2017/09/25

Royals

A Békés megyében és Békés városban tett "kalandozásom" során még egy játékot kipróbálhattam Kisqqcsék ideiglenes otthonában. Ez pedig az egy órán belül lejátszható Royals volt.

A játékban a 17. században járunk és nagyobb nemesi házak bőrébe bújhatunk bele. A célunk az, hogy minél nagyobb befolyást szerezzünk az adott régiókban, majd a játék végén elmondhassuk, hogy mi lettünk Európa urai.





Ez a játék sem túl bonyolult, a doboz szerint már 10 éves kortól ajánlható is, akár gyerekek részére. Nekem egy kicsit a Ticket to Ride és főleg a Thurn und Taxis játékokra hasonlított, amit a későbbiekben majd ki is fejtek. (Most ránéztem ezen utóbbira, és látom, hogy ugyanaz a személy felelős a grafikáért is.)

Bal oldalt a térkép, középen az ország kártyák,
a jobb szélen pedig a cselszövés kártyák láthatóak

A játék előkészületeivel nem fárasztanám az olvasóimat. A www.boardgamegeek.com oldalon megtalálható a szabály, akár magyar nyelven is, aki jobban szeretne elmélyülni a játék részleteiben. A lényeg, hogy mindenki megkapja a saját színéhez tartozó fakockákat és a kezdő kártyalap mennyiséget, majd sorban mindenki a következőket teheti, kötött sorrendben:
1, Először kártyát húz. Ezen akció keretében vagy elhúz 3 országkártyát, ami történhet közvetlenül a húzópakli tetejéről, vagy az elején felfordított lapokbók, vagy pedig 1 országkártyát és 1 cselszövéskártyát. Itt arra kell figyelni, hogy a kör végére maximum 12 ország- és 4 cselszövéskártya lehet a kezünkből. A kör során ugyan ezen korlátokat túl lehet lépni, de a kör végére el kell dobnunk annyit, hogy a limiten belül maradjunk.
2, Másodszor jön a kártyák kijátszása. Ez csak egy választható lehetőség, nem kötelező. Ezen akcióban elfoglalhatunk egy szabad pozíciót a játéktáblán. Ennek során eldobunk a pozícióhoz szükséges lapmennyiséget a kezünkből, majd egy kockát leteszünk a 17. századi Európát ábrázoló térképre, majd még egyet a kapcsolódó nemesi ranghoz vagy címhez. Ugyanis minden városban különböző nemesi rangokban szerezhetünk befolyást.
Ha egy olyan pozíciót szeretnék megszerezni, amit már valaki elfoglalt, akkor oda be kell adnunk egy cselszövés kártyát is pluszban.

A játéktábla jobb alsó sarkában láthatóak
a területbónuszok lapkái
A játék három korszakon át folyik. Egy korszak akkor ér véget, ha már a húzópakliból nem tudjuk feltölteni a felfordított lapokat. Ilyenkor ellenőrizzük, hogy adott nagyobb régióban kinek a befolyása a legnagyobb és ki ott a második helyezett, és ez alapján megkapják a lapkabónuszokat. A játék a 3. ilyen korszak végén ér véget. Akinek a végén a legtöbb pontja lesz, az nyer. Bónusz kapható, ha az egyes régiókban minden városban jelen vagyunk, vagy ha az összes nemesi ranggal sikerült befolyásokat megszereznünk, stb.

És, hogy miért is hasonlít az elején említett két játékra? Itt is felfordított kártyakészletből húzhatunk, vagy a pakli tetejéről. Itt is azonos színű lapok gyűjtésével és azok lehelyezésével kerülhetünk közelebb a győzelemhez, mint a Ticket to Ride játékok esetén. Ugyanakkor a lapkabónuszos megoldás nekem nagyon a Thurn und Taxisból köszön vissza.

Ezért főleg ezen két játék kedvelőinek merem bátran ajánlani ezt a könnyedebb családi játékot.
A játék nem rossz, máskor is szívesen játszanék vele, a családnak is megmutatnám, de valahogy nem érzem beszerzésének szükségét a korábban felsoroltak mellé.

2017/09/24

Firefly: The Game

A napokban volt 15 éve, hogy egy éves útjára induljon a Serenity űrhajó a Firefly című sorozatban. A sorozat rajongói tudják, hogy hiába kaptunk a TV-képernyőn keresztül valami zseniálisan újszerűt vissza, sajnos a TV-csatorna nem kért a folytatásból és elkaszálásra került. Később ugyan a rendezőnek még sikerült egy mozifilmet is hozzáadni az univerzumhoz, de sajnos mozgóképes formában lezárultak Malcom Reynolds kapitány kalandjai.






Bármennyire is hihetetlen, egy dinoszaursz
a kezdőjátékos jelölő
Azonban ezzel nem teljesen ért véget a sorozat, ugyanis nem csak képregények formájában kapott folytatást, hanem számos társasjáték feldolgozás segítségével is újra élhetjük a kalandokat. A nyár végén úgy alakult, hogy újra Gyulára tévedtünk egy nyaralássorozat kapcsán, ezért lehetőségem nyílt megint találkozni Kisqqccsal, feleségével Évával és Molnár Pali barátommal. Mivel Battlestar Galacticát nem akartak játszani, ezért maradt egy másik sci-fi a Firefly: The Game.

A Vörös nap rendszerben éppen 2 hajó is tartózkodik
Nos, kezdjük ott a dolgot, hogy nem kispályás előkészületekkel indultunk neki az űrbéli kereskedelemnek és csempészésnek. Házigazdánk ugyanis szinte minden kiegészítővel rendelkezett a játékhoz, ezért az alaptérkép helyett egy akkora playmat került kiterítésre, ami alig fért el az asztalon.

Miután a játéktérre felkerült minden jelző és műanyagtárgy, majd mindez körül lett pakolva kártyákkal, kiválasztásra került egy forgatókönyv, ami a játék célját jelölte. Ezt követően tudományos alapokon űrhajót és vezért választottunk, majd neki is kezdtünk a több órás szállítmányozásnak.

A játék lényege, hogy a forgatókönyv kártyán lévő dolgokat teljesítsük. Ezek eléréséhez fontos, hogy bizonyos dolgokért elmenjünk A pontba, ahol felvesszük azt rakományként (legyen az élő vagy élettelen), aztán szállítsuk el B pontba, majd vegyük fel érte a jutalmat. Ezt a mechnizmust jelölik pick-and-delivery néven. Ez mondjuk nem hangzik túl izgalmasan, de mivel a játék a Firefly univerzumában játszódik, ezért mégsem vált unalmassá több órát követően sem. Szerencsére a kezdő küldetést sikerült 3-4 órán belül befejezni...

Az én hajóm sajnos nem a Serenity lett
A játék igazából nem túl bonyolult, ha az ember megismeri az alapokat. Mikor valaki sorra kerül, akkor 2 akciót hajthat végre, amiknek egymástól különbözőnek kell lenniük, ugyanakkor azokat tetszés szerinti sorrendben megtehetik.

Csak a szokásos... hajó, ha nem jó poén.
Az első a repülés. Ennek során választani lehet, hogy csak át akarunk sunnyogni egy egységnyit az egyik szektorból a másikba és ezzel semmit nem kockáztatunk, vagy pedig teljes lökettel indulunk az ismeretlenbe. Ennek során üzemanyagot kell elégetnünk (ha még nincs olyan fejlesztésünk, ami nem igényli az üzemanyagot), majd szektoronként találkozás kártyákat húzni. Ennek során lehet az, hogy nem történik velünk semmi, vagy éppen valaki megállít és valami kellemetlen dolog következik be, amit valahogy meg kell úsznunk, vagy elszenvedni a káros következményéket. A térképen ugyanis nem csak mi mozgunk, hanem a Szövetség és a Fosztók hajói is, akik súlyos problémákat okozhatnak csempész... izé, legális szállítmányozási feladataink közepette.

A következő akció a vásárlás. Itt vehetünk üzemanyagok, hajó alkatérészeket, felszerelést vagy legénységet.

A harmadik akció az ügyletelés. Ez arról szól, hogy vállalhatunk új munkákat, vagy éppen eladhatunk árut vagy csempészárut valamelyik ügyfelünknek. 

Szerencsére sikerült a leggyorsabban annyi pénzt összekeresked-
nem, amivel leghamarabb megnyerhettem a játékot.
A negyedik lehetőség a munka. Itt egyszerűen szerezhetünk 200 pénzt, vagy pedig megpróbálhatunk teljesíteni egy küldetést. Ez utóbbihoz rendelkeznünk kell a küldetés szükségleteihez, valamint ezt követően ki kell fizetnünk mindent a legénységet is. Nem olyan könnyű gyorsan nagy pénzt szerezni.

A játék legnagyobb szépsége a hangulata. Szinte a Joss Whedon teremtette világban találjuk magunkat, ahol a különböző kártyákon találkozhatunk a sorozat kisebb és nagyobb szereplőivel. Ez a nagyon egyedi hangulat teszi igazán nagyon élvezetessé a játékot. Valóban úgy érezhetjük magunkat, hogy mi vagyunk Whedon Han Solójának, azaz Mal kapitány bőrében, ahol nagyon kell figyelnünk azt, hogy elkerüljük a Szövetség figyelmét és a Fosztók kegyetlen támadásait.

A játék nagyon tetszett és egy remek élménnyel lettem gazdagabb... És nem csak azért, mert nyertem is.

A végére azért írnék pár negatívumot is. A játék nagyon elhúzódhat. Mi papíron a legrövidebb forgatókönyvet választottuk, de nem tartok kizártnak egy 8-10 órás szeánszot sem. Sőt, elméletileg annyira belefeledkezhetnének a játékosok a partiba, hogy csak utazgatnak, felfedezik a játékot és közben nem teljesítik a küldetéseket. Ez akár a végtelenségig is elnyújthatná az egészet. A játék maga nem tűnik túl bonyolultnak, bár lehet, hogy elnéztünk néhány szabályt. Ugyanakkor nem is annyira szigorú, mert a lényege pont az lenne, hogy a Firefly/Serenity sorozat/filmek világát át adja és ebben a résztvevők remekül érezzék magukat. Éppen ezért is merem csak azoknak ajánlani elsősorban, akik életében nagy űrt hagyott a tévés kaland megszüntetése.


2017/06/14

Century: Fűszerút

Idejét sem tudom már, mikor fordult elő, hogy hazahoztam egy játékot és még aznap sikerült vele játszani. Ráadásul kétszer is.
Miután láttam Tom Vasel videóját a játékról, valamint kellő módon utánaolvastam, megint előjött a "KELL" érzés, és ezt követően tényleg azon voltam, hogy meglegyen a játék. Az már csak erős plusz, hogy a Piatniknak köszönhetően magyarul sikerült beszerezni a Century: Fűszerutat
A játék célja

A játékban fűszerkereskedőket alakítunk, akik a 4 féle (fahéj, kardamom, sáfrány, kurkuma) fűszerekkel és kereskedőkártyákkal való ügyleteléssel a legtöbb pontot igyekeznek megszerezni. Ehhez a játék végére pontkártyákkal, érmékkel és (nem sárga) kockákkal kell rendelkeznünk.

A játék szabályai

Alapvetően teljesen családbarát játékról beszélhetünk, ami már csak abból is érződik, hogy 1 db kartonlap jelenti a szabályt. A doboz kinyitásakor egy kicsit tanácstalanul szemlélődtem, hátha még van valami szabályszerű a dobozban, de nem volt. Ennyi helyre könnyedén elfért a Century: Fűszerút szabálya.

Az előkészületek résszel nem fárasztanám az olvasóimat, hanem rögtön a játékosok lépéseit ismertetném. Szóval a soron lévő személy a következők egyikéből választhat:

1. Kártya kijátszása
A játékos a kezéből egy lapot maga elé helyez, majd érvényesíti a kártya hatását. Ez a hatás a kijátszott kártya típusától függ. Ha ez a kereskedőkártya egy fűszerkártya volt, akkor a lap bal felső sarkában lévő fűszereket kapja meg, ha fejlesztéskártya, akkor a lapon jelzett kockák számával megegyező fűszerfejlesztést hajthatunk végre, ha cserekártya, akkor a felül jelzett fűszereket tudjuk cserélni a nyilat követő fűszerekre, a jelzett arányban, viszont a rendelkezésre álló fűszereink mennyiségében.

2. Kártyaszerzés
A kereskedőkártyákat a játék elején felfordított hat lap közül húzzuk. A legbaloldalibb kártya ingyen van, míg a mellette lévő már 1 kockánkba, az ezt követő 2 kockánkba, stb. kerül. A lényeg, hogy az elhúzott kártyától balra lévő lapokra rá kell helyeznünk egy tetszőleges színű kockánkat. Ha az elhúzott lapon van kocka, akkor azt megkapjuk a saját készletünkbe. Az elhúzott lap a kezünkbe kerül, míg az elhúzás helyét fel kell tölteni a tőle korábban jobbra lévő lappal és az összes többit szintén jobbra kell egy hellyel tolni. A hatodik helyre pedig értelemszerűen a pakliból új lapot kell húzni.

3. Pihenés
Ha nem tudunk semmilyen számunkra hasznosnak tűnő akciót végezni, akkor "pihentethetjük" magunkat, ami azzal jár, hogy a korábban kijátszott összes lapot visszavesszük a kezünkbe.

4. Pontszerzés
A játék előkészületeinél kihelyezett 5 pontkártya közül húzhatunk tetszőlegesen, ha tudjuk teljesíteni a szükséges feltételt. A legbaloldalibb lapért még elhúzhatunk egy aranyérmét, ha a mellette lévő vesszük el, akkor pedig egy ezüstöt.  A többi helyről szerzett pontkártyáért nem jár plusz pénz. Az üres helyet itt is fel kell tölteni a maradék lapok jobbra tolásával.

Sajnos ezek a pontkártyák nem hozták meg a győzelmet
A játék egészen addig tart, amíg  egy játékos elhúzza az 5. pontkártyát (2-3 játékos esetén a 6-at). Ezt követően még mindenki befejezi az aktuális kört. Értelemszerűen az már nem jön, aki az adott körben a játék végét kiváltó játékos előtt következett. Ezt követően jön a pontszámolás. Itt figyelembe kell venni a begyűjtött pontkártyákon szereplő értékeket, az arany (3 ponr) és az ezüst érmék (1 pont) után járó pontokat, valamint minden nem-sárga kockáért járó egy pontot. A legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer.

Pedig ez egy nagyon jó lapnak tűnt a stratégiámhoz
(3 zöld fűszert cserél 3 barnára)
A játék valami zseniálisan egyszerű. Sokan biztos a fejüket verik falba, hogy miért nem ők találták ki. De ugyanakkor az is lehet, hogy más formában már létezett, csak nem állt mögötte ilyen ügyes hírverés. Mindenesetre a játék itthon betalált, mert élvezte a közel 8 éves fiam és 10 éves lányom is. Sajnos még a feleségemnek nem sikerült prezentálni, de hamarosan erre is sor kerül.

Bármennyire is egyszerű a szabálya, amit korábban említett gyermekeim olyan 5 percen belül elsajátítottak, mi mégis beleszaladtunk abba a hibába, hogy az első játék során rossz volt a fűszerek értékének sorrendje. Erre nem árt figyelni: sárga - piros - zöld - barna. A kétoldalas játékszabály kapcsán először azt hittem, hogy a tényleges szabály hiányzik, vagy csak egy viccről van szó, de tényleg ennyi a szabály. Ami - szerintem - teljesen jó.
 
Mindezidáig kerültem, de elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsam a Splendorral. Több helyről jött a vélemény, hogy Splendor-gyilkos a játék, és valóban, bizonyos tekintetekben nagyon hasonlóak egymásra. Mindkettő egy könnyedebb családi játék, amit nagyon könnyen meg lehet tanulni és szeretni. A Fűszerút is nagyon kevés témával rendelkezik, itt is csak kockaszíneket váltunk át másikra és matekozunk, de ugyanakkor ez nagyon jól működik. Mindkét játék sokkal kisebb dobozban is elfért volna. Itt kell megemlítenem azt is, hogy látszólag egész remek inzertet kapunk, de hamar kiderült, hogy a nagyméretű kártyák így is kiesnek a tartójukból. Ha valaki kártyavédőzni szeretne, az valószínűleg kukázza majd az inzertet.

...nem is annyira jó.
A jónak tűnő inzert...




















Ha a Fűszerút nincsen ilyen jól összerakva tartozékilag, akkor lehet, hogy nem lennék ennyire elragadva. Azonban a magyar kiadásban is kapunk a magyar szabály, a kártyák, a színes fakockák mellé nagyon hangulatos tálkákat és fémpénzeket. Sajnos a játszószőnyeget nem, azt külön kellene beszerezni.

Negatív és pozitív oldal:
- túl nagy doboz,
- a nagyméretű kártyák kilógnak az inzertből,
- alapban nem jár a playmat (játszószőnyeg),
- picit magasnak tűnő ár,
- ez egy sorozat első darabja,
- nincsen orkok, goblinok és egyéb fantasztikus lények,
+ látszólag remek inzert,
+ remek tartozékok: tálkák és fémpénzek,
+ rövid, érthető és egyszerű játékszabály,
+ a "még akarom játszani" érzés.

Összességében egy nagyon jó játékról van szó, ami megfelelt a várakozásoknak és érdemesnek találtatott a beszerzésre. Ugyan van pár apróbb hibája, de ezek nincsen kihatással a játék nyújtotta remek hangulatra.

A Century: Fűszerút a Játékmester Társasjátékboltból érkezett a gyűjteményembe.

2017/03/19

Cry Havoc

A református, az evangélikus és a katolikus leült egy asztalhoz kártyázni... akár egy rossz vicc kezdete is lehetne, de nem arról van szó. Ugyanakkor a dolog még csak nem is teljesen pontos, mert négyen ültük körbe az asztalt, ahol a 4. játékos vallási hovatartozását homály fedte (de nem is feszegettem), illetve nem kifejezetten kártyáztunk, hanem kártyaelemeket tartalmazót játékot játszottunk, ami a Cry Havoc volt. De ne szaladjunk ennyit előre.

A dolog ott kezdődött, hogy Gyulán tartottunk egy kis őszi szünetet családostul. Molnár Pali barátomat (és A birodalom bajnoka című társasjáték szerzőjét) megkérdeztem, hogy mit érdemes megnézni a környéken és hová kell feltétlenül elmenni, ha már arra járunk, és ennek keretében az egyik este játékra invitált. Utunk a festő szépségét sötétben annyira nem észlelhető Békésbe vezetett, kisqqcs (Star Realms harcostárs) otthonába. Itt ugrottunk neki az akkor esseni újdonságnak számító játéknak.

A Portal Games zseniális ütemben indította el a hype-vonatot. Kivitte a játékot egy nagy amerikai rendezvényre, ahol a The Dice Toweres srácokat rendesen megetetve tovább lökte az egyre gyorsuló lokomotívot. Az esseni nagy játékvásár és kiállítás idejére már ez volt az egyik legfelkapottabb érdekesség, amit mindenki akart látni és kipróbálni. Jó... nem teljesen mindenki, de nagyon sokan. Aztán mostanra nagyjából el is csendesült a dolog.

Nagyjából itt is rengeteg jó dolgot fel lehet sorolni előzetesen a játékkal kapcsolatban. Számomra tetszetős borító (amiről valamiért a Crysis számítógépes játék ugrik be), sci-fi téma, területfoglalással, egy kis pakliépítéssel, kártyavezérelt játékkal, aszimmetrikus felekkel és minifigurákkal. Úgy éreztem, hogy nem is nagyon mehet félre a dolog, még akkor sem, ha Portal Gamesről van szó.

A kezdeményezési sáv
Az alaptörténet szerint három erős faj szinte egyszerre felfedezett egy bolygót, amelyen mindannyiuk számára értékes erőforrások voltak található. Ezekért indultak mindannyian harcba, miközben rájöttek a bolygó nem lakatlan, hanem az erős Trog faj lakja, akik mindent megtesznek szülőhazájuk megvédéséért. A három megszálló faj mindegyike és a trogok más-más dologokban erősek, más-más módon tudnak könnyebben győzelmi pontokat gyűjteni, amik segítségével megnyerhetik a játékot.

A Cry Havoc-ot alapvetően 4 főre tervezték, ahol 2 és 3 fős játék esetén a Trogokat senki sem irányíthatja, míg 4 fő esetén az egyik játékos egységei lehetnek, ezek a meglehetősen brutálisnak tűnő lények. Bolygójukat teljes erőbedobással próbálják megvédeni a támadók ellen, akik viszont nem akarnak engedni az előttük elterülő gazdagság megszerzésének lehetőségéből.

A játékot az fogja nyerni, aki a legtöbb győzelmi pontot képes megszerezni. Győzelmi pontok gyűjtésének több lehetősége van. Lehet területek elfoglalásával, foglyok szerzésével, ellenséges egységek elpusztításával vagy akár bizonyos taktika és képesség kártyák felhasználásával szerezni.

A játék elején minden játékos megkapja a saját seregét, a saját jelzőivel és egyéni képességekkel bíró kártyáival. A játéktáblát és az egyéb elemeket a szabálykönyv elején található módon kell elrendezni, majd indulhat a játék. A Cry Havoc 5 vagy kevesebb fordulóból áll. Minden egyes fordulóban 6 fázis található, amelyek:
 - az események,
 - kártyák húzása,
 - akciók végrehajtása,
 - csaták végrehajtása,
 - foglyok kezelése,
 - pontozás (ha szükséges).

1. Az események szakaszban végre kell hajtani az eseményeket, frissíteni kell a kezdeményezés sávokat, valamint a korábban kimerített kártyákat.

2. Ezt követően kell lapokat húzni a saját taktika pakliból. Egészen pontosan négyet, de a kezünkben lévő lap mennyiségét 7-re kell csökkenteni, ha ezzel a húzással túllépnénk azt.

3. Az akciók rész a játék lényegi része. Itt a következő akciókat lehet végrehajtani:
 a) mozgás (A kezünkben lévő lapokból kijátszunk bármennyit, és rajtuk lévő mozgás ikonokat használjuk fel. A mozgásikonokkal megfelelő számú mozgáspontunk lesz, amit az egységeinkkel bármilyen kombinációban felhasználhatunk.)
 b) toborzás (A kezünkből kijátszott lapokon található toborzásikonokkal, az ikonok számával megegyező egységet toborozhatunk a főhadiszállásunkra.)
 c) építmények építése és/vagy azok aktiválása (Szintén, a korábban ismertetett módon tudjuk felhasználni az építési pontjainkat építmény építésére vagy aktiválására.)
 d) két taktika kártya húzása és egy eldobása
 e) pontozás kiváltása
Ezeken kívül egyszer felhasználhatunk képességet is az adott fordulón belül. Ez nem számít akciónak.

4. A csata elég érdekes és nem teljesen szokványos. Először a harcoló felekből a támadó teszi a harci lapjának egyik részére az egységet, majd a védekező. A harci lapon három helyre lehet tenni az egységeket. A területért folyó harcra, fogolyszerzésre, vagy gyilkolásra. Az egyes "harci területeken" külön kerülnek megmérettetésre a felek, ami elég érdekes kimenetekkel járhat. Vannak még "egyéb apróságok", amikre most nem térnék ki.

5. Itt minden foglyot ejtő játékos kap 1 győzelmi pontot minden nála lévő fogolyért. Ezen felül a foglyokat visszakérő játékosok 2 győzelmi pontot veszítenek, ha igényt tartanak a saját egységeikre.

6. A pontozást kiváltó játékos 1 gyp-t kap minden olyan területért, amit ő birtokol. Ezt követően minden játékos annyi győzelmi pontot kap, amennyi kristály van az általuk birtokolt területeken.

A játék akkor ér véget, amikor az utolsó pontozásra sor kerül és akkor a legtöbb győzelmi ponttal rendelkező játékos nyeri a játékot.

A játékot ugyan egy kicsit elrontottuk, mert nem egészen úgy fejeztük be, ahogy az a szabálykönyvben meg volt írva, de úgy gondolom, hogy menet közben jól szórakoztunk. A leírás során elég sok mindenre nem tértem ki, de talán valamennyi betekintést sikerült nyújtanom a játékba. A Cry Havoc meglehetősen szórakoztató, magában egyedi dolgokat hordozó játék lett, ami valahogy mégsem lett - számomra - egy kiemelkedően jó darab. Ez nem jelenti azt, hogy nem játszanék még vele, ha lehetőségem lenne, de igazából nem is kaparok azért, hogy ez legyen a legközelebbi játék, amit újra az asztalon szeretnék látni.

Annyit még tényleg hozzátennék, hogy tényleg nem rossz játék. De ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy nem fog megragadni tartósan a BGG élmezőnyében, és lassan feledésbe merül. Sajnos nem sikerült egy igazán klasszikust megalkotni, de ugyanakkor azt sem tudnám megmondani, hogy hol hibázik a játék. Érezhetően mindent megpróbáltak a készítők, de mégis hiányzik valami plusz.