Itthon a fiúcska, további gondolatok a szüléssel kapcsolatban

Szombat reggel Évi azt mondta, hogy elképzelhető a Mártonnal való hazatérésük, ezért dél körül ne menjünk be hozzá, csak akkor amikor szól. Ennek a tudatában indultunk el úszni. Még be sem fejeztük, mikor jött a hívás, hogy készen van az egyik zárójelentés, és a második is lassan készen lesz. Nos elég lassan lett készen, ugyanis valamiért még szenvedtek rajta 2-3 órát, amire készhez kaphattuk. Persze, mivel tudták, hogy Évi már úgyis el fog jönni, ezért nem kapott kaját.

Apropó étel? Minden kórházban úgy van, hogy a kismamák olyan ételeket kapnak szülés után, ami felfújja őket? Magyarul olyanokat, amiket az orvosok általában tiltanak vagy nem javasolnak szoptatás mellett... Nem tudom, hogy kinek lehet gratulálni.

A lényeg, hogy szombaton hazahozhattam Mártont és anyukáját. Hónapokkal korábban úgy gondoltam, hogy Márton is majd nagy tűzijátékozásra fog hazajönni, ahogy Annamária. A lányunknál az ok ugye a Szilveszter volt, míg a fiunknál augusztus 20. Megmondom őszintén, hogy megnyugodtam az éjszaka ilyesfajta nyugodtsága miatt. Erre mi történt? Valakinek most szombaton volt a közben sátoros lagzija, így nem csak hangosan szól mulatós (gyk. fos) zene szólt, hanem tűzijáték is volt. Szerencsére Mártont nem nagyon zavarta, és csak kétszer kelt fel az éjszaka folyamán (8 körül lefektettük aludni, aztán éjfélkor és 4 óra körül kelt fel szopizni). Ezt a jó szokását a második éjszaka is folytatta és remélem, hogy ez sokáig nem is fog változni...

Aztán néhány gondolat a szüléssel kapcsolatban. Először is... köszönet mindenkinek, aki segített. Apóséknak, hogy végül meg tudták oldani az Annamáriára való vigyázást, anyukámnak, hogy jött segédkezni, a dokinak és a szülésznőnek, hogy végül nem késték le a szülést, valamint Évi tesójáéknak, hogy készen álltak volna Annamáriára vigyázni, ha a szükség úgy hozta. Még egy ide vonatkozó megjegyzés... A szülés előtt volt egy bejegyzésem, amit igazából nem bántam meg. Az indulat beszélt belőlem, de még így is jobb, hogy így közöltem a mondanivalómat, és nem másod- vagy harmadkézből terjedt tovább.

Igazából nehéz elmondani, hogy milyen érzés lett volna lemaradni egy csodálatos élményről. Az fel sem nagyon tudja fogni, aki még nem élt egy szülést. Nem tudja, hogy milyen lehet ott lenni valaki mellett, aki egy életet hoz a világra. Nem tudja, hogy milyen jó lehet a kismamának, hogy van mellette valaki, hogy tud szólni az orvosnak és a szülésznőnek, hogy már kint van a baba feje, és érdemes lenne jönni. Nem tudja, hogy milyen érzés, amikor a feleségével szinte alig foglalkoznak, amikor az szenved. Nem tudja, hogy milyen az, amikor kibújík a baba. Nem tudja, hogy milyen egy újszülött sírása. Nem tudja, hogy milyen elvágni a köldökzsinórt (Igazából ez részben elég undorítónak tűnő dolog is, mert nyilván én voltam az a "szemét", aki megszüntette a kapcsolatot a baba és az anya között.) Nem tudja, hogy milyen az a víztől aszott, riadt csöppséget kézben tartani. És még rengeteg mindent nem tud... Aki nem háborodik fel egy ilyen helyzetben, mint ami volt, és nem adja ki magából a mérgét azt igazából nem érdekli gyermékenek anyja és maga a gyermek.

Meg kell mondanom nem sokon múlt, hogy még így is lemaradok a szülésről. Ugyanis, mint írtam 11kor abban a tudatban búcsúztam el az akkor lezuhanyzott Évitől, hogy majd másnap reggel valamikor beindítják. A zuhany azonban beindította, és az éjfél előtt pár perccel érkezett hívást követően össze kellett magam szednem és indulnom kellett a kórházba. Még két kanyar volt a kórház előtt, amikor Évi megcsörgetett. Amikor a kórház elé értem, akkor felhívtam, hogy mi van. (A kocsiban történő várakozásom bizonyára félreértette egy a kórház előtt(!) dolgozó utcalány, mert próbált nagyon a közelben maradni.) Szóval kiderült, hogy Évi már majdnem befeküdt a szülőszobába, de azért még megvárta mire magamra öltöm a "műtős" kispapa ruhát.

A szülésznő bekísért a szülőszobába, majd mondta Évinek, hogy próbálja ki a labdát. Ő vagy kettőt rugózott rajta, majd úgy döntött, hogy felfekszik az ágyra. Igazából ezt követően nem sok instrukciót kaptunk. Nem tudom, hogy a szülésznők úgy gondolják-e, hogy egy másodszor szülő már rutinos és tud mindent. Persze nem... Ami nekik rutinból megy, az az anyukáknak nem. Mondott még néhány istrukciót, aztán kiment a szobából. Évi próbálkozott a légzéssel, amire szintén saját magának kellett újra rájönnije és a tolással is. Majd mondta, hogy fussak a szülésznőért. Azok annyira nem vettek komolyan, mert csak több, mint 5 perc múlva jöttek. Megjelent a doktor is, aki normálisnak (és viccesnek) tűnt, de igazából sok mindent nem csinált. Nem nagyon törődtek hogyan vegyék ki Mártont vagy vigyázzanak Évi éppségére, de aztán szerencsére minden jól alakult és nem volt probléma. Ezt követően a doki még vizsgálódott egy picit a feleségemen, majd megint magunkra hagytak. Semmi instukció a szoptatásról vagy mit csináljunk, csak annyi, hogy szóljunk, ha én már indulnék. Szóval igazából csak kötelező nyűgként voltunk ott... Aztán lehet azért is gratulálni, hogy fiúként rózsaszín takarót kapott.

Ezek után nem is csoda, hogy ilyen hamar "kidobták" Évit és Mártont a kórházból. Csütörtök hajnali 1kor volt a szülés, és szombat 3 óra körül már itthon voltunk. Részben ez annak is köszönhető, hogy Évinek nem volt különösebb problémája és Márton is csak egy picit volt sárga.

Ma, azaz hétfői napon mehettem be a születési anyakönyvi kivonatért, a fiunk lakcímkártyájáért és az anyuka személyi igazolványáért és lakcímkártyájáért. Kiderült, hogy a társadalombiztosítási kártyának intézését a kórházból indítják és 30 napon belül kiküldik. Ez azért nagy genyóság, mert TAJ kártya nélkül nem lehet semmit sem intézni...

Aztán eljött hozzánk a gyerekorvost, aki mondta, hogy el kell menni a Teve utcába, ahol megcsinálják egy nap alatt. Ha pedig az ember már ott van, akkor onnan irány a közelben lévő Államkincstár (legalább 3-4 óra várakozás), ahol lehet intézni az egyszeri anyasági támogatást és a családi pótlékot. Talán holnap majd ez lesz a feladat... Meg majd valamikor a háziorvos.

Gecse Márton megszületett!

Ma, azaz 2009. 08. 13-án, 1:00 perckor, 57cm hosszal és 3300gramm súllyal megszületett Gecse Márton.

Tegnap reggel hajnali 4kor arra ébredtünk, hogy elfolyt Évi magzatvize. Gyorsan besiettünk a kórházba, ahol semmi különösebb nem történt. A magzatvíz ugyan szivárgott, de nem voltak Évinek fájásai, ezért azt modták, ha nem indul be magától a dolog, akkor 24-36 órán belül megindítják.

Este 11kor még jóéjt kívántam feleségemnek, aki éppen akkor fejezte be a zuhanyzást, majd lefeküdtem aludni. Egy óra múlva ébresztett telefonon, hogy a meleg víz beindította a szülést, és talán jó lenne, ha bemennék.

Negyed 1 körül érkeztem meg, és baba már 1 órakor kibújt Éviből. Szerencsére a méhlepény is viszonylag gyorsan és könnyen követte Mártont. Rövid vizsgálódások után kiderült, hogy minden rendben, csak apró repedése van Évinek, amit el sem kell látni.

Kíváncsi vagyok mit fog szólni Annamária a kistesóhoz.

Babbancshelyzet 2009.08.12.

Most mindjárt kiderül, hogy feldúlt állapotban milyen bejegyzést tudok írni...

A nagy helyzet az, hogy reggel Évit bevittem a kórházba, mert elfolyt a magzatvize. Sajnos itt az egész dolog meg is rekedt a maga módján, mert most már fájásai sincsenek. Ez most azért probléma, mert még estig tudnak Annamáriára vigyázni, de holnap már nem.

A kórházban azt mondták, hogyha nem indul be magától a dolog, akkor 24-36 órán belül meg fogják indítani beavatkozással. Ez remek... Úgy tűnik, hogy mivel estétől nem lesz gyerekcsőszöm Annamáriára, ezért bukom az apás szülést.

Én hiába akarom, senki nem töri össze magát azért, hogy ma estétől és/vagy holnap reggeltől vigyázzon Annamáriára. Nekem kell. Ez eddig sem volt nagy gond, csak így nem lehetek ott, amikor a másik megszületik.

Nagyon fasza... Inkább nem vonok le következetéseket...

Babaúszás, 3-as szint

A nyaralásunk és egyéb okok miatt jó pár alkalom kimaradt a babaúszásból. Mikor visszamentünk, akkor babaúszást oktatók mondták, hogy Annamáriának egy csoporttal magasabba kellene már járnia. Ezt próbáltuk volna elintézni az uszoda bejárat előtti adminisztrációs személyzetnél, de nem jártunk sikerrel. Azt mondták, hogy a reggel 9 órás alkalom túlságosan is telített. Mi (főleg én) nem akartam szombat 2 órakor vagy más délutáni időpontban menni. Csak nem kellene beáldozni a hétvégi focimeccseket...

A következő alkalommal megcsináltuk a bemelegítést, beugrottunk a 2-es csoport számára fenntartott medencerészbe (Annamária többször is), majd jött az úszásoktató, hogy szerinte már a nagyobb csoportban kellene lennünk, és menjünk át. Átmentünk... Majd az úszás végén a kinti adminisztráción átírattuk a bérletet a 3-as csoportra. Elég nagy morgás volt miatta, de sikerült megoldani.

Elsőre kicsit furcsa volt a magasabb szintű csoport, mert vannak olyan elemek, amelyek egy picit visszalépésnek tűnnek számomra. Azonban elég sok minden új és érdekes dolgot csinálunk. Sokkal kevesebb merülés van, viszont vannak már olyan gyakorlatok, ami az úszás irányába viszi el a dolgot. Például gyakorolja a gyorsúszáshoz a karkörzést. Talán egy kicsit abszurdnak tűnhet, de Annamária még nem tud egyedül karkörözni. Aztán ott van a buborékfújás. Először szívószállal, majd közvetlen bele a vízbe. Ezeket elég nehéz elmagyarázni, különösen, hogy a szívószálnál szereti elharapni a végét. Tehát levegő se ki, se be.

Nincsen Annamária kedvence sem, a vízbe ugrás. Ezért bemelegítés előtt és után csinálunk néhány ilyen gyakorlatot. Nagyon élvezi, amikor beugrálhat a vízbe, majd kutyaúszó mozdulattal néhány centit előre haladhat a vízben. Most kapott egy újabb kedvenc tevékenységet, amiről Évi készített egy videót is. Érdemes nézni a lábtempózást.

2009. évi nyaralás

Minden év magával hozza a maga bonyolultságát, mindig történik valami, ami nagyban befolyásolja az eseményeket, vagy az előre várt történések irányán csavar valamelyest. Idén sem volt ez másként, ez az év sem lett előre kiszámítható. A második gyermek érkezése augusztus végére várható, de mostanra már eljutottunk odáig, hogy bármikor mehetünk szülni.

Az előbb említett tényező mellett, szokás szerint, be kellett kalkulálnom azt is, hogy a szabadságom ne nagyon essen havi gazdasági zárási időszakba, tehát a nyári hónapok 15. napjától lehetett igazán csak tervezni valamit. Mivel az augusztus kiesett, júniusban pedig a kollégáim csaptak le hasonló időszakra, ezért maradt a július.

Az egyik legkevesebb barátom és egyben Annamária keresztapja, Master, felajánlotta 1 hetet eltölthessünk mezőkövesdi nyaralójukban, a Zsóry-strandfürdőtől olyan 10 percnyi sétára. A rengeteg tényezőt összemosva végül úgy alakult, hogy a július 20-ával kezdődö héten mentünk el nyaralni, az említett helyre.

A kitűzött hetet megelőző hét szerdáján Évi és Annamária már elutaztak szüleimhoz, hogy ott is töltsenek egy pár napot. Nem tudom, hogy mennyire sikerültt ot kipihenniük magukat, de én viszonylag fáradtan érkeztem utánuk péntek este. A fáradtság részben köszönhető volt a 2 órás buszozásnak (+legalább 30 perc bkv-zás), a főnököm kedvességének, hogy nem engedett el korábban, valamint a szerda és csütörtök esti nagy Call of Duty 2 játszadozásnak.

A szombati napon felhívott Master barátom, hogy kilátogathatnánk hozzá, mert más barátaival (részben korrábi osztálytársainkkal) együtt fociznak, kártyázgatnak és szalonnát sütnek. Annamáriát szüleimre hagytuk és már indultunk is. Jó kis szórakozás volt a foci, valamint az (ólin) pókerparti, ami kellemes meglepetésemre, csak úgy tét nélkül játszódott. Azt hiszem, hogy sokszori megöli a dolgot egy baráti társaságban, ha pénzre kezdenek el játszani.

Vasárnap még szüleimnél punnyadtunk (különösen én, mivel elég sokat játszottam a Plants vs. Zombies játékkal), aztán hétfőn indultunk.

A megérkezésünket követően még megejtettünk egy gyors látogatást a helyi Tescoban, majd irány a Zsóry-strand. Sikerült megállapítanunk, hogy túl sok minden nem változott.

Az ár persze valamivel magasabb lett, de sajnos még mindig csak a főbejáratnál lehet üdülési csekkért jegyet váltani. A medencék esetében sem vettünk észre túl sok változást, nem lett több, nem lett jobb és nem lett korszerűbb. Sajnos a nem-gyógymedencék sem lettek feszített víztükrűek, és nem hiszem, hogy vízforgatósak lennének. Gyanítom, hogy ezekbe sima csapvíz folyik be és csak a nap hője melegíti valamennyire. Annamáriát ez különösebben nem zavarta, mert bátran ugrott vagy csúzdázott bele hideg vízes medencékbe is. Most a kör- és hullámmendencékről beszélek. A körmedence valójában gyűrű alakú, és a közepén van egy sziget, ahol a hullámmedence található. Az egyik körcikkében sodrófolyót is kialakítottak, valamint több helyen magasból leeső vízsugarakat. Sajnos az átlátszó (majdnem tisztát írtam) vízben elég jól látszott a kosz. Sok helyen még a csempe is elvált a faltól, valamint pár helyen felfagyás nyomai voltak észrevehetőek. Az egyik tavalyi javítási terület pedig ugyanúgy le volt zárva. A körmedence egyik nagy vonzerejét a sodrófolyosón kívül talán a csúzdák jelenthetik. Itt két darab, egyenként 2-3 méteres csúzdákat képzeljünk el (olyan, mintha a megszokott nagy csúszdákból levágtak volna két 2-3m-es szakaszt).

A hullámendence olyan szempontból optimális volt Annamáriának is, hogy fokozatosan tudott belemenni a vízbe. Meglepő mondon szinte belerohant a 25 fokos vízbe...

Azért az valamilyen szinten bosszantó, hogy csak 3 éves kortól vehette volna igénybe a gyermekmedencét, ahol a szűlő még csak nem is tudja figyelni, mit csinál csemetéje. Illetve nem olyan távolságról, hogy közbe tudjon avatkozni.

A fürdő közepén lévő ikermedencéket nem igazán vettük igénybe. Csupán csak az első napon mentünk bele. Én igazából nem nagyon szeretem, mert furcsa fehéres színe van a víznek, meleg, és heringhatás van.

Szintén kihagytuk a fedett részt az uszodájával és a meleg medencéivel, valamint a meleg nosztalgiamedencét. Ez utóbbi egy picit gusztustalannak tűnik már mai szemmel, de biztos jó, ha már idősebb az ember.

Ezen kívül van még egy élménymedence, ahol szerintem fele-fele arányban van gyógyvíz és csapvíz, mivel itt a víz színe viszonylag átlászó, de van egy fehéres árnyalata. Remélem, hogy valóban azért, mert termálvízzel fűtik... Talán itt voltunk a legtöbbet. Annamária itt nagyon élvezte a vízbe való ugrálást, a víz alá merülést, valamint az úszkálást.

Hétfőtől csütörtökig végig strandoltunk, és viszonylag eléggé élveztük. Annamária napi egyszer még ugróvárazhatott is. Elég korrekt volt a fickó, mert 20 perc került 300Ft-ba, de igazából addig ugrálhatott benne a gyermek, amíg el nem fáradt.

Estére mi is elfáradtunk. Miközben Annamária aludt mi kártyáztunk és Carcassonne-ztünk Master barátunkkal.

Összességében jól éreztük magunkat, és sikerült egy jót nyaralnunk.

The Middleman

Nálunk, azaz magyar tévékben még nem játszák, ezért nem tudom a The Middleman magyar címét. A nem-hivatalos fordítást készítő egyén A közvetítő nevet adta a sorozatnak. Mert ugye, mint a lenti címkéből is kiderül megint egy sorozatról írok. Mostanában megy a dara, ahogy a dzsankik is mondanák...

Mit is mondhatnék a The Middlemanről. Annyit, hogy imádtam, hiszen néhol már annyira amatőr, gyerekes, vagy "rossz", hogy az szinte jó. Tipikusan az a sorozat, amit ilyen szombat délután kettő körüli matinéidőszakba tennék a magyar tévék esetében.

A történet leegyszerűsítve egy "Man in Black"-sorozat. Persze azért vannak eltérések, például nem feketeruhások a szereplők (inkább valami 1950-es évekbeli egyenruha szerűség feszül rajtuk) és - szerencsére - nincsen Will Smith sem. De mondhatnánk azt is a sorozatra, hogy egy vicces X-akták. Mert paranormális tevékenységek után nyomoznak, többször kapcsolatba kerülnek más világok lényeivel, de volt olyan rész, amiben zombik is szerepeltek.

A sorozat báját számomra igazából az egész hangulata tette. Azt már említettem, hogy a főszereplőknek régimódi egyenruhájuk van, és ezen kívül valahogy süt az egészből, hogy a híres roswelli ufókatasztrófa nyomán létrehoztak egy titkos csoportot és az egész meg is ragadt... Idáig... Hehe... Bocsátassék meg, de a közvetítő mindesét Idának hívják, aki igazából egyféle robot.

Ha már egy karakterről írtam, akkor talán említést tennék a többiekről is. Először is adott a Middleman (vagy közvetítő), aki igazából a címszereplő, de mégsem ő az igazi főhős, hanem a segédje, az egészbe frissen belehuppanó Wendy Watson nevű csajszi. Igazából a kamera körülötte forog. Az ő mikrokörnyezete az egész sorozat háttere, míg magáról címszereplőről csak apróságokat tudunk meg. Az írók által kitalált karakterek fantasztikusak, bár némelyük elég fárasztó, pl. Noser, vagy néha a Middleman is. De ki az, akinek ne lenne szimpatikus Sensei Ping személye?

Rengeteg poén van a sorozatban, bár egyrészük sajnos bárgyú és bugyuta, ami nem tetszhet mindenkinek. A háttérben szóló zene, valamint a használt technikai kütyük miatt is egy picit olyan érzésem van, mintha az Eureka sorozatot (szintén vicces sci-fi) nézném, vagy a No one lives forever című számítógépes kémjáték lenne előttem. Ezen, számomra pozitív, hatások miatt tetszhet igazából nekem annyira ez a sorozat.

Nem valami nagydurranás, és mint az elején írtam is, nem igazán főműsoridős, de nekem nagyon tetszett. Amire még külön érdemes figyelni az a Middleman hosszú és bonyolult mondatai, valamint furmányos káromlatai. Már nagyon várom a második évadot...

Terry Pratchett: A mágia fénye

A mágia fénye gyakorlatilag A mágia színe című könyv közvetlen folytatása. Minden ott kezdődik, ahol az előző rész befejeződik.

A látszólag céltalan barangolás közepette Széltoló és Kétvirág képtelenebbnél képtelenebb kalandokba keveredik. Némelyiknek már se füle, se farka, úgyhogy néha elég nehézkes volt az olvasás. Volt egy olyan érzésem, hogy az író néha már erős túlzásokba esik, vagy csak erőltetni próbálja a különféle fárasztó poénokat. Mivel korábban - még jóval azelőtt, hogy Terry Pratchettről a legkisebb tudomásom lett volna - olvastam már néhány könyvet Nemes István munkái közül, ezért leginkább hozzá tudnám hasonlítani. Gondolom, hogy az angol író hatott a magyarra és nem fordítva. Mindenesetre a Káosz sorozat könyveit egyelőre jobbnak tartom, mint Pratchett könyveit. Bár A mágia fénye jobban sikerült, mint az elődje.

Szóval ez a könyv ott kezdődik, ahol a másik befejeződik. Továbbra is Széltoló és Kétvirág kalandjait követhetjük, ahogy próbálnak rájönni a világukat fenyegető veszély mibenlétére és esetleges megoldására. Közben találkoznak gyémántfogú trollokkal, ősi számítógépet használó druidákkal és persze Cohennel, a barbárral. Meg kell mondanom ő is egy remekbe szabott karakter. Ha Pratchett történetmesélése annyira nem is tetszik, valamint általában zavaros a gondolatfűzése, de a karakterek igazán remekbe szabottak. Cohenről többet nem is írnék, mert igazából azzal lelőném a vele kapcsolatos legnagyobb poénokat.

Széltolónak mindig sikerül megszöknie a halál torkából, ezért iránta egy pillanatig sem érdemes aggódni. Ahogy talán Kétvirágért sem, aki még a nagybetűs HALÁL-lal, és annak baráti körével is képes leülni kártyázni.

A varázslók még mindig elég idióták, talán eddig ők voltak a legidegesítőbbek Pratchett könyveiben. Persze van mindig egy-két szerethető karakter (Széltoló, a könyvtáros), de többségükben csak zavaró jelenségek.

Összességében ez a könyv határozott fejlődés volt, és remek szórakozás. Néhol leült a történet, vagy túlzásba vitte Pratchett a túlzást (ezen mondat második fele elég Pratchett-es lett). A lényeg, hogy egyelőre még ez sem vette el a kedvem attól, hogy tovább olvassam a híres fantasy író további irományait.

Plants vs. Zombies

Khm... Mikor néhányan a barátaim közül játszottak a címben szereplő Plants vs. Zombies-szal, akkor nem is tudtam, hogy mit gondoljak róluk. Már magát a címet is nevetségesnek találtam...

Aztán végül csak megszereztem a PopCap Games zseniális, szórakoztató játékát. Rögtön mondtam is Évinek, hogy van egy olyan zombis játékom, ami talán neki is tetszene. Persze nem hitte el, aztán az Adventure játékmódot 3 nap este alatt végigvitte. Most éppen a Puzzle, Minigames és Survivor szekciókkal szórakozik és mérgelődik.

Én a héten mondhattam el magamról teljesen végigvittem az egészet. Persze a teljesített feladatokat újra meg lehet csinálni, és lehet tovább nevelgetni a Zen garden (Zen-kert) növényeit. Igazából soha sincs vége, csak megunni lehet.

Az alapötlet nagyon érdekes. Van egy házunk, amit meg kell védeni az agyra éhes zombiktól. Ebben még nem lenne semmi egyedi, azonban jelen esetben a "fegyverarzenálunk" elég különleges. Megfeledkezhetünk a különféle (lő)fegyverekről, itt ugyanis nem kapunk semmi ilyent. Egyedül talán a gereblyét és az ásót tudnám elképezelni valami akció jellegű zombivadászatban.

A játékban kertészek vagyunk. Csak a megfelelő növényültető stratégiánkon múlik az, hogy végül a zombik bejutnak-e a házba és megeszik-e az agyunkat. Durva dolgok ezek kéremszépen... Vicces dolognak tűnhet napraforgót, borsót vagy tököt ültetnünk, de az életünk függ a dologtól. Sokszor mentette már meg háztulajdonos agyát egy-egy paprika vagy cseresznye.

A különféle játékmódok mellett, még a szomszéd, Crazy Dave is színesíti a játékot. Az ő autóboltjában nagyon sok hasznos dolgot lehet vásárolni, ami később hasznunkra lehet.

Miközben képeket kerestem a bejegyzéshez találtam egy nagyon jó kis oldalt, ami talán több kedvet csinál a játékhoz, mint az én bemutatóm. A függővé tévő játék méltó párja a Zuma-nak, a Luxornak, a Peggle-nek és társainak. Itt azonban nem főleg a gyorsaságon, hanem a jó stratégián múlik az egész. Szándékosan nem ügyességet írtam, mert ugye a stratégiában is ügyesnek kell lenni.

A végén, azt hiszem, kihagyhatatlan a záródal végignézése és meghallgatása.

Fűrész (Saw)

Volt egy kis vívódásom, hogy írjak-e valamit a Fűrész 5. részéről, mivel a korábbiakról nem firkantottam semmit. Végül aztán arra jutottam, hogy összességükben teszek róluk említés.

Az első rész egyfajta új jelenség volt filmek világában. A megjelenésekor lecsengőben lévő tinihorrorok után valami szokatlan érkezett, ráadásul elég kis költségvetésből. Nem szerepeltek benne nagy sztárok, nem volt tele látványos számítógépes trükkökkel, és mégis működött valahogy. Zabálták a nézők. Talán mert igény volt egy csavaros horrorfilmre... ami később már-már végtelenbe nyúló sorozattá változott.

Sajnos a színvonal a részek számával fordított arányban csökkent. A csavarok kisebbek vagy kiszámíthatóbbá váltak, és hiába voltak új trükkök, új talányok és kínzatások valahogy elfáradt az egész. Ezzel egy időben több lett a vér, valamint túlzó méreteket öltött a gusztustalanság. Az első rész is borzasztott ugyan, de ez a későbbiekben egyfajta ocsmánytalansággá korcsosult.

A készítők számára persze az egész Fűrész-sorozat egy kész aranybánya. A nézők felől van ilyen igény, óhajtják a borzalmakat, de szerintem lehetne igényesebben is csinálni.

Képet inkább nem szúrnék be, és a filmeket csak azoknak ajánlanám, akiknek van gyomruk a gusztustalan jelenetekhez.

CoD-os klántalálkozó

A Magyarítások Portál neve alatt létrejött Call of Duty klán szociális-szervező magja (ami először csak a 2. részre specializálódot, majd szépen az összes többire is) idén is úgy döntött, hogy kellene egy személyes találkozót is beiktatni. Ne csak a TeamSpeak nevű programon, hanem élőben is hallhassuk a másik hangját, (végre) láthassuk a másik rusnya pofáját és persze másról is beszéljünk, mint a szemét csíterekről, a CoD2-ről vagy éppen a számítógépekről.

A szokottnál is jobban el vagyok maradva mindennel, ami főleg annak köszönhető, hogy szabadságon voltam. Talán valamennyire hihetetlennek tűnik a dolog, de ha úgy tűnik rengeteg idő áll mindenre rendelkezésre, akkor általában nem jut semmire.

A 2009 július második hétvégéjén, Szigethalomra szervezett találkozó meglehetősen jól sikerült. Tejes és TeeGeey (ejtsd Tídzsé, mint a húker, és nem tégelynek, mert azt nem szereti) urakkal mi már akkor érkeztünk, amikor már üveges volt a hagyma és kieresztette a zsírját a szalonna. Tanúi lehettünk, ahogy a hatalmas bográcsba bekerült a friss, megfelelő méretű darabokra aprított marhahús. (A nyál most kezdi újra kitölteni a pofazacskóimat, már csak a gondolatra is).

Ezt követően - CoD-os szaknyelven - Husimoto mester nekiállt "kempelni" a bogrács mellett. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő nem nagyon mozdult el a tűz mellől, amíg el nem készült a zseniális ízvilágot felvonultató marhapörkölt. A hozzá készült krumplit meg sem kóstoltam, hiszen magyar ember kenyérrel szereti csak igazán a pörköltet. Igazán remek volt.

Az ételkészítés közben azért sikerült remek beszélgetéseket folytatni. Klánvezérünk, Lacoka például egy Long Time névre hallgató csít előnyeit ecsetelte, hogy milyen jól jön az 1v1 (egy-az-egy elleni) csatározások elnyújtásában.

Persze az ebédre váráson, a beszélgetésen, a (ital)szűrésen túl folytak más dolgok is. Néhányan az airsoft fegyverekkel játszadoztak. Úgy tűnik, hogy nem csak számítógépes játékokban szeretik a lövésre alkalmas dolgokat. Olyan is akadt, aki kipróbálta, hogy a szigethalmi Duna holtágának vizében milyen lehet megmártózni. Persze nem voltak sokan...

Miután egy labda is előkerült - talán az OSS klántól érkezett vendégeink jóvoltából - egy pici focira hajazó tevékenység is előtérbe került. Sajnos azon a héten kedden sikerült egy kisebb bokasérülést szereznem, ezért ezt a tevékenységet egy picit hanyagoltam.

A sok semmittevésben vagy mozgásban a nép újra megérkezett, és Boltos tatárbifsztekje is előkerült. Nem is tudtam, hogy én ezt szeretem... pedig igen. Nagyon remek étek volt.

Szépen lassan besötétedett, a megfáradt öregek aludni vonultak, a többiek pedig tovább folytatták a beszélgetést. Aztán persze történtek az éjszaka folyamán még említésre méltó dolgok. Valakit fejbetalált egy korábban lenyelt krumplidarab, eltűnt a húsok őrzője, valamint a testvérklán is felmutatott egy női tagot.

Valójában írhatnék még többet is, de most valahogy nem érzem azt a formát, amivel igazán élvezetesen tudnám tovább fűzni összekuszálódott beszámolóm fonalát, valamint sajnos az idő már erősen megkoptatta a találkozóval kapcsolatos szép emlékeket.

Képeket a Sunsetjoy által karbantartott klánoldal galériájában találhattok.

Caprica felvezető rész

Tegnap sikerült a Battlestar Galactica nyúlványként vagy oldalágként kezelendő Caprica című sorozat nyitó/bevezető részét megnéznem. Ez egy úgynevezett pilótarész, azaz ez alapján döntik el az okosok, hogy szükség lesz-e majd erre a sorozatra, és hozhatja-e majd a kívánt nézettséget.

Igazából nem is tudom, hogy mit vártam, de a végére valahogy úgy éreztem nem igazán azt kaptam, amire előzetesen számítottam. Az a rossz, hogy azt sem igazán tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz nekem.

Meg kell hagyni a nyitó képsorok igen agresszívek és letaglózóak. A BSG-ben is volt erőszak és szex, de itt az első néhány percben ezeket simán sikerült túlszárnyalni. Azt sem tudom, hogy ez jó-e. Igazából az elején csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi történik, aztán a későbbiekben magyarázatot kapunk rá.

Ebben a duplarészben (személyen véleményem szerint talán egy szimpla hosszúságú rész is elegendő lett volna) tanúi lehetünk a capricai virtuális valóságok legmélyebb bugyrainak, valamint az első helyi cylon születésének.

Nem tudom, hogy a szereplőválogatáson szándékosan döntöttek olyan karakterek mellett, akik egy kicsit idegesítőek. Bár az is lehet, hogy a csak a ruházatuk és a rájuk erőltetett viselkedésük miatt vagyok velük elégedetlen. A Zoe nevű csaj különösen idegesítő volt. Egy központi karakter esetében ez pedig nem valami jó.

A rész megnézése után nem tudom, hogy mit is mondhatnék. Valahogy nem érzem azt az izgalmat, hogy azonnal akarnám nézni a folytatást. Igazából már itt lezártnak tekinthető a történet, mert valahogy nehezen tudom elképzelni a folytatást. Valamint azt, hogy ezt hosszú évadokon keresztül tudnák folytatni. Persze azért a cylon-ember elnézegetném, de nem hiszem, hogy ilyen irányba menne majd el a sorozat.

Fanboys (Rajongók)

Milyen már az, amikor Star Wars rajongók olyan filmet várnak, ami Star Wars rajongókról szól? Igazából nem kell már rá várni, meg lehet nézni, de azért elég érdekes kérdés.

Én tegnap vettem erőt magamon, hogy megnézzek egy vígjátékot. Sajnos, az elmúlt időszak vígjátéktermése olyan gyalázatosra sikerült, hogy már előre félek megnézni bármilyen jellegű ilyen filmet. Igazából nem tudtam, hogy mit várjak a Fanboystól. Már olvastam róla korábban előzeteseket, hogy miként készült, mi volt az alapötlet, miért változott meg, de igazából nem tudtam, hogy majd mit kapok.

Valójában kaptam egy teljesen átlagos tévéfilmet, ami Star Wars rajongókról szólt, hogy előre meg akarják nézni, a még el nem készült Baljós árnyak mozit. A jellegét tekintve páran biztosan a divatos szóval roadmovie címkét is ráragasztanák az egészre, mert bizonyára nagyon élvezetes lehet autóval átszelni az Egyesült Államok államait, miközben szól a rakendról (jelen esetben Rush). Még a tinivígjáték jelzőt is rá lehetne sütni, ha tinik lennének a szereplők. Mindegy... az egészből lett egy viszonylag élvezhető katyvasz.

És mégis... mi tette ezt a filmet számomra más vígjátéknál sokkal jobbá? A vendégszereplők, akiket sikerült felismernem. Vettek egy rakás ismeretlen főszereplőt (talán Kristen Bell neve valakinek mond valamit, nekem nem annyira) és egy rakás hírességet, néhány perc erejéig.

Ha jól emlékszem, akkor eredetileg Kevin Smith lett volna a rendező. Pár pillanatra ő is látható, még pedig Jay-el (tehát megjelenik Jay és Néma Bob). Aztán itt van William Shatner (aki nemcsak Kirk énjét jeleníti meg, hanem TJ Hookerét is), Danny Trejo (a baltával faragott arcú mexikói), és persze a Star Wars sztárok.

Nagyon nehezen esett le, hogy akit látok az Carrie Fisher, de Billy Dee Williams (Judge Reinhold szerepében, lol) nagyon egyértelmű volt. Meg persze a biztonsági őr Ray Park is elég kézenfekvő volt, már csak a támadása miatt is.

Összeségében a film nem volt olyan rossz, de aki nem nagyon jártas a Star Wars univerzumban az bizonyára nem fogja annyira élvezni.

A világuralom és a rendszer rabja (A Google és én)

A címmel, azt hiszem, hogy sok újat nem mondok az Internet gyakori használói számára. Kénytelen-kelletlen, be kell ismernünk, hogy a Google elég nagy befolyással van az életünkre. Ha keresünk valamit, akkor már nem is a keresés szó jut először az eszünkbe, hanem az, hogy "kiguglizzuk". Nagyon kevés olyan felhasználó van, aki először nem a Google-t hívja segítségül a kereséshez. Ez talán nem is olyan nagy csoda, ha olyan alternatívák vannak, mint a Bing...

Mára a Google már jóval túlnőtt azon, hogy csak egy kereső legyen. A kezdetben meghívásos alapon működő, ingyenes e-mail szolgáltatás azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elképesztő méretű tárhelyet kínált, ráadásul mindezt ingyen. A folyamatosan bővülő eszköztárával a levelezés sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint hasonszőrű társai esetében. A Google mindent megtesz azért, hogy előbb vagy utóbb kiváltsuk a gépre telepített levelező kliensünket, és inkább az online Gmailt használjuk helyette.

Az ingyenes levelező rendszer később már mindenki számára elérhetővé vált, sőt azóta már Magyarországon is megszűnt a béta jelző. Egy átlagos felhasználó számára ez talán fel sem tűnt, mivel szinte hibamentesen működött a rendszer. A változást igazából azt jelenti, hogy könnyebben elérhetővé váltak a különféle kütyük és kényelmességi funkciók. Lehetne a levelező rendszer előnyeit és hátrányait ecsetelnem, de azt hiszem, hogy az ingyenes szolgáltatók közül messze kiemelkedik, és felesleges bővebb fejtegetésbe bocsátkoznom.

A Gmail csak egy kisebb állomás volt, amit újabb és újabb lépések követtek a Google birodalomban. A keresési találatok mutatása egyben remek reklámfelületet is rejt magában. Ezt nagyon gyorsan felismerték, ezért igyekeztek úgy manipulálni a találatokat, hogy a legtöbbet fizető linkje kerüljön előrébb a listában . Ezt állítólag ma már nem csinálják, de nem hiszem, hogy bárki is hinne nekik. Az irányított találatok mellett látványosabb elem a külön kiemelt hirdetés. Bárki hirdethet, akinek pénze van. Sőt külön fiókot is lehet hozzá használni. Éljen az AdWords! Persze ennek megalkották azt a formáját is, amikor a saját oldalainkra blogjainkra rakathatunk önként hirdetéseket, amikért pénzt is kaphatunk az oldal-megtekintések és kattintások függvényében. Manapság szinte már megszokott elemként minden bloger (köztük én is) elhelyez az oldalára egy ilyen AdSense blokkot. Annyit még hozzátennék, hogy a Google valóban fizet, és nem csak ígér. A látogatottság mérésére pedig mindenki ingyen használhatja az Analytics modult. Nagyon szép görbéken lehet végigkövetni, hogy oldalunkat mennyien nézik napi, heti és havi szinten.

A Google operációs rendszerhez vezető úton (helló Android!) azonban még számos köztes lépést vezettek be, és próbáltak bizonyos funkciókat online irányba terelni. De a levelezési funkció vadhajtásait is szépen kinemesítették. Az egyik ilyen a Gtalk, ami igazából egy azonnali üzenetküldő, mely még magából a Gmailből is működőképes. Aztán gondolták, hogy kialakulhatnak Google-közösségek, sejtek, amelyeket a Csoportok modulból használhatunk. Ezek igazából úgymond fórumszerűen vagy levelezőlistaként funkcionálnak egyszerre. Nagy előnye még, hogy file-okat is lehet itt megosztani másokkal, és nem kell bizonytalan helyekre feltöltögetni.

Egy valamire való levelező rendszer rendelkezik saját naptárral. Ez is kinőtte magát. Botor dolog lenne, a Naptár modult kihasználatlanul hagyni, mert iszonyatosan jó, és olyan funkcióval is bír, mellyel más telepített kliens vagy online levelezőoldal nem: sms-t küldhet emlékeztetőként a telefonunkra! Én például egyszer(!) beírtam a számomra fontos névnapokat és születésnapokat, majd éves ismétlődésre állítottam őket, valamint gondoskodtam róla, hogy 1 héttel az esemény előtt jöjjön róla sms a telefonomra. Számos beállítási lehetőség rejtezik még benne, ezért érdemes alaposan megismerni.

Először csak bizonyos böngészőkben és levelezőkliensekben volt rss-olvasó (bizonyos oldalak, ezzel szoktak tájékoztatást küldeni arról pár sorban, hogy valami módosulás történt náluk, legyen az hír, cikk, blogbejegyzés, stb.), ezért a Google úgy döntött ő sem akar lemaradni. Két dolgot is csinált. Az egyik az iGoogle, ahol gyakorlatilag egy személyre szabott internetes asztalunk lesz, ahol megnézhetjük a számunkra fontos rss-feedeket, kereshetünk, naptárat helyezhetünk rá, stb. Már szinte nem is tudom, hogy használtam önszántamból a Google hagyományos kereső-oldalát. Mindig a saját iGoogle-mból indulok ki. A másik lehetőség a Google Reader. Itt optimális esetben nem csak a címet és az első néhány sort lehet elolvasni, hanem akár az egész mögöttes irományt is. Vannak bizonyos oldalak, amiket már elég régen látogattam közvetlenül, mivel a Reader keresztül rendszeresen szemmel tudom őket tartani. Ráadásul az új elemek jelezve is vannak, így nem ugrálok potyára.

Nem mehetek el szó nélkül a Blogger mellett sem, ami hozzám hasonló gépelésmániásoknak ad felületet gondolataik megosztására. Nagy előnye más blogoldalakhoz képest, hogy más Google modulok könnyedén beilleszthetőek, és elég könnyen testreszabható. Ennyi elég is erről...

A Google csinált néhány igazi nagyágyút is, ami eléggé az előtérben van. Talán már mindenki ismeri a Picasa-t, ahol saját képeket oszthatunk meg másokkal. Itt is vannak összefonódások, mert a Google Maps (vagy Google Earth, vagy Google Street View) segítségével be is lehet jelölni a fényképezés helyszíneit. Ez utóbbiak külön-külön is elég nagy vállalkozások, és érdemes őket megnézni.

Youtube. Ennyi. Pont. Bár létezik mellette a Google Video is.

Az operációs rendszer felé vezető úton fontos elem néhány irodai alkalmazás online felületre való ültetése. A Google Dokumentumok elég durva egy dolog. Fokozatosan fejlődik és egyre több mindenre képes. Hamarosan akár ki is válthatja Word-öt, Excel-t, Powerpoint-ot. Én is kezdem egyre több dologra használni. Félelmetes.

Persze ezeken kívül még rengeteg olyan modul van, amely hasznos és jó lehet. Az előbb felsoroltakhoz és a többihez csak egy Google fiókkal (account-tal) kell rendelkeznünk. Gyakorlatilag egy gmail-es e-mail címre van szükség. Ha valaki szeretne többet meg tudni, esetleg csak engem szeretne korrigálni, kijavítani, az ne tartsa magában. Meg telepítsetek Chrome böngészőt, mert gyors... bár nem kezeli még a Google Toolbart és annak minden hasznosságát.

Zárszóként még annyi, hogy aki ezekből nem látja, hogy a Google világuralomra tör, az nem sokban tér el a strucctól, amely a fejét a homokba dugja, hogy ne szerezzen tudomást a külvilágról.

A klónok háborúja (The Clone Wars)

Mint említettem korábban, hogy Évi tanult meg tudtam nézni pár filmet. Nos ezt nem akkor néztem meg, hanem már jó pár hónappal korábban. Viszont a héten megnézett The Big Bang Theory sorozat egyik részében volt rá egy utalás, ezért gondoltam, hogy pár gondolatot csak írnék erről a meséről is.

George Lucas bácsinak teljesen elmentek otthonról... Már régebben is voltak nagy baromságok, elég csak a Holiday Special-ra gondolni (ehh, azért nem hittem volna, hogy google videóportálján meg lehet nézni). A korábbi animációs sorozat még teljesen rendben volt, ha eltekintek az idióta szögletes alakoktól (apropó, miért van az, hogy a Cartoon Network-ön olyan szögletesek a szereplők minden rajzfimben?), és sokan azt mondják, hogy a mostani sem olyan rossz. Nos, ennek lett volna a bevezetője, vagy egyesek szerint pilotja ez a moziba szánt epizód.

Annamáriával együtt kezdtük el nézni, de túl sok reményt nem fűztem hozzá. Általában, ha negatív érzésekkel ülök le valami elé, akkor mindig pozitívan szoktam csalódni. Sajnos most nem igazán csalódtam... pozitívan. Kaptunk egy kagyvaszt, egy nagyon gyerekire lebutítot valamit, egy kis lézershowal körítve. Aztán még ott voltak a hülye nevek... Szkájsrác... Most lehetne szidni a magyar névadókat, de az eredeti sem normális.

Azt hiszem, hogy SW rajongóként bőven elég volt egyszer átszenvednem magamat az egészen. Remélem, hogy a sorozat ennél csak jobb lesz. Vagy az is lehet, hogy túl öreg vagyok már az ilyen felfogású Star Wars műsorokhoz?

Tenerife, 6. nap

Tudom... Alaposan meg vagyok vele csúszva, és az emlékek is már eléggé elványodtak, hogy mi is történt azon napon.

Ezen a szép szerdai napon útrakeltünk az Autopistán, majd ott sorra hagytuk el a korábban látott településeket. Nem valami túl nagy a sziget, ezért viszonylag gyorsan körbe lehet rajta érni. Gyakorlatilag ez is volt a tervünk, ugyanis a GPS szerint elég "vastag" utak voltak ahhoz, hogy bepróbáljuk Tenerife körbeautózását, még annak ellenére is, hogy nem vezetett - még - körbe autópálya.

Származási hely: Tenerife

A napi fő állomásunk a Puerto de la Cruzban lévő Loro Parque volt. Előzetesen erről annyit kell tudni, hogy ez egy állatkertszerűség, ahol igen kiemelten foglalkoznak a különféle tengeri állatokkal. A sziget északi részén lévő város a sziget "esőerdős éghajlati övében található", amit a nap során néhány futózápor formájában meg is tapasztaltunk. Talán nem volt meglepő, hogy esernyőt és esőkabátot is árultak a park logójával ellátva. Ez utóbbit talán azért is, mert a különféle delfin-, fóka- és orca (gyilkos bálna) showműsorok esetében néha bizony kicsapták a vizet a tengeri állatok. Láthattuk, hogy a "splash zone" nem csak viccből van kiírva, mert bizony a gyilkos bálnák már csak viccből is lelocsolták a gyanútlan nézőket.

Származási hely: Tenerife

Az állatok láthatóan sokkal jobb környezetben voltak, mint a Budapesti Állatkertben. Ez annyiból talán nem is meglepő, hogy az időjárási tényezők - az esőt leszámítva - sokkal kedvezőbbek, mint nálunk. A parkban az említett állatok kívül még lehetett látni rengeteg madarat (pl. papagáj show is volt), majomféléket, pingvineket. A showműsorokon kívül és a ketreceken túl volt rengeteg akvárium, valamint egy mozivetítés is. Összességében elég tartalmas és jó szórakozást nyújtott a Loro Parque. (Készítettünk néhány videót is, amiből talán majd töltök fel.)

Származási hely: Tenerife

Annyit még megemlítenék, hogy a bejáratnál "twin ticket"-et vásároltunk, azaz nem csak ebbe a parkba való belépőt váltottuk meg, hanem a Siam Park-ét is (erről majd következő nap élménybeszámolójában lehet többet olvasni). Így sokkal kevésbé húztuk a szánkat a viszonylag drága belépőjegy miatt.

Származási hely: Tenerife

A visszaút kalandosabbra sikerült, mint az előzetesen Évivel gondoltuk, ugyanis a vastag utak közel sem bizonyultak olyan gyorsnak, mint arra számítottam. Kacskaringós hegyi szerpentinek vezettek az északi részről a nyugati part irányába, majd le dél felé. Elég hosszasan utaztunk míg végre megérkeztünk szálláshelyünkre, egy meglehetősen nyűgös Annamáriával.

A TV szemete

Teljesen meg tudom érteni azokat a televíziós társaságokat, akik kimenekítik Magyaroszágról a székhelyüket. Ugyanis a jelenlegi törvényeink alapján elég magas summát kell befizetniük az állambácsinak, amiért cserébe a sugarázási jogukon túl szigorú felügyeletet és sarokba kötelezően elhelyezendő karikákat kapnak ajándékba.

Remekül megfigyelhető, hogy az egyik tévétársaságot követi a másik. Sokkal jobban megéri nekik inkább külföldre kihelyezni a székelyüket, és az ottani állami kasszába fizetni a kevesebb díjat. Mi ebből annyit vehetünk észre csupán, hogy eltűnt a sokat panaszolt piros és sárga karika, valamint kevésbé vágott az adott film. Sajnos azonban vannak más dolgok is, amik inkább negatív hatásként jellemezhetőek.

Nem is értem, hogyan mehetnek úgy a dolgok, ahogy jelenleg mennek. Lehetne szó a Maunika sóról vagy Józsibarátról, de ezt már mások taglalták. Sajnos, azonban ezen túl nem látnak. Először is ott van a tévéhíradó, amit a külföldi székhelyre települőknek nem kell kötelezően beilleszteniük a műsorukba. Soha nem értettem, hogy miért nincsen karika a híradók alatt, és miért nem piros 18-as. Olyan durva dolgokat mutatnak nap közben, amiket szerintem nem kellene. Mégis, soha nem büntetik meg őket. Pedig őket az ORTT felügyeli. A filmeket miattuk gusztustalanul meg kell szabdalniuk, hogy nem is értjük mi történt (bemegy az egyik szereplő az egyik képsoron, aztán a következőn kitolják a hulláját).

Azt hiszem, hogy öregszem, mert olyan dolgok zavarnak, amik korábban fel sem tűntek (vagy lehet, hogy valóban nem voltak ilyenek korábban). Nem tudom, hogy hol voltunk, ahol a hétvégén déltájban háttértévézés folyt. Közben arra leszek figyelmes, hogy lányok egy szál bugyiban sétálnak a képernyőn. Gratulálok a Cool TV-nek, aki ezt a műsorát rendszeresen vetíti a déli órákban hétvégén.

Tegnap néztem a Comedy Centralt, ahol viccesnek szánt átvezetők vannak. Olyan 5 óra magasságában volt az "Így jártam anyátokkal" sorozat szokásos hétvégi dózisa, miközben egyszer azt látom, hogy az csatorna rajzfilmes formában szétvág egy tehenet. Kapcsoltam tovább, a következő állomás az AXN Sci-fi. Itt meg valakinek a feje volt levágva (nem rajzfilmes formában), és közben a fej beszélt. Ezek után nincsen semmi szankció. (Bezzeg azt hiába várom, hogy a kábeltévék is sugározzanak egésznapos pornót.)

Maguk a műsorok nem idegesítenek, ugyanis a műsorújságoknak köszönhetően ezeket ki tudom szűrni. Tudom, hogy mit adhat egy nap közben összeveszítő só, tudom mi lehet egy Barátok köztben, tudom mikor kell nem odakapcsolni egy televíziós ajánlatra, ahol valami szemetet akarnak nekünk eladni. Azonban nem készülhetek fel arra, hogy egy film esetében mit vágnak ki, mit zúdítanak rám a reklámokban, vagy milyen ocsmányságot nyomnak az arcomba egy híradóban.

Spíler (Rocknrolla)

A film megnézése után komolyan nem értem, hogy mi volt a bajuk egyeseknek a magyar címmel, mikor az elég ötletes lett, és talán jobbat nem is találhattak volna rá. Na jó, ez talán túlzás, de akkor is jobb, mint az eredeti.

Aki már látott Guy Ritchie filmet az nyilván látja, hogy ez sem különbözik sokban a korábbi filmjeit. Gyakorlatilag ugyanazt kapjuk vissza, szinte plusszok nélkül. Voltak róla olyan vélemények is, ha a rendező többi filmjét már láttad, akkor ezt is.

A szereplők bemutatása tipikus, ahogy az a zenék is. Kár, hogy ez utóbbival akarja felpörgetni Ritchie a dolgokat és nem inkább a történettel. Bizonyára elfogyhattak a jó történetek vagy a forgatókönyvírók és ezért vette saját kézbe ezen elemek kivitelézését is. Nézzük csak meg, hogy mi is van ebben a filmben...

Először adott a helyi maffia, akinek első embere simán elférne a Keresztapában is. Az agyatlan tuskók inkább a hasonsszőrű filmek paródiájából ugranak be. Aztán kell egy (nem feltétlenül teljesen tisztességes) orosz milliomos, aki valamiért nekem úgy érződött, mintha a Chelsea tulajdonos ukrán milliárdos lenne. A lakása vagy irodája mögötti stadion erre az érzésre csak még jobban rájátszott. Aztán vegyük a helyi suttyó gengsztereket, és máris készen lenne a film. Persze azért fűszernek ott van a maffiavezér popikon, nevelt gyermeke, aki látszólag szétdrogozta az agyát, de mégis okos. Végül pedig ott van a sötétbőrű könyvelőnő, akinek az a dolga, hogy pénzt vegyen ki a cégből. Ezt a részét a filmnek annyira nem értettem, de valószínű, hogy Guy Ritchie nem közgazdász.

Persze maga a film jó szórakozást nyújt, ha nem akarunk nagyon elgondolkodni rajta. A dolgokat belendítő gazdasági ügyletek egy picit nevetségesek, és inkább csak úgy tekintsünk rájuk, mint egy pornófilmben a felvezetésre. A zenék jók és valóban felpörgetnek. A humor is egészjól működik, ugyanakkor nem kellene erőltetni az életbölcseletekként hangzó hosszabb mondatokat. Elég életszerűtlenűl hangoznak ezek olyan szereplőktől, akiknek valószínűleg be van szűkülve a szókincse.

Sokat lehetett nevetni a film közben, de sajnos túl hosszúra lett vágva. Volt, hogy az érződött elfogyott a zene és nincs több pörgés. Nyugodtan ajánlható megnézésre, mert bár van erőszak, az nem látszódik. Ajánlatos magyar szinkronnal megnézni, mert a valószínűtlen angol mondatok magyarul sokkal életszerűbben hangzanak.

Túl a 300-on...

Észre sem vettem, hogy túl vagyok a 300. bejegyzésemen. Jó kérdés, hogy ezt a rengeteg energiát még mi másra fordíthattam volna. Vajon jobb lett volna, ha inkább mást csinálok blogírás helyett? Írhattam volna könyvet? Még mindig foglalkoztat a gondolat, hogy újra regényt vagy novellákat írjak, csak nem tudom megtalálni azt az ideális alkotói környzetet.

Sajnos, mindig olyankor támadnak a legjobb ötleteim és gondolataim, amikor nem vagyok számítógépközelben. Papírra írni kézzel meg büdös, és úgyis a kézzel írott dolgokat végül legépelném... tehát még úgymond haszontalan is. Blogírás meg annyiból jobb, hogy általában nem szoktam át- vagy újraolvasni az írásaimat és bennük a hibákat keresni, egy regénynél pedig az újraolvasás mindig újrafogalmazást is jelentett. Akárcsak a fordításaim esetében.

Szóval mi is lehetne az ideális környezet egy irodalmi mű létrehozásához? Amint írtam mindig rosszkor jön az ihlet. Közhelyes, de ilyen szituációk a fürdőkádban ülés, sétálás befelé a munkahelyre, vagy éppen hazafelé. Nem is beszélve az éjszakai plafonnézés közben támadt gondolatok, amikor néha szívesen kipatannék az ágyból, hogy azokat papírra vessem. Gyakran még előfordul, hogy egy ilyen remek gondolatokban bővelkedő este után reggel is megmarad a dolog, de valahogy idővel elenyészik, elvész. Mire le tudnám gépelni a gondolatokat, már nem marad más, csak egy üres váz, a puszta mondanivaló, vagy rosszabb esetben annak csak egy csekély része.

Sajnálatos okokból ezen több, mint háromszáz bejegyzés legnagyobb része is így született. Szellemi többletektől megfosztottan, érzelmektől soványan, és pusztán csak a számomra lényeges tartalmat kifejezően. Olyan, mint egy üres kagylóhéj, mely ugyan kivülről szép, de élet ugyanakkor nincs benne. Igazgyögy pedig pláne...

Azonban, ha már így meggurult nálam agymenés hülyeségektől hangosan dübörgő hengere, akkor megosztanék még valamit, ami talál nem csak számomra hasznos. Jelen blog begépelése közben az "így" szónál, szokás szerint az altgr (jobb oldalni alt) + j kombinációval írtam be az "í" karaktert. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy az ujjam rajtamarad az altgr gombon, és más érdekes kombinációt is elsajátítok. Mivel az IE7-ben is használok Google Toolbart, ezért az altgr-g billentyűkre a google keresősávba ugrik a kurzor, és oda gyorsan be lehet írni a keresendő kifejezést.

Mi lesz a F1-el?

Elég régen foglalkoztam már a Forma (vagy Formula) 1-el. Szerencsére az elmúlt két évad elég izgalmasan alakult, és az utolsó versenyekig nem lehetett tudni, hogy ki lesz a végső győztes. A két évvel ezelőtti kémkedési botrány végigkísérte az akkori évet, így egyáltalán nem csoda, hogy a végső győzelem nem az utolsó futamig első két helyen lévő McLarenes versenyzőé lett, hanem Kimi Raikonnen ölébe hullott.

Lehet, hogy politikai döntés volt a háttérben, és a két ezüst nyilas versenyző nem lehetett eleve világbajnok. De az akkori évben Hamilton és talán Alonso is jobban megérdemelte volna a vb címet, mint az év közben szürkébb finn. Aki csak tovább váltotta ki bennem az unszimpátiát azzal, hogy láthatóan magas ívben letojta, hogy a hétszeres világbajnok Schumacher segítene neki.

A következő évben már látható volt, hogy a korábbi sokszoros bajnok, német ex-versenyző inkább Massa-t preferálja a csapatnál. Kérdéses lehet, hogy emiatt volt-e gyengébb szezonja Kiminek, vagy valóban csak Massa erősödött meg ennyire. Mindenesetre elég érdekesen alakult a szezon végső futamja. Amerikai filmekbe méltó fordulat volt az egész verseny, de végül Hamilton megkapta az előző évben elvett vagy elvesztett világbajnokságot.

Massa barátunkat pedig lehet sajnálni. Részben a csapat inpontens döntései és működése miatt, részben pedig sötétbőrű brit miatt veszítette el a címet. Igazából mindent megtett, és ő is megérdemelte volna a végső trófeát, még annak ellenére is, hogy ő sem egy igazán világbajnok típus. Aztán a fogadkozásaiból idén nem lesz semmi, sőt ugye nagyon úgy néz ki, hogy F1-es bajnok már nem is lesz belőle... Itt most nem elsősorban a képességeire gondolok, vagy arra, hogy esetleg lecserélnék, hanem a jelenlegi állapotokra.

Az év elején nagyon ment a találgatás, hogy válság miatt mi lesz a csapatokkal. A Honda nagy meglepetést okozott, de ennél csak még nagyobbat Ross Brown és kicsiny csapata. A híres atomfizikus megcsinálta a tutit, és mintha csak arra várt volna, hogy a Honda kiszálljon a Forma1-ből. A semmiből a csapat az élre ugrott és mindent visz... Buttonról tudtuk, hogy jó pilóta, és én személy szerint nagyon vártam, hogy idővel bejöjjön neki a dolog, de az elmúlt szezonokban nagyon hozzászürkült a mezőnyhöz (ilyen még Webber és Rosberg is). Szerencsésen maga mellett tudhatja az ex-ferraris másodhegedűst Rubens Barrichello-t is, aki még mindig nem veszi észre, hogy nem rá számít a csapat. Idén már több olyan helyzet is volt, ami arra utalt, hogy inkább Button jöjjön be eléje, és még véletlenül se nyerjen. Persze elképzelhető, hogy idővel majd kap valami alamizsna győzelmet, de ennyi. Már az is meglepő, hogy idén még számoltak vele.

Úgy néz ki, hogy Gombjenő hozni fogja az idei évet, eddig szinte mindent bezsákolt, és nagyon jó cáfolatot hozott az idei teljesítményével arra, hogy jó ötlet lenne a legtöbb győzelmet szerző versenyzőt kinevezni világbajnoknak. Igazolta magát a részben Schumi elsöprő teljesítménye miatt létrejött 10-8-6-5-4-3-2-1-es pontrendszer. Meg kell becsülni a többi pontszerző helyet is, és viszonylag konstans teljesítményt kell nyújtani. Nem idegbeteg módon x futamon széthajtani az autót, ahogy az tette a mezőnyben lévő jelenlegi három világbajnok is a múltban.

Button a vezetésével már valóban valahogy a hétszeres világbajnok németet idézi, és emellett jobb nemzeti hőse is lehet a briteknek, mint a sötétbőrű Hamilton. Persze utóbbit is szeretjük, mert benne megvan a kellő Schumis agresszivitás, de nála még nincsen kiforrott intelligencia. Talán majd idővel...

Szépen eljutottunk a mai napig. Most mindenki azt várja, hogy Button csinálja meg az idei 7. győzelmét a 8-ból, és hozza a számára kötelezőt, az brit nagydíjat. Amit a F1-ben Silverstone-ban, az F1 bölcsőjében lehet, hogy utoljára rendeznek meg. Furcsak egy iróniája az életnek és a sportnak.

Gyakorlatilag erről az ex-reptérről indult az egész F1, de az elmúlt hetekben kiderült, hogy jó hosszú időre Donnington fogja megkapni a rendezés jogát, így itt sokáig vagy örökre nem lehet majd futam. Erre itt kiderül az is, hogy szakad a F1. A tradícionális csapatok nemcsak fenyegettek, hanem jövőre valóban elhagyják a FIA szériáját. A FOTA tagok, azaz a jelenlegi csapatok szövetségéből 8 csapat inkább egy saját bajnokságot indít jövőre.

Remélem, hogy a szervezés majd jól alakul, és láthatunk majd egy izgalmas bajnokságot, ahol nem lesz 100 és 40 millió fontos költséghatár. Kérdés, hogy a FIA sorozata életképes lesz-e. A jelenlegi F1 tagokból 2 ott indulhatna, bár lehet, hogy bennük is felmerül az átlépés vagy a végleges megszűnés gondolata. Jövőre három új csapat is csatlakozhatott volna, a nagyjából 10 új nevezőből, de kérdés, hogy ők így is meg akarják-e magukat méretni, és hogy a megsértődöttek vajon akarnak-e még indulni.

Nem lehet tudni, hogy jövőre mi lesz. Sikerül-e beindítani egy elitcsapatos szériát és mellette lesz-e Forma1 (ami igazából b kategóriásabb sorozat, mint a FOTA tagos). Mi lesz korábbi szerződésekkel és a közvetítési jogokkal? Azt hiszem, hogy rengeteg kérdés felmerül a jövővel kapcsolatban... Én mindenesetre izgatottan várom.

A Concord nyelviskola magát járatja le?

A mai napon érkezett egy kéretlen reklámlevél (gyk. spam) a munkahelyi postafiókomba. Kibontottam, mert attól a nyelviskolától érkezett, amelyik a cégemnél vállalt oktatást. A levél tartalma egy picit megdöbbentett.

Előzetesen el kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok a tanárral. Ez eddig a legjobb azok közül, akik a cégen belül oktattak. Az iskola is biztos jó, de igazán figyelhetnének arra, hogy mit küldenek ki.

Jófejségből úgy döntöttek, hogy a reklámjuk mellé még küldenek egy szókincstárnak nevezett valamit is. Sajnos az előtte lévő szövegből nem derül ki, hogy ez mi is akarna lenni. Egyszerűen csak hozzá van dobva az előtte lévő íráshalmazhoz. Igényesebb lett volna, ha külön Word fileként csatolják, vagy valami átláthatóbb html formátumot alkalmaznak.

Az elején szerepelt egy összefüggő angolnyelvű írás, ahol bizonyos szavak meg voltak jelölve 1-től 31-ig. Ezt követően jött egy Vocabulary rész, ahol az előzőek 1-9-ig szerepeltek. Ebben a szakaszban a számozott szavaknak a szinonímája vagy magyarázata szerepelt. Már itt is voltak csúnya elgépelések pl. a "directed" magyarázata, "odered to, told to". Meg persze az érdekes magyarázatok "desert fighters" "people who can be good at wars". Esélyes... Béna sivatagi harcosok nem is lehetnek. Nagy kérdés, hogy miért csak 1-9-ig van, és nem 1-31-ig, valamint miért csúsznak egybe a magyarázatok a 4-et követően.

Egy picit furcsa az "Outside the box" cím fordítása is, ugyanis "A korlátok átlépése" nevet kapta. Aztán a szöveg fordítása is elég érdekesre sikerült. Tartalmilag még mondhatjuk rendben lévőnek, és azt sem süthetjük rá, hogy tükörfordítás, azonban a nyelvtani dolgok mellett nem mehetek el szótlanul. Nem hiszem, hogy a wahhabi népcsoportot nagy kezdőbetűvel kellett volna írni, mivel ugye a magyarokat is kicsivel kell kezdeni. Az indokolatlan vesszők és mondaton belüli szóismétlések mellett még sikerült gépelési hibákat is ejteniük "a alkirály".

Sajnos a továbbiakban sem javult a helyzet, mert indokolatlan vesszők sora következik. Olyan valóban létezik, hogy és előtt szereplhet vessző, de az elég érdekes, hogy itt mögötte is.

A fordítást követően még van egy Extra Vocabulary rész, ahol a "direct" szó szinonímái vagy magyarázatai találhatóak. Mondjuk itt nem látom a koncepciót, ahogy a végső Synonyms and Antonyms részben sem. Hasznosságuk ugyan van, de valahogy kicsit kuszának tűnik az egész.

Dobálhatok köveket a nyelvstúdióra, mivel én magam is szoktam hibázni. Helyesírásilag és fordításügyileg is, de itt ugye egy olyan szöveget küldtek volna, amivel az iskolájuk fényezése lett volna a cél. Sajnos ez nem sikerült... Ha nem lennének jó tanáraik (is), akkor azt hiszem, hogy nem őket választanám nyelvtanulásra.

Babbancshelyzetek így június elején

Évi ma járt orvosnál, és a dokibácsi most is mindent rendbetalált. Tovább nyomozták a gyerek nemét, de még nem jutottak konkrét eredményre. "Antennát" nem láttak, de heregolyókat igen. Hogy is van ez? Mindegy, megint úgy érzem, hogy majd csak akkor derül ki, ha kibújik a gyermek. 50% az esély mindenre...

Aztán mostanában megint jön mindenki azzal, hogy túlságosan lent van Évi hasa. A doki mondta, hogy ez sem probléma... csak a hasizom nem tartja fent a gyereket. Messze menő következtetéseket ebből sem kell levonni. És abból sem, hogy az orvosbácsi megint azt mondta, hogy a feje lefelé van. A legutóbbi szülés előtt ugye azt mondták, hogy ez sem jelent sok mindent, mert még az utolsó pillanatokban is átfordulhat. A kibújás időpontját most augusztus 20-24 közé lőtte be a fehérköpenyes, de ha fiú, akkor ugye úgyis késni fog (megint egy hülye közhiedelem).

Annamáriáról nem is tudom, hogy mit mondhatnék el. Folyamatosan fejlődik, újabb dolgokat csinál, amelyek ugye apróbbak, és napról napra fel sem tűnnek. Mindig tanul valami újat, vagy van neki új szokása, esetleg szórakozása. Nem lehet mellette unatkozni... Igazából, ha nem alszik, akkor gondoskodik róla, hogy elfoglaltak legyünk.

Hogy ne legyen olyan sivár ez a bejegyzés, ezért beszúrnék ide egy képet, ami az AH-s Sportnapon készült.

Legendák 2

Néhány hete fejeztem be a Robert Silverberg válogatásában a Legendák 2 kötetet. Az első könyvben is igazán remek írók művei szerepeltek, de a folytatásban sikerült még további remek írók alkotásait bemutatni.

Előzetesben lenne néhány szavam a könyvről. Az Alexandra-tól vettem meg, ráadásul elég szép kedvezménnyel. Ezért talán nem kellett volna meglepődnöm, amikor a papírcsomagolásból egy olyan könyv jött ki, amin egy Auchan logós ármatrica azt mutatta, hogy a könyvet már kilós akcióban is szerették volna eladni. A borító egy picit viseletesnek tűnt, de szerencsére a belső lapok már egy új könyv benyomását keltették.

Elsőnek Terry Pratchett Korongvilága került bemutatásra. A tenger és a kis halak című alkotásban a fantáziavilág boszorkányai kerültek terítékre. Megmondom őszintén, hogy ez alapján elég nagy kedvet kaptam Pratchetthez. A korábban tőle olvasott művektől nem voltam annyira elájulva, de a rövid kis történet nagyon a helyén volt. Ugyan még most is olvasom a Mágia fényét, de már alig várom, hogy valami boszorkányosat olvassak inkább tőle.

Ezt követte az összeállítást készítő szerző Majipoor világa. Robert Silverberg A Hetedik szentély című irománya egész jóra sikerült. Furcsa egy világ, ahol a messzi űrből érkezett idegenek a nomádabb körülmények között is használják a fejlett technika néhány vívmányát. Az könyvben szereplő rövid történet egy nyomozós kaland volt, amin nagyon jól szórakoztam.

George R. R. Martint azt hiszem, hogy be sem kellene mutatnom. Silverberg azon éppen ezen fáradozik, hogy megismertesse a Tűz és Jég dala fantasyfolyam világát A kóbor lovag történetén keresztül. A mester ezen írása után nem kaptam volna túl nagy kedvet vaskos könyveihez (amiket most újra kiadtak az Alexandránál), mert csak egy átlagosnak mondható lovagregényt kapunk, szinte várható csattanóval. A sok lovag és család felsorolásánál pedig csak kapkodni tudjuk a fejünket, és azt sem tudjuk, hogy ki kivel van. A történet azonban elég olvasmányos lett, és mindenképpen megérte elolvasni.

Szintén tartalmazott enyhébb sci-fi utalásokat Anne McCaffrey: Pern futára című írása is, amely Pern világát szándékozott bemutatni. Talán a válogatáskötetből ez a mű tetszett a legkevésbé. Az írónő ugyan szépen és olvasmányosan ír, de valahogy a történet annyira nem fogott meg, és igazából nem is nagyon tudtam hová tenni. Egy picit annyiban hasonlított GRRM írásához, hogy itt sem voltak igazán fantasy elemek, és csak egy középkorinak tűnő világ került bemutatásra.

Robert Jordan-ről és Az Idő Kereke fantasy-hömpölyegről már elég sokat és sokhelyen hallottam, de igazából még nem találkoztam írásával. Valamint, mivel tudtam, hogy több könyvről van szó, ezért esélytelennek láttam belekezdeni a dologba. Az új tavasz című írása rengeteg kérdést felvetett. Látszik, hogy egy összetett és bonyolult világról van szó, amit elsőre nem is olyan könnyű megismerni. A részletek között itt is majdnem elveszett a tartalom. Eseményeknek azonban nem voltam híján, de egy ilyen rövid történet alapján nem tudnám megítélni, hogy szeretnék-e Robert Jordant olvasni.

Összességében a könyv jó beruházás volt. Sikerült jót szórakoznom, illetve sikerült más fantasy írókat is megismernem. Az első kötettel együtt mindenféleképpen ajánlott!

Felhők közül a nap

Két hete sikerült egy viszonylag régebbi filmet elővenni és megnézni. Ez pedig az 1992-ben készült "Felhők közül a nap" című alkotás lett, Michael Douglas-szel, Melanie Griffith-el és Liam Neesonnal.

Annyi személyes kapcsolatom van a filmhez kapcsolódóan, hogy még valamikor a középiskolás éveim alatt akartuk megnézni iskolamozikeretében, aztán a salgótarjáni Apolló mozi sajátosságainak köszönhetően többször is megszakadt a szalag és volt néhány kényszerpihenő is. Mivel bejárós voltam, ezért nem akartam a későbbi busszal hazamenni, és inkább otthagytam a filmet, és hazamentem. Nagyjából 15 évet vártam arra, hogy megtudjam a végét...

A történet szerint Linda Voss (MG) egy olyan amerikai kém titkárnője lesz, aki nem beszél németül. Ő írja/fordítja a leveleket, valamint néhány "kihallgatáson" is részt vesz. Közben beköszönt a háború, Ed Leland (MD) pedig nemsokára keményebb küldetéseket kap, és otthagyja a nőt, akibe mellesleg szerelmes is lett. Elég sok idő telik el, amire újra találkoznak, és az események végül olyan mederbe folynak, hogy a nő Berlinbe jut, ahol személyesen is megtapasztalhatja a helyi borzalmakat. A küldetés menet közben egy kicsit félrecsúszik, és a nő helyi rokonainak megmentése sem igazán úgy alakul, ahogy azt előzőleg tervezték.

A film nem egy mai darab, de még meg van benne az a feszültség, ami izgalmassá teszi. Nem igazán valami nagy durranás, és a maga idejében sem volt az. Azonban elég jó szórakozást nyújt a háborús filmek kedvelőinek, mégha nem is az akciódúsabb területeken játszódik.

Eperlekvár kaland

Úgy történt, hogy Évi szerdán szólt hazafelé vegyek ki készpénzt egy automatából, mert epert rendelt, és majd holnap valamiből ki szeretné fizetni. Ugye a kártyát nem lehet lehúzni a zöldséges fogai között, de ha le is lehetne, akkor azzal a kívánt hatást biztos nem lehetne elérni.

Mikor hazaértem, akkor Évi izgágán kérdezte, hogy ugye vettem ki pénzt, mert már most megjött az eper, és akkor leszaladni érte. Odaadtam neki a pénzt, ő pedig úgy tett, ahogy mondott.

Amíg leszedte az eperszárakat, én addig előkészítettem a terepet, elmosogattam, stb, aztán a végén még segítettem egy kicsit neki leszedni a szárakat. Közben azért kiderült, hogy Évi nem nagyon érdeklődött utána neten, hogyan is kell elkészíteni a lekvárt, ezért még volt néhány perc guglizásom. Kiderült, hogy mindenhol az 1kg gyümölcshöz 60dkg cukor arányt kell használni. Innentől az elkészítési módozatok változatosak voltak, ezért próbáltunk egy kicsit a saját fejünk után menni.

Hadba állítottuk a bébimérleget, ami 20kg-ig tökéletes digitális mérleg is egyben. A főzőedényzetekkel egy kicsit gondban voltunk, ugyanis nincsen óriásfazekunk. (Itt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem is szeretnénk kapni senkitől ugyanis nem tudnánk hová tenni.)

Feltettem a gáztűzhelyre az első adagot (nagyjából este 7 óra lehetett), vártam, hogy egy kicsit összeessen, majd valamennyi levét leöntöttem, ugyanis gondoltam, hogy ezzel meggyorsítom a főzési folyamatot. Ezt követően pedig elővettem a botmixert és leturmixoltam az anyagot. Vissza a tűzhelyre, majd főzés tovább. Közben, ahogy esett össze az egész újabb eperadagokat pakoltam hozzá, és hadba állíttunk egy másik főzőedényt is. Mivel ez kisebb volt, itt nem öntöttem le a levét, csak a turmixolást végeztem el.

Időközben az is kiderült, hogy több fronton is gondban állunk. Nem igazán volt üvegünk, amibe tehettük volna, de itt rábíztuk magunkat a szerencsére, valamint a szekrény tetején lévő bébiételes üvegekre. A nagyobb probléma az volt, hogy nem volt elég cukrunk, és szalicilre is szükségünk lett. Ezért este 11kor leszaladtam a Tesco-ba, és csináltam egy rövid bevásárlást.

Mikor visszaértem a lekvár már javában köpködött, ezért úgy gondoltuk, hogy itt már nem tesszük pihenni a lekvárt, hanem végigcsináljuk. Fél egy magasságában beleraktuk a lekvárt, és hagytuk, hogy újra elérje a köpködési fázist. Igazából nem tudtuk, hogy milyen sűrűnek kell lennie, de a kiszedés során már látszott, hogy eléggé az lesz, és még talán túlságosan is. Nagyjából hajnali 2 körül sikerült kiszednünk az utolsót is üvegbe. Szerencsére ebből is pont volt elég.

Egy kicsi üvegben lett egy pici maradék, amit másnap meg tudtam tesztelni. Úgy tűnik, hogy talán túl kemény lett, de ettől függetlenül ehető dolgot sikerült csinálnunk. Talán már legközelebb ügyesebbek leszünk.

Megszakítjuk híreinket: Annamária bilibe...

Tegnap este a fürdés előtt szokásos módon pucérkodott egy fél órát a kisasszony. Ilyenkor mindig közelben van a bili és serényen biztatjuk, hogy üljön rá, ha pisilni kell. Tegnap azt veszem észre, hogy fogja magát és ráül, majd valami koppan. Igen... sikerült a keményebb kimentet belepakolnia a bilibe. Biztatás nélkül... Azonban a pisilést még mindig jobb szereti állva csinálni. Remélem, hogy azért idővel megtanulja jelezni, ha valahogy ki szeretne magából engedni magából, és rá fog maj idővel szokni a bilire.

Han Solo, a magánnyomozó

Ma reggel találtam ezt a világhálón, és nem bírtam ki, hogy ne osszam meg.

Superhero Movie

Miért van az, hogy mostanában az amerikai szórakoztatóipar vígjátéknak szánt filmek gyanánt csak fost tud magából kitermelni? Az még talán valamennyire érhető, hogy nagysikerű(?) filmek parodizálásából jól lehetne működni, de nem megy a dolog. Túl erőltetett az egész. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára jó, amerikai vígjátékot.

A film alapvetően a Pókember szálat követi, vagyis azt tekinti a fő vezérfonálnak. Aztán az össze-vissza csapongás során még az X-men filmek hősei is megjelennek. Elég nagy katyvasz lett az egészből... sajnos szokás szerint.

A történet szerint a született vesztes sulis srácot egy iskolai kirándulás során megcsípi egy génkezelt szitakötő. Egyáltalán tud csípni egy szitakötő? Hősünk fokozatosan ráébred, hogy neki bizony speciális képességei lettek. Közben persze megjelent egy főellenség is, aki örökéletre tör, mások halála útján. Közben a Szitaköcsög (ilyen nevet is kapott) sorra csinálja a hőstetteket, próbál magának fotósállást szerezni, és persze a kinézett nőt is meg akarja magának hódítani.

A film tele van ökörséggel, amiken nem nevetni, hanem inkább sírni lehet. Nem tudom, hogy összesen ötször sikerült-e igazán felnevetnem. Borzasztó...

Annyit még meg kell említenem, hogy a képen lévő szereplők nagy része csak elég kevésszer szerepel. Azt nem tudnám megmondani, hogy sajnos vagy szerencsére.

Csillagkapu CSK1 - Stargate SG1

Eddig nagyon méltatlanul mentem el a dolog mellett, pedig csak végignéztük azt a 10(!) CSK évadot. Nem volt gyenge menet...

A film egy nagyon remek alapötlettel indított, majd a végére sajnos eléggé ellaposodott. Sokkal több volt benne. Hasonló lehetett a gondolatmenete a sorozat kiötlőinek is, ezért úgy gondolták, hogy nekiugranak. Végülis mi baj lehet belőle?

Mikor először láttam a sorozatot, akkor eléggé meglepődtem. Gyanútlanul lapoztam a műsorújságot, ahol láttam, hogy a TV2 Csillagkapu néven egy sorozatot kezdett el sugározni a szombat délutáni műsorsávban. Kíváncsian kezdtem el nézni, és először eléggé megdöbbentem, hogy nem Kurt Russel alakítja O'Neillt , hanem a MacGyverként ismert Richard Dean Anderson. A részek alapján azonban sikerült eléggé megkedvelni, ahogy a többi karaktert is.

Emlékszem, hogy elég bosszantó volt, amikor véget ért az első évad és nem értettem, hogy mi van. Akkoriban még nem volt mindenki sorozatjunkie, és így én sem voltam egészen a szezonok fogalmával, valamint azzal sem, hogy a TV2 miért szünteti meg csak úgy hipp-hopp az egészet. A szombat délutáni műsorsáv amúgy sem nagyon kedvezett nekem, ezért valahogy elmaradtam a sorozat nézésével.

Később nekiláttunk Évivel Csillagkapu Atlantist nézni, ami egész szórakoztató volt. Azt hiszem, hogy már vagy 2 évadot is megnéztünk, amire úgy döntöttem, hogy talán ideje lenne az "alapsorozatot" is elkezdeni. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, még azok ellenére is, hogy mindegyik évadban bőven akadtak "kitöltőnek" szánt epizódok is.

Aztán persze a 10 évadban akadtak a sorozatban szép mozgások is. A főbb szereplőkből volt, aki eltűnt bizonyos időkre, majd később visszatért, de olyan is, aki szépen kiíródott, és csak vendégszereplőként jelent meg újra. Furcsa volt az egyes évadokban főszereplőként látni a korábbi "Parker Lewist" (Corin Nemec), valamint a két Farscapes (Csillagközi szökevények) főszereplőt. Igazából csak Samanta Carter (Amanda Tapping "Tap") és Teal'c (Christoper "Indeed" Judge) karaktere volt állandó, bár bizonyos részekből ők is hiányoztak. Érdekes volt még Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) figurája is, aki nem igazán tudta, hogy mikor és hogyan is szeretne szerepelni a nagy Csillagkapu-univerzumban.

Azt kell, hogy mondjam ez a 10 évadnyi SG1 remek szórakozást nyújtott, csak sajnos az utolsó évadokra eléggé hanyatlott a dolog. Látszott, hogy sok újat már nem igazán tudnak hozni, és kiégett a sorozat. Nekem a replikátorok és az Ori szál is már egy kicsit erőltetett lett, valamint az is érezhető volt, hogy az Asgardokkal sem igazán tudnak mit kezdeni. Aztán a végére megoldódott minden, és hogy még boldogabbak legyünk még 2 dvd-re megjelent filmet is kaptunk. Bár ezek annyira már nem hiányoztak. Azonban elég nagy ritkaság úgy befejezni egy sorozatot, hogy maradt igazából függőben dolog, és nincsen hiányérzetünk.

Most éppen Stargate Atlantis sorozat utolsó évadát nézzük, még van hátra 8 rész...

Banános torta piskótatekerccsel

Sajnálatos módon, hiába indultunk el 5 óra magasságában Budapestről, csak 9 óra körül sikerült megérkeznünk Mátraterenyére. Ugyanis az M3-as autópályán volt két vagy több baleset is, ami miatt dugók alakultak ki. Az egyiket próbáltuk egy kicsit átvészelni, hogy beültünk a Budapest határában lévő McDonald'sba, de sokat nem segített.

Mivel a héten volt öcsém (05.26) és nagymamám (05.29) születésnapja, ezért jó lett volna rá tortát szerezni. Sajnos 8 óra után már nem sok esélyünk lett volna arra, hogy pásztói Csibe cukrászda(?) nyitva legyen, és még tortát is találjunk ott, ezért elég nagy hiányérzettel érkeztünk meg Mátraterenyére. Évi azonban kitalálta, hogy csináljunk valami tortát.

Talált egy receptet, azonban elég nagy gondban voltunk, ugyanis az eleve epres recepthez nem volt eprünk. Azért szerencsére sikerült feltalálnunk magunkat, valamit a receptet is egy kicsit feljavítani (szintén Évi ötletével).

Az eredeti recept neve: Epres babapiskóta
Hozzávalók: 50dkg eper, 30 dkg babapiskóta;
a krémhez: 2,5dl tej, fél rúd vanília, 3 tojássárgája, 6 evőkanál kristálycukor, 1,5dkg zselatinpor, 3dl tejszín

Ehhez képest a dolog a következő módon készült:

Tészta:
6 tojásból piskótát sütöttem a 30dkg babapiskóta kiváltására. Aki még nem sütött piskótát annak álljon itt a klasszikus recept. Vegyél 6 tojást, válaszd külön a fehérjét és a sárgáját. Ezt követően a fehérjét verd fel keményre, majd adj hozzá 6 evőkanál kristálycukrot. Verd egy kicsit tovább, majd add hozzá a tojások sárgáját is. Ha ezzel megvagy, akkor kapcsold ki a habverőgépet, vagy tedd félre a kézi habverőt, és széles fakanállal óvatosan, de ugyanakkor nagy mozdulatokkal keverd bele a 6 púpozott kanál lisztet (ez lehet egy kanállal több is, a lényeg, hogy térfogatra valamennyivel több legyen a liszt, mint a cukor). Ezt követően az egészet rakd be egy kivajazott/margarinozott és lisztezett tepsibe, és nagyjából 200 fokon vagy közepes fokozaton süsd 10-15 percig. Érdemes fogpiszkálót szúrni a tésztába, ha úgy érezzük, hogy készen van. Ha a fogpiszkálóra rátapadt a tészta, akkor még nincsen készen, ha pedig úgy átmegy rajta, hogy nem ragad rá semmi, akkor készen vagyunk vele. Ilyenkor, ha gyorsan hideg konyhakőre tesszük, akkor gyorsan elválik a tepsi oldaláról, de ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Miután a piskóta készen lett kiborítottam az egészet egy tálcára, majd ezzel (vagy az asztal lapjával) párhuzamosan elfeleztem. Így kaptam két féltésztát. Évi az nem sült (tehát középső részeket) megkente lekvárral, majd én feltekertem. Készen is lett a klasszikus piskótatekercs. A rutinosabbak (vizes vagy nedves) konyharuhába teszik a tésztát, és úgy tekerik fel. Mivel én ezt már régen csináltam, ezért teljesen kiment a fejemből, de így is sikerült nagyon jól feltekerni.

Krém:
3 tojást kettéválasztottam. A sárgáját rögtön egy kis lekvárosüvegbe tettem 3 evőkanál kristálycukor kíséretében. Ehhez a 2,5dl tejből egy kicsit hozzáöntöttem. Ezt követően az eredeti 2,5dl- tejből megmaradt mennyiséget 2 vaníliás cukorral felforraltam. Miközben a folyadék forrt, a lekváros üvegre rátettem a tetejét, és összeráztam a benne lévő elegyet. Így lehet csomómentesre kikeverni a tejet a tojással és cukorral (máskor is alkalmazható a dolog, pl. madártejnél, de ott egy kis lisztet is érdemes beletenni).
A felforrt tejhez hozzáteszem az összerázott keveréket, és melegen sűrűre kevergetem. Itt egy picit hibáztam, mert egy picit összekapta a tojást a tej, de szerencsére nem vészesen. Tehát nem kell megijedni. A sűrűség sem túl fontos, tehát ne akarjunk pudingfőzéskor tapasztalt sűrűséget elérni.

A 1,5dkg zselatinport fél deci vízzel összekevertem, majd egy kicsit melegítettem, hogy elolvadjon a zselatin. Ezt hozzá kell keverni a sűrűre főzött tejes tojáshoz, majd tegyünk az egészet a hideg/hűvös konyhakőre.
Vágjuk apróra a gyümölcsöt. Sajnos nem volt eper sehol, ezért banánt voltunk kénytelen használni. Ezt is inkább szemmértékre, mint pontos súlyra daraboltuk, de a fél kiló az mindenképpen jó arány. A nagy munka alatt nagyjából kihűlt a keverék, tehát neki lehetett látni a tejszín felverésének.

A 3dl tejszínt (miért pont 2dl-es kiszerelések vannak?) keményre vertem, majd hozzákevertem 3 evőkanál kristálycukrot. Ezt követően habverővel az egész ment a korábbi masszába. Ezzel még nem értünk a dolgok végére, mert belekerült a feldarabolt banán is.
A piskótatekercset felszeleteltem, majd egy tortaforma szélébe állítottam őket, valamint a forma alját is kibéleltem vele. Nem kell megijedni, nekünk megmaradt az egyik tekercs teljesen, valamint még egy kevés is abból, amit felhasználtunk. Miután ezzel megvoltam beleöntöttem keveréket és mehetett az egész a hűtőbe.

Évi még tovább kreatívkodott. A megmaradt lekvárt beletette a korábbi zselatinos tálba, majd egy kicsit felmelegítette. Az így folyékonyabbá vált lekvárt pedig sajátos formákban rácsurgatta a torta tetejére. A tálban maradt pici zselatinnak köszönhetően így egy picit meg is szilárdult a dolog miután kihűlt.

Egész jó kis süti lett. Azt hiszem, hogy érdemes lesz majd eperrel is kipróbálni.