Sárkánydárda krónikák: Az őszi alkony sárkányai

Azt hiszem, hogy nem is mondhatja magát igazi fantasy rajongónak az, aki nem olvasta a Sárkánydárda krónikákat. Az első kötete, Az őszi alkony sárkányai (Dragonlance: Dragons of Autumn Twilight) volt igazából az első fantasy könyv, amit olvastam. Emlékszem, hogy egész véletlenül és szinte kényszerből rendeltük meg a Magyar Könyvklubtól. Valamit meg kellett vennünk, és szerencsére ezt választottuk, az akkor még trilógia másik két kötetével együtt
A Margaret Weis és Tracy Hickman írópáros remeke örökre beleégette magát a fejembe, pedig nagyon gyorsan faltam be a három könyvet. Amit aztán lassan követtek az innen-onnan kölcsönkapott folytatások, vagy kisebb mellékszálak. Igazából csak a Sárkánydárda krónikák első három kötete volt igazán ütős olvasmány, a többi már csak húzzunk le minél több bőrt a kalandról. Azonban az tény, hogy elég olvasmányosra sikerültek...

Vegyes várakozással néztem elé Az őszi alkony sárkányaiból készült animációs filmre. A készítők is érezhették, hogy maga a rajzfilm nem lesz elég ütős, és ezért nagyon ismert szinkronhangokat kértek fel. Így lett Raistlin hangja Kiefer Sutherland (24), vagy Aranyhold hangja Lucy Lawless (Xena, BSG). A magyar szinkronban ebből semmi sem érződik.

Vegyes volt a várakozásom, mert igazából nagyon várok minden fantasy (ahogy sci-fi-t is) filmet, viszont az előzetesek alapján nem jósoltam túl nagy szórakozást a rajzfilmnek. Sajnos sejtésem beigazolódott... Az alkotók nem tudtak igazán maradandót létrehozni.

Évivel néztem végig, és meg is jegyezte, hogy olyan az egész, mint egy kivonat. Rengeteg dolgot hagytak ki belőle, egy kicsit kusza, és talán nem is könnyen érti meg az, aki a könyvet nem olvasta. Egyszeri szórakozásnak nem rossz, de nem hiszem, hogy ez lesz majd az a mese, amit a gyermeke(i)m rongyosra fog nézni. Nem túl szép, nem túl látványos, nem túl pörgő, erősen összecsapot és sajnos még Tasslehoff Fúróláb beszólásain sem lehet olyan jókat szórakozni.

A könyveket őszintén merem ajánlani mindenkinek, aki még nem vette a kezébe, de szeretne egy remek, szórakoztató fantasy-t olvasni, de a filmmel óvatosabb lennék. Örülhetünk, hogy elkészítették, de igazából jobban örült volna mindenki, ha egy monumentálisabb, Gyűrűk urához hasonló művet csináltak volna. Reméljük, hogy majd lát benne fantáziát egy nagy hollywood-i rendező...

Harry Potter és az azkabani fogoly

Tovább folytattam Harry Potter történetének olvasását, mivel még mindig érdekel, hogy mi történik a kis varázslókkal.

A harmadik kötetet vastagabb, mint az előző, és sokkal sötétebb hangulatot áraszt magából. Egy kicsit olyan, mintha az írónő is próbálgatná magát, valamint haladna előre a fejlődésben. Szerencsére a magyar fordítás elég jól sikerült, ezért nem kell fejcsóválva visszaolvasni a mondatokat, hogy érthető legyen a tartalom.

Továbbra is kicsit fura, hogy a könyvsorozat felnőttesedése ellenére úgyanúgy megtalálhatóak benne bárgyú dolgok. Valamint, hogy más fantasy területeken az ember megszokja, hogy varázsló csakis nagyon intelligens személy lehet, de itt majdnem mindenki idióta a maga nemében. Elég csak arra gondolni, hogy a varázslók nem ismerik a mugli (varázsképesség nélküli emberek) tárgyait és szokásait. Főleg ez az aranyvérűeknél (ahol a szülők is varázslók) igaz. Érdekes sávot képeznek, ahol az egyik vagy mindkét szülő mugli, mivel ott a csemeték vagy ismerik a mugli szokásokat is, vagy nem... Az is elég fura, hogy bár járnak nagyon buta diákok is Roxfortba, soha senki nem bukik meg, mindenkinek sikerül továbbmenni.

Harryt és közvetlen környezetét leszámítva a karakterek sem nagyon fejlődnek. Igazából majdnem mindenki olyan, mintha a kezdet kezdetén be lett volna húzva egy csőbe, és onnan se jobbra, se balra, se hátra, csak előre.

Ebben a könyvben még az is zavart, hogy a vége eléggé össze van csapva az elejéhez képest. Mintha rászóltak volna az írónőre, hogy most aztán fejezd be, mert határidő van.

A könyv amúgy nem rossz, mert olvastatja magát és gyorsan halad. Szerencsére erősen ponyva, és nem kell sokat szenvedni bő tájleírások miatt. Csak sajnos hiányolom belőle a karakterek bővebb kifejtését.

Az olvasást folytatom, már a negyedik kötetet nyúzom...

R2D2 projektor és webkamera

Kedves olvasóim, ha valamivel nagyon meg akartok lepni, akkor sokáig ne gondolkodjatok, és kerítsetek nekem egyet az itt található projektorból és webkamerából:

Armin van Buuren kedvcsináló

Igazából azért akartam megírni ezt a bejegyzést, mert kaptam egy helyreigazítást Pé-től, miszerint az egyik korábbi bejegyzésemben a linkelt videóban szóló szám nincsen rajta az albumon. Én tudtam, csak nem említettem. Valamint azért azt linkeltem, mert a jelenlegi albumán lévő számok annyira nem jönnek be nekem. Jó-jó, kellemes, csak nekem valahogy nem az igazi. Azért most linkelem az album egyik számából készült videóklipet, a Armin van Buuren & DJ Shah Feat. Chris Jones - Going Wrong-ot.

És a végén egy kis kedvcsináló. Holnap, azaz május elsején este lesz az A State of Trance című rádióműsorának 350-ik adása. Bővebb infót Armin weboldalán találtok.

Gofri

Mostanában csináltam gofrit. A recept sosincs meg, ezért állandóan a netről keresem, hogy miként is kell elkészíteni ezt a finomságot. Erőt vettem a lustaságomon, és a saját blogomra is bemásolnám a recepteket.

Először egy lassabban elkészülős, valamivel keményebb változat:

Hozzávalók:
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
3 tojás
12 dkg margarin
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg cukor
csipet só
1/2 liter tej
reszelt citromhéj

Igazából itt citromhéjat én kihagytam, mert feleslegesnek éreztem. Amire figyelni kell ezen verzió esetében. A margarint érdemes megolvasztani, és úgy a liszthez, sütőporhoz, cukorhoz, tojássárgájához keverni. Én ezt követően szoktam tejet csomómentesen hozzáadni. Ha ez megvan, akkor kerülhet bele, óvatosan, a csipetnyi sóval felvert tojások fehérje. Előmelegített gofrisütőbe kell tenni, és nagyjából 5 perc, amire egy darab megsül.

A másik verzió egyszerű és gyorsabb.

Hozzávalók:
3 tojás
2,5 dl tej
15 dkg cukor
1 csomag sütőpor
12,5 dkg vaj/margarin
25 dkg finom liszt

Itt mindent egyszerűen csak össze kell keverni, aztán már mehet is az előmelegített gofrisütőbe, ahol néhány perc alatt elkészült a remek táplálék. Szív alakúnk van itthon, és ebből olyan 10db-ot lehet csinálni ilyen mennyiségek mellett.

A tetejére lehet rakni pudingot, lekvárt, öntetet, tejszínhabot, rántott húst vagy amit akartok.

Zathura, az űrfogócska

Igazából nem is tudom, hogy miért néztem meg ezt a filmet, de már túl vagyok rajta. Van egy olyan hülyen szokásom, ha elkezdek nézni valamit, akkor az végig akarom nézni (ha rögtön nem tudom, akkor valamikor később).

Ezt a filmet is Évivel néztem, bár ő még az elején könyvet akart olvasni. A történet gyakorlatilag egy családi mozi, ami kaphatta volna a Yumaji az űrben címet is. (Azt hiszem, hogy valahol ezt olvastam, de a forrást már nem tudnám idézni. Igazából nagyon találó.)

Van két fiútestvér, ahol a kisebbik halálba idegesíti a másikat (és engem is), a másiknak meg gonosz feje van (Évi szerint). Sikeresen összevesznek, a kisebbet a nagyobb leküldi étel(?)lifttel a pincébe, ahol az talál egy játékot. Felviszi a nappaliba, és elkezd vele játszani.

A játék egy másik világba röppenti a házban lévő egész családot, azaz a nagyobb testvért és a nővérüket. Sok-sok értelmetlen kalandon át ott szenvednek, mire rájönnek a megoldásra...

A film valójában egy nagy baromság, és jól láthatóan a Yumaji meglovaglása (ami szintén egy baromság volt), csak szerencsére nem kell elviselni Robin Williams idegesítő fejét és vigyorgását. Egyszer meg lehet nézni, de nincsen benne semmi extra, ami miatt legközelebb is megnézném. Szerintem a családi mozik rajongóinak, vagy azoknak akinek szeretnek "idegesítőfejűgyerekes" filmeket nézni, azoknak biztos be fog jönni...

Mézengúz

Sikerült végre eljutnom oda, hogy megnézzük otthon a Mézengúz című filmet. Érdekes módon, a Macskafogó 2-vel ellenben, ezzen sokkal jobban lehetett szórakozni. Valahogy gördülékeny volt, nem lehetett érezni az izzadtságszagú poénokat, és valahogy sokkal lazábban utalt más filmekre.

Azt azonban nem lehet róla elmondani, hogy nem dőlt volna belőle a hülyeség. Valahol amerikában úgy gondolják, hogy az összes állat békében él, és milyen jól elbeszélgetnek. Itt most azzal a gondolattal játszottak el, hogy mi lenne, ha méhek is tudnának beszélni. A méheket olyan kedves és aranyos állatnak állítják be, hogy szegény kölykök rögtön rohannának méhet simogatni...

Szerencsére szegény méhek amerikában kerültek a bíróság elé. Így legalább megúszták a magyar jogrendszer lassan zakatoló buktatóit. Nálunk esélyük sem lett volna az igazukért hacolni.

A rajzfilm amúgy elég aranyos, jó és remek szórakozást tud nyújtani, ha az ember nem gondolkodik. Sajnos kezdem úgy érezni, hogy (főleg) az amerikai filmipar úgy kíván szórakoztatni, hogy a háttérbe szorítja a gondokodást. Tudom... Ez csak egy mese, és nem kell benne a nevelő szándékot keresnem.

A végén elsütném a régi és szakállás poént:

- Mi a különbség a MÉH és a DARÁZS között?

- ???

- A darázs nem gyűjt vasat...

Annamária átfordul

Ebben a rövid videóban azt lehet látni, hogy miként is kell hátról hasrafordulni. Igazából már többször elkövette, és képes rá minden irányból, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a hasról hátra még nem tud. Ezért miután sikerül ilyen fordulatot vennie, csak nyöszörög, mert vissza nem tud térni a kiinduló helyzetébe.

Armin van Buuren - Imagine

Kiváncsi vártam, hogy mi sül ki a tavaly a DJ Mag szavazásán világelsőnek kikiálltott lemezlovas új albumából. Az 2008. április 15-én megjelent lemez saját alkotásokat tartalmaz, de elég sok vendégénekes nevét is olvashatjuk a hátsó borítón.

A számokat nem elemezném végig, mert nem vagyok zenekritikus, és nem értek annyira a muzsikához, hogy értékelhető véleményt alkossak. A számok címeit végignézve nem igazán találtam olyant, ami ismerősen csengett volna, és sajnos így az album végighallgatása után sem ragadt meg különösebben egyik szám címe sem.

Valahogy nem jön be nekem ez az album. Az intrón kívül, egyedül talán a Sharon den Adel énekhangjával bővített In And Out Of Love című szám volt az, amire azt mondtam, hogy "na ez tetszik". Lehet, ha még kétszer végighallgatom, akkor más véleményen leszek...

Linkelem a This World is Watching Me című számának klipjét, ami ugyan nincsen rajta ezen az albumon, de attól még jó.

Macskafogó 1-2

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egy vagy két bejegyzésben írjak a filmekről, amiket a napokban néztünk meg, de úgy döntöttem, hogy legyen egyben. Hátha nem tudok annyit írni külön-külön, hogy mennyiségileg is értelmes legyen.

Az első részt azért néztük meg, hogy valamennyire képben legyünk, ha erre építene a folytatás. Mai szemmel nézve is igen szórakoztatónak bizonyult, bár a zenés részeknél kényelmetlenül feszengtem. Furcsa volt a statikus háttér, és afféle alacsony költségvetésű film benyomását keltette. Gondolom, hogy ez igaz is, hiszen nem lehettek dollármilliók a film elkészítéséhez. Az első rész elég eredeti, és főleg saját magából építkezik, holott néhol érződnek rajta erőlködés nyomai. Furcsa, hogy van benne néhány jelenet, ami miatt néhány országban erőszakosabb besorolást is kaphatna.

A második résznél már az első néhány perc után lehetett látni, hogy szebb, színesebb, szagosabb... (A kígyó farkának levágása azért durva volt, és még találkoztam néhány olyan jelenettel, ami miatt nem ajánlanám tiszta szívvel gyerekeknek.) De nagyjából ennyiből ki is fújt az egész. A történet erősen tart a zérus irányába, és párbeszédek és szövegek sem rengetik meg a világot. Az is jellemző, hogy erős filmes alapműveltséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy egyes poénokat megértsünk. Erős utalások vannak a Csillagok háborúja, Mátrix, stb filmekre, de igazából ezek nem viszik el a hátán a produkciót. A gyenge és erőltetett poénok csak savanykás mosolyt tudnak az ember arcára varázsolni, és a gyakran unalomba fulladó történetvezetés majdnem elaltatja a nézőt (ahogy azt Évi esetében is tette).

Maga a macsakfogó gépezet szépen ki lett dolgozva, de amikor a végén átalakul, az már kínosan vicces, és egy újabb filmre való utalás. A vége a totális kudarc... Gondolták, hogy Korda Gyuri bá'-val sikerül a filmet felturbózni, de ez igazából csak egy halvány mosolyvillanásnyit hozott az alkotás összhatásába. A végkifejlett vagy megoldás rész meg egy kényszeredett megoldásnak tűnik.

A magyar filmeseknek megint sikerült egy kényszeredett filmet csinálnia. Egy kicsit olyan érzésem volt, mint a Valami amerika után érkezett Magyar Vándor című filmnek. Tömény erőlködés, mondvacsinált történet, nagy katyvasz. Az Üvegtigris második része is csak nehezen vitte át lecet nálam, de legalább tűréshatáron belül volt.

Kommentár nélkül...

Steven Erikson: A jég emlékezete

Nehéz úgy írni egy könyvről, hogy annak már előzőleg volt két másik része. Meg nem is tudom, hogy miképpen tudnék kedvet csinálni egy "sorozat" harmadik kötetéhez, mikor ahhoz nem árt ha olvastuk az előző két részt. Ha pedig ezt megtettük, akkor nem is nagyon kell ajánlás ehhez a részhez.

A könyv maga több, mint 800 oldalas. Szép, kis, vaskos olvasmány, ami jó súlyt nyomott a táskámbam, mikor dolgozni jártam. Szerencsére a mai trenddel ellentétben, amikor a vastag könyvek úgy születnek, hogy eleve vastagabb papírra vannak nyomtatva, széles margók mellett, a nagy lóbetűkkel ábrázolt karakterek, itt a papír sem túlságosan vastag, a margó sem túl széles, és a betűk is elég kicsik. Lett volna kiadó, aki a könyvet két vagy három kötetre darabolja, vagy csinál belőle egy 20cm vastag valamit.

Steven Erikson eme írása, borzasztó, jó, borzasztóan jó.

Borzasztó azért, mert olyan képsorokat vonultat fel, hogy az ember gyomra összeszűkül vagy éppen rosszul lesz. Nagyon durván tudja ábrázolni a brutális csatajelenetek, ahol az esztelen öldöklés gyakorlatilag egy mészárszék. Az ember még jobban ott érzi magát, mivel a malazák ellenfelei nem csupán a hódítás kedvéért ölnek. Korábban gondolkodtam, hogy bemásoljam-e az eddig olvasott legdurvább és borzasztó bekezdést, amit a fordító nagyon jól ültetett át magyar nyelvre.

Jó azért, mert az író nagyon jól ír. Bár az ember néha csak fogja a fejét, hogy most mi is történt, vagy hogy mi csaponghat a szerző (tébolyult?) fejében. Mit akar ezzel igazából kifejezni, vagy merre folytatódhat még a dolog.

És végül borzasztóan jó... mert csak.

A történet ott folytatódik, ahol az első(!) kötet abbamaradt. Ugye a Tremorlor kapujában egy másik földrészen folytak a kalandok, és a történések. Igazából azonban néhány dolgot a harmadik rész magyaráz meg, amit a második részben nem érthettünk. Bonyolult egy gondolkodása van Eriksonnak... A jég emlékezetében a malazák szövetségre lépnek a tiste andikkal, hogy egy nagy közös ellenségget meg tudjanak állítani. Nagyon érdekesen alakulnak az emberi és élőholti sorsok. Egész meglepő dolgok történnek. Aki az előző két köteteten átrágta magát, az mindenképpen folytassa. Közben, a héten megtudtam, hogy az ötödik kötet, az Éjsötét áradat is megjelent magyar nyelven.

A malazai bukottak regéjéről bővebben a itt lehet ismeretet szerezni.

Androméda törzs

Nemrégiben sikerült megszereznem az Androméda törzs című filmet, amiről azt állították, hogy remek sci-fi klasszikus. Amikor elolvastam a róla készült ismertetőt, akkor egy kicsit aggódtam, mert annyira nem szeretem az ilyen vírusos/katasztrófa filmeket.

Szerencsére felesleges volt aggódnom, mert a film magával szippantott. Kivételesen, most a zene nélküliség (ugye a régebbi filmekben nem mindig szólt a háttérben zene a háttérben, vagy csak nagyon minimális) annyira nem zavart, csak még feszültebbé tette az összpontosítást.

A történet szerint egy műhold visszatért a világűrből, egy kis 100 fő alatt kisvárosban ért földet. A helyi orvos volt olyan botor, és szétszedte a szondát (valószínűleg én is ezt csinálnám, ha megérkezne hozzám egy műhold), ami később valami sugárzó anyaggal megfertőzte az egész környzetét. A városka lakói nagyon gyorsan haltak meg, és csak 2 túlélőt találtak.

Az egész filmben arra a borzasztó dologra akartak rávilágítani az alkotók, hogy milyen katasztrófákra létezik forgatókönyv, valamint arra, hogy elképzelhető a katasztrófát saját magunk okozzuk a folyamatos kísérletezésekkel.

Az egyik legérdekesebb rész, amikor a kutatóbázis legmagasabb biztonságú részére akarnak lejutni a tudósok, és közben több fertőtlenítési és orvosi vizsgálaton is túljutnak. A technikai megoldásokat sikerült úgy megoldaniuk, hogy még több év távlatából sem tűnnek gagyinak.

Végeredményben a film nagyon tetszett, és akinek van felesleges 2 órája az nézze meg nyugodtan.

Melyik sci-fi csapatba férnél be?

Igazából már elég régi, és én csak most találtam meg a Sorozatjunkie oldalán, hogy létezik egy ilyen felmérés. Az oldal angol nyelvű, de szerintem egész jól érhetőek a kérdések. Néhány kérdésből lehet érezni, hogy melyik sorozatra utalhat a dolog (jelen esetben sorozatnak számít a Mátrix és Star Wars is, mivel több rész készült belőlük).

A saját eredményem a következő lett:

Which sci-fi crew would you best fit in with? (pics) created with QuizFarm.com

You scored as Moya (Farscape) You are surrounded by muppets. But that is okay because they are your friends and have shown many times that they can be trusted. Now if only you could stop being bothered about wormholes. Tehát szőrös lényekkel vagyok körülvéve, de ezzel nincs is semmi baj, mert ők a barátaim, és már többször bizonyították, hogy megbízhatom bennük. Már csak a féreglyukakkal kapcsolatos szorongásomat kellene legyőznöm. FBI's X-Files Division (The X-Files) 94% Moya (Farscape) 94% Serenity (Firefly) 94% Heart of Gold (Hitchhiker's Guide to the Galaxy) 94% Babylon 5 (Babylon 5) 94% SG-1 (Stargate) 88% Nebuchadnezzar (The Matrix) 81% Bebop (Cowboy Bebop) 81% Deep Space Nine (Star Trek) 81% Millennium Falcon (Star Wars) 75% Andromeda Ascendant (Andromeda) 63% Enterprise D (Star Trek) 56% Galactica (Battlestar: Galactica) 56%

Az eredményem első felével annyira nem vagyok meglepve, hiszen található ott néhány kedvenc sorozat, de hogy a végére jutott a BS, az mindenképpen érdekes. Bár az irányított kérdésekből érezhettem volna. Mindegy... lehet, hogy majd el kezdek Farscape-t is nézni. :)

Annamária 2008.04.11

A több, mint 3 hónap alatt szép kis fejlődést ért el kislányunk. Sikerült születésétől kezdve 9cm-t nőnie, ennek köszönhetően most már 62cm-en túl jár. Mikor tegnapelőtt mérlegeltük, akkor kereken 6,00kg-ot jelzett a digitális kijelző. Közben az is kiderült, hogy mikor én voltam hasonló korú, akkor én vagy fél kg-am többet nyomtam. Nagyon úgy tűnik, hogy Annamária igyekszik behozni azt a lemaradást, amit az anyja hasában nem tudott elérni (ez főleg Évinek a meglátása).

Nagyon jól tud már összpontosítani, hogy egy vagy két kézzel megfogja a tárgyakat. Ilyenkor mindig nagyon komoly arcot tud vágni. Kezdi kicsinek érezni a közvetlen környezetét, és igyekszik mindent megtenni, hogy más pozícióba kerüljön. Ennek megfelelőn már képes mindkét oldalára fordulni. Hasra még nem nagyon, de egy párszor már erre is tett kísérletet.

A kedvenc mozgáskombinációja, amikor felemeli két kicsi kezecskéjét és közben fölhúzza mellkasig a két térdét. Ez a pozíció azt jelenti, hogy a kezeinél fogva húzzuk fel ülő helyzetbe. Igazából nagyon cseles, és ezzel nem nagyon elégszik meg, ezért néhány ilyen felhúzás alkalmával szándékosan nagy lendületet vesz, majd amikor majdnem ülőhelyzetbe ér kinyújtja a lábait. Ilyenkor többnyire sikerül felállnia. Elég türelmetlen, hogy mit ne mondjak...

Évi nemrég frissítette a Picasás webalbumot, lehet nézni az új képeket.

Kaliforgia (Californication)

A CoD klános, LAN-ozással összekötött találkozó egyik pozítív hozadéka az volt, hogy megismerhettem a címben említett sorozatot. Korábban csak hallottam róla, de valamiért nem vonzott a dolog, pedig már előre számos érv szólt mellette.

Először is, hogy benne van a HBO keze a dologban. Ez már eleve azt szokta jelenteni, hogy nem kapunk szemetet, hanem valamilyen szinten igényes dolgot. Elég csak a Sírhant művek vagy a Maffiózók sorozatokra gondolni. Másik érv látatlanban David Duchovny lehetett volna, mindenki Mulder ügynöke (Figyelem, lassan jön az új X-akták mozifilm!). Fura, hogy miként alakult át a nevének kiejtése dacsövniből, dukovnyikon át duhovnivá.

A sorozat egyszerűen zseniális. A félórát sem tartó részek könnyen magába szippantják az embert, annyira, hogy olyan érzet alakul ki, "egy rész nem elég". És akkor jön a következő és következő. Az elején még sok a meztelenség, de később ez átcsap a jellemek megismerésébe. Az első évad vége felé talán túlságosan is, ami el is laposítja egy kicsit a sorozatot. Viszont évadzáró résznek olyant kapunk az arcunkba, hogy csak na.

A történet egy New Yorkból Los Angelesbe (illetve inkább Hollywoodba) költözött író züllött életéről szól. Az ex-asszonypajtásmesterrel (aki még véletlenül sem a felesége), valamint a 12 éves lányával elég bonyodalmas viszonyt tart fent. A nő éppen házasodni akar egy Bill nevű fickóval, akinek van egy 16 éves lánya... Ez utóbbi erősen alakítja a további bonyodalmakat. Mivel tartok tőle, hogy ütős poénokat lőnék le, elég annyi érdemes jól figyelni. Van benne szex, drog, csajok, egy kis dráma, rengeteg humor, és szex... vagy ezt már lehet, hogy írtam.

A sorozat Évinek is eléggé bejött. Együtt röhögtünk a sok hülyeségen, és volt, hogy ő mondta "még egy részt". Ő üzeni, hogy óvakodj a spriccelős nőktől! (Főleg édeshármasban...)

Annamária újra mozgásban

Egy újabb videó, amin Annamária megint elég jól érzi magát. Igazából csak nagy mozgásban van...

Neked mit mond Annamária?

Szóval Évi csinált a fényképezőgéppel néhány mozgó felvételt, ahol igazából a hang lényeg. A Blogger lehetőségeit kiaknázva itt meg lehet tekinteni az egyik ilyen felvételt.

Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nem is olyan régen olvastam George R. R. Martin blogján, hogy mennyi szereti Robin Hobb munkásságát és könyveit. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot, hogy az írónő munkásságával egy kicsit jobban megismerkedjek, és gyorsan be is szereztem Az orgyilkos tanítványa című könyvet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már több hónapja a táskámban hordozom Steven Erikson, A malazai bukottak sorozatának 3. könyvét, ami nem csak a csekély 800 oldala miatt nehéz olvasmány. A hosszabb utazásokra, vagy olyan esetben, amikor a tatyóm tele van mindenféle cuccal, akkor inkább a PDA-mat veszem elő, és azon olvasgatok különféle elektronikus könyveket. Mivel Robin Hobb könyvét sem tudtam másképpen megszerezni, ezért ezen a formában láttam neki az olvasásának...

Az írónő egyszerűen zseni. Nagyszerűen alakítja a történetet, és vezeti az egyetlen szálat, ami a főhős szemével mutatja be a körülötte lévő világot. A történet hőse a Hat Hercegség legelső trónörökösének fattyú gyermeke. Mikor fény derül létezésére, azzal nagyban befolyásolja a birodalom elkövetkezendő jövőjét. A trónörökös, Lovag herceg, inkább lemond a trónról, és számüzetésbe vonul, ezért Elmés királyt vélhetően Igazság herceg fogja követni az uralkodásban. Azonban van egy harmadik fiú is, aki a két idősebb férfi féltestvére, de nagy ambíciókkal rendelkezik.

A Fiú nevelése Lovag herceg lovászmesterére, Burrickra hárul, később azonban felismerik a fontosságát, ezért elkezdik nevelni és művelni. Titokban pedig a király orgyilkosává kezd válni, Árny segítségével...

A fiúnak rengeteg bonyodalommal kell megbirkóznia. Közben belekóstol az Ösztönbe (állatokkal képes mentálisan kapcsolatot teremteni), valamint a Mesterségbe (ami az emberek elmebeli befolyásolására és üzenettovábításra alkalmas). Az udvaron belüli intrikákon túl, új ellenség is felüti a fejét a Vörös Martalócok személyében...

A regény magával ragadó, igazi remekbe szabott mű, azt hiszem, hogy remek kedvet adott folytatások elovasásához is. Olvastam, hogy aki a G. R. R. M. féle "kegyetlenkedést" (az iró ugyanis képes a hőst is kiírni a regényfolyamából) várja, a későbbiekben e tekintetben sem fog csalódni.

Annamária 2008.03.19.

Igazából a dátumhoz (még) semmi nem köthető, azon kívül, hogy ezen a napon történi a bejegyzés, csak annyiról lenne szó, hogy ne mindig ugyanaz a cím legyen. Nos, nézzük csak meg, hogy hol tart a kisasszony...

A múlt hét szerdájától elég erős kényeztetésben volt része, aminek főleg itthon ittuk meg a levét, mivel a hölgyemény szerette volna, ha mi is állandóan foglalkozunk vele. Ezért okozott néhány kellemes bömbölős percet. Kedvenc játéka lett, hogy kölcsönösen megfogjuk egymás kezét, és én felhúzom ülő helyzetbe. Úgy tűnik, hogy szeret ülni, és úgy körülnézni.

Néha már a játékokat és tárgyakat próbálja két kézzel megfogni, de valahogy ez annyira még nem köti le. A forgolódást tekintve még csak a jobb oldalára hajlandó fordulni, és emellett képes az ágyban 90 fokot körbepörögni a tengelye körül vízszintesen.

Évi egy kis füzetbe folyamatosan írja, hogy mi új dolog történik, hiszen ő van vele nap, mint nap együtt. A ruháit folyamatosan növi ki, és lassan már kicsi lesz a 68-as is. Jahh... és már nem a legkisebb méretű pelenkát használjuk, hanem áttértünk a nagyobbra, hiszen a Csepp már 5,6kg.

Kanapó (Hogfather)

Meg kell, hogy mondjam elég erős lemaradásom van Terry Pratchett könyveit illetően. Eddig még egy darabot sem sikerült belőle elolvasnom, sőt még csak a Discworld nevű játékkal sem játszottam egy percet sem. Ezért elég nulla alapműveltséggel láttam neki a 2 részből álló Hogfather című filmnek.

Mivel magyarul (és angolul) sem olvastam Pratchett könyveit, ezért igazából nem tudom, hogy hivatalos fordítás-e a Kanapó, abban azonban biztos vagyok, hogy nem-hivatalos magyar fordító elég jó munkát végzett az elnevezéseket illetően.

A film a Korongvilágon játszódik. Ebből talán már kitalálhatta mindenki, hogy egy újabb fantasy-val állunk szemben. A történet szerint éppen Disznóles előestéje van, amikor is Kanapó, vaddisznók húzta szánján ajándékokat szállít, és kéményen keresztül bejutva eljuttatja a gyerekeknek. Cserébe a gyerekek előkészítenek neki egy kis harapnivalót és egy kis itókát. Szerencsére nem egy nyálas karácsonyi film kerekedik ki (ugye ez a Disznóles = Karácsony, Kanapó = Télapó) az egészből, mert a revizorok úgy döntenek, hogy végeznek a vén agyarassal. Ezt a feladatot Teazsúr kapja meg, aki állítása szerint még a Halállal is képes végezni...

A film egyszerűen zseniális, nagyokat lehet rajta röhögni, és mivel angol, nem amerikai alkotás, mégcsak nem is giccses. Egyszerűen óriásiak a karakterek és a szereplők. A történet talán egy kicsit nehezen emészthető azok számára, akik nem szokták az angol filmeket, a humort és a fantasyt, de szerintem az első harminc perc után őket is magába szippantja a film élménye. Örületes párbeszédek vannak benne, és a Halál valami haláli karakter. Ho, ho, ho...

Csillagpor

Sorban, egymás után nézem a különböző fantáziavilágokban játszódó filmeket. Korábban nem nagyon mertem megnézni a Csillagport, mert valamiért tartottam tőlem, hogy nem lesz jó (a Nárniát még azóta sem néztem meg).

A sok dicsérő kritikát követően végül ezt is megnéztem a hétvégén. Igazából nem tudom, hogy mire számítottam, de az első néhány percet követően kezdtem aggódni, hogy ez nem az én filmem. Aztán szépen lassan magával ragadott az egész. Egy nagyon mesés fantáziavilág bontakozott ki, amely a filmet inkább a mese irányába vitte el.

A történet egy Fal nevű angilai faluban kezdődött, amely település arról kapta a nevét, hogy egy másik világtól elválasztó fal húzódott a határában. Természetes dolog, hogy a főhős átlépi ezt a tiltott akadályt, csak azért, hogy azzal bálványozott szerelmét elbűvölje. Közben a másik világban fontos események zajlanak. Meghal egy király, és gyilkos hajsza kezdődik a trón megszerzéséért. Mindezek közben egy boszorkány azon fáradozik, hogy fiatalságát és hatalmát meg tudja erősíteni egy lehullott csillag megszerzésével.

A film egy nagyon jól sikerült mese. A főszereplő karakterek számomra ismeretlenek voltak, azonban a gonosz boszorka és a kalózkapitány személyében ismert arcok is megjelentek. Akik szeretik a könnyed szórakozást, és nem zavarja őket, hogy mesét néznek, azok bátran tekintsék meg ezt a remek két órás szórakozást nyújtó filmet.

A király nevében

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Soha nem voltam egy Uwe Boll ellenes, és a film megnézését követően sem leszek az. Ugye ő az a rendező, aki sorra nyúlja le a nagy játékcímeket és filmeket készít belőlük, amik a játékrajongóknak egyáltalán nem tetszenek. Szerintem ez egyáltalán nem az ő hibája, mert olyan hasonló filmet is elég gyengén sikerültek, amiket nem ő rendezett.

A király nevében című filmben csak úgy vonulnak fel a sztárok. Bőven elég Jason Statham és Burt Reynolds nevét említeni. De igazából ezek sem mentik meg a filmet, ami ugyan nem rossz, de nem is jó, egyszer bőven nézhető. A két említett színésznek voltak már ennél rosszabb filmjei is, és amúgy sem tartom őket olyan nagy tehetségnek.

A fantáziavilágban játszódó történetben találkozhatunk királlyal, árvafiúval, orkszerű szörnyekkel és persze mágiával. Minden megvan, na jó, a sárkány kivételével, ami egy fantasy filmhez szükséges. Ezektől persze nem fog ütni a film, mert hiányzik belőle valami. Pedig az effektek és a harcok nem is olyan rosszak.

A filmet bátran meg lehet nézni, csak lendüljünk túl azon az előítéleten, hogy az említett német rendezőbácsi alkotásáról van szó.

Battlestar Galactica 8 és fél percben

A címet nem sznobságból írtam angolul, és még csak nem is azért, mert ne tetszene a Csillagközi Romboló magyar fordítás. Csupán csak azért, mert nálunk egyik tévécsatorna sem veszi a fáradtságot, hogy normálisan levetítse az összes eddigi elkészült részt. Az eddigi három évad még csak külföldön került levetítésre, de az internetnek hála akár már másnap meg lehet tekinteni az összes eddigi részt.

Aki eddig lemaradt volna a mostanában képernyőre kerülő legzseniálisabb sorozatról, az gyorsan pótolja. Aki pedig látta az eddigi részéket az ebben a videóban felfrissítheti emlékeit:

Annamária megkapta a kötelező védőoltását

Igazából újra csak közvetetten tudom az infókat, ezért lehet, hogy egy pár dolog kimarad... Évi ma vitte el a picinket a doktornénihez és a védőnénihez, hogy megkapja a kötelező védőoltását.

Annamária nagyon jól tűrte az oltást, és igazából csak a tűszúrást követő néhány másodperc telt el egy kevés ordítással, ezt követően újra vigyorgott mindenkire, illetve minden lehetőséget kihasznált a gagyarászásra. Azt mondták a dokinéniék, hogy ma éjszaka szabad még lázasnak lennie a szuritól, de szerencsére eddig még nem vettünk észre semmilyen lázra utaló jelet. A mellkasára ragasztott tapasz stabilan mutatja az N betűt és a 37 fokot.

Az oltás után Annamária bekerült a "félcsőbe", ahol a hosszát mérték le. Valahogy jól esett az a tudat, hogy 1 hónap alatt sikerült 5cm-t nőnie. A védőnő csak hümmögött, mert a kevésbé naprakész könyvei más számokat írtak elő, de most legalább nem mondott valami épületes baromságot. Szerencsére a havi 1kg-os súlygyarapodásra sem mondta most, hogy fogyókúráznia kellene a gyereknek. Pedig már lassan felmerült bennem, hogy elküldöm valami update-es Norbi bébitréningre...

Még néhány szó a kislányunkról. Ugyanis Annamária egyre jobban érdeklődik a saját keze után, és egyre több dolgot szeretne megütni vagy megfogni. Igazából még csak a jobb kezét szereti használni, de ez még nem jelenti azt, hogy jobbkezes is lesz. De remélem, hogy kétkezességre még van esélye. Mindig is szerettem volna bal kézzel is tudni írni (a gépelési tudásomnak hála, ezt kiélhetem). Valahogy a gagyarászása is kezd alakulni, mert egyre többet vesszük észre, hogy próbálja a hangunkat utánozni.

Most már minden nap olyan, hogy egy újabb csoda történik.

Mi kell ahhoz, hogy valaki tejet adhasson...

Mivel olyan szerencsések vagyunk, hogy Évi bővelkedik az anyatejben, ezért úgy döntöttünk, hogy adunk a koraszülött csecsemőknek is.

Ahhoz, hogy valaki tejet adhasson elég komoly vizsgálatsoron kell átesni. Egymást követő két alkalommal (éhgyomri és evés utáni véradás), ami már kb. az huszonkétmillió-ezerkétszáznyolcvankettedik... Mivel ilyenkor már anyukáról beszélünk, akkor az állambácsinak 2x300 pénzt is adakoznia kell, mert hát jó fejek vagyunk. Ezt követően el kell menni a tüdőgondozóba... Mivel nagyon okos a védőnőnk, ezért elfelejtett a feleségemnek beutalót adni a tüdőszűrésbe, így ez 1000 pénzbe került. Ha kap beutalót, akkor csak egy újabb 300-as.

Ezt követően el kellett mennie a világ végére, hogy AIDS-szűrésen is túlessen. Itt még azt is hajlnadóak voltak letojni, hogy gyerekkel ment, és inkább hosszú percekbe nyúló beszélgetést folytattak, valami munkától teljesen távol eső témában (hogy a szolárium égetné le az ilyeneknek a szőrt a mellkasáról, vagy a wc-deszka csípje be a köldök piercing-jüket).

Érdekes módon ez az eljárás nem került pénzbe (csak a x liter benzinköltség), csak nagy fokú mérgelődésbe.

Évi felhívta a védőnőjét, hogy beszámoljon a teljesített dolgokról, és hogy letolja az elfelejtette beutaló miatt. Majd az a zseni nőszemély a fejéhez kapott, hogy még egyfajta vérvizsgálatott végre kellene hajtani (remélem, hogy mindenki figyelt... a 3. vizsgálat). Évinek itt már erősen nyílt a zsebében a bicska, és szerencsére a telefonvonal másik végén lévő személy is észrevette ezt, és azt monta Évinek, hogy felhívja az AIDS-szűrő központot, hogy a leadott vérből csinálják meg a maradék vizsgálatokat. Érti ezt valaki? Lehet, hogy egy vérvizsgálat elég lett volna... Idióta ez a rendszer...

Mivel sikeresek voltak a tesztek, ezért megnyílt az út a tej leadásához. A "tejesember" reggel 8 órától délután 5-ig szerintem bármikor betoppanhat, és akkor is csak amiatt morog, hogy neki mennyi helyre be kell mennie a tejért. Sajnálom szegényt... ez a munkája. Ha nem lenne, akkor pénzt sem kaphatna.

Aztán, amikor Évi felveti neki, hogy a kicsi megetetése mellett több tejet is tudna adni, és hogy hozzon több üveget, akkor azt felelte, hogy ő csak annyit adhat, amennyit megkap. Tehát hiába tudna valaki 2napota 3 üvegnyit kitermelni, ha először csak 2 üveget kap, mert ilyen esetben soha a büdös életben nem tudna 3 üveget odaadni a nála lévő kettőből...

Azt pedig még meg sem említettem, hogy milyen komoly higiéniai feltételek vannak. Előtte szépen be kell mellben mosakodni, egy olyan tisztítószer segítségével, ami még az AIDS-ellen is védelmet nyújt! Aztán Évi maga elé vesz egy maszkot, és nekiláthat a steril üvegbe történő fejésnek. Ha valami gáz lenne, vagy nem tartja be valahogy az előírásokat, akkor azt visszajelzik, és fogadják el egy idő után a tejét.

Az egész rendszerben, az elejétől a végégi valahogy az a furcsa, mintha nem is akarnák, hogy egyáltalán bárki is adjon tejet.

Dresden-akták

Szerencsére a hölgyek adnak elég időt, hogy közben tévét és sorozatokat is tudjak nézni, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem a Sci-fi channel által vetített, egy évadott megélt, misztikus jelenetekkel tarkított sorozatot.

Sajnos a Dresden-akták csak egy évadra volt jó sorozat, ami főleg annak volt köszönhető, hogy nem tudtak élni az amúgy nagyon jó alapötlettel. Adva volt egy varázsló, aki mellesleg a chicagói rendőrségnek is besegített tanácsadóként, ha valami rejtélyes ügybe botlottak. Sajnos innentől elég egysíkúvá vált a dolog. Harry Dresden nyomozókat megszégyenítő ügyességgel eredt a nyomok után, nem gyakran még mágiát is használatba véve. (Izé, innen jut eszembe, hogy nemrégiben valaki azt mondta egy németjuhász kutyára, hogy olyan, mint Rex felügyelő kutyája... mindegy, nem lényeges...)

Szóval sajnos, ennyiből kifújt a sorozat. A bácsi nyomozott, közben akadt néhány reménytelen nőügye, és csak nem akart összejönni neki az állandó közelben ólálkodó nőszeméllyel sem. A 12 részben igazából nem volt főszál, nem volt olyan mozgatórugó, ami előrébb vihette volna a történetet. A különálló részek, a minimális izgalomfaktorukkal, inkább csak háttértelevíziózást jelentettek, mint önfeledt szórakozást. Persze lehet, hogy nem tiltakoztam volna, hogyha lett volna folytatás, de most nem is sírok utána. Jónéhány sorozat van, amit inkább folytathatnának, mint ezt... Firefly, 4400...

Nem a legjobb szombat

Ez a szombat már eleve elég sűrűnek ígérkezett, mert Évinek kétszer is iskolába kellett mennie. Nem csak reggel, hanem késő délután is. Igazából neki volt főleg viszontagságos ez a nap, de ő úgyis lusta lenne leírni. Én itthon voltam a kicsivel, megmelegítettem neki a tejcsit, amikor megéhezett, és tisztességesen belétömtem egy 100mg feletti mennyiséget. "Igyon-egyen, mert soha nem fejlődik..."

Sajnos Évinek nem indult ilyen jó bulinak a szombat, mivel a sulijában a tanár nemcsak, hogy késett, de eredetileg nem is ment volna be, ha nem szólnak rá. Aztán az óra végét követően Évi kiment a kocsihoz, hogy hazajöjjön, amikor látta, hogy valami szemét vadparaszt lelopta az összes dísztárcsánkat. Innen üzenném neki, hogy feküdjön le az ősi mesterségek egyik űző, büdöstalpú, rétinigger anyjával a ravatalon, és rohadjon le az összes keze, hogy nem tud magának jobb elfoglaltságot szerezni szombat délelőtt...

Ezt követően volt egy rapid, ordibálós találkozás apóséknál, majd én haza, Évi meg megint suliba. Annamáriát másodszor is sikerült megetetnem egy hasonló mennyiséggel.

Sajnos asszonypajtásom nem úgy tért vissza, hogy tolvaj visszatette volna a dísztárcsákat az autóra, de legalább több gond és baj nem keletkezett.

És akkor még ott volt a kellemes szélvihar is, amely csak 3 darab, termetes fát csavart ki gyökerestül a környékünkben. Igazán szép volt ez a szombat...

Annamária két hónapos

Most volt kicsi leánykánk két hónapos. Hogy szalad az idő! A Picasa-s weboldalam újabb képekkel bővült, de néhány szóval azt is elmondanám, hogy milyen változások következtek be.

Súlyban sikerült havi 1kg-ot összeszednie, így már 5,1kg felett jár. A hosszát nem tudjuk megállapítani (talán majd a március 4-ei kötelező védőoltás alkalmával megmérik a félcsőben, hogy mekkora lett), de azt látjuk, hogy sorra növi ki a ruhácskáit.

Néhány hete kapott fülbevalót, és szerencsére a belövést egész jól viselte, sőt azóta sem volt gondja a fülével.

A fürdetésben most már velünk fürdik, és nem a saját kiskádjában. Igyekeznénk valahogy rászoktatni a víz szeretetére, hogy ne legyen gond a babaúszásnál sem. Valahogy azonban azt vettük észre, hogy a fürdés során előszerettel szeret vagy szeretne belekortyolni a vízbe. A vízben való pancsizás közben vettük észre, ha a kezét vagy hónalját fogva tartjuk, akkor már néhány másodpercre meg tud állni, és löki magát felfelé.

A kis Annamária imád mosolyogni, és mivel egyre távolabb képes látni, ezért általában már meg sem kell szóllalnunk, hogy vigyort csaljunk pici arcoskájára. Évi látta, hogy volt már olyan, amikor a saját kezét nézte (ugye ilyen korban még nem tudatos számára, hogy az az ő keze, még akkor sem, ha mérhetetlen mennyiséget képes vele kalimpálni). Kezdi magát felfedezni, a csipőjét emelgetni, és a fekvőtámasz is nagyon jól megy neki. Azonban még akar a hátáról, oldaláról, vagy a hasáról máshová fordulni.

Általában éjszakánként 4-5 órát képes már evés nélkül elviselni, de volt rá példa, hogy 6-7 órán át nem keresett minket (külön szobában alszik).

Nagyjából ennyi... biztos, hogy rengeteg dolgot kihagytam, ami miatt majd a Csepp anyja le fog engem tolni. De mivel nem hajlandó a blogmba írni, ezért így járt...

Éjjeli őrség - Nappali őrség

Igazából itt két filmről lesz majd szó, amelyek egy filmtrillógia első két részét jelentik. Érdekességképpen megemlíteném, hogy az egész alapjául szolgáló regény 4 részből áll.

Az alkotónak egyértelműen sikerült bizonyítanuk, hogy az oroszok is tudnak valamit. Az Éjszakai őrség nyitó képsorainak csatajelenete lenyűgözőre sikerült, és a későbbiekben is nagyon szép látványelemekkel találkozhatunk. (Mikor a "második szintre lépnek" teljesen azt az érzést adja, amiről Steven Erikson ír az üregek kapcsán.) Meg kell, hogy mondjam, tőlünk keletre is tudnak nagyon jó fantáziafilmeket csinálni.

Magával a történetvezetéssel vagy a rendezéssel volt igazából gondom. Valahogy az egész olyan szétesettnek tűnik, és nincsen törésmentes íve a filmeknek, ami miatt nagyon könnyen ki lehet zökkenni.

A történet szerint a Fény és a Sötétség serege folyamatos, egymással kiegyenlített harcban áll egymással. A felesleges vérrontást elkerülése érdekében azonban fegyverszünetet kötnek. Az idilt azonban erősen megbolygatja a Kiválasztott megjelenése, aki olyan hatalommal bír, hogy ki fogja billenteni ezt a kialakult egyensúlyt. Mivel még nem választott magának oldalt, ezért a Fény és Sötétség is nagyon szeretné magának megszerezni. A film központi alakja Anton, aki szintén kívülről csöppen bele az események forgatagába.

A két film bővelkedik a zseniális elemekben. A remek csatajelenteken túl, nagyon jó autós és üldözős kalandok vannak. Természetfeletti elemek, vámpírok, sötét madarak, ruszki járművek.

Fantasy rajongóknak mindkét film ajánlott, valamint az is, hogy ezeket egymás után érdemes megnézni...

Harry Potter

Nemrégiben elolvastam a Harry Potter könyvek első két részét, és a többi is be van tervezve. A harmadik rész már ott pihen az asztalomon, de előtte még van egy nagyon fontos Steven Erikson könyv, amit be szeretnék fejezni. Sajnos, a több mint 800 oldalából, még csak az első 500-on estem túl, de erről majd később mesélek...

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogy igazából az irónő kinek szánta elsősorban a könyveket. Az első rész egyértelműen gyerekeknek készült. Magával a megjelenésével, a viszonylag kevés és egyszerű szöveggel, valamint a marha nagy betűkkel. Kedves, aranyos, de igazából már az elején észrevehetőek az árnyak, melyek a későbbiek folyamán egyre elnyúlnak, és a sötétebbek lesznek. Nem mondom, hogy nem szeretem a dark-fantasy könyveket, csak fura, hogy az egész Harry Potter kultuszt betudják egyesek mesének.

Az első könyv végén előrevetült, hogy az egésznek még lesz folytatása. Elég bosszantó, hogy a mostanában iródott könyvek nyitott véggel fejeződnek be. Olyan, mintha sorozatokat olvasna az ember. A második könyvben Harry már kezd komolyabb lenni, de még mindig érződik bennek a kisfiú. Az árnyak pedig egyre sötétebbek lesznek...

Itt most én is ugornék egy nagyot, mert a harmadik részt még nem olvastam el, és a közelmúltban láttam az 5. részt. Igazából a negyedik részből is szinte csak arra emlékszem, hogy mekkora sötétség volt, de az ötödik rész nyitó jelenete már egy gyengébb horrorfilm benyomását kezdte nyújtani számomra. Sajnos, a filmen látszódik az izzadtságszagú erőködés, hogy minél többet beletuszkoljanak a könyv soraiból, de ez lehetetlen feladat. Több nagy Harry Potter hozzáértő ismerősöm véleménye az, hogy szinte a lényeg tűnt el a filmből, és a könyv elolvasása nélkül bizonyos dolgok érthetetlenek maradnak.

Nem akarom fikázni a könyvet (a filmeket lehetne), mert imádok minden fantasy-t. A maradék könyveket is biztos el fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet. Ugyanakkor érthetetlenül állok a tény előtt, hogy miért lett ennyire felkapott a Harry Potter. Számtalan jobb irománnyal találkoztam már ebben a stílusban... Igazából a HP milyen stílusba sorolható? Kinek íródott valójában? Valahogy úgy érzem, hogy nem csupán egy életkorba sorolható embereknek. A hét könyv (a 2 olvasott könyvből és a megnézett 5 filmből ítélve) olyan, mintha a tizenéves gyermekek korából a felnőttek világába ívelne át.

Nagy bajban lennék, ha ajánlanom kellene valakinek... De igazából úgy érzem, hogy a könyvek saját maguk találják meg a közönségüket. Azonban a fantasy-t vagy meséket kedvelők számára mindenképpen megér egy próbát, és nem szabad csupán a filmekből ítélkezni.

Egy gésa emlékiratai

Elég nehezen vettem rá magam ennek a filmnek a megnézésére, mert rögtön olyan előítéletem volt, hogy hosszú lesz és unalmas. Végül ezen félelmeim be is igazolódtak, mert nem volt rövid, és nem volt túlságosan izgalmas, de mindenképpen nézhető alkotásnak sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy többször is megtekinteném erőszak nélkül...

A történet valamikor az 20. század elején játszódik, amikor is két lány elszakad a családjától, majd egymástól is. Ezt követően a kisebbik lány vesszőfutását követhetjük végig egy gésaképző háznál. Képet kaphatunk a sok (értelmetlen?) szenvedésről és ármánykodásról, ami egész életüket végigkíséri. Mivel a film alapjául szolgáló könyv, amit nem olvastam, főleg a nőket célozza meg, ezért nem maradhatott ki a szerelmi szál sem. Az csak legvégére derül ki, hogy a főhősnőnek sikerül-e végül társra lelni a szinte bálványozott férfiban.

A film tele van érzelmekkel, de valahogy igazából "nem jön át". Egy kicsit erőtlen vergődésnek tűnik az egész, különösen, amikor a filmben bekövetkezik a legnagyobb törés, a háború. Előtte is vannak ugyan kisebb törések, de ott mégis viszonylag folyamatosnak tűnik az egész történet. A végére valahogy szétesik. A film ugyan a nőket célozta meg, de például fogalmam sincsen, hogy Évinek mennyire tetszhetett.

Schumis videó

Még linkelnék egy most talált Schumis videót. Lehet, hogy teli van velük a világháló, de akkoris.

Picasa, februári eleji frissítés

Néha előfordul velem is, hogy a lustaságot legyőzi a tenni vágyás, és akkor mindig sikerült valami jót is cselekedni a köz érdekében. Igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék, de nem szerettem volna szinte üresen hagyni ezt a blogbejegyzést, ezért inkább megtöltöm ilyen felesleges tartalommal.

A lényeg amúgy arra irányulna, hogy frissítettem a Picasa-n lévő webalbumomat.

Annamária mozgásban
Megy neki a fekvőtámasz is

Az illúzionista

Az elmúlt időben sikerült számos filmet megnéznem, csak valamiért mindig lusta voltam róla bejegyzést írni. Elsőként Az illúzionista filmről írnék pár sort...

Ritka az olyan film, ami Évinek ennyire tetszik. Nem is tudom, hogy igazából miért tetszett neki annyira, mert ez is csak a megmagyarázatlanról szól, ráadásul a film csattanója egy pár emberből könnyen ki tudja váltani a "most mi van?" kérdést.

A történet valamikor a 19. században játszódik, amikor is egy szegényebb sorsú bűvészpalánta és egy gazdag családból származó lány gyermeki szerelembe esik egymás iránt. A társadalmi szakadék ugyan kettészakítja őket, de a sors valahogy mégis összehozza őket. A főhösnek, azaz az illúzionistának (Edward Norton) magával az Osztrák-Magyar Monarchia várományos uralkodójával kell megküzdenie a hölgy kegyéért. És hogy mi lesz a végeredmény? A társadalmi érdekek által megkívánt érdekházasság, vagy a szerelmesek valahogy boldog életet tudnak majd élni, esetleg tragikus végkifejlet... ezt inkább nem árulnám el.

A varázslót azonban mindenki figyelje, mert látványos, számítógép által generált trükkjei mellett, sokkal körmönfontabb, szemmel kevésbé látható trükköket is tartogat a tarsolyában.

Mit tud segíteni az apa a szülés után...

Ezt már hamarabb is szerettem volna megírni, és ha másnak nem is lesz jó, de nekem igen, ha esetleg jönne egy újabb gyerek.

A szülést követően az anya a kórházban van a kicsivel, legalább három napig. Nekünk ez 6 napra húzodott, mivel sárga lett a kis Annamária. A kórházból való távozáshoz kellett a zárójelentés is, amiben, mint már említettem, néhány "apróbb" túlzás szerepelt. Mivel ez a papír volt, ezért ezt kellett aláírni.

A távozásukat követő héten újra be kellett menni, mert akkor adták csak oda a születési anyakönyvi kivonatot. Most szólt közben asszonypajtás, hogy van ahol nem is állítják ki ezt, hanem külön még ezért is el kell menni valami okmányirodába... tehát a kórház nagyon rendes. És azért is külön hála nekik, hogy a látogatásért nem kellett vizitdíjat fizetnem. Pedig én először még azt hittem, hogy a vizitdíj azt jelenti, hogyha valaki valakit meglátogat a kórházban, akkor azért kell fizetni. Szóval, anyakönyvi kivonat... Bementem érte, és a kezembe nyomták ezt a papírt, valamint kaptunk lakcímkártyát is. Közben azért még elémtoltak egy papírt, hogy írjam alá... egy számla volt. Egy pillanatra megijedtem, hogy majd még pénzt kérnek tőlünk, vagy hogy mert nem fizettünk az orvosnak, ezért számla van, de nyugodtság van. Szerencsére ez a papír azért kell, hogy a kórház el tudja számolni állambácsinak a szülést.

