Pénteken egy újabb kosármeccsem volt, ahol ideges hangulatban, de sikerült győznünk 2 ponttal. Nem tudom, hogy miért voltunk annyira feszültek, mert ha nyugodtak lettünk volna, akkor simán győzhettünk volna. A meccs után, este kilenckor még volt egy kis rohangálás, hogy találunk-e valahol koszorút. Mondanom sem kell, hogy nem. Úgy mezben, ahogy lejöttem a pályáról indultunk haza Mátraterenyére. Mikor megérkeztünk, akkor mintha egy kis döbbenetett láttam volna szüleim arcán... :D
Másnap egy kicsit később keltünk. Túl sokáig nem örömködhettünk, mert elvileg úgy volt vasárnap költözik be a helyünkre leendő anyósunk, csak közben felhívott, hogy sikerült szombat négy órára autót szerezni... Grrr...
Egy órára temetésre kellett mennünk, hiszen ezért utaztunk oda. Egy nagyon jó barátom (ha nem a legjobb) apja halt meg, 52 évesen. Szegény srácnak most minden a nyakába szakadt, ő lett a cég feje, a háztáji munkák és a nagyszülők ellátása. Egyáltalán nem irigylem...
Fél 5 és 5 óra között érkeztünk Budakeszire, ahol senkinek semmi nyoma nem volt. Leszámítva azt, hogy már néhány cuccot átvitt korábban leendő anyósunk, valamint, hogy már néhány órai ott tartózkodása után is rettentő büdös van a lakásban. Mi összecuccoltunk, és amit gondoltunk átvittünk Gazdagrétre, ahol ideiglenes menedéket kaptunk. Eredetileg úgy terveztem, hogy aznap este megyek bulizni, de semmi erőm nem volt rá. Mellesleg lett volna választék. Pl. Tiesto és a Neorave... Mind a kettőt kihagytam.
Vasárnap újra átugrottunk délelőtt, hogy még néhány cuccot kimenekítsünk az amúgy zárt szobából, amit ugyan nem tartana majd sokból kinyitni bárkinek is. Szerencsére újra nem találkoztunk barátnőm anyjával, de már látszott, hogy áthozta az ágyat, szekrényt, stb-t. Aznap délután benyögte barátnőmnek telefonon, hogy aznap sem költözik... tehát felesleges volt szombaton hazasietni, és várhattunk volna a jövő hétig. Felmerül bennem, hogy valóban oda fog-e egyáltalán költözni, az ott lévő cuccai ellenére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése