Úgy történt, hogy Évi szerdán szólt hazafelé vegyek ki készpénzt egy automatából, mert epert rendelt, és majd holnap valamiből ki szeretné fizetni. Ugye a kártyát nem lehet lehúzni a zöldséges fogai között, de ha le is lehetne, akkor azzal a kívánt hatást biztos nem lehetne elérni.
Mikor hazaértem, akkor Évi izgágán kérdezte, hogy ugye vettem ki pénzt, mert már most megjött az eper, és akkor leszaladni érte. Odaadtam neki a pénzt, ő pedig úgy tett, ahogy mondott.
Amíg leszedte az eperszárakat, én addig előkészítettem a terepet, elmosogattam, stb, aztán a végén még segítettem egy kicsit neki leszedni a szárakat. Közben azért kiderült, hogy Évi nem nagyon érdeklődött utána neten, hogyan is kell elkészíteni a lekvárt, ezért még volt néhány perc guglizásom. Kiderült, hogy mindenhol az 1kg gyümölcshöz 60dkg cukor arányt kell használni. Innentől az elkészítési módozatok változatosak voltak, ezért próbáltunk egy kicsit a saját fejünk után menni.
Hadba állítottuk a bébimérleget, ami 20kg-ig tökéletes digitális mérleg is egyben. A főzőedényzetekkel egy kicsit gondban voltunk, ugyanis nincsen óriásfazekunk. (Itt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem is szeretnénk kapni senkitől ugyanis nem tudnánk hová tenni.)
Feltettem a gáztűzhelyre az első adagot (nagyjából este 7 óra lehetett), vártam, hogy egy kicsit összeessen, majd valamennyi levét leöntöttem, ugyanis gondoltam, hogy ezzel meggyorsítom a főzési folyamatot. Ezt követően pedig elővettem a botmixert és leturmixoltam az anyagot. Vissza a tűzhelyre, majd főzés tovább. Közben, ahogy esett össze az egész újabb eperadagokat pakoltam hozzá, és hadba állíttunk egy másik főzőedényt is. Mivel ez kisebb volt, itt nem öntöttem le a levét, csak a turmixolást végeztem el.
Időközben az is kiderült, hogy több fronton is gondban állunk. Nem igazán volt üvegünk, amibe tehettük volna, de itt rábíztuk magunkat a szerencsére, valamint a szekrény tetején lévő bébiételes üvegekre. A nagyobb probléma az volt, hogy nem volt elég cukrunk, és szalicilre is szükségünk lett. Ezért este 11kor leszaladtam a Tesco-ba, és csináltam egy rövid bevásárlást.
Mikor visszaértem a lekvár már javában köpködött, ezért úgy gondoltuk, hogy itt már nem tesszük pihenni a lekvárt, hanem végigcsináljuk. Fél egy magasságában beleraktuk a lekvárt, és hagytuk, hogy újra elérje a köpködési fázist. Igazából nem tudtuk, hogy milyen sűrűnek kell lennie, de a kiszedés során már látszott, hogy eléggé az lesz, és még talán túlságosan is. Nagyjából hajnali 2 körül sikerült kiszednünk az utolsót is üvegbe. Szerencsére ebből is pont volt elég.
Egy kicsi üvegben lett egy pici maradék, amit másnap meg tudtam tesztelni. Úgy tűnik, hogy talán túl kemény lett, de ettől függetlenül ehető dolgot sikerült csinálnunk. Talán már legközelebb ügyesebbek leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése