A múlt héten már munkába álltam, ezért Évi egyedül maradt otthon Annamáriával és Mártonnal. Elég vegyes izgalmakkal tekintettel néztünk a dolgok elébe, mert nem nagyon tudtuk, hogy mire számíthatunk és hogyan lehet elbírni egyszerre a két gyerekkel.
Meg kell mondanom, hogy Évi egész jól viselte a hetet, annak ellenére is, hogy nyűgösebb napok száma nagyobb volt, mint a nyugodtabbaké. A hétvégén már én is jobban tudtam segíteni, és nem csak az esti fürdetésben és mosogatásban merült ki minden.
Szombaton elmentünk babaúszásra, ahol Évi és Márton még csak a partról szemlélte, ahogy Annamária próbál úszkálni. Ezt követően sikerült egy elég elnyújtott vásárlást tartanunk, ami után kaptunk két nyűgös gyereket. Annamária nagyjából akkora aludt el a kocsiban, amikorra hazaértünk, és ezt követően már elég nehéz volt rábírni az ágyban való alvásban... Ebből nem is lett több fél óránál. Évi ezt követően lement a gyermekkel játszani, én meg otthon maradtam házimunkát végezni. Volt mit csinálni...
Vasárnapra vendégeket vártunk. A szüleim és öcsémék jöttek aznapra, valamint Évi még meghívta apóst és mostohaanyóst. Mivel nem tudtuk előzetesen, hogy mennyi kaját hoznak anyukámék (120km-ről), ezért még csináltunk valamennyit. Én pl. csináltam még Tiramisut is. Erről utólag kiderült, hogy baromi egyszerű megcsinálni.
A lényeg, hogy rákészültünk a dologra, és emiatt szombaton sem volt pihenés. Még este 9kor is ezen ügyködtünk. Mint kiderült részben feleslegesen, mert Évi apja benyögte, hogy ők nem tudnak 2 előtt jönni, csak később. Remek... Nem tudom, hogy mi lehet a nyűgük, hogy gyakorlatilag egész nyáron kerülték a velünk való találkozást. Amikor Annamáriát is elvitték (főleg másoknak való bemutatás céljából), akkor is utána Mártonra rá sem néztek. Szegény Évi meg nagyon ideges és mérges emiatt... és persze még ott van mellette az állandó fáradtság is. Mindegy... felesleges rajta idegeskedni. (Azon viszont már annál inkább idegeskedhetek, hogy csütörtökön Évi a két gyerekkel elmegy egy fél napra Kecelre... Bátor...)
Remélem, hogy még 1 vagy maximum 2 hónap és nyugodtabb lesz az egész helyzet. Mivel már nincsen túl sok szabim, ezért Évinek ki kell húznia, ameddig csak bírja. Én meg próbálok segíteni, ahol tudok, még ha nem is nagyon látszik meg. Azt hiszem, hogy részemről nem igazán fogunk sehová mászkálni hétvégékén a következő hetekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése