Közhelyes, de rohanó világunkban mindig és mindent azonnal
szeretnénk. Így van ez az örömmel és boldogsággal is, de miközben ezeket hajhásszuk
lemaradunk arról, amire igazából szükségünk lenne. Jöhet a logikus kérdés, hogy
mire is van igazából szükségünk… Arra, hogy jól érezzük magunkat, nem? Mert
másnak nem igazán van értelme.
Mindig csak megyünk előre, projekteket és célokat üldözünk. Elvárásokat fogalmazunk meg, néha teljesen feleslegesen. Egyik tárgyat, szórakozást vesszük meg a másik után, folyamatosan próbálunk – nem csak létező - igényeket kielégíteni. Közben pedig nem hagyunk elég teret az érzéseinknek és nem hagyjuk ülepedni a dolgokat. Mindig csak a rohanás...
Sajnos eközben nem tudjuk megfogalmazni, hogy mit keresünk valójában és teljesen
elmennek mellettünk az élet apró örömei. Nehezen éljük meg a pillanatot, mert
nem a mában élünk, hanem a múlt felett kesergünk, vagy már messzire előre
járunk a jövőben. Tervekre, álmokra szükségünk van, ahogy arra is, hogy korábbi
tapasztalatainkból épüljünk, de ugyanakkor mégiscsak a jelent kell megélnünk. Észre
kellene vennünk azon parányi dolgokat, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra,
amik töltenek és jobbá teszik a napunkat. Hogy mik ezek? Mindenkinél más és
más.
Fel kell fedeznünk, hogy mennyi erő rejlik egy apró gesztusban, akár egy átfutó mosolyban, egy őszinte ölelésben, néhány kedves szóban. Még a legnagyobb fájdalmak közepette is meg lehet találni ezeket az apró mankókat, ha nyitott szemmel járunk. Lehet ott van a szemünk előtt egy virágban, egy színes falevélben, egy kósza illatban, egy rövid érintésben, egy csókban, egy elejtett szóban, egy viccben, egy dallamban, vagy dübörgő zenében. Ne fojtsuk el érzékeinket és érzéseinket! A nap végén pedig nyugodtan gondoljuk át, hogy aznap milyen pozitív dolgokat értünk meg, tűnjenek is azok bármilyen jelentéktelennek.
Engedjük meg magunknak, hogy boldogok lehessünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése