2014/06/30

Mark Lawrence: Tövisek hercege

Június hónap könyvolvasás tekintetében elég jónak volt tekinthető. Elég régen fordult már elő, hogy rövid időn belül több könyvet is elolvassak, ráadásul ebből kettőt egy héten belül. Persze mindez megfelelő szabadidő-beosztás és megfelelően olvasható könyv függvénye.
 
Január végén bátran ruháztam be "A széthullott birodalom" sorozat három könyvére, ennek ellenére az első néhány oldal után majdnem a sarokban dobtam. Nem tudtam, hogy a sajátos hangulatteremtés, a fordító szükségtelen sziporkázása vagy mi a rosebb garázdálkodott az első pár oldalon. A nyelvezet miatt majdnem megfosztottam magam a továbbiaktól. Aztán néhány oldallal később ez a dolog eltűnt. A nyelv is rendessé vált és a történet is kezdett egyre jobban magába szippantani.
 
Persze ez is a manapság szokásos dolgokkal próbált először "sokkolni". Tehát öljünk (majdnem céltalanul), megbecstelenítsünk és ocsmány módon kínozzunk másokat. A főhős, aki igazából egy antihős, Hegylakó módra (csak egy maradhat) pusztít mindent a maga környezetében. Egy kicsit nehéz megérteni és felfogni, hogy egy 13 éves fiú mit akar és miért véghezvinni.
 
Aztán jönnek a 4 évvel korábbról történő megemlékezesei, ahol láthatjuk az okokat és a problémák gyökerét. Lassan kezdjük megérteni, hogy mi miért történik és miért úgy, ha elfogadni nem is mindig tudjuk a dolgokat. Egy kegyetlen világba csöppenünk, ahol csak az erősek maradhatnak talpon én életben, míg a győztesek masírozását patakvér követi, vagy csak hamu és csontok.
 
Aztán, egy idő után azon kezdünk el gondolkodni, hogy ez a könyv mitől más, mint a hasonszőrű fantasy-k. Kapunk egy középkort idéző világot, ahol talán nincs is mágia (A jég és tűz dala), kapunk az arcunkba rengeteg, talán nem is indokolt kegyetlenséget (A jég és tűz dala, Az első törvény). Aztán ez a világ kezd kitágulni, a meglepetések jönnek más irányból. Az ismerősen csengő nevek megjelenése után azt vesszük észre, hogy elkezdjük figyelni a könyv elején található térképet és azt böngésszük.
 
Aztán a tékozló fiú hazatérését követően a kapott feladat megoldása is valami elképesztően durvára sikerül. Nem akarok poénokat lelőni, de az olvasás során volt egy kis Setét torony utánérzésem is. Úgy érzem lesznek még meglepetések a továbbiakban is...
 
Az eddig leírtakból talán az tűnik ki, hogy ez "csak" valami összegyúrt massza, de ez jóval több annál. Talán nem egy irodalmi remekmű és nem is mindenki fogja kedvelni, de én élvezettel habzsoltam egymás után a lapokat, míg azt nem vettem észre, hogy a végére értem. Itt most meg is nyugtatnék mindenkit a fordítás - szerintem - nagyon jóra sikerült, talán azt nem értem, hogy a magyar változatban miért Honorous Jorg Ancrath herceg a főhős neve.
 
Néhány apróságot tekintve nagyon jól szórakoztam és most elég nagy hitetet fektetek a folytásokba is. Valahogy úgy érzem a moly.hu-s és goodread-es értékelések a következő könyvek kapcsán sem tévedhetnek nagyot. Remélem, hogy hamarosan ezekről is beszámolhatok itt a blogomon.

Nincsenek megjegyzések: