2015/08/26

James S. A. Corey - The churn

Több okom is volt James S. A. Corey Churn című rövid novellájának elolvasására. Egyrészt néha jó megtörni egy kizárólag stílus olvasását, másrészt már elég régen olvastam pár oldalnál hosszabb, összefüggő írást angolul.

A történet a Földön játszódik és igazából nem sok sci-fi elem van benne, akár az egész elmehetne egy egyszer gengszteres-bűnözős novellának is, ha nem tudnánk, hogy az Expanse (magyarul: Térség) könyvsorozathoz kapcsolódik. Szerencsére nem olvastam a Goodreads-es és egyéb értékeléseket/ismertetőket, így poén jobban ütött a végén, mivel igazából csak akkor derült ki, hogy kiről is szól The churn valójában.

A központi téma az, hogy hatalmas, összehangolt rajtaütést hajtottak végre Baltimore városában, főleg a helyi szervezett bűnözés megtizedelésére. A szereplők a "rossz" oldalon állnak, és azt követhetjük végig, hogyan próbálják elkerülni a lebukást. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, ha bekövetkezik az a bizonyos lebukás, akkor az milyen következményekkel járhat. Ebben a közegben ismerhetünk meg főleg egy bizonyos szereplőt, akit már korábban íródott, de cselekményben már előrehaladottabb Térség könyvekben szerepel.

A novella nem rossz, ugyanakkor nem is kiemelkedő. Ha a Térség sorozatból még korábban nem olvastunk részeket, akkor felesleges ezt is kézben venni, mert nem értenénk a lényeget. De ha olvastuk, akkor sem veszítenénk sokat ezen írás kihagyásával, ugyanakkor mégiscsak színesíti az egyik szereplő múltját, hátterét.

2015/08/19

Robert Jordan: A nagy hajtóvadászat (Az idő kereke II.)

A történet túl sokat nem pihen az első kötet óta. Hőseink próbálják magukat összeszedni Shienarban, ahol éppen jelen van az Amyril trón is.
 
Rand továbbra is megpróbálja elutasítani, hogy ő lenne az Újjászületett Sárkány, ezen felül még vivó- és illemleckéket is vesz Lantól, az őrzőtől. A viszonylagos idill azonban rémálommá válik. A börtönből megszökik Padan Faint, majd magával viszi Valere kürtjét és Mat tőrét is. Hőseink előtt így új feladat jelenik meg. A helyzetet bonyolítja, hogy a szereplők újra különválnak. A nők Tar Valonba tartanak, hogy ais sedai képzést kapjanak, és "csak" a fiúk indulnak a kürt nyomába.
 
Már rögtön a könyv elején kiderül, hogy Ba'alzamon, a Sötét Úr nem halt meg, vagyis nem teljesen, és vannak hívei a varázstudó nők között is. Ugyanakkor a többi hívei sem gyengültek és egyre komorabb lesz a helyzet. Minden út Tomafőre vezet...
 
 
A nagy hajtóvadászat tovább mélyíti a karaktereket. Már kevésbé volt olyan érzésem, hogy jól pofán kellene vágni Matet, vagy Randet, mivel kezdenek érettebben viselkedni. A női tagozatot viszont mintha kicsit ostobán kezelné Jordan. Elméletileg nincsen túl nagy korkülönbség a korábbi javasasszony és Egwene között, mégis olyan érzése van az embernek, hogy Nynaeve mintha az anyja lenne az utóbbinak.
 
Jordan megint elveszett párszor a részletekben és megint találni legalább 100 oldalt, amit nyugodtan ki lehetett volna húzni. Bár, ki tudja. A végén még lehet, hogy kiderül, hogy azok az oldalak is nagy jelentőséggel bírtak.
 
A nagy hajtóvadászat jobban tetszett, mint ez első könyv, de ugyanakkor lehetett volna feszesebb és néhány dolog túlságosan egyszerű megoldással bírt. Tetszett a könyv háromnegyedénél bekövetkezett fordulat és szerencsére az onnan változott helyzet lezárult még ezen könyvön belül. Maradok a folytatásra is.

2015/08/14

Gyermekkel a Gémklubban 2. rész

A szerdai Gémklub látogatásról szóló korábbi részben a könnyedebb játékokról írtam pár gondolatot, amiket valóban minden nehézség nélkül lehet játszani egy 10 év alatti gyermekkel. Ezen bejegyzésemben pedig azokról lesz szó, amelyek már nagyobb odafigyelést és stratégiát kívánnak.

Ciúb
Néhány hónapja Zoli ajánlotta Ciúb nevű játékot, mivel ez számára egy kellemes meglepetés volt kockás játékok terén. Én pedig most ezt vettem le először a polcról, mert gondoltam, hogy egy 10+-os játék jó lehet már elvileg egy 8 év körüli gyermeknek is. A játékot az a Tom Lehmann tervezte, aki ezen játék elkészülte előtt már dolgozott a Race for the Galaxy kockás változatán is, ezért talán nem tévedek sokat, ha erről azt mondom, hogy afféle melléktermék.

A játékban középre kikerül két sorba a játékos szám+1 mennyiségű kártyalap, amiket majd teljesíteni kell. A soron lévő játékos eldöntheti, hogy az egyik ilyen lapra ráteszi-e a korongját, amivel azt saját magának védetté teszi. Ezt követően dob a kockáival. A kapott eredményből legalább egyet félre kell tennie, a többivel pedig addig dobhat (és eltehet) mire el nem fogynak a dobási lehetőségei. A végső kidobott eredmény alapján elhúzhat egy kár

tyát, ha sikerült az azon lévő célt teljesíteni (és nem foglalja másik játékos).

Sok-sok színes kocka, de hol marad téma?
A játék addig tart, amíg elő nem kerül az utolsó lap, amit valakinek sikerül magának megszereznie (egy előtte sikeres lapfeltétel teljesítésével). Ezt követően meg kell számolni a lapokon lévő győzelmi pontokat és a legtöbbel rendelkező nyeri a játékot.

Ez elég egyszerűnek hangzik, de egy pár dologgal meg van bonyolítva a játék. Összesen 7 színben vannak kockák és mindegyik más tulajdonsággal bír. Van amelyiken csak páros, van amelyiken csak páratlan számok vannak. Ezen felül többön egyedi tulajdonságok is vannak. Van amelyikkel kocka cserélhető 1 v 2 másmilyen színű kockára, van amivel egy másik kocka dobásának eredménye változtatható tetszés szerint, van amelyikkel újra dobható egy kocka (kivéve a félretetteket), és van amelyiken halálfej található. Ez utóbbival többet nem lehet dobni a körben, azonnal félre kell tenni. Fontos, hogy az újonnan szerzett kockák csak a következő körben lesznek majd használhatóak.

Nekem tetszett a játék. Aránylag egész békés, de a másik elől be lehet foglalni kártyákat vagy olyan új lapot lehet lehúzni a teljesítettek helyére a felső sorból, amit a másik nem tud teljesíteni aktuális kockakészletével. Sajnos a téma nem volt túl erős és ezért egy kicsit száraz is volt a tartalom és Annamária egy kicsit elfáradt a végére, ezért igyekeztem úgy segíteni a döntéseiben, hogy minél előbb véget érjen a játék. Ez egy alapvetően egy kellemes, nem nagyon túlbonyolított, nem túl drága, nyelvfüggetlen társas, amit bátran merek ajánlani kezdő játékosok számára is. Nem is értem, hogy miért nem lett felkapottabb.

A kis herceg

Általános iskola 4. osztályában a rajztanárunk ebből a történetből olvasott fel (összevissza!) részeket, miközben mi rajzoltunk vagy festettünk. Akkor említette, hogy nem feltétlen a mi korosztályunknak íródott és talán nem vagyunk hozzá kellően érettek. Ezért is nagyon erőltettem akkor, hogy azonnal elolvassam, pedig akkor már túl voltam az összes Winnetou történeten és az akkor még vastagnak számító Egri csillagokon is. Pár évvel később került csak sor A kis herceg elolvasására, és meg kell mondjam engem annyira nem ragadott magával. Talán azért is, mert a rajzórákon már sok mindent előre lelőtt a tanárnő.


A kis herceg - Az én kis bolygóm nevű társasjátékkal szemben meglehetősen előítéletes voltam. Nem volt még lehetőségem korábban kipróbálni, de ennek ellenére sem értettem, hogy miért kapott Magyar Társasjáték díjat. A lányom unszolására végül ezt is kipróbáltam.

A játékban összesen mindenkinek 16 lapkát kell maga elé bolygó formában lehelyeznie. A kezdő játékos húz a játékosszámnak megfelelő lapkát, egyet kiválaszt magának és megmondja, hogy ki következzen. A lapokat mindenki leépíti a bolygójára. A következő kört azt kezdi, aki az előzőben utolsó volt.

Még három lapkát kell lehelyezni
4 fajta lapkát különböztetünk meg. Van bolygó közepe, bal- és jobb oldalra dőlő bolygóív (ezt szebben nem tudom körülírni), valamint célt meghatározó lapka. Ezen utóbbiak határozzák meg, hogy miért lehet a saját bolygónkon pontokat szerezni. Ilyen lehet rózsa, majomkenyérfa, lámpaoszlop vagy valamilyen állat után. Nagyon figyelni kell, hogy miből mennyi van, mert megszerzett pontjaink könnyen nullázódhatnak! Pl. ha három majomkenyérfát is tartalmazó lapkánk van, akkor azokat le kell fordítanunk fejjel lefelé, tehát azok után nem kapunk pontokat. A játékot az nyeri, akinek a végén a legtöbb pontja van. Kicsit gagyi megoldás, hogy a doboz hátlapján béna kartonkorongokkal lehet ezt jelölni, de van több játék, ahol még erre sem veszik a fáradtságot, csak bedobnak a dobozba néhány lapot és egy ceruzát.

A kis herceg nem egy rosszul sikerült társasjáték. Nem mondanám, hogy többet nem játszanék vele, de még mindig nem értem, hogy miért ez nyerte az adott évben a Magyar Társasjátékdíjat.

Machi Koro
Machi Koro, avagy "Apu, vedd meg
nekem a várost..."
Kellemes meglepetés volt, hogy egy újabb idei Spiel des Jahres díjra jelöltet próbálhattam ki. Zoli a saját példányát előttünk bontotta ki lányom nagy örömére, aki boldogan nyomkodta ki a kartonpénzeket a keretből.

A játékról előzetesen annyit tudtam, hogy egész jó kritikákat kapott, ugyanakkor erősen Splendor-szindrómás. Azaz 1, SdJ jelölt volt, de nem nyert, 2. elég lett volna a doboz ötöde is.

A Machi Koro-ban polgármestereket alakítunk, akik különféle gyárakat, termelő- és szolgáltató egységeket húznak fel a városban. A cél, hogy valaki minél előbb megépítse a 4 városi nevezetességét. 

A játék mérhetetlenül egyszerű. A soron lévő játékos dob 1 (vagy a későbbiekben akár 2 kockával is). A dobás eredményének megfelelő számhoz tartozóan keres a saját maga előtt lerakott kártyákon ugyanolyan számot, majd először a játékostól balra kezdve mindenki érvényesíti a kártyahatásokat. Ezt követően, ha a játékosnak van elég pénze, akkor vehet magának további lapokat, a 17 fajta kártyalapot tartalmazó piacról. Egy fajtából akár többet is, ha az nem lila színű lap.

A lapok színének nagy szerepe van. Ha kék színű a lap, akkor minden játékos körében érvényesíthető a hatás (pl. egy másik játékos 1-est dobott, akkor mindenki kap annyiszor 1 pénzt, ahány olyan lapja van, amin 1-es szám található). Ha zöld színű a lap, akkor a játékos csak saját magára érvényesíti a hatást (pl. 4-es dobásra kap 3 pénzt, minden 4-es számot tartalmazó adott lapja után). A piros lapok esetében más játékosok körében lehet a dobó játékostól pénzt szerezni. Míg a lila lapoknál elég sok pénzt lehet elbirtokolni egy kijelölt másik játékostól.

A városi nevezetességek elkészülte nem csak azért hozzák közelebb a játék végét, mert már kevesebbet kell belőlük megépíteni, hanem azért is, mert bónuszokat hozhatnak. Nem könnyű dönteni, hogy elköltsük a pénzünket valami olcsóbb dologra, vagy tartsuk meg a későbbi nagyobb értékű vásárlás reményében. Ugyanakkor ott a kockázat, hogy mire újabb vásárlásra kerül sor az összeset elveszítjük.

A tartalomhoz képest egy kicsit túlméretezték a dobozt.
A Machi Koro ezért talán egy picit gonosz játék, ahol elég sok múlik a kockadobásokon. Mégsem mondanám teljesen szerencsejátéknak, mert valamennyi döntés van abban, hogy milyen lapokat húzzunk el. A jelöléseket a játék során sikerült benéznem, mert amikor az amúgy 3 pénzt hozó lapnál, én alul a 2 pénz ikont néztem, így több körön keresztül a 3x3 pénz helyett csak 3x2-t kaptam.

Ez is kaphatna egy magyar kiadást, holott nem túl bonyolult megjegyezni a lapokat, vagy elégséges, ha egy valaki beszéli az adott nyelvet. Két dolog is elég bosszantó a játék kapcsán. Az egyik a doboz mérete, mint az korábban néztem is, a másik pedig az ára. Az angol nyelvű kiadás 20-30 dollár közötti áron kapható, míg a német már akár 15 dollárért is megvehető. 108 lap, két dobókocka, valamint néhány pénzjelző kartondarab.

2015/08/13

Gyermekkel a Gémklubban

Tettem otthon egy könnyelmű ígéretet 7,5 éves nagylányomnak, hogy egyszer elviszem majd a Gémklubba játszani. A 10 órai nyitásra érkeztünk és nagyjából délután 4-ig ott voltunk, miközben rengeteg játékot kipróbáltunk.

Köztük volt a Ciúb, A kis herceg - Az én kis bolygóm és a Machi Koro is, de ezekről majd a következő bejegyzésben írnék néhány gondolatot. Ezen írásban a kisebb, gyerekeknek szóló játékok kerülnek majd említésre.

Pihenésképpen ugyan játszottunk pár pálya Firkalandot, de a kifogyásig túlterhelt filctollakkal nem volt olyan jó móka, hogy sokáig folytassuk. A műanyag lapok tisztásához pedig ajánlott lenne egy kis 9x% alkohol beszerzése. Ezzel nagyjából le is tudtam a tegnapi nappal kapcsolatos negatív részt.
Ugyan Az elvarázsolt labirintus megvan otthon is, de Annamária szeretett volna vele játszani és legalább megtanítottuk Levinek (aki nem Balázs) is a játékot és kiderült, hogy 4 fővel is működik.

Rings up!
Az első nem ismert gyermekibb játék a Rings up! volt. A játékban mindenki felhúz egyik keze minden ujjára (kivéve a hüvelyujjat) 2-2 azonos színű karikát. Egy játékos középre felcsap egy lapot, amin valamilyen témára építve színes dolgok vannak rajzolva, rajtuk egy-egy számmal. A feladat, hogy a hüvelykujjunkra felhúzzuk a karikákat abban a színsorrendben, amit a felfordított lap jelez. Aki a leggyorsabban végez az nyer. A végső győztes pedig az lesz, akinek sikerül előbb 5 lapot megszereznie.
A játéknak van számos apróbb variánsa is (a karikák az asztalról szétszórva vagy toronyba rendezve kerülnek a hüvelykujjunkra, stb.), de nagyjából ez a lényeg mindegyiknél. Egész szórakoztató, könnyed játék. Ha valaki készítene a kártyák kiváltására mobilos alkalmazást, akkor akár befőttes gumikkal is lehetne játszani.

Szellemlépcső
Ezt követően jött a Szellemlépcső, ami egy egyszerű dobj-és-lépj játék, egy pici aprósággal megbolondítva. Ha az adott játékos szellemet dob, akkor a figurájára rákerül egy szellem. Ha már más játékoson is rajta van a szellempallást, akkor egy újabb szellem kidobásakor dönthet a játékos, hogy elcseréli egy másik játékossal a kiosztott, karaktert jelző korongját, vagy két szellem pozícióját felcseréli a táblán. Az nyer, akinek a végén aktuális saját bábuja ér először a célba. Ez is elég szórakoztató tud lenni (kettőt is játszottunk vele), nem csoda, hogy több év gyerekjátéka díjat is bezsebelt. Nagyon vicces tud lenni, mikor már sokadszorra cseréljük fel a pozíciókat és korongokat, mikor már nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy ki kivel van, de ugyanakkor az is elképzelhető, hogy valaki a játék végig nem dob szellemet és végiggyalogol a pályán. Mindenképpen ajánlott játék gyerekes családoknak, bár az árazása egy kicsit elijesztő lehet (ahogy a dobozon lévő német felirat is).

Csodapalota
Talán ez a játék tetszett legjobban Annamáriának. Nem található fent a BGG-n ez a Gémklubbos kiadvány, de talán csak azért, mert nem annyira társasjáték. A lényeg, hogy az egyik játékos kap adott számú és formájú fából készült testet (kockát, hasábot, toronyformát, stb.). Egy másik játékos pedig egy lapon készült rajz alapján igyekszik elmondani a másiknak mit is lát, és hogy az alapján mit építsen meg a másik. Ha az készen van, akkor meg kell fordítani a kártyát és ellenőrizni kell az eredményt. Itt lehetnek csúnya meglepetések attól függően, hogy vajon mit látott a kártyát ismertető a lapján és annak minek is kellett volna lennie a valóságban.


Ez egy igazán ötletes játék, ráadásul egy magyar tervezőtől. Nagyban segíti a térlátást, a formák felismerését és az együttműködést is, ezért akár oktatási céllal is jó lehet óvodákba, vagy alsóbb általános iskolai osztályokba. Valamint felnőtteknek is, mert vannak azért benne elég izgalmas feladványok is.

Rush Hour Shift
Az utolsó játékok egyikeként kipróbáltuk a Rush Hour Shift nevű játékot is. Ez a Rush Hour nevű logika játéknak a kétszemélyes, párbaj jellegű verziója. A lényeg, hogy az autónkat a pálya egyik végéből a másikba kell eljuttatnunk, az ellenfelünket megelőzve. Egymással szemben indul a két autó és az utat különböző egyéb jármű "torlaszolja el". Ezeket a Rush Hour szabályai szerint csak előre és hátra lehet tolni.
A kezünkbe kapunk 4 kártyát, amiből egyet kijátszhatunk, ha ránk kerül a sor. Ez mondja meg, hogy mennyit haladhatunk, vagy hogy eltolhatjuk-e a pályát. A lap kijátszását és az akciót követően húzunk egy újabb lapot a kezünkbe és jöhet a másik játékos. Meglehetősen egyszerűnek tűnő, logikai játék, amivel szintén jót lehet játszani.

Sztorikocka
Levezetésnek Annamária dobott párat a Rory's Story Cubes óriáskockás változatával és indulásunk előtt még elmondott egy rövid mesét a kidobott kockákból a kedves, szakállas, de mindenképpen szimpatikus Zolinak, hogy ne teljen szomorúan délutánja további része sem. Ebből nekünk a Voyages verzió van meg, ezért gondolta a lányom, hogy kipróbálná. És perszer azért is, mert valóban óriásiak a kockák. Amit nem is értek, mivel gyerekjátékról van szó, és egy felnőttnek is erős kihívás a kezébe fogni egyszerre az összes kockát, amikkel akár embert lehetne ölni. Vagy ha azt nem is, de egy sikertelen, asztalról ledobós gurítást követően az valószínűleg beleáll a padlóba.

Utólag is szeretnénk köszönetet mondani a játékismertetésekért és a végtelen türelmükért a két alkalmazott úrnak, Zoltánnak és Leventének.

2015/08/01

A Study in Emerald

Sir Arthur Conan Doyle megalkotta Sherlock Holmest, H. P. Lovecraft pedig szörnyekkel és Mérhetetlen Vénnekkel tömte tele nagyjából ugyanazt  korszakot. Neil Gaiman pedig gondolt egyet és összemixelte ezt a két világot egy - ingyenesen letölthető és olvasható - novella erejéig, aminek A Study in Emerald címet adta.

Mindezek tetézésére Martin Wallace játéktervezőnek éppen volt egy olyan játékötlete, amire rá tudta húzni a Neil Gaiman rövid történetét és így gondolódott ki A Study in Emerald névre hallgató társasjáték. Mindez végül -, gondolom a téma egyediségéből adódóan - egy Kickstarter kampány segítségével valósult meg.

Korábban volt már tapasztalatom a szerző - a szintén egy kitalált világra épülő - egyik társasjátékával, a Discworld: Ankh-Morpork nevűvel, ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit fog ajánlani a Study in Emerald. És már csak azért is, mert a Gémklubban tett látogatásaim alkalmával Balázs már máskor is ezzel szeretett volna játszani. A mostani szerdai alkalomkor ez is előkerült, zárójátékként.

Itt látszik a végeredmény
A környezetet már a bevezetőben vázoltam. A világot a Mérhetetlen Vének és ő alattvalóik uralják (Loyalist), akik ellen egy lázongó, a korábbi, szörnyek nélküli világot visszaállítani próbáló csoportosulás (Restorationist) szeretne minél hatékonyabban fellépni. (A zöld és lila színek használata miatt, itt is afféle tébolyult Fradi-Újpest meccs játszódik le a háttérben.) A játék elején mindenki megkapja a saját titkos szerepét, amit senki más nem tudhat, viszont a játék során idővel úgyis kiderül minden. A Study in Emerald több szempontból is nagyon érdekes játék, az egyik ilyen példa a játék végi győzelmi feltételek, ugyanis csak abból a frakcióból kerülhet ki a végső győztes, amelyikben nincs az amúgy utolsó játékos. Valamint úgy is meg lehet nyerni a játékot (az egyik oldalon), ha saját magunkkal végzünk. Az érdekes és káoszos megoldások miatt az is előfordulhat, hogy a játék 30 percen belül véget ér a másfél óra helyett.

Ez voltam én
A játék  működésében is nagyon egyedi. Zsolttal együtt nagyokat pislogtunk Balázs szabálymagyarázata közben, még úgy is, hogy nagyon jól, érhetően elmondott mindent. Kapunk 10 kártyát, amit pakliépítős (deckbuilding) mechanikával használunk és folyamatosan bővítünk. Egyszerre 5 lap lehet a kezünkbe, amikkel két akciót valósíthatunk meg, majd fel kell húznunk magunkat megint 5 lapra. Ha a húzópakliból elfogytak a lapok, akkor a dobópaklit kell újrakeverni. A lapokon használhatjuk a feltüntetett akciót, vagy a felső sarokban lévő ikonokat. Amik között van bomba a robbantásokhoz, pénz a kockavásárlásokhoz és kocka a befolyásszerzéshez. Egyszerre több lapot is kijátszhatunk egy akciónkhoz, ha pl. több kockát szeretnénk használni.

Lássuk az akciókat:
1. Befolyást jelentő kockákat helyezhetünk le. Ezt tehetjük adott városra (amiért városlapot kapunk), a városnál lévő kártyalapra. Ez afféle licitként működik, tehát ha egy utánunk lévő játékos ráhelyez kockát, akkor azt túl kell licitálnunk, ha magunknak szeretnénk.
2. Magunknak követelhetünk egy lapot. Ha a befolyáskockáink többségben vannak az adott helyen, amikor sorra kerülünk, akkor elhúzhatunk egy lapot. Ha városról van szó, akkor a város lap mellett pontot is kapunk, valamint miénk lesz a város is. A városok esetében nem lehetünk nyugodtak, mert a következő körökben mások visszaszerezhetik tőlünk.
A laphúzáshoz felhasznált befolyáskockák a Limbóra kerülnek.
3. Visszavehetünk befolyáskockát. A kijátszott kártyáinkon a kockajeleket használva befolyáskockákat húzhatunk vissza saját készletünkbe a Limbóról.
4. Vehetünk befolyáskockákat. Minden két pénz szimbólumért egy kockát vehetünk.
5. Használhatjuk a kártya akcióját. A rajta lévő szöveget érvényesíthetjük.
6. Ügynököt mozgathatunk.
7. Passzolhatunk

Ez itt a saját magát őrületbe hajszoló győztes
Ezeken kívül még több dolog történhet. Pl. felfedhetünk kettős ügynököt, felfedhetjük saját azonosságunkat, megjelenhetnek zombik vagy vámpírok. Itt is elég sok dolog van, amit figyelni kell és első játék során biztosan képtelenség átlátni mindent. Mindent nem is akarok és nem is tudnék elmondani, mert ennyi alapján talán már mindenki eldöntheti, hogy ki szeretné-e próbálni A Study in Emeraldot vagy sem.

Ez is jó, szórakoztató játék, egy kis káosszal megfűszerezve. Érdekes látni, hogyan működik egyszerre a többféle mechanika: a pakliépítés, a licitálás, a területszerzés, a titkos idenditások, valamint a valamilyen szintű összejátszás "csapattársunkkal". Ez sem egy otthonra megvásárlós játék, de biztosan játszanék még vele, ha lehetőség adódna rá.

Ui: A játékot már szinte csak aranyáron lehet beszerezni, de ha minden igaz, akkor jön egy újabb kickstarteres hadjárat, ahol a második kiadást lehet majd megszerezni. Az jó pár dologban el fog térni az első kiadástól.