Évi kedden volt egy terheléses cukorvizsgálaton, ahol kiderült, hogy éppen tűréshatáron belül van, tehát nem kell aggódni, hogy megszaporodnának a vizsgálatok, vagy valahol szigorúbbra kellene venni a terhességi folyamatot. A diétájának köszönhetően nagyjából csak 1 kilót hízott a terhesség kezdetétől, ami egész jó. Bár én ehhez a részhez annyira nem értek.
A belül lévő gyerek gyerek nemét még mindig homály fedi. Ugye először azt mondták rá, hogy lány, aztán legutóbb, mintha valami mást is látott volna az orvos (én csak foltokat), úgyhogy semmi sem biztos. Évi egy picit ideges lett, hogy mit fogunk csinálni a rózsaszín ruhákkal, ha lány lesz. Megmondom őszintén, hogy mi nem vagyunk rózsaszín mániások, de valahogy mindig olyan ruhákat tudnak adni. Persze örülünk minden egyes ruhadarabnak, de miért van az előírva, hogy lánynak mindig rózsaszín vagy fiúnak mindig kék ruha kell. Én személy szerint ezt a babázás dolgot sem fogom annyira erőltetni. Így is annyi plüss dolgot kapott már Annamária, hogy abból árvízvédelmi töltéseket lehetne építeni a Tisza mentén.
Ha már a kint lévő gyermek is szóba került... A héten megérkezett az új kiságya. Nem valami nagy multitól vettünk, de lapra szerelve érkezett. A szállítók vagy valaki elnézhetett valamit, mert véletlenül nem olyan matracot kaptunk, amit kértünk. A mi szerencsénkre azonban kedvezően tévedtek, de gondolom, hogy más kárára. Saját költségen mi nem fogjuk helyreállítani a dolgot. Ugyanis, ha garanciális problémánk lenne, akkor nekünk kell fizetni a szállítás költségeit.
Visszatérve a kiságyhoz... Vicces módon csak egy lapot kaptunk, amin szerelési útmutató volt, és az is csak magához az ágy részhez. Azonban "tartalomjegyzékben" azok a csavarok szerepeltek, amik az ágyneműtartóhoz kellettek. Az IKEA azért sokkal igényesebben megcsinálja ezeket a dolgokat, és az ügyetlenebb felhasználóknak nagyobb segítséget ad. Jelen esetben azonban haladó, vagy fél-profi felhasználóknak szánták az egész csomagot. Nem volt teljesen átgondolt az összerakási konstukció, vagy az is lehet, hogy csak rosszul láttunk neki a dolgoknak. Meglehetősen megszenvedtünk azzal, hogy összerakjuk az ágyrészt, ugyanis a fémcsavarokat rögzítő, fába csúsztatott tartóelemeket (nem tudom, hogy ennek mi a neve) alulról valamivel tartani kellett, hogy ki ne essenek. Ehhez a művelethez papírzsebkendőt(!) használtunk.
Aztán ott volt még a kiságy ágyneműtartója is, ahol nem fúrták ki a hátsó rész bemélyedéseit, ahová a fábók készült kis dugóknak kellett volna illeszkednie. Valamint nem volt jelölve, hogy akkor hol is kellene igazából csavarozni.
Azt hiszem, hogy a körülmények ellenére egészen jól sikerült összerakni a kiságyat, majd este 10kor az alvó Annamária alá beerőltetni az ágyneműtartót. A félsötétben ezt kb. 5 percig tartott, nagy szitkozódások és zaj közepette.
Még valami... Évi töltött fel képeket a Picasan lévő webalbumba... úgy nagyjából tavaly októbertől kezdődve. Lehet őket nézni jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése