Évi Vaterán vett néhány "akciós" könyvet, hogy elérje azt az értékhatár, ami felett már az eladó állja a postaköltséget. Ezek közül volt az egyik a már említett Sherlock Holmes regény, a másik pedig a címben szereplő Üvegtorony.
A 24. században járunk, ahol az ember mellett még két faj található. Az egyik a lombikból született ektogének, amik - szerintem - teljesen egyenrangúak az emberekkel, és igazából ők is emberek. Az elején nem is értettem, hogy miért vannak teljesen külön fajként tituálva, de később rájöttem "csak" azért, hogy elég erős kontrasztot teremtsenek a harmadik fajnak az androidoknak. Ők is mesterségesen jönnek létre, az úgynevezett kádakból, a bőrük színe vöröses, hogy meg tudják különböztetni az emberektől, illetve nem képesek a szaporodásra.
Ebben a környezetben teremtődik meg az a helyzet, hogy az űrből különöse jeleket észlelnek. Az androidokat feltaláló és belőlük meggazdagodó Simeon Krug elhatározza, hogy válaszol az üzenetekre és épít egy másfél kilométer magas üvegtornyot. Mérhetetlen pénzt és energiát fektet ezen vállalkozásába, de közben nem veszi észre az androidtársadalom mozgolódását. Két fronton szeretnék érvényesíteni egyenjogúsági törekvéseiket. Polikai úton, valamint a vallásra támaszkodva.
A könyv nagyon érdekes témákat boncolgat, és miközben bevezet minket ebbe a világba, miközben megismerjük az androidok életét, közben megismerjük a motívációjukat, belső vivódásaikat is. A klasszikus értelemben is sci-finek nevezhető irásban nem sok technikai csoda villan meg. Persze, ha csak eltekintünk a világban olyan alapértelmezetnek számító transzmat (gyakorlatilag teleport) hálózatról, a személyiségcserétől és egyéb technikai vívmányoktól. A könyv azonban nem ezekre van kihelyezve, mindez csak háttér, csak körítés a társadalmi problémák körül.
Összességében azt tudom mondani, hogy egy nagyon jó kis írás, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése