2008/07/23

George R. R. Martin - Lázálom

Nem mondanám, hogy túlságosan is rajongok a vámpírtörténetekért, de mivel George R. R. Martin írta, ezért megkapta az esélyt. Szerintem, ha nem ismerem az írót, és meglátom ezt a szörnyű borítót, akkor szinte nulla lett volna az esélye, hogy megveszem magamnak a könyvet.


A történet valahogy egy kicsit nehezen indult el számomra. Lehet, hogy maga a 19. század, vagy a gőzhajós környezet, vagy maguk a szereplők idegesítettek. Igazán nem tudom megmondani. A főhös eleve egy unszimpatikus figura, és a Marsh név ezt tovább fokozta (ugye egy másik, horror műveket író szerző használt ilyen névvel negatív karaktert).

Sajnos a Jég és Tűz dala könyvsorozat-eposszal nálam magasra tette a mércét az írót. Talán jogtalanul vártam el tőle, hogy a korábbi műve is hasonló csúcsokat ostromoljon. Valahogy annyira nem fogott meg, és meglehetősen nyűgösen ment az olvasás. Egyszerűen valahogy hiányzott belőle valami.

Bár Martin próbált szakítani a vámpíros történetek hagyományaival, mégis túl sok újat nem tudott belevinni a történetbe. A karakterek erősen szenvedtek, szinte véreztek, mégis olvasóként nem sikerült olyan élvezettel magamba szívni a történéseket, mint valami könyv-vámpír. Az összhatást tovább rontotta, hogy a könyv felénél borzasztóan leromlott a fordítás minősége. Érezhetőbben még nyögvenyelősebb lett az olvasás, valamint a rengeteg helyesírási hiba jelentősen rombolta a hangulatot. Mintha nem olvasták volna újra...

Egy pár szót azért szólnék a történetről, ami szerintem nem olyan rossz. Igazából még azt is lehet mondani rá, hogy jó, csak mint korábban írtam Martintól azért többet vártam.

A 19. század közepén vagy inkább második felében járunk, a Mississippi környékén. A gőzhajózás virágkorát éli, és a kapitányok azzal élik ki a hosszú izzadtságcseppeként lefolyó életüket, hogy egymás hajói ellen versenyeznek nagyságban, szépségben, de főleg sebességben. A könyv két pozitív főhőse a regény elején azért találkozik, hogy egy remek hajót építsenek, amely a korának legjobb, legkiemelkedőbb gőzőse legyen. Ahogy a történet folyik amerika folyóin, úgy ismerhetjük meg az akkori gőzhajózás szépségeit. Szerencsére Martin olyan stílusban ír, hogy bele tudjuk magunkat élni, hogy mi is ott vagyunk a hajóján, miközben annak zsírtól majd felrobbanó kazánjai éppen azért dolgoznak, hogy a riválisaikat maguk mögött hagyják.

Már a könyv elején világossá válik az olvasó számára, hogy a hajóskapitány társa valójában egy vámpír, azonban az író olyan mederbe tereli a történéseket, hogy akár még lehet más is... A másik szálon futó vámpírközössége élete, valamint pozitív hőseinkkel való találkozása elég erősen megkavarja a virágzónak induló jövőképet.

A vámpíros könyveket olvasók mindenféleképpen olvassák el, de George R. R. Martin rajongókat csak óvatosságra merném inteni. Érdemes elolvasni, de ne azt a minőséget várjuk, mint a mostani regényfolyamától. Ez sokban eltér, sokban túlszárnyalja más fantasy írók műveit, de saját magához képest elmarad színvonalban.

2008/07/20

Keresztelési hadművelet

Nos... hirtelen felindulásból írom most ezt a blogbejegyzést. Most jártunk a papnál, hogy ugyan hajlandó lesz-e megkeresztelni a lányunkat, Annamáriát. Erre ez a szokásos, kedves vigyorával azzal kezdte, hogy jövő héten mikor tudunk találkozni. Pedig tudhatná, hogy nem ott lakunk, és mikor összeadott minket, akkor is ez volt a probléma, hogy csak minden 2. hétvégén tudtunk találkozni.

Mikor mondtuk neki, hogy legközelebb 1 hónap múlva járunk erre, akkor - a vigyorgását folytatva - mondta, hogy keressük fel a lakóhelyünkhöz közeli papot, és vele beszéljünk. Körülbelül olyan hangsúllyal mondta, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy "Menjünk a p...ba!".

Igazán nagyon kedves pap, és gondolom, hogy azt szeretné, ha minél több "báránykája" lenne, de azt hiszem, hogy nagyon rossz politikát követ.

Az egész rosszindulatúságát rá akarja fogni a bürökráciára, hogy ez a dolgok menete. Nem is értem, hogy ennyi rosszindulat hogyan gyűlhetett össze papban. Komolyan, olyan mint egy sith lovag (persze lovag nélkül, és a sith helyett írhattam volna egy másik angol szót is, amelyben ugyanezek a karakterek vannak), a papság sötét oldala, egy antipap... Zoli atyát (így hívják) szerintem már csak a modern szokások védik meg a kövezéstől.

Így nem tudom, hogy mi lesz, hogy mikor és hol tudjuk majd megkereszteltetni a lányunkat.

2008/07/11

Nascar - Az (első) IMAX élményem

Évi egyik barátnője, Adri jegyeket nyert egy ilyen 3D-s IMAX-os mozira az Aréna Plázába. Nekem szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ugyan odaérek-e. Szerencsére a késő délutáni tárgyalás még pont időben véget ért, hogy találkozni tudjunk a mozi előtt.

Maga az Aréna Pláza is megérne néhány szót, a kihalt, zombifilm-hangulatot árasztó kihaltságával, és a már megkopottságot idéző (ál?)márványköveivel. A neonfényektől és színes reklámokról tarkálló üzlethelyiségek is kongtak az ürességtől. Nem a látogató- és vásárlóközönség mély és olykor harsány moraja, hanem az új légkondik még halkan duruzsoló hangja és az üzlethelyiségekből kiarámló zene volt az, ami a nagy csarnokot betöltötte.

A bután megtervezett, és nem felhasználóbarátságáról gyorsan tanúbizonyságot tevő térkép nem sokat segített a tájékozódásban. Nem tudom, hogy kiben merült fel az a fantasztikus ötlet, hogy két szintet egyetlen térképen mutasson be...

A mozi megtalálása nem csak nekünk jelentett kihívást. Ugye én GPS nélkül 10 méteren belül el tudok tévedni bárhol is legyek, de hogy még az ott dolgozók sem tudják, hogy a nagy épület egyik nevezetessége hol található, az már több mint bosszantó. Azért az jellemző volt rám, hogy sikerült úgy elmenni a bejárat előtt, hogy fel sem tűnt. Néhány informatív tájékoztatótábla igazán jó lett volna...

Miután felmentünk a tetőtérbe (a térképen csak a földszint és az emelet üzletei voltak feltüntetve, és semmi utalás még egy szintről), ott átvettük a karszalagokat, majd irány a terem. A szemüvegek átvétele után volt még egy kis keringés, de rábíztunk magunkat az előttünk kígyózó szórványos tömegre. A moziban bárhová leülhettünk, így az utolsó sor középső székeit tettük magunkévá. Jó szokásom, hogy a moziélményt nem rombolom pattogatott kukorica evéssel és kólaszürcsöléssel, így most ezekre megint nem került sor.

A szemüveget próbálgattam a film előtt. Egy picit kényelmetlen volt, de amikor elkezdődött a vetítés, akkor már igazából nem zavart. Azt vártam tőle, hogy majd ha csak simán átnézek rajta, akkor is észreveszek valamit, de igazából semmi nem történt.

Lefutottak a 2D-s reklámok, majd a terem elsötétült... aztán kigyúlt egy reflektor és egy kis hölgy felolvasott egy kis bevezetőt. Aztán kezdődhetett az élmény.

Már a Warner Bros felirat is 3D-ben jött elő. Ekkor, több társammal egyetemben, megnéztem, hogy milyen szemüveg nélkül a hatás. Nagyjából olyan volt, mint amikor régi otthonomban a szlovák 1-est akartam nézni. Jó kép, csak mellette nagy szellemképek. Fel is merült bennem, ha ilyen szemüveggel nézném a szlovák tévé adásait, akkor azok lehet, hogy 3D-sek lennének...

A film első néhány percét nagyon eltalálták. Az erdei úton egy üldözés folyt egy szeszcsempész- és egy rendőrautó között. Nagyon jól megcsinálták a környezetet, és teljesen olyan volt, mintha az erdőből vagy az útról szemlélném az események alakulását. Egyszerűen zseniális volt, ahogy a falevelek szállingóztak, a vízcseppek felcsapódtak és a kövek felverődtek. Itt felmerült bennem, hogy milyen lenne, ha filmeket így készítenék el.

Lehet, hogy eddig nem említettem, de a film a Nascar történetét, világát és hatalmas élményét kívánta bemutatni. Ez teljesen sikerült. Olyan hangulatot árasztott a mozi, hogy a legszivesebben azonnal elmentem volna élőben megnézni egy ilyen autóversenyt. A film sokszor azt sugallta, hogy benne ülök az autóban, vagy a lelátóról követem az eseményeket. Szinte éreztem, hogy mellettem megy el a mogyoróárus, miközben a lelátó az emberek extáziásától és a motorok zúgásától dübörög.

A filmben egyedül csak az a hősi amerikai életérzés bosszantott igazán. Többször volt óriási amerikai zászló a képernyőn, és igazán hősként tekintettek ezekre a sportemberekre.

Aki még nem volt ilyen 3D-s moziban, és egyszer lehetősége adódik rá, az ki ne hagyja. És senkit ne riasszon vissza, ha olyan a téma eleve, ami nem érdekli, mert a hangulat úgyis magával ragadja.

Végül pedig egy kedvcsináló videó:



2008/06/29

Nyári ünnepek

Elég őrült melegek vannak, amikor néha hálát lehet adni egy hűvös reggelnek, vagy melegséget elverő záportnak...

De most nem az időjárásról szeretnék szót ejteni, hanem a legutóbbi ünnepekről. Június 23-án tartottuk Évi névnapját. Erre lehet, hogy egy páran felkapjátok a fejeteket, de mi akkor is ekkor tartjuk. Karácsonykor szinte mindenki megfeledkezik róla, és mivel télen van a születésnapja is, ezért mindig téli ajándékot kapott. Most kap nyárit is... :)

Vettem neki egy Alhambra nevű, elég jól sikerült stratégiai társasjáték. Néhány kört már játszottunk vele, és Évi mindig simán elvert. Hát igen, aki Carcassone-n edződött...
Aztán június 26-án lett fél éves Annamária. Különösebb ajándékot tőlünk még napott, és arra sincsen még sok tippünk, hogy mit fog kapni az elsején lévő névnapjára... De majd kiderül, van még néhány napunk.

2008/06/21

Annamária nagy mozgásban

Ezekhez különösebbeket nem fűznék hozzá. A mozgóképek magukért beszélnek...

Annamária ül, nem fekszik, nem marad

Kicsi lányunk szépen megtanult négykézláb mászni, bár a technológiája még egy kicsit egyedi, de gondolom, hogy idővel majd csak csiszolódik. A mászás tudományának gyakorlása közben rájött, hogy miként tud ülni. Most ezt is nagyon magas fokon műveli. Erről be is szúrnék ide két képet.


Valamint, még két kép, hogy miként is tud már négykézláb állni (ebben a pózban haladni még nem tud, de ami késik...)





Oblivion 499-ért

A minap túrtam a TESCO-ban nagy halom játéklemez között, hátha sikerül valamit kikukázni. Egyszercsak megakadt a kezem egy ismerős lemeztokban. Oblivion! Nézegetem rajta az árat... Volt rajta 4(!) különböző ár. Ugyan melyik lehet az? Közben találtam egy másik lemezt is, ami szintén olyan vastag, lopásgátlós tokban volt, és arra 499Ft volt ráírva. Na mondom, megnézem egy leolvasónál, hogy mennyibe kerül az Oblivion és az a másik játék. Mind a kettő 499 magyar forint volt... Így tehát elhoztam és megvettem. Utólag néztem, hogy a galaxineten még mindig 2990 az ára. Azt hiszem, hogy jó vásár volt.

Agatha Christie - Nyaraló gyilkosok

Az origo.hu oldalon volt egy nyereményjáték, ahol a CDV-sevenm felajánlott 3db Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok című játékot. A jó válasz beküldése után az én nevemet is kidobta náluk az automata...


Kiváncsi vetettem magam bele a kalandba. Nem ismertem sem a könyvet, sem a belőle készített filmet, így teljesen szűzen vághattam bele a játékba. Kivételesen most nem olvastam át annyira tüzetesen a kézikönyvet, mint szoktam, de amennyit láttam belőle úgy tűnt, hogy nem lesz rossz fordítás. A dobozon azonban van egy furcsa fordítás, amire már többen felhívták a figyelmet a különböző fórumokon. Tükörben le van fordítva az, hogy "szürke cellák", ez egyértelmű utalás lenne az agytekervényekre, de mindegy...

A játék telepítője nagyon egyszerű, és elég gyorsan végez, mert nagyjából csak olyan 1,5gigabyte helyet foglal el a merevlemezen. További plusz pont, hogy nem kell a lemeznek a meghajtóban lennie játék közben. Így legalább megúsztam azt, hogy különböző orosz vagy milyen oldalakról leszedjek valami "no-disk crack"-et. Igen, én eredeti játékoknál is sűrűn megteszem, ha azzal meg tudom kímélni a lemezmeghajtóm állandó felpörgését vagy a lemez kopását, karcolódását.

A játék maga elég jól sikerült, remek kis nyomozós kaland, bár néhol majdnem beletört a bicskám, ha nem lett volna hozzá végigjátszás. Az elején egy madzagot nem sikerült megtalálnom a tengerparton. Néhol egy kicsit jobban segíthetett volna a szöveg tapogatódzásban, de a tárgyak különféle kombinálásával nagyon könnyen megoldható volt a feladat. A beszélgetések során egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy csőben lennék, mert bármit feleltem egy irányba ment az egész beszélgetés. Talán egy vagy két helyen volt olyan, hogy létezett igazi választási lehetőség.

Szerencsére a játék fordítása egész jól sikerült, bár néhol volt benne néhány gépelési hiba, néhány magyartalan mondat, de legalább nem volt félrefordítás (vagy csak nem vettem észre).


Azonban volt néhány súlyosabb gond is. Az egyik az, amikor egy (szabályosan!) összetépett papírt kellett kirakós módjára összerakni. A keretekkel semmi gond nem volt, de a középső tartalom olasz(!) nyelven volt. A sortávokból nagyjából rá lehetett jönni, de még akkor mindig az volt, hogy értelmes olasz szavakat kellett összerakni. Újabb poén, hogy amikor elkészült a kirakós, akkor angol nyelvű lett! Szerencsére mikor Poirot iratain keresztül néztem meg utólag, akkor már magyar nyelvű volt. A másik bosszantó gond a végén jelentkezett... Miután az ügy lezárult, volt még egy befejezetlen nyomozása Hastings-nek, azaz annak a személynek, akinek a bőrébe bújva vittük végig a játékot. (Újabb poén, hogy mi Hastings, Hastings pedig Poirot bőrébe bújt bele a játék során.) Szóval a végén a telefonnal a GENIUS szónak megfelelő számokat kellett volna tárcsázni a telefonon, úgy mintha sms-t írnánk. Azonban ez is magyarítva lett, és egy 10 karakteres számot kellett a végén tárcsáznánunk.

Ezen bosszantó hibák ellenére nagyon jól szórakoztam, és külön öröm volt számomra, hogy ezt magyar nyelven tehettem meg! (Ez a bejegyzés a Magyarítások Portálra is felkerül!)

Harry Potter és a tűz serlege

J. K. Rowling is erősen belecsapott a lecsóba, ahogy a gyerekmeseként indult kalandját egyre sötétebb árnyalatokkal ötvözi. Szerencsére ez sohasem árt, ha közben az ember a fantasy-t is szereti.

Igazából nekem ott van gondom az írónővel, hogy így kifejezésre viszi a sötét arcát. Harry-t egyre gonoszabb és kegyetlenebb kalandokba hajszolja bele, és közben az iskolába történő hülyülésekkel még komolytalanabbá teszi a történetet (amúgy sem kell komolyan venni, mivel csak egy mese). Azon még el lehetne gondolkodni, hogy mennyire viszi bele magát a történetbe, és hogy hasonlít-e valamennyire Rita Vitrolra, a kevésbé sem szimpatikus újságírónőre.
A könyv amúgy nem rossz, mert kifejezetten olvastatja magát, viszont elég sok helyen vannak benne érdekes jelenetek, amiket inkább jobb lett volna kihagyni, vagy másképpen továbbvezetni.

Érdekes volt olvasni a könyv ajánlójában, hogy a főhősöknél a másik nem is előtérbe kerül. Valahogy azért ennél egy picivel többre számítottam, már csak azért is, mert az előző könyvekben már volt olyan kegyetlenség, ami egy kicsikét felnőtt-tartalomnak számít... legalábbis nálam.

A könyvet egyértelmeűen Harry és Voldemort karaktere viszi a könyvben, és a többiek csak erős mellékszereplők. Gondolok itt arra is, hogy a két hű társa, mennyire hátraszorult. Az írónő dícséretére legyen mondva, hogy szépen megoldotta azt, hogy ezt Ronnal kapcsolatban még szépen érezteti is.

Remélem, hogy folytatás még izgalmasabb lesz...

A nép orgyilkosa

Mint az előző blogbejegyzésemben említettem, sikerült ezt a könyvet is elolvasnom, és már a zárórészt Az orgyilkos tanítványát olvasom.


A második rész első könyvéhez képest újra sötétedett a hangulat, és még rosszabbra fordult FitzLovag élete. A hősnő igencsak kegyetlenül bánik a főszereplőjével, és nem sok kíméletet ad neki.

Szerencsére a második rész, második könyve, tehát A nép orgyilkosa sokkal gördülékenyebb volt számomra, mint az előző, így hamar sikerült kiolvasnom. Ezt sikerült azzal tovább tetéznie, hogy meglepetést meglepetésre halmozott, és nem várt fordulatokat idézett elő. Azt hiszem, hogy tényleg igaza volt annak, aki azt állította, hogy kegyetlenség terén felveszi a versenyt George R. R. Martinnal (éppen most olvasom tőle a Lázálom című könyvet).

Kedves olvasóim, ha rajongtok a fantasy könyvekért, vagy ha az olyan történelemszerű irományokért, amiben van egy kis mágia ugyan, de sárkány és egyéb isztikus fajok nem, akkor ki ne hagyjátok Robin Hobb-ot!
(A kép az antikvarium.hu oldalról van)

2008/06/13

A király orgyilkosa

Egy kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, ugyanis azóta már sikerült az ezt követő könyvet is kiolvasnom. Megpróbálok úgy írni és fogalmazni, hogy annak sem áruljak el túl sokat, aki még nem olvasta volna az előző részt.

Hősünk, a Lovag törvénytelen, fattyú gyermeke, akit immár nem csak fiúnak, vagy Fitznek neveznek, hanem FitzLovagnak is túlélte az első rész végén ért nagy csapásokat, és lassan nekiáll lábadozni. Mire visszaért Kosvárba látja, hogy ott nagyon megváltoztak a dolog. Pompát nem sikerült visszatántorítani ambíciózus terveitől, és a vörös martalócok sem hagytak fel a támadásokkal és szipolyozásokkal.

A történet sötétebb és nyomasztóbb hangulatú, mint az első rész. Talán részben ezért is haladtam az olvasással olyan lassan. Érdekes látni, hogy miként fejlődik a főhös karaktere. Mivel sajátos, belső szemszögből történik az egyszálú cselekmény bemutatása, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az író menet közben végez Fitz-el. Azonban attól sem kell félnünk, hogy másokat életben hagy. Kegyetlenül bánik a karakterekkel az írónő. Bántja, sanyargatja őket, és nem riad vissza attól sem, ha valakivel végezni kell.

A címben "A király orgyilkosa" név van megadva, de tudni kell, hogy nálunk kettébontották a könyvet, és az első kötet kapta ezt a nevet. A második kötet "A nép orgyilkosa".

Nekem A király orgyilkosa nem annyira tetszett, mint Az orgyilkos tanítványa vagy A nép orgyilkosa, viszont nagyon fontos szerepet játszik a későbbiek megértésében. Ebben a kötetben lehet észrevenni azt, hogy néha fény derül arra, hogy Fitz teljesen máshogy gondolta a dolgokat, mint azok valójában alakultak. Ezen téves feltételezései elég nagy gondokat okoznak mind neki, mint a birodalomnak...

2008/06/11

Annamária rájött, hogy ő zörög

Ma sikerült észlelnie a kisasszonynak, hogy milyen jól zörög a játéka, ha megfogja és elejti.

2008/06/10

Annamária mászik

A kisasszonya egyre jobban erősödik, így már egyre több mindenre képes. A múlt héten ilyen mászásos, négykézlábas állapotban megközelített, ahogy fekszem a földön, majd a mellkasomra támaszkodott, és kinyomta magát álló helyzetbe.
Igazából ez a mászás dolog még nem megy neki annyira, és elég sokszor a feje a földön csattan, de azért erősen próbálkozik.

2008/06/02

Annamária túl az ötödik hónapon

Nos, a kishölgy öregszik, és már több, mint öt hónapos. Folytatja a növekedést, és a súlybeli gyarapodást. Ez utóbbi egy kicsit csökkent, de azt mondják, hogy ez teljesen normális.

A jobbra-balra gördülés nagyon megy neki, és most már az egész nappalit be tudja így járni. Emellett úgy döntött, hogy megtanul mászni. Ezen a dolgon most nagyon ügyködik. Általában úgy csinálja, hogy hason vagy négykézlábra állva kinyúl a tárgyakért, majd előrébb löki, és próbál utána menni.

Ezen kívül elkezdtünk még járni babaúszásra is, de erről majd később írok, hogy milyen. Sokkal fontosabb esemény viszont, hogy már képes puszit adni! Néha már cuppanósat is. Képeket továbbira is mindenki a webalbumomban talál.

Kalandorok

Magyar filmhez mindig óvatosan ül le az ember, mert nem tudja, hogy mi sülhet ki belőle. Néha sikerül nagyon jó alkotásokat készíteni, néha viszont inkább sikítva menekülne az ember.

A Kalandorok esetében nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt tudtam, hogy a mostanában filmekben gyakran foglalkoztatott Rudolf Péter az egyik főszereplő, míg a másik az általam annyira nem kedvelt Haumann Péter. A 3. genererációt megszemélyesítő srác nevét pedig lusta vagyok kikeresni...

A film egy kicsit döcögve indult, aztán szerencsére belelendült. A magyar valóság ábrázolásához képest egy kicsit erősre sikerült a román. Különösen a részeg rendőrös résszel. A film több helyen erős túlzásokba esett, de nagyon sok helyen lehetett felröhögni.

Középtájon az egész kezdett egy kicsit szétesni. Onnantól kapkodós lett, valamint feleslegesen lett elnyújtva. Teljesebb érzést adott volna, ha 20-30 perccel rövidebbre vágják az egészet. Nem is értem, hogy mi szükség volt az egész elnyújtására. Az utolsó félóra pedig elég összecsapottra sikerült. Úgy tűnik, hogy ezt sem ússzuk meg folytatás nélkül...

2008/05/25

2008/05/24

Tepsis Raffaello

Olyan sokszor csináltam már, de mindig elszórom a receptjét, és a neten kell kétségbeesetten keresgélni. Ezért most inkább ezt is beírom a saját blogomba.

Hozzávalók:
a tésztához:
- 6 tojásfehérje
- 20 dkg cukor
- 10 dkg kókuszreszelék
- 10 dkg liszt

A tojásfehérjéket habbá verem, cukrot adok hozzá, majd ha így kellő keménységű állagot kapunk, akkor óvatosan belekeverjük a kókuszreszeléket és a lisztet. Ezt követően kivajazott és lisztezett tepsibe tesszük, majd jöhet a sütő, ahol kb. 200 fokon 15 percen belül megsül. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy megsült a tészta, akkor fogvájót szúrjunk bele egy pár helyen, és nézzük meg, hogy hozzátapadt-e a tészta. Ha már nem, akkor készen van.

Hozzávalók
a krémhez:
- 6 tojássárgája
- 1 vaniliás pudingpor
- 20-25 dkg cukor (a neten lévő receptek ebben térnek el, de mindegy, hogy mennyi kerül bele)
- 4dl tej
- 25dkg margarin

A 6 tojássárgáját, a vaniliás pudingporral, valamint a cukor felével és kb 1dl tejjel összekeverem, majd hozzáadom a tűzhelyen lévő maradék tejhez. Addig főzöm és kavarom, amíg keményebb puding állagú nem lesz. A margarint és a maradék cukrot kikeverem, majd az előbb készített, már kihült masszához keverem.

Ezt követően az egészet a tészta tetejére kenem, majd megszórom az egész tetejét egy kis kókuszreszelékkel.

Az elkészítés nagyon egyszerű, és egész gyorsan készen van. Jó étvágyat!

2008/05/21

Terry Pratchett és Neil Gaiman: Elveszett próféciák (Dark Omens)

Még a névnapomra sikerült megkapni ezt a ritkaságot. Több antikváriumot is végigtúrt, mire talált nekem egy Terry Pratchett könyvet. Mivel még csak a művei alapján filmeket láttam, úgy döntöttem, hogy szívesen bepróbálnám néhány könyvét is.
A Korongvilág (ahol a főhős könyvei játszódanak) elég érdekes hely, ezért nagy várakozásokkal tekintettem a könyv elé. Azonban nem azt kaptam, amire vártam. Ugyanis, amellett, hogy nem egyedül írta Pratchett a könyvet, mégcsak nem is a Korongvilágon játszódik a történet, hanem valamikor 1990-es évekbeli Föld nevű bolygón. A két angol tévéfilm után egyedül csak a Halál karaktere volt ismerős.

Miután gyorsan félredobtam ebbéli csalódásomat elkezdtem szórakozni a könyvön. Mert bár egy picit kusza, de mégis nagyon jó időtöltést jelent. Maga a történet gyakorlatilag az Omen című klasszikus horrorfilm kiparodizálása, de ezen kívül még találhatunk más érdekes utalásokat. Nem mondanám, hogy azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyedt, humort és fantasy elemeket tartalmazó olvasmányokat, mert néhol eléggé elveszik az iró agyának sötét bugyraiban. Vagy lehet, hogy írókat kellett volna mondanom... Igazából nem tudom, hogy melyik részt ki írta.

A könyvet nyomtatott formában manapság már szinte lehetetlen beszerezni, de ha valaki látja, akkor csak abban a tudatban vegye meg, hogy ez bizony nem Korongvilág könyv... Azonban ettől függetlenül nagyon jó!

Moby - Last Night

Moby-t mindig is szerettük és szeretni fogjuk. Megint sikerült valami zseniálisat alkotnia.
Már nem tudom, hogy hanyadszor hallgatom a MESTER, polgári nevén Richard Hall, Last Night című aktuális albumát, de egyszerűen nem lehet abbahagyni. Pedig ez az albumon is nagyon sok féle muzsika megtalálható.
Nem tudom, hogy van-e olyan, aki nem ismerné Moby-t... Lehet, hogy igen, de a zenéjével rengeteg helyen találkozhattál már. Kiváncsiságképpen elnéztem a http://www.imdb.com/ oldalra, hogy milyen filmeknél és sorozatoknál használták fel a zenéjét (amatőr filmesek ingyen, jogdíj nélkül vehetik igénybe bármelyik alkotását!). A munkásságát mutató lap szerintem még nem is teljes. Azt hiszem, hogy sokan emlékeznek a Holnap markában (Tomorrow never dies) című James Bond filmre, aminek a főcímzenéje iszonyatosan jól lett átdolgozva. Vagy ott van a Leonardo di Caprios Part (The Beach). Az egész filmből az egyszerre szép és borzalmas tengerpart látványa maradt meg a fejemben, miközben szól a Porcelain.


És hogy melyek a kedvenc számaim az albumról? Az összes. A remekbeszabott összeállításban találhatunk kellemesen nyugtató lassabb számokat, de ugyanakkor vannak valamivel pörgősebbek is. Kellemes meglepetésként hatott az Everyday it's 1989, amely egy kicsit a 90-es évek középén lévő, rave stílusban játszó Moby-t hozta hangulatban, ha sebességben nem is.
A végére belinkelném a youtube-on megtalálható Disco Lies klipjét.

2008/05/18

Az Omega ember (The Omega Man)

A hét első felében tekintettem meg a Charlton Heston főszereplésével, 1971-ben készült "Az Omega ember" című filmet.

Igazából ennek a feldolgozása a Will Smith-es "Legenda vagyok". Tudomásom szerint azonban már ez is feldolgozás volt. Mai szemmel rengeteg megmosolyogtató dolog bújik meg a filmben, de ugyanakkor vannak olyan poénok is, melyek már akkor is gagyinak számítottak. Itt a vírust követő világégést követően nem zombik, hanem némileg módosult génállományú emberek a főhős legnagyobb ellenfelei. Igazából csak annyit tudhatunk meg róluk, hogy nagyon érzékenyek a tűzre, és hogy szellemi vezetőjük, Matthias, ellenez minden technika vívmányt. Ezért mindent technikát, vagy minden olyant, amiben tudás lehet igyekszik elpusztítani.

A legújabb feldolgozáshoz hasonlóan itt is találkozik a főhös normálisakkal, akikkel majd később megalapozhat egy új normális világot...

2008/05/10

Április végi Picasa frissítés

Nagy nehezen megint frissítettem saját Picasa-n lévő webalbumomon. Sok új kép került fel április hónapra, valamint megnyitottam a májusit is.

Clone Wars a mozikban!

Mire is lesz majd érdemes elmenni a moziba az Indiana Jones után? Egyértelmű, hogy az új Clone Wars bevezető részére! Most jött ki egy új előzetes:
És itt egy másik, aki még nem látta volna a korábbit:

Forma 1 a Codemasters-től

A http://www.formula1.com/ információi alapján a Codemasters megszerezte a Forma 1-es játékok elkészítésének kizárólagos jogát. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A honlap információi szerint az első ilyen játék valamikor 2009-ben jelenhet meg, és tartalmazni fogja az összes pályát, összes autót, valamint pilótát. Elég nagy reményekkel vágnak bele a dologba, és a cikkben rengeteg dicsérőt írnak a Codemastersről. Egyenesen olyanokat, hogy az autós játékok készítésének királyai.

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de már nagyon sokan ki vagyunk éhezve egy új pc-s Forma 1-es játékra.

2008/05/08

Philip K. Dick: Lenn a sivár Földön

Még januárban kaptam a születésnapomra Philip K. Dick-től a Lenn a sivár Földön című novelláskötetet. Korábban az író könyvei közül még semmit nem olvastam, csupán írásainak filmfeldolgozásait láttam. Ennek ismeretében elég kiváncsian vágtam neki az olvasásnak.


A közel 400 oldalas könyvben 16 rövid novella kapott helyet, amelyekből kettő filmekhez is köthető. A Fizetség (Paycheck) című írásból készült az azonos angol címmel megjelenő Felejtés bére című mozifilm, valamint Az aranyember szolgált alapjául a Next-nek, mégha csak nyomokban is ismerhető fel az eredeti mű.

Habár a művek nagyon eltérőek egymástól, és nem érezhető közöttük semmiféle kapocs, az egészet átlengi a második világháborút követő hidegháború hangulata. Az író nem mindegyik alkotásában van nagy technikai ugrás, ezért néhány írás nagyon megmosolyogtató. Szinte a szemünk előtt láthatjuk a 1960-as és 1970-es évek sci-fijeiben használt böhöm nagy, lyukkártyákkal működő számítógépeket, melyek falnyi nagyságú paneljein kész fényorgia villódzik.

Ha olvasóként sikerült megszoknunk ezt a világnézetet, akkor a novellák gyorsan magukba szippantanak, és csupán abban lehet majd bosszankodni, hogy milyen hamar véget is értek. Az író néha megvillantja érdekes humorát is, és saját magához mérten megpróbálja viccesen megfogalmazni írását. Azonban ne dőljünk be neki teljesen, mivel ezek a novellák is tartalmaznak rengeteg elgondolkodtató dolgot. Több fantasztikus iromány vagy film is merített a kis történetekben található dolgokból. Sajnos néhány írás végkimenetelét a történet közepén elérő lehet sejteni, ezért az aktuális novellából hátralévő sorok már szinte csak díszek.

Számomra elég furcsa volt egy olyan könyvet olvasni, ami több, kisebb különálló műből áll. Mindegyik világában külön el kell merülni. Én talán nem is a Ruug című írással kezdtem volna a kötetet, mert annak néhány oldalas története közben és után többször is elgondolkodtam azon, hogy el akarom-e olvasni a könyvet. Szerencsére úgy döntöttem, hogy igen. A továbbiakban következő novellák egy része remekül kárpótolt, bár később is találkoztam igencsak elvont, komolyabbnak szánt írással.

Ajánlani igazán csak azoknak merem, akik el kívánnak mélyedni Philip K. Dick furcsa agyszüleménye által keltett világokba, és akik képesek elfogadni az elvont dolgokat, illetve szeretnek rágódni a különös történeteken.

2008/05/07

Sárkánydárda krónikák: Az őszi alkony sárkányai

Azt hiszem, hogy nem is mondhatja magát igazi fantasy rajongónak az, aki nem olvasta a Sárkánydárda krónikákat. Az első kötete, Az őszi alkony sárkányai (Dragonlance: Dragons of Autumn Twilight) volt igazából az első fantasy könyv, amit olvastam. Emlékszem, hogy egész véletlenül és szinte kényszerből rendeltük meg a Magyar Könyvklubtól. Valamit meg kellett vennünk, és szerencsére ezt választottuk, az akkor még trilógia másik két kötetével együtt
A Margaret Weis és Tracy Hickman írópáros remeke örökre beleégette magát a fejembe, pedig nagyon gyorsan faltam be a három könyvet. Amit aztán lassan követtek az innen-onnan kölcsönkapott folytatások, vagy kisebb mellékszálak. Igazából csak a Sárkánydárda krónikák első három kötete volt igazán ütős olvasmány, a többi már csak húzzunk le minél több bőrt a kalandról. Azonban az tény, hogy elég olvasmányosra sikerültek...



Vegyes várakozással néztem elé Az őszi alkony sárkányaiból készült animációs filmre. A készítők is érezhették, hogy maga a rajzfilm nem lesz elég ütős, és ezért nagyon ismert szinkronhangokat kértek fel. Így lett Raistlin hangja Kiefer Sutherland (24), vagy Aranyhold hangja Lucy Lawless (Xena, BSG). A magyar szinkronban ebből semmi sem érződik.

Vegyes volt a várakozásom, mert igazából nagyon várok minden fantasy (ahogy sci-fi-t is) filmet, viszont az előzetesek alapján nem jósoltam túl nagy szórakozást a rajzfilmnek. Sajnos sejtésem beigazolódott... Az alkotók nem tudtak igazán maradandót létrehozni.

Évivel néztem végig, és meg is jegyezte, hogy olyan az egész, mint egy kivonat. Rengeteg dolgot hagytak ki belőle, egy kicsit kusza, és talán nem is könnyen érti meg az, aki a könyvet nem olvasta. Egyszeri szórakozásnak nem rossz, de nem hiszem, hogy ez lesz majd az a mese, amit a gyermeke(i)m rongyosra fog nézni. Nem túl szép, nem túl látványos, nem túl pörgő, erősen összecsapot és sajnos még Tasslehoff Fúróláb beszólásain sem lehet olyan jókat szórakozni.

A könyveket őszintén merem ajánlani mindenkinek, aki még nem vette a kezébe, de szeretne egy remek, szórakoztató fantasy-t olvasni, de a filmmel óvatosabb lennék. Örülhetünk, hogy elkészítették, de igazából jobban örült volna mindenki, ha egy monumentálisabb, Gyűrűk urához hasonló művet csináltak volna. Reméljük, hogy majd lát benne fantáziát egy nagy hollywood-i rendező...

Harry Potter és az azkabani fogoly

Tovább folytattam Harry Potter történetének olvasását, mivel még mindig érdekel, hogy mi történik a kis varázslókkal.

A harmadik kötetet vastagabb, mint az előző, és sokkal sötétebb hangulatot áraszt magából. Egy kicsit olyan, mintha az írónő is próbálgatná magát, valamint haladna előre a fejlődésben. Szerencsére a magyar fordítás elég jól sikerült, ezért nem kell fejcsóválva visszaolvasni a mondatokat, hogy érthető legyen a tartalom.

Továbbra is kicsit fura, hogy a könyvsorozat felnőttesedése ellenére úgyanúgy megtalálhatóak benne bárgyú dolgok. Valamint, hogy más fantasy területeken az ember megszokja, hogy varázsló csakis nagyon intelligens személy lehet, de itt majdnem mindenki idióta a maga nemében. Elég csak arra gondolni, hogy a varázslók nem ismerik a mugli (varázsképesség nélküli emberek) tárgyait és szokásait. Főleg ez az aranyvérűeknél (ahol a szülők is varázslók) igaz. Érdekes sávot képeznek, ahol az egyik vagy mindkét szülő mugli, mivel ott a csemeték vagy ismerik a mugli szokásokat is, vagy nem... Az is elég fura, hogy bár járnak nagyon buta diákok is Roxfortba, soha senki nem bukik meg, mindenkinek sikerül továbbmenni.

Harryt és közvetlen környezetét leszámítva a karakterek sem nagyon fejlődnek. Igazából majdnem mindenki olyan, mintha a kezdet kezdetén be lett volna húzva egy csőbe, és onnan se jobbra, se balra, se hátra, csak előre.

Ebben a könyvben még az is zavart, hogy a vége eléggé össze van csapva az elejéhez képest. Mintha rászóltak volna az írónőre, hogy most aztán fejezd be, mert határidő van.

A könyv amúgy nem rossz, mert olvastatja magát és gyorsan halad. Szerencsére erősen ponyva, és nem kell sokat szenvedni bő tájleírások miatt. Csak sajnos hiányolom belőle a karakterek bővebb kifejtését.

Az olvasást folytatom, már a negyedik kötetet nyúzom...

2008/05/06

R2D2 projektor és webkamera

Kedves olvasóim, ha valamivel nagyon meg akartok lepni, akkor sokáig ne gondolkodjatok, és kerítsetek nekem egyet az itt található projektorból és webkamerából:

2008/04/30

Armin van Buuren kedvcsináló

Igazából azért akartam megírni ezt a bejegyzést, mert kaptam egy helyreigazítást Pé-től, miszerint az egyik korábbi bejegyzésemben a linkelt videóban szóló szám nincsen rajta az albumon. Én tudtam, csak nem említettem. Valamint azért azt linkeltem, mert a jelenlegi albumán lévő számok annyira nem jönnek be nekem. Jó-jó, kellemes, csak nekem valahogy nem az igazi. Azért most linkelem az album egyik számából készült videóklipet, a Armin van Buuren & DJ Shah Feat. Chris Jones - Going Wrong-ot.






És a végén egy kis kedvcsináló. Holnap, azaz május elsején este lesz az A State of Trance című rádióműsorának 350-ik adása. Bővebb infót Armin weboldalán találtok.

2008/04/24

Gofri

Mostanában csináltam gofrit. A recept sosincs meg, ezért állandóan a netről keresem, hogy miként is kell elkészíteni ezt a finomságot. Erőt vettem a lustaságomon, és a saját blogomra is bemásolnám a recepteket.

Először egy lassabban elkészülős, valamivel keményebb változat:

Hozzávalók:
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
3 tojás
12 dkg margarin
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg cukor
csipet só
1/2 liter tej
reszelt citromhéj

Igazából itt citromhéjat én kihagytam, mert feleslegesnek éreztem. Amire figyelni kell ezen verzió esetében. A margarint érdemes megolvasztani, és úgy a liszthez, sütőporhoz, cukorhoz, tojássárgájához keverni. Én ezt követően szoktam tejet csomómentesen hozzáadni. Ha ez megvan, akkor kerülhet bele, óvatosan, a csipetnyi sóval felvert tojások fehérje. Előmelegített gofrisütőbe kell tenni, és nagyjából 5 perc, amire egy darab megsül.

A másik verzió egyszerű és gyorsabb.

Hozzávalók:
3 tojás
2,5 dl tej
15 dkg cukor
1 csomag sütőpor
12,5 dkg vaj/margarin
25 dkg finom liszt

Itt mindent egyszerűen csak össze kell keverni, aztán már mehet is az előmelegített gofrisütőbe, ahol néhány perc alatt elkészült a remek táplálék. Szív alakúnk van itthon, és ebből olyan 10db-ot lehet csinálni ilyen mennyiségek mellett.

A tetejére lehet rakni pudingot, lekvárt, öntetet, tejszínhabot, rántott húst vagy amit akartok.

Zathura, az űrfogócska

Igazából nem is tudom, hogy miért néztem meg ezt a filmet, de már túl vagyok rajta. Van egy olyan hülyen szokásom, ha elkezdek nézni valamit, akkor az végig akarom nézni (ha rögtön nem tudom, akkor valamikor később).

Ezt a filmet is Évivel néztem, bár ő még az elején könyvet akart olvasni. A történet gyakorlatilag egy családi mozi, ami kaphatta volna a Yumaji az űrben címet is. (Azt hiszem, hogy valahol ezt olvastam, de a forrást már nem tudnám idézni. Igazából nagyon találó.)

Van két fiútestvér, ahol a kisebbik halálba idegesíti a másikat (és engem is), a másiknak meg gonosz feje van (Évi szerint). Sikeresen összevesznek, a kisebbet a nagyobb leküldi étel(?)lifttel a pincébe, ahol az talál egy játékot. Felviszi a nappaliba, és elkezd vele játszani.

A játék egy másik világba röppenti a házban lévő egész családot, azaz a nagyobb testvért és a nővérüket. Sok-sok értelmetlen kalandon át ott szenvednek, mire rájönnek a megoldásra...

A film valójában egy nagy baromság, és jól láthatóan a Yumaji meglovaglása (ami szintén egy baromság volt), csak szerencsére nem kell elviselni Robin Williams idegesítő fejét és vigyorgását. Egyszer meg lehet nézni, de nincsen benne semmi extra, ami miatt legközelebb is megnézném. Szerintem a családi mozik rajongóinak, vagy azoknak akinek szeretnek "idegesítőfejűgyerekes" filmeket nézni, azoknak biztos be fog jönni...

Mézengúz

Sikerült végre eljutnom oda, hogy megnézzük otthon a Mézengúz című filmet. Érdekes módon, a Macskafogó 2-vel ellenben, ezzen sokkal jobban lehetett szórakozni. Valahogy gördülékeny volt, nem lehetett érezni az izzadtságszagú poénokat, és valahogy sokkal lazábban utalt más filmekre.

Azt azonban nem lehet róla elmondani, hogy nem dőlt volna belőle a hülyeség. Valahol amerikában úgy gondolják, hogy az összes állat békében él, és milyen jól elbeszélgetnek. Itt most azzal a gondolattal játszottak el, hogy mi lenne, ha méhek is tudnának beszélni. A méheket olyan kedves és aranyos állatnak állítják be, hogy szegény kölykök rögtön rohannának méhet simogatni...

Szerencsére szegény méhek amerikában kerültek a bíróság elé. Így legalább megúszták a magyar jogrendszer lassan zakatoló buktatóit. Nálunk esélyük sem lett volna az igazukért hacolni.

A rajzfilm amúgy elég aranyos, jó és remek szórakozást tud nyújtani, ha az ember nem gondolkodik. Sajnos kezdem úgy érezni, hogy (főleg) az amerikai filmipar úgy kíván szórakoztatni, hogy a háttérbe szorítja a gondokodást. Tudom... Ez csak egy mese, és nem kell benne a nevelő szándékot keresnem.

A végén elsütném a régi és szakállás poént:

- Mi a különbség a MÉH és a DARÁZS között?
- ???
- A darázs nem gyűjt vasat...

2008/04/21

Annamária átfordul

Ebben a rövid videóban azt lehet látni, hogy miként is kell hátról hasrafordulni. Igazából már többször elkövette, és képes rá minden irányból, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a hasról hátra még nem tud. Ezért miután sikerül ilyen fordulatot vennie, csak nyöszörög, mert vissza nem tud térni a kiinduló helyzetébe.

2008/04/17

Armin van Buuren - Imagine

Kiváncsi vártam, hogy mi sül ki a tavaly a DJ Mag szavazásán világelsőnek kikiálltott lemezlovas új albumából. Az 2008. április 15-én megjelent lemez saját alkotásokat tartalmaz, de elég sok vendégénekes nevét is olvashatjuk a hátsó borítón.

A számokat nem elemezném végig, mert nem vagyok zenekritikus, és nem értek annyira a muzsikához, hogy értékelhető véleményt alkossak. A számok címeit végignézve nem igazán találtam olyant, ami ismerősen csengett volna, és sajnos így az album végighallgatása után sem ragadt meg különösebben egyik szám címe sem.

Valahogy nem jön be nekem ez az album. Az intrón kívül, egyedül talán a Sharon den Adel énekhangjával bővített In And Out Of Love című szám volt az, amire azt mondtam, hogy "na ez tetszik". Lehet, ha még kétszer végighallgatom, akkor más véleményen leszek...

Linkelem a This World is Watching Me című számának klipjét, ami ugyan nincsen rajta ezen az albumon, de attól még jó.

2008/04/16

Macskafogó 1-2

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egy vagy két bejegyzésben írjak a filmekről, amiket a napokban néztünk meg, de úgy döntöttem, hogy legyen egyben. Hátha nem tudok annyit írni külön-külön, hogy mennyiségileg is értelmes legyen.

Az első részt azért néztük meg, hogy valamennyire képben legyünk, ha erre építene a folytatás. Mai szemmel nézve is igen szórakoztatónak bizonyult, bár a zenés részeknél kényelmetlenül feszengtem. Furcsa volt a statikus háttér, és afféle alacsony költségvetésű film benyomását keltette. Gondolom, hogy ez igaz is, hiszen nem lehettek dollármilliók a film elkészítéséhez. Az első rész elég eredeti, és főleg saját magából építkezik, holott néhol érződnek rajta erőlködés nyomai. Furcsa, hogy van benne néhány jelenet, ami miatt néhány országban erőszakosabb besorolást is kaphatna.

A második résznél már az első néhány perc után lehetett látni, hogy szebb, színesebb, szagosabb... (A kígyó farkának levágása azért durva volt, és még találkoztam néhány olyan jelenettel, ami miatt nem ajánlanám tiszta szívvel gyerekeknek.) De nagyjából ennyiből ki is fújt az egész. A történet erősen tart a zérus irányába, és párbeszédek és szövegek sem rengetik meg a világot. Az is jellemző, hogy erős filmes alapműveltséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy egyes poénokat megértsünk. Erős utalások vannak a Csillagok háborúja, Mátrix, stb filmekre, de igazából ezek nem viszik el a hátán a produkciót. A gyenge és erőltetett poénok csak savanykás mosolyt tudnak az ember arcára varázsolni, és a gyakran unalomba fulladó történetvezetés majdnem elaltatja a nézőt (ahogy azt Évi esetében is tette).

Maga a macsakfogó gépezet szépen ki lett dolgozva, de amikor a végén átalakul, az már kínosan vicces, és egy újabb filmre való utalás. A vége a totális kudarc... Gondolták, hogy Korda Gyuri bá'-val sikerül a filmet felturbózni, de ez igazából csak egy halvány mosolyvillanásnyit hozott az alkotás összhatásába. A végkifejlett vagy megoldás rész meg egy kényszeredett megoldásnak tűnik.

A magyar filmeseknek megint sikerült egy kényszeredett filmet csinálnia. Egy kicsit olyan érzésem volt, mint a Valami amerika után érkezett Magyar Vándor című filmnek. Tömény erőlködés, mondvacsinált történet, nagy katyvasz. Az Üvegtigris második része is csak nehezen vitte át lecet nálam, de legalább tűréshatáron belül volt.

2008/04/13

Steven Erikson: A jég emlékezete

Nehéz úgy írni egy könyvről, hogy annak már előzőleg volt két másik része. Meg nem is tudom, hogy miképpen tudnék kedvet csinálni egy "sorozat" harmadik kötetéhez, mikor ahhoz nem árt ha olvastuk az előző két részt. Ha pedig ezt megtettük, akkor nem is nagyon kell ajánlás ehhez a részhez.

A könyv maga több, mint 800 oldalas. Szép, kis, vaskos olvasmány, ami jó súlyt nyomott a táskámbam, mikor dolgozni jártam. Szerencsére a mai trenddel ellentétben, amikor a vastag könyvek úgy születnek, hogy eleve vastagabb papírra vannak nyomtatva, széles margók mellett, a nagy lóbetűkkel ábrázolt karakterek, itt a papír sem túlságosan vastag, a margó sem túl széles, és a betűk is elég kicsik. Lett volna kiadó, aki a könyvet két vagy három kötetre darabolja, vagy csinál belőle egy 20cm vastag valamit.

Steven Erikson eme írása, borzasztó, jó, borzasztóan jó.

Borzasztó azért, mert olyan képsorokat vonultat fel, hogy az ember gyomra összeszűkül vagy éppen rosszul lesz. Nagyon durván tudja ábrázolni a brutális csatajelenetek, ahol az esztelen öldöklés gyakorlatilag egy mészárszék. Az ember még jobban ott érzi magát, mivel a malazák ellenfelei nem csupán a hódítás kedvéért ölnek. Korábban gondolkodtam, hogy bemásoljam-e az eddig olvasott legdurvább és borzasztó bekezdést, amit a fordító nagyon jól ültetett át magyar nyelvre.

Jó azért, mert az író nagyon jól ír. Bár az ember néha csak fogja a fejét, hogy most mi is történt, vagy hogy mi csaponghat a szerző (tébolyult?) fejében. Mit akar ezzel igazából kifejezni, vagy merre folytatódhat még a dolog.

És végül borzasztóan jó... mert csak.

A történet ott folytatódik, ahol az első(!) kötet abbamaradt. Ugye a Tremorlor kapujában egy másik földrészen folytak a kalandok, és a történések. Igazából azonban néhány dolgot a harmadik rész magyaráz meg, amit a második részben nem érthettünk. Bonyolult egy gondolkodása van Eriksonnak... A jég emlékezetében a malazák szövetségre lépnek a tiste andikkal, hogy egy nagy közös ellenségget meg tudjanak állítani. Nagyon érdekesen alakulnak az emberi és élőholti sorsok. Egész meglepő dolgok történnek. Aki az előző két köteteten átrágta magát, az mindenképpen folytassa. Közben, a héten megtudtam, hogy az ötödik kötet, az Éjsötét áradat is megjelent magyar nyelven.
A malazai bukottak regéjéről bővebben a itt lehet ismeretet szerezni.

Androméda törzs

Nemrégiben sikerült megszereznem az Androméda törzs című filmet, amiről azt állították, hogy remek sci-fi klasszikus. Amikor elolvastam a róla készült ismertetőt, akkor egy kicsit aggódtam, mert annyira nem szeretem az ilyen vírusos/katasztrófa filmeket.

Szerencsére felesleges volt aggódnom, mert a film magával szippantott. Kivételesen, most a zene nélküliség (ugye a régebbi filmekben nem mindig szólt a háttérben zene a háttérben, vagy csak nagyon minimális) annyira nem zavart, csak még feszültebbé tette az összpontosítást.

A történet szerint egy műhold visszatért a világűrből, egy kis 100 fő alatt kisvárosban ért földet. A helyi orvos volt olyan botor, és szétszedte a szondát (valószínűleg én is ezt csinálnám, ha megérkezne hozzám egy műhold), ami később valami sugárzó anyaggal megfertőzte az egész környzetét. A városka lakói nagyon gyorsan haltak meg, és csak 2 túlélőt találtak.

Az egész filmben arra a borzasztó dologra akartak rávilágítani az alkotók, hogy milyen katasztrófákra létezik forgatókönyv, valamint arra, hogy elképzelhető a katasztrófát saját magunk okozzuk a folyamatos kísérletezésekkel.

Az egyik legérdekesebb rész, amikor a kutatóbázis legmagasabb biztonságú részére akarnak lejutni a tudósok, és közben több fertőtlenítési és orvosi vizsgálaton is túljutnak. A technikai megoldásokat sikerült úgy megoldaniuk, hogy még több év távlatából sem tűnnek gagyinak.

Végeredményben a film nagyon tetszett, és akinek van felesleges 2 órája az nézze meg nyugodtan.

2008/04/11

Melyik sci-fi csapatba férnél be?

Igazából már elég régi, és én csak most találtam meg a Sorozatjunkie oldalán, hogy létezik egy ilyen felmérés. Az oldal angol nyelvű, de szerintem egész jól érhetőek a kérdések. Néhány kérdésből lehet érezni, hogy melyik sorozatra utalhat a dolog (jelen esetben sorozatnak számít a Mátrix és Star Wars is, mivel több rész készült belőlük).

A saját eredményem a következő lett:



Which sci-fi crew would you best fit in with? (pics)
created with QuizFarm.com
You scored as Moya (Farscape)

You are surrounded by muppets. But that is okay because they are your friends and have shown many times that they can be trusted. Now if only you could stop being bothered about wormholes.
Tehát szőrös lényekkel vagyok körülvéve, de ezzel nincs is semmi baj, mert ők a barátaim, és már többször bizonyították, hogy megbízhatom bennük. Már csak a féreglyukakkal kapcsolatos szorongásomat kellene legyőznöm.


FBI's X-Files Division (The X-Files)


94%

Moya (Farscape)


94%

Serenity (Firefly)


94%

Heart of Gold (Hitchhiker's Guide to the Galaxy)


94%

Babylon 5 (Babylon 5)


94%

SG-1 (Stargate)


88%

Nebuchadnezzar (The Matrix)


81%

Bebop (Cowboy Bebop)


81%

Deep Space Nine (Star Trek)


81%

Millennium Falcon (Star Wars)


75%

Andromeda Ascendant (Andromeda)


63%

Enterprise D (Star Trek)


56%

Galactica (Battlestar: Galactica)


56%



Az eredményem első felével annyira nem vagyok meglepve, hiszen található ott néhány kedvenc sorozat, de hogy a végére jutott a BS, az mindenképpen érdekes. Bár az irányított kérdésekből érezhettem volna. Mindegy... lehet, hogy majd el kezdek Farscape-t is nézni. :)

Annamária 2008.04.11

A több, mint 3 hónap alatt szép kis fejlődést ért el kislányunk. Sikerült születésétől kezdve 9cm-t nőnie, ennek köszönhetően most már 62cm-en túl jár. Mikor tegnapelőtt mérlegeltük, akkor kereken 6,00kg-ot jelzett a digitális kijelző. Közben az is kiderült, hogy mikor én voltam hasonló korú, akkor én vagy fél kg-am többet nyomtam. Nagyon úgy tűnik, hogy Annamária igyekszik behozni azt a lemaradást, amit az anyja hasában nem tudott elérni (ez főleg Évinek a meglátása).

Nagyon jól tud már összpontosítani, hogy egy vagy két kézzel megfogja a tárgyakat. Ilyenkor mindig nagyon komoly arcot tud vágni. Kezdi kicsinek érezni a közvetlen környezetét, és igyekszik mindent megtenni, hogy más pozícióba kerüljön. Ennek megfelelőn már képes mindkét oldalára fordulni. Hasra még nem nagyon, de egy párszor már erre is tett kísérletet.

A kedvenc mozgáskombinációja, amikor felemeli két kicsi kezecskéjét és közben fölhúzza mellkasig a két térdét. Ez a pozíció azt jelenti, hogy a kezeinél fogva húzzuk fel ülő helyzetbe. Igazából nagyon cseles, és ezzel nem nagyon elégszik meg, ezért néhány ilyen felhúzás alkalmával szándékosan nagy lendületet vesz, majd amikor majdnem ülőhelyzetbe ér kinyújtja a lábait. Ilyenkor többnyire sikerül felállnia. Elég türelmetlen, hogy mit ne mondjak...

Évi nemrég frissítette a Picasás webalbumot, lehet nézni az új képeket.

2008/04/01

Kaliforgia (Californication)

A CoD klános, LAN-ozással összekötött találkozó egyik pozítív hozadéka az volt, hogy megismerhettem a címben említett sorozatot. Korábban csak hallottam róla, de valamiért nem vonzott a dolog, pedig már előre számos érv szólt mellette.

Először is, hogy benne van a HBO keze a dologban. Ez már eleve azt szokta jelenteni, hogy nem kapunk szemetet, hanem valamilyen szinten igényes dolgot. Elég csak a Sírhant művek vagy a Maffiózók sorozatokra gondolni. Másik érv látatlanban David Duchovny lehetett volna, mindenki Mulder ügynöke (Figyelem, lassan jön az új X-akták mozifilm!). Fura, hogy miként alakult át a nevének kiejtése dacsövniből, dukovnyikon át duhovnivá.

A sorozat egyszerűen zseniális. A félórát sem tartó részek könnyen magába szippantják az embert, annyira, hogy olyan érzet alakul ki, "egy rész nem elég". És akkor jön a következő és következő. Az elején még sok a meztelenség, de később ez átcsap a jellemek megismerésébe. Az első évad vége felé talán túlságosan is, ami el is laposítja egy kicsit a sorozatot. Viszont évadzáró résznek olyant kapunk az arcunkba, hogy csak na.

A történet egy New Yorkból Los Angelesbe (illetve inkább Hollywoodba) költözött író züllött életéről szól. Az ex-asszonypajtásmesterrel (aki még véletlenül sem a felesége), valamint a 12 éves lányával elég bonyodalmas viszonyt tart fent. A nő éppen házasodni akar egy Bill nevű fickóval, akinek van egy 16 éves lánya... Ez utóbbi erősen alakítja a további bonyodalmakat. Mivel tartok tőle, hogy ütős poénokat lőnék le, elég annyi érdemes jól figyelni. Van benne szex, drog, csajok, egy kis dráma, rengeteg humor, és szex... vagy ezt már lehet, hogy írtam.

A sorozat Évinek is eléggé bejött. Együtt röhögtünk a sok hülyeségen, és volt, hogy ő mondta "még egy részt". Ő üzeni, hogy óvakodj a spriccelős nőktől! (Főleg édeshármasban...)

2008/03/30

Annamária újra mozgásban

Egy újabb videó, amin Annamária megint elég jól érzi magát. Igazából csak nagy mozgásban van...

2008/03/25

Neked mit mond Annamária?

Szóval Évi csinált a fényképezőgéppel néhány mozgó felvételt, ahol igazából a hang lényeg. A Blogger lehetőségeit kiaknázva itt meg lehet tekinteni az egyik ilyen felvételt.

2008/03/21

Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nem is olyan régen olvastam George R. R. Martin blogján, hogy mennyi szereti Robin Hobb munkásságát és könyveit. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot, hogy az írónő munkásságával egy kicsit jobban megismerkedjek, és gyorsan be is szereztem Az orgyilkos tanítványa című könyvet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már több hónapja a táskámban hordozom Steven Erikson, A malazai bukottak sorozatának 3. könyvét, ami nem csak a csekély 800 oldala miatt nehéz olvasmány. A hosszabb utazásokra, vagy olyan esetben, amikor a tatyóm tele van mindenféle cuccal, akkor inkább a PDA-mat veszem elő, és azon olvasgatok különféle elektronikus könyveket. Mivel Robin Hobb könyvét sem tudtam másképpen megszerezni, ezért ezen a formában láttam neki az olvasásának...

Az írónő egyszerűen zseni. Nagyszerűen alakítja a történetet, és vezeti az egyetlen szálat, ami a főhős szemével mutatja be a körülötte lévő világot. A történet hőse a Hat Hercegség legelső trónörökösének fattyú gyermeke. Mikor fény derül létezésére, azzal nagyban befolyásolja a birodalom elkövetkezendő jövőjét. A trónörökös, Lovag herceg, inkább lemond a trónról, és számüzetésbe vonul, ezért Elmés királyt vélhetően Igazság herceg fogja követni az uralkodásban. Azonban van egy harmadik fiú is, aki a két idősebb férfi féltestvére, de nagy ambíciókkal rendelkezik.

A Fiú nevelése Lovag herceg lovászmesterére, Burrickra hárul, később azonban felismerik a fontosságát, ezért elkezdik nevelni és művelni. Titokban pedig a király orgyilkosává kezd válni, Árny segítségével...

A fiúnak rengeteg bonyodalommal kell megbirkóznia. Közben belekóstol az Ösztönbe (állatokkal képes mentálisan kapcsolatot teremteni), valamint a Mesterségbe (ami az emberek elmebeli befolyásolására és üzenettovábításra alkalmas). Az udvaron belüli intrikákon túl, új ellenség is felüti a fejét a Vörös Martalócok személyében...

A regény magával ragadó, igazi remekbe szabott mű, azt hiszem, hogy remek kedvet adott folytatások elovasásához is. Olvastam, hogy aki a G. R. R. M. féle "kegyetlenkedést" (az iró ugyanis képes a hőst is kiírni a regényfolyamából) várja, a későbbiekben e tekintetben sem fog csalódni.

2008/03/19

Annamária 2008.03.19.

Igazából a dátumhoz (még) semmi nem köthető, azon kívül, hogy ezen a napon történi a bejegyzés, csak annyiról lenne szó, hogy ne mindig ugyanaz a cím legyen. Nos, nézzük csak meg, hogy hol tart a kisasszony...

A múlt hét szerdájától elég erős kényeztetésben volt része, aminek főleg itthon ittuk meg a levét, mivel a hölgyemény szerette volna, ha mi is állandóan foglalkozunk vele. Ezért okozott néhány kellemes bömbölős percet. Kedvenc játéka lett, hogy kölcsönösen megfogjuk egymás kezét, és én felhúzom ülő helyzetbe. Úgy tűnik, hogy szeret ülni, és úgy körülnézni.

Néha már a játékokat és tárgyakat próbálja két kézzel megfogni, de valahogy ez annyira még nem köti le. A forgolódást tekintve még csak a jobb oldalára hajlandó fordulni, és emellett képes az ágyban 90 fokot körbepörögni a tengelye körül vízszintesen.

Évi egy kis füzetbe folyamatosan írja, hogy mi új dolog történik, hiszen ő van vele nap, mint nap együtt. A ruháit folyamatosan növi ki, és lassan már kicsi lesz a 68-as is. Jahh... és már nem a legkisebb méretű pelenkát használjuk, hanem áttértünk a nagyobbra, hiszen a Csepp már 5,6kg.

Kanapó (Hogfather)

Meg kell, hogy mondjam elég erős lemaradásom van Terry Pratchett könyveit illetően. Eddig még egy darabot sem sikerült belőle elolvasnom, sőt még csak a Discworld nevű játékkal sem játszottam egy percet sem. Ezért elég nulla alapműveltséggel láttam neki a 2 részből álló Hogfather című filmnek.

Mivel magyarul (és angolul) sem olvastam Pratchett könyveit, ezért igazából nem tudom, hogy hivatalos fordítás-e a Kanapó, abban azonban biztos vagyok, hogy nem-hivatalos magyar fordító elég jó munkát végzett az elnevezéseket illetően.

A film a Korongvilágon játszódik. Ebből talán már kitalálhatta mindenki, hogy egy újabb fantasy-val állunk szemben. A történet szerint éppen Disznóles előestéje van, amikor is Kanapó, vaddisznók húzta szánján ajándékokat szállít, és kéményen keresztül bejutva eljuttatja a gyerekeknek. Cserébe a gyerekek előkészítenek neki egy kis harapnivalót és egy kis itókát. Szerencsére nem egy nyálas karácsonyi film kerekedik ki (ugye ez a Disznóles = Karácsony, Kanapó = Télapó) az egészből, mert a revizorok úgy döntenek, hogy végeznek a vén agyarassal. Ezt a feladatot Teazsúr kapja meg, aki állítása szerint még a Halállal is képes végezni...

A film egyszerűen zseniális, nagyokat lehet rajta röhögni, és mivel angol, nem amerikai alkotás, mégcsak nem is giccses. Egyszerűen óriásiak a karakterek és a szereplők. A történet talán egy kicsit nehezen emészthető azok számára, akik nem szokták az angol filmeket, a humort és a fantasyt, de szerintem az első harminc perc után őket is magába szippantja a film élménye. Örületes párbeszédek vannak benne, és a Halál valami haláli karakter. Ho, ho, ho...

2008/03/12

Csillagpor

Sorban, egymás után nézem a különböző fantáziavilágokban játszódó filmeket. Korábban nem nagyon mertem megnézni a Csillagport, mert valamiért tartottam tőlem, hogy nem lesz jó (a Nárniát még azóta sem néztem meg).

A sok dicsérő kritikát követően végül ezt is megnéztem a hétvégén. Igazából nem tudom, hogy mire számítottam, de az első néhány percet követően kezdtem aggódni, hogy ez nem az én filmem. Aztán szépen lassan magával ragadott az egész. Egy nagyon mesés fantáziavilág bontakozott ki, amely a filmet inkább a mese irányába vitte el.

A történet egy Fal nevű angilai faluban kezdődött, amely település arról kapta a nevét, hogy egy másik világtól elválasztó fal húzódott a határában. Természetes dolog, hogy a főhős átlépi ezt a tiltott akadályt, csak azért, hogy azzal bálványozott szerelmét elbűvölje. Közben a másik világban fontos események zajlanak. Meghal egy király, és gyilkos hajsza kezdődik a trón megszerzéséért. Mindezek közben egy boszorkány azon fáradozik, hogy fiatalságát és hatalmát meg tudja erősíteni egy lehullott csillag megszerzésével.

A film egy nagyon jól sikerült mese. A főszereplő karakterek számomra ismeretlenek voltak, azonban a gonosz boszorka és a kalózkapitány személyében ismert arcok is megjelentek. Akik szeretik a könnyed szórakozást, és nem zavarja őket, hogy mesét néznek, azok bátran tekintsék meg ezt a remek két órás szórakozást nyújtó filmet.

2008/03/11

A király nevében

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Soha nem voltam egy Uwe Boll ellenes, és a film megnézését követően sem leszek az. Ugye ő az a rendező, aki sorra nyúlja le a nagy játékcímeket és filmeket készít belőlük, amik a játékrajongóknak egyáltalán nem tetszenek. Szerintem ez egyáltalán nem az ő hibája, mert olyan hasonló filmet is elég gyengén sikerültek, amiket nem ő rendezett.

A király nevében című filmben csak úgy vonulnak fel a sztárok. Bőven elég Jason Statham és Burt Reynolds nevét említeni. De igazából ezek sem mentik meg a filmet, ami ugyan nem rossz, de nem is jó, egyszer bőven nézhető. A két említett színésznek voltak már ennél rosszabb filmjei is, és amúgy sem tartom őket olyan nagy tehetségnek.

A fantáziavilágban játszódó történetben találkozhatunk királlyal, árvafiúval, orkszerű szörnyekkel és persze mágiával. Minden megvan, na jó, a sárkány kivételével, ami egy fantasy filmhez szükséges. Ezektől persze nem fog ütni a film, mert hiányzik belőle valami. Pedig az effektek és a harcok nem is olyan rosszak.

A filmet bátran meg lehet nézni, csak lendüljünk túl azon az előítéleten, hogy az említett német rendezőbácsi alkotásáról van szó.

2008/03/06

Battlestar Galactica 8 és fél percben

A címet nem sznobságból írtam angolul, és még csak nem is azért, mert ne tetszene a Csillagközi Romboló magyar fordítás. Csupán csak azért, mert nálunk egyik tévécsatorna sem veszi a fáradtságot, hogy normálisan levetítse az összes eddigi elkészült részt. Az eddigi három évad még csak külföldön került levetítésre, de az internetnek hála akár már másnap meg lehet tekinteni az összes eddigi részt.

Aki eddig lemaradt volna a mostanában képernyőre kerülő legzseniálisabb sorozatról, az gyorsan pótolja. Aki pedig látta az eddigi részéket az ebben a videóban felfrissítheti emlékeit:

2008/03/03

Annamária megkapta a kötelező védőoltását

Igazából újra csak közvetetten tudom az infókat, ezért lehet, hogy egy pár dolog kimarad... Évi ma vitte el a picinket a doktornénihez és a védőnénihez, hogy megkapja a kötelező védőoltását.

Annamária nagyon jól tűrte az oltást, és igazából csak a tűszúrást követő néhány másodperc telt el egy kevés ordítással, ezt követően újra vigyorgott mindenkire, illetve minden lehetőséget kihasznált a gagyarászásra. Azt mondták a dokinéniék, hogy ma éjszaka szabad még lázasnak lennie a szuritól, de szerencsére eddig még nem vettünk észre semmilyen lázra utaló jelet. A mellkasára ragasztott tapasz stabilan mutatja az N betűt és a 37 fokot.

Az oltás után Annamária bekerült a "félcsőbe", ahol a hosszát mérték le. Valahogy jól esett az a tudat, hogy 1 hónap alatt sikerült 5cm-t nőnie. A védőnő csak hümmögött, mert a kevésbé naprakész könyvei más számokat írtak elő, de most legalább nem mondott valami épületes baromságot. Szerencsére a havi 1kg-os súlygyarapodásra sem mondta most, hogy fogyókúráznia kellene a gyereknek. Pedig már lassan felmerült bennem, hogy elküldöm valami update-es Norbi bébitréningre...

Még néhány szó a kislányunkról. Ugyanis Annamária egyre jobban érdeklődik a saját keze után, és egyre több dolgot szeretne megütni vagy megfogni. Igazából még csak a jobb kezét szereti használni, de ez még nem jelenti azt, hogy jobbkezes is lesz. De remélem, hogy kétkezességre még van esélye. Mindig is szerettem volna bal kézzel is tudni írni (a gépelési tudásomnak hála, ezt kiélhetem). Valahogy a gagyarászása is kezd alakulni, mert egyre többet vesszük észre, hogy próbálja a hangunkat utánozni.

Most már minden nap olyan, hogy egy újabb csoda történik.

Mi kell ahhoz, hogy valaki tejet adhasson...

Mivel olyan szerencsések vagyunk, hogy Évi bővelkedik az anyatejben, ezért úgy döntöttünk, hogy adunk a koraszülött csecsemőknek is.

Ahhoz, hogy valaki tejet adhasson elég komoly vizsgálatsoron kell átesni. Egymást követő két alkalommal (éhgyomri és evés utáni véradás), ami már kb. az huszonkétmillió-ezerkétszáznyolcvankettedik... Mivel ilyenkor már anyukáról beszélünk, akkor az állambácsinak 2x300 pénzt is adakoznia kell, mert hát jó fejek vagyunk. Ezt követően el kell menni a tüdőgondozóba... Mivel nagyon okos a védőnőnk, ezért elfelejtett a feleségemnek beutalót adni a tüdőszűrésbe, így ez 1000 pénzbe került. Ha kap beutalót, akkor csak egy újabb 300-as.

Ezt követően el kellett mennie a világ végére, hogy AIDS-szűrésen is túlessen. Itt még azt is hajlnadóak voltak letojni, hogy gyerekkel ment, és inkább hosszú percekbe nyúló beszélgetést folytattak, valami munkától teljesen távol eső témában (hogy a szolárium égetné le az ilyeneknek a szőrt a mellkasáról, vagy a wc-deszka csípje be a köldök piercing-jüket).

Érdekes módon ez az eljárás nem került pénzbe (csak a x liter benzinköltség), csak nagy fokú mérgelődésbe.

Évi felhívta a védőnőjét, hogy beszámoljon a teljesített dolgokról, és hogy letolja az elfelejtette beutaló miatt. Majd az a zseni nőszemély a fejéhez kapott, hogy még egyfajta vérvizsgálatott végre kellene hajtani (remélem, hogy mindenki figyelt... a 3. vizsgálat). Évinek itt már erősen nyílt a zsebében a bicska, és szerencsére a telefonvonal másik végén lévő személy is észrevette ezt, és azt monta Évinek, hogy felhívja az AIDS-szűrő központot, hogy a leadott vérből csinálják meg a maradék vizsgálatokat. Érti ezt valaki? Lehet, hogy egy vérvizsgálat elég lett volna... Idióta ez a rendszer...

Mivel sikeresek voltak a tesztek, ezért megnyílt az út a tej leadásához. A "tejesember" reggel 8 órától délután 5-ig szerintem bármikor betoppanhat, és akkor is csak amiatt morog, hogy neki mennyi helyre be kell mennie a tejért. Sajnálom szegényt... ez a munkája. Ha nem lenne, akkor pénzt sem kaphatna.

Aztán, amikor Évi felveti neki, hogy a kicsi megetetése mellett több tejet is tudna adni, és hogy hozzon több üveget, akkor azt felelte, hogy ő csak annyit adhat, amennyit megkap. Tehát hiába tudna valaki 2napota 3 üvegnyit kitermelni, ha először csak 2 üveget kap, mert ilyen esetben soha a büdös életben nem tudna 3 üveget odaadni a nála lévő kettőből...

Azt pedig még meg sem említettem, hogy milyen komoly higiéniai feltételek vannak. Előtte szépen be kell mellben mosakodni, egy olyan tisztítószer segítségével, ami még az AIDS-ellen is védelmet nyújt! Aztán Évi maga elé vesz egy maszkot, és nekiláthat a steril üvegbe történő fejésnek. Ha valami gáz lenne, vagy nem tartja be valahogy az előírásokat, akkor azt visszajelzik, és fogadják el egy idő után a tejét.

Az egész rendszerben, az elejétől a végégi valahogy az a furcsa, mintha nem is akarnák, hogy egyáltalán bárki is adjon tejet.

Dresden-akták

Szerencsére a hölgyek adnak elég időt, hogy közben tévét és sorozatokat is tudjak nézni, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem a Sci-fi channel által vetített, egy évadott megélt, misztikus jelenetekkel tarkított sorozatot.

Sajnos a Dresden-akták csak egy évadra volt jó sorozat, ami főleg annak volt köszönhető, hogy nem tudtak élni az amúgy nagyon jó alapötlettel. Adva volt egy varázsló, aki mellesleg a chicagói rendőrségnek is besegített tanácsadóként, ha valami rejtélyes ügybe botlottak. Sajnos innentől elég egysíkúvá vált a dolog. Harry Dresden nyomozókat megszégyenítő ügyességgel eredt a nyomok után, nem gyakran még mágiát is használatba véve. (Izé, innen jut eszembe, hogy nemrégiben valaki azt mondta egy németjuhász kutyára, hogy olyan, mint Rex felügyelő kutyája... mindegy, nem lényeges...)

Szóval sajnos, ennyiből kifújt a sorozat. A bácsi nyomozott, közben akadt néhány reménytelen nőügye, és csak nem akart összejönni neki az állandó közelben ólálkodó nőszeméllyel sem. A 12 részben igazából nem volt főszál, nem volt olyan mozgatórugó, ami előrébb vihette volna a történetet. A különálló részek, a minimális izgalomfaktorukkal, inkább csak háttértelevíziózást jelentettek, mint önfeledt szórakozást. Persze lehet, hogy nem tiltakoztam volna, hogyha lett volna folytatás, de most nem is sírok utána. Jónéhány sorozat van, amit inkább folytathatnának, mint ezt... Firefly, 4400...

Nem a legjobb szombat

Ez a szombat már eleve elég sűrűnek ígérkezett, mert Évinek kétszer is iskolába kellett mennie. Nem csak reggel, hanem késő délután is. Igazából neki volt főleg viszontagságos ez a nap, de ő úgyis lusta lenne leírni. Én itthon voltam a kicsivel, megmelegítettem neki a tejcsit, amikor megéhezett, és tisztességesen belétömtem egy 100mg feletti mennyiséget. "Igyon-egyen, mert soha nem fejlődik..."

Sajnos Évinek nem indult ilyen jó bulinak a szombat, mivel a sulijában a tanár nemcsak, hogy késett, de eredetileg nem is ment volna be, ha nem szólnak rá. Aztán az óra végét követően Évi kiment a kocsihoz, hogy hazajöjjön, amikor látta, hogy valami szemét vadparaszt lelopta az összes dísztárcsánkat. Innen üzenném neki, hogy feküdjön le az ősi mesterségek egyik űző, büdöstalpú, rétinigger anyjával a ravatalon, és rohadjon le az összes keze, hogy nem tud magának jobb elfoglaltságot szerezni szombat délelőtt...

Ezt követően volt egy rapid, ordibálós találkozás apóséknál, majd én haza, Évi meg megint suliba. Annamáriát másodszor is sikerült megetetnem egy hasonló mennyiséggel.

Sajnos asszonypajtásom nem úgy tért vissza, hogy tolvaj visszatette volna a dísztárcsákat az autóra, de legalább több gond és baj nem keletkezett.

És akkor még ott volt a kellemes szélvihar is, amely csak 3 darab, termetes fát csavart ki gyökerestül a környékünkben. Igazán szép volt ez a szombat...

2008/02/27

Annamária két hónapos

Most volt kicsi leánykánk két hónapos. Hogy szalad az idő! A Picasa-s weboldalam újabb képekkel bővült, de néhány szóval azt is elmondanám, hogy milyen változások következtek be.

Súlyban sikerült havi 1kg-ot összeszednie, így már 5,1kg felett jár. A hosszát nem tudjuk megállapítani (talán majd a március 4-ei kötelező védőoltás alkalmával megmérik a félcsőben, hogy mekkora lett), de azt látjuk, hogy sorra növi ki a ruhácskáit.

Néhány hete kapott fülbevalót, és szerencsére a belövést egész jól viselte, sőt azóta sem volt gondja a fülével.

A fürdetésben most már velünk fürdik, és nem a saját kiskádjában. Igyekeznénk valahogy rászoktatni a víz szeretetére, hogy ne legyen gond a babaúszásnál sem. Valahogy azonban azt vettük észre, hogy a fürdés során előszerettel szeret vagy szeretne belekortyolni a vízbe. A vízben való pancsizás közben vettük észre, ha a kezét vagy hónalját fogva tartjuk, akkor már néhány másodpercre meg tud állni, és löki magát felfelé.

A kis Annamária imád mosolyogni, és mivel egyre távolabb képes látni, ezért általában már meg sem kell szóllalnunk, hogy vigyort csaljunk pici arcoskájára. Évi látta, hogy volt már olyan, amikor a saját kezét nézte (ugye ilyen korban még nem tudatos számára, hogy az az ő keze, még akkor sem, ha mérhetetlen mennyiséget képes vele kalimpálni). Kezdi magát felfedezni, a csipőjét emelgetni, és a fekvőtámasz is nagyon jól megy neki. Azonban még akar a hátáról, oldaláról, vagy a hasáról máshová fordulni.

Általában éjszakánként 4-5 órát képes már evés nélkül elviselni, de volt rá példa, hogy 6-7 órán át nem keresett minket (külön szobában alszik).

Nagyjából ennyi... biztos, hogy rengeteg dolgot kihagytam, ami miatt majd a Csepp anyja le fog engem tolni. De mivel nem hajlandó a blogmba írni, ezért így járt...

Éjjeli őrség - Nappali őrség

Igazából itt két filmről lesz majd szó, amelyek egy filmtrillógia első két részét jelentik. Érdekességképpen megemlíteném, hogy az egész alapjául szolgáló regény 4 részből áll.

Az alkotónak egyértelműen sikerült bizonyítanuk, hogy az oroszok is tudnak valamit. Az Éjszakai őrség nyitó képsorainak csatajelenete lenyűgözőre sikerült, és a későbbiekben is nagyon szép látványelemekkel találkozhatunk. (Mikor a "második szintre lépnek" teljesen azt az érzést adja, amiről Steven Erikson ír az üregek kapcsán.) Meg kell, hogy mondjam, tőlünk keletre is tudnak nagyon jó fantáziafilmeket csinálni.

Magával a történetvezetéssel vagy a rendezéssel volt igazából gondom. Valahogy az egész olyan szétesettnek tűnik, és nincsen törésmentes íve a filmeknek, ami miatt nagyon könnyen ki lehet zökkenni.

A történet szerint a Fény és a Sötétség serege folyamatos, egymással kiegyenlített harcban áll egymással. A felesleges vérrontást elkerülése érdekében azonban fegyverszünetet kötnek. Az idilt azonban erősen megbolygatja a Kiválasztott megjelenése, aki olyan hatalommal bír, hogy ki fogja billenteni ezt a kialakult egyensúlyt. Mivel még nem választott magának oldalt, ezért a Fény és Sötétség is nagyon szeretné magának megszerezni. A film központi alakja Anton, aki szintén kívülről csöppen bele az események forgatagába.

A két film bővelkedik a zseniális elemekben. A remek csatajelenteken túl, nagyon jó autós és üldözős kalandok vannak. Természetfeletti elemek, vámpírok, sötét madarak, ruszki járművek.

Fantasy rajongóknak mindkét film ajánlott, valamint az is, hogy ezeket egymás után érdemes megnézni...

2008/02/15

Harry Potter

Nemrégiben elolvastam a Harry Potter könyvek első két részét, és a többi is be van tervezve. A harmadik rész már ott pihen az asztalomon, de előtte még van egy nagyon fontos Steven Erikson könyv, amit be szeretnék fejezni. Sajnos, a több mint 800 oldalából, még csak az első 500-on estem túl, de erről majd később mesélek...

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogy igazából az irónő kinek szánta elsősorban a könyveket. Az első rész egyértelműen gyerekeknek készült. Magával a megjelenésével, a viszonylag kevés és egyszerű szöveggel, valamint a marha nagy betűkkel. Kedves, aranyos, de igazából már az elején észrevehetőek az árnyak, melyek a későbbiek folyamán egyre elnyúlnak, és a sötétebbek lesznek. Nem mondom, hogy nem szeretem a dark-fantasy könyveket, csak fura, hogy az egész Harry Potter kultuszt betudják egyesek mesének.

Az első könyv végén előrevetült, hogy az egésznek még lesz folytatása. Elég bosszantó, hogy a mostanában iródott könyvek nyitott véggel fejeződnek be. Olyan, mintha sorozatokat olvasna az ember. A második könyvben Harry már kezd komolyabb lenni, de még mindig érződik bennek a kisfiú. Az árnyak pedig egyre sötétebbek lesznek...

Itt most én is ugornék egy nagyot, mert a harmadik részt még nem olvastam el, és a közelmúltban láttam az 5. részt. Igazából a negyedik részből is szinte csak arra emlékszem, hogy mekkora sötétség volt, de az ötödik rész nyitó jelenete már egy gyengébb horrorfilm benyomását kezdte nyújtani számomra. Sajnos, a filmen látszódik az izzadtságszagú erőködés, hogy minél többet beletuszkoljanak a könyv soraiból, de ez lehetetlen feladat. Több nagy Harry Potter hozzáértő ismerősöm véleménye az, hogy szinte a lényeg tűnt el a filmből, és a könyv elolvasása nélkül bizonyos dolgok érthetetlenek maradnak.

Nem akarom fikázni a könyvet (a filmeket lehetne), mert imádok minden fantasy-t. A maradék könyveket is biztos el fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet. Ugyanakkor érthetetlenül állok a tény előtt, hogy miért lett ennyire felkapott a Harry Potter. Számtalan jobb irománnyal találkoztam már ebben a stílusban... Igazából a HP milyen stílusba sorolható? Kinek íródott valójában? Valahogy úgy érzem, hogy nem csupán egy életkorba sorolható embereknek. A hét könyv (a 2 olvasott könyvből és a megnézett 5 filmből ítélve) olyan, mintha a tizenéves gyermekek korából a felnőttek világába ívelne át.

Nagy bajban lennék, ha ajánlanom kellene valakinek... De igazából úgy érzem, hogy a könyvek saját maguk találják meg a közönségüket. Azonban a fantasy-t vagy meséket kedvelők számára mindenképpen megér egy próbát, és nem szabad csupán a filmekből ítélkezni.

Egy gésa emlékiratai

Elég nehezen vettem rá magam ennek a filmnek a megnézésére, mert rögtön olyan előítéletem volt, hogy hosszú lesz és unalmas. Végül ezen félelmeim be is igazolódtak, mert nem volt rövid, és nem volt túlságosan izgalmas, de mindenképpen nézhető alkotásnak sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy többször is megtekinteném erőszak nélkül...

A történet valamikor az 20. század elején játszódik, amikor is két lány elszakad a családjától, majd egymástól is. Ezt követően a kisebbik lány vesszőfutását követhetjük végig egy gésaképző háznál. Képet kaphatunk a sok (értelmetlen?) szenvedésről és ármánykodásról, ami egész életüket végigkíséri. Mivel a film alapjául szolgáló könyv, amit nem olvastam, főleg a nőket célozza meg, ezért nem maradhatott ki a szerelmi szál sem. Az csak legvégére derül ki, hogy a főhősnőnek sikerül-e végül társra lelni a szinte bálványozott férfiban.

A film tele van érzelmekkel, de valahogy igazából "nem jön át". Egy kicsit erőtlen vergődésnek tűnik az egész, különösen, amikor a filmben bekövetkezik a legnagyobb törés, a háború. Előtte is vannak ugyan kisebb törések, de ott mégis viszonylag folyamatosnak tűnik az egész történet. A végére valahogy szétesik. A film ugyan a nőket célozta meg, de például fogalmam sincsen, hogy Évinek mennyire tetszhetett.

2008/02/14

Schumis videó

Még linkelnék egy most talált Schumis videót. Lehet, hogy teli van velük a világháló, de akkoris.

Picasa, februári eleji frissítés

Néha előfordul velem is, hogy a lustaságot legyőzi a tenni vágyás, és akkor mindig sikerült valami jót is cselekedni a köz érdekében. Igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék, de nem szerettem volna szinte üresen hagyni ezt a blogbejegyzést, ezért inkább megtöltöm ilyen felesleges tartalommal.

A lényeg amúgy arra irányulna, hogy frissítettem a Picasa-n lévő webalbumomat.

Annamária mozgásban
Megy neki a fekvőtámasz is

Az illúzionista

Az elmúlt időben sikerült számos filmet megnéznem, csak valamiért mindig lusta voltam róla bejegyzést írni. Elsőként Az illúzionista filmről írnék pár sort...

Ritka az olyan film, ami Évinek ennyire tetszik. Nem is tudom, hogy igazából miért tetszett neki annyira, mert ez is csak a megmagyarázatlanról szól, ráadásul a film csattanója egy pár emberből könnyen ki tudja váltani a "most mi van?" kérdést.

A történet valamikor a 19. században játszódik, amikor is egy szegényebb sorsú bűvészpalánta és egy gazdag családból származó lány gyermeki szerelembe esik egymás iránt. A társadalmi szakadék ugyan kettészakítja őket, de a sors valahogy mégis összehozza őket. A főhösnek, azaz az illúzionistának (Edward Norton) magával az Osztrák-Magyar Monarchia várományos uralkodójával kell megküzdenie a hölgy kegyéért. És hogy mi lesz a végeredmény? A társadalmi érdekek által megkívánt érdekházasság, vagy a szerelmesek valahogy boldog életet tudnak majd élni, esetleg tragikus végkifejlet... ezt inkább nem árulnám el.

A varázslót azonban mindenki figyelje, mert látványos, számítógép által generált trükkjei mellett, sokkal körmönfontabb, szemmel kevésbé látható trükköket is tartogat a tarsolyában.