2008/03/21

Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nem is olyan régen olvastam George R. R. Martin blogján, hogy mennyi szereti Robin Hobb munkásságát és könyveit. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot, hogy az írónő munkásságával egy kicsit jobban megismerkedjek, és gyorsan be is szereztem Az orgyilkos tanítványa című könyvet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már több hónapja a táskámban hordozom Steven Erikson, A malazai bukottak sorozatának 3. könyvét, ami nem csak a csekély 800 oldala miatt nehéz olvasmány. A hosszabb utazásokra, vagy olyan esetben, amikor a tatyóm tele van mindenféle cuccal, akkor inkább a PDA-mat veszem elő, és azon olvasgatok különféle elektronikus könyveket. Mivel Robin Hobb könyvét sem tudtam másképpen megszerezni, ezért ezen a formában láttam neki az olvasásának...

Az írónő egyszerűen zseni. Nagyszerűen alakítja a történetet, és vezeti az egyetlen szálat, ami a főhős szemével mutatja be a körülötte lévő világot. A történet hőse a Hat Hercegség legelső trónörökösének fattyú gyermeke. Mikor fény derül létezésére, azzal nagyban befolyásolja a birodalom elkövetkezendő jövőjét. A trónörökös, Lovag herceg, inkább lemond a trónról, és számüzetésbe vonul, ezért Elmés királyt vélhetően Igazság herceg fogja követni az uralkodásban. Azonban van egy harmadik fiú is, aki a két idősebb férfi féltestvére, de nagy ambíciókkal rendelkezik.

A Fiú nevelése Lovag herceg lovászmesterére, Burrickra hárul, később azonban felismerik a fontosságát, ezért elkezdik nevelni és művelni. Titokban pedig a király orgyilkosává kezd válni, Árny segítségével...

A fiúnak rengeteg bonyodalommal kell megbirkóznia. Közben belekóstol az Ösztönbe (állatokkal képes mentálisan kapcsolatot teremteni), valamint a Mesterségbe (ami az emberek elmebeli befolyásolására és üzenettovábításra alkalmas). Az udvaron belüli intrikákon túl, új ellenség is felüti a fejét a Vörös Martalócok személyében...

A regény magával ragadó, igazi remekbe szabott mű, azt hiszem, hogy remek kedvet adott folytatások elovasásához is. Olvastam, hogy aki a G. R. R. M. féle "kegyetlenkedést" (az iró ugyanis képes a hőst is kiírni a regényfolyamából) várja, a későbbiekben e tekintetben sem fog csalódni.

Nincsenek megjegyzések: