A mágia fénye gyakorlatilag A mágia színe című könyv közvetlen folytatása. Minden ott kezdődik, ahol az előző rész befejeződik.
A látszólag céltalan barangolás közepette Széltoló és Kétvirág képtelenebbnél képtelenebb kalandokba keveredik. Némelyiknek már se füle, se farka, úgyhogy néha elég nehézkes volt az olvasás. Volt egy olyan érzésem, hogy az író néha már erős túlzásokba esik, vagy csak erőltetni próbálja a különféle fárasztó poénokat. Mivel korábban - még jóval azelőtt, hogy Terry Pratchettről a legkisebb tudomásom lett volna - olvastam már néhány könyvet Nemes István munkái közül, ezért leginkább hozzá tudnám hasonlítani. Gondolom, hogy az angol író hatott a magyarra és nem fordítva. Mindenesetre a Káosz sorozat könyveit egyelőre jobbnak tartom, mint Pratchett könyveit. Bár A mágia fénye jobban sikerült, mint az elődje.
Szóval ez a könyv ott kezdődik, ahol a másik befejeződik. Továbbra is Széltoló és Kétvirág kalandjait követhetjük, ahogy próbálnak rájönni a világukat fenyegető veszély mibenlétére és esetleges megoldására. Közben találkoznak gyémántfogú trollokkal, ősi számítógépet használó druidákkal és persze Cohennel, a barbárral. Meg kell mondanom ő is egy remekbe szabott karakter. Ha Pratchett történetmesélése annyira nem is tetszik, valamint általában zavaros a gondolatfűzése, de a karakterek igazán remekbe szabottak. Cohenről többet nem is írnék, mert igazából azzal lelőném a vele kapcsolatos legnagyobb poénokat.
Széltolónak mindig sikerül megszöknie a halál torkából, ezért iránta egy pillanatig sem érdemes aggódni. Ahogy talán Kétvirágért sem, aki még a nagybetűs HALÁL-lal, és annak baráti körével is képes leülni kártyázni.
A varázslók még mindig elég idióták, talán eddig ők voltak a legidegesítőbbek Pratchett könyveiben. Persze van mindig egy-két szerethető karakter (Széltoló, a könyvtáros), de többségükben csak zavaró jelenségek.
Összességében ez a könyv határozott fejlődés volt, és remek szórakozás. Néhol leült a történet, vagy túlzásba vitte Pratchett a túlzást (ezen mondat második fele elég Pratchett-es lett). A lényeg, hogy egyelőre még ez sem vette el a kedvem attól, hogy tovább olvassam a híres fantasy író további irományait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése