2007/08/07

The Lost Room - Az elveszett szoba

Újabb, több részből álló sorozat nézésének (még) nem akartam nekivágni, de mivel marcangolt a sorozatnézés utáni vágy, ezért úgy döntöttem, hogy a címben említett, 3 részes, azaz 3 estés minisorozatot fogom elkezdeni.

Szombaton néztük meg az első részt Évivel, és a közel terv szerinti haladásnak köszönhetően sikerült is tegnap este végezni a harmadikkal is. A minisorozatot az SciFi Channel készítette, így azt hiszem, hogy nem okoz az sem meglepetést, hogy a témája sci-fi. Mivel nem tölt ki egy teljes évadot, ezért a készítők úgy döntöttek, hogy viszonylag zárt befejezésse legyen a filmnek, de tárva marad még az ajtó arra az esetre is, ha esetleg úgy látnák, hogy egy egész évados, 12-24 részes sorozatfolyamra is igény adódik. A 3 rész megnézése után nem volt hiányérzetem, és nem éreztem úgy, hogy "azonnal ide egy teljes évaddal". Persze ez nem jelenti azt, hogy ne nézném, ha lenne...

A sorozat nagyon jól eltalált, hangulatos felvezető zenét kapott, ami ugyan nem olyan jó, mint a 4400-é, de egész jó lett. A cselekmény nagyon szépen építekezik, és az első rész első felében szépen megtudjuk, hogy nagyjából miről is fog szólni a történet.

Egy nyomozó kap egy érdekes körülmények között bekövetkező gyilkossági ügyet, amely kapcsán kapcsolatba lép néhény különleges képességgel bíró tárggyal. Mivel a főhős birtokába kerül a kulcs, ezért azonnal a tárgyakat gyűjtők céltáblájává válik. Ugyanis ezen tárgy, az egyik legfontosabb mind közül. A bonyodalmak közepette kislányát elrabolják, majd az elveszett szoba képességének köszönhetően el tűnik a való világból. A minisorozat ezen a cselekményszálon fut végig, azaz a kislány visszaszerzésén.

Ezt a sorozatot is bátran tudom olyanoknak ajánlani, akiknek tetszett a Hősök, a 4400, vagy a X-akták sorozatok egyike. És aki nem tudná, a sorozat hamarosan megtekinthető lesz a TV2-n is...

2007/08/06

Ocean's 13

Mint az előző bejegyzésemben említettem a múlt héten ezt a filmet tekintettük meg a moziban (Évi, Andy, Panyi, + a srácok barátnői). Valamiért abban a tudatban voltam, hogy most van a moziünnep, de úgy tűnik, hogy mégsem volt igazam, és rosszul tudtam.

A Portálos srácokkal úgy döntöttünk, hogy a szőrős őselefántról elnevezett nagy plázában az Ocean's 13 c. filmet fogjuk megnézni. Nem tudom, hogy miért kell ilyen idióta címet adni filmnek. Az rendben, hogy folytatás, de egyszerűbb lett volna 1-2-3-stb. sorszámozást használni.

A film maga elég átlagosra sikerült. Sztárokban nem volt hiány, de hogy ez adja el a filmet, az elég szomorú. George Clooney és Brad Pitt párbeszédei elég idiótára sikerültek, és alig lehet belőlük valamit megérteni. A moziban a felirat sem volt teljesen a helyzet magaslatán az első néhány mondatot illetően. Később meg nem lehetett annyira figyelni, mert nagyon pörögtek az események... talán túlságosan is. A készítők voltak olyan ügyesek, hogy volt egy ilyen mikrofejű néger fickó, és akkor gondolták a film hangulatát is ehhez igazítják, és csinálnak egy retro hangulatot árasztó filmet.

Az első órában nagyon kellett figyelni, hogy az információk zuhatagában mi történik. Aki nem látta az előző részek egyikét az nagyon vakarhatta a fejét, hogy mi történik éppen. Szerencsére a film második fele kisimult, és igencsak élvezetes perceket okozott, különösebb meglepetések nélkül. Aki szerette az első részt, és végigszenvedte a másodikat, az ezt a részt sem mulassza el!

Fárasztó hét

Nem szándékoztam a blogomban a munkáról írni, de most mégis egy picit ki kell rá térnem, mert megadta az egész hét alaphangulatát. Mivel a cég új tulajdonosánák másképpen kell a havi zárás és riportot megcsinálni, ezért az előző hét elég sűrűre sikerült. Mindig olyan jóleső érzés volt, amikor hazatérve leülhettem a székbe, vagy bedőlhettem az ágyba.

Az igazsághoz ugyan hozzátartozik az is, hogy szerdán találkoztam a Portálos haverokkal, valamint utána elmentünk Évivel valamint Andy, Panyi és az ő oldalbordáikkal moziba az Ocean's 13 c. filmre (ami nem a Péntek 13, hanem az Ocean's 12 folytatása). Péntek este pedig elmentünk Adrival F1-es pilótákra vadászni a városban.

Ez utóbbival mondhatni részsikert arattunk. A Hugo Boss előtt várakoztunk, mert ott lehetett sejteni tutira pilótákat (sajna csak a McLaren érdekeltségűeket, hiszen a cég csak őket támogatja). Adri egy darabig toporgott az épület előtt, majd ügyesen sikerült becsúsznia a meghívott vendégek közé. Az esemény végén sikerült 2 aláírást is szerezni a kétszeres világbajnok Alonso-tól. Hamiltont sokkal jobban kedvelem (míg talán Alonsot egyáltalán nem), de sajnos tőle nem sikerült autogrammot szerezni, mivel nem jelent ezen protokoll eseményen. Amúgy érdekes dolog ez... Az utcát egy idő után lezárták, mert a hotelből át kellett menni a ruhaszalonba valahogy a sztárnak. Rácsokkal és biztonsági őrökkel volt körülvéve... Komolyan mondom, hogy szerencsétlen versenyzők olyanok, mint a bazári majom, és ezt nem is irigylem tőlük.

Aznap este elmentünk a Tom George nevű étterembe, ahol tavaly nagyon jót vacsoráztunk Kimi Raikonnen (ő közvetlenül mögöttem ült), Ralf Schumacher, és a Ferrari főbb embereinek társaságában, ezért úgy döntöttünk, hogy idén is odamegyünk. Tutira sikerült belenyúlnunk a legrosszabb kajákba, és még egy zsák pénzt is kidobtunk az ablakon. Azt hiszem, hogy jövőre nem oda fogunk menni. Amúgy Jean Todt megint ott vacsorázott, és később megjelent Flavio Briatore és Berni Ecclestone is. Azt hiszem, hogy le kellett volna beszélnem őket, hogy ne ott kajáljanak, mert nem járnak vele valami jól...

Ilyen hét mellett nem haladtunk előre a lakással. De azt hiszem, hogy egy kis pihenést csak megérdemeltem az egész hetes roham után. Bár ez sem volt elég... De talán majd egyszer kipihenem magam...

2007/08/02

Die Hard 4.0

Bruce Willis visszatért John McClane szerepében. Bár látszik rajta, hogy mennyire öreg, de azért még bírja a strapát. Egy kicsit idegennek tűnt számomra ez a rész a korábbiakhoz képest, de sikerült hoznia a jelenleg moziban is megnézhető filmek színvonalát, sőt talán még túl is szárnyalja azokat. Kaptunk egy nagyon jó akciófilmet, ahol folyamatos a pörgés, sohasincs megállás, vagy üresjárat, de ugyanakkor már-már túlzott mértékben sok volt a komikus jelenet.

A történetről röviden. John barátunk erénycsöszként védi lányát, akit az aktuális pasija erősen próbál szekszuálisan zaklatni. Közben néhány csúcs-hekker halálát leli a del gomb lenyomása közben. John feladatául kapja, hogy az egyik még élő számítógépmágust szállítsa be kihallgatásra. Innentől indul be a történet, mert képtelenebbnél-képtelenebb összetűzések, fegyverpárbajok, autós-helikopteres üldözések veszik kezdetüket. Többet inkább nem árulok el a történetet illetően, de mindenkinek bátran merem ajánlani, akik szeretik az akciókkal telített filmeket. Eddig úgy néz ki, hogy ez az év akciófilmje!

A növényektől való megszabadulás története

Aki járt nálunk az láthatta, hogy volt két hatalmas növényünk a nappaliban, melyek az állandó napfény hatására hatalmas, lapulevélszerű leveleket növesztettek. Mivel korábban egy napvédettebb helyen volt, ezért nem fejlődött olyan vastag szára, mint az utóbbi időben, úgyhogy elég nehéz feladatot jelentett egy idő után az egyenesbe állítása. Neki volt támasztva az ablaknak, és több építésből visszamaradt fadarabbal próbáltuk valahogy beállítani. Szerencsétlen pedig folyton csak nőtt és nőtt, és el akart dőlni.

Mivel már elég kényelmetlen volt, és már szinte az erkélyajtót sem lehetett normálisan kinyitni, ezért ideje volt megszabadulni tőle. Több hetes-hónapos ajánlgatás után végre találtunk nekik helyet, jobban mondva Évi. Neki is láttunk szombaton a lecipelésének és autóba való berakásának, ami nem volt kis feladat nézve a növények méreteit. Már a másodikat cipeltem lefele, amikor megállított az egyik alattunk lévő lakó, és kérdezte, hogy mit csinálunk. Tájékoztattuk a helyzetről, és akkor közölte, ha nem jelent problémát, akkor inkább adjuk oda neki. Így megúsztunk egy bonyolult szállítást, és végre jó helyet találtunk szerencsétlen növénynek... ami még véletlenül sem virág, mivel nincsen, nem volt és nem is lesz virága.

2007/07/30

Jól festünk?

Főleg, ha belep minket a festékpor... Hahaha! De vicces voltam! Nos azt nem állítanám, hogy valami jól festünk, de talán saját magunk számára elfogadhatóan. Azt sem mondhatnám, hogy túlságosan jól állunk, de a semmihez képest határozottan jól. Ugyanis az volt a terv, hogy a hét végén befejezzük a gyerekszobát. Mondjuk ezt nem volt túl könnyű vállalás, azt tekintve, hogy a héten mindketten dolgoztunk, és csak hazatértünk után jutott volna rá egy kis idő. Mondanom sem kell, hogy a hét nem igazán úgy alakult ahogy terveztük.

Eléggé sikerült megszenvednem a függönytartó leszedésével is. Az aláfeszítésre használt véső elég szépen vitte a vakolatot, csak abban nem akart a segítségemre lenni, hogy lentebb feszegesse a függönytartó egységet. Vicces módon a felszerelői valami olyan technikával rakták fel, hogy azt már soha nem akarták leszedni. Így ezzel egy kis esti küzdelmet garantáltak számomra, amivel az épület lakótársait nagyban szórakoztathattam. Biztos élvezték, amikor kicsúszott a kezemből a véső-kalapács-csavarhúzó mágikusfelszereléskombináció egyik eleme, és én azt, minden szentséget nélkülözve, heves kommentárba foglaltam. A győzelem azonban elkerülhetetlen volt részemről.

Sikerült a gipszet és a glettet is elhasználnunk, tehát a héten még ezek beszerzéséről is gondoskodnunk kellett. Mellette akad még egy kis festékkaparási, gipsz- és glettkenési hadművelet, valamint egy újabb vulgáris szónoklatokra késztető feladat... Mi mással függhetne ez is össze, mint a függönnyel? Ugyanis a régi lejött, az újnak pedig fel kellett kerülnie. És hogy ez mit jelent? Három lyukat a plafonba.

Pontosan már nem emlékszem, hogy 3 vagy 4 fúrófejet tettem tönkre a 3 lyuk megfúrása közben, de arra igen, hogy felettebb jól sikerült. Ha majd világosabb lesz, akkor készítek képet, hogy milyen szép fúrófejeket alkottam. A lényeg, hogy megint elpazarolhattam rá egy órát mire ez a feladat teljesült. Szerény számításaim szerint még áll előttem legalább 2 lámpa/csillár valamint egy hosszú függönytartó felfúrása. Azt hiszem, hogy nagy izgalmakat, és orális élvezeteket fog jelenteni.

A lényeg, hogy Évivel vasárnap este 10-re sikerült olyan állapotba kerülni, hogy a szoba két réteg fehér réteget kapot. A héten valószínűsíthetően megkapja majd az óhajtott színét is. Csak a kérdés, hogy melyik napon?

Babu megtekintésen

Sajnálatos módon az utóbbi időben nem nagyon nyílt módom a blogom frissítésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi. Kezdeném is rögtön a legfontosabbal.

Szerdán ugyanis elmentünk megnézni a babut! Ugyan nem volt minden tökéletes, mert a dokibácsi vagy 2 órát késett, de így jó volt látni a picit. Sajnos most nem kaptunk képet, és így ezt nem is tudom veletek megosztani.

Valamint most elég rejtőzködő is volt, ezért túl sok mindent nem lehetett kivenni belőle, csak a pici koponyáját és gerincét. Szépen fejlődik, azonban a dokibácsi elfelejtette megemlíteni, hogy mekkora. Csak saccolni tudjuk, hogy olyan 20 cm körül jár. Már kész óriásbébi!

2007/07/24

Vasárnapi strand

A megpróbáltatások másnap sem értek véget, mert reggel 8kor szüleim már kukorékoltak, hogy ők mennének haza, csak elhozták még az öltönyömet. Remek... megint sokat aludtam (úgy néz ki, hogy ma is, ha ilyen sokat írok). Aztán úgy gondoltuk Évivel, ha már ilyen korán keltünk, akkor menjünk el strandra.

A strandkörképünk mostani állomása a Palatinus strand volt. Mivel helyzetéből adódóan a Margitszigeten van, ezért kocsival tényleg csak megközelíteni tudtuk. Leparkoltunk a budai oldalon, majd egy megálló villamossal, és séta a strandig (visszafelé, ezt a hárombuszmegállónyi utat, már busszal tettük meg).

A beugró 1800 pénz volt, ami szerintem annyira nem kevés, viszont a strand sok mindenért kárpótolt. (Azonban, ha a hullámmedence nem működik, akkor már egy kis diszkontot, csak kaphattunk volna.) Mindegy, volt 11 medence, amiből csak a gubbasztókat (más néven zacsipuhítókat vagy zacsiáztatókat nem próbáltuk ki). Sajnos az 5 csúzdából csak egy darabon, a Kamikázén jöttem le egyszer, mivel elég nagy sor volt, és nem voltam túl türelmes, hogy a tűző napon ácsorogjak.

Azért kicsit elgondolkodtató valami. Összehasonlítva a strandot Egerrel, ez azért sokkal jobban összeszedett. Az ok, hogy a hevesi városban is van rengeteg medence és néhány termálvíz, de az a karszalagos megoldás a besurranók ellen mit sem ér (a patakon átmenve, a félméteres kőkerítésen átmászva bárki nagyanyja bejuthatna). Ott a csúszdákért is külön kellett fizetni, és még nem is voltak olyan nagy számok. Valamint az élménymedencék használatáért fizetett külön díj is valami vicc...

Azonban egy pár dolog nem nagyon tetszett a margitszigeti strandban. A megközelíthetősége (bár van külön buszjárat is), valamint a sok, térdet verdeső, aranyozott rigaláncot hordozó kisebbségi egyének, akik viselkedésükkel szokás szerint kiríttak a kulturáltan szórakozók tömegéből. Ezek ellenére azt hiszem, hogy erre a strandra még el fogunk menni.

2007/07/23

Apósék lakodalma

A hétvége egy kicsit durván alakult. Reggel 6 órakor keltünk, hogy meglegyünk mindennel időben. Ugye le kellett még festeni a hálószobában a csövet, és mivel nem voltunk otthon egész nap, ezért a szoba jól ki is szellőzőtt. Szüleim valamikor 10 óra körül érkeztek meg, ami elég meglepő volt, mivel nem szokták elsietni a dolgot.

Olyan dél környékére mentünk a lakodalom a helyszínére, ahol már minden készen állt a vigadalomra. Egy valamivel nem tudtunk megbirkózni az egész esemény alatt, az pedig a hőség volt. Ha valamit, akkor a nagyon nagy meleget azt biztosan utálom.

Apósom lakodalma elég jól sikerült. Csak kisebb, de nem vészes problémák voltak, amik ugye minden hasonló esemény kellékei. (A mi lagzink előtt pl. Évi szinte hiába csináltatta meg a körmeit, mikor a körömcsinálást követően kereket kellett cserélnie az autón. Valamint a lovaskocsis hiába ígérte meg, hogy majd lovaskocsival fog jön, nem tette.) Igazából a nagy meleg mellett még a rikácsolós vőfély is idegesített egy kicsit, és az állandó parancsolgatásaival, meg az állandó "Kedves vendégeink" papagájszerű ismétlésével közel az őrület határa sodort. Egy gyors "ismerd meg a budai oldalt" körút után előbb lezavartuk a polgári esküvőt, majd a templomit.

Vissza a budaörsi Musztáng étterembe(?), ahol mindenki azonnal ugrott valami szomjoltó innivalóra. Szerencsére a pincérek nagyon tudták, hogy mi a dolguk, és szerintem maximálisan kiszolgáltak mindenkit. Kajában sem volt hiány, sikerült bőségesen belakni, csak sajnos már nem maradt elég kapacitásom a tortákra. A túrótorta finom volt, de sajnos a gesztenyéset és a puncsosat már nem állt módomban megkóstolni.

Azt hiszem, hogy pár számára is jól alakult az egész esemény, és nem szégyenkezhetnek semmivel kapcsolatban (mondjuk ez a vőfély fickó, még mindig idegesít). Mi, a reggeli korán kelés miatt csak hajnali 2-ig voltunk ott. Én szokás szerint nem táncoltam, mert igazából nem jön be nekem ez a lagzis zene (a sajátomon is alig), valamint a sLáger rádiós zenék sem a kedvenceim. Armin van Buuren vagy Marcus Schultz meg nem zenélhet mindenhol...

A festés ötödik napja

A negyedik napra maradt még egy kis munka, mivel sztahanov módjára este 10 órakor még nekiláttam falat csiszolni, hogy másnapra már tényleg csak a festés maradjon. Ez nem teljesen sikerült, mert másnap is volt még egy csiszolni, és glettelni való, de már tényleg csak kevés. Közben sikerült rájönni arra is, hogy nem érdemes 50 Ft-os csiszolópapírt venni, mert az tényleg olyan is.

A pénteki napon szépen lefestettük a falat először fehérre, aztán elszaladtunk néhány dolgot megvenni a boltban, majd jött az újabb réteg fehér. Aztán megint rohanás a boltba, ahol a kinyírt porszívó helyett vettünk egy vizes szűrővel ellátottat. A neve Rovus, és mint számomra utólag kiderült, még a TV Shop is reklámozza. Nem mintha ez jelentene bármit is, de eddig számomra úgy tűnt, hogy jobban szív, mint a másik.

Kb. este 10 óra lehetett, mire a 3. réteget, azaz a végső citromsárga színt is felvittük a falra. Szerencsére ez sokkal jobb választásnak bizonyult, mint a korábbi naracssárga. Tényleg olyan színű festéket kaptunk, mint amilyent akartunk, valamint nem is volt olyan gumi, mint a másik, és ezért Évi sokkal nyugodtabb is volt, mint a hálószoba festése után.

Bár igaz, hogy nem lett teljesen egyenes a fal, és még lett volna legalább 1 nap glettelés, de azért úgy érzem, hogy jó munkát sikerült végeznünk. És így legalább sokkal becsületesebben lett megcsinálva, mintha festőt fogadtunk volna.

Végezetül pedig néhány kép (azt hiszem, hogy mérni lehet a különbséget):




2007/07/19

A festés negyedik napja

A mai nap végén nem látszik túl nagy előrehaladás, úgyhogy képet inkább nem is csinálok róla. Azoban elég durva volt az előszobában dolgozni, ugyanis teljes szauna volt. Ablaka nincsen a folyosónak, a többi szobát meg nem akartuk beporolni ezért elég meleg volt egész nap. És hogy mit csináltunk? Kb. negyedóra volt, mire sikerült egy nyomorult lyukat fúrnom a plafonba. Kiszedtem a falból az összes tiplit... Volt vagy 20db, és nagyon átkoztam az előttünk ittlakókat. Szinte az utolsó pillanatokban is találtam rejtett tiplit, ami már a festék alatt bújt meg.

Közben Évi gipszelte a falat, majd ez követően én másztam rá a glettel. Szép kis munka, és holnap jön csak a porolós rész. Jó lenne megcsinálni estére az utolsó réteg festését is, vagy a legrosszabb esetben ez szombat kora reggelre fog maradni. Pedig szerettünk volna a héten strandra is menni. Brű... De ebből talán csak vasárnap lesz valami.

A festés negyedik napjának előszava

Ezt fogjuk ma megcsinálni, ha sikerül:





2007/07/18

A festés harmadik napja

Reggel elég nyűgösen keltünk, mert nem tudtuk még, hogy mi lesz. Végül úgy döntöttünk, hogy én megcsinálom a ragasztások okozta hibákat, valamint kiegyengetem a narancssárga festékkel festett falak tetejét, hogy viszonylag egyenes legyen.

Közben Évi nekiugrott egy új ötletnek, amivel fel lehetett dobni a szobát. Erre gondolt:

Ez Escher kockája lenne, ha valaki nem ismerte volna fel (én sem, csak kapom a súgást hátulról).

Ilyen kockából raktunk kettőt is a falra. Maga a sablon elkészítése jóval több időt vett igénybe, mint a megfestése, ezért ha valaki szeretne hasonlót a falra, akkor még megvan a sablon. Úgyhogy kérheti bátran.

Ezt követően nekiláttunk a kitakarításnak. Sajnos a porszívó több port fújt ki, mint be, úgyhogy egy picit nehéz volt vele pormentesíteni a szobát. Úgy néz ki, hogy holnap vagy a hét további felében be fogunk ruházni egy újba, ami jobban hajlandó a por zabálására. Miután megvoltunk a takarítással Évi felrakta az újonnan vett függönyt, ami szerintem elég jól passzol a szobához.

Közben kihagytam, hogy vettünk egy lámpát is, amit nagy nehezen sikerült a plafonra aplikálnom. Végezetül még mutatnék néhány képet, hogy milyen is lett a hálószobánk. Itt jut eszembe, hogy milyen igazuk van az angoloknak, hogy bedroomnak, ágyszobának nevezik ezt a helyiséget, mivel szinte nekünk csak egy ágyból áll.



A festés második napja

Nem volt gyenge nap a keddi. A kötelező, barkácsáruházakban való vásárlásokon kívül igencsak nekiestünk a szobának! Mivel az előző nap simára dörgöltük a falfelületeket, és eltüntettük minden felesleges lyukat, ezért már nyugodtan nekiállhattunk festeni. Az első fehér festés után még látszottak helyek, amiket újra kellett "húzni", ezért úgy döntöttünk, hogy akkor inkább az egészet lefessük mégegyszer fehérrel. Ezt követően kaptunk egy szép fehér szobát. Nyoma sem volt a korábbi lyukaknak, és azt hiszem, hogy nagyon jó munkát végeztünk.

Ezt követően rávittük a választott színt a narancssárgát. Nos... egy kicsit erősebbre sikerült a szín, mint az előzetesen vártuk, de szerintem nem lett rossz. Furcsa módon a festék dobozára azt írták, hogy 40 négyzetméter falfelület lefestésére elég, pedig az még 33-ra sem volt az, úgy hogy a plafont le sem festettük.

Ekkor nekem mennem kellett a volt sváji főnököm búcsúztatójára, ami szerintem elég jól sikerült, és én is jól éreztem magam. Egy újabb főnök, aki elhagyta a céget (komolyan mondom, hogy "gyilkolom" a főnökeimet, mivel azok mindig előttem hagyják el az aktuális céget. Egy kicsit már vicces...)

Visszatérve a festéshez. Évi egy kicsit kiakadt, mert elsőre annyira nem tetszett, amit csináltunk. Valamint szeretett volna a plafonra hungarocell díszcsíkokat tenni, amik sajnos nem ragadtak fel, és csúnya nyomot hagytak maguk után. Ezért egy picit, nagyon kiakadt... Már majdnem odáig jutottunk, hogy leszedjük a narancssárga festéket, és újracsináljuk az egészet. Közben kiderült, hogy a festék olyan, mint a gumi, és úgyis lehet leszedni, mint a gumit... Érdekes, azt hiszem, hogy legközelebb nem ezt a típust vesszük (mindenki kerülje a Faust festéket!).

Szóval este ilyenbéli elkeseredettségünkben feküdtünk le aludni...

2007/07/16

Nekikezdtünk a festésnek

Azt hiszem, hogy bátrak csak így hipp-hopp nekiláttunk egyedül a festés nem igazán könnyű műveletének. Nagy nehezen kirámoltuk a hálószobát. Szerencsére a nagy franciaágyon kívül más nem igazán volt benne. A következő szerencse az volt, hogy már korábban túlestünk egy belső ajtókat lecserélő akción, így az ágy felállítva, és egyben kifért az ajtókon a nagyszobába! Mondjuk nem volt könnyű kettőnknek együtt átcipelni, de megoldottuk.

Aztán nyomás a budaörsi Praktikerbe, ahol vettünk festőcuccokat, festéket, meg glettanyagot. Miután visszatértünk felszedtük a parketta szegőleceit, majd Évi kigipszelte a lyukakat. Lemostam a falakat, majd ezt követően nekiálltam kapirgálni azokat a részeket, ahol lejöhetett volna a festék. Szép nagy területeket hagytam meg a glettelésnek. Elég érdekes dolog ez, mert a glettvassal nem olyan könnyű szép simára kenni az anyagot, ráadásul a plafonról, még hullik az ember nyakába is.

Miután megvoltunk a gletteléssel elmentünk az OBI-ba még néhány fontos dolgot megvenni.... Upsz, majdnem el is felejtettem az egyik legizgalmasabbat!

Miután visszaértünk a vásárlásból, még lefeszegettem a függönytartót. Alatta láttam szép nagy lyukakat, ahol tiplik és csavarhelyek, meg hasonlók voltak. Nade nekünk máshová kerül majd a függöny, és ezért új lyuk kell. "Tarzan erős, fúr másik lyukat", szól a klasszikus vicc. Nekiláttam a fúróval a plafonnak, és meg kell, hogy mondjam nem nagyon haladt a fúrófej a gázbetonban (ezt valami szakember mondta, hogy így hívják). Aztán egyszercsak, mint valami tűzijáték csóvát dobott a gép. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, ezért újra nekiugrottam. Újabb csóva... Na mondom, fúró kampec, ebből is kell újabb...

Szóval, mikor a második bevásárlásra mentünk, akkor szépen beruháztunk a régi teszkós fúrógép lecserélése keretében egy új Black&Decker fúróra. Igaz ez már nem is 5e ft, hanem 15 volt. Igaz, hogy ez vitte is falat!

Szóval a sikeres lyukfúráson túl tovább folytak a munkálatok. Simítóztuk smirglivel a falat. Én voltam a szerencsés, aki a plafont csinálta, tehát szó szerint úgy néztem ki, mint aki egy japán színházból jött. Ha valaki jött volna hozzánk, és én nyitom ki az ajtót, akkor biztos megijedt volna a fehér arcom (és hajam) láttán. Sajna még nem száradt meg mindenhol a glett, ezért holnap is kell egy picit vele szórakozni. De holnap lesz, ami lesz, előbb lekenjünk fehér alapozóval, és aztán a választott szobaszínnel. Sajna nekem a munka csak nagyjából 4ig tart, mert 6ra mennem kell a volt főnökömet búcsúztatni. De holnap, vagy szerda reggel, már szeretném az ágyat betolni a helyére.

2007/07/15

Évforduló

Meg kell, hogy mondjam semmi ünnepi hangulatom nincs ma. Pedig kellene, mert tavaly, azaz kerek egy éve ezen a napon adtak minket össze. Azaz a tegnapi nap volt egy éve, hogy az anyakönyvvezető, a mai nap pedig, hogy a pap adott össze minket. Fel sem lehet fogni, hogy milyen gyorsan elszaladt az az egy év, és mennyi minden történt azóta: Svájc, ablakcsere, ajtócsere, autócsere, falvésés, vakolás és persze nem utolsósorban a babu megjelenése Évi hasában...

Lehet, hogy páran azt gondolnátok, hogy biztos milyen jól telt a mai nap, és ünnepeltünk, meg minden. De nem...

Reggel hatkor keltem, és egy előre kért munkát teljesítettem a délelőtt folyamán. Reggelire csináltam a lányoknak (itt aludt Adri) melegszendvicset (szerintem a szombaton csinált gofri jobban sikerült, mint az reggeli melegszendvics). Aztán kaja, majd megint egy kis meló. 11 órakor megnéztem a 125ccm-esek futamát, ahol Talmácsi befutott elsőnek. Aztán Adri elment, és folytatódott a munka...

Megnéztük a kicsit szivárgó fürdőszoba csapot, de nem tudtuk megcsinálni. Elmentünk az OBI-ba, ahol a szakértő(!) nő azt mondta, hogy a csapot valószínűleg cserélni kellene, mert nem lehet szétszedni és javítani. Hipp-hipp-hurrá, hogy mindent csak másfél évre gyártanak! Aki tud a 22. kerületben egy jó, ügyes, és nem túl drága vízvezetékszerelőt az szóljon. Kösz!

Visszajöttünk az OBI-ból, aztán nekiugrottam falat vakolni. Jó kör volt, de fürödni jobb volt utána. Aztán még elmosogattam a mosatlan edényeket, miközben Évi megcsinálta a vacsorát (ami nekem egyben ebéd is volt, mert az valahogy kimaradt). Valamikor a nap folyamán még megettem egy egész darab gofrit, és annyi. Most itt ülök a gép előtt, az előbb megírtam egy hosszabb blogbejegyzést, de ez sem lesz rövid... és közben azon gondolkodok, hogy a Cupa America döntőt megnézzem-e, és esetleg közben vasaljak-e... Jó kérdés, de nem esik jól...
Amúgy kiváncsi vagyok, hogy miként alakul a következő hét, amikor is elvileg szabadságon vagyok. Úgy lett volna, hogy ma is kint vagyunk a Hungaroringen Renault-ot nézni, de ebben a nagy melegben semmi kedvem nem volt hozzá. Aztán onnan rögtön utaztunk volna Mátraterenyére... Csak hét közben kiderült, hogy a volt főnökömnek talán kedden este tartjuk a búcsúztatóját. Azért csak talán, mert az esemény igencsak képlékeny, de remélem, hogy akkor lesz. Sokat köszönhetek neki... Tudniillik svájci a fickó, és most csütörtökön utazik haza véglegesen. Sajnos a franciáknak nem kellett. Mivel megy haza, ezért volt olyan rendes, hogy odaadta kisfia volt gyerekágyát és a pelenkázó asztalát. Ráadásul az ágyat még át is hozta a kocsijával a volt lakásától a mi lakásunkig! Ezért a minimum, hogy én is ottlegyek a búcsúztatóján!

Visszakanyarodva még a jövő héthez... úgy tűni, hogy holnap megpróbáljuk kifesteni a hálószobát. Mit mondjak, izgalmas lesz! Sőt még az is lehet, hogy ha belelendülünk, akkor az előztes tervek szerint nem utazunk. Majd kialakul... Remélem, hogy a holnapi festés sikeres lesz! Aki szeretne, az nyugodtan jöhet segíteni!

Frissítés: Aki esetleg jó, ügyes, falegyengetésben jártas, de nem túl drága festőt ismer, lehetőleg olyant, akinek a 22. kerület nem probléma, az is jelezzen nekem! Előre is köszi!

Hungaroring: World Series by Renault

Hmm... a tegnapi nap egy kicsit mellbe vágott, hogy mekkora tömeg vonult ki a Hungaroringre. Persze, nem kellett volna megdöbbennem, mert az esemény ingyen volt, és a Forma1-re nem teheti meg (főleg anyagi okok) miatt a kilátogatást, az most ott volt a lelátón.

Azért meglehetősen égő, hogy elég nehéz megközelíteni autóval a pályát, mivel az infrastruktúra közel sem nevezhető remeknek. Nem tudom, hogy az autópályán mennyivel volt jobb a helyzet, de az biztos, hogy 3-as út felől elég dugós volt a helyzet... köszönhetően azoknak a jelzőlámpáknak, amiket most az esemény miatt nem sikerült átprogramozni. Amúgy ez is egy tipikus magyar jelenség... Legyen bármilyen nagy esemény Magyarországon, amiről már hónapokkal előre tudják, hogy nagy lesz, és a közlekedést nem tudják megoldani. Ha valami koncert van az Arénában, akkor nem tudnak 1-2 plusz metrót indítani, sőt az utolsó metró indulását sem tudják kitolni, és persze nincsen "vészforgatókönyvek" és "menekülő útvonalak". A hungaroringi helyzetet csak tetézte a parkolók komolysága. El tudom képzelni, hogy mekkora gáz lehetett tavaly, amikor esett az eső, és a sok szerencsétlen ott parkolt és közelekedett a sárban és esőben.

Nagyon jó volt újra autózúgást hallani! Sajnos az öszképet nagyban rombolta, hogy egyéb zenei események is voltak a pálya mögött, amik egyáltalán nem hiányoztak. 100 Folk Celsius, Irigy hónaljmirigy, Kontor Tamás(?), Szabó Eszter(?) Rúzsa (Sándor) Magdi... Mi szükség volt rátok drága művészek? Csak rontottátok a járművek hangjának élvezetét. Ráadásul akkor is szólt a zene, amikor szerencsétlen futamgyőztesnek lejátszották a himnuszt...

Érdekes, hogy mekkora nagy esemény volt, és sem a helyszínen, sem pedig máshol nem volt róla különösebb tájékoztatás. Egyedül a Pesti Est különszáma nyújtott egy kis információt. Bár túl sokat nem, de azt legalább tudtuk, hogy mikor milyen esemény következik. Az azonban nem lett volna rossz, ha kaptunk volna valami füzetet, amiben benne van, hogy kik fognak versenyezni és milyen rajtszámmal. A 3.5 literes autóknál is csak azért tudtuk, mert a szemben lévő boxutcában nagy betűvel ki voltak írva a garázsok fölé.

Az eseményre, ki más, mint meg Adri (ezúttal is újra köszönet neki!) szerezte jegyeket. A szervezők igencsak megoldhatták volna, hogy ülőhelyre adják a jegyeket, és nem úgy csak összevissza, mert így egy picit harcolni kellett a jobb helyekért.

A versenyek maguk egész jók voltak, csak sajna, mint mondtam nem tudtuk, hogy ki kivel harcol. A kivetítő távol is volt, meg túl kicsik is voltak rajta a feliratok. Az is gáz volt, hogy (szerintem) a legjobb hely, a célegyenes végi kanyar közelében lévő lelátó nem fedett. Így nem védett volna a naptól, ezért kényszerből a Super Gold tribünön voltunk. Nem tudom, hogy mitől szuper arany, amikor vannak tőle jobb helyek is.

Évi annyira nem élvezte a dolgot. Nem tetszett neki a dugó, a nagy zaj, és a szerinte értelmetlen körözés. Mondjuk az én kedvemet is elvette a dologtól a sok negatív dolog, ezért nem is mentük ki a vasárnapi napra.

Az eseményekről... A 3,5 literesek versenye jó volt, láttunk néhány előzést is. Az egy F1-es futamon beugró Vettel elég bénán ment... A Meganok versenye annyira nem kötött le, pedig a Pesti Est szerint nagyon izgalmas lett volna. A 2.0-s formula autók megint csak jók voltak, de szerintem pofátlanság volt a Campus-os autókat akkor a pályára engedni, amikor a győztesnek szólt a himnusz. Jó volt látni vezetni a mi Baumgartner Zsoltunkat is... ha ügyes, akkor talán egy kis tesztet is végrehajtott a néhány kör alatt a Renault számára. Köztudottan jó tesztelő, ha pilóták nem is Schumacher... Három hét múlva magyar nagydíj, és szerintem egy kis tapasztalat jól jön az idén gyengébben muzsikáló Renault F1 csapatnak. Érdekes volt még a versenyautók felvonulása is. Egy fickó a Renault 5-ösével igencsak elemében volt, és mutatott néhány kézifékes, 360 fokos pörgést. A mi hasonló kategóriájú autónkkal én ezt nem mertem volna megcsinálni.

Összességében azt mondhatom el, hogy a sok negatívum ellenére is jó volt a szombati nap, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Hangban és versenyben nem sokkal rosszabb a 3.5 Renault autók versenye, mint a F1, csak lehetne jobb a tájékoztatás...

2007/07/14

Hétvégén a Hungaroringen

Előzetes tervek szerint ez a hétvége a motorgőz hevében fog eltelni, ugyanis úgy döntöttünk, hogy kilátogatunk a Hungaroringre, ahová ezen a hétvégén fog a World Series of Renault látogatni. A belépés és a belépőjegyek igénylése ingyenes, de azért kiváncsian várom, hogy mi lesz majd az egészben a buktató.

A program szerint többfajta kategóriában fognak az autók egymással megmérkőzni, tehát többféle járművet is láthatunk majd ezen a hétvégén. Sajnos a zenei mellékesemények nem lesznek valami nagy durranások, úgyhogy azokat inkább ki fogom hagyni. Remélem, hogy jó lesz!

2007/07/13

Vicces kedvű Google

A minap olvasgattam az sg-t, ahol is egy elég érdekes cikk volt arról, hogy miként baromkodnak a guglinál. Linkelnék egy videót is azok számára, akik nem szeretnek olvasni.

2007/07/11

2007/07/10

Sikerült befejezni a 24 második évadját

Nos, igen. Nem egészen olyan gyorsan, mint azt előzetesen terveztem, de azért sikerült a második évad végére érnünk. Azt kell, hogy mondjam, mindenképpen jobban sikerült, mint az előző rész. Bár azért itt is volt rengeteg töltelék tartalom, de ez várható is volt, mert nem lehet 24 óra (vagy inkább 42 perc/rész *24 rész) izgalmat előállítani. Már így is elég durva, hogy azt akarják elhitetni az emberrel, hogy 24 órába ennyi tartalom belefér. Ebben az évadban van minden, ami egy igazi akciófilmben megtalálható: hajsza egy atomfegyver után, kommandósok, gépfegyverek, helikopter, verekedés és pusztítás.

A végkimenetelt nem árulom el, mert egy picit meglepő. Bár, valahogy az első évad utolsó része meglepőbbre sikerült. Akinek van sok ideje, és izgalmas akciókra és fordulatokra vágyik, annak nyugodtan merem ajánlani ezt a sorozatot.

2007/07/09

Trance - rave - techno classics

Régen voltam már hasonló eseményen, de azt hiszem, hogy most egy igen jó bulit fogtam ki. Az előtaliról egy kicsit sikerült elkésnem, de szerencsére ez nem befolyásolta negatívan az este további eseményeit. Sikerült jókat beszélgetnem, és érdekes embereket ismertem meg.

A helyszín valahogy jobban tetszett, mint a korábbi Kashmir, és a falak is szép narancssárgák voltak... A bulin sikerült még találkoznom néhány régi ismerőssel, akikkel sikerült jót beszélgetnem. Vicces, de többek között a buli legjobb szettjét is sikerült átbeszélgetnem. Pedig tele volt RMB-vel! A rave zenét játszó dj-k műsora nagyon jól sikerült, míg az első két fellépő egy kicsit koncepciótalannak tűnt számomra. Mintha összevissza nyúlkáltak volna a számok között, azért meg külön fel vagyok háborodva, hogy nem volt Chicane, (legalább a Saltwater lehetett volna), Paul van Dyk (For an angel) és Blank & Jones szám, vagy mondjuk a legnagyobb trance klasszikus a Quench-től a Dreams. Helyettük inkább játszottak néhány igazán furát. Bordee zenéi most annyira nem jöttek be, de csak azért, mert a törtet annyira nem szeretem, és inkább klasszikusokat vártam volna tőle is, de mindenesetre ő sem csinált rossz műsort.

Azt hiszem, hogy kedvet kaptam a következő ilyen jellegű eseményre is.

2007/07/06

Megint Hősök, csak egy kicsit másképp

Igen, újra hősökről lesz szó, de most nem a sorozatbéliekről. Bár, ha úgy veszzük, akkor a Heroes of Might & Magic játék is (játék)sorozatnak tekinthető.

A tegnapi nap úgy döntöttem, hogy feltelepítem a játék 5. részét a gépemre. Már nagyon régen szórakoztam a sorozat régebbi részeivel, és azt hiszem, hogy a 2.(!) volt az utolsó, amivel sok időt töltöttem el. Tehát a játék szinte újként hatott, és igazából még felfedezésre vár.

Tegnap este nekiugrottam az első hadjáratnak, és elég meglepve tapasztaltam, hogy az első két pálya összesen több, mint 2 óra hosszat tartott, ráadásul túl nagy előre való haladás nem is volt a játék során. Van egy olyan rossz sejtésem, hogy az első hadjárat jelenti az oktatást, és akkor elég hosszú ideig csak "tanulni" fogok.

Trance - rave - techno classics

Gyorsan írok egy party ajánlót, bár azt hiszem, hogy korábban kellett volna. Szóval ma, azaz 2007. július 6-án egy hatalmas, trance-rave-techno klasszikusokat játszó buli lesz a Club K2-ben (klubterem). És hogy hol van a helyszín: Budapest, IX. kerület, Üllői út 51.

Azoknak sem kell izgulniuk, akik még nem kaptak fizut, vagy le vannak égve, mert az esemény teljesen ingyenes. Bővebb infót a rave.hu oldalon találtok. Előtali a Westendben a vízesésnél este 20.00kor, míg a zenei esemény 22.00kor kezdődik. Ne késsen el senki!



2007/07/05

A Hősök első évada kivégezve

Nos, mit is mondhatnék... Az első néhány epizód után többet vártam valahogy ettől a sorozattól, mert menet közben valahogy elég érdekes irányt vett. Talán az okozta az egészet, hogy túl sikeressé vált a történet, és a háttérben lévő tévés vezetők úgy gondolták, hogy addig fejjék a tehenet, amíg az tejet ad, vagy esetleg egy kicsit tovább.

Amik miatt húzom a számat az az, hogy a sorozatot is elhúzták, a vége felé megtoldották néhány igencsak töltelék résszel/részlettel, egy több lett a logikátlanság, valamint az egész kezdett olyan hangulatúra váltani, mint valami családi történet. Az egésznek meglehetősen furcsa kontrasztott adott Sylar mester, aki mindent megtett azért, hogy legalább 16-os karikás besorolást kapjon nálunk az egész. Mert vérből volt dögivel...

Amúgy elég érdekes a befejezés is. Nem akarom lelőni a poént, ezért nem is írom le, hogy mi történt, de azt nem hiszem el, hogy mennyire nem figyeltek egymásra a végén. Azt sem igazán értem, hogy miért nem használják akkor és úgy a képességeiket a hősök, amikor az logikus lenne. Szerencsére az utolsó rész megnézése után valahogy nincsen bennem az a hiányérzet, hogy "jaj, ugyan mi lesz a következő évadban".

2007/07/03

Heroes - első évad vége

Még nem sikerült teljesen a végére érnem, maradt még két rész. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy befejezzem... Egy kicsit zavar, hogy a készítők kitalálták, hogy legyen még több rész az első évadban, és nem a terv szerinti mennyiséget adták le. Úgy érzem, hogy készült jó pár töltelékjelenet. És ami tendenciának tűnik, hogy az aktuálist rész első néhány perce ugyanaz, mint, amivel az előző zárul.

Remélem, hogy ütősen fog az évad záródni. Bár amiatt kezdek aggódni, hogy annyira nyitottan fogják hagyni a végét, hogy teljesen ideges leszek, hogy mi fog történni a következő évadban. Sajnos ez a sorozat is ellaposodott. Amúgy nem tudom, hogy a héten meg fogom-e tudni nézni a maradék két részt, vagy esetleg a 24 2. évadának maradék 4 részét fogom befejezni. Mindkettő érdekel, hogy miként végződik.

2007/07/02

Elgondolkodtató

Nem tudom, hogy mennyien gondolkodtatok el azon, hogy a PiciPuha (MicroSoft) Kapuk Vilmosa (Bill Gates) miért pont Ablakoknak (Windows) nevezte el operációs rendszerét?
A legközelebbi agymenésemig hastala vista!

Sűrű hétvége

Nem tudom, hogy mikor lesz már egy nyugodt, nyüzsgésmentes hétvégém, mert úgy tűnik, hogy mindig történik valami.

Pénteken, a munka után rögtön indultunk Kabhegyre, ahol egy ilyen céges edzőtábor szerveződött. Veszprémig Évi is velünk tartott, majd onnan Tihany felé vette az utat.

Egész jól sikerült, és a körülmények is egész jók voltak. Mikor tavaly (vagy tavaly előtt) még a korábbi munkahelyem céges összetartásán ott jártunk, akkor nappal a legyek, este pedig szúnyogok jöttek nagy tömegben. Nem is beszélve a (veszett?) rókáról, ami állandóan a közelünkben mászkált, és a vezérigazgatónk zavarta el...

Visszatérve a jelenbe, a mostani összejövetel igencsak jól sikerült. Volt rengeteg hús, amiket a tűz fölé lógatott sütőedényzetben készítettek el. Remek lett a fűszerezés, és a hozzá való saláta is. Utólag kiderült, hogy figyelmes kollégáim súrólószer helyett rovarirtóval mosták ki a sütőedényt... De még élünk.

Aztán aznap este még fociztunk egyet a sötétben, amit szintén túlélt mindenki sérülés nélkül. A többieket lehet, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség védte, nekem meg csak egyszerűen szerencsém volt, hogy nem ment ki a bokám.

Másnap mindenki próbált regenerálódni a paprikáskrumpli készítés, vagy a készítés nézése közben. Aztán 2 óra környékén mindenki úgy gondolta, hogy ideje indulni, és szép lassan szétszéledtünk. Az egyetleg gondom az egésszel csupán annyi volt, hogy most sem sikerült feljutnom a toronyba... Egyáltalán, mikor tudok majd felmenni valamelyik toronyba?

Kabhegyről egyenesen Tihanyba vitettem magam. Mikor megérkeztem, akkor Évi pont akkor mászott ki a Balatonból, melynek vize mintha zöldebb lenne, mint tavaly volt. A nap viszonylag eseménytelenül telt el. Az ünnepeltek felköszöntését nagyon gyorsan letudtuk, ünnepi hangulat szinte nem is érződött, csak úgy eltelt... Ami fura volt, hogy a szokásokkal ellentétben nem gyalog, hanem kocsival mentünk le a Balatonhoz este. Azért volt fura, mert Évi és apja szinte szent szabályként ragaszkodik mindig a régi berögzött szokásokhoz. A vicces az egészben az volt, hogy kocsival is kb. annyi idő alatt értek le a tóhoz, mint én gyalog. Pedig én még később is indultam. Nagyon jól esett este a Balatonban úszkálni. Már nem volt meleg, nem égetett a nap, és a víz sem volt tele. Csak az a rengeteg szúnyog ne lett volna...

Vasárnap még délelőtt lementünk a partra, majd bele a vízbe. Nem vittük túlzásba, mert úgy kellett (miattam) időzíteni, hogy a Forma 1-re hazaérjünk. Ami sikerült is...

2007/07/01

Revelations

Évi csütörtökön éppen a kedvenc (szupertitkos) sorozatát nézte, mikor úgy döntötttem, hogy megnézem ezt a sokat dicsért, rajongók által készített Star Wars filmet. A film maga körülbelül egy átlagos "ámerikai" sorozat hosszúságú volt, ami semmit nem von le értékéből. Sajnos nem a legjobb minőségű feliratot találtam meg a filmhez, és azt sem tudom, hogy egyáltalán valaki más készített-e hozzá valamilyen házi feliratot. Ez egy kicsit megnehezítette a történet megértését, bár az sem sikerült túl nehezen felfoghatóra.

Azt kell, hogy mondjam a rajongók igencsak jó munkát végeztek. Érdemeikből semmit nem von le, hogy manapság már majdnem mindenki tud "fénykardos" felvételeket készíteni, csak egy egyszerű program kell hozzá, amit valami magyar srác csinált. Az egyéb trükkfelvételeken és grafikai megvalósításokon egy picit, de csak egy picit, lehetett látni, hogy nem igazán valósághű, de azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült. Tegnap este pl. láttam egy kicsit A klónok támadásából, és ott is igencsak észre lehetett venni a grafikai bűvészkedést. Bár lehet, hogy ez csak a szokásos, "a-tv-valahogy-lebutítja-a-minőséget" hatás volt.

Összességében azonban minden rajongónak ajánlani merem ezt a filmet, mert nagyon jól sikerült és senki nem mondaná rá, hogy amatőr munka. Aki ismeretlenül megnézi elsőre biztosan arra gondol, hogy "Jé... nem is tudtam, hogy SW-ből van sorozat is"...

2007/06/28

Vaskabátok (Hot Fuzz)

Sok dícsérő kritikát hallottam és olvastam erről a filmről, úgyhogy úgy gondoltam bepróbálom. Különösen, hogy a 24 2 évadjából már "csak" 6 rész van hátra, és tudom, hogy a héten nem fogjuk tudni befejezni Évivel.

A történet nagyjából arról szól, hogy van egy londoni szuperzsaru, akinek a bűnmegelőzési és bünüldözői statisztikái magasan, mindenkinél jobbak, és közben annyi kitüntetést halmozott már fel, hogy az már a főnökeinek is kényelmetlen volt. Ezért úgy döntöttek, hogy "előléptetik", és elküldték egy olyan faluba, mely többször is elnyerte az év faluja díjat. Megérkezését követően lassan szembesül azzal a ténnyel, hogy kicsivel több dolga lesz annál, mint amire előzetesen számított.

A filmet végig jellemzi az a sajátos brit/angol humor, ami a szigetországból származó filmek sajátja. Ezt a humort azonban véletlenül se keverje senki sem a Monty Python filmekből ismert "angol" humorral, mert az igazából nem is angol humor. Az amerikai filmekhez képest kevésbé volt bugyuta viccekkel fűszerezve, bár a vége elég erősre sikerült. Sajnos a végső részt Évi már "elmélyülten nézte", és úgy vettem ki, hogy ő annyira nem élvezte, mint én (de az is lehet, hogy csak fáradt volt).

A filmet csak ajánlani tudom azoknak, akik belefáradtak az amerikai filmek csöpögős humorába, és valami szórakoztatót szeretnének látni.

2007/06/27

Képek a baburól

Már korábban is említettem, hogy amint valamelyikünk szkenerközelben jár, úgy lesznek olyan képeink, amiket feltehetünk majd a baburól. Nos, történetesen Évi mellett ott figyelt egy ilyen fényképből képfile-ba transzformáló masina, és a következő képek jöttek létre. Először 2007.05.21-én készült, "fiatalabbkori fotó" (a nagyobb méretért katt a képre):


És itt van a legutóbbi (2007.06.20):

2007/06/25

Múzeumok éjszakája

A szombat nagy részét alvasnál szenteltük. Ugye ott volt az előző napi bulizás, ami egy picit sokáig tartott, valamint készülni kellett az esti Múzeumok éjszakája programra is. Délelőtt szinte csak annyi időre voltam ébren, hogy beleírjak a blogomba, illetve elovassam az új híreket és leveleket.

Este 6 órára volt megbeszélve találkozó a Hősök terénél lévő Szépművészeti Múzeum előtt, ahová mi meg is érkeztünk időben (Én személy szerint utálok késni. Inkább odaérek valahová félórával előbb, csakhogy ne késsek el.), de a jegyszerzőnk egy kicsit csúszott. Az "Inka kiállításra voltunk kiváncsiak, ahogy sokan mások is, ezért szép kis sor kialakult. Egy termet kellett megkerülnünk, ahol valami idióta zenés előadás volt. Szépen, lassan, türelmesen haladtunk a sorral, majd végül a végső beengedő kapu elé jutottunk. Ekkor valami baromállat úgy döntött, hogy oldalról is beengedi a tömeget, akik átvágtak mindenen, és tátolakodtak az addig békésen haladókra. A hülye indokuk az volt, hogy most idegenvezetés van, és azt hallaniuk kell. Közben a várakozók egy része elkezdett dühöngeni, és mindenkivel ordibálni, hogy ezt miként képzelik, az őröket miért fizetik, és hogy lehetnek ilyen bunkók.

Nos, ezen izgalmak után végre sikerült bejutnunk, ahol az idegenvezetés miatt elég sűrűn voltunk. Akik a nő nem túlerős hangját hallgatták nem láttak semmit abból, amiről a nő beszélt, ha meg valaki azt nézte, akkor nem hallotta a nőt. Jól volt ez kitalálva... Én kihasználtam a lehetőséget, és inkább végignéztem a kiállítást, míg Évi végighallgatta a magyarázatokat. Volt sok érdekes agyag-, ezüst-, arany- és fémtárgy. Tehát egyszer érdemes megnézni, az más kérdés, hogy a teljes árat - szerintem - nem érné meg...

A következő célpontunk a Millenáris volt, ami igencsak jó szórakozást ígért. Kívül volt valami fizikai előadás, ami igencsak érdekes volt, de sajna csak a végére értem oda. Aztán bementünk a Csodák Palotájába, ahol talán máskor még több időt is szívesen eltöltenék. Itt megnéztünk egy teljes, "kísérletekkel" tarkított előadást, ami után már eléggé lefáradtunk, és nem nagyon tudtuk megnézni az ott található dolgokat. Egy picit benéztünk a Jövő Házába is, de ez sajna nem volt több. Remélem, hogy egyszer majd visszamegyünk még Évivel...

2007/06/23

Péntek esti ünnepléshullám

A tegnapi nap (2007.06.23.) igazán nem volt híján az ünneplésekben. Kezdem onnan, hogy már korábban eldöntöttem azt, hogy Évit most fogom felköszönteni június közepén névnapja alkalmából. Teszem ezt azért, mert a névnapja karácsonykor van, ezért szinte fel sem szokták köszönteni névnapja alkalmából, és nem arról van szó, hogy ajándékot nem kap, hanem szinte még azt sem, hogy "Boldog névnapot!". Jöhet a kérdés, hogy miért pont most... A válasz egyszerű. Minden ünnepe télre esik, és ez pont 6 hónapra van a hivatalos névnapjától.

Szóval tegnap hazafelé megálltam egy virágosnál a Jókai utcában (valahogy a virágárus úgy tekintett rám, mintha már egyszer jártam volna ott, ami lehet, hogy úgy is van, de én nem emlékszem rá), és vettem három szál vörösrózsát.

Miután Évi hazaért, és megkapta a virágokat, rögtön indultunk is Adrihoz a nagy ünneplésre, ugyanis ő most volt 30 éves. Kicsit ijesztő volt, hogy miután megérkeztem kiderült, hogy még én vagyok az egyetlen férfiember. Az egy kezemen nem megszámolható nőmennyiség csak tovább növekedett, de szerencsére jött Katalinka pasija is, így némiképpen javult az arány.

Aztán szép sorjában felköszöntöttünk mindenkit: Katalinkát születésnapja, Adrit születésnapja, és valami Juditot (talán születésnapja) alkalmából. Ez utóbbiról szinte semmi nem derült ki, mert szinte nem volt olyan másodperc, hogy ne lett volna cigi a szájában, és a társaságot sem nagyon kereste.

Miután bezabáltuk magunkat tortával, elmentünk egy szórakozóhelyre, ahol lehetett billiárdozni. Sikerült megmutatni, hogy a való életben nem vagyok valami ügyes művelője ennek a sportnak, és elektronikus formákban sokkal jobban megy. Ittunk néhány italt (én szigorúan alkoholmentes koktélokat, és gyömbért), játszottunk néhány partit, beszélgettünk, és jól éreztük magunkat. Az előtérben valami őslemezlovas próbált fostalicskábbnál fostalicskább zenékkel szórakoztatni mindenkit, de nem nagyon jött neki össze. Miért nincsenek olyan szórakozóhelyek, ahol igényes trance muzsika szól? Azt ugye nem kérhetem, hogy rave vagy happy hardcore dübörögjön...

2007/06/22

Csinálj te is projektort

Ma a homáron találtam egy érdekes videót, ami azzal foglalkozik, hogyan tudunk magunknak olcsón projektort csinálni. Elég durva.
Igazából nem kell hozzá sok minden, csak egy jó öreg írásvetítő és egy tft-monitor.



2007/06/21

F1 Hamilton US GP 2007




Sajnos a videókat nem tudom megcsinálni, hogy cimkézve legyenek. Esetleg majd ha valaki segítene, az jó lenne.

Babu valahol a negyedik hónap elején

Tegnap Évi megint volt dokinál, hogy babu állapotát ellenőrizzék. Kiderült, hogy nagyjából olyan 10cm-es lehet, és múltkor a másik orvos egy picit túlbecsülte a méretét (vagy most ez alul). Most valami nyaki redőt néztek, és az orvos szerint rendben van. Ajándékba Évi megint kapott egy ultrahang képet. Esetleg majd ha valahol szkenerközelben járunk felteszem.

F1: USA nagydíj

A kaotikus és állandó izgalmakat kínáló kanadai nagydíj után várható volt, hogy biztosan nem lesz olyan izgalmas a következő futam. A srácok gyakorlatilag csak "megsétáltatták" az autót, mert majdnem mindeki arra a helyre futott be, ahonnan elindult. Sajnos túl sok előzést most sem láthattunk, és az élmenők is viszonylag szürkék voltak. Érdekes volt látni, hogy Alonso, hogy szenvedett az egész verseny alatt, gondolom, hogy erősen tajtékzott a dühtől a sisak alatt. Kicsit viccesen néztek ki az interjú során, ahol csapattársának Hamiltonnak az overálja szinte hófehérnek tűnt az ő szürke, erősen megviselt gúnyájához képest. Raikonnen barátunk szintén szenvedett, de nagyon hangzatosnak tűnt azon megnyilvánulása, hogy a verseny végén már kímélte az autót... Na persze. Egész verseny során. Sőt az egész tavalyi év során csak azt tette. Mindig is arról volt híres.

Elég bosszantó azt látni, hogy a Ferrari csapatnak igazából nincsen kiemelkedő pilótája. Mert ugye hiába van Massa, aki jól és viszonylag megbízhatóan teljesít, ha nem nyújt semmi extrát. Kimi idén valószínűleg csak azt bizonyítja, hogy az előző évben is jó volt a McLaren, csak ő nem volt hozzá elég jó.

A Kubica helyére beugró Vettel viszont nem szerepelt olyan rosszul ezen a hétvégén. A szabadedzéseken igyekezett magára felhívni a figyelmet, de sajnos a versenyre már elfogyott a lendülete. Lehet, hogy csak mindenáron be akarta vinni az autót a célba, amihez a pontszerzés már csak aféle hab volt a tortán.

Remélem, hogy a következő futam izgalmasabb és előzésekben gazdagabb lesz. Bizakodásra ad okot, hogy Sato-t hátrasorolták 10 hellyel, és vélhetően harapni fog.

2007/06/19

Halálos hajsza

Mivel a 24 második évadját együtt nézzük Évivel, és fáradt volt már szombat este, ezért úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Valamiért a Halálos hajsza (Running Scared) című filmre esett a választásom. Maga a film elég durván kezdődött, csak úgy röpködtek a golyók.

A film többi részében már nem annyira a golyók, hanem inkább a "fuck" szó különböző formában való megjelenései röpködtek. Bár ezen lista szerint csak percenként 2,28-szor, azaz az egész film során 275 alkalommal fordult elő ez a szó.

A filmről elég jó ismeretőt ad a port.hu, és nem árul el túl sok olyan részletet, ami nagyban rontaná a film élvezeti értékét. Tehát bőven lesz majd alkalmunk meglepődni.

A film végig elég pörgős, bár a közepe táján egy picit megül a cselekmény, és Oleg kalandozásai egy idő után már fárasztónak tűnnek, de azt mondom, hogy ez még belefér. Nem árt az elejétől nagyon figyelni a dolgokra, mert úgy kevesebb lesz a meglepetés. Nálam az volt még a gond, hogy túl fáradt voltam szombat este, és nem tudtam egyszerre végignézni, ezért vasárnap már igencsak gondolkodni kellett, hogy ki kicsoda. Annyit még el kell modanom róla, hogy néhol elég véres és brutális, ezért gyengébb lelületűbbeknek nem nagyon ajánlott!

Étterem és strand

A hétvégén úgy döntöttünk, hogy adunk egy kis pofont pénzkészletünknek, és egy kicsit költekezünk. Nem lehet mindig csak komoly dolgokra pénzt kidobni (lásd most itt van a kötelező biztosítás díja, és a múlt hónapban az éves áramszámla), hanem egy kicsit élni is kell.

Évinek szombaton volt az utolsó vizsgája, ami ezt a félévet illeti. Úgy gondoltam, hogy mivel most úgyis végez (ráadásul tegnap derült ki, hogy sikeresen megcsinálta minden vizsgáját), és mivel közeleg az előre hozott névnapja (június 23-ra tettük át, mivel Karácsonykor mindig megszívja vele), ezért egy picit ünnepeljünk.

Ezért szombaton, amikor hazaért a vizsga után mondtam neki, hogy elmehetnénk a kedvenc éttermébe, ami ott van a Jókai Mór utcában. Azt hiszem, hogy most sem csalódtunk a kajában, és még máskor is biztosan meg fogjuk látogatni a helyet.

A szombati nap krónikájához tartozik még, hogy elmentünk a Beat nevű svájci főnökömhöz megnézni egy kiságyat, egy pelenkázó szekrényt és egy babakocsit, amit majd nekünk szeretne adni. Néhány hónapja nem gondoltam volna, hogy olyan viszonyba keveredünk, hogy ilyen felajánlást fog tenni. Mondjuk néhány hete meglepett azzal, hogy kölcsönbe elhozta a Band of Brothers (Elit alakulat) című sorozatot, amit díszdobozos dvd-formátumban vett meg Svájcban. Kemény 20 svájci frankért (ez kb. 3500 Ft)... A vicc csak az, hogy ugyanez a fémdobozos verzió nálunk 15.000 Ft-ba kerül. Lehet, csodálkozni, hogy miért van ott az illegális lemezmásolás, ahol éppen tart.

Vasárnap úgy döntöttünk, hogy folytatjuk strandlátogatási szokásainkat, és egy számomra eddig ismeretlen strandra fogunk elmenni. A Római fürdő volt az áldozat. 1500Ft volt a beugró, ami talán még elfogadható. Odabent 3 medence fogadott, ami nem tűnt valami soknak, de mi igazából csak egybe mászkáltunk ki és be. A hatalmas élménymedence szinte mindenféle vizes mutatványt tudott, amit hasonszőrű társai is. A strand legnagyobb fogása azonban szerintem a csúzdák. Meglepődtem rajta, hogy a 4 csúszdát korlátlanul és ingyen lehet használni. Most először volt alkalmam megtapasztalni a Black Hole (Feketelyuk) csúzdák adta élményt. Valaki tudja, hogy miért ragaszkodunk állandóan ahhoz, hogy hülye angol neveket használunk a magyar szavak helyett?

A strand még nyújtott egyéb élményeket is. Azt már talán említettem egyik korábbi blogomban, hogy nem szeretek a napon lenni, ezért mindig az árnyékba húzódnék. Ennek köszönhetően most rengeteg szúnyogcsípést szedtem össze a fa tövében. Ráadásul sikerült még egy méh fullánkjába is belelépnem. Szerencsére azonban nem vagyok rá allergiás, és aznap be sem dagadt a lábam. Bár az is lehet, hogy a szervezetem csak a rengeteg szúnyogcsípéssel küzdött...

2007/06/16

Izgalmas hét

Nem mondhatom, hogy unalmasan telt volna a hétem, mivel a szokásos havi zárás végső szakasza pont most volt. Ráadásul a közvetlen főnököm, aki általában a dolgok fő levezénylője most éppen szabadságát tölti Moszkvában. Úgy adta át pénteken a feladatokat, hogy gyakorlatilag már nem sok dolgunk lett volna, de mégis (ki gondolta volna?) lettek bonyodalmak. És a kötelezően látogatós angolórák az egészben csak apró fűszert jelentettek...

A fő tevékenység mellé szépen felgyűltek egyéb, nem elhanyagolható fontosságú feladatok, amik ha nem is nehézzé de kellemesen izgalmassá tették a munkával eltöltött napokat. A probléma ott kezdődött, hogy külföldi főnökünk nem nagyon idegesítette magát a hét első felében a számok elemzésére adott válaszainkkal, és csak a végén kezdett el kapkodni, illetve minket kapkodásra kényszeríteni.

A keddi napig még minden barátságosan elviselhetőnek is tűnt, mígnem szerda délután az egyik magyarázaton nagyon megakadt a szeme, és kérte, hogy változtassunk a számainkon. Miközben több órás vitát folytatott le a főkönyvelővel, én úgy döntöttem, hogy elmegyek a céges focira, hogy egy picit kiengedjem a gőzt. 5 óra helyett csak valamikor negyed 6 után értem oda, és csereként beállva 2 gólommal 2-1-re fordítottam az állást (ilyenkor hízik a májam, de ugyanakkor arról is árulkodhatna, hogy önző vagyok, pedig szerintem nem). Aztán eleredt az eső, és a pályabakter kevésbé udvarisan arra kért minket, hogy azonnal hagyjuk el a pályát. Pedig nagyon élvezetes lett volna szakadó esőben játszani, csak sajnos nem lehetett...

Lezuhanyoztam, átöltöztem, megnéztem a telefonomat (korábban meghagytam, hogy nyugodtan keressenek, ha valami gond van, vagy vissza kell mennem), és láttam, hogy kerestek. Így hát visszamentem, és vártam, hogy szülessen valami döntés a végleges számokkal kapcsolatban. Olyan fél8 és 8 óra között ez meg is történt, és bevihettem saját rendszerünkbe.

Szeretem, ha pörgés van, vagyha feladatokkal vagyok ellátva, ugyanakkor szeretem, ha az ésszerűen is történik. Tehát bosszantani szokott az, ha valaki miatt nem lehet előrébb lépni, vagy rajtam kívülálló okok miatt valamilyen üresjárat van, amikor szinte nem történik semmi.

Összességében úgy érzem, hogy a hét munkás 5 napja igazán jól telt, mégha néhol nem is éreztem teljesen tökéletesnek...

Chicane

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogyha egy (közel?) lakatlan szigetre mennétek, és vihetnétek magatokkal valami zenét, akkor mi lenne az. A feltételeket optimálisnak tekinteném, tehát bármikor el lehet hagyni a szigetet és nem kell semmi miatt sem idegeskedni. Egyszerűen csak élvezni, hogy az ember egyedül van, és közben a hideg vízben gázolhat. Majd egyszer csak megáll, behúnyja a szemét, és hagyja, hogy a nem túl vad, kellemes hullámok és a szél együttes ereje egyszerre mozgassa. Közben pedig kötelező, hogy szóljon valami muzsika, és ha választani lehetne, akkor az egyértelműen a Chicane lenne...

Aki esetleg nem ismerné őket, annak bátran ajánlom bevezetésképpen vagy a Saltwater vagy az Autumn Tactics c. számaik egyikét. Most blogírás közben egy mixet hallgatok (Chicane Anthology Vol 2.), amit mindenki letölthet a http://www.djriver.com/ oldalról. A benne szereplő számok egyszerűen zseniálisak, és bőven kimerítik a szép zene fogalmát. A szívszorítóan gyönyörű vokális és elnyújtott dallamok olyanok, mintha nem is ember komponálta volna őket.

Felforgatókönyv

Az egész heti hajtásban megfáradva úgy döntöttem, hogy péntek este megnézek egy filmet. Mivel Évi az utolsó vizsgájára készül, ezért úgy gondoltam, hogy olyan néznivalót fogok választani, ami talán kevésbé érdekelheti. Azt hiszem, hogy megint sikerült beválasztanom...

Azt gondoltam a Felforgatókönyv c. filmről, hogyha Will Ferrer játszik benne, akkor biztos csak valami barom vígjáték lehet. A színészt amúgy sem nagyon csípem, mert normális filmet még nem igazán láttam tőle. (Most pedig hálát adnék a google-nak, mert automatikusan menti a blogot, és az előbb érkezett kékhalál miatt nem szállt el az eddig begépelt szövegem.) Ez a film meglepően jól sikerült. Bár azt nem tudnám eldönteni, hogy Évinek mennyire tetszett vagy nem tetszett volna.

A történetről túl sokat nem mesélnék, mert nem lehet úgy írni róla, hogy az ember ne áruljon el valami fontosat. Igaz, hogy a közepefelé van egy erős holtpont, mikor az ember már azt várja, hogy végre történjen valami, legyen már valami végkifejlet, de ugyanakkor megvan az az feszültség is, hogy ugyan miként végződik a történet.

Bátran ajánlom a filmet olyanoknak, akik csak egyszerűen kikapcsolódni vágynak, de nem agyatlan vérrontásra, vagy akcióra. Nem rengeti meg a világot, nincsenek benne magvas mondanivalók, de ugyanakkor mégis elgondolkodtat az élet mikéntjéről, és az órához állított egyre jobban elgépiesedő világunkról.

2007/06/11

A hétvégi F1

Ma egész nap kemény meló volt, és teljesen maguk alá nyomtak a számok. Bár azért sikerült egy blogbejegyzést már korábban beírnom, de akartam még egyet. Hát... barátaim! Nem tudom, hogy láttátok-e a hétvégi kanadai F1-es futamot?

Azt nem mondom, hogy kegyetlen jó verseny volt, mert az azért nem lenne igaz, de nagyon izgalmas, fordulatos futamot láthattunk. Minden volt, aminek lennie kellett... Igazából csak Palik hiányzott. És újra kiderült, hogy ez a Gyula srác nem valami okos a Forma 1-hez (sem?).

Hamilton hozta a kötelezőtt, és egyértelmű, hogy ő a következő Schumacher. Alonso nem tudta most sem igazán elviselni, hogy nem ő a legjobb, és újra bebizonyosodott, hogy Monaco-ban sem ő volt a jobb. Sato előzése meg maga volt a slusszpoén. Heidfeld is hozta a kötelezőt, viszont Wurz szépen feljutott a dobogóra. Tőle nem sajnálom, hogy ez a 3. hely csak úgy a ölébe hullott. Szegény srácot a kommentátorok a balesetekor rögtön eltemették, és csak a végén jöttek rá, hogy "hoppá, Wurz lett a törött szárnyaival a 3.?)

Kubica balesete igazán ijesztő volt, különösen, hogy mekkorát repült, hogy csapódott jobbra-balra a feje, és még a lábai is kilátszottak az autóból. Remélem, hogy hamar összeszedi magát, és minél előbb újra autóba ül.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni az a Ferrari bénázása. Valahogy egy ideje ezt a Kimi gyereket nem tartom olyan jónak. Az elmúlt években, ha nem ő van a McLaren csapatnál, akkor már rég világbajnokok lehettek volna. A Ferrariban csak még jobban bénázik, és Massa simán elveri... azaz elverné, ha ő is nem bénázna. Hogy lehet annyira vak, hogy nem látja a piros lámpát? A versenyen simán megérdemelte a büntetést. És nem csak ő, hanem a többi versenyző is. Az, hogy Alonso-nak üres volt a tankja, és utána megbüntették, mert bement a biztonsági autós szakaszban tankolni? És? Ki tudja bizonyítani, hogy tényleg üres volt a tank? Most nem tudott spórolni az üzemanyaggal?

Kiváncsi vagyok a következő versenyre. Remélem, hogy Hamiltont most már hagyják versenyezni, és a két béna Ferrari versenyző is megrázza magát!

Hétvégi strandolás

Mivel Évi elhalasztotta a szombati vizsgáját, ezért kaptunk az alkalmon, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk strandra. A kérdés már csak az volt, hogy hová. Öcsém javasolta, hogy menjünk Egerbe, mert ott amúgyis rengeteg fejlesztést csináltak, és biztos jó lesz nekünk is.

A parkolással elég szerencsések voltunk. Bár igaz, hogy vagy egy negyed órát keringtünk, mire helyet találtunk, de legalább elég volt 3 órát kifizettünk, és nem annyit mintha valahová máshová parkoltunk volna.

A strand viszont más tészta. Nagyon szép weboldalt csináltak neki, amit most azért sem akarok reklámozni, majd kiguglizzátok, ha érdekel titeket. Már gyanús volt, hogy az árakat miként szabták meg. Nagyjából egy ezres volt a sima beugró, míg pluszban egy újabb ezres, ha az élmény-szolgáltatásokat is igénybe akartuk volna venni. Vagy ez utóbbi plusz 600Ft-ért, ha csak két órára akartunk volna élménykedni. Odabent csak karszalaggal lehett tartózkódni, mert "szigorúak vagyunk meg, minden". Erre azt láttuk nem sokkal a beérkezésünk után, hogy néhány srác átmászott a strand egyik határát jelentő patakon, és kb. fél méter magas kőfalon. Ennyit a biztonságról... Nem tudom, hogy miből tartana valami normális kerítést csinálni, mert így simán tud bárki, ki és bejárni a strand területére.

Amúgy most nagy szívás az egész. Meghagyták az elején lévő termálmedencét (termál/gyógyvíz van benne, tehát nem kell vízfogató), megmaradt a "dögönyöző" (ami egy nem medence, hanem egy olyan folyosó, ahol vastag csövekből az ember nyakába zúdul a víz), valamint a rádióaktív vizes medence. Aztán összenyomták a felére a korábbi melegvizes "zacsiáztatót", valamint csináltak 2 élménymedencét és egy úszómedencét (ahová csak úszósapkában lehetett volna bemenni). A két élménymedencéből a gyerekelmény (2-14 év között) volt ingyenes (most jut eszemben, hogy volt egy másik gyerekmedence is a rádiaktív víz mellett), míg a másik a fizetős.

Igazából Évi egyik vízbe sem mehetett volna be a babu miatt, ezért egy kicsit a gyerekélménybe mentünk be áztatni magunkat. Azt hiszem, hogy nem volt túl átgondolt a strand átépítése, és emiatt talán nem is fogjuk túl gyakran látogatni. Ennyit még a hozzánk közelebb lévő Bükkszék is bőven nyújt...

2007/06/08

House

Sokan el vannak ájulva ettől a sorozattól, de én nem tudom, hogy mit esznek rajta. Mondjuk igaz, hogy a héten láttam belőle először egy kis részletet, kb. 2 percet. Nagyjából ennyit birtam belőle, mert valami orvosos baromságról beszélgettek. Csak úgy röpködtek a szakszavak...

Lehet, hogy már elegem van az orvosos sorozatokból. Ugye régen volt a Klinika, a Kórház a város szélén... Ezekből elég sok részt láttam, de már nem igazán tudnám visszaidézni, hogy mi is történt bennük. Aztán jött a "nagy ámerikai" sorozat, a Vészhelyzet... Ebből olyan egy évadnyit láttam (akkoriban még fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán a sorozatokat évadban mérik, a Dallas is csak úgy ment a maga útján, és kiderült, hogy abból is több évad volt) . Szóval azt hiszem, hogy nem fogom bővíteni, legalábbis ezzel nem, az eddig nézett sorozataim listját.

2007/06/06

Pókember 3

A hétvégébe (tudom, hogy már szerda van, de most van időm írni róla) még sikerült belesűríteni a Pókember 3 megnézését. A sok negatív kritika után óvatos elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban. Bár várhattam volna, hogy jobb lesz, mert pl Pókember 2 része, szerintem, sokkal jobb volt az elsőnél.


Annyiban ez is jó volt, hogy hozta a hamisíthatatlan Pókember-érzést. Egy csóró fotós, akinek bár szuperképességei vannak, a nap legnagyobb részében igazi vesztes. Ráadásul ezen szuperképességeknek köszönhetően alakul sikertelenül a szerelmi élete. Persze az örök reménykedő néző végig azt fogja várni, hogy úgyis össze fog neki jönni a dolog, de kétlem, hogy ez megvalósulna, mert ez tartja igazából sorozatszerűnek ezt a filmfolyamot. Peter és Mary-Jane szerelmi élete egy olyan központi szál, amit nem fognak lezárni, ugyanis ez az igazi mozgatórugó. És az, hogy közben gonosztevők és szuperellenfelek is megjelennek a színen? Az kit érdekel... Az összes többi szuperhősös film végig arról szól, hogy jön valami legyőzhetetlen ellenfél, és azzal kell végezni. Nem pedig arról, hogy az emberek megmentője is csak egy ember, akinek szintén megvannak a hétköznapi problémái. Igazából az érdekelne, hogy kicsoda a Pókember szabója?


A filmet ajánlom azoknak, akik szerették/szeretik Pókember képregényes kalandjait, valamint látták az előző két részt. De ugyan van még valakik, akire illenek ezek a jellemzők és nem látta volna a 3. részt?

2007/06/04

Szenvedés a blog-oldal testreszabásával

Valahogy nem nekem találták ki ezeket a webes szerkesztéseket. Az oké, hogy web2.0, meg tököm tudja, hogy mi, de akkor is. A mezei felhasználónak nem biztos, hogy leesik az is, hogy milyen nagy dolog, hogy egy blogbejegyzést online lehet szerkeszteni amit-látsz-azt-kapod módon.


Az RSS-el most rengeteget elszenvedtem. Ha nincsen Panyi, akkor nem is lehetne feliratkozni rá... ;) A biztonság kedvéért ide be is szúrom a szép képet, ami a feliratkozást fogja segíteni a jobb oldalon. Ha valaki nem tudná, hogy mi is az az RSS, az nyugodtan kérdezze meg itt a hozzászólások között, vagy MSN-en.

Karib tenger kalózai harmadszor

Nem tudom, hogy miért van mindenki hasraesve Jack Sparrow kapitánytól. A film első része nagyon jól sikerült, míg a második tipikus olyan folytatásnak tűnt, ami csak átkötőként szolgált az azt követőhöz. A harmadik résztől így mindenki méltán várhatta az ütős csattanót, a nagy paradét, a tüzijátékot... és erre mi lett? Halk pukkanás, "ennek a filmnek is vége", "még hány bőrt akarnak lehúzni?".

Lehet, hogy csak én vagyok hülye és nem értem a koncepciót. Ez most mesefilm? Érveim: Walt Disney, sok Jack, kicsi Jackek, vicces figurák. Gyermekeknek nem való kalandfilm? Érveim: ijesztő figurák, kalózok, agyevés, ládában dobogó szív. Az egész inkább felnőtteknek való mesefilm, olyanoknak, akik letudnak butaszintre süllyedni, és önfeledten élvezni tudják a baromságokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz film lenne, de én valahogy nem tudtam olyan jól szórakozni. Egy kicsit unalmas, elnyújtott volt, és olyan, mintha maguk az alkotók sem tudják, hogy mi lesz majd a végkifejlet, a sorozat végső lezárása.

A filmet azoknak ajánlom, akik az előző kettőt is végignézték, így legalább választ kapnak a korábbi kérdéseikre, de ugyanakkor cserébe kapnak is párat.

AH Sportnap

Most szombaton (2007. június 2-án) volt a munkahelyem szokásos éves Sportnapja megtarva. Azt hiszem, hogy ebből mindenki kitalálta, hogy az AH Antenna Hungáriát jelent, aki meg nem, az most már tudja...

Szóval eredetileg úgy volt, hogy kosárlabdázni fogunk, de sajna nem volt nő csapattag, és az kitétel volt, hogy egy női játékosra mindig szükség van a pályán. Ezért maradt a foci. Vicces módon egy olyan csapatba kerültem, ahol szinte senki sem ismert senkit. Végül is mi voltunk a maradék... Szerencsére játékban abszolút partnerei voltunk mindenkinek és a 6 csapatból a 2. helyet sikerült megszereznünk.

Összességében az egész Sportnap jól sikerült. Én reggel 10-től gyakorlatilag 14.00-ig végig fociztam, aztán egy kicsit pancsiztam a medencében. A korábbi évektől eltérően most az Elmű sportkomplexumában(?) voltunk, ahol sokkal több sportágra volt lehetőség, mint a korábbi Postás pályán. Az egész napos jóidőnek köszönhetően tovább vörösödött, majd barnult a bőröm, de szerencsére nem volt túl vészes. A lábaim egy kicsit rosszabbul viselték a terhelést, mert egy picit meghúzódtak. De remélhetőleg néhány napon belül már nem lesz gond... különösen, hogy szerdán szeretnék focizni menni.

2007/06/01

Napi kultúra

Tegnapelőtt este, alighogy hazaértünk Évivel a délutáni focimat követően, rögtön "ránktört" az alattunk levő lakó. Este fél kilenckor, a fürdés után gyakorlatilag egyszál fa... semmiben mászkáltam a lakásban, amikor megszólalt a csengő. Az alsó szomszéd csak annyit szeretett volna, hogy van-e kedvünk kultúrális szórakozásra menni másnap este 7kor (azaz tegnap). Sokkal többet nem tudtunk belőle kiszedni, csak hogy a Dunapalotában lesz, és hogy valami 1000Ft a jegy. Annyit megér gondoltuk...
Majdnem sikerült elkésnünk, de szerencsére még az előadás előtt beestünk. Adri már foglalta nekünk a helyeket. Ott kiderült, hogy operettet fogunk látni és hallani. Igazából nem volt rossz, bár egy kicsit nagyon műnek tűnt számomra. Amúgy is idegesíteni szoktak a színházban ezek a művigyorok, valamint az idétlen ruhák (ráadásul az énekes csaj minden(!) énekéhez átöltözött). Végeredményben nekem tetszett az előadás, de szerintem nem fogok belőle sűrű hagyományt csinálni. Az egészben még az zavart, hogy a terem olyan volt, mintha egy templomból csináltak volna színháztermet, valamint a nézőközönség átlagéletkora erősen 50 év felett volt.

Napi izgalom

Meg volt a mai izgalom is reggel... Évinek valami rózsaszínes folyása volt, és nagyon megijedtünk. Azonnal rohantunk a magánorvosához, hogy mi a helyzet. Szerencsére megnyugtatott minket, hogy nincsen komolyabb baj, talán valami hajszálér pattanhatott el. Ultrahangon megmutatta nekünk, hogy a babu, hogy viháncol kis kezecskéivel és lábacskáival. :) A dokibácsi szerint már 7-8 centi nagyságú! Milyen sokat nőtt ilyen kis idő alatt... Hihetetlen!

2007/05/31

Tiesto - Elements of Life Budapest 2006.05.26.

Ekkora élménye ritkán adódik az embernek, hogy egy ilyen részt vehessen. Bár ugye kérdés, hogy kinek mi jelenti a nagy élményt. Master barátomnak köszönhetően én is ott lehettem a holland lemezlovas-mágus magyarországi fellépésén. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora buli fog az egészből kerekedni.


Bőven 10 óra előtt sikerült bejutnunk. Ráadásul gonosz/bunkó módon kikerültünk a sort, mivel láttuk, hogy mások is csak úgy mennek a sor mellett, a sor meg nem halad. Mondhatni nem volt szép dolog, de a cél érdekében mindenképpen hasznos.


Bent azon nem lepődtünk meg, hogy az árak nem tűntek igazán barátinak. Két deci rostos Kepi 400, fél liter ásványvíz 700, míg egy Hejnekem sör 800 pénzbe került. Plusz lehúzás a belépő mellett. Azonban azok, akik még pólót vagy Tiestós ajándékokat vettek maguknak szinte már láma kategóriák voltak. 4000 magyar pénzért olyan pólót csináltatok magamnak, hogy ihaj, nem olyan gagyit. Hallottam, hogy egy páran panaszkodtak a méretek miatt is...


Kicsit mérgelődtem a buli napján, hogy a hivatalos oldalon nincsen semmi a kezdésről, a befejezésről, vagy szett hosszáról. Egy Jes művésznevű hölgy 22.45 magasságában kezdett el szőke fürtjeivel egyetemben a szimpadon ugrálni, és tűzbehozni a közönséget. Nekem annyira nem jött be (a Rush Comes szám kívételével) a produkciója, mert túl dance-es volt.


Őt követte a Mű-tiestó. Egyfajta előre felvett bemelegítő szett volt, amihez egy számítógéppel animált, Tiestóra hasonlító figura adta a vizuális megjelenést. Mi ez alatt a kinti pultnál akartunk innivalót venni. Elég bénák voltunk, mert bent a teremben szinte tolongás nélkül, gyorsan sorra lehetett jutni. Itt jut eszembe, hogy a csarnokban iszonyatos volt a meleg, és annál kevesebb a levegő. Valahogy igazán megoldhatták volna a nagy hő lehűtését. Bár egy idő után már mindegy volt... csak a zenét élveztem.


Éjfél környékén megjelent maga a fő szám. Jó kis tüzijátékot csináltak neki a bevezetéshez, de az egész szettje alatt nagyon jó vizuális effektek voltak kivetítve, valamint egyéb módon megvalósítva (füstgép, fűzkilövelés, tüzijáték, lézer, stb.). A zenék egyszerűen fantasztikusak voltak, szinte megállás nélkül tomboltam a Chicane - Saltwater c. szám kezdetétől. Kár, hogy nem maradtam a végéig, de az egész így is felejthetetlen élmény volt.


Aki nem volt, az ezen listából megtekintheti, hogy miről maradt le:

Visszatérés

Nem tudom, hogy mit is mondjak? Szégyeljem magam, hogy csak most jelentkezem újra? Közel másfél év eltelt legutóbbi bejegyzésem óta már lassan másfél év is eltelt.

Kezdeném a legfontosabbakkal. Igen, az esküvő megvolt, sikeresen túléltünk. Majd ezt követően a svájci nászutunkat is. Csináltunk mind a kettőről rengeteg képet, amiket most csak azért sem fogok ide feltölteni.

Aztán a legújabb hír az, hogy úgy néz ki karácsony tájékán apuka leszek. Évi méhében már ott növekszik a pici babu. Úgy néz ki, hogy még sok izgalom vár ránk! Addig is úgy néz ki, hogy meg kellene még csinálnunk a maradék két nagy felújítási munkát, a festést és parkettázást. Sporólási terveinkbe egy kicsit közbeszólt, hogy lecseréltük jó kis Suzukinkat és vettünk helyette egy 1.2-es Skoda Fabia combit. Jó kis személygépjármű ez, bár a Suzukival sem volt semmi baj, csak már kezdett öregedni.

Szóval így telnek mostanában napjaink... Remélem, hogy hamarosan újra jelentkezem.

2006/01/11

Eljegyzés

Az elmúlt időszakban az időhiányon túl a lustaság is elterebélyesedett rajtam, és egy ilyen fő esemény megemlítését sem tettem meg időben a blogomban.

Szóval a karácsonyt követő szerdai napon éppen az aktuális lakásba való bevásárlásunkat folytattuk, mikor hirtelen elhatározásból az egyik ékszerüzletben találtuk magunkat, és az ujjainkra illő gyűrűket próbálgattuk. Mikor sikerült megtalálni a megfelelőeket, akkor azokat megvásároltuk és indultunk haza.

Otthon ünnepélyesen is megkértem Évi kezét, bár különösebb felhajtást nem csináltunk belőle.

2006/01/02

Ünnepek között

A karácsony viszonylag békében eltelt. Ami bosszantó volt, hogy nem igazán tudtunk eszközöket és egyéb dolgokat a lakásunkba vásárolni, lévén azok nem voltak nyitva. Ezt azonban a két ünnep közötti időszakban nagyjából sikerült elvégeznünk. A cuccaink teljes mértékben nem kerültek még át, mivel a Suzukival való szállítás elég szűk keresztmetszetet jelent.

A héten túl sokat nem haladt előre a lakásprojekt. A nappali kivételével azonban nagyjából majdnem minden rendben van. A későbbi lakásszétverés még úgyis a jövő zenéje lesz, addig meg valahogy csak be kell fészkelnünk magunkat. A folyamatok előrehaladását az is gátolta, hogy a két ünnep között dolgoztunk mind a ketten. Péntenken ugyan én szabadságon voltam, de gyakorlatilag ez csak arra volt jó, hogy az aznapi buli előtt kipihenjem magam.

Ez a 18-as Neorave egész jól sikerült. Most először zárásig ott voltam, bár az igaz, hogy nem tomboltam magamat teljesen fáradtra. Reggel 7 órára sikerült is hazaérnem, majd aludtam vagy 6 órát, mielőtt egy újabb bevásárlórohamra nem indultunk. Éjfél előtt még sikerült néhány órácskát aludni, hogy valamennyire éberen fogadjuk az új évet.

2005/12/23

Lakáshelyzet 7.

Hétfő:
A bankos csaj megüzente, hogy átkerült a számlánkra a pénz, és hogy utána néhány órán belül megy az eladó számlájára.

Kedd:
Az eladó kiköltözött a lakásból, és én elmentem a kulcsokért. Közben kiderült, hogy a pénzügyi ügylet fennmaradó része tényleg megtörtént a bankok részéről.

Szerda:
Évivel mind a ketten szabadságot vettünk ki, és áthordtuk a nehezét. Néhány bútort szállítattunk el Évi apjának a munkatársával (5000 ft), valamint utána még tettünk néhány kört a kisebb dolgokkal. Nagyjából sikerült kitakarítani a hálószobánkat, valamint összeraktam az ágyat, így este már ott tudtunk aludni.

Csütörtök:
Mind a ketten dolgozni mentünk. Majd a munkaidő után elmentünk a budaörsi IKEÁ-ba, ahol vettünk egy ebédlőasztalt és 6 db széket. Lehet, hogy csak karácsonyra savanyodtak be az eladók, de áludvariasságukból valamennyi bunkózás is kisugárzott. Mivel aznap nem voltak hajlandók elszállítani az árut, ezért megnéztük, hogy befér-e a Suzukiba. Befért...
Még aznap este összeraktam egy széket, hogy legalább egy székünk legyen.

Péntek:
Ma még nem sok minden történt lévén, hogy megint munkában vagyunk.

Más:
Kiderült, hogy nincsen kábeltévé a házban, úgyhogy lesz egy kis nyomozásásom. A következő lehetőségeim vannak:
1. Nem kötök be semmit, és ekkor marad a három alapadó (m1, tv2, RTL Klub)
2. Ex-Matáv kábeltv: Erre fogalmam sincs, hogy mennyi esély van. Nem érdeklődtem még utána, de szerintem nem a telefonkábelen jön az adat.
3. UPC Direct: Elég drága, havi 5eft, csak egy beltéri egység van, és rengeteg adó nem az alapszolgáltatás része.
4. Antenna Digital: Fura helyzet. Elvileg van egy kicsi kapcsolatom a céggel, mivel ők is a mi anyacégünk egyik leányvállalatai. Itt is havi 5eft, de van lehetőség egy másik beltéri egységre is +400Ft-ért. Elvileg közvetlen rálátás kellene a Széchenyi-hegyi adótoronyra, de ezt még nem tudom, hogy fennáll-e.

Internet:
Ki kellene találnom, hogy mely szolgáltatónál kellene csomagot választanom...

2005/12/15

Lakáshelyzet 6.

Hétfőn felhívott a bankos csaj, hogy kedd reggel mehetünk megkötni a hitelszerződést, valamint a közjegyző előtt is aláírhatunk. Ez egy kicsit meglepő volt, de rögtön igent mondtam.

Másnap meg is érkeztünk a helyszínre, ahol négy példányt kaptunk az orrunk alá minden aláírandó dologból (hitelszerződés, jelzálog, meg két egyéb szerződés, ami a lakástakarékpénztárral kapcsolatos). Elvileg annyi példányt kaphattunk volna, amennyit akarunk, de ezt a négyet rakták "csak" elénk. A bankos csaj mondta, hogy mindegyik lapot szignózzuk alul, és írjuk alá, ahol kell. Elkezdtük olvasni a szerződést, de nagyjából feladtuk 3-4. oldal környékén. Ha belekötnénk valahol a szövegben, akkor lehet, hogy még néhány hetet várnunk kellene az újabb elbírálásra...

A szerződésben az állt, ha minden feltétel teljesül, akkor 8 napon belül a pénz el lesz utalva, és elvileg onnatól a lakás a minénk... azaz a banké, de mi használhatjuk. A szerződést böngészve azon poénkodtunk, hogy gyakorlatilag mindent meg kell kérdezni a banktól, hogy mit lehet csinálni (pl. már szinte wc-re sem lehet menni az engedélyük nélkül, vagy egy erősebb bélfelleget kiengedni).

2005/12/12

Egy igazi nyűgös hét

Az elmúlt hét igencsak rosszul alakult, és szinte egészen végig nyűgös voltam. Egy kicsit kezdenek kiborítóan alakulni a munkahelyi állapotok, mert szinte érezhető, hogy mindenki próbálja a másikat fúrni, aláásni, és menteni a menthetőt, azaz igyekezni lenyúlni mindent, amire csak valamilyen kis lehetőség is kinálkozik. Az is lehet, hogy csak a vesztüket érzik... Közben pedig azok munkáját nem becsülik meg, akik tényleg csinálnak valamit (és itt elsősorban nem magamra gondolok). Ezt már csak tetézi, hogy a főnökeim között egyre feszültebb lesz a viszony, a különböző nézetek miatt. Még szerencse, hogy a múlt héten volt elég munka, amibe temetkezve valamit tompultak ezek az érzések. Ezek tükrében kiváncsi leszek a csütörtöki karácsonyi party-ra...
Bosszantó, de lakásügyben sem volt előrelépés. A bankos csaj eléggé elhúzza az ügyet, én meg közben azon gondolkodom, hogy ezt a bankot sem fogom senkinek ajánlani.
A múlt héten felkeresett Évi testvére is egy e-maillel, amiben arra kért, hogy segítsek neki a számítógép-vásárlásban. Én meg is kerestem az egyik barátomat (http://www.pc-net-work.hu), hogy állítson össze egy konfigurációt. A hét elején ebben segédkeztem neki, majd szerdán este beállítottak, és mondták, hogy elviszik a tévét... Éppen a BL meccset néztem, és félidőben fogták és elvitték. Elvileg nem lenne okom a felháborodásra, mert a TV amúgy is az övék volt, de ha három héttel ezelőtt nem kérdezem meg, hogy ott fogják-e hagyni, és nem kapok igenlő választ, akkor nem viszem magammal a divx-lejátszómat, és nem úgy rendezkedek be, hogy számíthatok a tévére. És másik, hogy az milyen aljas megoldás, hogy nem szólt néhány nappal korábban, hogy elviszi? Valamint, hogy nem említi, hogy mit fog tenni, mikor naponta 4-5 e-mailt váltottunk a számítógép vásárlás miatt?
A hét közepére már teljesen úgy éreztem magam, hogy mintha mi azért lennénk, hogy mindenki szivasson. Én próbálok mindenkinek segíteni, és mások meg jól hátbadöfnek. Szerintem is ez a normális...
Csütörtökön kosármeccsem volt. Az igazán katasztrofális hét hangulatát jellemzően majdnem elmaradt ez a meccs. Az ellenfél csapatával együtt még 3/4 7kor bőszen melegítettünk, mert a18:30-ra hirdett meccs bírái még nem érkeztek meg. Aztán nemsokkal 7 óra előtt megjelent egy játékvezető, és végig egyedül vezette le a mérkőzést. Amit sikerült megnyernünk, még akkor is, ha nem a legjobb játékunkkal...
Pénteken hiába mentünk el a fél9kor kezdődő meccsre, mivel ott derült ki mindenki számára (még az ellenfelünkére is), hogy a teremben más esemény van, és ott biztosan nem játszhatunk.
A hétvége is rohamtempóban telt, szinte semmire nem volt időm. Szombat délelőtt vásárolni mentünk, ami egész délutánig elhúzodott, vasárnap meg babalátogatáson. Együtt mentünk barátnőm apjával és az ő barátnőjével. A végére elég nyűgös lettem, mert barátnőm apja eléggé beboroskólázott, majd az ő barátnője nem volt hajlandó vezetni, mert azt mondta, hogy már este és sötét van. Amikor meg visszaérkeztünk a házhoz, akkor benyögte, hogy boltba mégiscsak eltudnak menni ketten kocsival...

2005/12/06

Pillanatnyi elmeállapot

Kicsiny hajó vagyok egy végtelen tengeren. Evezők nélkül, fehér vitorlával a víz hullámaira hagyatkozva, a körbevevő nagy üresség érzetével. Tudva, hogy köröttem van a világ egész valójával, de kicsiny hajóként elveszettként érzem magam.

Néha feltűnnek a vízen nálam nagyobb, jobb képességű hajók, kik gyorsan és biztosan szelik a hullámokat. Valamilyen furcsa módon őket mindig elkerülik a nagyobb viharok, pusztító szelek, és egyéb rontások. Én csak lassan haladok, ahogy éppen az ár sodor... Nem tudom, hogy melyik a nagyobb ellenség a szélcsend, amikor minden mozdulatlan, és szinte ordítok a tehetetlenségtől, vagy a dübörgő vihar, mikor még gondolataimat sem hallom. De sodródni az árral, követve az események vonulatát sem egyszerű dolog.

Nehéz úgy irányítani egy hajótestet, ha nem tudom irányítani, és nyugalom még a tengerféneken sem várhat...