Tettem otthon egy könnyelmű ígéretet 7,5 éves nagylányomnak, hogy egyszer elviszem majd a Gémklubba játszani. A 10 órai nyitásra érkeztünk és nagyjából délután 4-ig ott voltunk, miközben rengeteg játékot kipróbáltunk.
Köztük volt a Ciúb, A kis herceg - Az én kis bolygóm és a Machi Koro is, de ezekről majd a következő bejegyzésben írnék néhány gondolatot. Ezen írásban a kisebb, gyerekeknek szóló játékok kerülnek majd említésre.
Pihenésképpen ugyan játszottunk pár pálya Firkalandot, de a kifogyásig túlterhelt filctollakkal nem volt olyan jó móka, hogy sokáig folytassuk. A műanyag lapok tisztásához pedig ajánlott lenne egy kis 9x% alkohol beszerzése. Ezzel nagyjából le is tudtam a tegnapi nappal kapcsolatos negatív részt.
Ugyan Az elvarázsolt labirintus megvan otthon is, de Annamária szeretett volna vele játszani és legalább megtanítottuk Levinek (aki nem Balázs) is a játékot és kiderült, hogy 4 fővel is működik.
Rings up!
Az első nem ismert gyermekibb játék a Rings up! volt. A játékban mindenki felhúz egyik keze minden ujjára (kivéve a hüvelyujjat) 2-2 azonos színű karikát. Egy játékos középre felcsap egy lapot, amin valamilyen témára építve színes dolgok vannak rajzolva, rajtuk egy-egy számmal. A feladat, hogy a hüvelykujjunkra felhúzzuk a karikákat abban a színsorrendben, amit a felfordított lap jelez. Aki a leggyorsabban végez az nyer. A végső győztes pedig az lesz, akinek sikerül előbb 5 lapot megszereznie.
A játéknak van számos apróbb variánsa is (a karikák az asztalról szétszórva vagy toronyba rendezve kerülnek a hüvelykujjunkra, stb.), de nagyjából ez a lényeg mindegyiknél. Egész szórakoztató, könnyed játék. Ha valaki készítene a kártyák kiváltására mobilos alkalmazást, akkor akár befőttes gumikkal is lehetne játszani.
Szellemlépcső
Ezt követően jött a Szellemlépcső, ami egy egyszerű dobj-és-lépj játék, egy pici aprósággal megbolondítva. Ha az adott játékos szellemet dob, akkor a figurájára rákerül egy szellem. Ha már más játékoson is rajta van a szellempallást, akkor egy újabb szellem kidobásakor dönthet a játékos, hogy elcseréli egy másik játékossal a kiosztott, karaktert jelző korongját, vagy két szellem pozícióját felcseréli a táblán. Az nyer, akinek a végén aktuális saját bábuja ér először a célba. Ez is elég szórakoztató tud lenni (kettőt is játszottunk vele), nem csoda, hogy több év gyerekjátéka díjat is bezsebelt. Nagyon vicces tud lenni, mikor már sokadszorra cseréljük fel a pozíciókat és korongokat, mikor már nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy ki kivel van, de ugyanakkor az is elképzelhető, hogy valaki a játék végig nem dob szellemet és végiggyalogol a pályán. Mindenképpen ajánlott játék gyerekes családoknak, bár az árazása egy kicsit elijesztő lehet (ahogy a dobozon lévő német felirat is).
Csodapalota
Talán ez a játék tetszett legjobban Annamáriának. Nem található fent a BGG-n ez a Gémklubbos kiadvány, de talán csak azért, mert nem annyira társasjáték. A lényeg, hogy az egyik játékos kap adott számú és formájú fából készült testet (kockát, hasábot, toronyformát, stb.). Egy másik játékos pedig egy lapon készült rajz alapján igyekszik elmondani a másiknak mit is lát, és hogy az alapján mit építsen meg a másik. Ha az készen van, akkor meg kell fordítani a kártyát és ellenőrizni kell az eredményt. Itt lehetnek csúnya meglepetések attól függően, hogy vajon mit látott a kártyát ismertető a lapján és annak minek is kellett volna lennie a valóságban.
Ez egy igazán ötletes játék, ráadásul egy magyar tervezőtől. Nagyban segíti a térlátást, a formák felismerését és az együttműködést is, ezért akár oktatási céllal is jó lehet óvodákba, vagy alsóbb általános iskolai osztályokba. Valamint felnőtteknek is, mert vannak azért benne elég izgalmas feladványok is.
Rush Hour Shift
Az utolsó játékok egyikeként kipróbáltuk a Rush Hour Shift nevű játékot is. Ez a Rush Hour nevű logika játéknak a kétszemélyes, párbaj jellegű verziója. A lényeg, hogy az autónkat a pálya egyik végéből a másikba kell eljuttatnunk, az ellenfelünket megelőzve. Egymással szemben indul a két autó és az utat különböző egyéb jármű "torlaszolja el". Ezeket a Rush Hour szabályai szerint csak előre és hátra lehet tolni.
A kezünkbe kapunk 4 kártyát, amiből egyet kijátszhatunk, ha ránk kerül a sor. Ez mondja meg, hogy mennyit haladhatunk, vagy hogy eltolhatjuk-e a pályát. A lap kijátszását és az akciót követően húzunk egy újabb lapot a kezünkbe és jöhet a másik játékos. Meglehetősen egyszerűnek tűnő, logikai játék, amivel szintén jót lehet játszani.
Sztorikocka
Levezetésnek Annamária dobott párat a Rory's Story Cubes óriáskockás változatával és indulásunk előtt még elmondott egy rövid mesét a kidobott kockákból a kedves, szakállas, de mindenképpen szimpatikus Zolinak, hogy ne teljen szomorúan délutánja további része sem. Ebből nekünk a Voyages verzió van meg, ezért gondolta a lányom, hogy kipróbálná. És perszer azért is, mert valóban óriásiak a kockák. Amit nem is értek, mivel gyerekjátékról van szó, és egy felnőttnek is erős kihívás a kezébe fogni egyszerre az összes kockát, amikkel akár embert lehetne ölni. Vagy ha azt nem is, de egy sikertelen, asztalról ledobós gurítást követően az valószínűleg beleáll a padlóba.
Utólag is szeretnénk köszönetet mondani a játékismertetésekért és a végtelen türelmükért a két alkalmazott úrnak, Zoltánnak és Leventének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése