Azon gondolkodtam, hogyha valamihez nagyon hasonlítani kellene ezt a képregényt vagy képregénysorozatot, akkor legjobban egy jól megkomponált zenedarab jut róla az eszembe.
Az egymást követő panelek olyan jól vannak összeillesztve, olyan jól követik egymást, hogy érezzük a folytonosságot, valamint a képkockák (hülye elnevezés, mert ugye nem is kockák) egymásba csúszását. Mikor a képregényben lévő képregény, a The Black Freighter (vagy magyarul A fekete hajó) képeit látjuk, és háttérben az aktuális cselekmény szereplői beszélnek, az teljesen olyan számomra, mikor a lemezlovas az egyik zeneszámot keveri rá a másikra. És meglepő módon szinte teljesen ugyanaz a téma és ugyanaz az ütem.
A Watchmen egy 12 részes képregénysorozat, amit Alan Moore írt és Dave Gibbons rajzolt meg az 1980-as évek közepén. A szerzők az aktuális jelenbe rakják hőseiket, a kiégett, visszavonult, nemhivatásos bűnüldözőket. Igazából ők nem olyan szuperhősök, mint Superman vagy Pókember, hanem inkább- egy kivételével - Batman szerűek, azaz nincsen szuperhatalmuk vagy különleges képességük, egyszerűen csak olyan szintre fejlesztették képességeiket, amikkel hatékonyan lehet üldözni a gonosztevőket. Más képregények főszereplőivel szemben az itteni karakterek nagyon is esendőek. Lehet találni visszautalásokat, hogy korábbi szuperhősök milyen sorsra jutottak...
Az előbb említettem, hogy van egy kivétel, van egy igazi szuperhős, aki valójában - mielőtt még atomjaira bomlott volna - ember volt. Jonathan Osterman egy rosszul sikerült kísérlet áldozata lett, majd vált Dr. Manhattané. Ő valóban szuperember, át tud menni a falon, tudja magát többszörözni, atomjaira tud bontani bármit, és nem jelent számára semmit sem az idő. Érdekességképpen elmondanám, hogy még fiúként órásmesternek (nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a képregény angol címe, illetve a karóra angol megfelelője között) tanul, majd szülői késztetésre inkább a modern tudományok felé veszi az irányt.
A történet Edward Blake, azaz a Komédiás meggyilkolásával indul. A cselekmény előrehaladtával fokozatosan ismerszik meg előttünk a múlt és az egész környezet. Mint már többször is említettem egyszerűen zseniálisan csúsznak az egyik helyről a másikra a képek, és talán ezért is mondták, hogy megfilmesítethetetlen. Azt kell mondjam, azért a rendező kihozta a kihozható maximumot.
Feltétlenül el kell mondanom, hogy a Watchmen nem olyan, mint a többi képregény, nem igazán gyermekek számára készült, és ezt nem azért írom, mert olyan véres vagy erőszakos lenne. Pusztán arról van szó, hogy meg kell érteni a benne lévő mélyebb mondanivalókat, és alaposan meg kell nézni a rajzolt képeket. Mindenképpen ajánlott olvasmány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése