A világuralom és a rendszer rabja (A Google és én)

A címmel, azt hiszem, hogy sok újat nem mondok az Internet gyakori használói számára. Kénytelen-kelletlen, be kell ismernünk, hogy a Google elég nagy befolyással van az életünkre. Ha keresünk valamit, akkor már nem is a keresés szó jut először az eszünkbe, hanem az, hogy "kiguglizzuk". Nagyon kevés olyan felhasználó van, aki először nem a Google-t hívja segítségül a kereséshez. Ez talán nem is olyan nagy csoda, ha olyan alternatívák vannak, mint a Bing...

Mára a Google már jóval túlnőtt azon, hogy csak egy kereső legyen. A kezdetben meghívásos alapon működő, ingyenes e-mail szolgáltatás azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elképesztő méretű tárhelyet kínált, ráadásul mindezt ingyen. A folyamatosan bővülő eszköztárával a levelezés sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint hasonszőrű társai esetében. A Google mindent megtesz azért, hogy előbb vagy utóbb kiváltsuk a gépre telepített levelező kliensünket, és inkább az online Gmailt használjuk helyette.

Az ingyenes levelező rendszer később már mindenki számára elérhetővé vált, sőt azóta már Magyarországon is megszűnt a béta jelző. Egy átlagos felhasználó számára ez talán fel sem tűnt, mivel szinte hibamentesen működött a rendszer. A változást igazából azt jelenti, hogy könnyebben elérhetővé váltak a különféle kütyük és kényelmességi funkciók. Lehetne a levelező rendszer előnyeit és hátrányait ecsetelnem, de azt hiszem, hogy az ingyenes szolgáltatók közül messze kiemelkedik, és felesleges bővebb fejtegetésbe bocsátkoznom.

A Gmail csak egy kisebb állomás volt, amit újabb és újabb lépések követtek a Google birodalomban. A keresési találatok mutatása egyben remek reklámfelületet is rejt magában. Ezt nagyon gyorsan felismerték, ezért igyekeztek úgy manipulálni a találatokat, hogy a legtöbbet fizető linkje kerüljön előrébb a listában . Ezt állítólag ma már nem csinálják, de nem hiszem, hogy bárki is hinne nekik. Az irányított találatok mellett látványosabb elem a külön kiemelt hirdetés. Bárki hirdethet, akinek pénze van. Sőt külön fiókot is lehet hozzá használni. Éljen az AdWords! Persze ennek megalkották azt a formáját is, amikor a saját oldalainkra blogjainkra rakathatunk önként hirdetéseket, amikért pénzt is kaphatunk az oldal-megtekintések és kattintások függvényében. Manapság szinte már megszokott elemként minden bloger (köztük én is) elhelyez az oldalára egy ilyen AdSense blokkot. Annyit még hozzátennék, hogy a Google valóban fizet, és nem csak ígér. A látogatottság mérésére pedig mindenki ingyen használhatja az Analytics modult. Nagyon szép görbéken lehet végigkövetni, hogy oldalunkat mennyien nézik napi, heti és havi szinten.

A Google operációs rendszerhez vezető úton (helló Android!) azonban még számos köztes lépést vezettek be, és próbáltak bizonyos funkciókat online irányba terelni. De a levelezési funkció vadhajtásait is szépen kinemesítették. Az egyik ilyen a Gtalk, ami igazából egy azonnali üzenetküldő, mely még magából a Gmailből is működőképes. Aztán gondolták, hogy kialakulhatnak Google-közösségek, sejtek, amelyeket a Csoportok modulból használhatunk. Ezek igazából úgymond fórumszerűen vagy levelezőlistaként funkcionálnak egyszerre. Nagy előnye még, hogy file-okat is lehet itt megosztani másokkal, és nem kell bizonytalan helyekre feltöltögetni.

Egy valamire való levelező rendszer rendelkezik saját naptárral. Ez is kinőtte magát. Botor dolog lenne, a Naptár modult kihasználatlanul hagyni, mert iszonyatosan jó, és olyan funkcióval is bír, mellyel más telepített kliens vagy online levelezőoldal nem: sms-t küldhet emlékeztetőként a telefonunkra! Én például egyszer(!) beírtam a számomra fontos névnapokat és születésnapokat, majd éves ismétlődésre állítottam őket, valamint gondoskodtam róla, hogy 1 héttel az esemény előtt jöjjön róla sms a telefonomra. Számos beállítási lehetőség rejtezik még benne, ezért érdemes alaposan megismerni.

Először csak bizonyos böngészőkben és levelezőkliensekben volt rss-olvasó (bizonyos oldalak, ezzel szoktak tájékoztatást küldeni arról pár sorban, hogy valami módosulás történt náluk, legyen az hír, cikk, blogbejegyzés, stb.), ezért a Google úgy döntött ő sem akar lemaradni. Két dolgot is csinált. Az egyik az iGoogle, ahol gyakorlatilag egy személyre szabott internetes asztalunk lesz, ahol megnézhetjük a számunkra fontos rss-feedeket, kereshetünk, naptárat helyezhetünk rá, stb. Már szinte nem is tudom, hogy használtam önszántamból a Google hagyományos kereső-oldalát. Mindig a saját iGoogle-mból indulok ki. A másik lehetőség a Google Reader. Itt optimális esetben nem csak a címet és az első néhány sort lehet elolvasni, hanem akár az egész mögöttes irományt is. Vannak bizonyos oldalak, amiket már elég régen látogattam közvetlenül, mivel a Reader keresztül rendszeresen szemmel tudom őket tartani. Ráadásul az új elemek jelezve is vannak, így nem ugrálok potyára.

Nem mehetek el szó nélkül a Blogger mellett sem, ami hozzám hasonló gépelésmániásoknak ad felületet gondolataik megosztására. Nagy előnye más blogoldalakhoz képest, hogy más Google modulok könnyedén beilleszthetőek, és elég könnyen testreszabható. Ennyi elég is erről...

A Google csinált néhány igazi nagyágyút is, ami eléggé az előtérben van. Talán már mindenki ismeri a Picasa-t, ahol saját képeket oszthatunk meg másokkal. Itt is vannak összefonódások, mert a Google Maps (vagy Google Earth, vagy Google Street View) segítségével be is lehet jelölni a fényképezés helyszíneit. Ez utóbbiak külön-külön is elég nagy vállalkozások, és érdemes őket megnézni.

Youtube. Ennyi. Pont. Bár létezik mellette a Google Video is.

Az operációs rendszer felé vezető úton fontos elem néhány irodai alkalmazás online felületre való ültetése. A Google Dokumentumok elég durva egy dolog. Fokozatosan fejlődik és egyre több mindenre képes. Hamarosan akár ki is válthatja Word-öt, Excel-t, Powerpoint-ot. Én is kezdem egyre több dologra használni. Félelmetes.

Persze ezeken kívül még rengeteg olyan modul van, amely hasznos és jó lehet. Az előbb felsoroltakhoz és a többihez csak egy Google fiókkal (account-tal) kell rendelkeznünk. Gyakorlatilag egy gmail-es e-mail címre van szükség. Ha valaki szeretne többet meg tudni, esetleg csak engem szeretne korrigálni, kijavítani, az ne tartsa magában. Meg telepítsetek Chrome böngészőt, mert gyors... bár nem kezeli még a Google Toolbart és annak minden hasznosságát.

Zárszóként még annyi, hogy aki ezekből nem látja, hogy a Google világuralomra tör, az nem sokban tér el a strucctól, amely a fejét a homokba dugja, hogy ne szerezzen tudomást a külvilágról.

A klónok háborúja (The Clone Wars)

Mint említettem korábban, hogy Évi tanult meg tudtam nézni pár filmet. Nos ezt nem akkor néztem meg, hanem már jó pár hónappal korábban. Viszont a héten megnézett The Big Bang Theory sorozat egyik részében volt rá egy utalás, ezért gondoltam, hogy pár gondolatot csak írnék erről a meséről is.

George Lucas bácsinak teljesen elmentek otthonról... Már régebben is voltak nagy baromságok, elég csak a Holiday Special-ra gondolni (ehh, azért nem hittem volna, hogy google videóportálján meg lehet nézni). A korábbi animációs sorozat még teljesen rendben volt, ha eltekintek az idióta szögletes alakoktól (apropó, miért van az, hogy a Cartoon Network-ön olyan szögletesek a szereplők minden rajzfimben?), és sokan azt mondják, hogy a mostani sem olyan rossz. Nos, ennek lett volna a bevezetője, vagy egyesek szerint pilotja ez a moziba szánt epizód.

Annamáriával együtt kezdtük el nézni, de túl sok reményt nem fűztem hozzá. Általában, ha negatív érzésekkel ülök le valami elé, akkor mindig pozitívan szoktam csalódni. Sajnos most nem igazán csalódtam... pozitívan. Kaptunk egy kagyvaszt, egy nagyon gyerekire lebutítot valamit, egy kis lézershowal körítve. Aztán még ott voltak a hülye nevek... Szkájsrác... Most lehetne szidni a magyar névadókat, de az eredeti sem normális.

Azt hiszem, hogy SW rajongóként bőven elég volt egyszer átszenvednem magamat az egészen. Remélem, hogy a sorozat ennél csak jobb lesz. Vagy az is lehet, hogy túl öreg vagyok már az ilyen felfogású Star Wars műsorokhoz?

Tenerife, 6. nap

Tudom... Alaposan meg vagyok vele csúszva, és az emlékek is már eléggé elványodtak, hogy mi is történt azon napon.

Ezen a szép szerdai napon útrakeltünk az Autopistán, majd ott sorra hagytuk el a korábban látott településeket. Nem valami túl nagy a sziget, ezért viszonylag gyorsan körbe lehet rajta érni. Gyakorlatilag ez is volt a tervünk, ugyanis a GPS szerint elég "vastag" utak voltak ahhoz, hogy bepróbáljuk Tenerife körbeautózását, még annak ellenére is, hogy nem vezetett - még - körbe autópálya.

Származási hely: Tenerife

A napi fő állomásunk a Puerto de la Cruzban lévő Loro Parque volt. Előzetesen erről annyit kell tudni, hogy ez egy állatkertszerűség, ahol igen kiemelten foglalkoznak a különféle tengeri állatokkal. A sziget északi részén lévő város a sziget "esőerdős éghajlati övében található", amit a nap során néhány futózápor formájában meg is tapasztaltunk. Talán nem volt meglepő, hogy esernyőt és esőkabátot is árultak a park logójával ellátva. Ez utóbbit talán azért is, mert a különféle delfin-, fóka- és orca (gyilkos bálna) showműsorok esetében néha bizony kicsapták a vizet a tengeri állatok. Láthattuk, hogy a "splash zone" nem csak viccből van kiírva, mert bizony a gyilkos bálnák már csak viccből is lelocsolták a gyanútlan nézőket.

Származási hely: Tenerife

Az állatok láthatóan sokkal jobb környezetben voltak, mint a Budapesti Állatkertben. Ez annyiból talán nem is meglepő, hogy az időjárási tényezők - az esőt leszámítva - sokkal kedvezőbbek, mint nálunk. A parkban az említett állatok kívül még lehetett látni rengeteg madarat (pl. papagáj show is volt), majomféléket, pingvineket. A showműsorokon kívül és a ketreceken túl volt rengeteg akvárium, valamint egy mozivetítés is. Összességében elég tartalmas és jó szórakozást nyújtott a Loro Parque. (Készítettünk néhány videót is, amiből talán majd töltök fel.)

Származási hely: Tenerife

Annyit még megemlítenék, hogy a bejáratnál "twin ticket"-et vásároltunk, azaz nem csak ebbe a parkba való belépőt váltottuk meg, hanem a Siam Park-ét is (erről majd következő nap élménybeszámolójában lehet többet olvasni). Így sokkal kevésbé húztuk a szánkat a viszonylag drága belépőjegy miatt.

Származási hely: Tenerife

A visszaút kalandosabbra sikerült, mint az előzetesen Évivel gondoltuk, ugyanis a vastag utak közel sem bizonyultak olyan gyorsnak, mint arra számítottam. Kacskaringós hegyi szerpentinek vezettek az északi részről a nyugati part irányába, majd le dél felé. Elég hosszasan utaztunk míg végre megérkeztünk szálláshelyünkre, egy meglehetősen nyűgös Annamáriával.

A TV szemete

Teljesen meg tudom érteni azokat a televíziós társaságokat, akik kimenekítik Magyaroszágról a székhelyüket. Ugyanis a jelenlegi törvényeink alapján elég magas summát kell befizetniük az állambácsinak, amiért cserébe a sugarázási jogukon túl szigorú felügyeletet és sarokba kötelezően elhelyezendő karikákat kapnak ajándékba.

Remekül megfigyelhető, hogy az egyik tévétársaságot követi a másik. Sokkal jobban megéri nekik inkább külföldre kihelyezni a székelyüket, és az ottani állami kasszába fizetni a kevesebb díjat. Mi ebből annyit vehetünk észre csupán, hogy eltűnt a sokat panaszolt piros és sárga karika, valamint kevésbé vágott az adott film. Sajnos azonban vannak más dolgok is, amik inkább negatív hatásként jellemezhetőek.

Nem is értem, hogyan mehetnek úgy a dolgok, ahogy jelenleg mennek. Lehetne szó a Maunika sóról vagy Józsibarátról, de ezt már mások taglalták. Sajnos, azonban ezen túl nem látnak. Először is ott van a tévéhíradó, amit a külföldi székhelyre települőknek nem kell kötelezően beilleszteniük a műsorukba. Soha nem értettem, hogy miért nincsen karika a híradók alatt, és miért nem piros 18-as. Olyan durva dolgokat mutatnak nap közben, amiket szerintem nem kellene. Mégis, soha nem büntetik meg őket. Pedig őket az ORTT felügyeli. A filmeket miattuk gusztustalanul meg kell szabdalniuk, hogy nem is értjük mi történt (bemegy az egyik szereplő az egyik képsoron, aztán a következőn kitolják a hulláját).

Azt hiszem, hogy öregszem, mert olyan dolgok zavarnak, amik korábban fel sem tűntek (vagy lehet, hogy valóban nem voltak ilyenek korábban). Nem tudom, hogy hol voltunk, ahol a hétvégén déltájban háttértévézés folyt. Közben arra leszek figyelmes, hogy lányok egy szál bugyiban sétálnak a képernyőn. Gratulálok a Cool TV-nek, aki ezt a műsorát rendszeresen vetíti a déli órákban hétvégén.

Tegnap néztem a Comedy Centralt, ahol viccesnek szánt átvezetők vannak. Olyan 5 óra magasságában volt az "Így jártam anyátokkal" sorozat szokásos hétvégi dózisa, miközben egyszer azt látom, hogy az csatorna rajzfilmes formában szétvág egy tehenet. Kapcsoltam tovább, a következő állomás az AXN Sci-fi. Itt meg valakinek a feje volt levágva (nem rajzfilmes formában), és közben a fej beszélt. Ezek után nincsen semmi szankció. (Bezzeg azt hiába várom, hogy a kábeltévék is sugározzanak egésznapos pornót.)

Maguk a műsorok nem idegesítenek, ugyanis a műsorújságoknak köszönhetően ezeket ki tudom szűrni. Tudom, hogy mit adhat egy nap közben összeveszítő só, tudom mi lehet egy Barátok köztben, tudom mikor kell nem odakapcsolni egy televíziós ajánlatra, ahol valami szemetet akarnak nekünk eladni. Azonban nem készülhetek fel arra, hogy egy film esetében mit vágnak ki, mit zúdítanak rám a reklámokban, vagy milyen ocsmányságot nyomnak az arcomba egy híradóban.

Spíler (Rocknrolla)

A film megnézése után komolyan nem értem, hogy mi volt a bajuk egyeseknek a magyar címmel, mikor az elég ötletes lett, és talán jobbat nem is találhattak volna rá. Na jó, ez talán túlzás, de akkor is jobb, mint az eredeti.

Aki már látott Guy Ritchie filmet az nyilván látja, hogy ez sem különbözik sokban a korábbi filmjeit. Gyakorlatilag ugyanazt kapjuk vissza, szinte plusszok nélkül. Voltak róla olyan vélemények is, ha a rendező többi filmjét már láttad, akkor ezt is.

A szereplők bemutatása tipikus, ahogy az a zenék is. Kár, hogy ez utóbbival akarja felpörgetni Ritchie a dolgokat és nem inkább a történettel. Bizonyára elfogyhattak a jó történetek vagy a forgatókönyvírók és ezért vette saját kézbe ezen elemek kivitelézését is. Nézzük csak meg, hogy mi is van ebben a filmben...

Először adott a helyi maffia, akinek első embere simán elférne a Keresztapában is. Az agyatlan tuskók inkább a hasonsszőrű filmek paródiájából ugranak be. Aztán kell egy (nem feltétlenül teljesen tisztességes) orosz milliomos, aki valamiért nekem úgy érződött, mintha a Chelsea tulajdonos ukrán milliárdos lenne. A lakása vagy irodája mögötti stadion erre az érzésre csak még jobban rájátszott. Aztán vegyük a helyi suttyó gengsztereket, és máris készen lenne a film. Persze azért fűszernek ott van a maffiavezér popikon, nevelt gyermeke, aki látszólag szétdrogozta az agyát, de mégis okos. Végül pedig ott van a sötétbőrű könyvelőnő, akinek az a dolga, hogy pénzt vegyen ki a cégből. Ezt a részét a filmnek annyira nem értettem, de valószínű, hogy Guy Ritchie nem közgazdász.

Persze maga a film jó szórakozást nyújt, ha nem akarunk nagyon elgondolkodni rajta. A dolgokat belendítő gazdasági ügyletek egy picit nevetségesek, és inkább csak úgy tekintsünk rájuk, mint egy pornófilmben a felvezetésre. A zenék jók és valóban felpörgetnek. A humor is egészjól működik, ugyanakkor nem kellene erőltetni az életbölcseletekként hangzó hosszabb mondatokat. Elég életszerűtlenűl hangoznak ezek olyan szereplőktől, akiknek valószínűleg be van szűkülve a szókincse.

Sokat lehetett nevetni a film közben, de sajnos túl hosszúra lett vágva. Volt, hogy az érződött elfogyott a zene és nincs több pörgés. Nyugodtan ajánlható megnézésre, mert bár van erőszak, az nem látszódik. Ajánlatos magyar szinkronnal megnézni, mert a valószínűtlen angol mondatok magyarul sokkal életszerűbben hangzanak.

Túl a 300-on...

Észre sem vettem, hogy túl vagyok a 300. bejegyzésemen. Jó kérdés, hogy ezt a rengeteg energiát még mi másra fordíthattam volna. Vajon jobb lett volna, ha inkább mást csinálok blogírás helyett? Írhattam volna könyvet? Még mindig foglalkoztat a gondolat, hogy újra regényt vagy novellákat írjak, csak nem tudom megtalálni azt az ideális alkotói környzetet.

Sajnos, mindig olyankor támadnak a legjobb ötleteim és gondolataim, amikor nem vagyok számítógépközelben. Papírra írni kézzel meg büdös, és úgyis a kézzel írott dolgokat végül legépelném... tehát még úgymond haszontalan is. Blogírás meg annyiból jobb, hogy általában nem szoktam át- vagy újraolvasni az írásaimat és bennük a hibákat keresni, egy regénynél pedig az újraolvasás mindig újrafogalmazást is jelentett. Akárcsak a fordításaim esetében.

Szóval mi is lehetne az ideális környezet egy irodalmi mű létrehozásához? Amint írtam mindig rosszkor jön az ihlet. Közhelyes, de ilyen szituációk a fürdőkádban ülés, sétálás befelé a munkahelyre, vagy éppen hazafelé. Nem is beszélve az éjszakai plafonnézés közben támadt gondolatok, amikor néha szívesen kipatannék az ágyból, hogy azokat papírra vessem. Gyakran még előfordul, hogy egy ilyen remek gondolatokban bővelkedő este után reggel is megmarad a dolog, de valahogy idővel elenyészik, elvész. Mire le tudnám gépelni a gondolatokat, már nem marad más, csak egy üres váz, a puszta mondanivaló, vagy rosszabb esetben annak csak egy csekély része.

Sajnálatos okokból ezen több, mint háromszáz bejegyzés legnagyobb része is így született. Szellemi többletektől megfosztottan, érzelmektől soványan, és pusztán csak a számomra lényeges tartalmat kifejezően. Olyan, mint egy üres kagylóhéj, mely ugyan kivülről szép, de élet ugyanakkor nincs benne. Igazgyögy pedig pláne...

Azonban, ha már így meggurult nálam agymenés hülyeségektől hangosan dübörgő hengere, akkor megosztanék még valamit, ami talál nem csak számomra hasznos. Jelen blog begépelése közben az "így" szónál, szokás szerint az altgr (jobb oldalni alt) + j kombinációval írtam be az "í" karaktert. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy az ujjam rajtamarad az altgr gombon, és más érdekes kombinációt is elsajátítok. Mivel az IE7-ben is használok Google Toolbart, ezért az altgr-g billentyűkre a google keresősávba ugrik a kurzor, és oda gyorsan be lehet írni a keresendő kifejezést.

Mi lesz a F1-el?

Elég régen foglalkoztam már a Forma (vagy Formula) 1-el. Szerencsére az elmúlt két évad elég izgalmasan alakult, és az utolsó versenyekig nem lehetett tudni, hogy ki lesz a végső győztes. A két évvel ezelőtti kémkedési botrány végigkísérte az akkori évet, így egyáltalán nem csoda, hogy a végső győzelem nem az utolsó futamig első két helyen lévő McLarenes versenyzőé lett, hanem Kimi Raikonnen ölébe hullott.

Lehet, hogy politikai döntés volt a háttérben, és a két ezüst nyilas versenyző nem lehetett eleve világbajnok. De az akkori évben Hamilton és talán Alonso is jobban megérdemelte volna a vb címet, mint az év közben szürkébb finn. Aki csak tovább váltotta ki bennem az unszimpátiát azzal, hogy láthatóan magas ívben letojta, hogy a hétszeres világbajnok Schumacher segítene neki.

A következő évben már látható volt, hogy a korábbi sokszoros bajnok, német ex-versenyző inkább Massa-t preferálja a csapatnál. Kérdéses lehet, hogy emiatt volt-e gyengébb szezonja Kiminek, vagy valóban csak Massa erősödött meg ennyire. Mindenesetre elég érdekesen alakult a szezon végső futamja. Amerikai filmekbe méltó fordulat volt az egész verseny, de végül Hamilton megkapta az előző évben elvett vagy elvesztett világbajnokságot.

Massa barátunkat pedig lehet sajnálni. Részben a csapat inpontens döntései és működése miatt, részben pedig sötétbőrű brit miatt veszítette el a címet. Igazából mindent megtett, és ő is megérdemelte volna a végső trófeát, még annak ellenére is, hogy ő sem egy igazán világbajnok típus. Aztán a fogadkozásaiból idén nem lesz semmi, sőt ugye nagyon úgy néz ki, hogy F1-es bajnok már nem is lesz belőle... Itt most nem elsősorban a képességeire gondolok, vagy arra, hogy esetleg lecserélnék, hanem a jelenlegi állapotokra.

Az év elején nagyon ment a találgatás, hogy válság miatt mi lesz a csapatokkal. A Honda nagy meglepetést okozott, de ennél csak még nagyobbat Ross Brown és kicsiny csapata. A híres atomfizikus megcsinálta a tutit, és mintha csak arra várt volna, hogy a Honda kiszálljon a Forma1-ből. A semmiből a csapat az élre ugrott és mindent visz... Buttonról tudtuk, hogy jó pilóta, és én személy szerint nagyon vártam, hogy idővel bejöjjön neki a dolog, de az elmúlt szezonokban nagyon hozzászürkült a mezőnyhöz (ilyen még Webber és Rosberg is). Szerencsésen maga mellett tudhatja az ex-ferraris másodhegedűst Rubens Barrichello-t is, aki még mindig nem veszi észre, hogy nem rá számít a csapat. Idén már több olyan helyzet is volt, ami arra utalt, hogy inkább Button jöjjön be eléje, és még véletlenül se nyerjen. Persze elképzelhető, hogy idővel majd kap valami alamizsna győzelmet, de ennyi. Már az is meglepő, hogy idén még számoltak vele.

Úgy néz ki, hogy Gombjenő hozni fogja az idei évet, eddig szinte mindent bezsákolt, és nagyon jó cáfolatot hozott az idei teljesítményével arra, hogy jó ötlet lenne a legtöbb győzelmet szerző versenyzőt kinevezni világbajnoknak. Igazolta magát a részben Schumi elsöprő teljesítménye miatt létrejött 10-8-6-5-4-3-2-1-es pontrendszer. Meg kell becsülni a többi pontszerző helyet is, és viszonylag konstans teljesítményt kell nyújtani. Nem idegbeteg módon x futamon széthajtani az autót, ahogy az tette a mezőnyben lévő jelenlegi három világbajnok is a múltban.

Button a vezetésével már valóban valahogy a hétszeres világbajnok németet idézi, és emellett jobb nemzeti hőse is lehet a briteknek, mint a sötétbőrű Hamilton. Persze utóbbit is szeretjük, mert benne megvan a kellő Schumis agresszivitás, de nála még nincsen kiforrott intelligencia. Talán majd idővel...

Szépen eljutottunk a mai napig. Most mindenki azt várja, hogy Button csinálja meg az idei 7. győzelmét a 8-ból, és hozza a számára kötelezőt, az brit nagydíjat. Amit a F1-ben Silverstone-ban, az F1 bölcsőjében lehet, hogy utoljára rendeznek meg. Furcsak egy iróniája az életnek és a sportnak.

Gyakorlatilag erről az ex-reptérről indult az egész F1, de az elmúlt hetekben kiderült, hogy jó hosszú időre Donnington fogja megkapni a rendezés jogát, így itt sokáig vagy örökre nem lehet majd futam. Erre itt kiderül az is, hogy szakad a F1. A tradícionális csapatok nemcsak fenyegettek, hanem jövőre valóban elhagyják a FIA szériáját. A FOTA tagok, azaz a jelenlegi csapatok szövetségéből 8 csapat inkább egy saját bajnokságot indít jövőre.

Remélem, hogy a szervezés majd jól alakul, és láthatunk majd egy izgalmas bajnokságot, ahol nem lesz 100 és 40 millió fontos költséghatár. Kérdés, hogy a FIA sorozata életképes lesz-e. A jelenlegi F1 tagokból 2 ott indulhatna, bár lehet, hogy bennük is felmerül az átlépés vagy a végleges megszűnés gondolata. Jövőre három új csapat is csatlakozhatott volna, a nagyjából 10 új nevezőből, de kérdés, hogy ők így is meg akarják-e magukat méretni, és hogy a megsértődöttek vajon akarnak-e még indulni.

Nem lehet tudni, hogy jövőre mi lesz. Sikerül-e beindítani egy elitcsapatos szériát és mellette lesz-e Forma1 (ami igazából b kategóriásabb sorozat, mint a FOTA tagos). Mi lesz korábbi szerződésekkel és a közvetítési jogokkal? Azt hiszem, hogy rengeteg kérdés felmerül a jövővel kapcsolatban... Én mindenesetre izgatottan várom.

A Concord nyelviskola magát járatja le?

A mai napon érkezett egy kéretlen reklámlevél (gyk. spam) a munkahelyi postafiókomba. Kibontottam, mert attól a nyelviskolától érkezett, amelyik a cégemnél vállalt oktatást. A levél tartalma egy picit megdöbbentett.

Előzetesen el kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok a tanárral. Ez eddig a legjobb azok közül, akik a cégen belül oktattak. Az iskola is biztos jó, de igazán figyelhetnének arra, hogy mit küldenek ki.

Jófejségből úgy döntöttek, hogy a reklámjuk mellé még küldenek egy szókincstárnak nevezett valamit is. Sajnos az előtte lévő szövegből nem derül ki, hogy ez mi is akarna lenni. Egyszerűen csak hozzá van dobva az előtte lévő íráshalmazhoz. Igényesebb lett volna, ha külön Word fileként csatolják, vagy valami átláthatóbb html formátumot alkalmaznak.

Az elején szerepelt egy összefüggő angolnyelvű írás, ahol bizonyos szavak meg voltak jelölve 1-től 31-ig. Ezt követően jött egy Vocabulary rész, ahol az előzőek 1-9-ig szerepeltek. Ebben a szakaszban a számozott szavaknak a szinonímája vagy magyarázata szerepelt. Már itt is voltak csúnya elgépelések pl. a "directed" magyarázata, "odered to, told to". Meg persze az érdekes magyarázatok "desert fighters" "people who can be good at wars". Esélyes... Béna sivatagi harcosok nem is lehetnek. Nagy kérdés, hogy miért csak 1-9-ig van, és nem 1-31-ig, valamint miért csúsznak egybe a magyarázatok a 4-et követően.

Egy picit furcsa az "Outside the box" cím fordítása is, ugyanis "A korlátok átlépése" nevet kapta. Aztán a szöveg fordítása is elég érdekesre sikerült. Tartalmilag még mondhatjuk rendben lévőnek, és azt sem süthetjük rá, hogy tükörfordítás, azonban a nyelvtani dolgok mellett nem mehetek el szótlanul. Nem hiszem, hogy a wahhabi népcsoportot nagy kezdőbetűvel kellett volna írni, mivel ugye a magyarokat is kicsivel kell kezdeni. Az indokolatlan vesszők és mondaton belüli szóismétlések mellett még sikerült gépelési hibákat is ejteniük "a alkirály".

Sajnos a továbbiakban sem javult a helyzet, mert indokolatlan vesszők sora következik. Olyan valóban létezik, hogy és előtt szereplhet vessző, de az elég érdekes, hogy itt mögötte is.

A fordítást követően még van egy Extra Vocabulary rész, ahol a "direct" szó szinonímái vagy magyarázatai találhatóak. Mondjuk itt nem látom a koncepciót, ahogy a végső Synonyms and Antonyms részben sem. Hasznosságuk ugyan van, de valahogy kicsit kuszának tűnik az egész.

Dobálhatok köveket a nyelvstúdióra, mivel én magam is szoktam hibázni. Helyesírásilag és fordításügyileg is, de itt ugye egy olyan szöveget küldtek volna, amivel az iskolájuk fényezése lett volna a cél. Sajnos ez nem sikerült... Ha nem lennének jó tanáraik (is), akkor azt hiszem, hogy nem őket választanám nyelvtanulásra.

Babbancshelyzetek így június elején

Évi ma járt orvosnál, és a dokibácsi most is mindent rendbetalált. Tovább nyomozták a gyerek nemét, de még nem jutottak konkrét eredményre. "Antennát" nem láttak, de heregolyókat igen. Hogy is van ez? Mindegy, megint úgy érzem, hogy majd csak akkor derül ki, ha kibújik a gyermek. 50% az esély mindenre...

Aztán mostanában megint jön mindenki azzal, hogy túlságosan lent van Évi hasa. A doki mondta, hogy ez sem probléma... csak a hasizom nem tartja fent a gyereket. Messze menő következtetéseket ebből sem kell levonni. És abból sem, hogy az orvosbácsi megint azt mondta, hogy a feje lefelé van. A legutóbbi szülés előtt ugye azt mondták, hogy ez sem jelent sok mindent, mert még az utolsó pillanatokban is átfordulhat. A kibújás időpontját most augusztus 20-24 közé lőtte be a fehérköpenyes, de ha fiú, akkor ugye úgyis késni fog (megint egy hülye közhiedelem).

Annamáriáról nem is tudom, hogy mit mondhatnék el. Folyamatosan fejlődik, újabb dolgokat csinál, amelyek ugye apróbbak, és napról napra fel sem tűnnek. Mindig tanul valami újat, vagy van neki új szokása, esetleg szórakozása. Nem lehet mellette unatkozni... Igazából, ha nem alszik, akkor gondoskodik róla, hogy elfoglaltak legyünk.

Hogy ne legyen olyan sivár ez a bejegyzés, ezért beszúrnék ide egy képet, ami az AH-s Sportnapon készült.

Legendák 2

Néhány hete fejeztem be a Robert Silverberg válogatásában a Legendák 2 kötetet. Az első könyvben is igazán remek írók művei szerepeltek, de a folytatásban sikerült még további remek írók alkotásait bemutatni.

Előzetesben lenne néhány szavam a könyvről. Az Alexandra-tól vettem meg, ráadásul elég szép kedvezménnyel. Ezért talán nem kellett volna meglepődnöm, amikor a papírcsomagolásból egy olyan könyv jött ki, amin egy Auchan logós ármatrica azt mutatta, hogy a könyvet már kilós akcióban is szerették volna eladni. A borító egy picit viseletesnek tűnt, de szerencsére a belső lapok már egy új könyv benyomását keltették.

Elsőnek Terry Pratchett Korongvilága került bemutatásra. A tenger és a kis halak című alkotásban a fantáziavilág boszorkányai kerültek terítékre. Megmondom őszintén, hogy ez alapján elég nagy kedvet kaptam Pratchetthez. A korábban tőle olvasott művektől nem voltam annyira elájulva, de a rövid kis történet nagyon a helyén volt. Ugyan még most is olvasom a Mágia fényét, de már alig várom, hogy valami boszorkányosat olvassak inkább tőle.

Ezt követte az összeállítást készítő szerző Majipoor világa. Robert Silverberg A Hetedik szentély című irománya egész jóra sikerült. Furcsa egy világ, ahol a messzi űrből érkezett idegenek a nomádabb körülmények között is használják a fejlett technika néhány vívmányát. Az könyvben szereplő rövid történet egy nyomozós kaland volt, amin nagyon jól szórakoztam.

George R. R. Martint azt hiszem, hogy be sem kellene mutatnom. Silverberg azon éppen ezen fáradozik, hogy megismertesse a Tűz és Jég dala fantasyfolyam világát A kóbor lovag történetén keresztül. A mester ezen írása után nem kaptam volna túl nagy kedvet vaskos könyveihez (amiket most újra kiadtak az Alexandránál), mert csak egy átlagosnak mondható lovagregényt kapunk, szinte várható csattanóval. A sok lovag és család felsorolásánál pedig csak kapkodni tudjuk a fejünket, és azt sem tudjuk, hogy ki kivel van. A történet azonban elég olvasmányos lett, és mindenképpen megérte elolvasni.

Szintén tartalmazott enyhébb sci-fi utalásokat Anne McCaffrey: Pern futára című írása is, amely Pern világát szándékozott bemutatni. Talán a válogatáskötetből ez a mű tetszett a legkevésbé. Az írónő ugyan szépen és olvasmányosan ír, de valahogy a történet annyira nem fogott meg, és igazából nem is nagyon tudtam hová tenni. Egy picit annyiban hasonlított GRRM írásához, hogy itt sem voltak igazán fantasy elemek, és csak egy középkorinak tűnő világ került bemutatásra.

Robert Jordan-ről és Az Idő Kereke fantasy-hömpölyegről már elég sokat és sokhelyen hallottam, de igazából még nem találkoztam írásával. Valamint, mivel tudtam, hogy több könyvről van szó, ezért esélytelennek láttam belekezdeni a dologba. Az új tavasz című írása rengeteg kérdést felvetett. Látszik, hogy egy összetett és bonyolult világról van szó, amit elsőre nem is olyan könnyű megismerni. A részletek között itt is majdnem elveszett a tartalom. Eseményeknek azonban nem voltam híján, de egy ilyen rövid történet alapján nem tudnám megítélni, hogy szeretnék-e Robert Jordant olvasni.

Összességében a könyv jó beruházás volt. Sikerült jót szórakoznom, illetve sikerült más fantasy írókat is megismernem. Az első kötettel együtt mindenféleképpen ajánlott!

Felhők közül a nap

Két hete sikerült egy viszonylag régebbi filmet elővenni és megnézni. Ez pedig az 1992-ben készült "Felhők közül a nap" című alkotás lett, Michael Douglas-szel, Melanie Griffith-el és Liam Neesonnal.

Annyi személyes kapcsolatom van a filmhez kapcsolódóan, hogy még valamikor a középiskolás éveim alatt akartuk megnézni iskolamozikeretében, aztán a salgótarjáni Apolló mozi sajátosságainak köszönhetően többször is megszakadt a szalag és volt néhány kényszerpihenő is. Mivel bejárós voltam, ezért nem akartam a későbbi busszal hazamenni, és inkább otthagytam a filmet, és hazamentem. Nagyjából 15 évet vártam arra, hogy megtudjam a végét...

A történet szerint Linda Voss (MG) egy olyan amerikai kém titkárnője lesz, aki nem beszél németül. Ő írja/fordítja a leveleket, valamint néhány "kihallgatáson" is részt vesz. Közben beköszönt a háború, Ed Leland (MD) pedig nemsokára keményebb küldetéseket kap, és otthagyja a nőt, akibe mellesleg szerelmes is lett. Elég sok idő telik el, amire újra találkoznak, és az események végül olyan mederbe folynak, hogy a nő Berlinbe jut, ahol személyesen is megtapasztalhatja a helyi borzalmakat. A küldetés menet közben egy kicsit félrecsúszik, és a nő helyi rokonainak megmentése sem igazán úgy alakul, ahogy azt előzőleg tervezték.

A film nem egy mai darab, de még meg van benne az a feszültség, ami izgalmassá teszi. Nem igazán valami nagy durranás, és a maga idejében sem volt az. Azonban elég jó szórakozást nyújt a háborús filmek kedvelőinek, mégha nem is az akciódúsabb területeken játszódik.

Eperlekvár kaland

Úgy történt, hogy Évi szerdán szólt hazafelé vegyek ki készpénzt egy automatából, mert epert rendelt, és majd holnap valamiből ki szeretné fizetni. Ugye a kártyát nem lehet lehúzni a zöldséges fogai között, de ha le is lehetne, akkor azzal a kívánt hatást biztos nem lehetne elérni.

Mikor hazaértem, akkor Évi izgágán kérdezte, hogy ugye vettem ki pénzt, mert már most megjött az eper, és akkor leszaladni érte. Odaadtam neki a pénzt, ő pedig úgy tett, ahogy mondott.

Amíg leszedte az eperszárakat, én addig előkészítettem a terepet, elmosogattam, stb, aztán a végén még segítettem egy kicsit neki leszedni a szárakat. Közben azért kiderült, hogy Évi nem nagyon érdeklődött utána neten, hogyan is kell elkészíteni a lekvárt, ezért még volt néhány perc guglizásom. Kiderült, hogy mindenhol az 1kg gyümölcshöz 60dkg cukor arányt kell használni. Innentől az elkészítési módozatok változatosak voltak, ezért próbáltunk egy kicsit a saját fejünk után menni.

Hadba állítottuk a bébimérleget, ami 20kg-ig tökéletes digitális mérleg is egyben. A főzőedényzetekkel egy kicsit gondban voltunk, ugyanis nincsen óriásfazekunk. (Itt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem is szeretnénk kapni senkitől ugyanis nem tudnánk hová tenni.)

Feltettem a gáztűzhelyre az első adagot (nagyjából este 7 óra lehetett), vártam, hogy egy kicsit összeessen, majd valamennyi levét leöntöttem, ugyanis gondoltam, hogy ezzel meggyorsítom a főzési folyamatot. Ezt követően pedig elővettem a botmixert és leturmixoltam az anyagot. Vissza a tűzhelyre, majd főzés tovább. Közben, ahogy esett össze az egész újabb eperadagokat pakoltam hozzá, és hadba állíttunk egy másik főzőedényt is. Mivel ez kisebb volt, itt nem öntöttem le a levét, csak a turmixolást végeztem el.

Időközben az is kiderült, hogy több fronton is gondban állunk. Nem igazán volt üvegünk, amibe tehettük volna, de itt rábíztuk magunkat a szerencsére, valamint a szekrény tetején lévő bébiételes üvegekre. A nagyobb probléma az volt, hogy nem volt elég cukrunk, és szalicilre is szükségünk lett. Ezért este 11kor leszaladtam a Tesco-ba, és csináltam egy rövid bevásárlást.

Mikor visszaértem a lekvár már javában köpködött, ezért úgy gondoltuk, hogy itt már nem tesszük pihenni a lekvárt, hanem végigcsináljuk. Fél egy magasságában beleraktuk a lekvárt, és hagytuk, hogy újra elérje a köpködési fázist. Igazából nem tudtuk, hogy milyen sűrűnek kell lennie, de a kiszedés során már látszott, hogy eléggé az lesz, és még talán túlságosan is. Nagyjából hajnali 2 körül sikerült kiszednünk az utolsót is üvegbe. Szerencsére ebből is pont volt elég.

Egy kicsi üvegben lett egy pici maradék, amit másnap meg tudtam tesztelni. Úgy tűnik, hogy talán túl kemény lett, de ettől függetlenül ehető dolgot sikerült csinálnunk. Talán már legközelebb ügyesebbek leszünk.

Megszakítjuk híreinket: Annamária bilibe...

Tegnap este a fürdés előtt szokásos módon pucérkodott egy fél órát a kisasszony. Ilyenkor mindig közelben van a bili és serényen biztatjuk, hogy üljön rá, ha pisilni kell. Tegnap azt veszem észre, hogy fogja magát és ráül, majd valami koppan. Igen... sikerült a keményebb kimentet belepakolnia a bilibe. Biztatás nélkül... Azonban a pisilést még mindig jobb szereti állva csinálni. Remélem, hogy azért idővel megtanulja jelezni, ha valahogy ki szeretne magából engedni magából, és rá fog maj idővel szokni a bilire.

Han Solo, a magánnyomozó

Ma reggel találtam ezt a világhálón, és nem bírtam ki, hogy ne osszam meg.

Superhero Movie

Miért van az, hogy mostanában az amerikai szórakoztatóipar vígjátéknak szánt filmek gyanánt csak fost tud magából kitermelni? Az még talán valamennyire érhető, hogy nagysikerű(?) filmek parodizálásából jól lehetne működni, de nem megy a dolog. Túl erőltetett az egész. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára jó, amerikai vígjátékot.

A film alapvetően a Pókember szálat követi, vagyis azt tekinti a fő vezérfonálnak. Aztán az össze-vissza csapongás során még az X-men filmek hősei is megjelennek. Elég nagy katyvasz lett az egészből... sajnos szokás szerint.

A történet szerint a született vesztes sulis srácot egy iskolai kirándulás során megcsípi egy génkezelt szitakötő. Egyáltalán tud csípni egy szitakötő? Hősünk fokozatosan ráébred, hogy neki bizony speciális képességei lettek. Közben persze megjelent egy főellenség is, aki örökéletre tör, mások halála útján. Közben a Szitaköcsög (ilyen nevet is kapott) sorra csinálja a hőstetteket, próbál magának fotósállást szerezni, és persze a kinézett nőt is meg akarja magának hódítani.

A film tele van ökörséggel, amiken nem nevetni, hanem inkább sírni lehet. Nem tudom, hogy összesen ötször sikerült-e igazán felnevetnem. Borzasztó...

Annyit még meg kell említenem, hogy a képen lévő szereplők nagy része csak elég kevésszer szerepel. Azt nem tudnám megmondani, hogy sajnos vagy szerencsére.

Csillagkapu CSK1 - Stargate SG1

Eddig nagyon méltatlanul mentem el a dolog mellett, pedig csak végignéztük azt a 10(!) CSK évadot. Nem volt gyenge menet...

A film egy nagyon remek alapötlettel indított, majd a végére sajnos eléggé ellaposodott. Sokkal több volt benne. Hasonló lehetett a gondolatmenete a sorozat kiötlőinek is, ezért úgy gondolták, hogy nekiugranak. Végülis mi baj lehet belőle?

Mikor először láttam a sorozatot, akkor eléggé meglepődtem. Gyanútlanul lapoztam a műsorújságot, ahol láttam, hogy a TV2 Csillagkapu néven egy sorozatot kezdett el sugározni a szombat délutáni műsorsávban. Kíváncsian kezdtem el nézni, és először eléggé megdöbbentem, hogy nem Kurt Russel alakítja O'Neillt , hanem a MacGyverként ismert Richard Dean Anderson. A részek alapján azonban sikerült eléggé megkedvelni, ahogy a többi karaktert is.

Emlékszem, hogy elég bosszantó volt, amikor véget ért az első évad és nem értettem, hogy mi van. Akkoriban még nem volt mindenki sorozatjunkie, és így én sem voltam egészen a szezonok fogalmával, valamint azzal sem, hogy a TV2 miért szünteti meg csak úgy hipp-hopp az egészet. A szombat délutáni műsorsáv amúgy sem nagyon kedvezett nekem, ezért valahogy elmaradtam a sorozat nézésével.

Később nekiláttunk Évivel Csillagkapu Atlantist nézni, ami egész szórakoztató volt. Azt hiszem, hogy már vagy 2 évadot is megnéztünk, amire úgy döntöttem, hogy talán ideje lenne az "alapsorozatot" is elkezdeni. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, még azok ellenére is, hogy mindegyik évadban bőven akadtak "kitöltőnek" szánt epizódok is.

Aztán persze a 10 évadban akadtak a sorozatban szép mozgások is. A főbb szereplőkből volt, aki eltűnt bizonyos időkre, majd később visszatért, de olyan is, aki szépen kiíródott, és csak vendégszereplőként jelent meg újra. Furcsa volt az egyes évadokban főszereplőként látni a korábbi "Parker Lewist" (Corin Nemec), valamint a két Farscapes (Csillagközi szökevények) főszereplőt. Igazából csak Samanta Carter (Amanda Tapping "Tap") és Teal'c (Christoper "Indeed" Judge) karaktere volt állandó, bár bizonyos részekből ők is hiányoztak. Érdekes volt még Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) figurája is, aki nem igazán tudta, hogy mikor és hogyan is szeretne szerepelni a nagy Csillagkapu-univerzumban.

Azt kell, hogy mondjam ez a 10 évadnyi SG1 remek szórakozást nyújtott, csak sajnos az utolsó évadokra eléggé hanyatlott a dolog. Látszott, hogy sok újat már nem igazán tudnak hozni, és kiégett a sorozat. Nekem a replikátorok és az Ori szál is már egy kicsit erőltetett lett, valamint az is érezhető volt, hogy az Asgardokkal sem igazán tudnak mit kezdeni. Aztán a végére megoldódott minden, és hogy még boldogabbak legyünk még 2 dvd-re megjelent filmet is kaptunk. Bár ezek annyira már nem hiányoztak. Azonban elég nagy ritkaság úgy befejezni egy sorozatot, hogy maradt igazából függőben dolog, és nincsen hiányérzetünk.

Most éppen Stargate Atlantis sorozat utolsó évadát nézzük, még van hátra 8 rész...

Banános torta piskótatekerccsel

Sajnálatos módon, hiába indultunk el 5 óra magasságában Budapestről, csak 9 óra körül sikerült megérkeznünk Mátraterenyére. Ugyanis az M3-as autópályán volt két vagy több baleset is, ami miatt dugók alakultak ki. Az egyiket próbáltuk egy kicsit átvészelni, hogy beültünk a Budapest határában lévő McDonald'sba, de sokat nem segített.

Mivel a héten volt öcsém (05.26) és nagymamám (05.29) születésnapja, ezért jó lett volna rá tortát szerezni. Sajnos 8 óra után már nem sok esélyünk lett volna arra, hogy pásztói Csibe cukrászda(?) nyitva legyen, és még tortát is találjunk ott, ezért elég nagy hiányérzettel érkeztünk meg Mátraterenyére. Évi azonban kitalálta, hogy csináljunk valami tortát.

Talált egy receptet, azonban elég nagy gondban voltunk, ugyanis az eleve epres recepthez nem volt eprünk. Azért szerencsére sikerült feltalálnunk magunkat, valamit a receptet is egy kicsit feljavítani (szintén Évi ötletével).

Az eredeti recept neve: Epres babapiskóta
Hozzávalók: 50dkg eper, 30 dkg babapiskóta;
a krémhez: 2,5dl tej, fél rúd vanília, 3 tojássárgája, 6 evőkanál kristálycukor, 1,5dkg zselatinpor, 3dl tejszín

Ehhez képest a dolog a következő módon készült:

Tészta:
6 tojásból piskótát sütöttem a 30dkg babapiskóta kiváltására. Aki még nem sütött piskótát annak álljon itt a klasszikus recept. Vegyél 6 tojást, válaszd külön a fehérjét és a sárgáját. Ezt követően a fehérjét verd fel keményre, majd adj hozzá 6 evőkanál kristálycukrot. Verd egy kicsit tovább, majd add hozzá a tojások sárgáját is. Ha ezzel megvagy, akkor kapcsold ki a habverőgépet, vagy tedd félre a kézi habverőt, és széles fakanállal óvatosan, de ugyanakkor nagy mozdulatokkal keverd bele a 6 púpozott kanál lisztet (ez lehet egy kanállal több is, a lényeg, hogy térfogatra valamennyivel több legyen a liszt, mint a cukor). Ezt követően az egészet rakd be egy kivajazott/margarinozott és lisztezett tepsibe, és nagyjából 200 fokon vagy közepes fokozaton süsd 10-15 percig. Érdemes fogpiszkálót szúrni a tésztába, ha úgy érezzük, hogy készen van. Ha a fogpiszkálóra rátapadt a tészta, akkor még nincsen készen, ha pedig úgy átmegy rajta, hogy nem ragad rá semmi, akkor készen vagyunk vele. Ilyenkor, ha gyorsan hideg konyhakőre tesszük, akkor gyorsan elválik a tepsi oldaláról, de ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Miután a piskóta készen lett kiborítottam az egészet egy tálcára, majd ezzel (vagy az asztal lapjával) párhuzamosan elfeleztem. Így kaptam két féltésztát. Évi az nem sült (tehát középső részeket) megkente lekvárral, majd én feltekertem. Készen is lett a klasszikus piskótatekercs. A rutinosabbak (vizes vagy nedves) konyharuhába teszik a tésztát, és úgy tekerik fel. Mivel én ezt már régen csináltam, ezért teljesen kiment a fejemből, de így is sikerült nagyon jól feltekerni.

Krém:
3 tojást kettéválasztottam. A sárgáját rögtön egy kis lekvárosüvegbe tettem 3 evőkanál kristálycukor kíséretében. Ehhez a 2,5dl tejből egy kicsit hozzáöntöttem. Ezt követően az eredeti 2,5dl- tejből megmaradt mennyiséget 2 vaníliás cukorral felforraltam. Miközben a folyadék forrt, a lekváros üvegre rátettem a tetejét, és összeráztam a benne lévő elegyet. Így lehet csomómentesre kikeverni a tejet a tojással és cukorral (máskor is alkalmazható a dolog, pl. madártejnél, de ott egy kis lisztet is érdemes beletenni).
A felforrt tejhez hozzáteszem az összerázott keveréket, és melegen sűrűre kevergetem. Itt egy picit hibáztam, mert egy picit összekapta a tojást a tej, de szerencsére nem vészesen. Tehát nem kell megijedni. A sűrűség sem túl fontos, tehát ne akarjunk pudingfőzéskor tapasztalt sűrűséget elérni.

A 1,5dkg zselatinport fél deci vízzel összekevertem, majd egy kicsit melegítettem, hogy elolvadjon a zselatin. Ezt hozzá kell keverni a sűrűre főzött tejes tojáshoz, majd tegyünk az egészet a hideg/hűvös konyhakőre.
Vágjuk apróra a gyümölcsöt. Sajnos nem volt eper sehol, ezért banánt voltunk kénytelen használni. Ezt is inkább szemmértékre, mint pontos súlyra daraboltuk, de a fél kiló az mindenképpen jó arány. A nagy munka alatt nagyjából kihűlt a keverék, tehát neki lehetett látni a tejszín felverésének.

A 3dl tejszínt (miért pont 2dl-es kiszerelések vannak?) keményre vertem, majd hozzákevertem 3 evőkanál kristálycukrot. Ezt követően habverővel az egész ment a korábbi masszába. Ezzel még nem értünk a dolgok végére, mert belekerült a feldarabolt banán is.
A piskótatekercset felszeleteltem, majd egy tortaforma szélébe állítottam őket, valamint a forma alját is kibéleltem vele. Nem kell megijedni, nekünk megmaradt az egyik tekercs teljesen, valamint még egy kevés is abból, amit felhasználtunk. Miután ezzel megvoltam beleöntöttem keveréket és mehetett az egész a hűtőbe.

Évi még tovább kreatívkodott. A megmaradt lekvárt beletette a korábbi zselatinos tálba, majd egy kicsit felmelegítette. Az így folyékonyabbá vált lekvárt pedig sajátos formákban rácsurgatta a torta tetejére. A tálban maradt pici zselatinnak köszönhetően így egy picit meg is szilárdult a dolog miután kihűlt.

Egész jó kis süti lett. Azt hiszem, hogy érdemes lesz majd eperrel is kipróbálni.

Armin van Buuren: A State of Trance 2009

Tegnap jelent meg Armin bácsi A State of Trance 2009 névrehallgató mixlemeze, amin nagyon jó kis muzsikák vannak. Majd lehet, hogy írok róla egy hosszabb értekezést, ha sikerült az egészet meghallgatnom. Nem kis elismerés lehet a Myon & Shane54 formációnak egy mixükön túl még egy saját alkotásuk is felkerült a kétlemezes albumra.

Itt pedig legyen egy kedvcsináló videó:

Nesze neked, Pete Tong!

Már nem most láttam, csak most jutottam, hogy írjak is róla valamit. Ebben a filmben van minden, ami kell. Szex, csajok, buli, rakendroll... azaz inkább trance muzsika.

Elég érdekes a "Nesze neked, Pete Tong" megalkotása, ugyanis tartalmaz elég erős al-dokumentalista részleteket is. Az erősséget itt az jelenti, hogy neves lemezpörgetők is a képernyőre kerülnek. Azt hiszem, hogy Paul van Dyk, Carl Cox, vagy Tiesto neve sokak számára elég ismerős lehet.

A történet szerint Frankie Wilde egy nagy tehetséggel megáldott lemezpörgető mester. Ebből él, és igyekszik minden előnyét kihasználni. Töménytelen mennyiségben iszik, drogozik és csajozik. Közben pedig rendkívül trágár módon beszél és viselkedik. Azonban egyszercsak beüt a gond. Szépen lassan elveszíti a hallását, és így teljesen hasznavehetetlenné válik DJ-ként és producerként. Újra az italhoz és az alkoholhoz fordul, aminek köszönhetően elveszíti feleségét és gyermekét (aki láthatóan nem is az övé).

Nagy nehezen azonban mégiscsak sikerül kilábalnia ebből a kétségbeesett helyzetből. Talál egy nőt, aki nemcsak, hogy megtanítja hogyan kell élnie süketen, de egyben lelki társa is lesz Frankie-nek.

Ez is egy olyan film, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, ezért igazából nem is ajánlanám senkinek. Ami persze nem azt jelenti, hogy rossz alkotásról lenne szó, sőt... Egyszerűen csak egy olyan világot jelenít meg, amit nehéz befogadni. Na és akkor még csak nem is beszéltünk a főhősről, aki szintén egy elég idegesítő figura.

És mielőtt levonnánk a sztereotíp következtetéseket. A film szólhatna egy rocksztárról is, hiszen ők sem viselkednek jobban. Sokakat elvakít a siker, a pénz, és háttérbe szorulnak az igazi értékek, amiket később vagy sikerül újra megtalálni vagy nem.

Kaméleon

Nagyjából a Valami Amerika 2 vetítése előtt játszották a moziban a Kaméleon című filmet is, de míg az előbbit meg is néztük ez idáig váratot magára. Meglepő módon a dvd-kiadás megjelenése fordított időrendben történt, ezért csak most tudtam megtekinteni a filmet.

Magyaroszág kicsi ország, ahol nincs valami nagy választék a színészekből. Szerencsére, most nem a Koltai-Kern vonalról történt a főhösök beszerzése, hanem az "Állítsátok meg Terézanyut!" szereplőgárdáját kérték fel ehhez a meglehetősen egyedi filmhez. Egyedi abból a szempontból, hogy bár nagyközönségnek szánták mégsem a vígjáték kategóriában. Ilyesmi volt a Para is, bár az megint csak egy más irányba ment el.

A Kaméleon kevésbé erőszakos, kevésbé vicces, egyfajta "átverős-mozi" kategóriába sorolható be. Ami azonban produkált néhány meghökkentő részletet.

A történet szerint két, intézetben felnevelkedett fickó, különféle munkák (főleg takarítás) segítségével információkat tudnak meg egyedülálló nőkről. A nők gyengéire alapozva sikerül őket meggyőzni, hogy közös bankszámlát nyissanak, ahonnan az ott lévő pénzeket saját magukévá tegyék. A nőktől kicsalják a pénzt, majd azok a büszkeségük miatt nem tesznek feljelentést. Viszonylag egyszerű a dolog... Azonban rábukkannak egy nagy halra, ami rengetek problémás helyzetet teremt.

Az egész film során az a kérdés, hogy mikor fog összeroppanni főhősünk (aki egyszerre lehet szeretni és utálni is), vagy végig tudja-e majd vinni a tervét. Szerencsére az egész film a végéig izgalmas, és néhány ponttól eltekintve pont ideálisra van időben is szabva. Volt pár apró jelenet, amiket nem kellett volna olyan sokáig húzni, de ettől még nem volt unalmas... csak annyit váltott ki, hogy mennyi idő van még hátra.

Az egyik legdurvább szereplő a doki bácsi. Ha a stáblistát megnézzük, akkor nem lesz nehéz kitalálni, hogy ki lehet majd az orvos. Ő lesz... Mit ne mondjak... volt néhány gusztustalan jelenete, amihez erős gyomor kell.

A filmet mindenféleképpen érdemes megnézni. Bár magyar és nem vígjáték, de valami egyedit teremt, az amúgy eléggé beszükült magyar filmes palettán. Végre valami, ami nem a szokásos sablon, hanem valami új. Remélhetőleg más rendezők is merítenek egy nagyot a lehetőségek tengeréből, és mernek valami újat is kipróbálni.

Babbancshelyzetek így május közepén

Évi kedden volt egy terheléses cukorvizsgálaton, ahol kiderült, hogy éppen tűréshatáron belül van, tehát nem kell aggódni, hogy megszaporodnának a vizsgálatok, vagy valahol szigorúbbra kellene venni a terhességi folyamatot. A diétájának köszönhetően nagyjából csak 1 kilót hízott a terhesség kezdetétől, ami egész jó. Bár én ehhez a részhez annyira nem értek.

A belül lévő gyerek gyerek nemét még mindig homály fedi. Ugye először azt mondták rá, hogy lány, aztán legutóbb, mintha valami mást is látott volna az orvos (én csak foltokat), úgyhogy semmi sem biztos. Évi egy picit ideges lett, hogy mit fogunk csinálni a rózsaszín ruhákkal, ha lány lesz. Megmondom őszintén, hogy mi nem vagyunk rózsaszín mániások, de valahogy mindig olyan ruhákat tudnak adni. Persze örülünk minden egyes ruhadarabnak, de miért van az előírva, hogy lánynak mindig rózsaszín vagy fiúnak mindig kék ruha kell. Én személy szerint ezt a babázás dolgot sem fogom annyira erőltetni. Így is annyi plüss dolgot kapott már Annamária, hogy abból árvízvédelmi töltéseket lehetne építeni a Tisza mentén.

Ha már a kint lévő gyermek is szóba került... A héten megérkezett az új kiságya. Nem valami nagy multitól vettünk, de lapra szerelve érkezett. A szállítók vagy valaki elnézhetett valamit, mert véletlenül nem olyan matracot kaptunk, amit kértünk. A mi szerencsénkre azonban kedvezően tévedtek, de gondolom, hogy más kárára. Saját költségen mi nem fogjuk helyreállítani a dolgot. Ugyanis, ha garanciális problémánk lenne, akkor nekünk kell fizetni a szállítás költségeit.

Visszatérve a kiságyhoz... Vicces módon csak egy lapot kaptunk, amin szerelési útmutató volt, és az is csak magához az ágy részhez. Azonban "tartalomjegyzékben" azok a csavarok szerepeltek, amik az ágyneműtartóhoz kellettek. Az IKEA azért sokkal igényesebben megcsinálja ezeket a dolgokat, és az ügyetlenebb felhasználóknak nagyobb segítséget ad. Jelen esetben azonban haladó, vagy fél-profi felhasználóknak szánták az egész csomagot. Nem volt teljesen átgondolt az összerakási konstukció, vagy az is lehet, hogy csak rosszul láttunk neki a dolgoknak. Meglehetősen megszenvedtünk azzal, hogy összerakjuk az ágyrészt, ugyanis a fémcsavarokat rögzítő, fába csúsztatott tartóelemeket (nem tudom, hogy ennek mi a neve) alulról valamivel tartani kellett, hogy ki ne essenek. Ehhez a művelethez papírzsebkendőt(!) használtunk.

Aztán ott volt még a kiságy ágyneműtartója is, ahol nem fúrták ki a hátsó rész bemélyedéseit, ahová a fábók készült kis dugóknak kellett volna illeszkednie. Valamint nem volt jelölve, hogy akkor hol is kellene igazából csavarozni.

Azt hiszem, hogy a körülmények ellenére egészen jól sikerült összerakni a kiságyat, majd este 10kor az alvó Annamária alá beerőltetni az ágyneműtartót. A félsötétben ezt kb. 5 percig tartott, nagy szitkozódások és zaj közepette.

Még valami... Évi töltött fel képeket a Picasan lévő webalbumba... úgy nagyjából tavaly októbertől kezdődve. Lehet őket nézni jól.

Star Trek

Újra kihasználtam a lehetőséget, hogy Évi és Annamária nem volt itthon, így nyugodtan elmehettem moziba. Mielőtt még nagyon önzőnek találnátok elmondom, hogy egy olyan filmet néztem meg, ami bizonyára nem érdekelte volna, csak végigszenvedte volna mellettem a két órát.

Eléggé várakozásteljesen ültem be a vászon elé, és a sok előzetes elmondása után valami nagy durranást vártam, erre nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Tudom, azt is sokan elmondták előtte, hogy ez igazából egy két órás, akciódús, szemrágógumi, de ettől függetlenül még sokkal több józan gondolatot is elviselt volna. Az űrharcok és a csihipuhik persze kelleően izgalmasak voltak, és volt egy pár jelent, amikor Évi bizonyára megijedt volna, mert valami hirtelen a kamerában termet. A szereplők azonban nagyon rendben voltak, ahogy a poénok is. Szinte egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy unalmas lenne. Azért a legelején egy picit aggódtam, hogy túl epikusra tervezik majd a többi jelenetet, de szerencsére nem úgy alakult.

A filmnél az alapvető koncepció az volt, hogy felrúgnak minden szabályt, és olyannal is meg akarják kedveltetni ezt az univerzumot, aki egyáltalán nem ismeri. Szerintem ezt bőven sikerült is elérniük. Lehet imádni a filmet, és közben kevésbé utálni, de attól az még tele van óriási nagy sületlenségekkel. Jobb, ha inkább nem is állunk le gondolkodni a tér-idő kontiuumot illetően, csak szánkat tátva követjük az eseményeket.

Nem maradt le senki, aki nem látta volna a korábbi Star Trek sorozatepizódokat vagy mozikat. Mindent teljesen az alapoktól kezd J. J. Abrams. A későbbiekben ismert U.S.S. Enterprise legénysége a szemünk előtt kerül betoborzásra. A karakterek jól eltaláltak és kellően humorosak is, bár pont a határon táncolnak a túlzott viccelődéseikkel. Azonban a karaktereket meglehetősen közhelyesre formázta valaki. Az oroszon az akcentusa miatt kell nevetni, az ázsia úgy küzd akár egy ninja, a főhős szívtipró szépfiú, és Spock majdnem olyan, mint egy vulkáni. Apropó Spock! A készítők nagyon ügyesen csempészték be ebbe a részbe az eredeti Spockot.

Azonban volt még pár dolog, ami zavart. Pici dolgok, amik kevésbé zavarták az egész filmélményt. Az egyik ilyen az az állandó kameraeffekt volt, amit mindannyian úgy ismerünk, "amikor a lencsén vagy képernyőn megtörik a fény". Amit szabad szemmel nem lehet látni, csak akkor, ha valamit kamerán át nézünk. A másik, hogy egy párszor úgy éreztem, hogy egyes rövid, néhány másodperces jelenetek olyan tévések. Ezt jobban megmagyarázni nem tudom, de valahogy elég tompák voltak a mozifilmhez. És persze ott van az egyik nyitójelenet, amikor a kis Kirk autózik. Valahogy nem jöttem arra rá, hogy mi volt annak a jelenetnek a célja. Lehet, hogy csak azért rakták be, mert a reklámozások során is elsütötték (ez amúgy elég nagy poén volt, mert ugye sokáig nem esett le, hogy Star Trekről van szó).

A film jó, bár sokkal jobban tetszett volna, ha nem várom annyira. Nem vagyok ugyan treki, és nem tudom produkálni azt a speciális kéztartást sem, de minden érdekel, ami sci-fi. A lényeg, hogy jól szórakoztam, és nem akartam az órámon az időt nézni. Érdemes megnézni... különösen moziban.

Egy kis áttekintés

Talán sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért tart ott warez-kérdés, ahol éppen van, és hogy miért nem érzik bűnösnek magukat a felhasználók. Az áttekintésem, vélhetően, nem lesz teljes körű és talán teljesen megalapozott sem, de azért igyekszem semmit sem kifelejteni, és a lehető legkevesebb valótlanságot leírni.

Az 1990-es évek előtt születettek talán még emlékeznek az otthoni videózás hőskorára, amikor a videókazetták kézről kézre, és így a filmek kazettáról kazettára vándoroltak. Érdekes egy korszak volt, és még ma is emlékszem arra, hogy többen is kölcsönkérték az otthoni videólejátszónkkat, mert elavultságának köszönhetően könnyen lehetett vele másolni a másolásvédett filmeket is.

Ugye ekkor vidéken még nem mindenkinek volt műholdas- vagy kábeltévéje, ezért sokan csak a videókazetták segítségével nézhettek meg "új" filmeket. Óriási élmény volt például a Csillagok háborúját németül megnézni úgy, hogy semmit sem értettem belőle. R2D2 csipogásánál és Csubi ordításánál legalább megnyugtatott az a dolog, hogy külföldi barátaink sem tudnak belőle többet kihámozni.

Már ekkor is voltak szakadár magyarítók, akik önkéntesen alámondtak bizonyos filmeket. Elég vicces volt hallgatni az amerikai filmen a német hangot, amire magyarul rádörmögött valamit a "szinkrontolmács". A monoton hangjával egyszerre volt képes eljátszani nőt és férfit, bár ha valamit nem értett, akkor azon elegánsan átsiklott. Mondjuk egy Rambo 3 esetében nem kellett túlságosan megszakadnia... Aztán volt olyan film is, ahol besegített "szinkrontolmácsnő" is. Így láttam a "Nagy zűr Kis-Kínában" című zseniális Kurt Russel filmet. Néha beszélt benne nő is, de a végére valahogy eltűnt. Akik manapság sírnak amiatt, hogy miért szinkronizálják le magyarra a filmet vagy a sorozatokat, azok örülhetnének annak, hogy legalább nem alámondással kapjuk az arcunkba, mint a lengyelek. Innen jut eszembe, hogy az örök kedvencem a Vissza a jövőbe 3 volt. Az internacionalizmus csodája: angol eredeti hang, amire már jött egy lengyel alámondás, és közben egy másik szláv nyelv felirata volt rajta... Nos az egészre még ráugrott egy magyar alámondás is. Ez mindent vitt!

A kazettás másolásnál senkit nem zavart, hogy amit csinál az nem teljesen legális... És hasonló volt a helyzet a számítógépek esetében is. Nekem anno Commodore 64-esem volt, ráadásul kazettás egységgel. Már rögtön az elején kioktattak, hogy nem lehet csak olyan egyszerűen másolni, ha nem be kell tölteni a játékot egy magnóval, aminek a fejállása kedvező, majd a saját magnómmal, a saját fejállásommal a saját kazettámra felvenni. Érdekes volt a játékbetöltések után, a magnó le, majd magnó fel hadművelet. Hosszú hétvégéket tudtunk elszenvedni az ilyen másolásokkal, és persze az ezeket követő játékkal. Szerencsére nálam nem fajultak joystick törésbe az ilyen események...

Itt másolás melletti mentségünkre talán az szólt, hogy Magyarországon nem igazán lehetett kapni játékszoftvereket. Ahogy ez akkor is igaz volt, amikor az első PC-k elterjedtek.

Az első gépem egy 286-os volt. Ennek a vinyóját elég gyakran kellett formatálnom, és így a programokat újratelepítenem. Hogy akkoriban 20MB lemezterület mire nem volt elég! Az 1,2MB-os lemezeken vittük egymásnak a játékokat. Az volt ám az igazi filecserélés!

Szép lassan megjelentek a CD-k, és így már nagyobb tartalmakat is meg tudtunk egymással osztani, de ezzel egy időben jöttek már az eredeti szoftverek is. A Windows 95 megjelenésekor merült fel többünkben, hogy hoppá, lehet kellene fizetni érte valamit.

(Egy kicsit visszaolvasva a leírtak látom, hogy a magnókazettára másolt zenékről is megfeledkeztem. Ugye volt ahol nehéz volt beszerezni az új zenéket, és még nem létezett cd, ezért csak a kazettás másolás maradt. Persze eredeti forrást senki sem látott, néhány Supra Hits kazettát leszámítva... Meg persze úgyis mindenki rádióból vett fel számokat.)

Aztán persze jött az internet korszaka, ami vidékre csak nem akart elérni. Persze páran csinálták azt, hogy 64kbps-el töltögettek mp3-akat, de nagyjából 20 perc volt, amire egy 4 perces szám leért. Ekkor még senki nem gondolt ftp-szerverekre, vagy filecserélőkre... Hallani hallottunk a DC-ről és társairól, de működni nem láttuk őket. Helyettük igen merevlemezek érkeztek. Volt néhány haverom, aki nem sajnált alkalmanként 2000Ft-ot adni egy (talán) 100gigás vinyó egynapi böngészéséért, vagy 15 mp3-as lemez átválogatásáért. Mondjuk ez a srác később meg is vette azokat a zenéket eredetiben, amik tetszettek neki.

Végül persze a vidék sem úszta meg az internetet. A DSL megoldások gyors terjedése most már bármit elérhetővé tesz. Szerintem ma Magyarországon nem lehet olyan internettel rendelkező személyre rámutatni, aki nem szerzett már be valamit illegális módon.

Sajnos az extrém példák, vagy ebből élősködők olyan károkat okoztak, amiket már a jogvédők sem figyelhettek tétlenül. Azonban ezen elemek sem az eredeti szerzők kedvére tevékenykednek, hanem inkább saját magukéra. Hiába van az adathordozókba plusz díj beleépítve, az még nem mentesít.

Azt még meg kell jegyeznem, hogy nem kell mindent azonnal "beszerezni", hanem érdemes várni a dolgokkal. Hónapok alatt képesek a szoftverek és filmek árai olyan szintre lecsökkeni, amit érdemes megvárni, és akkor eredetiben megvenni. Ha meg valami nagyon érdekel, akkor ott van a mozi, a kölcsönző, vagy pedig az eredeti lemez vásárlás.

John O'Callaghan - Never fade away (album)

A rendszeres trance zenét hallgatók számára bizonyára nem ismeretlen a zenekészítő neve. Mostanában jelent meg az új albuma, a Never fade away, amit a saját honlapján meghallgatható formában közzé is tett. Ha szerencsés vagyok, akkor most nekem is sikerült beszúrnom ezt az objektumot, ha nem, akkor így jártam, és mehettek rögtön az http://www.johnocallaghan.net/ oldalra.

Az elveszett fülbevaló esete

Tegnap viszonylag időben indultam haza, és a terv az volt, hogy Évivel a gyros-osnál találkozunk, ott veszünk kaját, aztán irány a lakásunk. Sajnos a török csávónál elfogyott a hús, így nem tudtunk enni. Közben jött a hegyre felfelé tartó busz is, ezért hip-hop a hónom alá kaptam Annamáriát és szaladtam a megállóba.

Mikor leszáltunk a buszról és megtettünk vagy 50 métert, akkor Évi észrevette, hogy Annamáriának nincs meg az egyik fülbevalója. Én akkor kérdeztem, hogy akkor most mi legyen, hol keressem, lemenjek-e a lenti megállóba, stb... Csak egy kicsit keresgéltünk, aztán hazamentünk. Persze nem lett meg. Évi eléggé ki volt bukva, én meg hiába is próbáltam vigasztalni, esélyem sem volt. Mostanában elég fáradt amúgy is, és én meg hiába mondom neki, hogy pihenjen... Hasztalan, mert mindig be van sózva, mindig kell valamit csinálnia.

Reggel pár perccel korábban indultam el otthonról, hogy hátha megtalálom. Próbáltam magam szugerálni, hogy meglesz az, csak egy kicsit keresni kell. Vizslató szemekkel pásztáztam a betonlapokból álló járdát, de igazából ott nem is reméltem semmit. A reményem abban volt, akkor eshetett ki, amikor leszálltunk a buszról, és hogy nem a buszon esett ki. Ezt a dolgot csak tovább erősítette, hogy piros volt Annamária fülén a lyuk, amikor észrevettük, hogy elhagytuk. Tehát csak a leszálláskor, vagy azt követően eshetett ki.

Azt kell, hogy mondjam bevált a gondolatmenetem. A buszmegálló köves és homokos leszállórészében, közel az út padkájához megtaláltam a kiesett fülbevalót. Most pedig teszek két lottószelvényt...

The Hunt for Gollum

Öcsém... ezek nem gyengék. 3000fontból forgattak egy egész jó kis filmet. Elmondások szerint, mert én még nem láttam. Még nem jutott rá időm. De talán majd ma este megnézem. Aki esetleg lemaradt róla az itt beékelve megtekintheti az EGÉSZ filmet. Ha pedig az alsó sávról kiválasztjuk az angol(!) feliratot, akkor lehet élvezni magyar felirattal. Itt egyébként teljes képernyőssé is lehet tenni. Jó szórakozást!

The Hunt for Gollum (Argentina/Portugal/Hungary subs)
by HuntForGollum

Frissítés: Ha esetleg nem megy, akkor itt egy link: http://www.dailymotion.com/relevance/search/hungarian/video/x930jf_the-hunt-for-gollum-argentinaportug_shortfilms

Itt van május elseje...

Vannak azok az ünnepek, amiknek igazából nincsen túl sok értelme mostanság, és ugye vannak olyan mondvacsinált "ünnepek", amiknek szintén semmi. Most itt van ez a Majális dolog is, amit nem tudok sehová sem tenni.

Régebben ugye még valamennyi kényszerítő erővel bírt, és azon kellemesebb nagyobb összejövetelekhez tartozott, ami még szabadabbnak volt nevezhető. Mert ugye ott volt a felvonulásos áprilisnégy és novemberhét... Ez a május egy egyfajta nekünk ittmaradt szocialista hagyaték, amely nem csak a volt szocialista területeken van/volt/lesz ünnep. Mára már erősen megkopott az egész dolog... szerintem... Bár még mindig szokott lenni gulyásleves, sültkolbász, vattacukor- és kürtőskalács árus. De valahogy nem az igazi, valami hiányzik. De vajon mégis mi történhetett?

Pedig a rendszerváltást követően szinte virágoztak kicsiny falunkban az ilyen események. Annyira be volt lelkesülve a közösség, hogy a majális mellett még volt juniális és augusztusi nyárbúcsúztató is. Ez utóbbi átalakult a formálisabb augusztus 20-ai ünnepéllyé.

A kifogyott lendület mellett általában már csak lézengés van. Persze mindig jönnek nagyon jó ötletek, de valahogy olyan fásultak az emberek. Az idősebbek még jobban érzik magukat, és talán az egészen kicsik is. Az negyven év feletti férfiak a korább majálisok jó hangulatán merengnek el, kezükben a műanyagpoharakba csapolt sörrel, míg a nők a gyermekeket kísérgetik újabb pletykákra éhesen. Persze ez nem azt jelenti, hogy az erősebb nem képviselői nem pletykát folytatnának, de azért ezt ki mégsem lehet mondani...

Az egészen kicsik pedig örülnek az árulós bódéknak, ahol ételen kívül meg lehet venni minden szemetet, amit csak el lehet képzelni. A szülők és nagyszülők beleegyező sóhajok közben azzal nyugtatják magukat, hogy "ünnep" van, ezért megkönnyítjük azt a pénztárcát. Nem mondom, én is nagyon szívesen veszek jégkrémet vagy kürtőskalácsot (saját magamnak)...

Az is lehet, hogy csak én érzem így és csak én változtam. Az tény, hogy közel a 30 éves kor felé a dolgokat már máshogy látom. Azt csak remélni tudom, hogy az egy évvel fiatalabb barátom lelkesedése megmarad, és fel tud tüzelni kicsit és nagyot, valamint lendületet tud vinni egy lassan kikopó, fásult szokásba. Szerencsére minden évben kitalál valami újat, és sikerül ezekkel valami színt vinni a szürke hétköznapokban... Ide most beszúrnám szülőfalum Majálisának programját. Elvileg a kép kattintásra nagyobb lesz.

Folytatom tovább, de most már más megközelítésben, hogy számomra mennyire változtak a május elsejék. Emlékszem, hogy középiskolás koromban, minden év április 30-án mennyire vártam az este 10 órát, amikor a német Viva csatornát élőben adták a MayDay nevű eseményt. Most már ez az izgalom sincsen bennem. Nem várom, azt sem tudom, hogy lesz-e majd valami. A zenei irányzatok is nagyot változtak. A kezdeti rave vonalat felváltották más zenei stílusok, és most inkább már csak zúzda, vagy house van.

Szóval most úgy tűnik, hogy ez is csak egy szokásos hosszú hétvége lesz...

Folynak az események

Most egy kicsit (na jó nagyon) mérges vagyok. Történt ugyanis, hogy megírtam egy egész hosszú bejegyzést, majd az egész szőrén-szálán eltűnt. Ehh... Akartam ugyanis írni, hogy mennyire történnek a dolgok amellett, hogy mennyire nem írok mostanában ilyeneket. Végülis a beszámolást a húsvét előtti eseményekkel kezdtem...

Pénteken a kicsi családom megjelent a munkahelyemen, és itt voltunk kora délutánig, hogy majd innen induljunk szüleimhez. Elég sűrű volt már eleve is a péntek is. Mozgalmasabb volt a munkahelyem, és még az Alexandra is kihozta az előző nap rendelt könyveket (ma is rátekintettem az oldalukra, és nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a szokásos kedvezmény mértékét 15%-ra csökkentették).

Évi úgy döntött, hogy inkább ne pénteki napon induljunk, és hagyjuk ki Annamária szokásos szombati babaúszását, ezért már a kisasszony aznap nézegethette a kiscsirkéket, valamint örülhetett a "vau-vau"-knak. Valahogy eltelt ez a hétvége is, és sok hasznosat nem lehetett csinálni. Annamária elég sokat mászkált odakint, fel lett neki szerelve a hinta, egy kicsit játszhatott a frissen vett műanyagmotorjával. Ő bizonyára elég jól érezhette magát, hogy a figyelem központjában volt, és kézről-kézre járt.

A hétfői visszautazást követően is folyatódott ez a dolog, mert akkor Évi szülei nyúzták így a kisasszonyt. Vasárnap estére kellően fáradtan várhattuk a következő munkás hétköznapokat. Mert az ilyen hosszabb nem-otthonléteket követően azért hétköznapra marad rengeteg fontos otthoni teendő. Ki kell takarítani, fel kell porszívózni, mosogatni, mosni, teregetni és persze vasalni kell... Persze mindezt csak akkor lehet, ha már én is otthon vagyok.

Mert Évi napközben lemerül Annamáriával, én meg dolgozni vagyok.

Erősen hiú ábránd volt az, hogy a következő hétvége is pihenéssel fog eltelni. Szombat reggel babaúszás, nagy bevásárlás, F1, házimunka, és persze volt egy kis kiruccanása Évinek Kecelre is, hogy elhozza onnan a drótkerítést, amit majd a homokozó kerítéséhez akartunk felhasználni.

Újabb nyűgösen induló hét, ráadásul a cirkókazánunk is elkezdett vacakolni. Nem tudni, hogy magával az eszközzel van-e baj, vagy csak gáz minősége romlott ennyit az elmúlt napokban. Elég kicsi az őrláng, és nem lobban be a gázkazán része, amikor vizet akarunk melegíteni és inkább elalszik. Majdnem sikerült is magamat felrobbantani velem. Szerencsére a nagy ilyedtségen kívül csak a szemöldököm és a szempilláim egy részé bánta az egészet. Nem volt valami jó érzés... Azóta azt hittem, hogy sikerült kidolgoznom egy jó módszert a bekapcsolására, de sajnos tegnap este a negyed órás szenvedés sem hozta meg a várt sikert, ezért Annamária nem tudott fürdeni.

A miniblogomban már említettem, hogy keddenként el fogok járni focizni, mert a kosárlabda erősen halódik. Sokba kerül a terem, egyre kevesebben vagyunk, és még ráadásul nem is mindig tudunk mindannyian menni. Nem tudom, hogy ősszel egyáltalán el fog-e valami kezdődni, vagy kereshetek másik csapatot magamnak... Kár lenne érte, mert nagyon jó közösség.

Igazából ez a hét sem volt egyszerű, és hiába vártam megmentőként a hétvégét, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Szombat reggel ugyanis körbekerítettük a homokozót. Évi nem érezte magát elég erősnek, hogy babaúszásra menjen, ezért megint kimaradt egy alkalom, ahogy most is ki fog, mert csütörtökön utazunk...

Szóval a szombat elég munkásra sikerült, ezért aznap már sok mindenhez nem volt kedvem. Vasárnapra maradt a takarítás is. Mikor lesz majd megint egy olyan hétvégém, hogy nem megyek sehová és nem csinálok semmit?

Ez a hét is érdekes lesz. (Plusz el kellene majd utalni a szokásos számlákat, vásárolni is kellene, meg az utazás miatt tankolni. Jó kis bankszámlaegyenleg csökkentés lesz.) Talán vasárnap majd megpihenhetünk...

Hungarian House Allstars (CKM-melléklet)

Az egyik kedves barátom említést tett a blogjában, hogy felkerültek a címben szereplő lemezre, ezért úgy gondoltam, hogy kivételt teszek a (magyar) house irányzattal, és végighallgatom.

Sajnos azt kell mondanom, hogy nem csalódtam, mert nem jött be... Pedig én próbáltam nagyon figyelni, és pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de valahogy nem. És sajnos már az első számtól. Pedig a Náksi & Brunner formáció az, akit még valamennyire elismerek magyar house körökben, de ez lehet, hogy csak azért van, mert korábban Náksi vitte a Soho Partyt. Az ő számuk egyszerűen összeszedetlen, és nagyon durvák a váltások, vagy az is lehet, hogy a vokális rész nem való bele. Mikor anno még a Fast Tracker 2-vel zenéket csináltunk, akkor a haverok leszedték volna a fejemet, ha ilyen durva váltásokat pakolok bele.

Igazából két szám volt, ami valamilyen szinten tetszett, egyik a barátomék csapának műve (Vanilla Creep & Newik feat. Virág - I stand by your side (Original edit), míg a másik a Belocca & Soneec - What a feelin (Test edit).

Igazából több gondom is volt. Nem értem, hogyha egyszer egy magyar válogatásról van szó, akkor miért nem tudnak magyar nyelvű számot is felpakolni a korongra, vagy magyarul már túl degradáló lenne? Menet közben meg persze a diszkóban magyar nyelven a lemezlovasok gusztustalanul tudnak káromkodni, és a 18 éven alattiakkal boldogan skántáltatni, hogy "sz*pjon le". Szörnyű... Szerencsére ez az album trágárság mentes volt.

Az egyik munkatársnőm elég jól ismeri magyar house lemezpörgetőket, mivel a kedvese is közéjük tartozik, bár egy picit más, nem ennyire kedvelt stílusban. Szóval ő mesélte, hogy ezt a Hamvai PG-t a szakma legaljának tartják. Nem tudom... Igazából nekem nem nagyon volt gondom a számaival, azon kívül, hogy nem jöttek be. Bár ez az egész gusztustalan kiabálós dolog tőle jön, és ez feletébb elítélendő... Azt hiszem, hogy csupán irigyek. Míg más elektronikus műfajokban sorra jönnek a muzsikagyártóink nemzetközi elismerései, addig a house-ban nem igazán. Elég csak Sunny Laxra gondolni, akit előszerettel játszanak nagy lemezlovasok, és a DJ MAG szavazása szerint tavaly benne voltak a nemzetközi top 200-ban. Tehát még csak nem is kellene említeni a Myon & Shane 54 formációt, aki a 400. ASOT ünnepi adásán ott lehetett vendégelőadóként, és a tavalyi évben az Above & Beyond - Trance Around the World műsorának legjobb vendégmixét adták. Szóval lenne még hová fejlődni... lehet, hogy majd lesz valaki, aki megcáfol, de az ilyen hozzászólásokat is szívesen várom.

Visszatérve az albumra. Végig ment a pumpálás, ami azt az érzést keltette bennem, mintha valaki egy teremben, több társsal együtt, egy helyben toporog, és lassan mozog. Erre mondta anno az egyik salgótarjáni zeneboltos srác, hogy tipikus füves zene, azaz csak fűvel lehet élvezni. Igazából a háttérben elszólt, de bulizni valahogy nem nagyon tudnék rá. Hiányzik belőle a pörgés, vagy az emelkedettség, nem az én stílusom.

Nem állt szándékomban leszólni az albumot, mert lehet, hogy a stílust kedvelőknek nagyon bejön, és valóban a szakma csúcsa, de van egy olyan érzésem, hogy ez még lehetne jobb. A Vanilia Creepnek azonban annyit üzennék még, hogy gyerünk, csak így tovább, és az sem lenne baj, hogy még vinnék mellette a dance stílust is.

Mesterdetektív (Sleuth)

A Mesterdetektív megnézése után nem értettem, hogy miért ezt a magyar címet kapta ez a film. Aztán megnéztem szótárban, hogy mit jelent a Sleuth szó, és kiderült, hogy már az eredeti cím is ilyen idióta.

Azt tanácsolom, hogy előzetesen senki se nézze meg a szereposztást, mert úgy nagyobb a meglepetés. Bár van benne Michael Caine és Jude Law. Az egészben az a mókás, hogy az 1972-ben játszott eredeti filmben Caine még a másik főszereplőt játsza. Azt pedig, ha nem említenék meg az elején, hogy egy színházi darab feldolgozásáról van szó, az első néhány perc után könnyedén kitalálnánk.

A készítők azonban mindent megtettek azért, hogy ne tűnjön az egész olcsó színháznak, mert Andrew Wyke otthona nem nélkülözi a luxust és a modern elemeket. Sokan elfogadnának maguknak egy olyan házat, mint az övé. Azonban mégiscsak színház az egész... Kevés a helyszín, és a szereplők is úgy játszanak, mint egy Shakespeare darabban. Valahogy életszerűtlenek a viselkedések és a mondatok, valamint túljátszottak a szerepek, és sajnos a csavarok is könnyen előreláthatóak vagy kitalálhatóak.

Az elejétől kezdve nagyon idegesítő kameraképeket és mozgásokat kapunk, amelyek a vége felé már kezdenek eltűnni. Az egészre filmre valahogy egyfajta nyomott hangulat telepszik rá, ami nem csak a furcsa színek használata miatt van, de mégis egész izgalmas szórakozást nyújt. Feszült figyelemmel néztem végig a közel másfél órát, de nem hiszem, hogy újranézném.

Egy fiatal Armin rajongó

Ezt a videót még annak is érdemes megnézni, aki nem szereti Armin van Buurent vagy a trance zenét, ugyanis a kisgyerek nagyon jól nyomja.

Terry Pratchett: A kaszás

Nem tudom, hogy születésnapomra vagy népnapomra kaptam-e ezt a könyvet az apósoméktól, ráadásul még csak nem is az idén, de csak most volt időm elolvasni.

Terry Pratchett-et furcsa megítélni. Van, hogy nagyon jól sziporkázik, ugyanakkor néha követhetetlen és szinte fárasztó. Sajnos ebben a könyvében is erősen érezhető volt ez a kettősség.

Pedig milyen izgalmak között vettem kezembe a könyvet! Kétségtelen, hogy a Korongvilág egyik számomra egyik legkedveltebb karaktere a HALÁL, csak így csupa nagybetűvel, ugyanis, az ő szavai mindig így jelennek meg a könyvben. Innen lehet tudni, hogy akkor ő mond valamit. A fordító meg valahogy következetesen elfelejti ezen mondatok elől a gondolatjelet, de ez már mellékes.

Szóval itt egy könyv, már címszerepben is a kaszásról, az érzéketlennek tűnő magas fickóról, alig mindenezek mellett nagyon mókás... vagy legalábbis eléggé megmosolyogtató helyzetekbe kerül.

A revizorok megelégeli, hogy a HALÁLnak kezd egyénisége kialakulni, mert egy ilyen fontos pozíciót betöltő személynek nem lehet személyisége. Ezért le akarják cserélni, a hősünk mehet a halandók közé. Ahol történetesen a Kapu Bill nevet használja... 1991-ben íródott a könyv, és itt történetesen nem biztos, hogy Bill Gates-t akarta megszemélyesíteni (amúgy is Bill Door az angol neve). A fordító egyébként viszonylag jól elboldogult a beszédes nevekkel és elnevésekkel, de sajnos nem tudta minden esetben visszaadni az eredeti angol nyelv szóvicceit. Ezt azonban nem lehet hibának felróni... ilyen a magyar nyelv.

Szóval a HALÁL alászáll a halandók közé, és megismeri az életet. Eközben a Korongvilágon elszabadul a pokol, felborul az egyensúly. Élőholtak császkálnak, tárgyak jelennek meg a semmiből, és nem lehet semmit sem tenni...

Ahogy az elején is említettem a könyv egyes helyeken nagyon szórakoztató, szinte már alig várjuk, hogy újra a HALÁL száll fusson, és ne a varázslók harca a bevásárlókocsik ellen... Mr. Alánk ténykedése is elég fárasztó, bár néha ott is van néhány megmosolyogtató dolog. A Korongvilágot nem ismerők számára is könnyedén megáll a történet, bár azért akad pár olyan szituáció, amikor elgondolkodhat pár pillanatra az olvasó, hogy most mi is van.

Nem mellékesen azért megjegyezném, hogy a vérfarkast Lupinnak hívják. Ismerős valahonnan?

És nem adom fel a Terry Pratchett könyvek olvasását.

Stephen King: Rémület a sivatagban (Desperation)

Kolléganőmtől kaptam kölcsön Stephen King ezen írását. Régebben már több könyvet is olvastam, ezért nagyjából sejtettem, hogy mire várhatok.

A regény pont úgy van megírva, ahogy egy Stephen King könyvnek kell lennie. Azt hiszem, hogy semmi sem hiányzik. Szerencsére a misztikus dolgok a szokásosnál érthetőbben vannak leírva, és legalább a fordító itt nem hibázott.

A történet szerint egy őrült zsaru mondvacsinált okokkal letartóztat néhány autóst a Desperation nevű kisvároska környékén. Az elején még azt gondoljuk, hogy csak megvadult zsernyák az ellenség, de a cselekmény fokozatos alakulásával egyre több disznóságra is fény derül. A könyvben nagyon jól működnek az idősíkok, és pont jókor kerülnek bemutatásra a korábbi események, amelyek a cselekmények alakulását érthetőbbé teszik.

Erős vallásosak csak óvatosan kezdjék el olvasni a könyvet (nem hiszem, hogy valaki nagyon vallásos létére pont Stephen King könyvet olvasna), mivel új fényben jeleníti meg Istent. Valamint a csodák is könnyen kiverhetik a biztosítékot.

Most nem a fordítást kellett elemeznem, de úgy tűnik, hogy mostanában egyre többet veszek észre hibákat különböző művekben. A cselekmény visszaadása tökéletesre sikerült, de találkoztam az olvasás közben néhány olyan kifejezéssel, aminek lettek volna sokkal jobb magyar megfelelői is. Ezeknél látszódott, hogy néhány dolog hátterével nincsen tisztában a fordító, és csak szó szerint adta vissza az angol szavakat.

A könyvnek szerencsére van befejezése, és nem marad nyitott a végén. Ez is egy pozitívum. Ahogy az egész könyv igencsak jól sikerült. Az író rajongói bizonyára már olvasták, akik viszont még nem nyugodtan nekiláthatnak, mert nem annyi "borzasztó" és gusztustalan.

Californication - Kaliforgia 2. évad

Nem tartott sokáig, amíg a 2. évad 12 részét megnéztük. Aki még nem tekintette meg az első évadot, az gyorsan tegye meg (és élje túl az utolsó előtti részek szenvedését), majd ugorjon neki ennek.

Szerencsére a második szezon kevesebb punnyadást tartalmaz, és fokozatosan tudja ugyanazt az élményt nyújtani. Akkor attól fél, hogy a főhősünk nem folytatja a további "farkalásos" kalandjait, az kellemesen fog csalódni, ugyanis kedvenc írónk mindent megtesz, hogy másoknak örömöt okozzon.

A családi helyzet csak tovább bonyolódik, ugyanis az első részben Hank Moody gyakorlatilag kasztráltatja magát, nehogy egy újabb gyerek beleszaladjon a képletbe. Azonban véletlenül mégiscsak bonyodalmat kavar, ugyanis rossz "mézesböndönt" akar kinyalni. Gyorsan véget ér az idill, és folyik tovább a bonyodalom. Több poént nem akarok lelőni, de nagyon aktív szereplővé válik a BSG egyik cyclon bácsija.

A kedvenc kopasz ügynökünk és Kokszitörp (külön gratuláció a fordítóknak, akik nagyon jól visszadtak néhány kifejezést) élete is alaposan felborul. Többek közt belecsapnak a pornó szakmába is...

Az első évadot követően persze jöhetnek kérdések, amik megvalósulását itt részben láthatjuk is. Ezek nagy vonalakban: Mi lesz az újra egyesült családdal? Vajon mi lesz Hank korábban írt, de ellopott könyvével? Vajon kiderül-e, hogy ki olyannal feküdt le, akivel nem kellett volna? Mit dolgoznak hőseink?

Az a legnagyobb baj a második évaddal, hogy túl hamar végetért, és túl sokat kell várni a következőre. Nem baj... addig majd nézünk mást. Ha pedig eddig még tényleg nem nézted a Kaliforgiát, akkor ideje rákattani. Persze főleg akkor, ha nem botránkoztat meg egy kis szexualitás...

Miniblogot is indítottam

Többször van úgy, hogy nincsen igazából időm blogot írni, de vannak mégis olyan gondolatok, amiket jó lenne valamilyen okból leírni. Ilyenkor nem akarom csak néhány rövid sorral "összeszemetelni" ezt a blogot, de ugyanakkor a gondolat is elveszik.

Twitterezni nem fogok. Vagyis nem hiszem, hogy újra ott aktívkodnék. A Google Readeren át így is nagyon sok mindent megosztok az ismerőseimmel, de az valahogy nem az igazi. Ezért gondoltam, hogy indítok egy úgynevezett miniblogot is, ahol csak apróságok, 1-2 mondatok, esetleg képek és videók lesznek. Itt meg folytatom tovább a szokásos agymenéseimet, elemzéseimet, családbéli történéseket és bőven az unalomban fulladó hülyeségeimet.

A cím pedig http://miniblogair.blogspot.com/

Battlestar Galactica 6 percben

Felnéztem az index.hu-ra, csodák csodájára a comment: com blogon is pont a BSG-ről esett szó, meg persze röviden a Caprica című sorozat bevezető-teszt filmjéről, ami ugye mellékszál lenne. Azt hiszem, hogy azt is nézni fogom (meg persze az 1978-as, eredeti BSG-t is meg kellene majd valamikor tekinteni). Jahh... és majd lesz valamikor egy BSG film is. :)

Nahh... De akkor én is bevágom ide azt a videót, ami 6 percben elmeséli az egész Battlestar Galacticát.

End of line.