Most, hogy már 2 okmányom is volt, jöhet a többi. Ugyanis ez a kettő kell feltétlenül ahhoz, hogy a többi beszerzését is megkezdjük. A legfontosabb a TAJ kártya. E nélkül még gyógyszert sem kaphatna a kicsi. Az első popsikrémét pl. úgy lehetet megkapni, hogy a feleségem TAJ-száma volt úgy beírva, hogy az első számjegyet 8-asra cserélték. Persze a gép nem köpött ki nekik semmit a gyógyszertárban, de kegyesek voltak, és megkaptam a popsikrémet, meg a többi dolgot (Itt is szinte lehülyéztek, mert az orvos 96%-os alkoholt írt fel, és ő szerintük az nem jó, 60-as kell. Végül azt is kaptam.)

A TAJ kártya megszerzéséhez a Teve utcába kellett mennem, ahol ott tornyosult felettem a rendőrpalotának nevezett izé. Először sikeresen rossz helyre mentem be, és először onnan is rossz helyre továbbítottak, de végül megtaláltam azt, ahol végül az ügyintézést lefolytatták. Kb. egy óra várakozás, a születési anyakönyvi kivonat, a kicsi lakcímkártyája, és a saját azonosítóm bemutatása után meg is kaptam azonnal a kártyát. Figyelem, újszülött esetében az első kártya ingyen van!

Ezt követően irány az Államkincstár épülete! Ez kb. 200 méterre van az előző helyszíntől, és még közelebb a rendőrpalotához. Ahhoz az épülethez képest ez olyan, mintha valami bunkerbe menne be az ember. A biztonsági ember udvariasan útbaizgazított, és megkérdezte, hogy ma akarok-e ügyet intézni, mert akkor ad számot. Én azt mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy reméli, hogy hoztam olvasnivalót, mert hosszú sor áll vagy ül előttem. A Háború és békét javasolta, de én széles vigyorral az arcomon előkaptam Steven Ericson remekét, A jég emlékezetét. Már csak a maga 800 oldalával is terjedelmes alkotás, arról már nem is beszélve, hogy nem ló betűkkel van írva... és maga a könyv egy remek. Elég brutális, de nagyon remek.

Az államkincstárban végül 3 óra heggesztés, meg több mint 100 oldal elolvasása után, 15 percel zárás előtt sorra kerültem. Egy kedves hölgyhöz kerültem, aki csak picit tolt le a számára evidensnek mutatkozó hibák miatt. Mert, ugye, egy ilyen okmányt szerintem ember nem tud elsőre, sőt másodikra sem, hibátlanul kitölteni. Két dolgot igényeltem meg itt: az egyszeri anyasági támogatást és a családi pótlékot. A terhességi és gyermekágyi segélyhez (röviden tégyás) is itt kellett volna papírt csináltatni, de ez most még elmaradt. Itt a létező összes okmányt be kellett mutatnom... A három kitöltött papír mellett kellett még születési anyakönyvi kivonat, 3 lakcímkártya (kicsi és szülők), 2 személyi igazolvány (szülők), és talán 3 TAJ kártya, a babavizsgálatokat igazoló kiskönyv, meg a kórháztól kapott papírokból is kellett vinni valamit.

A tégyás papírt már Évi intézte, de még ehhez először beszereztem a táppénzes papírját, illetve a cégnek kellett kitöltenie az igánylőlapot. Ezt két példányban kell leadni, bár erről semmilyen információt nem katunk előtte. Az orvosi rendelőben elég sokat kellett várni, amire megkaptam, de az orvosnő imádott hülyeséget beszélgetni a pánciensekkel, és a 2 perces vizsgálatból 20 perces lett. Én is ott ültem nála vagy 5 percet, pedig a néhány papírt már csak alá kellett volna írni.

Mivel megvolt minden szükséges okmány, Évi érdeklődött, hogy hol tudná ezt a tégyás cuccott megcsináltatni. Kiderült, hogy van egy okmányiroda Szigetszentmiklóson, és nem kell az Államkincstárhoz menni. Évinek volt olyan malaca, hogy senki nem volt előtte, és elég gyorsan végzett... Tegyük hozzá, hogy az épületen egy A/4 formátumú papir hirdette csak, hogy ott az OEP kirendeltsége. Ez még az épület előtti parkolóból sem látszik. Az egész kirendeltség egy egész szobából állt. De legalább nem tudott róla senki - Évi is csak véletlenül akadt rá.

És, hogy még mit tud az apa segíteni? Házimunka, mosás, takarítás, főzés, vasalás, a gyerekre vigyázás, hogy az asszony aludjon (netán a ruhatárát frissítse, mivel se a terhesség előtti ruhák, se a terhesség alatt hordott ruhák nem igazán passzolnak), stb...

Terminátor megmenti Jézust

Az egyik klántársam linkelte az alábbi videót, ami igencsak szórakoztató.

Mi van a Tescós tejben?

Ez azért elég durva... Nem tudom, hogy mennyien vettetek már Tesco márkanevet magán hordozó, tejnek nevezett fehér valamit. Amikor éppen vásárolni voltam, akkor valamiért már csak ilyent lehetett választani a tejes részlegen. Jellemző, hogy akkor járok boltba, ha iszonyat tömeg van, vagy ha az egész le van rabolva...

Szóval megvettem ezt a "tejet". Még csak véletlenül sem tejital, reggeli ital, vagy egyéb baromság szerepel az oldalán, hanem az, hogy tej. Ittam belőle néhány pohárral, és egész fogyaszthatónak tűnt, aztán jó néhány napra megfeledkeztem róla, és valamiért nem ittam a tehénléből.

Ma észrevettem a hűtő ajtaján lévő tárolón... Megnéztem a tetején a dátumot, egy hete lejárt. Fura... nincsen semmi szaga. Aztán nagy merészen nekiengedtem az ízpróbát is, és csodák csodájára semmi romlásra utaló jelet nem vettem észre. A "tej" ihatónak tűnt... de inkább mégis a mosogatóban végezte.

Ezek után kiváncsi lennék, hogy igazából mit is itatnak velünk tej néven...

Képfrissítés a Picasa-n, 2008.01.29

Így, születésnapom magasságában gondoltam, hogy feltölteném még a maradék képeket a Picassa webtárra. További képeket a linkre kattintva találtok.

Deja Vu

Mint korábban említettem vissza fogok térni az egyéb dolgokkal, és nem csak a Cseppről fog szólni a blog (aki most a háttérben nagyon böfizget).

Hétfőn sikerült megnézni Évivel a Deja Vu című filmet. A nyitó képsorokban a békés ünnepségnek nagy bumm, és sok száz hulla lett a végeredménye. A lehetséges összes hárombetűs rövidítést magában hordozó amerikai szerv nyomozást indított az esetet illetően, de ahogy azt sejteni lehetett Denzel Washington bácsira bízták ügy vezetését. Sötétbőrű hősünk Columbo-t megszégyenítő ügyességgel göngyölte fel az ügy szálait, aminek meg is lett az eredménye. Egy teljesen új, hipermodern berendezést is rendelkezésére bocsátanak, amit elég gyorsan meg és kiismer ahhoz, hogy részben saját javára is tudja fordítani a dolgot.

A film első felében feltűnik egy nő, aki gyakorlatilag hulla mivolta ellenére is, a nyomozás fő szálát fogja jelenteni. Ennél többet a film tartalmával kapcsolatban már nem is szeretnék elmondani.

A film alapjában véve nem rossz. Engem egész végig a főszereplő bácsi vigyorgása idegesített, valamint a film felétől, a kiszámítható vég. Nem mondanám, hogy túl izgalmas, de szerencsére nem túl vontatott is. A világot nem váltotta meg, de azért egyszer nézhető szórakozásra sikerült.

Képek a Picasa-n

Nagyon szeretjük a Google hasznos funkcióit, és igyekszünk is őket minél jobban megismerni. Eddig valahogy nem esett jól a képtárolós részét használni, de ma úgy döntöttem, hogy a Picasa-t is használt Google alkalmazások közé emelem. És hogy ez mit jelent?

Annyit, hogy a saját Picasa oldalmon megtekintheti mindenki az eddig, a blogomra feltöltött képeket, valami az Annamáriáról készült összes, publikálható képet.

A jövőben vélhetően még régebbi, mászkálós képet is fel fogok tenni a kicsi növekésével kapcsolatos képeken túl. Valamint a blogom vissza fog térni a régi a kerékvágásba is, és nem csak a Cseppről fog szólni (annak ellenére, hogy központi témává lépett elő). :)

Annamária fürdés közben...

... és fürdés után.

A szülés története

Évi nagy unszolására még ma megírnám a szüléssel kapcsolatos élményeimet.

2007. 12. 25-én este 7-8 óra tájékában Évi úgy érezte, hogy már lehet, hogy lesz valami, mert megérkeztek a periódikusan ismétlődő fájásai. Igazság szerint számítottam rá, hogy aznap este lehet valami, mert előtte egy picit rásegítettem a dologra.

Én megkérdeztem Évit, hogy akkor most rohanás a kórházba, vagy mi legyen, de ő mondta, hogy nyugi még annyira nem kell sietni. Mivel ráértünk, ezért még este belefért egy kis játék valamelyik CoD2 szervern, Évi meg békésen kirakózott. Szépen lassan azonban sűrűbbekké váltak a fájásai, és kezdte ő is úgy gondolni, hogy akkor felöltözik.

Kényelmesen, valamikor este 10 óra tájékán még Évi kivasalt néhány ruhát, és ezt követően elindultunk a kórházba. Ez sem az a rohanós beszállítás volt, amit a filmekben lehet látni, hanem lassú evickélés, mert a mosódeszkaszerű, jó minőségű utak nem nagyon tetszettek Évinek. Minden egyes huppanás után rám szólt, hogy lassíthatnánk olyan 20km/órás sebességre.

Valamikor 11 óra körül megérkeztünk a kórházhoz. Szerencsére találtam előtte parkolóhelyet, ezért nem kellett sokat gyalogolnunk. Az épület labirintusában megkerestük a szülészetet, és Évi bement az ajtón. Én kint várakoztam egy fickóval, aki elmondása szerint már órák óta várt kint. Egyszer aztán kijött a szülésznő, és mondta, hogy nagyon jól állunk. 4cm-re ki van tágulva a méhszáj, és ma meglesz a baba. (Ekkor már 3 perces fájások voltak, de a zárójelentés szerint 5.) Én keressem ki Évinek a hálóinget... Jó vicc volt, mert valahol a táska alján találtam meg (két húzás után a jó kis Antenna Digitális táska cipzárját sikerült tacsra tennem).

Ezt követően én is bemehettem a szülészetre. A nő mondta, hogy vegyem magamra a műtősruhát. Ez különben egy vicc... Előre meg kellett vennem 1500 pénzért, és közben kiderült, hogy aki "véletlenül" elfelejtett vinni, az kap ingyen. A szülésznő kérdezte, hogy hoztam-e papucsot, erre mondtam, hogy nem. Szerencsére az öltözőjükben volt 46-os méretű, így tudtam mit a lábamra húzni. A láb/cipővédő viszont éppen, hogy csak ráment a papucsos lábra. A cípőre való ráhúzását ugyan előzőleg megpróbáltam, de az egész valahogy túl reménytelen volt.

Miután felvettem magamra a zöld műtős cuccot, Évi csinált rólam egy képet, ami a röhögések elkerülése végett nem lesz publikálva. Én is lefényképeztem a leendő anyukát, akinek a szemeinél már igencsak látszott a szenvedés.

