2015/11/26

Tikal

Az előbbi bejegyzésben említett játéknapon, ez volt a másik klasszikus játék, amit kipróbálhattam. Elsőre le sem esett, hogy kedvenc bányász szerzőim (Michael Kiesling és Wolfgang Kramer) alkotása, csak miután Zsolt említette, hogy ezek ketten milyen jó kis játékokat csinálnak.

Megmondom őszintén, ezt egy kicsit kevésbé vártam és kevésbé érdekelt, mint a Stone Age. A tipikus Ravensburgeres dobozban, az amúgy egész jó műanyagból készült belsőben elég egyhangú, már-már unalmas benyomást keltő lapkák és fa jelölők bújtak meg. A játéktábla sem hozott túlságosan lázba, de azért még így kis kíváncsi voltam a játékra.

A Tikalban felfedező csapatokat vezetünk arra, hogy minél több győzelmi pontot szerezzünk Közép-Amerika őserdeiben, miközben rég elfeledettnek hitt templomok és kincsek után kutatunk. 

A játék során először lapkákat fedünk fel (a játékosok számával megegyező mennyiségűt), és azok elsőként felfedezésére licitálunk. Ez azért fontos, mert ezzel stratégiai előnybe kerülhetünk. A licit során a nyertes fél, a licitjének megfelelő győzelmi pontot lépre hátra, de cserébe ő választhat először lapkát és ő dönti el, hogy az hogy hová és hogyan forgatva kerüljön a játéktáblára. 

Ha a kiválasztott lapka egy vulkán, akkor egy pontozási fázis fog következni, az akciók végrehajtását követően, ha viszont nem vulkán, akkor az csak egy átlagos akciókör. Fontos, hogy vulkán lapka húzásakor mindenki végrehajt egy 10 akciópontos kört, majd értékel és csak aztán rakja le a megszerzett lapkát és csinálja meg a hozzá tartozó 10 akciópontos normál kört.

A játékosok mindannyian kapnak saját jelölőikhez egy segédlet lapkát. Ez elsőre még elég bonyolultnak tűnhet, de igazából nagyon jól elmagyarázza, hogy mi is történik egy körben és mit lehet tenni. Ennek megfelelően az egy körben elkölthető 10 akciópont a következőket csinálhatjuk.
1. Lerakjuk egy felfedezőnket a kiindulóhelyre vagy egy sátrunkhoz (1 akciópont, azaz ap)
2. Az ösvényeken, az ösvény nehézségétől függően 1 ap-ért haladunk egy másik lapkára egy felfedezőnkkel. (A hatszögletű lapkák szélein látható, hogy van-e ösvény, és ha van, akkor annak milyen a nehézsége.)
3. Feltárjuk egy templom egy szintjét (2 ap)
4. Feltárunk egy kincslelőhelyet (3 ap), amiért egy kincsjelző korongot kapunk
5. Elcserélünk egy kincset egy másik játékossal (3 ap)
6. Újabb tábort létesítünk (5 ap), ahonnan újabb felfedezőket indíthatunk
7. Lefoglalunk egy templomot (5 ap), hogy csak nekünk adjon a jövőben akciópontot

Az értékelési fázisban azt kell megvizsgálni, hogy kinek van több régésze/kutatója az adott templom helyszínen a saját kör vége után és a felső templomlapkán szereplő értéket lehet lelépni a győzelmi pontokat jelző sávon. Továbbá meg kell nézni az összegyűjtött kincseket, ahol azok száma alapján lehet győzelmi pontokat szerezni.

A szabály nem túl bonyolult, könnyen megtanulható és átlátható. Ezen írás közben néztem bele a játékszabályba, amiből kiderült, hogy mi a "profi" változatot játszottuk, ami abban tér el, hogy van licitálás. Az egyszerűbb, családi változatban a Carcassonne-hoz hasonlóan kell elhúzni vakon a lapkákat. Nagy hirtelen nem tudnám megmondani, hogy melyik a jobb, de a licitálás kimaradása nagyban lecsökkenti a játékidőt, míg a profi szabály miatt egy kicsit elnyúlhat a gondolkodási idő.

A játék egész kellemes meglepetés volt. Bár elhúzódott (nagyjából 2 óra lehetett, de nem néztem az időt), mégis egész élvezetes volt. Egy kicsit máshogyan kellett matekolni, mint a Stone Age esetében, és ez a számolgatás jelen esetben jobban be is jött. Bár lehet, hogy csak azért, mert hajnali 1 és 2 körül már egyik gyerek sem zavart és jobban oda tudtam figyelni.

A játék utolsó harmadában éreztem, hogy jó lenne, ha már vége lenne és mert a játékideje egy kicsit sok. Nem mondom, hogy nem élveztem volna a játékot, de egy kicsivel rövidebb játékidőnek jobban örültem volna. Ennek ellenére a zöld-zord külső elég megtévesztő volt, mert kifejezetten jó játék a Tikal. Teljesen megérdemelten kapta meg 1999-ben a német év játéka díjat, a Spiel des Jahrest. Azonban ennyi játékidő mellett talán nem ártott volna, ha hangulatban egy kicsit színesebb. Mindenképpen játszanék még vele.


A végeredmény





2015/11/23

Stone Age

Múlt pénteken szerencsém volt kipróbálni két klasszikusnak mondható, eurogém kategóriába eső társasjátékot, ami egy ideig a kívánságlistámon is szerepelt. Ezen bejegyzésben először erről ejtenék pár szót.

A 2008-ban megjelent Stone Age gyönyörű grafikájával szinte rögtön belopta magát a munkáselhelyezős játékot kedvelők szívébe és még ma is egész előkelő helyen található meg a legnagyobb társasjáték oldal toplistájában. Ezen kombinációk tükrében nagyon szerettem volna kipróbálni ezt a játékot.





Mikor Zsolt kinyitotta a táblát akkor egészen közelről is megcsodálhattam a Michael Menzel rajzolta grafikát. Tetszettek a fa elemekkel jelölt nyersanyagok is, az épületlapkák és a civilizáció kártyák is. Külön pluszpont volt részemről, hogy a nyersanyag jelölők nem csak színben, hanem formában is igyekeztek egy a témához közeledni. Kicsit furcsa volt kaptunk dobókockákat és egy nagyon büdös kockavető poharat is. Ezt még egyszer leírom, "egy nagyon büdös kockavető poharat" is.
Ezen felül még volt pár kartonelem, amik az élelmet, a szerszámot, vagy éppen az aktuális körben kezdő játékost jelölték. 

Egy kicsit furcsának találtam, hogy a nyersanyagokat és az élelmet csak úgy rá kellett borítani a tábla egyes részeire. További problémának találtam, hogy a nyersanyagoknál nem volt jelölés arra, hogy mi számít sikeres kísérletnek egy-egy nyersanyag megszerzésére. Tudom, hogy a saját játékostáblánkon ez az információ megtalálható, de én szerettem volna a fő táblán is látni.

A játék célja, hogy a maximum 10 főből álló törzsünk a legkiemelkedőbb legyen mint közül, azaz mi szerezzük meg a legtöbb győzelmi pontot.

Mint korábban említettem a játék munkáselhelyezős kategóriában tartozik, tehát köreink első fázisában munkásokat (törzseket) kell lehelyezni a fő játéktáblán található helyekre. Ezek a következők lehetnek:
a, Szántóföld: Élelmet termel a törzseknek. Ide csak egyik játékos 1 bábuja kerülhet, amiért az adott játékos 1 mezőt előre léphet a szántóföldet jelző sávon. Ez az érték a következő körökben is ennyi lesz, hacsak újabb törzset nem pakolunk egy következő körben a szántóföldre, mert akkor ez az érték egy újabb egységgel nő.
b, Szerszámkészítő: Ide is csak egy bábu kerülhet. Ez gyakorlatilag a folyamatosan fejlődő technológia fejlettséget méri. Itt is csak növekedhet az állapot. A megszerzett szerszámaink a későbbiekben sokat segíthetnek a nyersanyagszerzésben.
c, Kunyhó: Ide 2 bábut kell lehelyezni, akik némi 18 éven felüli tartalmat végrehajtva a következő körtől kezdve 1 bábuval szaporítják felhasználható munkásaink számát.
d, Vadászat: Ide bármennyi bábu tehető. A bábuk számának megfelelő számú kockával dobunk és minden 2 pöttyért egy élelmet kapunk cserébe. Szerszámmal a siker javítható.
e, Nyersanyag lelőhelyek: Itt lehet fát, téglát, követ vagy aranyat szerezni. A körök mutatják, hogy maximum hány munkás kerülhet ide, és a lerakott bábuk számának megfelelő kockával kell dobni a nyersanyagok megszerzéséért. Szerszámokkal a siker itt is javítható.
f, Épületek: Ide csak egy bábu helyezhető. A lapka csak úgy szerezhető meg, ha be tudjuk érte adni a szükséges nyersanyagokat. Itt azonnali győzelmi pont szerezhető.
g, Civilizáció kártyák: Ezekre a lapokra is csak 1 bábu kerülhet. A sorban elfoglalt helyüktől függ, hogy hány tetszőleges nyersanyagért szerezhetőek meg. Ezen lapokkal további bónuszok szerezhetőek, ami lehet nyersanyag, élelem és hasonlók. Azonban a zöld civilizáció kártyákat érdemes gyűjteni, mert szettjei után sok pont szerezhető.

A kör második fázisában a lehelyezett embereink az akcióikat hajtják végre. Tehát valami megszerzésére kísérletet tesznek. Mint korábban említettem a sikerességhez vagy kockadobásra, vagy valamilyen nyersanyagokra van szükség.

A harmadik és befejező fázisban pedig táplálni kell törzseinket. A bábuk számának megfelelő élelmet kell visszatenni a közös készletbe.

Van még pár fontos dolog.
Az első fázisban felváltva jönnek a játékosok. Ha valaki BÁRMENNYI (de a korlátozásokkal behatárolt mennyiségű) munkását lehelyezte EGY adott helyre, akkor a következő játékos jön. Azonban csak egy helyre lehet pakolni. 
A második fázisban egy adott játékos végrehajtja, TETSZŐLEGES sorrendben az összes akcióját. Ennek azért van jelentősége, mert rámehetünk olyan nyersanyag-szükségletű kártyára, aminek nyersanyagait az adott fázison keresztül próbáljuk megszerezni. Fontos az is, hogy tudjuk táplálni törzseinket, mert különben fontos nyersanyagokat vagy súlyos győzelmi pontokat veszíthetünk, 
A játék akkor ér véget, ha a megszerezhető civilizáció kártyákat már nem tudjuk 4-re kiegészíteni, vagy ha az egyik épületpakli elfogyott.

Ketten játszottunk, ezért volt még pár korlátozás, ami kiélezettebbé tette a küzdelmet. Azonban mivel gyermekeim kellően lefárasztottak a parti elején és elvonták a figyelmemet, ezért elég durva pofonba szaladtam bele.

Annyit elmondanék, hogy a játék jó, de hazudik. A szép megvalósítás mögött komoly matekozás zajlik a háttérben. Elsőre biztosan nem láttam meg a legjobb stratégiát, hogy mire kell menni és mit kell nagyon figyelni. Még az sem nagyon segített, hogy a kockadobásaim legalább átlagosak voltak és nem szörnyen rosszak.

Nem nagyon figyeltem a zöld színű civilizáció kártyákra, hogy azokból mennyi pont szerezhető és valamiért az épületekre mentem rá. Egy kicsit sikerült túltáplálnom a törzseimet is és egy későn eszméltem, hogy inkább a törzs gyarapításán kellene munkálkodnom. Mivel nem nagyon találtam az első körökben, hogy mit kellene csinálnom, hogy jó legyen a stratégia, ezért a későbbiekben sem sikerült nagyon felzárkóznom. Mentségemre szolgáljon, hogy Zsolt már elég tapasztalt ebben a játékban.

Elsőre ugyan egy kicsit (igazából csak egy nagyon kicsit) csalódtam, mert nem gondoltam, hogy fejben képletekkel teli Excel-táblákat kell futtatni, de ugyanakkor nem akkorát, hogy ne akarnék még vele játszani. Jó lenne úgyis megmérkőzni benne, hogy már előzetesen van valamilyen stratégiám és nem csak megismerni akarom.

(A kívánságlistámról már korábban lekerült, és azért, mert már van egy hasonló típusú játékom a Lords of Waterdeep személyében. A Stone Age-dzsel való első játék után azt mondanám, hogy az nekem jobban bejön, de ha ezt a kőkorszaki témájú játékot már a LoW előtt megismerem, akkor bizonyára ott lenne a polcomon és nagy kedvenc lenne.)

2015/11/21

Robert Jordan: Az újjászületett sárkány (Az idő kereke III.)

Az elején nagy lelkesedéssel vágtam bele Robert Jordan regényfolyamába. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, de nagyon reménykedtem. Az első két kötet annyira nem váltotta be nálam az előzetes elképzeléseimet. Valami nagyobb dologra számítottam. Így kezdtem neki a 3. könyvnek.

A könyv elején megint szétvált a csapat. Az újjászületett Sárkány próbál megbújni, Moiriane, Lan és Perrin társaságában. Sokáig ez a dolog nem tart, mert Randen kezd előtűnni az őrülete, ezért inkább úgy dönt, hogy elhagyja a tábort és Tearbe indul a legendás Callandor kardjának megszerzésére. 

A folyóközi hölgyek visszatérnek a Fehértoronyba folytatni tanulmányaikat. Az ais sedaiok között ugyan sikerül szintet lépni, még a kapott büntetés ellenére is, de kapnak a nyakukba egy újabb terhet is. A fekete ajahhal kell szembe szállniuk, ráadásul titokban, látható támogatás nélkül.

A előző könyvekben egy kicsit sikerült megutálni Matet, de itt a gyógyítását követően meglepően pozitív karakter lett számomra. Nem tudom, hogy ezt az újonnan szerzett, túlzott szerencséjének köszönheti-e vagy csak az író próbálta szerethetőbbé tenni.

Ezt a könyvet már sokkal jobban kedveltem, mint az előzőeket.

Egész élvezetes volt olvasni a folyóközi szereplők kalandjait, azonban ami meglepődtem az Rand volt. A cím alapján úgy gondoltam, hogy ő lesz a központi és legtöbbet szereplő karakter, ehhez képest alig jut szerephez. A többiek csak a nyomát követik, vagy próbálják megelőzni.

Perrin is kapott egy szerelmi szálat, ami eleinte egy picit idegesítő és kényszerszerű volt. De valahogy sikerült belenyugodnom. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.

Egy kicsit további csalódás a könyv sablonszerűsége. Nagyon hasonlít az előző két könyvre a felépítése. Az utolsó hányada Az újjászületett Sárkánynak kísértetiesen hasonlít az előzőre, gyakorlatilag csak a helyszín változott. Van még pár hasonló idegesítő dolog is, de ettől függetlenül most tényleg sokkal jobban szórakoztam, mint a korábbiaknál.

Apró érdekesség, hogy Az újjászületett Sárkány a könyvsorozat legrövidebbje és ezt követően jön a leghosszabb írás. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit olvasok másféléket is, mielőtt ennek a nagy kötetnek nekilátnék.

2015/11/12

Crokinole, avagy a korongpöckölés magasiskolája

A gyerek őszi szünetét szerettük volna a pihenés és aktív tevékenységek egészséges egyensúlyában eltölteni, amit az ország közigazgatási középpontja (Budapest) és a valaha volt régi Magyarország fizikai középpontja (Szarvas) tengelyén belül tettünk meg. Ugyan a napjaink nagyobb részét Cserkeszőlőn töltöttük a helyi strand benti és kinti(!) medencéiben, de jutott idő kirándulásra és társasjátékozásra is.

Az említett két középpont középpontjába lehetne nagyjából belőni Kecskemétet. Itt található az ország egyik legnagyobb alapterülettel rendelkező társasjáték szakboltja, a Játékmester Társasjátékbolt, ahol abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam személyesen is a bolt tulajdonosával, Iványosi-Szabó Gáborral és a Crokinole nevű játékkal. Ez utóbbiról írnék most.
Az ízlésesen és vendégmarasztalóan berendezett bolt egy bevásárló központ első emeletén található. Itt láttuk meg az egyik asztalom a közel 150 éve kitalált korongpöckölős játékot. Ugyan lehet azon vitázni, hogy mi számít társasjátéknak és mi tartozhat bele egy asztali táblás játék kategóriába, de teljesen felesleges. Ez a játék, ahogy a boltban található többi is egy célt szolgál: hogy szórakoztasson.

A játék nagy vonalakban elég egyszerű. Van adott számú korongunk, amiket ellenfeleinkkel egymást követve, egyesével kell a tábla középső pontja felé pöckölnünk. Egy koronggal csak egy kísértet tehetünk a tábla felénk eső oldaláról (és annak is csak a külső negyedének vonaláról), ezért nem árt, ha minél ügyesebbek vagyunk. Fix pontot csak az hoz, ha sikerül kör alakú fatábla középső kis mélyedésébe pöckölnünk, minden más esetben a korongokból kapható pontok összege a játék befejeztéig változhat.
A körünkben pöckölünk egyet a korongon és igyekszünk azt a pálya középpontjába küldeni. Ha a pályán nincsen korong, akkor nincsen gond, mert egyenesen középre célozhatunk. Azonban, ha már van az ellenfelünknek a pályán korongja, akkor pöckölésünk csak úgy lesz érvényes, ha az azt érintette. A játékot az nyeri, aki a játék végén a legtöbb ponttal rendelkezik.

A játékhoz létezik többféle szabályvariáns is, de egyik sem túl bonyolult. Mondhatnánk rá, hogy egyszerű, de megfelelő kézügyességet igényel. A Crokinole elég nagy népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy még külön versenyeket is tartanak belőle.

Fura, hogy a világ legnagyobb társasjátékos oldalán az első százban legyen a toplistán egy ilyen régi, ügyességi játék, amire elsőre nem is mondanánk, hogy társasjáték. Többen rásütik az "asztali curling" kifejezést is, ami teljesen igaz. Ha úgy vesszük, akkor egyenesen rokona lehet akár a gombfocinak is. Egyáltalán nem akarom elvenni az érdemeit, mert valóban egy nagyon-nagyon jó játékról van szó.
Érdekes volt, hogy nálunk a két évestől kezdve mindenki egyaránt élvezne. Nagyon jó lenne karácsonyi ajándéknak, de az ára miatt ez valószínűleg nem fog megvalósulni semmilyen irányból.

A képeket köszönöm Iványosi-Szabó Gábornak!

2015/09/23

Codenames

Az egyik nyári BoardGameGeek-es nyereményjátékon rám mosolygott a szerencse, aminek nyomán megnyertem a címben szereplő társasjátékot. A Codenames az egyik legfelkapottabb (konkrétan a legfelkapottabb) társas volt az amerikai GenCon rendezvényen és Európában is nagyon várják. Nekem mindösszesen annyi tűnt problémának, hogy nem nagyon szeretem a partyjátékokat és jelen esetben a játékosszámra 3-14 főt írtak. Azt pedig talán csak én találom furcsának, hogy cseh Vlaada Chvátil miért angol nyelven jelentet meg egy nagyon nyelvfüggő játékot a Czech Games Edition kiadásában.



Mi lapul a dobozban...
Látszólag nem sok minden. Egy homokóra, amit eddig még nem használtunk, 8-8 piros és kék ügynököt, 1 kettős ügynököt, valamint 7 ártatlan civilt és 1 bérgyilkost jelző kartonlap. Ezen felül kapunk még egy kódtáblát (mátrix lapot és műanyag talpat) és két vastag pakli kártyát.

A játék célja
Nagyon egyszerű. Meg kell találni a csapatunk színéhez tartozó ügynököket, akiket kódnevek takarnak. Azonban a bérgyilkos megtalálásával vigyázni, mert az azonnal az adott csapat bukását jelenti.

Előkészületek
A kódneveket tartalmazó lapokból véletlenszerűen kiválasztunk 25-öt és azokat 5x5-ös formában rendezünk az asztalon. Ez kártyák kétoldalúak, tehát ha valamelyik szó nem szimpatikus vagy úgy érezzük, hogy nem ismerjük a jelentését, akkor nyugodtan megfordíthatjuk őket, hátha ott "egyszerűbb" szó szerepel. Vagy akár le is cserélhetjük a nem szimpatikus lapokat.
Mivel a játék angol nyelvű, ezért mi végig szoktuk beszélni a szavakat és azoknak lehetőleg minden jelentését.
A játékot két csapat játssza, ezért csapatonként kiválasztunk 1-1 kémmestert, vezérkémet, főkémet, vagy nevezzük ahogy akarjuk, ők kerülnek az asztal egyik oldalára, és velük szemben a csapatuk többi tagja. (Kétszemélyes-, vagy kooperatív játékmódnál 1 kémmester van, és ő próbál súgni a csapattagoknak.) 
Ezt követően húzunk egy kódtáblát.

Játékmenet
A kódtáblát csak a kémmesterek láthatják. Mindegy, hogy melyik oldala van alul vagy felül, de a széleken szín jelzi, hogy melyik csapat kezd. A kezdőcsapatnál lesz kettős ügynök lap, a megfelelő színnel jelölt oldallal és nekik eggyel több ügynököt kell megtalálniuk.
A kezdőcsapat kémmestere megvizsgálja a kódtáblát, hogy hol helyezkednek el a felfedésre váló ügynökök, majd mond egy szót és egy számot (pl. állat 4). Ezt követően a csapata próbálja kitalálni, hogy az asztalra kirakott kódnevekből, hogy mire gondolhatott. Fontos, hogy lehetőleg egy nyelven menjen a játék, legyen az magyar vagy angol és ne csináljunk olyant, hogy "sziti (gyk. city, azaz város angolul) 2", amiből a csapat tudja, hogy az angol/amerikai városok között kell csak keresni.
A játékos csapata miután kigondolja a lehetséges találatokat sorban rámutat a kártyákra. 
Ha helyes az adott tipp, akkor arra a csapat színének megfelelő ügynök kártya jut és folytathatja a tippelést. Ezt egészen pontosan a kémmester által említett szám +1 (Ha egy korábbi körben nem végzetes módon hibázott, akkor próbát tehet 1 egyszer egy kártyára) alkalommal teheti. 
Ha hibázik, akkor három eset lehetséges:
- Bérgyilkost talált: a csapat veszített, azonnal véget ér a játék (a kódnévre rákerül a bérgyilkos).
- Ártatlan civilt talál: a csapat köre véget ér, jön a másik csapat (a kódnévre rákerül egy civilt jelző lap).
- Az ellenfél ügynökét sikerült megtalálni (a kódnévre kerül egy ellenfél ügynökét jelző lap), a csapat köre ezzel az ellenfélt megsegítő lépéssel ér véget és az ellenfél következik.
A játék addig tart, amíg egyik csapat összes ügynöke felfedésre nem került, vagy a bérgyilkos meg nem jelenik.

A kétszemélyes mód abban különbözik, hogy nincsen a játék ellen folyik a verseny. Ha sikeres és sikertelen tippelést követően ugyanúgy kell eljárni, amikor az ellenfél következik, akkor csak 1 lapot fordíthatunk fel neki.

A játékszabályban elég sok minden nagyon alaposan le van írva, amiket most nem ismertetnék, azonban fontos, hogy bizonyos dolgokban előre egyezzünk meg. Például, hogy nem kötelező angolul mondani kódnevet és számot, de akkor következetesen csak magyarul tegyük meg. Egy szót szabad mondani és egy számot, de angol nyelven egy szó lehet a valami nemlegességét kifejező dolog is az un- és non- előtagokkal, ezért a magyar nyelvű játék esetén ezt külön lehet használni (pl. "nem állat 3", "nem olasz 1", stb.).

Gyengeségek
Nagyon nyelvfüggő. Alapesetben érteni kell angolul és ismerni kell a szavak lehetőleg összes jelentését. Ezért is tettünk próbát Dixit kártyákkal. Egyrészt így a játék elveszítette a nyelvfüggőségét és a gyerekekkel is jobban tudtuk játszani.

Erősségek
Egy játék, nem játék. Érdekes módon beszippantja a játékost és újabb fordulókat szeretne játszani. A kódneveket tartalmazó lapok kétoldalúak és sok van belőlük. Azon felül a fordításuk sem nehézkes. Aki nem riad vissza a lapok összefirkálásától, az magyaríthatja is a lapokat egy íróeszköz segítségével (ez elég eretnekségnek hangzik), vagy gyárthat le hozzá egyedi lapokat.

Összegzés, kinek ajánlanám
Első pár játék után azt mondtam, hogy ez egy remek oktatáskiegészítő lehet iskolákba. Egy kicsit feldobhatná az angol tanórákat. A másik jó terület a nemzetközi cégek esetében a csapatépítő tréningen való bevetés lehet. Ezen felül ajánlott lehet olyan baráti társaságoknak is, akik jól beszélik a játék nyelvét, ami később akár még lehet majd a magyar is...

A játék egész jó, nagyon kellemesen csalódtam benne, főleg, hogy 2 fővel is jól működik, annak ellenére, hogy elsősorban party játék. Előny, ha ismerjük a partnerek gondolatmenetét és agyjárását, de még így is nagyon vicces kimenetek születhetnek.

2015/09/13

Nyárbúcsúztató játék a Gémklubban

Egy kicsit megcsúsztam a bejegyzések írásával a munka, egy SAP konferencia és egy 3 napos Excel makró oktatás miatt. Arról nem is beszélve, hogy mostantól teljes erővel dübörög a bölcsőde, az óvoda és az iskola. Ezt a hármat használtuk ki egy szerdai nap Évivel, mikor is a gyermekeink az előbb említett intézményekben voltak éppen és nem velünk.

Előzetesen én nagyon a Terra Mysticával szerettem volna játszani, de előző nap elolvastam a szabályt, valamint egy kicsit utána olvastam a várható játékidőnek is, és ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok be egy esetleges 3 órás kezdőjátékot. Pár perces vajúdást követően a magyar nyelven is kiadott Evolúcióra esett a választásom. Annyi jót hallottam róla, ráadásul több forrásból, hogy egy idő után éreztem ez nem az én játékom lesz, de azért adtam neki egy lehetőséget.

A táplálék
Így néz ki egy faj
A játékban fajokat kell létrehoznunk a húzott kártyákból. Egy lap egy tulajdonságot jelöl és ebből maximum 3 tartozhat egy fajhoz, így akár lehet egy fára mászni tudó, ragadozó zsírdisznónk, vagy páncélos dögevő falkánk. A cél, hogy olyan méretűre növeljük populációnkat, amit még el tudunk látni élelemmel, ugyanis az elfogyasztott kaja adja győzelmi pontjaink legnagyobb százalékát.

Nő a populáció, de vajon lesz-e elég kaja
A kör elején bedobunk fejjel lefelé egy lapot, ami az elfogyasztható kaját jelöli, ezt követően mindenki létrehozhat új fajt, egy korábbi képességét módosíthatja, növelheti a populációját, vagy növelheti mutánsa méretét. Ezeket megpróbálhatjuk okosan tervezni, de ellenfeleink csúnyán keresztülhúzhatják számításainkat. Én elég magasra terveztem egyik fajom populációját, de az asszony csúnyán kipusztította majdnem az egészet, egy megfelelő negatív lapos kaja lappal.

A játék nem rossz, a feleségemnek is tetszett, de engem valahogy nem fogott meg. A lapok nagyon érdekes állatkombinációkat rejthetnek magukban, az is lehet egy stratégia, hogy "leragadozzuk" az ellenfelet és persze az is bebástyázhatja magát megfelelő védelemmel. Lehet, hogy kicsit másmilyen lenne több fővel, de nem hiszem, hogy sokat javítana a megítélésemen.

Ezt követően a Roll for the Galaxy-t vettem le a polcról. A kártyás verzióját mindketten nagyon szeretjük, és még mindig az egyik kedvencünk. Ezért gondoltam, hogy a dobókockás variáns is bejöhet neki. Nekem alapvetően tetszett, apróbb "hibái" ellenére is.

A szabályokat Évi az elején nem nagyon akarta megérteni, nem jött le neki, hogy miért és miket dobálunk a kockákkal, hogyan lehet majd kolonizálni és fejleszteni. Szép lassan ugyan kezdett belejönni, de éreztem rajta, hogy inkább kötelességből játssza végig a játékot. Nem tetszett neki a paraván mögötti dobálás, kockaelhelyezés, a rejtett "dictate" fázis, az apró kockák és még ki tudja, hogy mi. Szóval ezzel a lendülettel a - közel 20e forintos - játékot gyorsan le is vettem BGG-s kívánságlistámról.

Sajnos már nem maradt sok időnk, pedig a fejben még lettek volna tervek, hogy mivel játszunk, ezért úgy döntöttem, hogy levezetésnek próbáljuk ki a Splendort.

A játékban kapunk néhány pakli kártyákat (nemesekkel és 3 szinten "küldetésekkel), valamint 6 színben zsetonokat. Sajnos a téma nem nagyon jön át, igazából nem is tudom, hogy mit csinálunk, mert zsetonokat pakolgatunk, kártyákat húzunk és ezzel további "állandó" drágaköveket tudhatunk magunkénak és/vagy győzelmi pontokat szerzünk. Ha valaki eléri a 15 GYP-t, akkor azzal kiváltja a játék utolsó körét. Akinek legtöbb lesz az utolsó kör végén az nyeri a játékot.

A játékosszámtól függ a használható zsetonszám. Egy körben csak meghatározott számút húzhatunk el és maximum csak 10 lehet nálunk egyszerre (plusz a többletet biztosító lapok). Az elején egy picit unalmas lehet a zsetonok elhúzása és a megfelelő lapok megszerzése, aztán a közepétől beindul a dolog és már vége is van a játéknak. 
Így néz ki a játék a dobozból kipakolva.

A játék jó, szórakoztató, még a téma hiánya ellenére is. A vastag és súlyos pókerzsetonok nagyot dobnak az élményen, aminek következtében önkéntelenül is jön a késztetés egy újabb játékra. Kezdőknek és családoknak szerintem elég jó játék, de a túlárazása miatt nem mondanám kötelező darabnak. Évinek is valamennyire tetszett, bár azt mondta, hogy két játék alapján sikerült kiismernie és a harmadik játék arra volt jó, hogy elméletét beigazolja.




2015/08/26

James S. A. Corey - The churn

Több okom is volt James S. A. Corey Churn című rövid novellájának elolvasására. Egyrészt néha jó megtörni egy kizárólag stílus olvasását, másrészt már elég régen olvastam pár oldalnál hosszabb, összefüggő írást angolul.

A történet a Földön játszódik és igazából nem sok sci-fi elem van benne, akár az egész elmehetne egy egyszer gengszteres-bűnözős novellának is, ha nem tudnánk, hogy az Expanse (magyarul: Térség) könyvsorozathoz kapcsolódik. Szerencsére nem olvastam a Goodreads-es és egyéb értékeléseket/ismertetőket, így poén jobban ütött a végén, mivel igazából csak akkor derült ki, hogy kiről is szól The churn valójában.

A központi téma az, hogy hatalmas, összehangolt rajtaütést hajtottak végre Baltimore városában, főleg a helyi szervezett bűnözés megtizedelésére. A szereplők a "rossz" oldalon állnak, és azt követhetjük végig, hogyan próbálják elkerülni a lebukást. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, ha bekövetkezik az a bizonyos lebukás, akkor az milyen következményekkel járhat. Ebben a közegben ismerhetünk meg főleg egy bizonyos szereplőt, akit már korábban íródott, de cselekményben már előrehaladottabb Térség könyvekben szerepel.

A novella nem rossz, ugyanakkor nem is kiemelkedő. Ha a Térség sorozatból még korábban nem olvastunk részeket, akkor felesleges ezt is kézben venni, mert nem értenénk a lényeget. De ha olvastuk, akkor sem veszítenénk sokat ezen írás kihagyásával, ugyanakkor mégiscsak színesíti az egyik szereplő múltját, hátterét.

2015/08/19

Robert Jordan: A nagy hajtóvadászat (Az idő kereke II.)

A történet túl sokat nem pihen az első kötet óta. Hőseink próbálják magukat összeszedni Shienarban, ahol éppen jelen van az Amyril trón is.
 
Rand továbbra is megpróbálja elutasítani, hogy ő lenne az Újjászületett Sárkány, ezen felül még vivó- és illemleckéket is vesz Lantól, az őrzőtől. A viszonylagos idill azonban rémálommá válik. A börtönből megszökik Padan Faint, majd magával viszi Valere kürtjét és Mat tőrét is. Hőseink előtt így új feladat jelenik meg. A helyzetet bonyolítja, hogy a szereplők újra különválnak. A nők Tar Valonba tartanak, hogy ais sedai képzést kapjanak, és "csak" a fiúk indulnak a kürt nyomába.
 
Már rögtön a könyv elején kiderül, hogy Ba'alzamon, a Sötét Úr nem halt meg, vagyis nem teljesen, és vannak hívei a varázstudó nők között is. Ugyanakkor a többi hívei sem gyengültek és egyre komorabb lesz a helyzet. Minden út Tomafőre vezet...
 
 
A nagy hajtóvadászat tovább mélyíti a karaktereket. Már kevésbé volt olyan érzésem, hogy jól pofán kellene vágni Matet, vagy Randet, mivel kezdenek érettebben viselkedni. A női tagozatot viszont mintha kicsit ostobán kezelné Jordan. Elméletileg nincsen túl nagy korkülönbség a korábbi javasasszony és Egwene között, mégis olyan érzése van az embernek, hogy Nynaeve mintha az anyja lenne az utóbbinak.
 
Jordan megint elveszett párszor a részletekben és megint találni legalább 100 oldalt, amit nyugodtan ki lehetett volna húzni. Bár, ki tudja. A végén még lehet, hogy kiderül, hogy azok az oldalak is nagy jelentőséggel bírtak.
 
A nagy hajtóvadászat jobban tetszett, mint ez első könyv, de ugyanakkor lehetett volna feszesebb és néhány dolog túlságosan egyszerű megoldással bírt. Tetszett a könyv háromnegyedénél bekövetkezett fordulat és szerencsére az onnan változott helyzet lezárult még ezen könyvön belül. Maradok a folytatásra is.

2015/08/14

Gyermekkel a Gémklubban 2. rész

A szerdai Gémklub látogatásról szóló korábbi részben a könnyedebb játékokról írtam pár gondolatot, amiket valóban minden nehézség nélkül lehet játszani egy 10 év alatti gyermekkel. Ezen bejegyzésemben pedig azokról lesz szó, amelyek már nagyobb odafigyelést és stratégiát kívánnak.

Ciúb
Néhány hónapja Zoli ajánlotta Ciúb nevű játékot, mivel ez számára egy kellemes meglepetés volt kockás játékok terén. Én pedig most ezt vettem le először a polcról, mert gondoltam, hogy egy 10+-os játék jó lehet már elvileg egy 8 év körüli gyermeknek is. A játékot az a Tom Lehmann tervezte, aki ezen játék elkészülte előtt már dolgozott a Race for the Galaxy kockás változatán is, ezért talán nem tévedek sokat, ha erről azt mondom, hogy afféle melléktermék.

A játékban középre kikerül két sorba a játékos szám+1 mennyiségű kártyalap, amiket majd teljesíteni kell. A soron lévő játékos eldöntheti, hogy az egyik ilyen lapra ráteszi-e a korongját, amivel azt saját magának védetté teszi. Ezt követően dob a kockáival. A kapott eredményből legalább egyet félre kell tennie, a többivel pedig addig dobhat (és eltehet) mire el nem fogynak a dobási lehetőségei. A végső kidobott eredmény alapján elhúzhat egy kár

tyát, ha sikerült az azon lévő célt teljesíteni (és nem foglalja másik játékos).

Sok-sok színes kocka, de hol marad téma?
A játék addig tart, amíg elő nem kerül az utolsó lap, amit valakinek sikerül magának megszereznie (egy előtte sikeres lapfeltétel teljesítésével). Ezt követően meg kell számolni a lapokon lévő győzelmi pontokat és a legtöbbel rendelkező nyeri a játékot.

Ez elég egyszerűnek hangzik, de egy pár dologgal meg van bonyolítva a játék. Összesen 7 színben vannak kockák és mindegyik más tulajdonsággal bír. Van amelyiken csak páros, van amelyiken csak páratlan számok vannak. Ezen felül többön egyedi tulajdonságok is vannak. Van amelyikkel kocka cserélhető 1 v 2 másmilyen színű kockára, van amivel egy másik kocka dobásának eredménye változtatható tetszés szerint, van amelyikkel újra dobható egy kocka (kivéve a félretetteket), és van amelyiken halálfej található. Ez utóbbival többet nem lehet dobni a körben, azonnal félre kell tenni. Fontos, hogy az újonnan szerzett kockák csak a következő körben lesznek majd használhatóak.

Nekem tetszett a játék. Aránylag egész békés, de a másik elől be lehet foglalni kártyákat vagy olyan új lapot lehet lehúzni a teljesítettek helyére a felső sorból, amit a másik nem tud teljesíteni aktuális kockakészletével. Sajnos a téma nem volt túl erős és ezért egy kicsit száraz is volt a tartalom és Annamária egy kicsit elfáradt a végére, ezért igyekeztem úgy segíteni a döntéseiben, hogy minél előbb véget érjen a játék. Ez egy alapvetően egy kellemes, nem nagyon túlbonyolított, nem túl drága, nyelvfüggetlen társas, amit bátran merek ajánlani kezdő játékosok számára is. Nem is értem, hogy miért nem lett felkapottabb.

A kis herceg

Általános iskola 4. osztályában a rajztanárunk ebből a történetből olvasott fel (összevissza!) részeket, miközben mi rajzoltunk vagy festettünk. Akkor említette, hogy nem feltétlen a mi korosztályunknak íródott és talán nem vagyunk hozzá kellően érettek. Ezért is nagyon erőltettem akkor, hogy azonnal elolvassam, pedig akkor már túl voltam az összes Winnetou történeten és az akkor még vastagnak számító Egri csillagokon is. Pár évvel később került csak sor A kis herceg elolvasására, és meg kell mondjam engem annyira nem ragadott magával. Talán azért is, mert a rajzórákon már sok mindent előre lelőtt a tanárnő.


A kis herceg - Az én kis bolygóm nevű társasjátékkal szemben meglehetősen előítéletes voltam. Nem volt még lehetőségem korábban kipróbálni, de ennek ellenére sem értettem, hogy miért kapott Magyar Társasjáték díjat. A lányom unszolására végül ezt is kipróbáltam.

A játékban összesen mindenkinek 16 lapkát kell maga elé bolygó formában lehelyeznie. A kezdő játékos húz a játékosszámnak megfelelő lapkát, egyet kiválaszt magának és megmondja, hogy ki következzen. A lapokat mindenki leépíti a bolygójára. A következő kört azt kezdi, aki az előzőben utolsó volt.

Még három lapkát kell lehelyezni
4 fajta lapkát különböztetünk meg. Van bolygó közepe, bal- és jobb oldalra dőlő bolygóív (ezt szebben nem tudom körülírni), valamint célt meghatározó lapka. Ezen utóbbiak határozzák meg, hogy miért lehet a saját bolygónkon pontokat szerezni. Ilyen lehet rózsa, majomkenyérfa, lámpaoszlop vagy valamilyen állat után. Nagyon figyelni kell, hogy miből mennyi van, mert megszerzett pontjaink könnyen nullázódhatnak! Pl. ha három majomkenyérfát is tartalmazó lapkánk van, akkor azokat le kell fordítanunk fejjel lefelé, tehát azok után nem kapunk pontokat. A játékot az nyeri, akinek a végén a legtöbb pontja van. Kicsit gagyi megoldás, hogy a doboz hátlapján béna kartonkorongokkal lehet ezt jelölni, de van több játék, ahol még erre sem veszik a fáradtságot, csak bedobnak a dobozba néhány lapot és egy ceruzát.

A kis herceg nem egy rosszul sikerült társasjáték. Nem mondanám, hogy többet nem játszanék vele, de még mindig nem értem, hogy miért ez nyerte az adott évben a Magyar Társasjátékdíjat.

Machi Koro
Machi Koro, avagy "Apu, vedd meg
nekem a várost..."
Kellemes meglepetés volt, hogy egy újabb idei Spiel des Jahres díjra jelöltet próbálhattam ki. Zoli a saját példányát előttünk bontotta ki lányom nagy örömére, aki boldogan nyomkodta ki a kartonpénzeket a keretből.

A játékról előzetesen annyit tudtam, hogy egész jó kritikákat kapott, ugyanakkor erősen Splendor-szindrómás. Azaz 1, SdJ jelölt volt, de nem nyert, 2. elég lett volna a doboz ötöde is.

A Machi Koro-ban polgármestereket alakítunk, akik különféle gyárakat, termelő- és szolgáltató egységeket húznak fel a városban. A cél, hogy valaki minél előbb megépítse a 4 városi nevezetességét. 

A játék mérhetetlenül egyszerű. A soron lévő játékos dob 1 (vagy a későbbiekben akár 2 kockával is). A dobás eredményének megfelelő számhoz tartozóan keres a saját maga előtt lerakott kártyákon ugyanolyan számot, majd először a játékostól balra kezdve mindenki érvényesíti a kártyahatásokat. Ezt követően, ha a játékosnak van elég pénze, akkor vehet magának további lapokat, a 17 fajta kártyalapot tartalmazó piacról. Egy fajtából akár többet is, ha az nem lila színű lap.

A lapok színének nagy szerepe van. Ha kék színű a lap, akkor minden játékos körében érvényesíthető a hatás (pl. egy másik játékos 1-est dobott, akkor mindenki kap annyiszor 1 pénzt, ahány olyan lapja van, amin 1-es szám található). Ha zöld színű a lap, akkor a játékos csak saját magára érvényesíti a hatást (pl. 4-es dobásra kap 3 pénzt, minden 4-es számot tartalmazó adott lapja után). A piros lapok esetében más játékosok körében lehet a dobó játékostól pénzt szerezni. Míg a lila lapoknál elég sok pénzt lehet elbirtokolni egy kijelölt másik játékostól.

A városi nevezetességek elkészülte nem csak azért hozzák közelebb a játék végét, mert már kevesebbet kell belőlük megépíteni, hanem azért is, mert bónuszokat hozhatnak. Nem könnyű dönteni, hogy elköltsük a pénzünket valami olcsóbb dologra, vagy tartsuk meg a későbbi nagyobb értékű vásárlás reményében. Ugyanakkor ott a kockázat, hogy mire újabb vásárlásra kerül sor az összeset elveszítjük.

A tartalomhoz képest egy kicsit túlméretezték a dobozt.
A Machi Koro ezért talán egy picit gonosz játék, ahol elég sok múlik a kockadobásokon. Mégsem mondanám teljesen szerencsejátéknak, mert valamennyi döntés van abban, hogy milyen lapokat húzzunk el. A jelöléseket a játék során sikerült benéznem, mert amikor az amúgy 3 pénzt hozó lapnál, én alul a 2 pénz ikont néztem, így több körön keresztül a 3x3 pénz helyett csak 3x2-t kaptam.

Ez is kaphatna egy magyar kiadást, holott nem túl bonyolult megjegyezni a lapokat, vagy elégséges, ha egy valaki beszéli az adott nyelvet. Két dolog is elég bosszantó a játék kapcsán. Az egyik a doboz mérete, mint az korábban néztem is, a másik pedig az ára. Az angol nyelvű kiadás 20-30 dollár közötti áron kapható, míg a német már akár 15 dollárért is megvehető. 108 lap, két dobókocka, valamint néhány pénzjelző kartondarab.

2015/08/13

Gyermekkel a Gémklubban

Tettem otthon egy könnyelmű ígéretet 7,5 éves nagylányomnak, hogy egyszer elviszem majd a Gémklubba játszani. A 10 órai nyitásra érkeztünk és nagyjából délután 4-ig ott voltunk, miközben rengeteg játékot kipróbáltunk.

Köztük volt a Ciúb, A kis herceg - Az én kis bolygóm és a Machi Koro is, de ezekről majd a következő bejegyzésben írnék néhány gondolatot. Ezen írásban a kisebb, gyerekeknek szóló játékok kerülnek majd említésre.

Pihenésképpen ugyan játszottunk pár pálya Firkalandot, de a kifogyásig túlterhelt filctollakkal nem volt olyan jó móka, hogy sokáig folytassuk. A műanyag lapok tisztásához pedig ajánlott lenne egy kis 9x% alkohol beszerzése. Ezzel nagyjából le is tudtam a tegnapi nappal kapcsolatos negatív részt.
Ugyan Az elvarázsolt labirintus megvan otthon is, de Annamária szeretett volna vele játszani és legalább megtanítottuk Levinek (aki nem Balázs) is a játékot és kiderült, hogy 4 fővel is működik.

Rings up!
Az első nem ismert gyermekibb játék a Rings up! volt. A játékban mindenki felhúz egyik keze minden ujjára (kivéve a hüvelyujjat) 2-2 azonos színű karikát. Egy játékos középre felcsap egy lapot, amin valamilyen témára építve színes dolgok vannak rajzolva, rajtuk egy-egy számmal. A feladat, hogy a hüvelykujjunkra felhúzzuk a karikákat abban a színsorrendben, amit a felfordított lap jelez. Aki a leggyorsabban végez az nyer. A végső győztes pedig az lesz, akinek sikerül előbb 5 lapot megszereznie.
A játéknak van számos apróbb variánsa is (a karikák az asztalról szétszórva vagy toronyba rendezve kerülnek a hüvelykujjunkra, stb.), de nagyjából ez a lényeg mindegyiknél. Egész szórakoztató, könnyed játék. Ha valaki készítene a kártyák kiváltására mobilos alkalmazást, akkor akár befőttes gumikkal is lehetne játszani.

Szellemlépcső
Ezt követően jött a Szellemlépcső, ami egy egyszerű dobj-és-lépj játék, egy pici aprósággal megbolondítva. Ha az adott játékos szellemet dob, akkor a figurájára rákerül egy szellem. Ha már más játékoson is rajta van a szellempallást, akkor egy újabb szellem kidobásakor dönthet a játékos, hogy elcseréli egy másik játékossal a kiosztott, karaktert jelző korongját, vagy két szellem pozícióját felcseréli a táblán. Az nyer, akinek a végén aktuális saját bábuja ér először a célba. Ez is elég szórakoztató tud lenni (kettőt is játszottunk vele), nem csoda, hogy több év gyerekjátéka díjat is bezsebelt. Nagyon vicces tud lenni, mikor már sokadszorra cseréljük fel a pozíciókat és korongokat, mikor már nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy ki kivel van, de ugyanakkor az is elképzelhető, hogy valaki a játék végig nem dob szellemet és végiggyalogol a pályán. Mindenképpen ajánlott játék gyerekes családoknak, bár az árazása egy kicsit elijesztő lehet (ahogy a dobozon lévő német felirat is).

Csodapalota
Talán ez a játék tetszett legjobban Annamáriának. Nem található fent a BGG-n ez a Gémklubbos kiadvány, de talán csak azért, mert nem annyira társasjáték. A lényeg, hogy az egyik játékos kap adott számú és formájú fából készült testet (kockát, hasábot, toronyformát, stb.). Egy másik játékos pedig egy lapon készült rajz alapján igyekszik elmondani a másiknak mit is lát, és hogy az alapján mit építsen meg a másik. Ha az készen van, akkor meg kell fordítani a kártyát és ellenőrizni kell az eredményt. Itt lehetnek csúnya meglepetések attól függően, hogy vajon mit látott a kártyát ismertető a lapján és annak minek is kellett volna lennie a valóságban.


Ez egy igazán ötletes játék, ráadásul egy magyar tervezőtől. Nagyban segíti a térlátást, a formák felismerését és az együttműködést is, ezért akár oktatási céllal is jó lehet óvodákba, vagy alsóbb általános iskolai osztályokba. Valamint felnőtteknek is, mert vannak azért benne elég izgalmas feladványok is.

Rush Hour Shift
Az utolsó játékok egyikeként kipróbáltuk a Rush Hour Shift nevű játékot is. Ez a Rush Hour nevű logika játéknak a kétszemélyes, párbaj jellegű verziója. A lényeg, hogy az autónkat a pálya egyik végéből a másikba kell eljuttatnunk, az ellenfelünket megelőzve. Egymással szemben indul a két autó és az utat különböző egyéb jármű "torlaszolja el". Ezeket a Rush Hour szabályai szerint csak előre és hátra lehet tolni.
A kezünkbe kapunk 4 kártyát, amiből egyet kijátszhatunk, ha ránk kerül a sor. Ez mondja meg, hogy mennyit haladhatunk, vagy hogy eltolhatjuk-e a pályát. A lap kijátszását és az akciót követően húzunk egy újabb lapot a kezünkbe és jöhet a másik játékos. Meglehetősen egyszerűnek tűnő, logikai játék, amivel szintén jót lehet játszani.

Sztorikocka
Levezetésnek Annamária dobott párat a Rory's Story Cubes óriáskockás változatával és indulásunk előtt még elmondott egy rövid mesét a kidobott kockákból a kedves, szakállas, de mindenképpen szimpatikus Zolinak, hogy ne teljen szomorúan délutánja további része sem. Ebből nekünk a Voyages verzió van meg, ezért gondolta a lányom, hogy kipróbálná. És perszer azért is, mert valóban óriásiak a kockák. Amit nem is értek, mivel gyerekjátékról van szó, és egy felnőttnek is erős kihívás a kezébe fogni egyszerre az összes kockát, amikkel akár embert lehetne ölni. Vagy ha azt nem is, de egy sikertelen, asztalról ledobós gurítást követően az valószínűleg beleáll a padlóba.

Utólag is szeretnénk köszönetet mondani a játékismertetésekért és a végtelen türelmükért a két alkalmazott úrnak, Zoltánnak és Leventének.

2015/08/01

A Study in Emerald

Sir Arthur Conan Doyle megalkotta Sherlock Holmest, H. P. Lovecraft pedig szörnyekkel és Mérhetetlen Vénnekkel tömte tele nagyjából ugyanazt  korszakot. Neil Gaiman pedig gondolt egyet és összemixelte ezt a két világot egy - ingyenesen letölthető és olvasható - novella erejéig, aminek A Study in Emerald címet adta.

Mindezek tetézésére Martin Wallace játéktervezőnek éppen volt egy olyan játékötlete, amire rá tudta húzni a Neil Gaiman rövid történetét és így gondolódott ki A Study in Emerald névre hallgató társasjáték. Mindez végül -, gondolom a téma egyediségéből adódóan - egy Kickstarter kampány segítségével valósult meg.

Korábban volt már tapasztalatom a szerző - a szintén egy kitalált világra épülő - egyik társasjátékával, a Discworld: Ankh-Morpork nevűvel, ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit fog ajánlani a Study in Emerald. És már csak azért is, mert a Gémklubban tett látogatásaim alkalmával Balázs már máskor is ezzel szeretett volna játszani. A mostani szerdai alkalomkor ez is előkerült, zárójátékként.

Itt látszik a végeredmény
A környezetet már a bevezetőben vázoltam. A világot a Mérhetetlen Vének és ő alattvalóik uralják (Loyalist), akik ellen egy lázongó, a korábbi, szörnyek nélküli világot visszaállítani próbáló csoportosulás (Restorationist) szeretne minél hatékonyabban fellépni. (A zöld és lila színek használata miatt, itt is afféle tébolyult Fradi-Újpest meccs játszódik le a háttérben.) A játék elején mindenki megkapja a saját titkos szerepét, amit senki más nem tudhat, viszont a játék során idővel úgyis kiderül minden. A Study in Emerald több szempontból is nagyon érdekes játék, az egyik ilyen példa a játék végi győzelmi feltételek, ugyanis csak abból a frakcióból kerülhet ki a végső győztes, amelyikben nincs az amúgy utolsó játékos. Valamint úgy is meg lehet nyerni a játékot (az egyik oldalon), ha saját magunkkal végzünk. Az érdekes és káoszos megoldások miatt az is előfordulhat, hogy a játék 30 percen belül véget ér a másfél óra helyett.

Ez voltam én
A játék  működésében is nagyon egyedi. Zsolttal együtt nagyokat pislogtunk Balázs szabálymagyarázata közben, még úgy is, hogy nagyon jól, érhetően elmondott mindent. Kapunk 10 kártyát, amit pakliépítős (deckbuilding) mechanikával használunk és folyamatosan bővítünk. Egyszerre 5 lap lehet a kezünkbe, amikkel két akciót valósíthatunk meg, majd fel kell húznunk magunkat megint 5 lapra. Ha a húzópakliból elfogytak a lapok, akkor a dobópaklit kell újrakeverni. A lapokon használhatjuk a feltüntetett akciót, vagy a felső sarokban lévő ikonokat. Amik között van bomba a robbantásokhoz, pénz a kockavásárlásokhoz és kocka a befolyásszerzéshez. Egyszerre több lapot is kijátszhatunk egy akciónkhoz, ha pl. több kockát szeretnénk használni.

Lássuk az akciókat:
1. Befolyást jelentő kockákat helyezhetünk le. Ezt tehetjük adott városra (amiért városlapot kapunk), a városnál lévő kártyalapra. Ez afféle licitként működik, tehát ha egy utánunk lévő játékos ráhelyez kockát, akkor azt túl kell licitálnunk, ha magunknak szeretnénk.
2. Magunknak követelhetünk egy lapot. Ha a befolyáskockáink többségben vannak az adott helyen, amikor sorra kerülünk, akkor elhúzhatunk egy lapot. Ha városról van szó, akkor a város lap mellett pontot is kapunk, valamint miénk lesz a város is. A városok esetében nem lehetünk nyugodtak, mert a következő körökben mások visszaszerezhetik tőlünk.
A laphúzáshoz felhasznált befolyáskockák a Limbóra kerülnek.
3. Visszavehetünk befolyáskockát. A kijátszott kártyáinkon a kockajeleket használva befolyáskockákat húzhatunk vissza saját készletünkbe a Limbóról.
4. Vehetünk befolyáskockákat. Minden két pénz szimbólumért egy kockát vehetünk.
5. Használhatjuk a kártya akcióját. A rajta lévő szöveget érvényesíthetjük.
6. Ügynököt mozgathatunk.
7. Passzolhatunk

Ez itt a saját magát őrületbe hajszoló győztes
Ezeken kívül még több dolog történhet. Pl. felfedhetünk kettős ügynököt, felfedhetjük saját azonosságunkat, megjelenhetnek zombik vagy vámpírok. Itt is elég sok dolog van, amit figyelni kell és első játék során biztosan képtelenség átlátni mindent. Mindent nem is akarok és nem is tudnék elmondani, mert ennyi alapján talán már mindenki eldöntheti, hogy ki szeretné-e próbálni A Study in Emeraldot vagy sem.

Ez is jó, szórakoztató játék, egy kis káosszal megfűszerezve. Érdekes látni, hogyan működik egyszerre a többféle mechanika: a pakliépítés, a licitálás, a területszerzés, a titkos idenditások, valamint a valamilyen szintű összejátszás "csapattársunkkal". Ez sem egy otthonra megvásárlós játék, de biztosan játszanék még vele, ha lehetőség adódna rá.

Ui: A játékot már szinte csak aranyáron lehet beszerezni, de ha minden igaz, akkor jön egy újabb kickstarteres hadjárat, ahol a második kiadást lehet majd megszerezni. Az jó pár dologban el fog térni az első kiadástól.

2015/07/31

AquaSphere

A szerdai Gémklub látogatás során ez volt a 3. játék, ami előkerült, az AquaSphere. A két Laci (Lacxox és Főnix) előre figyelmeztetett, hogy ez szárazabb lesz, mint a Cavum volt.

Ez volt a 3. találkozásom egy Stefan Feld játékkal, a Bora Bora és a Castles of Burgundy után, így nagyjából volt elképzelésem, hogy mire számíthatok.  Sőt, az elsőnek említett játék után arra is fel voltam készülve, hogy a gazdag színvilág mögött viszony kőkemény gondolkodásra, virtuális Excel-táblák egymásba hivatkozására lehet számítani.

A játékban mélytengeri kutatókat alakítunk, akik tengeralattjárókat és különböző tevékenységekre programozható búvár robotokat használnak. A pontjelző sávot is tartalmazó táblán tehetjük meg a programozást, a konkrét lépést pedig egy több kartonlapból összeszerelhető fő táblán. Gyakorlatilag ez a két dolgot (programozunk és valamilyen programozott akciót végrehajtunk) tesszük az egész játék 4 fordulójában, míg valaki nem passzol. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy egy nagyon egyszerű  játékról van szó, de ez egyáltalán nincs így. Rengeteg lehetőség van és nagyon sok apróságra kell figyelni.

A programtábla
Mint írtam a programozás egy külön lapon tehető meg. A 4 forduló elején egy véletlenszerűen húzott lap alapján láthatjuk, hogy milyen feladatokat milyen sorrendben/összeköttetésben tehetünk meg. Ugyanis, ha már választok egy bizonyos programozást, akkor azzal eldöntöttem, hogy a mellette levőt már nem tudom abban a fordulóban, csak azokat, amik felette találhatóak. További szabály, hogy fordulónként egyszer, 3 órajelző beadásával lehet választani egy tetszőleges akciót is (én ezen a szabályon átsiklottam a játék alatt, de nem is nagyon volt ilyenem túl sok).

A saját játékostábla
A feladatokat a 6 részből - véletlenszerűen - összerakott táblán tudjuk végrehajtani. Tehetjük azt helyben, vagy egy másik helyre átsétálva (0-3 órajelzőért cserébe). A középre helyezett hatszögletű lapka mutatja, hogy a következő fordulóban miket kell felhelyezni az egyes részekbe, és ezzel is számolni kell. Ahol a tudósunk marad vagy ahová átlép, oda leteszünk egy robotot, és átvettük a terület feletti irányítást. Ha korábban már volt ott egy másik robot, akkor az átcsúszik a töltőállomásra. A töltőállomáson viszont csak bizonyos számú robot lehet, a limit felettiek pedig visszakerülnek a játékosok saját játékostábláira.






A saját játékostáblákról még nem esett szó. Innen kerülnek jó esetben le és rossz esetben vissza a robotok, illetve a tengeralattjárók. Ennek is elég nagy szerepe van, ugyanis ezek határozzák meg, hogy hány pontot kaphatunk a forduló végi értékelések folyamán.

Az állomás
De most vissza az akciókhoz. Mi is a 7 programozható akció:
1. Lehet bővíteni a saját laborunkat. Ehhez is kapunk egy külön lapkát, amit egészen kör formájúra bővíthetünk. A fő- és szerzett lapkákon lévő ikonokkal lehet bővíteni saját korlátainkat. Pl. hány követ tárolhatunk, vagy hány polippal végezhetünk.
2. Időjelzőt szerezhetünk. Az időjelzőkkel lehet venni majd a bónusz akciót, vagy átmenni más területekre akciót végrehajtani.
3. Fekete kő szerzése. Erre azért van szükség, mert bizonyos ponthatárokat akkor léphetünk túl, ha be tudunk adni fekete követ.
4. Polipvadászat. Ha a forduló végi értékelésnél van polip az általunk uralt területeken, akkor az mínusz pont. A vadászatért pedig polipszámtól függő pontot lehet kapni.
5. Tengeralattjáró lerakás. Pont jár utána, valamint ez is felold egy pontkorlátot.
6. Kutatáskártya szerzése. Ezekkel valamilyen egyszeri- vagy többszöri hatást/akciót szerezhetünk magunknak.
7. Egy robot programozása. Ez az adott labor egyedi tulajdonsága alapján programoz be egy robotot.





A fordulókat egyenként értékelni kell és ez alapján a legtöbb pontot szerző játékos a győztes. Lehet plusz pontokat a részlegekben szerzett többségekért, a felhasznált robotok és a kristályok után, valamint negatív pontokat a polipok után. Ezeken túl van még pár dolog, amik után lehet plusz pontokat kapni a játék végén (pl. teljes saját laborért, minden felhasznált tengeralattjáróért, időjelzőkért, stb.)

Ezek nem tevék, de nem is fakírok

A játék nekem tetszett. Értem ez alatt magát a mechanikát, a működést, valamint magát a kinézetet is. Valóban rá lehet sütni, hogy unalmas és száraz euró játék, ahol még lassulhat is a játék a lassan gondolkodók vagy dönteni nem tudók miatt, de ezzel talán nincs is baj.
A kinézet valami briliáns! Nem fakockáink vannak, hanem fából készült tudósfiguráink, tengeralattjáróink és robotjaink. A Chtulhu... izé, polipfigurákról nem is beszélve. Most egy picit gondolkodom a játék beszerzésén, de nem tudom, hogy a saját társaságomban mennyire jönne be. Én viszont - egy alapos szabályátolvasást követően - feltétlenül játszanék még vele.