőségem...

Jöhetnek a kövek, de IE8-at használok otthon, az első próbát tehát itt tettem. A feladat nagyon egyszerű lett volna, csupán csak egyszerre több képet szerettem volna feltölteni a képalbumomba. A feltöltésre kattintás után kiválasztottam, hogy hová akarok feltölteni, majd vártam a feltöltési lehetőséget. Erre előjött egy activex-es dolog, hogy ő bizony telepítene nekem a gépemre valami uploader2.cab-ot. Itt totálisan lefagyott minden, és nem értem, hogy miért. Rengeteget próbálkoztam ezt követően, még megbízható helynek is felvettem, a NOD-ot, a tűzfalat, a TeaTimert is kikapcsoltam, de az eredmény ugyanaz. Fagyás.

A következő áldozat a Mozilla Firefox, vagy ahogy az asszony nevezi Godzilla. Nagyon lassan, nagyon lomhán indult, ahogy szokott. A képfeltöltést ugyan hagyja, de csak egyesével! Nincs lehetőség itt semmi activex-es letöltésre. FosZilla...

Rendben, nézzük meg a Google berkeiből kikerülő Chrome böngészőt. Gyors, kellemes böngésző, de csak ugyanazt lehet vele picasaweb terén alkotni, mint az előbb említettel. Felejtsük el ilyen témában ezt is. Bár nem értem, hogy a saját alkalmazásait miért nem támogatja a guglis böngésző.

Végső elkeseredésem egyikeként felraktam a Picasa programot a gépemre. Ami elég idiótán van megcsinálva, mert bár képeket tudtam vele feltölteni, de az egyik könyvtárban lévő alkönyvtárakat sehogy nem akarta megjeleníteni, így azokból nem is tudtam feltölteni semmit. Sokkal előrébb nem jutottam...

Nézzük meg a sokak által dícsért Operát. Miután beléptem a picasawebes oldalamra, az Opera szépen kiírta, hogy bizonyos funkciók nem működnek a weboldalon. Ez azt jelentette, hogy nem volt feltöltés gomb! Eddig ez a legrosszabb...

A munkahelyem alapértelmezettben IE7 fut. Ezzel minden megy tökéletesen, pedig még csak rendszergazda jogom sincsen a gépen... Innen jött az ötlet, hogy otthonra telepítsem fel a korábban sűrűn használt Maxthon böngészőt, ami IE6 vagy IE7-es motorra épít. Mondanom sem kell, hogy tökéletesen fel tudtam vele telepíteni az activex-es cuccot, ami után már az IE8 alatt is vígan lehetett képeket feltölteni...

Amiről és akiről még nem igazán meséltünk: Mártonka és az új napirendünk (vendégblogger)

Mártonka betöltötte a múlt csütörtökön a 3. hetet. Eddig egészen biztos voltam benne, hogy rossz a mérlegünk, mert két hetesen úgy mutatta, hogy több, mint 600 grammot hízott. Emiatt 3 hetesen elvittem a védőnénihez, hogy megmérjük, hogy mégis mennyi az annyi. Hát, tényleg annyi: 4300 gramm (csak emlékeztetőül: majdnem 3 hete 3100 grammal hoztam haza a cseppet). Szóval tejcsi van dögivel :)) Annyira, hogy naponta többször annyira szopizik a kicsi, hogy elfelejt levegőt venni, úgyhogy gyakoroljuk a hátba veregetést :( Az elején nagyon kétségbeejtő tud lenni, amikor nem kap levegőt a gyermeke az embernek. Aztán idővel már nem annyira kétségbeejtő, de természetesen nem is megnyugtató...

Viszont Mártonka a több, mint 3 hét alatt kb 3-szor bukott csak, és azt se nagy mennyiséget, és ami a legjobb, hogy nem hasfájós. A szelek és kakikák is egyre ügyesebben távoznak belőle, már szinte nem is sírdogál miattuk. A büfizést még nem fejtettem meg, hogy mitől függ, hogy még több órával a hami után is van belőle (nem is kicsi), de igyekszem.



Mártonka egyre többet nézelődik, egyre jobban kinyitja a szemecskéjét. Hétvégén már olyan volt, mintha tudatosan próbálgatna mosolyogni. Vannak már nagyon éber órái is. Van, hogy a babakocsit árnyékba leteszem, és csak nézelődik, ha a tetejét kinyitom neki. Kezd érdeklődni a világ felé.

A napi menetrendet igyekszem úgy megoldani, hogy Annamária korábbi időbeosztását ne nagyon kelljen szétrombolni. Éjjel a szoptatást már a gyerekszobában sikerül megoldani, és Annamária már kezd immunis lenni a mocorgásra, sirdogálásra, mert van, hogy meg se moccan az egész szoptatás-büfiztetés alatt. Reggel 6 után már nem teszem vissza Mártonkát a kiságyba, mert 7 örül mindenképpen föl szokott ébredni, és nem szeretném, ha Annamária nem pihenné ki magát rendesen.

Annamária 8 körül szokott ébredni, reggelizünk, ekkor még nagyon igényli, hogy csak vele foglalkozzam, úgyhogy ha Mártonka is velem szeretne lenni, akkor szegényke kicsit háttérbe szorul, és időnként van negyed óra sírdogálás is (a cumit azonnal kiköpi), mire Annamáriát úgy el tudom rendezni, hogy ne kezdjen elhisztizni amiatt, hogy Mártonkával foglalkozom. Ebben segít a korábbi bejegyzésben említett Barney is (sajnos). Annamária amint fölkel, Barneyt akar nézni. Én korábban nem indítottam el, de mostanában jó, hogy van valami, ami kicsit leköti, és közben tudok a kicsivel is foglalkozni.

Reggeli után általában el tudunk menni sétálni. Jó, hogy ilyen nyugis környéken lakunk, mert Annamária ki is szállhat a babakocsiból, és mivel alig van autó, nem is kell annyira odafigyelnem. Annamária nagyon ügyesen megszokta, hogy amikor autó jön, akkor a legközelebbi kerítéshez vagy villanyoszlophoz lehúzódik az útról (Akkor is, ha én ott maradok a babakocsival az út szélén.). Akkor is, ha mondom neki, hogy nem kell :)) Úgyhogy már nem is mondok ilyet, csak örülök, hogy ilyen ügyeske a kislányom.

Séta közben vannak megszokott dolgok: be kell menni a pékségbe vagy az orvosi rendelőbe (egymás mellett vannak), mivel Annamária tudja, hogy korábban jártunk ezeken a helyeken többször is, így felismeri :) Aztán az összes kutyusnál megállunk, ha nagyon ugat, akkor csak messzebbről megnézzük. Van egy csigagyűjtő hely is, itt legalább fél órát el szoktunk tölteni, mert nagyon izgalmas a csigákat begyűjteni, aztán a kis oszlopok tetejére visszatenni. Van több hely, ahol kavics van, ott azt kell az úttestre kidobálni, majd visszadobálni az út mellé. Találtunk egy házat, ahol vannak kot-kotok. Itt is el tudunk tölteni vagy negyed órát, míg megbeszéljük, hogy a kot-kot hogyan is eszik. Aztán van egy macskás ház, amit szintén hosszabb ideig szemlélünk, van egy ház, ami előtt nagy sövény van, és el lehet bújni mögötte, hogy megszoptassam séta közben Mártonkát is. Kb. 11-1/2 12-re érünk a ház elé, ahol még tudunk focizni is. Ha jön a tejes ember (heti 3 alkalom), akkor 11-re haza kell érni, nehogy lekéssük). Természetesen motor nélkül el se lehet indulni, illetve nagyon nagy segítség a testvérbabakocsi is a sétában, mert amikor Annamária egy kicsit elfárad, akkor nem kell fölkapkodni, ha sietni kell, akkor se.



Mikor hazaértünk, ebédelünk, és tentézünk. Vagy legalábbis Annamária. Ekkor lenne időm egy kicsit Mártonkával kettesben lenni. De ilyenkor általában ő is alszik. Úgyhogy én is :) Jól föl tudok töltődni, mert éjjelente a 2-3 egyhuzamban alvással eltöltött órák nem annyira frissítenek föl. De majd csak alakul még ez az éjjeli rendszer is. Délután Annamária - ha eléggé elfáradt, és nem jön a Family F(r)ostos autó -, akkor csak 4 körül/után kel föl a kisasszony, uzsi, aztán megyünk le az udvarra játszani újra. Ilyenkor kicsit labdázunk, és sokat homokozunk és hintázunk. Ezt is nagyon élvezi a kicsi lányunk. Illetve ilyenkor általában több gyerek is kijön játszani, és nagyon szereti Annamária, ha sokan vannak. Utánoz mindenkit. Nagyon hasznos dolgokat tud megtanulni: tentézni a homokba, zacskót húzni a fejére, homokot szórni a saját illetve mások fejére, netán a homokot meg is lehet enni, stb.... De ennyi kell neki is :)

Mártonka eközben általában nem nagyon kel föl, max. szopizni. Ilyenkor a bébihordóban szoktam kivinni, úgyhogy ha jól érzi magát, akkor ott tud tentézni. Ha időnként ki kell venni böfizni, azt Annamária ilyenkor már nem nagyon tolerálja, általában kezdődnek a hisztik.



Általában igyekszem nem beszélni a kicsiről Annamária előtt, de természetesen akárki meglátja a gyerekeket (és ez általában egy társasház előtt gyakran megesik), egyből csak a kicsi érdekli. Nem tudom, hogy a többszörös nagymamák miért nem tudják, hogy ez a nagyobb gyermeknek rosszul esik? Ilyenkor Annamária egy műesés után akár hosszas perceket is hisztizik, jelezve nemtetszését.

De Annamária legalább nem a kistestvérére haragszik. Ennek nagyon örülök. Sokszor csak úgy, magától odamegy kistesóhoz, és ad neki puszit, vagy csak betakarja, ha talál olyan ruhát, ami kstesóé, azt ráteszi :)) Nagyon kedves hozzá. Van, hogy nem tetszik neki, hogy Mártonka fölfelé tartja a kezét,és lehajtja neki :) Nagyon vicces, amikor már vagy tizedszer csinálja :) Ha a pelusát veszem le a kicsinek, akkor szólok Annamáriának, és már jön is, hogy kiszabadítsa a ruhájából, és a pelusból :)

A fürdetést már nem ő csinálja, az most nem annyira érdekli. De Mártonka nagyon élvezi. Ha fürdés előtt sírdogált is, akkor amint megérzi, hogy a vízben van, azonnal abbahagyja a sírást. Annamária ennek pont az ellenkezőjét művelte, amikor ennyi idős volt :) Viszont fürdetés után Annamária akarja a fürdőszobába a kád vizet kivinni, a fürdetőkenőcsöt visszatenni a kád szélére, és a textil pelust kiteregetni. Amikor meg öltöztetjük a kicsit, akkor jelzi, hogy az alkoholnál szokott sírni (nem azért, mert fáj, hanem a hideget nem annyira tolerálja Kishercegünk). :) Utána megszoptatom a kicsit, addig Annamária fürdik, így nem okoz gondot, hogy a kicsivel vagyok. Aztán kb. egyszerre le tudjuk egyelőre őket fektetni. Remélem, ez így is fog maradni hosszútávon is.

A tejadás buktatói: a védőnők (vendégblogger)

A múlt héten el is kezdtem újra tejcsit adni. A vizsgálatokat már az előtte való héten elvégeztettem, mert akkor még Apahajó itthon volt, és egyszerűbb egyedül elmenni, mintha a 2 gyermeket cipelgeti magával az ember. Arról nem is beszélve, hogy egy két hetes gyermeket nem szívesen visz az ember különböző, betegeket ellátó intézményekbe.

A védőnői hozzáállás és tejadással kapcsolatos ismeretek totálisan és teljesen fatálisak és/vagy hiányosak. Ha valaki tejet akar adni, az a tejadók honlapján vagy telefonon tud érdeklődni, és sokkal jobban jár. Viszont a védőnőt nem lehet kikerülni, mert ő jelenti a tejadó állomás felé, hogy szeretne az ember tejet adni.

Tudtam már a terhesség során, hogy szeretnék tejet adni. Ezért megkérdeztem a védőnőnket, hogy nem lehetne-e 1-2 vizsgálatot hamarabb is elvégezni, hogy ne a két gyermekkel kelljen elmennem mindenféle orvoshoz. Egyértelműen nem volt a válasz.

Aztán kiderült, hogy legalább a HIV-szűrést el lehetett volna végezni (ami tőlünk a legmesszebb van), illetve a székletvizsgálatot is (bár, az esetben fizetős lett volna, mert nem tudta volna a tejesember elvinni). Mivel apahajó is eljött velünk,és közel van a Heim Pál Kórház a BMF-hez, egyúttal átvettem a diplomámat, amire valószínűleg sose leszek büszke. Eddig nem hittem el, hogy a PSZF jó iskola, de már érzem a különbséget. Erre legalább jó volt...

A tüdőszűrés 2000ft-ba kerül 30 éves kor alatt, amit nem térítenek vissza, úgyhogy gyakorlatilag az első liter tej ajándékba megy... azt hiszem, ezen még lehetne kicsit javítani...

A tejcsiért hetente háromszor szoktak jönni, most általában dél körül, ami azért jó, mert itthon vagyunk ilyenkor, mert mennek a gyerekek a délutáni alvás miatt. Amikor Annamáriával adtam tejet, nagyon rapszodikus volt, hogy mikor jön a milky man. Most egyelőre eléggé kiegyensúlyozottnak látszik a rendszer.

A felszerelés is előnyére változott. A tejes üvegek tetejére korábban majdnem koton vastagságú gumit kellett rátenni, ami nem nagyon bírta a gyűrődést, vagyis gyakran elszakadt. Most egy majdnem fél cm vastag gumit kell rátenni, és nem kell vele annyit vacakolni, mivel sokkal jobban megtartja alakját is. Aztán korábban a szájmaszk textilpelenka anyagból készült, több helyen lyukas rongy volt, most viszont eldobható/egyszer használatos maszkokat kaptunk, ami jóval bizalomgerjesztőbb.


Úgyhogy egyelőre sokkal elégedettebb vagyok a tejesemberek és az állomás hozzáállásával. Azt hiszem, ez az első pozitív dolog, amit észrevettem az ország egészségügyi ellátásban (leszámítva a fizetős tüdőszűrést, és hogy a háziorvoshoz is el kell menni széklettartályért, és naplószámos beutalóért).

2009/09/07

Barney és barátai

Nincs mit a dolgon szépítenem és egyenesen ki kell jelentenem: a lányunkból sorozatfüggőt csináltam. Egyszerűen valami hihetetlen mámor uralkodik el rajta, amikor végre láthatja kedvenc sorozathősét. Ugyanakkor néha egyszerűen hisztiszerűen követeli "Pá! Pá! Pá!" felkiáltásával, hogy ő bizony a lila dinoszauruszt akarja nézni.


Miről is van valójában? Annamária korában az egyetlen nézhető gyermekcsatorna, a JimJam műsoráról. A Baby TV-t már erősen kinőtte így 20 hónaposan, és ott túl lassan mennek az események, a többi gyermekcsatorna meg egyszerűen botrány. Van azokon valami jó műsor? Esetleg valaki tudna valami jót mondani? (a Spongybobtól kíméljetek).

Szóval Barney egy plüssdinoszaurusz, aki a 22-24 perces műsor első néhány percében átváltozik emberméretűvé. Ezt követően pedig belendül az igazi játék, tánc, móka, kacagás és szórakozás. A nagy lila "szörny" barátai igazi gyerekek, akiket próbál jóra nevelni. Teszi ezt közben úgy, hogy sokat énekelnek és játszanak. Igazi gyermeknevelős műsor, ami nem agresszív agymosó techikával veri bele a gyerekbe, hogy mit szabad és mit nem.


Egy-egy rész általában egy külön témára épít. Hol a számok kerülnek bemutatásra, hol a közlekedési szabályokról van szó, de volt már olyan rész is ahol az önzetlenség kerül a fókuszba.

A gyermekeken és Barney túl még meg szokott jelenni néha egy-két igazi felnőtt, élőállat vagy két további dinójelmezes. Ez utóbbiak feltűnése általában mindig viccesebbé teszi az egész műsort, és kevésbé érezhető a tanító jelleg. Annamária kedvence a minden műsor végén lévő "I love you" (Itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk) dal, aminek következtében odajön hozzánk, megszeretget minket és talán még puszit is a pacsi mellett.

A lányom egyszerűen imádja. A dalokat és táncolós részeket átugrálja, közben pörög és szaladgál. Igazából arra is jó, hogy lefárassza. Közben pedig figyel azokra a szavakra, amik a műsorban elhangoznak és próbálja utánozni.

Az egyetlen gond az egész "sorozattal", hogy bár több évadja létezik külföldön, nálunk csak 1-2-t lehet látni. Eddig neten is csak valami 38 részes csomagot találtam, és igazából ezek a részek mennek a JimJamen is. Remélem, hogy idővel majd azért frissítik a tévében nézhető kínálatot és hogy majd neten is elérhető lesz több rész. Arra is érdemes még figyelni, hogy havonta szokott változni a műsorrend, úgyhogy nem biztos akkor kezdődik a műsor, amikor a gyermeket elé ültetjük.

Esetleg ha valaki tud Barney plüssállat beszerzési helyet, akkor szólhatna. Annamáriának jó ajándék lenne.

Tiramisu

Korábban még bele sem gondoltam, hogy milyen primitív is a Tiramisu névre hallgató étel elkészítése. Valójában eléggé kevés dolgunk van vele, főleg ha saját készítésű piskót helyett babapiskótát használunk. Olyan egyszerű a recept, hogy fejből tudom mi kell bele.

Hozzávalók:
500g Mascarpone sajt
4 tojás
200g cukor
Nagyjából 3dl kávé, valamint ebbe valamennyi rum
300g babapiskóta

A 4 tojást kettéválasztom, és a cukrot a sárgájával kikeverem. Ezt követően beleöntöm a mascarpone-t (Ennek az íze magában teljesen semleges, mivel natúr krémsajtról van szó. Bár van neki egy kis vajas ízbeütése.), majd óvatosan hozzáadom a felvert tojásfehérjét.

A babapiskótákat nagyjából 1 percre a kávés-rumos lötyiben áztatom, majd el lehet kezdeni az összerakást. Igazából egy sor krémsajtos keverék és egy sor babapiskóta sorrendben kell megtölteni egy kívánt edényt, és készen is vagyunk.

Az egészet be kell rakni hűtőbe állni hagyni, majd a tálalást megelőzően kakaóporral kell meghinteni.

Mivel nem nagyon vagyunk kávésak (csak valami instant kávéporunk volt otthon), ezért lehet, hogy majd keresek valami olyan receptet is, amibe ez nem kell.

Végeredményben szerintem egészen jól sikerült... Igaz, nem is nagyon lehet elrontani.

Egy újabb fárasztó hét mögöttünk...

A múlt héten már munkába álltam, ezért Évi egyedül maradt otthon Annamáriával és Mártonnal. Elég vegyes izgalmakkal tekintettel néztünk a dolgok elébe, mert nem nagyon tudtuk, hogy mire számíthatunk és hogyan lehet elbírni egyszerre a két gyerekkel.

Meg kell mondanom, hogy Évi egész jól viselte a hetet, annak ellenére is, hogy nyűgösebb napok száma nagyobb volt, mint a nyugodtabbaké. A hétvégén már én is jobban tudtam segíteni, és nem csak az esti fürdetésben és mosogatásban merült ki minden.

Szombaton elmentünk babaúszásra, ahol Évi és Márton még csak a partról szemlélte, ahogy Annamária próbál úszkálni. Ezt követően sikerült egy elég elnyújtott vásárlást tartanunk, ami után kaptunk két nyűgös gyereket. Annamária nagyjából akkora aludt el a kocsiban, amikorra hazaértünk, és ezt követően már elég nehéz volt rábírni az ágyban való alvásban... Ebből nem is lett több fél óránál. Évi ezt követően lement a gyermekkel játszani, én meg otthon maradtam házimunkát végezni. Volt mit csinálni...

Vasárnapra vendégeket vártunk. A szüleim és öcsémék jöttek aznapra, valamint Évi még meghívta apóst és mostohaanyóst. Mivel nem tudtuk előzetesen, hogy mennyi kaját hoznak anyukámék (120km-ről), ezért még csináltunk valamennyit. Én pl. csináltam még Tiramisut is. Erről utólag kiderült, hogy baromi egyszerű megcsinálni.

A lényeg, hogy rákészültünk a dologra, és emiatt szombaton sem volt pihenés. Még este 9kor is ezen ügyködtünk. Mint kiderült részben feleslegesen, mert Évi apja benyögte, hogy ők nem tudnak 2 előtt jönni, csak később. Remek... Nem tudom, hogy mi lehet a nyűgük, hogy gyakorlatilag egész nyáron kerülték a velünk való találkozást. Amikor Annamáriát is elvitték (főleg másoknak való bemutatás céljából), akkor is utána Mártonra rá sem néztek. Szegény Évi meg nagyon ideges és mérges emiatt... és persze még ott van mellette az állandó fáradtság is. Mindegy... felesleges rajta idegeskedni. (Azon viszont már annál inkább idegeskedhetek, hogy csütörtökön Évi a két gyerekkel elmegy egy fél napra Kecelre... Bátor...)

Remélem, hogy még 1 vagy maximum 2 hónap és nyugodtabb lesz az egész helyzet. Mivel már nincsen túl sok szabim, ezért Évinek ki kell húznia, ameddig csak bírja. Én meg próbálok segíteni, ahol tudok, még ha nem is nagyon látszik meg. Azt hiszem, hogy részemről nem igazán fogunk sehová mászkálni hétvégékén a következő hetekben.

2009/09/02

200 Ft

Ezen bejegyzésemet is már régóta tervezem, de mindig csúszott valami miatt. De mivel a dolog még mindig aktuális, ezért gondoltam, hogy mégiscsak bepötyögök ide róla pár szót.

Talán még mindenki emlékszik rá mekkora hírértéke volt az újonnan kiadott 200 forintos érméknek. Elég sokat beszéltek róla az elmúlt hónapokban a különféle sajtóformákban, azonban nem sok szó esett a múltról.


Rendben van, hogy van egy új 200Ft-os érménk. Hurrá! Örüljünk, lelkesedjünk! Az első napokban sokan milyen büszkék voltak, hogy új "kétszázforintostkaptam", ami később életünk szürke része lesz. Úgy, mint ahogy jelenleg a papírból készült 200Ft-os bankjegy, ami szépen lassan kifog menni a köztudatból. Egyszercsak azon vesszük majd magunkat észre, hogy tele van a zsebünk érmével, véletlenül 200Ft borravalót adunk, mert az csak apró, és idővel rádöbbenünk majd arra is, hogy bankjegy formában már nem is létezik.


1994 és 1998 között is volt már ilyen érménk, amit idővel eltűnt a forgalomból (és felváltotta a bankjegy). Kiderült, hogy nem gazdaságos a gyártásuk, mivel a míg a benne lévő ezüst értékálló, addig a magyar forint nem az. Több mint évtized jegeltetés után azonban előjöttek az új érmével.

De mit is jelent az új 200Ft-os megjelenése? Annyit, hogy a kedvelt (majdnem drágát írtam) forintunk értéke újra esett. Nem egy pillanat műve volt ez, hanem egy hosszabb-rövidebb időtartamé. Azt jelenti, ha valakinek "aprót adunk", akkor az már lehet 200Ft is. A templomi perselyekben is jobban zörög, mint a papír változatuk... (Innen jut eszembe, hogy egyesek majd milyen lekicsinylően nézhetnek a másikra, hogy olyan pénzt dob be, ami zörög.)

Miközben a képeket kerestem a blogbejegyzéshez a wikipédia hozzá kapcsolódó oldaláról elég sok érdekes dolgot sikerült megtudnom. Idézem: "A kétszáz forintoson lévő Károly Róbert portré nem hiteles. Károly Róbertről nem maradt fenn használható ábrázolás, a királyportréhoz Koltai Ferenc, egy a Pénzjegynyomdának beszállító nyomdatechnikai cég ügyvezető igazgatója ült modellt".

A linkelt oldalt mellesleg azért is érdemes megnézni, hogy lássuk a múltban milyen papírforintjaink kerültek véglegesen a süllyesztőbe, valamint el lehet azon gondolkodni, hogy milyen forintérméket és forintbankjegyeket hoz majd a jövő az euró bevezetéséig.

2009/09/01

Life on Mars

Lehet, hogy saját magamtól soha nem akadok rá erre a sorozatra. Talán korábban párszor át is futott a szemem a különféle sorozatokkal foglalkozó oldalakon, a különös című Life on Marson, amiről azért lehetett sejteni, hogy nem a vörös bolygón játszódik. Különösen, mivel egy angol sorozat amerikai feldolgozásáról van szó.


Az előbbi bekezdésből talán kitűnik, hogy az eredeti, két évados, Egyesült Királyságban készült elődöt nem láttam, ezért utólag végeztem egy pici nyomozást. Amiből kiderült, hogy az angol verzió összesen 16 részből áll, lezárt történetet alkot, és a vége teljesen eltér az amerikai verziótól.

A történet nagyvonalakban arról szól, hogy egy Sam Tyler (Jason O'Mara) nevű nyomozót munka közben baleset éri, majd amikor felébred 1973-ban találja magát. Kiderül, hogy abban a korban is egy nyomozó, akit frissen helyeztek át Hyde-ból a New Yorkban lévő 125-ösökhöz.

A beilleszkedés közel sem mondható zökkenőmentesnek, ugyanis az 1970-es évek bűnüldözői módszerei jelentősen eltérnek a 21. században alkalmazottaktól, valamint a nyomozók viselkedése is meglehetősen furcsa mai szemmel.

Sam Tyler főnöke Gene Hunt (Harvey Keitel) például munkája közben meghúzza a zsebeiben lévő piát tartalmazó butykosokat, valamint Ray Carling (Michael Imperioli) nevű kollégájával rendszeresen verik laposra a gyanúsítottakat kihallgatás címén. Főhősünk számára még a női egyenjogúság kérdése is igen furcsa, ugyanis Annie "No-nuts" Norris (Gretchen Mol) rendőrnőt nem igazán veszik zsaruszámba. Az ötödik főszereplő Chris Skelton (Jonathan Murphy), aki egy tipikus béna, lágyszívű zsarut alakít, de nagyjából ebben ki is merül minden szerepe.


Igazából soha nem voltam az 1970-es évekért. Mai szemmel nézve béna ruhákban, béna kinézettel mozognak egy olyan korszakban, amikor még a zenék is bénák voltak... Gondoltam először. Aztán sikerült kellemeset csalódnom, mert nagyon jó atmoszférát sikerült teremteniük a készítőknek. Persze ez nem azt jelenti, hogy magamtól el kezdenék olyan zenéket hallgatni, mint amik ebben a sorozatban voltak, de az 1970-es évek hangulatának megteremtéséhez pont megfelelő.

Szerintem a Life on Mars egy üde színfolt volt a mostani nyomozós sorozatokat felvonultató választékból. Nem a technika dominál, klasszikus bűnüldöző és kihallgatási módszerek... Meglehetősen vicces, amikor Ray ráhamuzik vagy majonézzel leeszi a hullát. Nem is beszélve arról, hogy milyen szövegeket mond saját társainak, különösen Annienek.

Aztán külön mókára ad okot, amikor Tyler az anyjának Luke Skywalkerként mutatkozik be, vagy egy akkor frissen játszott filmről úgy nyilatkozik, hogy nagy klasszikus. Nagyon sok olyan pici dolog van, ami könnyen mosolyt csal az arcunkra.

Szerencsére el lehet mondani a sorozatról, hogy folyamatosan ugyanazt a minőséget hozta. Ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az első rész humorban bővelkedése, vagy a túszdrámás rész szükségtelensége, és az utolsó rész remek befejezése lenne. Ezen kívül is akadnak olyan epizódok, amelyekben vannak olyan jelenetek, amelyek negatív értelemben verik ki egy kicsit a biztosítékot (Tyler Windy nevű szomszédja, a "2B-zés", a "nu-nuts"-ozás, és pár jópofizás, amint amúgy nehéz lesz magyarra fordítani, mert csak az idióta amerikai szleng használ ilyeneket), azonban összességében annyit elmondhatok, hogy nem bántam meg azt, hogy George R. R. Martin Not a blog-jának írása alapján a sorozat megnézése mellett döntöttem. Az pedig külön jó pont, hogy a17 részből álló Life on Marsnak van befejezése és lezárása. Nem is akármilyen...

2009/08/30

Watchmen - Az őrzők (a képregény)

Azon gondolkodtam, hogyha valamihez nagyon hasonlítani kellene ezt a képregényt vagy képregénysorozatot, akkor legjobban egy jól megkomponált zenedarab jut róla az eszembe.

Az egymást követő panelek olyan jól vannak összeillesztve, olyan jól követik egymást, hogy érezzük a folytonosságot, valamint a képkockák (hülye elnevezés, mert ugye nem is kockák) egymásba csúszását. Mikor a képregényben lévő képregény, a The Black Freighter (vagy magyarul A fekete hajó) képeit látjuk, és háttérben az aktuális cselekmény szereplői beszélnek, az teljesen olyan számomra, mikor a lemezlovas az egyik zeneszámot keveri rá a másikra. És meglepő módon szinte teljesen ugyanaz a téma és ugyanaz az ütem.


A Watchmen egy 12 részes képregénysorozat, amit Alan Moore írt és Dave Gibbons rajzolt meg az 1980-as évek közepén. A szerzők az aktuális jelenbe rakják hőseiket, a kiégett, visszavonult, nemhivatásos bűnüldözőket. Igazából ők nem olyan szuperhősök, mint Superman vagy Pókember, hanem inkább- egy kivételével - Batman szerűek, azaz nincsen szuperhatalmuk vagy különleges képességük, egyszerűen csak olyan szintre fejlesztették képességeiket, amikkel hatékonyan lehet üldözni a gonosztevőket. Más képregények főszereplőivel szemben az itteni karakterek nagyon is esendőek. Lehet találni visszautalásokat, hogy korábbi szuperhősök milyen sorsra jutottak...

Az előbb említettem, hogy van egy kivétel, van egy igazi szuperhős, aki valójában - mielőtt még atomjaira bomlott volna - ember volt. Jonathan Osterman egy rosszul sikerült kísérlet áldozata lett, majd vált Dr. Manhattané. Ő valóban szuperember, át tud menni a falon, tudja magát többszörözni, atomjaira tud bontani bármit, és nem jelent számára semmit sem az idő. Érdekességképpen elmondanám, hogy még fiúként órásmesternek (nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a képregény angol címe, illetve a karóra angol megfelelője között) tanul, majd szülői késztetésre inkább a modern tudományok felé veszi az irányt.

A történet Edward Blake, azaz a Komédiás meggyilkolásával indul. A cselekmény előrehaladtával fokozatosan ismerszik meg előttünk a múlt és az egész környezet. Mint már többször is említettem egyszerűen zseniálisan csúsznak az egyik helyről a másikra a képek, és talán ezért is mondták, hogy megfilmesítethetetlen. Azt kell mondjam, azért a rendező kihozta a kihozható maximumot.

Feltétlenül el kell mondanom, hogy a Watchmen nem olyan, mint a többi képregény, nem igazán gyermekek számára készült, és ezt nem azért írom, mert olyan véres vagy erőszakos lenne. Pusztán arról van szó, hogy meg kell érteni a benne lévő mélyebb mondanivalókat, és alaposan meg kell nézni a rajzolt képeket. Mindenképpen ajánlott olvasmány!

Madártej

Az utóbbi időben elég sűrűn csináltam itthon madártejet, ezért úgy gondoltam, hogy a klasszikus, Horváth Ilona féle Szakácskönyv nevű szakácskönyvben lévőnek beírom ide a receptjét.

Hozzávalók: 1,5l tej, 4 tojás, 15dkg cukor, 1/2 rúd vanília (vagy ízlés szerint 1 vaniliás cukor vagy vanilia aroma), 1 evőkanál liszt

Először a 15dkg cukorból 3 evőkanálnyit felreteszek a tojásfehérjéhez, majd szemre elfelezem, és a felét felteszem 1 liter tejjel főni. 4 tojást kettéválasztok, a fehérjéket rögtön olyan edénybe teszem, amiben fel lehet verni, míg a sárgáját egy befőttesüvegbe. A tojássárgája mellé öntöm a maradék cukrot, a vaniliaízt (amilyen formában van) valamint a fél liter tejből néhány decit. A tej maradékát pedig a tűzön levőhöz öntöm.

A tojásfehérjét kemény habbá verem, majd hozzáadom a 3 kanál cukrot, és úgyis verem még egy darabig. Mikor a tej felfort, akkor továbbra is a tűzön hagyom. A felvert tojásfehérjéből evőkanállal darabokat forgatok a meleg tejbe, majd amikor úgy érzem, hogy alja már kellően megfőtt, akkor megfordítom. Nem szabad túl sűrűn egymás mellé rakni a darabokat, mert a meleg hatására a tojásfehérje megnövekszik. Ezt követően kiszedem a habot egy edénybe, és addig ismétlem a folyamatot, míg az összes felvert fehérjét ki nem főztem a tejben.

A befőttes üvegben lévő tojássárgáját, cukrot, vaniliát és tejet összerázom, és ezzel is biztosítom a keverék csomómentességét. Úgy vettem észre, hogy ez jobb megoldás, mint a habverő. Ha úgy látom, hogy megfelelő állagú a keverék, akkor a tűzön lévő tejhez adom, és addig keverem, amíg megfelelő sűrűségűnek nem találom.

Ezt követően hidegen és melegen is ehető. Jó étvágyat hozzá!

2009/08/24

Babbancshelyzet 2009.08.24.

Először kezdeném a kicsivel, Mártonnal. Jól érzi magát és nagyon igényli anyát. Az éjszakától reggelig tartó időszak rutinja is kezd kialakulni. Este 8 körül eszik, aztán éjfélkor, 3kor és 6 körül ébred fel újabb táplálék miatt. A nyaka már egész erős, mivel a fejét elég sűrűn és sokáig tudja emelgetni. Mikor egyszer hason feküdt, majdhogynem mászni is tudott. A tegnapi napon háromszor is sikerült az egyik oldalára fordulnia...

Annamária eléggé nyúzza Mártont. Örül neki, és elég sok puszit is ad neki. Most már az a ritkább eset nála, amikor nem szól, hogy pisilni vagy kakilni kell. A kimondott szavait is bővíti és a sok halandzsa szöveg mellett elég jól megy már neki a kaka, a kuka és az anya szó. Ez utóbbit nagyon nehezen akarta megtanulni, ezért gyakran anyának is azt mondta, hogy apa, vagy csak rámutatott. A kuka szót részben azért szereti nagyon, mert akkor valami szemetet tud a kukába vinni. Mostanában egyre többet le tudja saját magát foglalni, és nem csak akkor, amikor egy 25 perces Barney és barátai részt néz meg. Egész ügyesen megy neki a kockába és gömbbe való tárgybelepakolás (ez olyan kocka és gömb, amin alakzatoknak van lyuk képezve, hogy az oda illőt tárgyat be lehessen tenni). Szeret táncolni, gagyarászni és végre szeretne igazából megtanulni ugrálni is.

Eddig még nem sok látogatónk akadt. Anyukám ugye itt volt a születést követően segíteni, és apukám is járt már itt tesómmal és nagymamámmal. Apósom is volt már itt egyszer, azért mert Évi unokaöccse (Márk) szerette volna látni Mártont. Márk egész sokáig fogta is kezében. Rajtuk kívül még csak a védőnő, a dokinő és az egyik szomszéd járt itt. Nem is olyan nagy baj, mert a kicsinek néha elég nagy zavaró tényező a saját nővérkéje is... Bár emellett itt van a Skype is, és aki már nagyon akarta vagy szerette volna látni eddig meg is tette.

2009/08/20

Egy véndégblogger a szülésről…

Egy véndégblogger a szülésről…

… avagy tapasztalataim a Tétényi úti Szent Imre Kórház szülőszobájáról és szülészetéről

Mivel az utóbbi héten megszületett második gyermekünk, van hasonlítási alapom a szülésekkel, orvosokkal, csecsemősökkel és ápolókkal kapcsolatban.

Mindkét gyermek a Szent Imre Kórházban jött világra, és mivel egyiknél se számítottunk komplikációra, ezért egyiknél se fogadtunk se szülésznőt, se orvost, így az éppen akkor ügyeletben lévő orvos/szülésznő vett kezelésbe engem/minket.

A kislányom 2007 Karácsonyán született. 25-én este kezdődtek a fájások, de nem volt vészesebb az elején, mint egy menstruációs görcs. Aztán kicsit vérezgetni kezdtem este 9 körül, ami miatt fölhívtam a szülészetet, hogy szabad-e ilyet csinálni, vagy rohanjunk be a kórházba. Megnyugtattak, hogy valószínűleg minden rendben van, nyugodtan vegyek egy jó meleg fürdőt, aztán próbáljak meg aludni, amíg tudok.

A fürdés közben a 10 perces fájások kb. fél óra alatt 7-8 percesekké sűrűsödtek, úgyhogy szépen kipattantam a kádból, és nekiláttam a készülődésnek. A kórházba ¼ 12 körül értünk be 4-5 perces fájásokkal. A kórház nincs tőlünk messze, kb. 20 perc autóval, de az út minőségéről semmi pozitív dolgot nem tudnák említeni. Ha 20 km/h sebességgel ment a drága uram, akkor is zökkentünk akkorákat, hogy azt hittem, kiugrik a gyerek... Szóval megérkeztünk a kórházba, ahol is a szülésznő megállapította, hogy tényleg szülni fogunk, a méhszájam ügyesen nyitva van, nem sok van hátra, apa beöltözhet a szüléshez, nincs beöntés (közben megtudtam, hogy a beöntés esetleg segíthet a gyorsabb szülésben is), fazonírozás, semmi…

Éjfél körül mentünk a szülőszobára a szülésznővel, Molnár Zsuzsával. Nagyon hálás vagyok az emberséges ellátásért, mindent előre elmondott, kedves volt, és neki köszönhetően a kislányom gátvédelemmel született. Le a kalappal előtte. Az akkori ügyeletes orvos Dr. Kovács volt, egy fiatal orvos. Nekem ugyan nem sokat segített, konkrétan kb. összesen 5 percet lehetett benn a szülőszobán (és nem találta a gyerek szívhangját bő egy percig, úgyhogy csak a szívbajt hozta ránk), de másoknak jó véleménye van róla – legalábbis, ahogy a második gyermekem születése előtt a többi kismamával beszélgetve megtudtam. A szülésznőnek köszönhetően nem lett gátvágásom, kislányom nagyon formásan, egészségesen jött a világra, minden rendben volt. A méhlepény nem akart megszületni, amiatt a hasamba könyököltek, nem volt éppen jó érzés. Amikor minden rendben volt, a szülésznő a mellemre tette a gyermeket, megmutatta, hogy kell szoptatni. Nagyon kedves volt.

Ezen a pozitív élményen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy a második gyermekhez se fogadunk föl se orvost, se szülésznőt. De, amikor már az embernek vannak elvárásai, akkor nem lát mindent annyira pozitívan… és ezt a szülésznőt nehéz lett volna überelni…

Márton fiunk születése teljesen másképp zajlott J Hajnalban elfolyt a magzatvíz, telefon a szülészetre, mondták, hogy 1-2 órán belül menjünk be a kórházba. Hát, megtörtént. Megvizsgált a szülésznő (aki szintén nagyon rendes, vicces, jó kedélyű, és számomra nagyon szimpatikus volt, de a nevét, sajnos, nem tudom), és mondta, hogy 1 ujjnyira van nyitva a méhszájam, és tényleg megrepedt a magzatburok. Hát, nem sok L Fájásaim meg annyira nem voltak, hogy mire a kórházhoz értünk, már abban sem voltam biztos, hogy tényleg a magzatvíz folyt hajnalban…

Kaptam egy ágyikót, mondták, hogy pihenjek, majd úgyis jönnek a fájások. Hát, időnként tényleg voltak, de maximum 3 egy órán belül, és utána órákra megint abbamaradt. Aztán volt váltás délelőtt, és megjelent mosolyogva az a szülésznő, akinél Annamária született. Nagyon megörültem neki. Megint nagyon rendes volt velem (is). Szerettem volna, ha gyorsan beindulnak a fájások, és megint nála szülhettem volna. De Márton még nem érezte úgy, hogy szeretné meglátni a napocskát, úgyhogy lekéstem a szülésznénit. Akkor Barna főorvos is megvizsgált, a szűk két ujjnyiból bő két ujjnyi lett a méhszájam nyitottsága (apropó, ez függ az orvos ujjainak vastagságától? J). Ő is nagyon kedves, vicces volt, jót beszélgettünk. Kérdeztem, hogy mit tegyek, hogy beinduljon a szülés, mondta, hogy sétáljak, és kapok egy nospát. Az utóbbi egy injekció volt. Nem merném azt állítani, hogy kellemes. Hát, nekiálltam a sétának. Egy órát sétafikáltam, de a korábbi fájásaim is abbamaradtak, úgyhogy gondoltam, alszom egyet. Közben a vajúdóban egyre változtak az arcok, csak én maradtam biztos pont J A kedvenc szülésznőm adott dél körül homeobogyókat, hátha azok segítenek, de ennek hatására 1 egész fájásom volt kb 2 órával később, egyéb semmi.

Aztán volt egy kis affér, mert úgy nézett ki, hogy mégsem tud Zoli bejönni a szülésre, és nekiálltam telefonálgatni, hogy ki tudna beugrani. Eléggé sikerült rajta fölidegesítenem magam, de aztán mégis meg tudták apámék oldani Annamária ellátását, így megint nyugodtabban vártam, hogy beinduljon a szülés.

Aztán jött az esti váltás. Mondtam, hogy nem volt nagyon fájásom. Úgyhogy meg se vizsgáltak, csak a szokásos ctg-t tették föl rám, illetve beígérték este 10-re az antibiotikumot, hogy nehogy a magzatvízszivárgás miatt gond legyen. Közben hallottam, hogy rólam beszéltek az orvosok és szülésznők, mert senki más nem volt a környéken fájások nélkül. A téma az volt, hogy másnap reggel meg kell indítani a szülést nálam. Megnyugodtam, hogy ők is úgy látják, hogy még pihenhetek az éjjel. Este fél 11-kor meg is kaptam az antibiotikumot, fölhívtam drága uramat, hogy lezuhanyozom, és lefekszem aludni, legalább kipihenem magam a nagy napra. Nos, a zuhany nagyon jót tett. Lefeküdtem 11 körül aludni, és negyed óra múlva föl is keltem, mert úgy éreztem, hogy eléggé fájásos vagyok J Végre. De még mindig tartottam tőle, hogy abbamarad megint, úgyhogy nem szóltam se a szülésznőnek, se Zolinak, mert minek a vak lárma. Hát, fél 12 körül mégis rászántam magam, hogy megvizsgáljanak, és csodák csodája, bő 3 ujjnyi volt a méhszájam, mondta a szülésznő, hogy hívhatom az uramat. Szegényt mégse hagytam aludni…

Éjfél körül gondoltam, hogy akár ideért az uram, akár nem, én inkább megyek a szülőszobára, de fölhívtam, hátha már a közelben van. És tényleg J Már a kórház előtt volt – saját bevallása alapján. Tovább róttam a köröket a folyosón, megjött, beöltözött, közben kikészítettem a cuccokat, amiket a szülőszobára célszerű vinni (bugyi, betét, víz, illetve a fényképezőt mondtam az uramnak, hogy hozza). Közben már gondolkoztam rajta, hogy mi a fene tart eddig az öltözésben…

A szülésznéni (annyit tudok róla, hogy Éva volt a neve) bevitt minket a szülőszobára, adott még egy labdát is, ami valamiért kikerült az alternatív szülőszobából. Gondoltam, akkor már kipróbálom, tényleg sokkal kellemesebb volt azon vajúdni, de ez csak akkor derült ki, amikor az egyik fájás közben úgy gondoltam, hogy fölállok… Hát, nem volt jó ötlet J Mindenesetre volt kb. 3 labdás fájásom, meg még annyi anélküli, és fölfeküdtem az ágyra. Szülésznéni megnézte, hogy volt méhszáj – nincs méhszáj, ha akarok, elkezdhetek nyomni, és kiment. Mondanom se kell, hogy semmilyen fölvilágosítást nem adott, hogy hogyan lélegezzek, hogyan lenne könnyebb, le voltam sz..va. Na, mindegy, néhány fájás után rászántam magam, hogy csináljak is valamit. Az első kettőnél éreztem, hogy ügyetlen vagyok, a 3. nyomás már jól sikerült. Nem sokkal később mondtam Zolinak, hogy szóljon már a szülésznőnek, mert érzem, hogy székletürítési ingerenciám támadt. Hát, cseszett jönni a drága. Következőre elindult Márton lefelé. Éreztem, hogy már nincs sok. Megint kiküldtem az uramat, hogy jön a gyerek, jó lenne, ha nem késnék le. Mire bejöttek (a szülésznéni és Dr. Bálint Mihály dokibá), már éreztem, hogy a gyermek feje teteje már a lámpafénynél „hunyorog”. Akkor még gyorsan elmozdították az ágyat, engem más pozícióba rendeztek, aztán néhány perc alatt kinn volt a fiúcska feje, aztán az egész gyermek is. Ez 1 óra 00-kor történt. Pár perccel később a méhlepény is, de mint utólag kiderült, nem egészen egyben, úgyhogy szépen ki is pucoltak. Hát, ez már a végén molesztálásnak éreztem. Nem esett jól.

Utána megkérdezte a szülésznő, hogy szeretném-e megszoptatni a gyereket. Igent mondtam. Erre mondta, hogy ha mennék a későbbi szobámba, akkor szóljak, és kiment. Mintha még mindig tudnom kellene, hogy hogyan kell szoptatni, semmire nem is lehetne már a továbbiakban szükségem… Úgyhogy ennek az Évának a hozzáállásával egyáltalán nem voltam megelégedve. Remélem, csak azért volt ilyen lópokróc, mert rossz napja volt.

A dokibácsi utána és közben is viccesnek akart látszani, csak éppen lehet, hogy nem voltam vevő a humorára. Jobban értékeltem volna, hogy ha elhiszik, hogy ha kiküldtem az uramat, az nem véletlen volt, és tényleg érzem, hogy jön a gyermek. De, biztosan én voltam rossz lelkiállapotban, és túlságosan fölfújom a dolgot.

A csecsemőápolók és orvosok mind nagyon rendesek voltak. Amikor még Annamáriával voltam benn, akkor több időm volt a véleményalkotásra, mert ő nagyon besárgult, és egy hetet benn voltunk vele. Akkor a Csilla nevű csecsemőápoló nagyon lekezelően bánt velem, amikor a sárgaságról kérdeztem, illetve ő mutatta meg, hogy hogyan kell csecsemőt egyáltalán pelenkázni, fürdetni, stb. Akkor is eléggé kapkodósra sikeredett a bemutató, és a kérdéseimre egyáltalán nem válaszolt. Mártonnál viszont épp az ellenkezőjét tapasztaltam nála: nagyon kedves volt, és lecserélte a rózsaszín takarót, amit a kisfiunk kapott, meg szép kék ruhácskát adott rá J

Mártonnal 2 nap után hazamehettünk, mert szerencsére nem sárgult be annyira, hogy kezelni kellett volna – vagy inkább azért, mert még a nőgyógyászaton is szültek előző napon, mert annyira sok szülés volt az elmúlt 2-3 napban. Furcsa volt, hogy míg Annamária megszületése után legalább minden reggel kaptunk lázmérőt, most egyszer sem, és amikor rákérdeztem, visszakérdezett az ápoló, hogy lázasnak érzem-e magam, mert ha nem, akkor nem kell lázmérő… És ha mégis lázas vagyok?

A másik fő problémám az étel. Nem is az a része, hogy ehetetlen-e, hanem egyszerűen az, hogy nagyrészt olyan ételeket hoznak, ami egy kezdő szoptatós anyukának egyáltalán nem való. Ha enni akar az ember, akkor hozatni kell, mert különben hallgathatja a gyermek ordítását. Nem értem, hogy ez miért van így. Biztosan így olcsóbb az ebédrendelés…

Amit még tapasztaltam az az, hogy az Ági nevű szülésznőt a 2 nap alatt folyamatosan benn láttam (szó szerint éjjel-nappal). Aki szülésznőt fogadott, mind őt választotta (amíg a vajúdóban voltam). Nagyon kedves, figyelmes, és nem utolsó sorban észérvekkel magyarázó, türelmes szülésznőnek találtam. És ha kérdezett tőle más is, nem csak az, aki fölfogadta, annak is szívesen válaszolt, nem mondta sose, hogy nem ér rá, vagy nem tett úgy, mintha meg se hallotta volna a kérdést. A szülés utána pedig a szülők kaptak tőle puszit a gratuláció mellé. Nem tudom, hogy ez csak a jó marketing része-e, de nekem nagyon szimpatikus volt a hozzáállása.

Mindent összevetve, most nem voltam annyira elégedett a „kórház által nyújtott” teljesítménnyel, mint Annamária születésekor, de ez bőven amiatt van, hogy a szülést majdnem lekésték az illetékes kollégák és nem volt semmiféle gátvédelem. A hozzáállásuk pedig csapnivaló volt szerintem. Egyáltalán nem rajtuk múlt, hogy nem adódott semmi bonyodalom, és nem lett gátmetszésem, hogy az első mellre helyezés sikerült, stb. Természetesen nem tudhatom, hogy más kórházakban ezek a dolgok hogyan zajlanak, mivel csak a két gyermekem világrahozatalát tudom összehasonlítani.