2011/07/28

A 2011. júliusi, horvátországi nyaralásunk (a körülmények)

Nem is tudom igazán, hogy merre kezdjem a történetet, de azért jobb, ha szinte azonnal belevágok, mert még frissek az emlékeim a múlt heti nyaralást illetően. A többi eseményről pedig majd később írnék...

Előre is szeretnék elnézést kérni a képtelenségért, de mostanság igazán lusta vagyok a picasaweben közzétett képek frissítésére, illetve azok publikálására, ezért fogalmam sincsen, hogy a nyaralásunkról mikor lát valaki bármit is.

Idén nagyon úgy tűnt, hogy megyünk valahová, aztán mégsem. Évi az egyik barátnőjével eltervezte, hogy idén együtt elmehetnénk családostul Horvátországba nyaralni, aztán ebből a projektből elég hamar kiderült, hogy nem lesz semmi. Aztán szintén felmerült, hogy az én baráti társaságomból is elmehetnénk - szintén Horvátországba - közösen, de ez az elképzelés is hamvába holt. Pedig itt már Évi több éjszakás kutatómunkát végzett a szállást és a helyszínt illetően. Nagyon benne volt, hogy megyünk valahová.

Ahogy közeledett a nyár, egyre kétségesebb lett, hogy mennék bárhová is. Talán 1-2 nap balatoni hétvége jöhetett volna számításba, illetve 1-1 nap strandolás valahol. (Idén már egyszer sikerült elmenni strandra, és talán még egyszer szerenék elmenni valami vízi- vagy csúzdaparkba.) Az eseményeket tovább bonyolította Évi álláskeresési problémája, valamint egy érdekes próbálkozása, amiről talán most nem is írnék többet.

Aztán elkeztünk 2011. július 16-ához, amikor is egy szombati napon (amiről a terveim szerint majd bővebben is írnék egy másik dolog kapcsán) Éviben felmerült, ha már úgyis kiveszek 3 egész szabadnapot a következő héten, akkor elmehetnénk Horvátországba. Én erre azt mondtam, hogy miért is ne. Addig a pillanatig a másik lehetőség az lett volna, hogy Tihanyba megyünk Évi rokonaihoz, de ott annyira bizonytalan, de ugyanakkor macskaszőrben bővelkedő lett volna a szálláslehetőség, hogy inkább kihagytuk. Horvátország mellett szólt még az is, hogy nem tűnt sokkal drágábbnak, mint a Balaton.

Mondjuk azért ott volt a benzinköltség (két tankolás), az autópálya díjak (Magyarországon és Horvátországban), valamint a szállásköltség, ami belföldön nem lett volna annyi, főleg, hogy Évi rokonaihoz mentünk volna.

Meg kell mondanom, hogy asszonypajtás mindent nagyon gyorsan és ügyesen lerendezett a pár nap alatt. Mint említettem július 16, szombat volt. A következő napon hazautaztunk szüleimtől, majd Évi szálláskeresésbe kezdett. Miután kiválasztottuk a helyszínt, a következő napokban izgulhattunk a foglalásért, amit szinte az utolsó pillanatban meg is tudtunk tenni. Én még hétfőn és kedden keményen dolgoztam, míg Évi a szokásos napi teendőkön, valamint egy hirtelen beeső állasinterjún túl összekészülődött kellő mennyiségű élelemmel és utazásra szánt csomaggal.

Július 19-én, kedd este 10 óra magasságában utazásra készen álltunk, majd hajnali háromkor elindultunk Horvátország irányába. Meglehetősen eseménymentesen és megállás nélkül zajlott le a nagyjából 5 órás út, amikoris reggel 8-ra megérkeztünk a Senjben található szálláshelyünkre, amit a következő napokban a gyerekek csak "Káposzta utca" néven említettek.

Magáról a nyaralás napjairól majd egy külön bejegyzésben emlékeznék meg, de azért még ideírnék pár mondatot a hazaúttal kapcsolatban.

Vasárnap délben még a tengerben voltunk, majd egy gyors eső előli menekülés után már indultunk is haza. Az első szakasz elég izgalmasan telt, ahogy lassan kúsztunk fel a szerpentinen az autópálya felé. A mindent sötétbe borító viharfelhők, valamint az utat vízátfolyásokkal tarkító eső sokat nehezített a haladáson. Az ottani autópályát elérve azonban jelentősen javult előrejutásunk... egészen Zágrábig, ahol a fizetős kapu előtt 1 kilométerrel állt a sor. Miután innen lassan átvergődtünk a horvát szakasz meglehetősen gyorsan megvolt. A határátlépést követően a magyar autópálya a Balatontól okozott meglepetéseket... bár ezekre azért lehetett számítani.

Hallottuk, hogy a múlt héten végig rossz, esős volt az idő Magyarországon. Az M7-es Budapest felé vezető részén, a 70-es kilométerkőnél valami baleset volt, ami egy kicsit megfogta a forgalmat, majd 30km-rel a cél előtt újabb problémába ütköztünk, a szakadó esőbe, ami gyakorlatilat 30-50km/órára csökkentette az autópályán való előrehaladásunk. Törökbálintnál elhagytuk az autópályát, hogy majd Diósdon megtapasztalhassunk egy sár- és szemétfolyót a főúton. Meglehetősen ítéletidő jellegge volt a dolognak, de végül szerencsésen hazaértünk.

Mint említettem a nyaralásunk kint töltött napjairól majd részletesebben egy másik bejegyzésben írok.

Rodney Castleden - Felfedezések, melyek megváltoztták a világot

Apósom talán karácsonyra kapta ezt a könyvet valakitől és miután elolvasta elég jó véleménnyel volt róla. Ezek után én is úgy gondoltam, hogy elolvasnám, ha kölcsönadja. Kölcsönadta. Amiért hálás is vagyok neki.

Rodney Castleden elég izgalmas vállalkozásba fogott, ugyanis kísérletett tett arra, hogy egy könyvbe gyűjti a világ legérdekesebb felfedezéseit, napjainkig. Az író a felfedezéseken nem csak a földrajzi területeket, hanem rengeteg tudományos témát is érint. Persze mindenről nem írhatott, mert még egy ennél sokkal vaskosabb könyvbe sem fért volna bele, de azért igyekezett mindent megtennni.


Az 508 oldalas könyv első ránézésre elég száraz olvasmánynak tűnhet, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem az. A felfedezéseket kronológikus sorrendben felsorakoztató írás, egy-egy témát külön fejezetbe tesz, aminek során találkozhatunk egy, de tizenoldalas feltárásokkal is. Az író a sok - igen jól ismert tény mellett - apróbb meglepetést is tartogat, olyan ismereteket oszt meg velünk melyekkel nem biztos, hogy találkozhattunk iskolai tanulmányaink alatt.

Meg kell mondanom, hogy egy bizonyos alapműveltség bizony szükségeltetik a mű teljes élvezetéhez, valamint az sem árt, ha bekészítünk magunk mellé egy atlaszt is, mert elsőre nem biztos, hogy tudjuk merre van pl. Újfundland. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy a kémiából ismert alapelemeket mindenki tudja hová tenni.

Mint említettem, a könyv kronológikus sorrendben ismerteti a különböző felfedezéseket, mégpedig egészen az időszámításunk előtti 35000-től egészen napjainkig. Számomra főleg a könyv első része, a régmúlt idők voltak érdekesek, míg a 20. században megismerések kevésbé. Azonban meglehetősen megdöbbentő abba belegondolni, hogy a mai nap milyen tényeket veszünk alapvetőnek, amik például 50-100 évvel ezelőtt még gondolati szinten sem léteztek... vagy legalábbis nem voltak széles körben ismertek. Csodálatos látni, hogy mennyit képes változni a tudomány és ezzel változtatni az emberiség sorsának alakulásán.

Nem mondom, hogy a könyv minden oldalát egyformán élveztem. Az író igyekezett a lehető legolvasmányosabban közzétenni a szigorú tényeket, de bizony nem volt mindenhol elég gördülékeny. Bizonyos témákat talán túlságosan is kivesézett, de talán ezekkel csak azt akarta bizonyítani, hogy igazából mindegy, hogy miről van szó, ő mindenről akár több oldalas ismeretekkel is rendelkezik.

A könyv érdekes olvasmány lehet azok számára, akik érdeklődnek a földrajzi és tudományos felfedezések iránt és nem tartják elégségesnek korábbi ismereteiket, vagy éppen azokat frissíteni szándékoznak.

2011/07/27

Álomháború (Sucker Punch)

Mivel még elég frissen él bennem a megtekintés élménye, ezért egy külön bejegyzést szentelnék a filmnek.

Már az előzeteseket követően lehetett látni, hogy itt bizony valami iszonyatos látványorgiát fogunk kapni és a történet kevésbé lesz érdekes. Nos ez így is lett, bár lehetett volna másképpen is.


Az eleje egészen jól indult, sőt meglehetősen szívbemarkolóan. A Watchmenhez hasonló érzés, a zenék (talán túlságos) hangsúlyozása, a temetés jelenet, a lassú képsorok elég erős reményeket adtak a folytatással kapcsolatban. Azonban, amikor az intézetbe kerültek valami megtört, onnantól elszabadult egyfajta megállíthatatlan áradat, amely nem feltétlen a legjobb mederbe sodorta a történéseket. Bár az is lehet, hogy a helyszín nyomasztott és az volt, ami végig zavart...

Azt mondom, hogy nem túl könnyű követni a történéseket, hogy akkor most mi történik meg tényleg és mi csak álomvilág. (Valószínűleg a különböző fórumokon ezek miatt is kapta a rengeteg kritikát, konkrétan a leszarozást.) Persze az akcióorgiás részek egyértelműen nem valóságok, de például az intézetben nem lehetünk teljesen biztosak ebben. Az egészben a legbosszantóbb az, hogy az akciós részek egész jól sikerültek, sőt el tudnánk képzelni pár ilyen különálló filmet is.

Külön gondolatot érdemelne a befejezés is. Nem tudom, hogy sokan erre számítottak-e. Azt hiszem, hogy nincsen olyan - főleg férfi - néző, aki ne sajnálná a veszteségeket. Különösen nagy fájdalom a történet szempontjából befejezés...

A rendezőre olyan szinten nem lehet panasz, hogy adott nekünk elég sok látványos jelenetet, izgató ruhába bújtatott csajokat, melyek szinte minden fétist kielégítenek, de ugyanakkor egy kicsit széttördelt is az egész. Valahogy nem érzem azt a profizmust, mint a Watchmennél és ezt határozottan nem akarom egy ideig újranézni. Mondjuk az tény, hogy a 300-nál lényegesen jobban sikerült filmről van szó.

Néhány szóban néhány filmről 2011 nyarán - 2. rész

Az első részét már a múlt héten elkezdtem írni, de akkor nem tudtam befejezni. Mivel egyben sok és ömlesztett lett volna a dolog, ezért lett kettészedve. Lehet, hogy egy kicsit korán jön a második rész, de nem számít. Most van időm...


A szállítmány

Újra egy Antal Nimród film, ami nem is sikerült olyan rosszul. Igaz, annyira jól sem. Nem hiszem, hogy a rendezéssel, hanem sokkal inkább a karakterekkel, a színészekkel és a történettel volt gondom, és miattuk nem nagyon ájultam el a rablási kísérlet megfilmesítéséről. Sajnos ez is elég kiszámítható befejezést kapott.


A tolvajok városa

Ben Géza Affleck ebben a filmben nem csak főszerepel, hanem rendez is. Sajnos egy kicsit túl hosszúra sikerült rendeznie A tolvajok városát. Jobb lett volna, ha sikerül egy kicsit rövidebbre csapnia az egészet. Sokszoros csavarnak tekinthető, hogy amíg próbálod követni mi is történik, igazából egy bűnösnek szurkolsz, a rend védelmezőjével szemben. Ez nem biztos, hogy jó üzenet.


A tökéletes katona 3.

Jean-Claude Van Damme és Dolph Lundgren. Kell ennél többet mondani? Túl sok magvas gondolatot ne keressünk a filmben, még az utóbb említett szereplő nagyon filozófikus kedvében is van. A két akcióhősön sajnos bőven látszik a kor, de azért a retróérzés miatt szinte kötelező megnézni. Még akkor is, ha erősen zs-kategóriás valami lett ebből.


Száguldó bomba

A nyár - számomra - egyik kellemes meglepetése. Előzetesen csak annyit tudtam erről, hogy valami vonatos film, és valami olyasmire számítottam, mint pl. a Száguldó erőd, vagy valami túszdrámás baromságra. De miután többen mondták - a tartalom ismertetése nélkül -, hogy jó filmről van szó, ezért megnéztem. Tényleg jó film lett belőle. Nem lett túl hosszú, nem lett túl pátoszi, vagy cukormázas és szinte hihető, hogy hétköznapi emberekből lett hősöket látunk. Tény, hogy vannak benne azért baromságok is, de ezeket simán el lehet nézni. Még akkor is, ha megtörtént eseményeken alapul a történet.


A negyedik

Szinte az ismeretlenségből került elő ez a film és amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan fog a feledés homályába kerülni. A történetből elég hamar kiderül, hogy a bolygónkra érkező idegenek harcát láthatjuk, csak valahogy a film végéig nem sikerült rájönnöm, hogy a jó oldalnak beállított szereplők miért nem fognak össze a gonosszal szemben. Van még benne pár baromság, például kiaknázatlan jedi erők... Ha tehetitek, akkor inkább valami értelmesebb mozgóképes alkotást tekintetek meg, mint ezt.

Percy Jackson és az ölümposziak
Jaj. Amerikai tinédzser hősök, akikről kiderül, hogy a görög istenségek sarjai, tehát félistenek. Lehet egy ilyen alapfelállásból jól kikerülni? Lehetne, mégis esetünkben elég gagyin valósul meg minden. Nem mondom, hogy nem lehet rajta szórakozni és hogy nem repült el szinte észrevétlen a játékidő (ami szintén erős pozitívum), de valahogy kevés volt. Nem lehetett tudni, hogy mikor veszi magát túl komolyan a film és mikor nem.


Titánok harca
Ez pedig a másik görög mitológiás katyvasz. Igazán látványos, szórakoztató, és már-már a régi fantasy filmek hangulatát is idézi, ami miatt a következő része is feltétlelnül érdekel. Még akkor is, ha nem mondanám valami jó filmnek.

2011/07/18

Néhány szóban néhány filmről 2011 nyarán - 1. rész

Az utóbbi pár hétben lehetőségem volt néhány film megnézésére. Sajnálatos módon nemcsak az általános időhiánnyal történő küszködés miatt írok csak pár sort a megnézett mozgóképes alkotásokról, hanem azért is, mert több említésre nem nagyon érdemesek.


Ha moziban néztem volna ezen filmeket, akkor talán néhányról más lenne a véleményem, de az is inkább csak az újdonság varázsának, az aktuális nagy felhajtásnak lett volna betudható. Nos, akkor lássuk a továbbiakban, hogy miket is néztem mostanság.


A király beszéde (The king's speech)


Oscar díjas alkotás, de azt fejből meg nem mondanám, hogy ki vagy mi kapott díjat. Sajnálatos módon elmondható erre is, mint a többi Oscart nyert alkotásra, hogy nem szórakoztatásra, hanem díjazásra lett készítve. Volt pár vicces jelenete, de ugyanakkor hosszabb volt a kelleténél, nem pörgött eléggé (műfajából adódóan nem is pöröghetett), valamint néhol idegesítő volt a történet. Az egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem szerepelt benne Hugh Grant.


Szellemíró (Ghost writter)


Hamár brit politika, akkor inkább legyen a szellemíró. A film első fele elég érdekesen indul, aztán valahol a közepe felé van egy törés. Sajnos ott történik pár idegesítő momentum, ami az idióta befejezés csak tovább tetéz. Vagy talán van valaki, aki az utolsó pár percben nem sejti, hogy mi fog történni, amit plusz csattanónak szántak?


Ragadozók (Predators)


Ki ne ismerné a szériát? Lehet, hogy soha nem láttál korábban egy ragadozókat sem, vagy nem hallottál arról, hogy mit harcoltak ezek a lények a élienekkel, de akkor is sejted, sőt egyenesen tudod, hogy mire várhatsz. Én is csak a magyar rendező, Antal Nimród miatt néztem meg a Ragadozókat. Nagyjából azt kaptam, amit vártam, és nem volt semmilyen irányú csalódás. Sem rossz, sem jó. Felirható pozitívumként, hogy sikerült normális időtartamúra készíteni.


Machete

Végre, egy jó kis agyatlan film, ahol nem számít a gondolkodás és nem nagyon kell törődnünk azzal, hogy hol van logikai baki. A filmet amúgy is poénnak szánták a készítők, egy olyan főszereplővel, aki általában nettó 5 percnél többet nem szokott a képernyőn lenni. Itt most megpróbált élni a lehetőséggel, több-kevesebb sikerrel. Figyelem, a film számos helyen elég véres, brutális jelenetekben bővelkedik... Bár ezeket sem lehet teljesen komolyan venni. Külön poén, hogyha nem magyar hangon nézi valaki, akkor is lehet magyar hangot hallani az egyik részen. Vajon van ennek köze a filmben szereplő Antal Nimródhoz?

Zöld zóna

Az amerikaiak szeretnek propaganda filmeket csinálni a háborúról és az ott harcoló hős katonákról. A Zöld zóna sem teszi ezt másképpen, mégis egész nézhetőre sikerült. Bár számomra csak egyszer.

A Föld inváziója - Csata: Los Angeles

Az előzetesek alapján az idei legnagyobb durranásnak kellett volna lennie. De már akkor sejthető volt, hogy nem az lett, amit a készítők előzetesen kiadni akartak, amikor kiderült, hogy elég hamar meg fog jelenni dvd-n (főleg az 5-ös régióban). Ez is inkább a katonákról, a bajtársiasságról és az amerikaiak végtelen hősiességéről szól, mintsem a tényleges idegeninvázióról. Persze vannak idegenek is, harcok is, amikből nem mindig lehet eleget látni. Sajnos ez számomra az idei mozis év egyik nagy csalódása.


Ismeretlen férfi

Liam Neeson újra egy olyan filmet kapott, ahol Európában kell az igazáért küzdenie. Most már lehet, hogy örökre ráragadt az ez a fajta karakter. Külön pluszpont jár azért, hogy sikerült viszonylan normális hosszúra és elég pörgősre vágni.


Tron: az örökség

Megmondom őszintén, hogy az első Tronból már nem sok mindenre emlékeztem és számomra soha nem tartozott a kultikus státuszú filmek közé. Ezért nem is nagyon igyekeztem a második rész megtekintésével. A film ugyan elég látványos elemekkel büszkélkedhet, és - szerintem - elég jól sikerült az eleje, de utána az egész értelmetlenségbe és unalomba fulladt.


Csak a szexre kellesz

Voltam olyan buta, hogy esélyt adtam ennek az amerikai vígjátéknak. Egy ideje már nagyon ódzkodok az ilyen jellegű filmektől, de most mégis bepróbáltam. Talán csak Natalie Portman miatt. Mondhatni tipikus amerikai, bulizós-egyetemistás vígjáték, jó sok cukormázzal leöntve, és előre kiszámítható végjátékkal. Lehet, hogy ez valakinek bejön, de nekem nem.

2011/07/14

Stephen King - A setét torony 7. rész - A setét torony

Az előző részt követően egy újult erővel ugrottam neki ezen rész olvasásának. Egyértelműen nyugtatóbban hatott, hogy ez bizony vaskosabb adag, mint az előző rész.

Nem meglepő módon a történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A szétvált társak külön utakon igyekeznek megvívni saját harcukat, hogy a későbbiek folyamán újra csatlakozzanak. Legalábbis azok, akik még életben vannak... Magáról a könyvben lefolyó eseményekről nem is nagyon szeretnék többet írni. aki idáig eljutott az már úgyis a könyvből akar megtudni mindent. Vélhetően óvatosan lapozva, a mondatokat fejben megrágva, hogy minél tovább tartson az élvezet.


Stephen King bemutatja, hogy számtalan aspektusból is képes kegyetlen lenni. A véres szülés, Mordred és a Walter utolsó találkozása, néhány kedvelt karakter idő előtti eltávozása, Mordred összes összecsapása, Danillo jelenléte, valamint a befejezés.

Az olvasót szinte minden esetben az érdekli, hogy mit fog kapni a végén. Bár Stephen King felhívja a figyelmet, hogy nem az út vége a lényeg, hanem az odáig megtett út és hogy még van arra is lehetőség, hogy az adott pillanatban letegyük a könyvet. Nem tudom, hogy mennyien tettek volna így, ha már átrágták magukat korábbi hat köteten és lezáró darabból is már csak oldalak vannak hátra. Gyanítom, hogy senki.

Erősen az olvasótól fog függeni, hogy ezen töréspont után hová jutunk vagy mennyire vagyunk elégedettek, esetleg mennyire csapkodjuk a fejünket, hogy ennek a mocskos Kingnek bizony igaza volt, mert meg kellett volna állni . Mert bizony sikerült elég megosztó befejezést írni a könyvhöz, ami nekem meglehetősen tetszik. Gyakorlatilag más lezárási lehetőség nem is nagyon létezhetett, mint ez. Tökéletesebben nem nagyon lehetett volna elvarrni a szálakat, ugyanakkor a figyelmeztetés előtti oldalak nem kifejezetten az én tetszésem szerint alakultak.

Mint azt már korábban egy párszor hangoztattam, bár olvastam Stephen Kingtől könyveket, mégsem az írót a kedvencemnek. A setét torony sorozat elég sok mindent megváltoztatott ezen álláspontommal kapcsolatban. Nem hiszem, hogy a jövőben ugranék minden írására, de ha lesz még ezen sorozathoz kapcsolódóan könyv (igen, lesz, mégpedig 2012 tavaszán), akkor azt bizonyára a kezembe fogom venni. Valamint, ha lesz még olyan írása, amely kevésbé borzalmas, akkor az is kap egy esélyt nálam.

A setét torony sorozatban nálam Stephen King egy új oldaláról mutatkozott meg. Előjött a mesélő, aki nem csak a kegyetlen dolgok apró ábrázolására, érdekes jellemek megformálására képes, hanem arra is egy zseniálisan felépített történetfolyamot építsen fel. A setét torony sorozatba nagyon sokat tett magából az író, valamint többször húz párhuzamot saját életével, valamint írói munkásságával szemben. Ez, hogy mennyire jó, ki-ki maga döntse el. Én meglehetősen ezt is élveztem.

Összességében annyit tudok elmondani, hogy A setét torony könyvsorozat egy remekül megírt történet. Amelynek ugyan vannak hiányosságai, vannak benne hangulati hegyek és völgyek, de mégis zseniális egy alkotás. Bátran merem ajánlani olyanoknak is, akik nem szeretik Stephen King munkásságát, de azért mindenki készüljön fel valamennyi kegyetlenkedésre és borzalomra.