2009/06/30

A klónok háborúja (The Clone Wars)

Mint említettem korábban, hogy Évi tanult meg tudtam nézni pár filmet. Nos ezt nem akkor néztem meg, hanem már jó pár hónappal korábban. Viszont a héten megnézett The Big Bang Theory sorozat egyik részében volt rá egy utalás, ezért gondoltam, hogy pár gondolatot csak írnék erről a meséről is.


George Lucas bácsinak teljesen elmentek otthonról... Már régebben is voltak nagy baromságok, elég csak a Holiday Special-ra gondolni (ehh, azért nem hittem volna, hogy google videóportálján meg lehet nézni). A korábbi animációs sorozat még teljesen rendben volt, ha eltekintek az idióta szögletes alakoktól (apropó, miért van az, hogy a Cartoon Network-ön olyan szögletesek a szereplők minden rajzfimben?), és sokan azt mondják, hogy a mostani sem olyan rossz. Nos, ennek lett volna a bevezetője, vagy egyesek szerint pilotja ez a moziba szánt epizód.

Annamáriával együtt kezdtük el nézni, de túl sok reményt nem fűztem hozzá. Általában, ha negatív érzésekkel ülök le valami elé, akkor mindig pozitívan szoktam csalódni. Sajnos most nem igazán csalódtam... pozitívan. Kaptunk egy kagyvaszt, egy nagyon gyerekire lebutítot valamit, egy kis lézershowal körítve. Aztán még ott voltak a hülye nevek... Szkájsrác... Most lehetne szidni a magyar névadókat, de az eredeti sem normális.

Azt hiszem, hogy SW rajongóként bőven elég volt egyszer átszenvednem magamat az egészen. Remélem, hogy a sorozat ennél csak jobb lesz. Vagy az is lehet, hogy túl öreg vagyok már az ilyen felfogású Star Wars műsorokhoz?

Tenerife, 6. nap

Tudom... Alaposan meg vagyok vele csúszva, és az emlékek is már eléggé elványodtak, hogy mi is történt azon napon.
Ezen a szép szerdai napon útrakeltünk az Autopistán, majd ott sorra hagytuk el a korábban látott településeket. Nem valami túl nagy a sziget, ezért viszonylag gyorsan körbe lehet rajta érni. Gyakorlatilag ez is volt a tervünk, ugyanis a GPS szerint elég "vastag" utak voltak ahhoz, hogy bepróbáljuk Tenerife körbeautózását, még annak ellenére is, hogy nem vezetett - még - körbe autópálya.

Származási hely: Tenerife

A napi fő állomásunk a Puerto de la Cruzban lévő Loro Parque volt. Előzetesen erről annyit kell tudni, hogy ez egy állatkertszerűség, ahol igen kiemelten foglalkoznak a különféle tengeri állatokkal. A sziget északi részén lévő város a sziget "esőerdős éghajlati övében található", amit a nap során néhány futózápor formájában meg is tapasztaltunk. Talán nem volt meglepő, hogy esernyőt és esőkabátot is árultak a park logójával ellátva. Ez utóbbit talán azért is, mert a különféle delfin-, fóka- és orca (gyilkos bálna) showműsorok esetében néha bizony kicsapták a vizet a tengeri állatok. Láthattuk, hogy a "splash zone" nem csak viccből van kiírva, mert bizony a gyilkos bálnák már csak viccből is lelocsolták a gyanútlan nézőket.

Származási hely: Tenerife

Az állatok láthatóan sokkal jobb környezetben voltak, mint a Budapesti Állatkertben. Ez annyiból talán nem is meglepő, hogy az időjárási tényezők - az esőt leszámítva - sokkal kedvezőbbek, mint nálunk. A parkban az említett állatok kívül még lehetett látni rengeteg madarat (pl. papagáj show is volt), majomféléket, pingvineket. A showműsorokon kívül és a ketreceken túl volt rengeteg akvárium, valamint egy mozivetítés is. Összességében elég tartalmas és jó szórakozást nyújtott a Loro Parque. (Készítettünk néhány videót is, amiből talán majd töltök fel.)

Származási hely: Tenerife

Annyit még megemlítenék, hogy a bejáratnál "twin ticket"-et vásároltunk, azaz nem csak ebbe a parkba való belépőt váltottuk meg, hanem a Siam Park-ét is (erről majd következő nap élménybeszámolójában lehet többet olvasni). Így sokkal kevésbé húztuk a szánkat a viszonylag drága belépőjegy miatt.

Származási hely: Tenerife

A visszaút kalandosabbra sikerült, mint az előzetesen Évivel gondoltuk, ugyanis a vastag utak közel sem bizonyultak olyan gyorsnak, mint arra számítottam. Kacskaringós hegyi szerpentinek vezettek az északi részről a nyugati part irányába, majd le dél felé. Elég hosszasan utaztunk míg végre megérkeztünk szálláshelyünkre, egy meglehetősen nyűgös Annamáriával.

2009/06/21

A TV szemete

Teljesen meg tudom érteni azokat a televíziós társaságokat, akik kimenekítik Magyaroszágról a székhelyüket. Ugyanis a jelenlegi törvényeink alapján elég magas summát kell befizetniük az állambácsinak, amiért cserébe a sugarázási jogukon túl szigorú felügyeletet és sarokba kötelezően elhelyezendő karikákat kapnak ajándékba.

Remekül megfigyelhető, hogy az egyik tévétársaságot követi a másik. Sokkal jobban megéri nekik inkább külföldre kihelyezni a székelyüket, és az ottani állami kasszába fizetni a kevesebb díjat. Mi ebből annyit vehetünk észre csupán, hogy eltűnt a sokat panaszolt piros és sárga karika, valamint kevésbé vágott az adott film. Sajnos azonban vannak más dolgok is, amik inkább negatív hatásként jellemezhetőek.

Nem is értem, hogyan mehetnek úgy a dolgok, ahogy jelenleg mennek. Lehetne szó a Maunika sóról vagy Józsibarátról, de ezt már mások taglalták. Sajnos, azonban ezen túl nem látnak. Először is ott van a tévéhíradó, amit a külföldi székhelyre települőknek nem kell kötelezően beilleszteniük a műsorukba. Soha nem értettem, hogy miért nincsen karika a híradók alatt, és miért nem piros 18-as. Olyan durva dolgokat mutatnak nap közben, amiket szerintem nem kellene. Mégis, soha nem büntetik meg őket. Pedig őket az ORTT felügyeli. A filmeket miattuk gusztustalanul meg kell szabdalniuk, hogy nem is értjük mi történt (bemegy az egyik szereplő az egyik képsoron, aztán a következőn kitolják a hulláját).

Azt hiszem, hogy öregszem, mert olyan dolgok zavarnak, amik korábban fel sem tűntek (vagy lehet, hogy valóban nem voltak ilyenek korábban). Nem tudom, hogy hol voltunk, ahol a hétvégén déltájban háttértévézés folyt. Közben arra leszek figyelmes, hogy lányok egy szál bugyiban sétálnak a képernyőn. Gratulálok a Cool TV-nek, aki ezt a műsorát rendszeresen vetíti a déli órákban hétvégén.

Tegnap néztem a Comedy Centralt, ahol viccesnek szánt átvezetők vannak. Olyan 5 óra magasságában volt az "Így jártam anyátokkal" sorozat szokásos hétvégi dózisa, miközben egyszer azt látom, hogy az csatorna rajzfilmes formában szétvág egy tehenet. Kapcsoltam tovább, a következő állomás az AXN Sci-fi. Itt meg valakinek a feje volt levágva (nem rajzfilmes formában), és közben a fej beszélt. Ezek után nincsen semmi szankció. (Bezzeg azt hiába várom, hogy a kábeltévék is sugározzanak egésznapos pornót.)

Maguk a műsorok nem idegesítenek, ugyanis a műsorújságoknak köszönhetően ezeket ki tudom szűrni. Tudom, hogy mit adhat egy nap közben összeveszítő só, tudom mi lehet egy Barátok köztben, tudom mikor kell nem odakapcsolni egy televíziós ajánlatra, ahol valami szemetet akarnak nekünk eladni. Azonban nem készülhetek fel arra, hogy egy film esetében mit vágnak ki, mit zúdítanak rám a reklámokban, vagy milyen ocsmányságot nyomnak az arcomba egy híradóban.

Spíler (Rocknrolla)

A film megnézése után komolyan nem értem, hogy mi volt a bajuk egyeseknek a magyar címmel, mikor az elég ötletes lett, és talán jobbat nem is találhattak volna rá. Na jó, ez talán túlzás, de akkor is jobb, mint az eredeti.

Aki már látott Guy Ritchie filmet az nyilván látja, hogy ez sem különbözik sokban a korábbi filmjeit. Gyakorlatilag ugyanazt kapjuk vissza, szinte plusszok nélkül. Voltak róla olyan vélemények is, ha a rendező többi filmjét már láttad, akkor ezt is.


A szereplők bemutatása tipikus, ahogy az a zenék is. Kár, hogy ez utóbbival akarja felpörgetni Ritchie a dolgokat és nem inkább a történettel. Bizonyára elfogyhattak a jó történetek vagy a forgatókönyvírók és ezért vette saját kézbe ezen elemek kivitelézését is. Nézzük csak meg, hogy mi is van ebben a filmben...

Először adott a helyi maffia, akinek első embere simán elférne a Keresztapában is. Az agyatlan tuskók inkább a hasonsszőrű filmek paródiájából ugranak be. Aztán kell egy (nem feltétlenül teljesen tisztességes) orosz milliomos, aki valamiért nekem úgy érződött, mintha a Chelsea tulajdonos ukrán milliárdos lenne. A lakása vagy irodája mögötti stadion erre az érzésre csak még jobban rájátszott. Aztán vegyük a helyi suttyó gengsztereket, és máris készen lenne a film. Persze azért fűszernek ott van a maffiavezér popikon, nevelt gyermeke, aki látszólag szétdrogozta az agyát, de mégis okos. Végül pedig ott van a sötétbőrű könyvelőnő, akinek az a dolga, hogy pénzt vegyen ki a cégből. Ezt a részét a filmnek annyira nem értettem, de valószínű, hogy Guy Ritchie nem közgazdász.

Persze maga a film jó szórakozást nyújt, ha nem akarunk nagyon elgondolkodni rajta. A dolgokat belendítő gazdasági ügyletek egy picit nevetségesek, és inkább csak úgy tekintsünk rájuk, mint egy pornófilmben a felvezetésre. A zenék jók és valóban felpörgetnek. A humor is egészjól működik, ugyanakkor nem kellene erőltetni az életbölcseletekként hangzó hosszabb mondatokat. Elég életszerűtlenűl hangoznak ezek olyan szereplőktől, akiknek valószínűleg be van szűkülve a szókincse.

Sokat lehetett nevetni a film közben, de sajnos túl hosszúra lett vágva. Volt, hogy az érződött elfogyott a zene és nincs több pörgés. Nyugodtan ajánlható megnézésre, mert bár van erőszak, az nem látszódik. Ajánlatos magyar szinkronnal megnézni, mert a valószínűtlen angol mondatok magyarul sokkal életszerűbben hangzanak.

2009/06/19

Túl a 300-on...

Észre sem vettem, hogy túl vagyok a 300. bejegyzésemen. Jó kérdés, hogy ezt a rengeteg energiát még mi másra fordíthattam volna. Vajon jobb lett volna, ha inkább mást csinálok blogírás helyett? Írhattam volna könyvet? Még mindig foglalkoztat a gondolat, hogy újra regényt vagy novellákat írjak, csak nem tudom megtalálni azt az ideális alkotói környzetet.

Sajnos, mindig olyankor támadnak a legjobb ötleteim és gondolataim, amikor nem vagyok számítógépközelben. Papírra írni kézzel meg büdös, és úgyis a kézzel írott dolgokat végül legépelném... tehát még úgymond haszontalan is. Blogírás meg annyiból jobb, hogy általában nem szoktam át- vagy újraolvasni az írásaimat és bennük a hibákat keresni, egy regénynél pedig az újraolvasás mindig újrafogalmazást is jelentett. Akárcsak a fordításaim esetében.

Szóval mi is lehetne az ideális környezet egy irodalmi mű létrehozásához? Amint írtam mindig rosszkor jön az ihlet. Közhelyes, de ilyen szituációk a fürdőkádban ülés, sétálás befelé a munkahelyre, vagy éppen hazafelé. Nem is beszélve az éjszakai plafonnézés közben támadt gondolatok, amikor néha szívesen kipatannék az ágyból, hogy azokat papírra vessem. Gyakran még előfordul, hogy egy ilyen remek gondolatokban bővelkedő este után reggel is megmarad a dolog, de valahogy idővel elenyészik, elvész. Mire le tudnám gépelni a gondolatokat, már nem marad más, csak egy üres váz, a puszta mondanivaló, vagy rosszabb esetben annak csak egy csekély része.

Sajnálatos okokból ezen több, mint háromszáz bejegyzés legnagyobb része is így született. Szellemi többletektől megfosztottan, érzelmektől soványan, és pusztán csak a számomra lényeges tartalmat kifejezően. Olyan, mint egy üres kagylóhéj, mely ugyan kivülről szép, de élet ugyanakkor nincs benne. Igazgyögy pedig pláne...

Azonban, ha már így meggurult nálam agymenés hülyeségektől hangosan dübörgő hengere, akkor megosztanék még valamit, ami talál nem csak számomra hasznos. Jelen blog begépelése közben az "így" szónál, szokás szerint az altgr (jobb oldalni alt) + j kombinációval írtam be az "í" karaktert. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy az ujjam rajtamarad az altgr gombon, és más érdekes kombinációt is elsajátítok. Mivel az IE7-ben is használok Google Toolbart, ezért az altgr-g billentyűkre a google keresősávba ugrik a kurzor, és oda gyorsan be lehet írni a keresendő kifejezést.

Mi lesz a F1-el?

Elég régen foglalkoztam már a Forma (vagy Formula) 1-el. Szerencsére az elmúlt két évad elég izgalmasan alakult, és az utolsó versenyekig nem lehetett tudni, hogy ki lesz a végső győztes. A két évvel ezelőtti kémkedési botrány végigkísérte az akkori évet, így egyáltalán nem csoda, hogy a végső győzelem nem az utolsó futamig első két helyen lévő McLarenes versenyzőé lett, hanem Kimi Raikonnen ölébe hullott.

Lehet, hogy politikai döntés volt a háttérben, és a két ezüst nyilas versenyző nem lehetett eleve világbajnok. De az akkori évben Hamilton és talán Alonso is jobban megérdemelte volna a vb címet, mint az év közben szürkébb finn. Aki csak tovább váltotta ki bennem az unszimpátiát azzal, hogy láthatóan magas ívben letojta, hogy a hétszeres világbajnok Schumacher segítene neki.

A következő évben már látható volt, hogy a korábbi sokszoros bajnok, német ex-versenyző inkább Massa-t preferálja a csapatnál. Kérdéses lehet, hogy emiatt volt-e gyengébb szezonja Kiminek, vagy valóban csak Massa erősödött meg ennyire. Mindenesetre elég érdekesen alakult a szezon végső futamja. Amerikai filmekbe méltó fordulat volt az egész verseny, de végül Hamilton megkapta az előző évben elvett vagy elvesztett világbajnokságot.

Massa barátunkat pedig lehet sajnálni. Részben a csapat inpontens döntései és működése miatt, részben pedig sötétbőrű brit miatt veszítette el a címet. Igazából mindent megtett, és ő is megérdemelte volna a végső trófeát, még annak ellenére is, hogy ő sem egy igazán világbajnok típus. Aztán a fogadkozásaiból idén nem lesz semmi, sőt ugye nagyon úgy néz ki, hogy F1-es bajnok már nem is lesz belőle... Itt most nem elsősorban a képességeire gondolok, vagy arra, hogy esetleg lecserélnék, hanem a jelenlegi állapotokra.

Az év elején nagyon ment a találgatás, hogy válság miatt mi lesz a csapatokkal. A Honda nagy meglepetést okozott, de ennél csak még nagyobbat Ross Brown és kicsiny csapata. A híres atomfizikus megcsinálta a tutit, és mintha csak arra várt volna, hogy a Honda kiszálljon a Forma1-ből. A semmiből a csapat az élre ugrott és mindent visz... Buttonról tudtuk, hogy jó pilóta, és én személy szerint nagyon vártam, hogy idővel bejöjjön neki a dolog, de az elmúlt szezonokban nagyon hozzászürkült a mezőnyhöz (ilyen még Webber és Rosberg is). Szerencsésen maga mellett tudhatja az ex-ferraris másodhegedűst Rubens Barrichello-t is, aki még mindig nem veszi észre, hogy nem rá számít a csapat. Idén már több olyan helyzet is volt, ami arra utalt, hogy inkább Button jöjjön be eléje, és még véletlenül se nyerjen. Persze elképzelhető, hogy idővel majd kap valami alamizsna győzelmet, de ennyi. Már az is meglepő, hogy idén még számoltak vele.

Úgy néz ki, hogy Gombjenő hozni fogja az idei évet, eddig szinte mindent bezsákolt, és nagyon jó cáfolatot hozott az idei teljesítményével arra, hogy jó ötlet lenne a legtöbb győzelmet szerző versenyzőt kinevezni világbajnoknak. Igazolta magát a részben Schumi elsöprő teljesítménye miatt létrejött 10-8-6-5-4-3-2-1-es pontrendszer. Meg kell becsülni a többi pontszerző helyet is, és viszonylag konstans teljesítményt kell nyújtani. Nem idegbeteg módon x futamon széthajtani az autót, ahogy az tette a mezőnyben lévő jelenlegi három világbajnok is a múltban.

Button a vezetésével már valóban valahogy a hétszeres világbajnok németet idézi, és emellett jobb nemzeti hőse is lehet a briteknek, mint a sötétbőrű Hamilton. Persze utóbbit is szeretjük, mert benne megvan a kellő Schumis agresszivitás, de nála még nincsen kiforrott intelligencia. Talán majd idővel...

Szépen eljutottunk a mai napig. Most mindenki azt várja, hogy Button csinálja meg az idei 7. győzelmét a 8-ból, és hozza a számára kötelezőt, az brit nagydíjat. Amit a F1-ben Silverstone-ban, az F1 bölcsőjében lehet, hogy utoljára rendeznek meg. Furcsak egy iróniája az életnek és a sportnak.

Gyakorlatilag erről az ex-reptérről indult az egész F1, de az elmúlt hetekben kiderült, hogy jó hosszú időre Donnington fogja megkapni a rendezés jogát, így itt sokáig vagy örökre nem lehet majd futam. Erre itt kiderül az is, hogy szakad a F1. A tradícionális csapatok nemcsak fenyegettek, hanem jövőre valóban elhagyják a FIA szériáját. A FOTA tagok, azaz a jelenlegi csapatok szövetségéből 8 csapat inkább egy saját bajnokságot indít jövőre.

Remélem, hogy a szervezés majd jól alakul, és láthatunk majd egy izgalmas bajnokságot, ahol nem lesz 100 és 40 millió fontos költséghatár. Kérdés, hogy a FIA sorozata életképes lesz-e. A jelenlegi F1 tagokból 2 ott indulhatna, bár lehet, hogy bennük is felmerül az átlépés vagy a végleges megszűnés gondolata. Jövőre három új csapat is csatlakozhatott volna, a nagyjából 10 új nevezőből, de kérdés, hogy ők így is meg akarják-e magukat méretni, és hogy a megsértődöttek vajon akarnak-e még indulni.

Nem lehet tudni, hogy jövőre mi lesz. Sikerül-e beindítani egy elitcsapatos szériát és mellette lesz-e Forma1 (ami igazából b kategóriásabb sorozat, mint a FOTA tagos). Mi lesz korábbi szerződésekkel és a közvetítési jogokkal? Azt hiszem, hogy rengeteg kérdés felmerül a jövővel kapcsolatban... Én mindenesetre izgatottan várom.

2009/06/17

A Concord nyelviskola magát járatja le?

A mai napon érkezett egy kéretlen reklámlevél (gyk. spam) a munkahelyi postafiókomba. Kibontottam, mert attól a nyelviskolától érkezett, amelyik a cégemnél vállalt oktatást. A levél tartalma egy picit megdöbbentett.

Előzetesen el kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok a tanárral. Ez eddig a legjobb azok közül, akik a cégen belül oktattak. Az iskola is biztos jó, de igazán figyelhetnének arra, hogy mit küldenek ki.

Jófejségből úgy döntöttek, hogy a reklámjuk mellé még küldenek egy szókincstárnak nevezett valamit is. Sajnos az előtte lévő szövegből nem derül ki, hogy ez mi is akarna lenni. Egyszerűen csak hozzá van dobva az előtte lévő íráshalmazhoz. Igényesebb lett volna, ha külön Word fileként csatolják, vagy valami átláthatóbb html formátumot alkalmaznak.

Az elején szerepelt egy összefüggő angolnyelvű írás, ahol bizonyos szavak meg voltak jelölve 1-től 31-ig. Ezt követően jött egy Vocabulary rész, ahol az előzőek 1-9-ig szerepeltek. Ebben a szakaszban a számozott szavaknak a szinonímája vagy magyarázata szerepelt. Már itt is voltak csúnya elgépelések pl. a "directed" magyarázata, "odered to, told to". Meg persze az érdekes magyarázatok "desert fighters" "people who can be good at wars". Esélyes... Béna sivatagi harcosok nem is lehetnek. Nagy kérdés, hogy miért csak 1-9-ig van, és nem 1-31-ig, valamint miért csúsznak egybe a magyarázatok a 4-et követően.

Egy picit furcsa az "Outside the box" cím fordítása is, ugyanis "A korlátok átlépése" nevet kapta. Aztán a szöveg fordítása is elég érdekesre sikerült. Tartalmilag még mondhatjuk rendben lévőnek, és azt sem süthetjük rá, hogy tükörfordítás, azonban a nyelvtani dolgok mellett nem mehetek el szótlanul. Nem hiszem, hogy a wahhabi népcsoportot nagy kezdőbetűvel kellett volna írni, mivel ugye a magyarokat is kicsivel kell kezdeni. Az indokolatlan vesszők és mondaton belüli szóismétlések mellett még sikerült gépelési hibákat is ejteniük "a alkirály".

Sajnos a továbbiakban sem javult a helyzet, mert indokolatlan vesszők sora következik. Olyan valóban létezik, hogy és előtt szereplhet vessző, de az elég érdekes, hogy itt mögötte is.

A fordítást követően még van egy Extra Vocabulary rész, ahol a "direct" szó szinonímái vagy magyarázatai találhatóak. Mondjuk itt nem látom a koncepciót, ahogy a végső Synonyms and Antonyms részben sem. Hasznosságuk ugyan van, de valahogy kicsit kuszának tűnik az egész.

Dobálhatok köveket a nyelvstúdióra, mivel én magam is szoktam hibázni. Helyesírásilag és fordításügyileg is, de itt ugye egy olyan szöveget küldtek volna, amivel az iskolájuk fényezése lett volna a cél. Sajnos ez nem sikerült... Ha nem lennének jó tanáraik (is), akkor azt hiszem, hogy nem őket választanám nyelvtanulásra.

2009/06/09

Babbancshelyzetek így június elején

Évi ma járt orvosnál, és a dokibácsi most is mindent rendbetalált. Tovább nyomozták a gyerek nemét, de még nem jutottak konkrét eredményre. "Antennát" nem láttak, de heregolyókat igen. Hogy is van ez? Mindegy, megint úgy érzem, hogy majd csak akkor derül ki, ha kibújik a gyermek. 50% az esély mindenre...

Aztán mostanában megint jön mindenki azzal, hogy túlságosan lent van Évi hasa. A doki mondta, hogy ez sem probléma... csak a hasizom nem tartja fent a gyereket. Messze menő következtetéseket ebből sem kell levonni. És abból sem, hogy az orvosbácsi megint azt mondta, hogy a feje lefelé van. A legutóbbi szülés előtt ugye azt mondták, hogy ez sem jelent sok mindent, mert még az utolsó pillanatokban is átfordulhat. A kibújás időpontját most augusztus 20-24 közé lőtte be a fehérköpenyes, de ha fiú, akkor ugye úgyis késni fog (megint egy hülye közhiedelem).

Annamáriáról nem is tudom, hogy mit mondhatnék el. Folyamatosan fejlődik, újabb dolgokat csinál, amelyek ugye apróbbak, és napról napra fel sem tűnnek. Mindig tanul valami újat, vagy van neki új szokása, esetleg szórakozása. Nem lehet mellette unatkozni... Igazából, ha nem alszik, akkor gondoskodik róla, hogy elfoglaltak legyünk.

Hogy ne legyen olyan sivár ez a bejegyzés, ezért beszúrnék ide egy képet, ami az AH-s Sportnapon készült.

2009/06/08

Legendák 2

Néhány hete fejeztem be a Robert Silverberg válogatásában a Legendák 2 kötetet. Az első könyvben is igazán remek írók művei szerepeltek, de a folytatásban sikerült még további remek írók alkotásait bemutatni.

Előzetesben lenne néhány szavam a könyvről. Az Alexandra-tól vettem meg, ráadásul elég szép kedvezménnyel. Ezért talán nem kellett volna meglepődnöm, amikor a papírcsomagolásból egy olyan könyv jött ki, amin egy Auchan logós ármatrica azt mutatta, hogy a könyvet már kilós akcióban is szerették volna eladni. A borító egy picit viseletesnek tűnt, de szerencsére a belső lapok már egy új könyv benyomását keltették.


Elsőnek Terry Pratchett Korongvilága került bemutatásra. A tenger és a kis halak című alkotásban a fantáziavilág boszorkányai kerültek terítékre. Megmondom őszintén, hogy ez alapján elég nagy kedvet kaptam Pratchetthez. A korábban tőle olvasott művektől nem voltam annyira elájulva, de a rövid kis történet nagyon a helyén volt. Ugyan még most is olvasom a Mágia fényét, de már alig várom, hogy valami boszorkányosat olvassak inkább tőle.

Ezt követte az összeállítást készítő szerző Majipoor világa. Robert Silverberg A Hetedik szentély című irománya egész jóra sikerült. Furcsa egy világ, ahol a messzi űrből érkezett idegenek a nomádabb körülmények között is használják a fejlett technika néhány vívmányát. Az könyvben szereplő rövid történet egy nyomozós kaland volt, amin nagyon jól szórakoztam.

George R. R. Martint azt hiszem, hogy be sem kellene mutatnom. Silverberg azon éppen ezen fáradozik, hogy megismertesse a Tűz és Jég dala fantasyfolyam világát A kóbor lovag történetén keresztül. A mester ezen írása után nem kaptam volna túl nagy kedvet vaskos könyveihez (amiket most újra kiadtak az Alexandránál), mert csak egy átlagosnak mondható lovagregényt kapunk, szinte várható csattanóval. A sok lovag és család felsorolásánál pedig csak kapkodni tudjuk a fejünket, és azt sem tudjuk, hogy ki kivel van. A történet azonban elég olvasmányos lett, és mindenképpen megérte elolvasni.

Szintén tartalmazott enyhébb sci-fi utalásokat Anne McCaffrey: Pern futára című írása is, amely Pern világát szándékozott bemutatni. Talán a válogatáskötetből ez a mű tetszett a legkevésbé. Az írónő ugyan szépen és olvasmányosan ír, de valahogy a történet annyira nem fogott meg, és igazából nem is nagyon tudtam hová tenni. Egy picit annyiban hasonlított GRRM írásához, hogy itt sem voltak igazán fantasy elemek, és csak egy középkorinak tűnő világ került bemutatásra.

Robert Jordan-ről és Az Idő Kereke fantasy-hömpölyegről már elég sokat és sokhelyen hallottam, de igazából még nem találkoztam írásával. Valamint, mivel tudtam, hogy több könyvről van szó, ezért esélytelennek láttam belekezdeni a dologba. Az új tavasz című írása rengeteg kérdést felvetett. Látszik, hogy egy összetett és bonyolult világról van szó, amit elsőre nem is olyan könnyű megismerni. A részletek között itt is majdnem elveszett a tartalom. Eseményeknek azonban nem voltam híján, de egy ilyen rövid történet alapján nem tudnám megítélni, hogy szeretnék-e Robert Jordant olvasni.

Összességében a könyv jó beruházás volt. Sikerült jót szórakoznom, illetve sikerült más fantasy írókat is megismernem. Az első kötettel együtt mindenféleképpen ajánlott!

Felhők közül a nap

Két hete sikerült egy viszonylag régebbi filmet elővenni és megnézni. Ez pedig az 1992-ben készült "Felhők közül a nap" című alkotás lett, Michael Douglas-szel, Melanie Griffith-el és Liam Neesonnal.

Annyi személyes kapcsolatom van a filmhez kapcsolódóan, hogy még valamikor a középiskolás éveim alatt akartuk megnézni iskolamozikeretében, aztán a salgótarjáni Apolló mozi sajátosságainak köszönhetően többször is megszakadt a szalag és volt néhány kényszerpihenő is. Mivel bejárós voltam, ezért nem akartam a későbbi busszal hazamenni, és inkább otthagytam a filmet, és hazamentem. Nagyjából 15 évet vártam arra, hogy megtudjam a végét...


A történet szerint Linda Voss (MG) egy olyan amerikai kém titkárnője lesz, aki nem beszél németül. Ő írja/fordítja a leveleket, valamint néhány "kihallgatáson" is részt vesz. Közben beköszönt a háború, Ed Leland (MD) pedig nemsokára keményebb küldetéseket kap, és otthagyja a nőt, akibe mellesleg szerelmes is lett. Elég sok idő telik el, amire újra találkoznak, és az események végül olyan mederbe folynak, hogy a nő Berlinbe jut, ahol személyesen is megtapasztalhatja a helyi borzalmakat. A küldetés menet közben egy kicsit félrecsúszik, és a nő helyi rokonainak megmentése sem igazán úgy alakul, ahogy azt előzőleg tervezték.

A film nem egy mai darab, de még meg van benne az a feszültség, ami izgalmassá teszi. Nem igazán valami nagy durranás, és a maga idejében sem volt az. Azonban elég jó szórakozást nyújt a háborús filmek kedvelőinek, mégha nem is az akciódúsabb területeken játszódik.

2009/06/07

Eperlekvár kaland

Úgy történt, hogy Évi szerdán szólt hazafelé vegyek ki készpénzt egy automatából, mert epert rendelt, és majd holnap valamiből ki szeretné fizetni. Ugye a kártyát nem lehet lehúzni a zöldséges fogai között, de ha le is lehetne, akkor azzal a kívánt hatást biztos nem lehetne elérni.

Mikor hazaértem, akkor Évi izgágán kérdezte, hogy ugye vettem ki pénzt, mert már most megjött az eper, és akkor leszaladni érte. Odaadtam neki a pénzt, ő pedig úgy tett, ahogy mondott.

Amíg leszedte az eperszárakat, én addig előkészítettem a terepet, elmosogattam, stb, aztán a végén még segítettem egy kicsit neki leszedni a szárakat. Közben azért kiderült, hogy Évi nem nagyon érdeklődött utána neten, hogyan is kell elkészíteni a lekvárt, ezért még volt néhány perc guglizásom. Kiderült, hogy mindenhol az 1kg gyümölcshöz 60dkg cukor arányt kell használni. Innentől az elkészítési módozatok változatosak voltak, ezért próbáltunk egy kicsit a saját fejünk után menni.

Hadba állítottuk a bébimérleget, ami 20kg-ig tökéletes digitális mérleg is egyben. A főzőedényzetekkel egy kicsit gondban voltunk, ugyanis nincsen óriásfazekunk. (Itt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem is szeretnénk kapni senkitől ugyanis nem tudnánk hová tenni.)

Feltettem a gáztűzhelyre az első adagot (nagyjából este 7 óra lehetett), vártam, hogy egy kicsit összeessen, majd valamennyi levét leöntöttem, ugyanis gondoltam, hogy ezzel meggyorsítom a főzési folyamatot. Ezt követően pedig elővettem a botmixert és leturmixoltam az anyagot. Vissza a tűzhelyre, majd főzés tovább. Közben, ahogy esett össze az egész újabb eperadagokat pakoltam hozzá, és hadba állíttunk egy másik főzőedényt is. Mivel ez kisebb volt, itt nem öntöttem le a levét, csak a turmixolást végeztem el.

Időközben az is kiderült, hogy több fronton is gondban állunk. Nem igazán volt üvegünk, amibe tehettük volna, de itt rábíztuk magunkat a szerencsére, valamint a szekrény tetején lévő bébiételes üvegekre. A nagyobb probléma az volt, hogy nem volt elég cukrunk, és szalicilre is szükségünk lett. Ezért este 11kor leszaladtam a Tesco-ba, és csináltam egy rövid bevásárlást.

Mikor visszaértem a lekvár már javában köpködött, ezért úgy gondoltuk, hogy itt már nem tesszük pihenni a lekvárt, hanem végigcsináljuk. Fél egy magasságában beleraktuk a lekvárt, és hagytuk, hogy újra elérje a köpködési fázist. Igazából nem tudtuk, hogy milyen sűrűnek kell lennie, de a kiszedés során már látszott, hogy eléggé az lesz, és még talán túlságosan is. Nagyjából hajnali 2 körül sikerült kiszednünk az utolsót is üvegbe. Szerencsére ebből is pont volt elég.

Egy kicsi üvegben lett egy pici maradék, amit másnap meg tudtam tesztelni. Úgy tűnik, hogy talán túl kemény lett, de ettől függetlenül ehető dolgot sikerült csinálnunk. Talán már legközelebb ügyesebbek leszünk.

Megszakítjuk híreinket: Annamária bilibe...

Tegnap este a fürdés előtt szokásos módon pucérkodott egy fél órát a kisasszony. Ilyenkor mindig közelben van a bili és serényen biztatjuk, hogy üljön rá, ha pisilni kell. Tegnap azt veszem észre, hogy fogja magát és ráül, majd valami koppan. Igen... sikerült a keményebb kimentet belepakolnia a bilibe. Biztatás nélkül... Azonban a pisilést még mindig jobb szereti állva csinálni. Remélem, hogy azért idővel megtanulja jelezni, ha valahogy ki szeretne magából engedni magából, és rá fog maj idővel szokni a bilire.

2009/06/04

2009/06/02

Superhero Movie

Miért van az, hogy mostanában az amerikai szórakoztatóipar vígjátéknak szánt filmek gyanánt csak fost tud magából kitermelni? Az még talán valamennyire érhető, hogy nagysikerű(?) filmek parodizálásából jól lehetne működni, de nem megy a dolog. Túl erőltetett az egész. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára jó, amerikai vígjátékot.

A film alapvetően a Pókember szálat követi, vagyis azt tekinti a fő vezérfonálnak. Aztán az össze-vissza csapongás során még az X-men filmek hősei is megjelennek. Elég nagy katyvasz lett az egészből... sajnos szokás szerint.

A történet szerint a született vesztes sulis srácot egy iskolai kirándulás során megcsípi egy génkezelt szitakötő. Egyáltalán tud csípni egy szitakötő? Hősünk fokozatosan ráébred, hogy neki bizony speciális képességei lettek. Közben persze megjelent egy főellenség is, aki örökéletre tör, mások halála útján. Közben a Szitaköcsög (ilyen nevet is kapott) sorra csinálja a hőstetteket, próbál magának fotósállást szerezni, és persze a kinézett nőt is meg akarja magának hódítani.

A film tele van ökörséggel, amiken nem nevetni, hanem inkább sírni lehet. Nem tudom, hogy összesen ötször sikerült-e igazán felnevetnem. Borzasztó...


Annyit még meg kell említenem, hogy a képen lévő szereplők nagy része csak elég kevésszer szerepel. Azt nem tudnám megmondani, hogy sajnos vagy szerencsére.

Csillagkapu CSK1 - Stargate SG1

Eddig nagyon méltatlanul mentem el a dolog mellett, pedig csak végignéztük azt a 10(!) CSK évadot. Nem volt gyenge menet...

A film egy nagyon remek alapötlettel indított, majd a végére sajnos eléggé ellaposodott. Sokkal több volt benne. Hasonló lehetett a gondolatmenete a sorozat kiötlőinek is, ezért úgy gondolták, hogy nekiugranak. Végülis mi baj lehet belőle?

Mikor először láttam a sorozatot, akkor eléggé meglepődtem. Gyanútlanul lapoztam a műsorújságot, ahol láttam, hogy a TV2 Csillagkapu néven egy sorozatot kezdett el sugározni a szombat délutáni műsorsávban. Kíváncsian kezdtem el nézni, és először eléggé megdöbbentem, hogy nem Kurt Russel alakítja O'Neillt , hanem a MacGyverként ismert Richard Dean Anderson. A részek alapján azonban sikerült eléggé megkedvelni, ahogy a többi karaktert is.


Emlékszem, hogy elég bosszantó volt, amikor véget ért az első évad és nem értettem, hogy mi van. Akkoriban még nem volt mindenki sorozatjunkie, és így én sem voltam egészen a szezonok fogalmával, valamint azzal sem, hogy a TV2 miért szünteti meg csak úgy hipp-hopp az egészet. A szombat délutáni műsorsáv amúgy sem nagyon kedvezett nekem, ezért valahogy elmaradtam a sorozat nézésével.

Később nekiláttunk Évivel Csillagkapu Atlantist nézni, ami egész szórakoztató volt. Azt hiszem, hogy már vagy 2 évadot is megnéztünk, amire úgy döntöttem, hogy talán ideje lenne az "alapsorozatot" is elkezdeni. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, még azok ellenére is, hogy mindegyik évadban bőven akadtak "kitöltőnek" szánt epizódok is.

Aztán persze a 10 évadban akadtak a sorozatban szép mozgások is. A főbb szereplőkből volt, aki eltűnt bizonyos időkre, majd később visszatért, de olyan is, aki szépen kiíródott, és csak vendégszereplőként jelent meg újra. Furcsa volt az egyes évadokban főszereplőként látni a korábbi "Parker Lewist" (Corin Nemec), valamint a két Farscapes (Csillagközi szökevények) főszereplőt. Igazából csak Samanta Carter (Amanda Tapping "Tap") és Teal'c (Christoper "Indeed" Judge) karaktere volt állandó, bár bizonyos részekből ők is hiányoztak. Érdekes volt még Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) figurája is, aki nem igazán tudta, hogy mikor és hogyan is szeretne szerepelni a nagy Csillagkapu-univerzumban.

Azt kell, hogy mondjam ez a 10 évadnyi SG1 remek szórakozást nyújtott, csak sajnos az utolsó évadokra eléggé hanyatlott a dolog. Látszott, hogy sok újat már nem igazán tudnak hozni, és kiégett a sorozat. Nekem a replikátorok és az Ori szál is már egy kicsit erőltetett lett, valamint az is érezhető volt, hogy az Asgardokkal sem igazán tudnak mit kezdeni. Aztán a végére megoldódott minden, és hogy még boldogabbak legyünk még 2 dvd-re megjelent filmet is kaptunk. Bár ezek annyira már nem hiányoztak. Azonban elég nagy ritkaság úgy befejezni egy sorozatot, hogy maradt igazából függőben dolog, és nincsen hiányérzetünk.

Most éppen Stargate Atlantis sorozat utolsó évadát nézzük, még van hátra 8 rész...