Olyan fél12 körül mondta a szülésznő, hogy akkor menjünk be a szülőszobába. Megnézte Évit, és mondta, hogy nagyon jól állunk (az este folyamán ezt vagy 25 alkalommal elmondta), és szerinte 2 órán belül megleszünk. Nekem még mondta, hogy üljek le a székre, és fogjam Évi kezét.

Ezután megmondta Évinek, hogy mit kell csinálni. "Ha jön a fájás, akkor húzza fel a lábát, és nyomjon." Ezt követően még megmutatta, hogy hol van pohár és csap, ha esetleg Évi vizet kérne... ez követően kiment. Bejött valami Kovács doktor, hogy majd ő lesz ott a szülésnél. Nagyban adminisztrálgatott valamit, majd kiment ő is.

Ott voltunk ketten, teltek-múltak a percek. Évi szólt, hogy szóljak a dokinak, mert ő szétreped. Én közben néha segítettem neki felhúzni a lábát, és megitatni vízzel. Unott képpel jött a doki, mondott vagy két szót, aztán megnézte a gyerek szívhangját... azaz csak nézte volna, amivel jól kétségbe is ejtett minket. Mivel a kicsi olyan helyen volt, ahol alig jött át a jel, ezért nehezen találta csak meg. Ezután kiment...

Megint ott voltunk ketten. A szülésig, az orvos és a szülésznő, olyan nettó 10 percet voltak a szülőszobán.

A szülésznő bejött, a nő mondta, hogy nyomjon, majd a nő mondta, hogy látja a gyerek fejét. Én meg hülye fejjel odanéztem... Előtte is már majdnem kétszer leestem a székről, de mikor láttam, hogy valami szőr kandikál ki Évi lábai között erősen meg kellett kapaszkodnom. Korábban mások azt mondták, hogy úgysem látok semmit, mert ott leszek Évi fejénél. De én láttam...

Aztán egyszercsak kijött nyakig a feje. Megint odanéztem, a szülésznő meg ott csavargatta, mint más a kólásüveg tetején a kupakot. Ezt követően már gyorsan kiugrott... 0:37 perckor megszületett Gecse Annamária.

Évit mintha sokkolta volna, hogy nem fiú lett. Annyira biztos volt benne, hogy lány, én meg hiába mondtam neki korábban, hogy 1 alkalomkori vélemény nem vélemény, nem ébredt benne a statisztikus...

Szerencsére nem volt semmi komplikáció, nem volt gátmetszés (a zárójelentés szerint Évi gátsebét ellátták), nem kellett varni semmit, Évi kisebb hámsérülésekkel megúszta. (Előtte sem volt beöntés, sem pedig borotválás... pedig Évi egy kis fazonigazítást kérhetett volna. :P)

Szóval kint volt a kicsi, ez a nő meg jött azzal a szöveggel, hogy fogjam meg a köldökzsinórt, hogy lüktet. Érdekes egy élmény volt... Éviből jött ki valami biokábel, amihez a csepp csatlakozott, és az közben lüktetett. Ezt követően a szülésznő kezembe nyomott egy ollót, és mondta, hogy vágjak. Én vágtam...

Annamáriát lefürdették, aztán kezembe nyomták, ahol ott volt vagy negyed órát, amíg még Évin ügyködtek. Megszülte a méhlepényt, meg előkészült az első szoptatásra. Az orvossal a szülésznő el kezdte nézegetni a méhlepényt, aztán megmutatta nekem is (hülyén hangzik, de ekkorra már úgy éreztem magamat, mint egy disznóvágáson... azt hiszem, hogy ez is egy ok, hogy miért nem akartam soha sem orvos lenni).

A nő mondta, hogy a gyerek legyen negyed órát az egyik mellen, majd negyed órát a másikon, aztán eltűnt. Kb. két óra múlva jött csak vissza, hogy Évit át kellene kísérni a szobájába. Ezzel a sok kis dologgal végülis sikerült megerősíteniük bennem a dolgot, hogy nem feltétlenül kell szolgamód pénzt adnunk nekik, és nem is kaptak semmit. Az orvos le sem tojt minket, a nő meg bár segített, de elég szétszórt volt. Az már csak plusz, hogy a következő nap láttuk a magánorvost, aki azt állította, hogy ő a szüléskor nem lesz ott, és ugye mégis ott volt (emiatt mentünk SZTK-s orvoshoz). Az SZTK-s orvos, akihez Évi járt, de nem vállata szintén a szülést, másnap nem is köszönt vissza. Pénzsóvár, kapzsi népség ez... De az év utolsó napjaiban szerintem rendesen arattak.

Én átvittem a cuccait, kipakoltam, aztán elindultam haza...

Még néhány kép:

A Csepp éppen apun szunyókol...

Annamária fürdés után...

Képek a cseppről

Igaz, hogy ezt a hetet itthon töltöm a lányokkal, de sok teendőm miatt egyszerűen lusta vagyok, hogy megírjam már végre a szülés történetét, vagy hogy új képeket tegyek fel. Ezért még a türelmeteket kérném...

Néhány képet viszont feltöltöttem:

A 2008. 01.08-án készült képen elég nyűgös a kicsi.

Ennyit nyomtam 2008.01.16-án.

Ekkor még nem sejtettük, hogy előállt a "szeretcsomag"

Ajándék a T-onlinetól

Mikor kezembe vettem a mai postát, akkor egy kicsit furcsán nézegettem a pufis levelet. Gondoltam is magamban, hogy valaki valamilyen optikai lemezt (gyk. cd, dvd) küldött volna valamilyen alkalomból.

A kíváncsiságom csak tovább nőtt, amikor láttam, hogy a Tököm csoport volt a feladó. Kiderült, hogy a T-online-ba vetett töretlen hűségem miatt kapok tőlük egy kis "személyre szabott ajándékot". Voltak ugyanis olyan jófejek, hogy küldtek nekem egy olyan képes asztali naptárt, ahol a képeken mindenhol látszik a Zoltán név. Ezzel sikerült a napi jókedvemet megalapozni, és a jövőben is hosszabbítani foguk náluk csomagot, ha az nekem havi 3000Ft megtakarítást jelent (ugyanis most a 10.500 helyett csak 7.900-et fizetek ugyanazért a csomagért).

Ezzen bejegyzésemmel nem akarom őket továbbra sem eltántorítani a további ajándékoktól. Bármilyen apróságnak örülni tudok.

Annamária kezdi megszokni az új helyét

A zajos szilveszteri durrogtatásokat követően már volt néhány nyugodt éjszaka, amikor a kicsinek alkalma nyílt szoknia az új környezetét. Igazból sok minden új nem történt, de feltennék néhány képet.

Itt én vagyok éppen nagy munkában...

A kicsi Babcimanó éppen alszik... Itt pedig éppen a fürdés közbeni viháncolást folytatja...

A kicsi Babu végre itthon

Sajnos a 2. napon a kicsi erősen besárgult, és emiatt egy kicsit tovább bent kellett maradnia a hölgyeknek. A kék lámpázás szerencsére eredményes volt, ezért 2007 utolsó napján végre hazajöhettek. Szegény, kicsi Annamáriának lehet, hogy nem volt a legideálisabb, hogy nagy tűzijátékozás és petárdázás éjszakáján aludt először itthon. Egy itthon töltött nap után egyelőre még csak annyit látok, hogy nagyon jól áll az input-output folyamatokkal.

Képek majd később lesznek, mert lusta vagyok fényképezni... és amúgy sem nagyon szeretek.

A babu megszületett

Azt nem tudhatom, hogy mekkora fájdalommal jár egy új élet születése az anyának, de azt igen, hogy mekkora örömet tud okozni az a kis törékeny lélek ki elhagyta az addig számára biztonságot nyújtó pocakot. Csodálatos érzés volt, ahogy a pici világrajött.

Szerencsére az egész folyamat nem tartott túl sokáig, bár szerintem Évi így is elég hosszúnak érezte. Este 7 órakor jöttek először a fájdalmai, és a 10 óra felé mondta, hogy lehet, hogy el kell indulnunk szülni. Este 11-re a kórházba is értünk, ahol 0:37 perckor megszületett kicsi lányunk Annamária. A 3100grammjával és 53 cm-ével köszöni szépen jól van, ahogy anyukája is.

Most még nagyon az élmény hatása alatt vagyok, de azért beszúrnék két darab képet az újszülöttről.

Bútor

A múlt héten befejeződtek a bútorkészítési munkálatok is. Évi tervei alapján a nagybátyja végrehajtotta a feladatot. Két bútor lett végül a nappaliba, valamint a két korábbi szekrényen is kicserélte az ajtókat, hogy jobb legyen az összhang. Szerintem elég jól sikerült. A képeken meg lehet tekinteni az eredményt.

Asterix az Olimpiai Játékokon

Igazából nem vagyok nagy kedvelője az Asterix filmeknek. Az élőszereplős feldolgozások elég gagyira sikerültek, és kb. 0 aggyal lehetett csak igazán élvezni. Lehet, hogy a következő rész is ilyen lesz, de én mégis várom, mert benne lesz a világ legjobb fogathajtója, Schumix. Akit merő véletlenségből nem más fog alakítani, mint Michael Schumacher. A filmben amúgy még találkozhatunk Jean Todt-tal, Zinedine Zidane-nal és David Beckham-mel, valamikor január végén vagy február elején.

Kedvcsinálónak itt egy előzetes:

Faterok motoron

Nem tudom, hogy amerika mikor fogja meghúzni a vonalat, hogy eddig és ne tovább. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miképpen születhetnek még ilyen filmek. Miért kell elővenni a korosodó színészeket, ráadásul egy olyan filmben ahol öreg, lerobbant tagokat alakítanak. Mert vicces lenne?

Vigyázat, a film elé csak fáradtan, és a 0-hoz közeli iq-val szabad csak leülni, mert elég bugyuta. Így talán van esély, hogy a film másfél órája alatt sikerül néhányszor felnevetni, és hogy a nyálas befejezés miatt nem kap el minket a hányinger. A végén lévő stáblista kezdete meg felteszi az i-re a pontot, tehát akinek sikerült végignéznie ezt az amerikai-identitással igencsak átfőzött filmet, az már a stáblista elejét sem hagyja ki.

Már maga a történet is nyögvenyelősen indul, de valahogy el kell indítani a fiúkat a motoros túrájukra, mert soha nem lesz film a dologból. Öreg, veterán motorosok lennének, mégis van köztük olyan, aki x év alatt sem tanult meg motorozni, de a végén már néhány nap alatt vérprofi lesz. Jahh... említettem, hogy a logikát ne nagyon keressük a filmben. Igazából semmin sem szabad elgondolkodni, mert felesleges.

A filmet tényleg csak az nézze meg, akinek nincsen jobb dolga, vagy nagyon unatkozik, vagy pedig, ha a John Travolta, Tim Allen, Martin Lawrence és William H. Macy alkotta főszereplőnégyes egyik nagy és elvakult rajongója.

Transformers

Emlékszem, hogy kiskoromban a kezdeti részektől vásároltam a Transformers képregényt, és ezért még csak az újságoshoz sem kellett elmenni, mert a postás havonta hozta. Sajnos a sorozatot csak a Sky One-on tudtam követni akkoriban, és mivel az is vasárnaponként volt, ezért csak pár részt láthattam belőle. De imádtam...

Elég merész vállalkozás volt nem rajzfilmet csinálni belőle, de ugyanakkor nagyon kiváncsi voltam rá, hogy milyen végeredmény születik belőle. A film megnézése után azt kell, hogy mondjam teljesen közömbös maradtam. A film nem volt rossz, de ugyanakkor jó sem. A nagy robotmonstrumok harca egy kicsit átláhatatlan volt, azt sem lehetett látni, hogy ki kivel van, és sokszor elveszett a részletekben a kamera. Az akciójelenetek jóra sikerültek, volt rendes látvány- és hangorgia. Apropó... a hangok. Felesleges azon vitatkozni, hogy milyen a film magyar szinkrona, mikor az eredeti nyelv sem jobb. Ne mondja senki sem, hogy nevetséges ahogy magyarul megszólalnak a robotok, mivel amúgy sem kellene komolyan venni, hogy ezek a robotok így beszélgetnek. Ugyanis is ez nagy mese, nem pedig a valóság...

Joghurt torta

Mivel állandóan szétszórom a receptjeimet, ezért úgy gondoltam, hogy ide is felteszem, amit hétvégén megcsináltam.

A piskóta elkészítése:

4db tojás

4 evőkanál cukor

4 evőkanál liszt

A tojásfehérjéket felverem, majd hozzá a cukrot, később pedig a tojások sárgáját. Ezt követően pedig a lisztet, amit óvatosan, fakanállal forgatva vegyítek el vele. A közepes tortaformában olyan 10-15 perc alatt megsül az előmelegített sütőben maximális fokozaton. Fogpiszkáló próbával bizonyosodjunk azért meg arról, hogy megsült-e középen.

Ha már valamennyire kihült (én a hideg konyhakőre teszem ki), akkor neki lehet látni a lényegnek.

Joghurtos rész:

2x 2 nagy joghurt, lehetőleg különböző ízű

2x 2dl tejszín

2x 3 evőkanál cukor

2x 1 habfixáló

2x 1 vaniliás cukor

1 zselatinpor

A zselatinport megfelezem, és a következő módon látok neki a 2 réteg megalkotásának. A 2dl liter tejszínt felverem, majd hozzáadom a 3 evőkanál cukrot, és mivel nem elég kemény 1 csomag habfixálót is. A nagy joghurt (fél literes) 3/4 részét beleöntöm egy edénybe, amiben fel tudom melegíteni 1 csomag vaniliás cukorral, és a zseletinpor felével. Ezt nem kell sokáig együtt főzni, csak néhány percig, míg elolvadnak benne az elemek. A felvert tejszínt és a joghurtot összekeverem, majd ráöntöm a tortaformában lévő piskótára. Ezt követően rögtön neki lehet állni a következő réteg joghurtos cuccnak, amit ugyanígy kell elkészíteni. A 2x 1/4 rész joghurtot meg lehet enni, mert már nincsen rá szükség.

Ezt követően az egészet hűtőbe tesszük. Majd miután megdermedt lehet rá gyümölcsöket szeletelni. Ezt követően el lehet készíteni a gyümölcszselét vagy gyümölcskocsonyát. A legutóbb Tesco-s típusút használtam, ami elég jól megkötött. Félig dermedten már rá lehet önteni az gyümölcsös rétegre.

Fedezz kutya!

Ha már ennyire lendületben vagyok betennék ide egy vicces videót. Ez különösen aktuális, mert mostanában elég sok időt töltök el a Call of Duty 2. és 4. részével. A Magyarítások Portálra tett megjegyzésemet idézném: "A gyerek fedezékbe vonult az ülőalkalmatosság mögött, és a kutya fedezte..."

Mi van a babuval?

Nos... igen. Már régen esett róla szó, hogy mi is van a babuval. Évi már az utolsó hónapra fordult, amit azt jelenti, hogy koraszülött már nem lesz a kicsi, de szinte már bármikor érkezhet.

Már majdnem teljesen készen vagyunk mindennel, amire szüksége lehet. A szobája már készen várja, és igazából már csak rendet kellene nála rakni. Évi közben szorgalmasan mossa ki a kapott ruhákat (amiket itt is szeretnék megköszönni mindenkinek), és tisztogatja le az egyéb babafelszereléseket. A csomagot még nem állítottuk össze, úgyhogy a babunak még várnia kell. Arra ugye semmi garancia nincsen, hogy 27-én fog ténylegesen megszületni, de reméljük, hogy túlságosan nem fog sietni.

Évi szerintem elég jól tűri a nagy hassal járó nyügöket, mivel folyamatosan benne van az örökmozgó (ez nem csak a babut jelenti), és állandóan rohangál valahová. Most pl. két szekrényt csináltatott, amivel eléggé felforgatta a nappali rendjét, valamint szorgosan tanul az év végi vizsgáira. Közben eljár úszni, valamint az orvosi vizsgálatokra is... apropó, orvosi vizsgálatok. Kezdjük úgy érezni, hogy a sok szivatás (pl. kétszer kellett elmennie a terheléses cukorvizsgálatra és a diabetológus is be akarta fektetni, mert olyan kedvében volt) és különös hozzáállás miatt várhatóan nem fogjuk a végén honorálni az orvost. Bár igazából nem is lenne nagyon miből, mert a lakásfelújítás, a megérdemelt külföldi nyaralás, és a babu dolgainak beszerzése eléggé vitte a pénzünket.

Fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Az elmúlt hetekben szerencsére több filmet is volt szerencsém megnézni. Először a Fantasztikus négyes második részéről ejtenék néhány szót.

Sajnos az első rész elég viccesre sikerült, és nem pont a szó pozitív értelmében. Én mint nagy fantasztikus-film és képregény rajongó, már előzőleg sem vártam túl sokat a filmtől, bár reménykedtem, hogy valami jó fog belőle kisülni.

A második részt elég lazára fogták a készítői, és nem kellett benne a komolyságot, vagy akár a legkisebb valóságalapot is keresni. A film könnyed szórakozást nyújt, mély tartalom nélkül. Én könnyen rá tudtam hangolódni, és így elég jól szórakoztam. Szerencsére nem is nyújtották túl hosszúra, ami elég pozitív a mostani 2 órás, vagy annál hosszabb alkotásokkal szemben. Nagyon jó kis, kiegyensúlyozott baromság jött ki végeredményképpen.

Igazából csak annak ajánlanám, aki szereti a képregényeket, ugyanakkor azoknak nem is fanatikus rajongója (vagy ha az, akkor el tud tőlük vonatkoztatni).

War

Azon már kevésbé csodálkozom, hogy a hazánkban megjelenő számítógépes játékok címe angolul marad, hiszen ezek kezdetben is így jelentek meg, és a hazai forgalmazók még azzal is nagyon keveset tőrödtek, hogy legalább ez legyen magyar, ha maga a játék nem is. Közben, szerintem nagyban köszönhetően a nemhivatalos játékfordításoknak, ez a dolog egy kicsit megfordult, hiszen egyre több számítógépes játék jelenik meg kicsiny hazánk nyelvén, de valami miatt a címek nagyrészt angolok maradnak. Igazából ez sem rejtély, mivel a nagyobb, húzóneveket nagyobb esély van angol (és nem biztos, hogy ez az eredeti nyelv, de akkor is angol) néven eladni.

Egy kicsit meglepő, hogy mostanában erre rákap a filmipar is, hiszen már arra sem veszik a fáradtságot, hogy valami magyar címet találjanak egy filmnek. Ami érdekes, hogy nem feltétlenül húzónévről van szó...

A múlt héten volt szerencsém megnézni a War című filmet. Igazából ez csupán egy akciódús filmecske volt, különösebb extrák nélkül, de viszonylag elég szórakoztató, és kevésbé unalmas. A készítők úgy gondolták, hogy felesleges elhúzni két órásra, mert úgysem a drámán van a főszerep, hanem az akción.

A történetben két zsaru éppen egy rajtaütésen fáradozik, miközben megjelenik a helyszínen, egy régóta keresett bérgyilkos. A rendőrök akciója nem jár teljes sikerrel, mert végül az eltalált bűnőző testét nem találják meg. Néhány nappal ezután az egyik rendőrt a bérgyilkos elteszi láb alól családjával együtt, és a másik zsaru, a már megszokott, hajtóvadászatba kezd ellene.

Menet közben szépen összekuszálódnak a szálak, és szinte nem is mindig lehet érteni, hogy ki kivel van, de ennek ellenére kellemes szórakozás, ha nem is világmegváltás a film. A végére pedig nagyon jó kis csattanót találtak ki.

A Jet Li és Jason Statham rajongók már valószínűleg úgyis látták a filmet, de azoknak is merem ajánlani, akik kevésbé rajonganak a két említett színészért.

Róma, 4. nap

Nos, úgy tűnik, hogy folytatom a leírást, amit már régen abbahagytam...

A külföldi kinttartózkodásunk negyedik napja csütörtökre esett. Mondanom sem kell, hogy aznap is elég meleg volt, sütött minden irányból a nap. Ezért is jó volt, hogy főleg annak szenteltük ezt a csütörtököt, hogy templomokat látogattunk. Egyik templomba be, onnan ki, és így tovább. Aki már járt Rómában az tudja, hogy ez nem valami nehéz, mert annyi ott az imahely, mint máshol a kocsma.

Ami igazából bosszantó, hogy ezek nem is imahelyek már, hanem egyfajta múzeumok, ahová az emberek nem azért mennek, hogy adózzanak hitüknek, hanem hogy az ott lévő szobrokat, festményeket és különböző díszítéseket csodálják meg. Azt hiszem, hogy ezekről rengeteg képet készítettünk.

Hogy ne legyen annyira unalmas, és hogy ne legyünk már rosszul a sok túlcsicsázott templomtól, ezért a túristakönyvet követve néhány nevezetesebb romot is megnéztünk. (Lehet, hogy a magyar rom szavunk tényleg Róma nevéből eredne?)

Közben elsétáltunk a Spanyol lépcső előtt, valamint megnéztünk néhány szökőkutat is, finom fagyikat nyalogatva.

Csütörtöki nagy poén

Azt hiszem, hogy a többség ismeri azt a klasszikus jelenetet az Űrgolyhókból, amikor a főhöst keresi a birodalmi erőket megformáló csapat végső elkeseredésében furcsa megoldást választ. -Elővesznek egy videókazettát, amin a film kalózpéldánya található. A magyarázat pedig nagyon egyszerű volt, hogy miért van meg. "Már mindent előbb meg lehet kapni a kalózpiacon, mielőtt még megjelenne."

Ugye olyan már valóban történt, hogy előbb jelent meg egy film egyes helyeken, mintahogy moziban vagy hivatalosan dvd-n, de most mégis valami új történt.

Csütörtökön hazaértem edzésről olyan fél 10 magasságában, és javában ment a Gálvölgyi-show a tévében. Engem különösebben nem érdekelt, mert azzal voltam elfoglalva, hogy fürdővizet csináljak majd magamnak. A csapokat meg is engedtem, és közben körbenéztem az interneten, hogy találok-e valami érdekeset. Egyszer csak az ütötte meg a szememet, hogy az egyik helyen ilyen volt "Galvolgyi-show 11.29." Mondom mi a szösz... Erre kiderült, hogy valóban az éppen akkor a tévében nézhető műsort lehetett volna letölteni. Ráadásul már legalább 1 órával az előtt, hogy adásba került volna.

Kész vicc... lehet, hogy így akarták felpromózva, vagy divatosabb szóval élve hype-ot csinálni, egy már nagyon régen szinvonalát vesztett műsornak...