Endhiran - Robot

A héten olvastam a http://www.index.hu/ oldalon egy oltás egy indiai filmmel kapcsolatban. Már a cím is elég kifejező volt: A filmtörténet legjobb akciófilmje. Mondani sem kell, hogy a beszúrt videón elég jól szórakoztam, ezért elhatároztam, hogy megnézem az egész filmet.

Inkább nem mondom, hogy milyen forrásból sikerült végül beszereznem az Endhiran-t, és azt sem, hogy mennyire ledöbentem, amikor láttam, hogy majdnem három órás. Már a kedvcsináló után lehetett látni, hogy nekem egyetlen percre sem kell komolyan vennem.

Azt kell mondanom, hogy ez nem az a teljesen fikázandó zs-kategória, sokkal több annál. Az első kilencven perc úgy el telt, hogy észre sem vettem. Nem volt unalmas és végig nagyon jókat lehetett szórakozni.

Az indiai nyelv elég furcsa volt, valamint az is, hogy néhol angolul beszéltek. Így azonban volt néhány nagyon vicces párbeszéd. (Külön köszönet az angol felirat mellékléséért, mert annak hiányában néhol bajban lettem volna a megértéssel.)

"- Come to the station."
"- To which station? Railway station, space station, play station..."

A poénok teljesen jókor jöttek és meglepő módon a táncbetétek is, amelyek az indiai filmek sajátját képezik. Rájöttem, hogy igazából ez nem is olyan egyedi, elég csak a mai magyar filmgyártás egyik legjobb filmvígjátékára a Valami Amerikára gondolni, ami tele van énekes részekkel. Számomra meglepő módon még ezeknél a részeknél sem éreztem késztetést, hogy beletekerjek.

A technikai megvalósítások egész jók voltak, amellett, hogy elég mulatságosak is. Érezhető, ha akarnának, akkor tudnának sokkal komolyabb akciófilmet is csinálni, mert technikailag egész jó szinten vannak. Kár, hogy ilyen magyar filmet nem látni.

A történetről pár mondat. Egy tudós 10 kemény évet szánt életéből, hogy létrehozza élete fő művét, a mesterséges intelligenciával is felvértezett robotot. Nem teljesen titkolt a szándék, hogy végül harcászati célra készült, de a tesztelési fázisban elég sok bonyodalom történik. A történetben aztán lesz minden: a saját képmására teremtő és istent játszó tudós, látványos küzdelmek, tanulási fázis, tűzből való mentés, szülés lebonyolítása, érzelmek megtanulása. Jó látni azt a naivitást, ami a jószándékú robotból árad, valamint később, az érzelmes és a pusztítóan szándékú teremtményt is. Itt valóban egy Steven Segallt meghazudtoló szinészmimikát kellett bevetni, mert különben nem lett volna "hiteles".

A főszereplők játékával sem volt sok gond. Igazából egyszemélyes színház volt, mert a tudóst és a robotot is ugyanaz a személy játszotta. Ha ő alakította volna a női főszereplőt és a bonyodalmakat kiváltó ellenséget, akkor az már sok lett volna.

A három óra játékidő elég sok volt, de nem nagyon benne üresjárat. Változatosság pedig annál inkább. Volt itt minden, amit csak el lehet képzelni. A Mátrix 2 híres autópályás akciójelentét megrengető esemény, a Transformers filmekből vett átalakulások, "klónok", valamint még egy kikancsintás is az első Terminátor filmre.

Ezek mellett persze nem maradhatott ki a románc, a móka, a kacagás, a vallás(!) és a tánc. A hangulatot remekül megalapozták a bugyuta párbeszédek sokaságai, a b-zs filmek főellenségeinek nézései és a vicces akciójelenetek.

Igazából lehetett volna rövidebbre vágni, és egy picivel feszítettebb a történet, de így is minden percét élveztem. Csak ajánlani tudom, szigorúan eredeti (indiai) nyelven. :) Azt hiszem, hogy ideje lesz majd újabb indiai filmeket keresnem a világháló.n..