A múlt héten el is kezdtem újra tejcsit adni. A vizsgálatokat már az előtte való héten elvégeztettem, mert akkor még Apahajó itthon volt, és egyszerűbb egyedül elmenni, mintha a 2 gyermeket cipelgeti magával az ember. Arról nem is beszélve, hogy egy két hetes gyermeket nem szívesen visz az ember különböző, betegeket ellátó intézményekbe.
A védőnői hozzáállás és tejadással kapcsolatos ismeretek totálisan és teljesen fatálisak és/vagy hiányosak. Ha valaki tejet akar adni, az a tejadók honlapján vagy telefonon tud érdeklődni, és sokkal jobban jár. Viszont a védőnőt nem lehet kikerülni, mert ő jelenti a tejadó állomás felé, hogy szeretne az ember tejet adni.
Tudtam már a terhesség során, hogy szeretnék tejet adni. Ezért megkérdeztem a védőnőnket, hogy nem lehetne-e 1-2 vizsgálatot hamarabb is elvégezni, hogy ne a két gyermekkel kelljen elmennem mindenféle orvoshoz. Egyértelműen nem volt a válasz.
Aztán kiderült, hogy legalább a HIV-szűrést el lehetett volna végezni (ami tőlünk a legmesszebb van), illetve a székletvizsgálatot is (bár, az esetben fizetős lett volna, mert nem tudta volna a tejesember elvinni). Mivel apahajó is eljött velünk,és közel van a Heim Pál Kórház a BMF-hez, egyúttal átvettem a diplomámat, amire valószínűleg sose leszek büszke. Eddig nem hittem el, hogy a PSZF jó iskola, de már érzem a különbséget. Erre legalább jó volt...
A tüdőszűrés 2000ft-ba kerül 30 éves kor alatt, amit nem térítenek vissza, úgyhogy gyakorlatilag az első liter tej ajándékba megy... azt hiszem, ezen még lehetne kicsit javítani...
A tejcsiért hetente háromszor szoktak jönni, most általában dél körül, ami azért jó, mert itthon vagyunk ilyenkor, mert mennek a gyerekek a délutáni alvás miatt. Amikor Annamáriával adtam tejet, nagyon rapszodikus volt, hogy mikor jön a milky man. Most egyelőre eléggé kiegyensúlyozottnak látszik a rendszer.
A felszerelés is előnyére változott. A tejes üvegek tetejére korábban majdnem koton vastagságú gumit kellett rátenni, ami nem nagyon bírta a gyűrődést, vagyis gyakran elszakadt. Most egy majdnem fél cm vastag gumit kell rátenni, és nem kell vele annyit vacakolni, mivel sokkal jobban megtartja alakját is. Aztán korábban a szájmaszk textilpelenka anyagból készült, több helyen lyukas rongy volt, most viszont eldobható/egyszer használatos maszkokat kaptunk, ami jóval bizalomgerjesztőbb.
Úgyhogy egyelőre sokkal elégedettebb vagyok a tejesemberek és az állomás hozzáállásával. Azt hiszem, ez az első pozitív dolog, amit észrevettem az ország egészségügyi ellátásban (leszámítva a fizetős tüdőszűrést, és hogy a háziorvoshoz is el kell menni széklettartályért, és naplószámos beutalóért).
A védőnői hozzáállás és tejadással kapcsolatos ismeretek totálisan és teljesen fatálisak és/vagy hiányosak. Ha valaki tejet akar adni, az a tejadók honlapján vagy telefonon tud érdeklődni, és sokkal jobban jár. Viszont a védőnőt nem lehet kikerülni, mert ő jelenti a tejadó állomás felé, hogy szeretne az ember tejet adni.
Tudtam már a terhesség során, hogy szeretnék tejet adni. Ezért megkérdeztem a védőnőnket, hogy nem lehetne-e 1-2 vizsgálatot hamarabb is elvégezni, hogy ne a két gyermekkel kelljen elmennem mindenféle orvoshoz. Egyértelműen nem volt a válasz.
Aztán kiderült, hogy legalább a HIV-szűrést el lehetett volna végezni (ami tőlünk a legmesszebb van), illetve a székletvizsgálatot is (bár, az esetben fizetős lett volna, mert nem tudta volna a tejesember elvinni). Mivel apahajó is eljött velünk,és közel van a Heim Pál Kórház a BMF-hez, egyúttal átvettem a diplomámat, amire valószínűleg sose leszek büszke. Eddig nem hittem el, hogy a PSZF jó iskola, de már érzem a különbséget. Erre legalább jó volt...
A tüdőszűrés 2000ft-ba kerül 30 éves kor alatt, amit nem térítenek vissza, úgyhogy gyakorlatilag az első liter tej ajándékba megy... azt hiszem, ezen még lehetne kicsit javítani...
A tejcsiért hetente háromszor szoktak jönni, most általában dél körül, ami azért jó, mert itthon vagyunk ilyenkor, mert mennek a gyerekek a délutáni alvás miatt. Amikor Annamáriával adtam tejet, nagyon rapszodikus volt, hogy mikor jön a milky man. Most egyelőre eléggé kiegyensúlyozottnak látszik a rendszer.
A felszerelés is előnyére változott. A tejes üvegek tetejére korábban majdnem koton vastagságú gumit kellett rátenni, ami nem nagyon bírta a gyűrődést, vagyis gyakran elszakadt. Most egy majdnem fél cm vastag gumit kell rátenni, és nem kell vele annyit vacakolni, mivel sokkal jobban megtartja alakját is. Aztán korábban a szájmaszk textilpelenka anyagból készült, több helyen lyukas rongy volt, most viszont eldobható/egyszer használatos maszkokat kaptunk, ami jóval bizalomgerjesztőbb.
Úgyhogy egyelőre sokkal elégedettebb vagyok a tejesemberek és az állomás hozzáállásával. Azt hiszem, ez az első pozitív dolog, amit észrevettem az ország egészségügyi ellátásban (leszámítva a fizetős tüdőszűrést, és hogy a háziorvoshoz is el kell menni széklettartályért, és naplószámos beutalóért).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése