2018/09/21

Quests of Valeria

Isaias Vallejo szereti a társasjátékokat, csak bizonyára az bosszantja, hogy elég sokszor olyan - számára - unalmas témákat használnak, mint a jelenkori városépítés, vagy a római kor. Miért nem készül el minden játék fantasy témában? - gondolhatta magában. Nosza, kerített is egy grafikust, aki elfogadható képeket pingált kártyáira és előállt a Valeria: Card Kingdoms játékkal, ami gyakorlatilag egy fantasy világba helyezett Machi Koro (amiről már írtam korábban).

Isaias látta, hogy ez jó. Hogy van rá igény. Nosza, akkor ideje lenne a tablóépítést is a fantasy világba költöztetni. Itt volt neki ez a Mihajlo Dimitrievski jóbarát, aki megrajzolta az előző játéka kártyáit is, ezért úgy gondolta, hogy jó lesz azt újrahasznosítani, és esetleg pár egyéb kártyával kibővíteni. Így született meg a Villages of Valeria, ami nagyban hasonlít egy egyszerűsített Dicsőség Rómának! játékhoz.

Isaias látta, hogy még ez is jó. Nosza, akkor hasznosítsuk megint újra a korábban rajzolt kártyákat, és csináljunk belőle egy fantasy világban játszódó, kártyás, Lords of Waterdeep-et (erről is nemrégiben írtam). Ez lett a Quests of Valeria. Nos, én most erről szeretnék írni.

Mi van a dobozban?
Ez a szakállas forma sokak
számára ismerős lehet valahonnan
A dobozban igazából csak kártyák vannak, jó sok kártya, valamint akció- és felbérlés jelölök. Másra nincs is igazán szükség.

A játék célja
Mi más lehetne, mint a játék végére a legtöbb győzelmi ponttal való rendelkezés. Ezt úgy érhetjük el, hogy küldetéskártyákat (Quest) teljesítünk és megkapjuk értük a játék végén a rájuk írt győzelmi pontot. Ezen felül még, a játék elején kapott titkos szerepünknek megfelelő típusú küldetéskártyák után is jár valamennyi pont. A játék végét az a játékos váltja ki, aki teljesíti az ötödik küldetéskártyáját is, majd a kör befejeztével jöhet a számolás.

A játékmenet
Itt elég sok egyszerűsítés történt a Lords of Waterdeephez képest (elnézést, ha ezt hozom fel példának, de akiknek eddig megmutattam a játékot, azok mind rögtön azt mondták, hogy ez olyan, mint a LoW, csak kártyás verzióban), hogy itt a munkáselhelyezős játékból gyakorlatilag egy kártyajáték lett. 

A játékban először létrehozunk egy "piacot" a teljesíthető küldetéskártyáknak, valamint a felbérelhető kalandozók részére (a szabálykönyv polgárokat említ, de én inkább ezt a kifejezést használnám). Itt balról jobbra haladva 0, 1, 2, vagy 3 értékért bérelhetünk fel saját magunk elé, a tablónkra kalandozókat. Ezen felbérelt kalandozókat majd később arra használjuk, hogy velük teljesítsük a küldetéskártyákat. A kezünkbe kapunk még a játék elején 3 lapot, amivel már indulhat is a játék.

Mikor sorra kerülünk akkor két akciónk van, ami lehet ugyanaz, de akár különböző is. Érdemes a saját első és második akciónkat valahogy jelölni, mert egy akción belül akcióláncokat hozhatunk létre, és akár meg is feledkezhetünk róla, hogy még csak az első vagy már a második akciónkat is teljesítettük.

Akcióból négy féle van a játékban:
Teljesíthetünk küldetést: Ehhez a magunk elé (tablónkra) helyezett lapjaink tulajdonságait és nyersanyagait felhasználva oldhatunk meg közvetlenül a "piacról" küldetést, vagy a foglalt küldetésünket. 
Küldetés foglalhatunk: Összesen 1 küldetés lehet csak előttünk, de nem kötelező azt teljesíteni. Azonban, ha újat foglalnánk, akkor a korábbit el kell dobni. A foglalás mindig a piacról történik, de ha onnan éppen egyik lap sem tetszik, akkor előtte eldobhatjuk azokat és az újonnan húzottak közül is választhatunk.
Húzhatunk 1 kártyát a kalandozópakli tetejéről a kezünkbe.
Végül a legfontosabb, a kalandozók felbérlése. Csak a kezünkben lévő lapok eldobásával bérelhetünk fel kalandozókat magunk elé. Ez történhet a "piacról", ahol a lapok feletti jelző mutatja, hogy mennyibe kerül 1-1 kalandozó, vagy 2 eldobott lapért cserébe a kezünkből is.

Fontos, hogy a küldetések teljesítésével nem csak a játék végére gyűjtünk magunknak győzelmi pontot, hanem azonnali akciókat is végrehajthatunk a kártya jutalomrészén található sorrendben. Amikor kalandozót bérlünk fel, akkor azok sem csak "nyersanyagként" vannak jelen a küldetések teljesítéséhez, hanem az azokon található hagyományos, vagy egyedi akciókat is végrehajthatjuk. Nem kötelező, de érdemes, ha tudjuk. Az egyedi akciókkal elsősorban kártyákat dobathatunk el, vagy szerezhetünk meg különböző helyekről. Ezekkel egész szép akcióláncokat végre lehet hajtani 1-1 körön belül.



Mit gondolok a játékról?
Nos, én szeretem. Elméletileg gyorsabb, mint a Lords of Waterdeep, de az éppen rendelkezésre álló kártyák elég sok kombinációt tesznek lehetővé, ami miatt könnyen felléphet a túlgondolkodás veszélye. Emiatt talán lassabbnak is érződhet, mint az említett másik játék.

A küldetések között találhatunk jobbakat és rosszabbakat is
A kártyaillusztrációk sokadik újrahasznosítása egy kicsit vicces számomra, de igazából semmit nem von le a játék értékéből. Azonban némelyik kártyán elég bonyolultnak tűnő ikonokgráfiák találhatóak, amik miatt többször előkerülhetnek a játékossegédlet kártyák, vagy éppen a szabálykönyv.

Mindenképpen előnye, hogy kis helyen is elfér, könnyen szállítható, mégis van benne valamennyi mélység és lehetőség. Van benne éppen szerencse, hogy mely játékosnak milyen lapok állnak éppen a rendelkezésre, de ugyanakkor "beszorulni" sem nagyon lehet, mert mindig van lehetőség ingyen kártyát húzni, vagy éppen kalandozót felbérelni.

Különösebb nyelvtudást sem igényel, mert a kártyákon csak elnevezések és színesítő szövegek vannak. Az akciókat pedig ikonok jelölik. Mindenképpen csak ajánlani tudom!

2018/09/05

Azul

Miután leraká minden csempéjét a megfelelő helyre így szóla az sokasághoz:
- Azul legyen veletek!
- És a Te csempéiddel! - válaszolja neki az vissza sokaság!

Az idei nagy robajjal beszáguldó lelkesedés-vonat, amely számos díjat besöpört és még talán fog is. Bőven kíváncsivá tett, hogy vajon mennyire is jogos a nagy örömködés az Azul kapcsán. És előre is elnézést kérek, ha a bejegyzés során az indokolatlan(!) szóviccek is megjelennek.

A játék célja

Az Azulban csempészeket alakítunk... azaz nem is, hanem hidegburkolókat. Igazi mesterek vagyunk, akik jól időzített csempe begyűjtéssel és lerakással igyekeznek minél több pontot gyűjteni.

Az előkészületek

A játék elején mindenki kap egy saját táblát, ami majd a csempéket gyűjti. Ezen felül ezen fog majd történni a pontozás is. Ezen saját táblák kétoldalúak, és alapesetben a színesebb oldalukat használjuk a játék során.
A játéktér közepére kerülnek, a játékosszámtól függően, a manufaktúra korongok, és a húzózsákba beletesszük a 100 darab csempét (5 színből 20-20 darabot).

A játékmenet

A játék több, előre meg nem mondható, de minimum 5 fordulóból áll. Ezen fordulókban a következők történnek. Először a manufaktúra korongokra csempéket teszünk véletlenszerűen a húzózsákból. Ezt csak minden forduló befejeztével kell feltölteni. Ezt követően elhúzhatjuk a csempéket a manufaktúra korongokról (vagy a játéktér közepéről), a maradékot pedig középre tesszük. Fontos szabály, hogy mindig el kell venni az összes azonos, kiválasztott színt a manufaktúra korongokról, vagy a játéktér közepéről! A saját táblánkon eldönthetjük, hogy melyik sorba szeretnénk tenni az adott színt, és a jövőben már csak olyan színű csempék kerülhetnek abba a sorba. Ugyanakkor több sorban is szerepelhet ugyanaz a szín, de egy elhúzáskor csak egyetlen sorba tehetünk csempéket. Ha maradna plusz, akkor azok alulra, a "büntető sorra" kerülnek. Aki először húz középről, az megkapja a kezdőjátékos jelölő csempét is, amit szintén a büntető sorra kell tenni.

Miután az összes korong elfogyott a manufaktúra korongokról és a játék közepéről jöhet a kiértékelés. Minden betelt sorról egy csempe a "falra" kerül és pont jár érte, attól függően, hogy abban a sorban hány szomszédos csempe van folyamatosan függőlegesen vagy vízszintesen.

Aztán jöhet a következő forduló, egészen addig míg valaki egy sort teljesen be nem fejez és kiváltja vele a játék végét. Ezt követően még van egy végső pontozás.


Személyes vélemény

Alapvetően nem egy bonyolult társas, nagyon egyszerű, ugyanakkor kellemes érzetet adó komponensekkel. Jól el tud szórakoztatni is, de nekem valahogy túlságosan absztrakt. Mivel nem nagyon van témája, ezért az igazából nem is fogott meg, azonban azt mégis el tudnám képzelni, hogy családi körben itthon játszuk akár 2-3-4 fővel.
Úgy gondolom, (és most hullhatnak rám a kövek) hogy a műanyag csempék nélkül ez egy elég középszerű játék lenne. Ezen műanyag elemek adják a játékhoz a többletérzést, ami kiemeli a kAzulból. Tetszik még az egyszerűség, ahogy csempéket szerzünk, majd helyezünk el és tolunk át a túloldalra. Negatívumot nem nagyon tudnék kiemelni a játék kapcsán.

Mégis, letisztultsága miatt bátran merem ajánlani családoknak, vagy olyanoknak, aki még csak ismerkednek a társasjátékozással. Úgy vélem, hogy megérdemelte a díjesőt, amit kapott, de egy kicsit túlzott is körülötte a rajongás, mert azért annyira nem jó és nem váltja meg a világot.

Egyelőre nem akarok belőle saját példányt otthonra, de abban azonban biztos vagyok, hogy bármikor leülnék vele egy újabbat lAzulni.

2018/08/31

Karácsonyfa

Mikor nyaralni, vagy akár egy hosszabb hétvégére kimozdulunk itthonról, akkor mindig egy nagy táskával indulunk útnak. Az idei nyaralás második körének állomásai Bikal, Pécs és Tihany voltak. Előzetesen remélni sem mertem, hogy nem csak a saját táskámból játszok majd játékokkal, hanem számomra addig nem próbáltakkal is találkozni fogok. Az elkövetkezendő néhány bejegyzésben ezen "új" játékokról fogok írni.

Pécsi kirándulásunk során sikerült eljutni a helyi nagy társasjáték klubba, a Játszó-térbe. Itt találkozhattam egy igazi helyi fejlesztéssel, Nagy Balázs játékával, a Karácsonyfával.

Megmondom őszintén, hogy a borító alapján nem vettem volna le a polcról. Amúgy sem vagyok Karácsony-mániás, tehát nemcsak maga a dobozkép, hanem a téma is olyan, ami kevésbé érdekelt. Mindenezek ellenére, ha már lehetőségem volt rá ki is próbáltam.

A játék célja

A játékban mindenki a saját fenyőfáját díszígeti, és az a feladat, hogy kapott célok alapján minél jobb, több pontot hozó karácsonyfát kapjuk. A játék végén természetesen az nyer, aki a legtöbb ponttal rendelkezik a harmadik építési folyamat végén.

A játékmenet

A játék elején megkapjuk a saját fánkat, valamint három linzert, ami 3 szabad akciót biztosít, amivel a későbbiek során bármikor felcserélhetünk 2 díszt, vagy átforgathatunk egy rombuszt más irányba. Ezt követően jön a három nagyobb díszítési szakasz. Mindegyik részben ugyanaz történik. Minden játékos kap 4 célkártyát, amiből majd egyet-egyet kell beadni minden szakasz elején. A játékosok által választott, középre betett célok fognak majd pontokat adni minden pontozási fázisban.

A három díszítési szakaszra minden játékos kap a kezébe 8 kártyát. Ezekből mindenki választ egyet, majd továbbadja a mellette balra ülőnek. Ezt követően mindenki leteszi a rombusz alakú elemet valahová a fájára. Így megy ez egészen addig, amíg mindenki 2 kártyát nem kap, ekkor az egyiket ki kell választani, a másikat pedig el kell dobni. Tehát egy díszítési szakaszban 7 elem kerül a fára.

A fa aktuális állapota és a célok alapján történik meg a pontozás. Majd ezt követően jöhet a következő cél választás és a következő díszítési szakasz, majd egy újabb pontozás. Így megy ez a 3. szakasz végéig, amikor is további állapotok kerülnek megvizsgálásra plusz pontokért.

Néhány szó az elemekről. Ezek között vannak 3 színben a következők: izzók, valamint kerek, csillag, vagy csavarformájú díszek. Ezen felül még vannak szaloncukrok, valamint mézeskalácsok.

A pontozások során több minden is előjöhet. Pontot lehet kapni a valamilyen alakzatban egymás mellett lévő azonos, vagy különböző formákért, vagy pedig az azonos színekért. Az egyes rombuszkártyákon vannak még csillagok, amik további pontokat érnek. A szaloncukrokon ez számmal van jelölve. Külön bonyolítást jelentenek a mézeskalács figurák - amiket akár fejjel lefelé is a fára lehet tenni -, ugyanis ezeknél valamilyen szomszédossági feltételnek kell megfelelni, és az alapján lehet sok pontot szerezni.

Egyéb észrevételek

A Karácsonyfa névre hallgató társasjáték egyáltalán nem azt nyújtja, amit a dobozkép mutat, mert itt egy elég gondolkodtató játékról van szó. Ugyan ajánlható családoknak is, mert nem túl nehéz játék, de ha komolyabb, sokat gondolkodó gémerek leülnek hozzá, akkor bizony nem fog annyira pörögni, mint pl. egy 7 csoda. A célkártyák megkapásakor már ott van az első döntési pont, hogy melyik irányba kell elindulni és melyik kártyát lesz érdemes az első díszítési fázisra kijátszani és melyiket az utolsóra hagyni. Ennek megfelelően minden egyes draftolás során is megy az agyalás, hogy miként is lesz jó egy rombusz alakú kártya a fára. Ha mindez nem lenne elég, még ott van a mézeskalács lapok felhasználásának lehetősége. Az utolsó pillanatig lehetőség van ezek felhasználására, ami további holtidőket képes okozni.


Néhány apróbb negatívum, amik nem vonnak le sokat a játék értékéből, hanem inkább kukacoskodás jellegűek. A játékos színek valahogy nagyon egyformák és nagyon beleolvadnak a környezetbe. Ez ugyan egyfelől jó, de én jobb szeretem, ha jobban elütnek egymástól a színek. A pontozás rögzítésének tervezése során gondolom felmerülhetett, hogy a 7 csodához hasonlóan pontozólapok legyenek, ahová ceruzával/tollal lehet rögzíteni az eredményt, vagy a választott pontozótáblás. Jelen esetben talán a könyveléses megoldás jobb lett volna, de már az is pici javulást adhatott volna, ha teljesen számozva van a tábla.
A rombusz alapú elemek használata egész jó ötlet volt, ugyanakkor a kártyák keverése picit nehézkesebb a megszokottnál.

Személyes vélemény

A Karácsonyfa kipróbálása nagyon kellemes meglepetést okozott! Kaptam még egy virtuális pofont, hogy ne ítéljek előre! Nagy Balázs igazán remek társasjátékot alkotott meg.
Ugyan a dobozkép és a téma könnyed, családi játékot sugall, de igazából stratégia és matek mozgatja előre a játékot. Ugyan családdal is jól játszható, ha nem gondoljuk véresen komolyan, de sokat gondolkodó játékostársak esetében talán kétszer is meggondolom, hogy akarok-e velük játszani.

Köszönöm Erikának, hogy megmutatta ezt a játékot, mert talán soha nem próbálom ki a Karácsonyfát!

A Mars terraformálása

Ahogy az űrhajó lassú ereszkedésbe kezdett, a légforgalmi irányító központban az ügyeletes tiszt, jól megszokott mozdulatokkal megnyomott egy sor gombot.
- Már megint egy újabb vállalat, aki jött segíteni terraformálni ezt a pusztaságot. Kíváncsi vagyok, hogy meddig jutnak - sóhajtott fel.
- Mit tudsz róluk? - kérdezte a kollégája.
- Valami IT cégcsoport, ha jól tudom. Bizonyára azt hiszik, hogy elég lesz beütniük valami "format Mars kettőspont per terra" parancsot, és megoldanak mindent.
- Bárcsak ilyen könnyen és gyorsan menne...

A játékról
A tavalyi év (2017) nagy, magyar nyelvű megjelenései között érkezett A Mars terraformálása játék a Reflexshop kiadásában. A Delta Vision-ös A nagy western utazás mellett ez volt a másik olyan játék, aminek a kipróbálását nem nagyon akartam erőltetni. Nem azért, mert nem érdekelt volna egyikük sem, hanem pont ellenkezőleg, nem akartam egy újabb játékot megvenni. Tudom, hogy egy kicsit hülye logika, de akkor is így van. A nagy western utazást már volt szerencsém kipróbálni, és "szerencsére" nem hozta a reményeimet. Valahogy túl sokat akart, és ahhoz képest nekem keveset adott. De az is lehet, hogy csupán csak az elvárásaim voltak túl magasak vele szemben. Hiába volt valamennyire újszerű a témája, vagy legalább is megszokott zsánerektől eltérő, ez sem segített rajta.

Idén augusztusban elérkezett A Mars terraformálása játék kipróbálásának ideje is. Voltak figyelmeztetések, hogy ugyan a játék jó, de sok időbefektetést kíván, de ez sem tántorított. Az első játékunk során a 11 éves Annamária lányom is jelen volt, és ő is viszonylag könnyen megértette a nem túl bonyolult szabályokat. Ugyanakkor a kártyaválasztások során azért kellett adni neki egy kis segítséget, mert a lehetőségek igencsak nagy számban voltak. De ne szaladjunk ennyire előre. A játékot a Kezdetek kiegészítő bevonásával játszottuk, ami állítólag azért gyorsít valamit a játék hosszán. 

A játék célja

A Mars terraformálásában a játékosok azon küzdenek, hogy vörös bolygót sikerüljön drága védőfelszerelések nélkül is viszonylag élhetővé változtatni. Mindenki egy saját tulajdonságokkal rendelkező cégbirodalmat irányít, aminek van valami erőssége a versenytársakkal szemben. A játékosok közösen dolgoznak a bolygó globális jellemzőinek (óceán, hőmérséklet- és oxigénszint) elérésén (ami a játék végét jelenti), de közben mindent meg kell tenniük azért, hogy a játék végére ők legyenek a legbefolyásosabbak.

A játékmenet

A játék több generáción keresztül zajlik, míg ezen generációk fázisokból állnak. Ezek sorrendben a következők: körsorrend fázis (ahol a kezdőjátékos jelölő egy hellyel balra kerül), a kutatás fázis, az akciófázis, majd a termelési fázis.

A kutatás fázisban a játékosok kártyákat kapnak, majd eldöntik, hogy azokból mennyit tartanak meg. A szabály lehetővé teszi, hogy meghatározott lapot kapjanak a játékosok, majd azokból választanak és vesznek meg kártyákat, vagy pedig draftolásos módszerrel kerüljenek a játékosok kezébe lapok, amikből a draft befejeztével maximum 4 lapot vehetnek meg. A játékban nincsen kézlimit, ezért elég sok lap kerülhet egy-egy játékos elé.

Az akciófázis jelenti a játék lényegét. Amikor egy játékos sorra került, akkor választhat, hogy végrehajt 1 vagy 2 akciót, vagy passzol. Utóbbi esetében a következő generációba lépésig nem lesz akciója. Ha mindenki passzolt, akkor véget ér az akciófázis.



Az akciók a következők lehetnek:
A) 1 kártya kijátszása kézből
B) Egy általános projekt végrehajtása
C) Egy mérföldkő elérése
D) Díj alapítása
E) Kék kártya akciójának használata
F) 8 palánta beváltása 1 növényzetlapkára
G) 8 hő beváltása a hőmérséklet növeléséhez
Ezeket nem ismertetném részletesen, mert a szabályban részletesen mindenki megtudhatja, hogy mi mire jó, vagy akár Szekeres Ferenc úr remek szabályismertető videójából

A termelési fázisban a játékosok erőforrásokat kapnak vagy váltanak, valamint akciókártyákat frissítenek.

Ezen generációs körök addig tartanak, amíg a három fő feltétel nem teljesül, azaz a oxigénszintnek el kell érnie a 14%-ot, a hőmérsékletnek a +8 Celsius fokot és elegendő óceánnak kell lennie (emlékeim szerint ez 9 óceánlapka lerakását jelenti). A játékot az nyeri, aki a legmagasabb pontszámmal rendelkezik.

Személyes vélemény

A Mars terraformálása esetén bejött az előérzetem, és sajnos nagyon tetszik. Ráadásul még az ára is eléggé rendben van, tehát nagyon kellene az itthoni gyűjteménybe. Persze azért ez a játék sem tökéletes, ezért rá is térnék a negatívumokra.

A játék elég hosszú. Valószínűleg rutinnal a játékidő csökkenthető, de valószínűleg akkor is 2 óra időbefektetést kíván. Ez nem feltétlenül baj, mert könnyen elszáll játékkal az idő, viszont meg kell találni azt a 2-3 vagy több óra szabadidőt, amikor le tudunk játszani egy-egy játékot. A sok-sok döntési pont (kártyaválasztás, akcióválasztás) sem egyszerűsít ezen, ami akár még analízis-paralízis helyzeteket is előidézhet.

A játékosok színében van 20 jelölő, amiket elég sok mindenre használhatunk és használunk is a játék során. Ugyanakkor az erőforrások mennyiségének jelölésére arany-, ezüst és bronz színre festett műanyag kockákat használunk. Ezeket ugyan meg lehet szokni, biztos lett volna valamivel jobb megoldás is. Ráadásul az elmondások szerint ezek a kockák csúnyán kopnak is. A saját játékostáblánk ugyan átlátható, viszont Laci barátom ebből csinált egy jobb, használhatóbb verziót. 

Jelen esetben a játékostábla tetején jelölni tudjuk, hogy mennyi típusú kártyákból mennyi van, így kevésbé átláthatatlan káosszal kell megküzdeni. 

A kártyákon lévő képek kapcsán páran megemlítették, hogy kicsit amatőr benyomást keltenek, de ez engem kevésbé zavart. Összességében nagyon elégedett voltam A Mars terraformálásával, indokoltnak tartom a BoardGameGeek-en a magas helyezését, és izgatottan várom a következő játékalkalmat.

2018/07/30

Dobozba zárt szabadulószobák

2010 után jelentek meg Magyarországon a különféle szabadulószobák, de nagyjából ekkor robbant be az egész világon ez az őrület. A nagyon népszerű játékban egy bezárt szobából kellett kijutni különböző típusú és nehézségű fejtörők megoldásának segítségével. A játék jellege adta volna magát, hogy gyorsan társasjáték is készüljön a műfajból építkezve, de ez elég sokáig nem történt meg.

2016-ban jelentek meg az első komolyabb társasjátékok, a szabadulószobák hangulatára építve. Ezek közül az egyik első az Exit - The Game volt, ami a 2017-es évben el is nyerte a német társasjátékdíj (Spiel des Jahres) komolyabb nehézségű játékoknak kiírt kategóriáját. Valószínűleg már a megjelenés idején folyamatban volt a többi komolyabb vetélytárs is, amiket még említeni fogok ezen bejegyzésemben.
A célom, hogy ezzel az írással bemutassam az Exit - The Game, az Unlock és a Szabadulópakli (Deckscape) című, szabadulószoba témára épített, magyar nyelven is elérhető társasjátékokat. Sajnos az ismertetőmből kimarad A csillagvizsgáló rejtélye (Escape the Room), mivel nem szponzorált blogként, eddig ennyit voltam hajlandó eddig megvenni.

Az elején még annyit, hogy a játékokkal kapcsolatban nem akarok felfedni semmilyen titkot, nem akarok ellőni semmilyen poént és egyáltalán nem akarom elrontani senki játékélményét. Megoldást egyetlen feladványra sem fogok adni... Viszont úgy gondolom, hogy ezen játékokat mindenféleképpen be kell mutatni, mert idáig nem sok írott bejegyzés vagy videó készült volna a szabadulószobás társasjátékok kapcsán. Valamint az sem árt, ha tudunk pár dolgot az esetleges vásárlás előtt. Remélem, hogy írásom segít majd dönteni, ha eddig bizonytalanok voltunk, melyik játékot szeretnénk megvenni, de még nem tudtuk, mi alapján válasszunk.

Exit - Az elhagyott kunyhó

A szabadulószobás társasjátékok esetében sorozatokról beszélhetünk. Itt alapjátékok kaphatóak, és a további hasonló méretű dobozok nem kiegészítőket tartalmaznak, hanem különálló, egyszer végigjátszható játékokat. Az Exit sorozat esetében a Piatnik, a széria magyar kiadója már 6 különböző dobozt is megjelentetett magyar nyelven. Valószínűleg a jövőben még több doboz is várható tőlük. Én Az elhagyott kunyhót vásároltam meg ebből a sorozatból, mert az üzletben éppen ez volt elérhető.

A játékhoz kapunk egy szabálykönyvet, egy pakli kártyát, egy rövid füzetet, egy dekóder-tárcsát és néhány apróbb színes kartonlapkát. Már a doboz hátoldalán ott a figyelmeztetés, hogy a játékot csak egyszer lehet végigjátszani, mert bizonyos elemeket összefirkálunk, vagy kivágunk. Ez így nem teljesen igaz, a játékot a játékelemek megrongálása és játékélmény rombolás nélkül is végig lehet játszani! Akár többször is. Mi is kell ehhez? Először érdemes lemásolni a kapott füzetet. Aztán érdemes beszerezni egy műanyag füzet előlapot, vagy "irattartó bugyit", amire filctollal tudunk majd rajzolni, ha szükséges. Ha még a lefénymásolt lapokat sem akarjuk ollóval kivágni, akkor még egy doboz dominó sem árt ehhez a játékhoz. Ilyen plusz segédletekkel meg tudjuk óvni a játékot a sérüléstől. Igaz, egy alkalommal elkerülhetetlen lesz egy összehajtás, de ezt is lehet óvatosan csinálni, majd utólag visszasimítani.

A játékban először el kell olvasni a külön játékszabályt, majd aztán kibontani a paklit. Ennek lapjait NE keverjük össze, viszont a képes felük megnézése nélkül rendezzük szét őket a szabálykönyvben leírtak alapján. A játékban feladványokat kell megoldani, az éppen elérhető kártyalapok és füzet segítségével. Ha elakadunk, akkor minden feladatkártyához rendelkezésre áll két segítség és egy megoldás kártya. Ha úgy gondoljuk, hogy tudjuk az adott feladványra a megoldást, akkor ki kell tekerni a kódtárcsán a számokat és a kék mezőben látjuk, hogy melyik kártyát kell kihúzni. A kártya kihúzását követően, húzzunk ki a kártya útmutatása alapján azt a kártyát, amin az a tárgy van, amit ki akarunk nyitni. Csak ezt követően tudjuk, hogy helyes volt-e a megoldásunk. A játék addig tart, amíg minden feladványt meg nem oldottunk és azzal kijutottunk a bezárt ajtón.

A játék 1-4 fővel játszható és egész szórakoztató is. A kis doboz 4000-5000 Ft-os árfekvésben vásárolható meg.

Szabadulópakli - Időpróba
Eddig még csak a sorozat első darabja jelent meg magyar nyelven, a Gémklub kiadásában, de már folyamatban van a következő rész fordítása/elkészítése is. A dobozt kibontva egy pakli kártyával találjuk magunkat szemben. Külső segédeszközre egy ceruzán és papíron kívül nincsen semmi szükség. Az éppen aktuális felső kártyáról olvasva ismerjük meg a játékszabályt, ami talán egy kicsit unalmas lehet azoknak, akik nem szoktak játékszabályokat olvasni. Mindenesetre az első kártyalapok elolvasását követően történik meg a lapok szétválogatása és egyéb előkészületek.

A játékban a kártyák kétoldalasak. Az előlapon vannak a feladványok, míg a hátoldalon a megoldások. Ha a játék során úgy gondoljuk, hogy tudjuk a feladvány megoldását, akkor fordítsuk meg lapot és olvassuk el, hogy igazunk volt-e. Ha igen, akkor örülünk és jöhet a következő feladat, ha nem, akkor kapunk egy büntetőpontot és újra gondolkodhatunk a megoldáson. Fontos, hogy mindig az elérhető lapok alapján oldjuk meg a feladványt! Olyan is előfordulhat, hogy véletlenül még nem elérhető lap alapján "oldunk meg" valamit, és azért is járhat büntetés. A kártyák között van két segítség kártya is, de ezekre nem nagyon van szükség, mert nem túl bonyolultak a feladványok.

A játék 1-6 fővel játszható. Külön öröm, hogy akár zsebben is elfér az egész doboz és csak 3000Ft.

Unlock - Szabadulós kalandok

Végül ismeretném a legnagyobb dobozos játékot. Elsőre úgy gondolhatjuk, hogy itt sem annyira indokolt a dobozméret, mert majdnem egy Exit dobozban elférne az pár pakli és a szabálykönyv. De biztos az volt a mögöttes filozófia, hogy a nagyobb dobozért el lehet kérni nagyobb árat is, valamint a doboz magyar kiadásában a tanulójátékon túl 3 kaland is található. Szóval ne legyünk teljesen igazságtalanok! Érdemes megemlíteni, hogy a következő Unlock játék is nemsokára meg fog jelenni magyar kiadásban, a Gémklub műhelyéből. A dobozban szintén 3 darab kalanddal.

A rövid játékszabályt érdemes elolvasni, de igazából a tanulójáték során is el lehet sajátítani az alapokat. Fontos, hogy a kártyákon lévő instrukciókat kell követni, hogy éppen melyik kártyát vehetjük magunk elé az asztalra, és hogy melyiket pakoljuk el (az elpakolás is fontos, mivel a sok felesleges kártya csak nehezítheti a dolgunkat). A játékhoz elő lehet venni papírt és ceruzát, viszont egy okostelefon/tablet is szükséges! Enélkül nem lehet játszani a játékot! Néhány feladat megoldása és az előrehaladás ugyan a kártyák segítségével történik, de vannak feladványok, amiket csak a digitális eszköz segítségével lehet megoldani. Ugyanígy a segítségek is csak onnan érhetőek el.

A játék dobozán 2-6 fő szerepel, de az első 2 paklit akár egyedül is végig lehet játszani (ahogy a többi szabadulószobás társasjáték esetében is). A 3. kaland esetében azonban a játékosoknak ketté kell válniuk és úgy kell eljutni a végső megoldásig.

Ez a játék a legdrágább a 9000-10000Ft-os árával, de mint írtam, a doboz nem csak egy játékot tartalmaz, és ennek köszönhetően jóval több játékidőt és szórakozást is garantál, mint a korábban említett másik két játék.

Összegzés
Nekünk legjobban az Unlock jött be. Nem csak azért, mert először ezt próbáltuk ki, de valahogy izgalmasabb volt a kaland és a közös menekülés élménye is. A másik két játék sem volt rossz, de ott akadtak már kisebb dolgok, amik miatt hátrébb soroltam őket

A Szabadulópakli esetében mintha egy kicsit ellaposodott volna a vége, és nekem a befejezés sem tetszett annyira. Talán a 3 közül ez volt a legkönnyebb, bár ez semmit nem ront az értékén. Az  tagadhatatlan, hogy ár/játékélmény viszonylatban teljesen jó döntést hoztam a játék megvásárlásával. Külön plusz pont, hogy a játékelemek megrongálása szóba sem került, ezért akár bármikor újrajátszható egy másik csapattal is. Persze nem azonnal, vagy csak passzív, esetleg segítő részvétellel.

Az Exit - Az elhagyott kunyhó is egész jó játékélményt nyújtott. Sajnos nem tudom, hogy milyen lehet a többi magyarul is elérhető darab, de talán majd egyszer azt is megtapasztalom. Állítólag ez a legjobb vagy az egyik legjobb a sorozatból. Azonban kifejezetten zavart az ollóval fenyegetés réme és hogy vajon mikor kell valami olyant csinálni, amit követően dobhatom majd ki a játékot a kukába. Nesze neked tékozló, fogyasztói társadalom! Örülnék, ha nem lenne trend az egyszer használatos, majd eldobandó játékok készítése a jövőben.

Mint az elején írtam sajnos A csillagvizsgáló rejtélye egyelőre kimaradt, ezért erről nem tudok érdemben nyilatkozni. A különböző fórumok hozzászólása, valamint az adok-veszek csoportok alapján ez is elméletben többször játszható, és talán itt sem kell felgyújtani a dobozt, ha végigvittük.

Kíváncsi vagyok, hogy a jövő mit tartogat és még milyen szabadulószobás játékok jelennek meg a jövőben.

A képek a www.boardgamegeek.com és www.gemklub.hu oldalakról származnak.

2018/05/10

Lords of Waterdeep


Feketebot Khelben gondterhelten dőlt hátra karosszékében. Ujjait egymásba fonta, miközben a ráncok elmélyültek a homlokán. Gondban volt. Vízmélyvára urai az utóbbi időben igencsak megerősödtek, és a város befolyásáért folytatott, egymás közötti, intrikákban bővelkedő harc csak még bonyolultabb lett.
Ahogy gondolkodott, miként tudna az általa előnyösebb területeken, a hadviselésben és mágiahasználatban, előnyt kovácsolni, egyre jobban elmélyedt gondoltaiban...

A Lords of the Waterdeep játék egy az AD&D kötődésekkel bíró munkáselhelyezős társasjáték. Faerűn egyik legikonikusabb városának urainak szerepébe bújhatunk. Ahol az ő titkos céljaikat kell minél nagyobb számban teljesíteni. Ugyan más küldetések is hozhatnak győzelmi pontokat, de a végső elszámolásnál igencsak számít, hogy mennyi ránk szabott feladatot teljesítettünk.

Mi van a dobozban?

Maga a doboz az egyik kedvenc társasjáték dobozom. Szerintem nagyon jó belső inzertet kapott, amiben remekül, könnyen elérhetően elférnek a tartozékok. Az más kérdés, hogy a - sokak szerint - kötelező kiegészítő komponensei már nem férnének el az alapjáték dobozában, ha nem venném ki a dobozbelsőt. Én jelenleg is a két eredeti dobozában tartom őket, sok-sok felesleges levegővel kitöltve.

A szüleink szerint a Khelben sok a vitamin.
A játékhoz kapunk egy nagyon szép játékostáblát, ami Vízmélyének egy részletét ábrázolja. Ezen kell majd elhelyezni a vastag kartonlapkákból álló épületeket, a különféle kártyalapokat, a „munkásainkat”, azaz ebben a játékban ügynökeinket, valamint a kalandozókat megtestesítő fakockákat.

Úgy gondolom, hogy a tartozékokat és azok minőségét illetően nem lehet panasz. Azaz talán két dolgot kivéve. Az egyik, hogy kalandozók egyszerű fakockák, amik valamelyest ölik a tematikát. Ezzel kapcsolatban majd a későbbiekben írok még valamit.
A másik pedig a kisebb kartonelemek. Ezeket elég nehéz ki- és visszapakolni. A sárga, zöld és piros színárnyalatok az épületjelölőknél elég hasonlóak. Valamint a pénzek esetében egy kicsit logikátlan, hogy 1 és 5 értékűek, amikor a játékban a pénzes akciók többsége néggyel osztható szám. Ezért vannak olyanok, akik a holdsarló alakú pénzeket 4-es értékűnek használja.

A játék célja

Nagyon egyszerű, a játék végén nekünk kell rendelkezni a legtöbb győzelmi ponttal. Ezeket megszerezhetjük azonnal a teljesített küldetésekből, valamint a játék végén meglévő készleteink alapján. Ezen kívül fontos még, hogy a játék elején kapott titkos szerepünkhöz tartozó küldetésekre figyeljünk, mert ezekből plusz győzelmi pontok szerezhetőek. 


A játékmenet

A játék elején a játékosszámtól függően kapunk ügynököket. Ők azon „munkásaink”, akiket a város különböző pontjaira kell helyeznünk, hogy onnan nyersanyagokat szerezzünk be. A körünk során ez az egyik akciónk, míg a másik, hogy egy meglévő küldetést teljesítsünk, ha adott hozzá minden.

Elég jövedelmezőnek tűnik a fogolyszöktetés.
Csak kell a csapatba 4 tolvaj és két mágiahasználó.
Nem is beszélve a kenőpénzről
Térjünk vissza a munkáselhelyezésből adódó lehetőségekre, amik a játék lényegét teszik ki. Elsősorban szerezhetünk „nyersanyagokat”, amik a fakockákkal ábrázolt kalandozók. Így kerülhet a saját „készletünkbe”, kocsmánkba egy akcióval 1 pap, 1 mágus, 2 tolvaj, vagy 2 harcos.

Egy másik akcióhelyre téve ügynökünket, kaphatunk 4 aranyat. Egy következővel megvehetünk egy épületet, ami a későbbiekben újabb nyersanyag termő hely lesz, valamint adhat a tulajdonosának bónuszokat.

Vízmélye kastélyát használva mi lehetünk a kezdőjátékosok, valamint kaphatunk egy később felhasználható intrika kártyát.

Ezen ügynökeinknek egészen az ötödik körig várniuk kell
Lehetőség van a korábban megszerzett intrika kártyák kijátszására is. Ez amúgy egész jó akció, mivel az intrika kártyákkal vagy valamilyen nyersanyagot szerzünk, vagy az ellenfeleinket lassítjuk egy kötelező küldetés végrehajtásával (amit kötelező a többi küldetéskártyája előtt teljesíteni), vagy egyéb büntetéssel. Az intrika akció további jó tulajdonsága, hogy miután minden játékos lerakta az összes ügynökét a táblára, az intrika akcióban felhasznált ügynököket, balról jobbra történő sorrendben újra fel lehet használni más akcióra.

Ezen felül még egy akcióhely van, a Sziklaszirt fogadó, ahol küldetéseket lehet felvenni. Vagy úgy, hogy pénzt kapunk mellé, vagy intrika kártyát, vagy pedig eldobjuk a látható küldetéseket, és az újonnan felkerülőkből (vagy a pakli tetejéről vakon) húzunk egyet magunknak.

Fontos még megemlíteni, hogy az épített épületek is adhatnak különféle kalandozókat, aranyat, újabb ügynököt vagy mást. Ezek erősebbek az alap akcióhelyeknél, ugyanakkor a tulajdonosuk is húz belőle valami hasznot.

Egy játék 8 körig tart, amiben felváltva helyezzük le ügynökeinket és ha tudunk küldetést teljesítünk. Dióhéjban ennyi lenne a játék.

Mit gondolok a játékról?

Imádom, az egyik kedvencem és szerencsére a család is szereti. Ugyan majdnem egy száraz eurogame, ahol munkásokat kell letenni, erőforrásokat szerezni és ezekkel feladatokat megoldani. Sokan ennél többet nem is látnak bele, amit még tovább erősít, hogy a kalandozóink egyszerű fakockák. Szerencsére nekem elég sokat dob a játékon, hogy AD&D bőrbe van az egész bújtatva. A kártyákon valamennyire átjön a tematika, a magyar illusztrátorok által is készített képek nagyon szépek, míg a színesítő szövegek hangulatosak.

Saját készítésű kalandozókkal csak jobb a móka, nem?
Általában sokat esik arról szó, hogy ez egy fejlesztett Caylus, valamint, hogy a Yedo jobb játék nála. Ebben nem tudok véleményt alkotni, mert egyik játék táblás változatával sem játszottam még. Az biztos, hogy a Caylust minden munkáselhelyező játékot ősapjának tartanak, és onnan sok mindent sikerülhetett csiszolni olyan mértékben, hogy szélesebb játékoskört meg lehessen vele találni. Úgy gondolom, hogy a fantasy környezet miatt sokak érdeklődését felkeltette a Lords of Waterdeep. A Yedo a másik irány. Igazából azt annyira nem is igyekszem megismerni, mert a témája abszolút hidegen hagy. Lehet, hogy jobb játék, de mivel japán(?) jellegű világba van helyezve kevésbé érdekel.

A negatívumokról már korábban beszéltem, de visszatérnék újra a kockákhoz. A játékhoz lehet külön vásárolni figurákat, amik árából egy új játékot lehet venni. Szerencsére nekem egy ismerősöm le tudott gyártani fafigurákat, amiket Évivel együtt kifestettünk, és így azért mégiscsak egy kicsivel jobb lett az összkép. Még úgy is, hogy nem vagyunk sztárfestők.

Fontos még megemlíteni, hogy a játék kapott egy kiegészítőt is a Scoundrels of Skullportot is, ami tovább növeli a játékélményt és sokak szerint ezzel teszi teljessé a Lords of Waterdeepet.
Mindenesetre az alapjátékot is remekül lehet játszani 2-5 főig, és úgy gondolom, hogy minden létszám mellett egészen jól működik. A kétfős játék esetében az intrikák ugyan veszítenek valamit az élükből, de a kötelező küldetéssel való támadás élét elveszik az olyan intrika lapok, amikor úgy kapunk valamint, hogy a másik is kap, és nincsen harmadik, negyedik vagy ötödik személy, aki meg semmit.

A Lords of Waterdeep egy remek munkáselhelyezős játék, amit őszintén tudok ajánlani minden családnak, ahol egy kicsit beszélnek angolul. Ugyanakkor jó lett volna ezt is magyarul látni a polcokon, de mivel a játék már közel 6 éves, ezért ebből valószínűleg nem lesz már semmi.