2008/02/15

Harry Potter

Nemrégiben elolvastam a Harry Potter könyvek első két részét, és a többi is be van tervezve. A harmadik rész már ott pihen az asztalomon, de előtte még van egy nagyon fontos Steven Erikson könyv, amit be szeretnék fejezni. Sajnos, a több mint 800 oldalából, még csak az első 500-on estem túl, de erről majd később mesélek...

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogy igazából az irónő kinek szánta elsősorban a könyveket. Az első rész egyértelműen gyerekeknek készült. Magával a megjelenésével, a viszonylag kevés és egyszerű szöveggel, valamint a marha nagy betűkkel. Kedves, aranyos, de igazából már az elején észrevehetőek az árnyak, melyek a későbbiek folyamán egyre elnyúlnak, és a sötétebbek lesznek. Nem mondom, hogy nem szeretem a dark-fantasy könyveket, csak fura, hogy az egész Harry Potter kultuszt betudják egyesek mesének.

Az első könyv végén előrevetült, hogy az egésznek még lesz folytatása. Elég bosszantó, hogy a mostanában iródott könyvek nyitott véggel fejeződnek be. Olyan, mintha sorozatokat olvasna az ember. A második könyvben Harry már kezd komolyabb lenni, de még mindig érződik bennek a kisfiú. Az árnyak pedig egyre sötétebbek lesznek...

Itt most én is ugornék egy nagyot, mert a harmadik részt még nem olvastam el, és a közelmúltban láttam az 5. részt. Igazából a negyedik részből is szinte csak arra emlékszem, hogy mekkora sötétség volt, de az ötödik rész nyitó jelenete már egy gyengébb horrorfilm benyomását kezdte nyújtani számomra. Sajnos, a filmen látszódik az izzadtságszagú erőködés, hogy minél többet beletuszkoljanak a könyv soraiból, de ez lehetetlen feladat. Több nagy Harry Potter hozzáértő ismerősöm véleménye az, hogy szinte a lényeg tűnt el a filmből, és a könyv elolvasása nélkül bizonyos dolgok érthetetlenek maradnak.

Nem akarom fikázni a könyvet (a filmeket lehetne), mert imádok minden fantasy-t. A maradék könyveket is biztos el fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet. Ugyanakkor érthetetlenül állok a tény előtt, hogy miért lett ennyire felkapott a Harry Potter. Számtalan jobb irománnyal találkoztam már ebben a stílusban... Igazából a HP milyen stílusba sorolható? Kinek íródott valójában? Valahogy úgy érzem, hogy nem csupán egy életkorba sorolható embereknek. A hét könyv (a 2 olvasott könyvből és a megnézett 5 filmből ítélve) olyan, mintha a tizenéves gyermekek korából a felnőttek világába ívelne át.

Nagy bajban lennék, ha ajánlanom kellene valakinek... De igazából úgy érzem, hogy a könyvek saját maguk találják meg a közönségüket. Azonban a fantasy-t vagy meséket kedvelők számára mindenképpen megér egy próbát, és nem szabad csupán a filmekből ítélkezni.

Egy gésa emlékiratai

Elég nehezen vettem rá magam ennek a filmnek a megnézésére, mert rögtön olyan előítéletem volt, hogy hosszú lesz és unalmas. Végül ezen félelmeim be is igazolódtak, mert nem volt rövid, és nem volt túlságosan izgalmas, de mindenképpen nézhető alkotásnak sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy többször is megtekinteném erőszak nélkül...

A történet valamikor az 20. század elején játszódik, amikor is két lány elszakad a családjától, majd egymástól is. Ezt követően a kisebbik lány vesszőfutását követhetjük végig egy gésaképző háznál. Képet kaphatunk a sok (értelmetlen?) szenvedésről és ármánykodásról, ami egész életüket végigkíséri. Mivel a film alapjául szolgáló könyv, amit nem olvastam, főleg a nőket célozza meg, ezért nem maradhatott ki a szerelmi szál sem. Az csak legvégére derül ki, hogy a főhősnőnek sikerül-e végül társra lelni a szinte bálványozott férfiban.

A film tele van érzelmekkel, de valahogy igazából "nem jön át". Egy kicsit erőtlen vergődésnek tűnik az egész, különösen, amikor a filmben bekövetkezik a legnagyobb törés, a háború. Előtte is vannak ugyan kisebb törések, de ott mégis viszonylag folyamatosnak tűnik az egész történet. A végére valahogy szétesik. A film ugyan a nőket célozta meg, de például fogalmam sincsen, hogy Évinek mennyire tetszhetett.

2008/02/14

Schumis videó

Még linkelnék egy most talált Schumis videót. Lehet, hogy teli van velük a világháló, de akkoris.

Picasa, februári eleji frissítés

Néha előfordul velem is, hogy a lustaságot legyőzi a tenni vágyás, és akkor mindig sikerült valami jót is cselekedni a köz érdekében. Igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék, de nem szerettem volna szinte üresen hagyni ezt a blogbejegyzést, ezért inkább megtöltöm ilyen felesleges tartalommal.

A lényeg amúgy arra irányulna, hogy frissítettem a Picasa-n lévő webalbumomat.

Annamária mozgásban
Megy neki a fekvőtámasz is

Az illúzionista

Az elmúlt időben sikerült számos filmet megnéznem, csak valamiért mindig lusta voltam róla bejegyzést írni. Elsőként Az illúzionista filmről írnék pár sort...

Ritka az olyan film, ami Évinek ennyire tetszik. Nem is tudom, hogy igazából miért tetszett neki annyira, mert ez is csak a megmagyarázatlanról szól, ráadásul a film csattanója egy pár emberből könnyen ki tudja váltani a "most mi van?" kérdést.

A történet valamikor a 19. században játszódik, amikor is egy szegényebb sorsú bűvészpalánta és egy gazdag családból származó lány gyermeki szerelembe esik egymás iránt. A társadalmi szakadék ugyan kettészakítja őket, de a sors valahogy mégis összehozza őket. A főhösnek, azaz az illúzionistának (Edward Norton) magával az Osztrák-Magyar Monarchia várományos uralkodójával kell megküzdenie a hölgy kegyéért. És hogy mi lesz a végeredmény? A társadalmi érdekek által megkívánt érdekházasság, vagy a szerelmesek valahogy boldog életet tudnak majd élni, esetleg tragikus végkifejlet... ezt inkább nem árulnám el.

A varázslót azonban mindenki figyelje, mert látványos, számítógép által generált trükkjei mellett, sokkal körmönfontabb, szemmel kevésbé látható trükköket is tartogat a tarsolyában.

2008/02/06

Mit tud segíteni az apa a szülés után...

Ezt már hamarabb is szerettem volna megírni, és ha másnak nem is lesz jó, de nekem igen, ha esetleg jönne egy újabb gyerek.

A szülést követően az anya a kórházban van a kicsivel, legalább három napig. Nekünk ez 6 napra húzodott, mivel sárga lett a kis Annamária. A kórházból való távozáshoz kellett a zárójelentés is, amiben, mint már említettem, néhány "apróbb" túlzás szerepelt. Mivel ez a papír volt, ezért ezt kellett aláírni.

A távozásukat követő héten újra be kellett menni, mert akkor adták csak oda a születési anyakönyvi kivonatot. Most szólt közben asszonypajtás, hogy van ahol nem is állítják ki ezt, hanem külön még ezért is el kell menni valami okmányirodába... tehát a kórház nagyon rendes. És azért is külön hála nekik, hogy a látogatásért nem kellett vizitdíjat fizetnem. Pedig én először még azt hittem, hogy a vizitdíj azt jelenti, hogyha valaki valakit meglátogat a kórházban, akkor azért kell fizetni. Szóval, anyakönyvi kivonat... Bementem érte, és a kezembe nyomták ezt a papírt, valamint kaptunk lakcímkártyát is. Közben azért még elémtoltak egy papírt, hogy írjam alá... egy számla volt. Egy pillanatra megijedtem, hogy majd még pénzt kérnek tőlünk, vagy hogy mert nem fizettünk az orvosnak, ezért számla van, de nyugodtság van. Szerencsére ez a papír azért kell, hogy a kórház el tudja számolni állambácsinak a szülést.

Most, hogy már 2 okmányom is volt, jöhet a többi. Ugyanis ez a kettő kell feltétlenül ahhoz, hogy a többi beszerzését is megkezdjük. A legfontosabb a TAJ kártya. E nélkül még gyógyszert sem kaphatna a kicsi. Az első popsikrémét pl. úgy lehetet megkapni, hogy a feleségem TAJ-száma volt úgy beírva, hogy az első számjegyet 8-asra cserélték. Persze a gép nem köpött ki nekik semmit a gyógyszertárban, de kegyesek voltak, és megkaptam a popsikrémet, meg a többi dolgot (Itt is szinte lehülyéztek, mert az orvos 96%-os alkoholt írt fel, és ő szerintük az nem jó, 60-as kell. Végül azt is kaptam.)

A TAJ kártya megszerzéséhez a Teve utcába kellett mennem, ahol ott tornyosult felettem a rendőrpalotának nevezett izé. Először sikeresen rossz helyre mentem be, és először onnan is rossz helyre továbbítottak, de végül megtaláltam azt, ahol végül az ügyintézést lefolytatták. Kb. egy óra várakozás, a születési anyakönyvi kivonat, a kicsi lakcímkártyája, és a saját azonosítóm bemutatása után meg is kaptam azonnal a kártyát. Figyelem, újszülött esetében az első kártya ingyen van!

Ezt követően irány az Államkincstár épülete! Ez kb. 200 méterre van az előző helyszíntől, és még közelebb a rendőrpalotához. Ahhoz az épülethez képest ez olyan, mintha valami bunkerbe menne be az ember. A biztonsági ember udvariasan útbaizgazított, és megkérdezte, hogy ma akarok-e ügyet intézni, mert akkor ad számot. Én azt mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy reméli, hogy hoztam olvasnivalót, mert hosszú sor áll vagy ül előttem. A Háború és békét javasolta, de én széles vigyorral az arcomon előkaptam Steven Ericson remekét, A jég emlékezetét. Már csak a maga 800 oldalával is terjedelmes alkotás, arról már nem is beszélve, hogy nem ló betűkkel van írva... és maga a könyv egy remek. Elég brutális, de nagyon remek.

Az államkincstárban végül 3 óra heggesztés, meg több mint 100 oldal elolvasása után, 15 percel zárás előtt sorra kerültem. Egy kedves hölgyhöz kerültem, aki csak picit tolt le a számára evidensnek mutatkozó hibák miatt. Mert, ugye, egy ilyen okmányt szerintem ember nem tud elsőre, sőt másodikra sem, hibátlanul kitölteni. Két dolgot igényeltem meg itt: az egyszeri anyasági támogatást és a családi pótlékot. A terhességi és gyermekágyi segélyhez (röviden tégyás) is itt kellett volna papírt csináltatni, de ez most még elmaradt. Itt a létező összes okmányt be kellett mutatnom... A három kitöltött papír mellett kellett még születési anyakönyvi kivonat, 3 lakcímkártya (kicsi és szülők), 2 személyi igazolvány (szülők), és talán 3 TAJ kártya, a babavizsgálatokat igazoló kiskönyv, meg a kórháztól kapott papírokból is kellett vinni valamit.

A tégyás papírt már Évi intézte, de még ehhez először beszereztem a táppénzes papírját, illetve a cégnek kellett kitöltenie az igánylőlapot. Ezt két példányban kell leadni, bár erről semmilyen információt nem katunk előtte. Az orvosi rendelőben elég sokat kellett várni, amire megkaptam, de az orvosnő imádott hülyeséget beszélgetni a pánciensekkel, és a 2 perces vizsgálatból 20 perces lett. Én is ott ültem nála vagy 5 percet, pedig a néhány papírt már csak alá kellett volna írni.

Mivel megvolt minden szükséges okmány, Évi érdeklődött, hogy hol tudná ezt a tégyás cuccott megcsináltatni. Kiderült, hogy van egy okmányiroda Szigetszentmiklóson, és nem kell az Államkincstárhoz menni. Évinek volt olyan malaca, hogy senki nem volt előtte, és elég gyorsan végzett... Tegyük hozzá, hogy az épületen egy A/4 formátumú papir hirdette csak, hogy ott az OEP kirendeltsége. Ez még az épület előtti parkolóból sem látszik. Az egész kirendeltség egy egész szobából állt. De legalább nem tudott róla senki - Évi is csak véletlenül akadt rá.

És, hogy még mit tud az apa segíteni? Házimunka, mosás, takarítás, főzés, vasalás, a gyerekre vigyázás, hogy az asszony aludjon (netán a ruhatárát frissítse, mivel se a terhesség előtti ruhák, se a terhesség alatt hordott ruhák nem igazán passzolnak), stb...

2008/02/05

2008/01/31

Mi van a Tescós tejben?

Ez azért elég durva... Nem tudom, hogy mennyien vettetek már Tesco márkanevet magán hordozó, tejnek nevezett fehér valamit. Amikor éppen vásárolni voltam, akkor valamiért már csak ilyent lehetett választani a tejes részlegen. Jellemző, hogy akkor járok boltba, ha iszonyat tömeg van, vagy ha az egész le van rabolva...

Szóval megvettem ezt a "tejet". Még csak véletlenül sem tejital, reggeli ital, vagy egyéb baromság szerepel az oldalán, hanem az, hogy tej. Ittam belőle néhány pohárral, és egész fogyaszthatónak tűnt, aztán jó néhány napra megfeledkeztem róla, és valamiért nem ittam a tehénléből.

Ma észrevettem a hűtő ajtaján lévő tárolón... Megnéztem a tetején a dátumot, egy hete lejárt. Fura... nincsen semmi szaga. Aztán nagy merészen nekiengedtem az ízpróbát is, és csodák csodájára semmi romlásra utaló jelet nem vettem észre. A "tej" ihatónak tűnt... de inkább mégis a mosogatóban végezte.

Ezek után kiváncsi lennék, hogy igazából mit is itatnak velünk tej néven...

2008/01/29

Képfrissítés a Picasa-n, 2008.01.29

Így, születésnapom magasságában gondoltam, hogy feltölteném még a maradék képeket a Picassa webtárra. További képeket a linkre kattintva találtok.

Deja Vu

Mint korábban említettem vissza fogok térni az egyéb dolgokkal, és nem csak a Cseppről fog szólni a blog (aki most a háttérben nagyon böfizget).

Hétfőn sikerült megnézni Évivel a Deja Vu című filmet. A nyitó képsorokban a békés ünnepségnek nagy bumm, és sok száz hulla lett a végeredménye. A lehetséges összes hárombetűs rövidítést magában hordozó amerikai szerv nyomozást indított az esetet illetően, de ahogy azt sejteni lehetett Denzel Washington bácsira bízták ügy vezetését. Sötétbőrű hősünk Columbo-t megszégyenítő ügyességgel göngyölte fel az ügy szálait, aminek meg is lett az eredménye. Egy teljesen új, hipermodern berendezést is rendelkezésére bocsátanak, amit elég gyorsan meg és kiismer ahhoz, hogy részben saját javára is tudja fordítani a dolgot.

A film első felében feltűnik egy nő, aki gyakorlatilag hulla mivolta ellenére is, a nyomozás fő szálát fogja jelenteni. Ennél többet a film tartalmával kapcsolatban már nem is szeretnék elmondani.

A film alapjában véve nem rossz. Engem egész végig a főszereplő bácsi vigyorgása idegesített, valamint a film felétől, a kiszámítható vég. Nem mondanám, hogy túl izgalmas, de szerencsére nem túl vontatott is. A világot nem váltotta meg, de azért egyszer nézhető szórakozásra sikerült.

2008/01/24

Képek a Picasa-n

Nagyon szeretjük a Google hasznos funkcióit, és igyekszünk is őket minél jobban megismerni. Eddig valahogy nem esett jól a képtárolós részét használni, de ma úgy döntöttem, hogy a Picasa-t is használt Google alkalmazások közé emelem. És hogy ez mit jelent?

Annyit, hogy a saját Picasa oldalmon megtekintheti mindenki az eddig, a blogomra feltöltött képeket, valami az Annamáriáról készült összes, publikálható képet.

A jövőben vélhetően még régebbi, mászkálós képet is fel fogok tenni a kicsi növekésével kapcsolatos képeken túl. Valamint a blogom vissza fog térni a régi a kerékvágásba is, és nem csak a Cseppről fog szólni (annak ellenére, hogy központi témává lépett elő). :)


Annamária fürdés közben...

... és fürdés után.

2008/01/17

A szülés története

Évi nagy unszolására még ma megírnám a szüléssel kapcsolatos élményeimet.

2007. 12. 25-én este 7-8 óra tájékában Évi úgy érezte, hogy már lehet, hogy lesz valami, mert megérkeztek a periódikusan ismétlődő fájásai. Igazság szerint számítottam rá, hogy aznap este lehet valami, mert előtte egy picit rásegítettem a dologra.

Én megkérdeztem Évit, hogy akkor most rohanás a kórházba, vagy mi legyen, de ő mondta, hogy nyugi még annyira nem kell sietni. Mivel ráértünk, ezért még este belefért egy kis játék valamelyik CoD2 szervern, Évi meg békésen kirakózott. Szépen lassan azonban sűrűbbekké váltak a fájásai, és kezdte ő is úgy gondolni, hogy akkor felöltözik.

Kényelmesen, valamikor este 10 óra tájékán még Évi kivasalt néhány ruhát, és ezt követően elindultunk a kórházba. Ez sem az a rohanós beszállítás volt, amit a filmekben lehet látni, hanem lassú evickélés, mert a mosódeszkaszerű, jó minőségű utak nem nagyon tetszettek Évinek. Minden egyes huppanás után rám szólt, hogy lassíthatnánk olyan 20km/órás sebességre.

Valamikor 11 óra körül megérkeztünk a kórházhoz. Szerencsére találtam előtte parkolóhelyet, ezért nem kellett sokat gyalogolnunk. Az épület labirintusában megkerestük a szülészetet, és Évi bement az ajtón. Én kint várakoztam egy fickóval, aki elmondása szerint már órák óta várt kint. Egyszer aztán kijött a szülésznő, és mondta, hogy nagyon jól állunk. 4cm-re ki van tágulva a méhszáj, és ma meglesz a baba. (Ekkor már 3 perces fájások voltak, de a zárójelentés szerint 5.) Én keressem ki Évinek a hálóinget... Jó vicc volt, mert valahol a táska alján találtam meg (két húzás után a jó kis Antenna Digitális táska cipzárját sikerült tacsra tennem).

Ezt követően én is bemehettem a szülészetre. A nő mondta, hogy vegyem magamra a műtősruhát. Ez különben egy vicc... Előre meg kellett vennem 1500 pénzért, és közben kiderült, hogy aki "véletlenül" elfelejtett vinni, az kap ingyen. A szülésznő kérdezte, hogy hoztam-e papucsot, erre mondtam, hogy nem. Szerencsére az öltözőjükben volt 46-os méretű, így tudtam mit a lábamra húzni. A láb/cipővédő viszont éppen, hogy csak ráment a papucsos lábra. A cípőre való ráhúzását ugyan előzőleg megpróbáltam, de az egész valahogy túl reménytelen volt.

Miután felvettem magamra a zöld műtős cuccot, Évi csinált rólam egy képet, ami a röhögések elkerülése végett nem lesz publikálva. Én is lefényképeztem a leendő anyukát, akinek a szemeinél már igencsak látszott a szenvedés.

Olyan fél12 körül mondta a szülésznő, hogy akkor menjünk be a szülőszobába. Megnézte Évit, és mondta, hogy nagyon jól állunk (az este folyamán ezt vagy 25 alkalommal elmondta), és szerinte 2 órán belül megleszünk. Nekem még mondta, hogy üljek le a székre, és fogjam Évi kezét.

Ezután megmondta Évinek, hogy mit kell csinálni. "Ha jön a fájás, akkor húzza fel a lábát, és nyomjon." Ezt követően még megmutatta, hogy hol van pohár és csap, ha esetleg Évi vizet kérne... ez követően kiment. Bejött valami Kovács doktor, hogy majd ő lesz ott a szülésnél. Nagyban adminisztrálgatott valamit, majd kiment ő is.

Ott voltunk ketten, teltek-múltak a percek. Évi szólt, hogy szóljak a dokinak, mert ő szétreped. Én közben néha segítettem neki felhúzni a lábát, és megitatni vízzel. Unott képpel jött a doki, mondott vagy két szót, aztán megnézte a gyerek szívhangját... azaz csak nézte volna, amivel jól kétségbe is ejtett minket. Mivel a kicsi olyan helyen volt, ahol alig jött át a jel, ezért nehezen találta csak meg. Ezután kiment...

Megint ott voltunk ketten. A szülésig, az orvos és a szülésznő, olyan nettó 10 percet voltak a szülőszobán.

A szülésznő bejött, a nő mondta, hogy nyomjon, majd a nő mondta, hogy látja a gyerek fejét. Én meg hülye fejjel odanéztem... Előtte is már majdnem kétszer leestem a székről, de mikor láttam, hogy valami szőr kandikál ki Évi lábai között erősen meg kellett kapaszkodnom. Korábban mások azt mondták, hogy úgysem látok semmit, mert ott leszek Évi fejénél. De én láttam...

Aztán egyszercsak kijött nyakig a feje. Megint odanéztem, a szülésznő meg ott csavargatta, mint más a kólásüveg tetején a kupakot. Ezt követően már gyorsan kiugrott... 0:37 perckor megszületett Gecse Annamária.

Évit mintha sokkolta volna, hogy nem fiú lett. Annyira biztos volt benne, hogy lány, én meg hiába mondtam neki korábban, hogy 1 alkalomkori vélemény nem vélemény, nem ébredt benne a statisztikus...

Szerencsére nem volt semmi komplikáció, nem volt gátmetszés (a zárójelentés szerint Évi gátsebét ellátták), nem kellett varni semmit, Évi kisebb hámsérülésekkel megúszta. (Előtte sem volt beöntés, sem pedig borotválás... pedig Évi egy kis fazonigazítást kérhetett volna. :P)

Szóval kint volt a kicsi, ez a nő meg jött azzal a szöveggel, hogy fogjam meg a köldökzsinórt, hogy lüktet. Érdekes egy élmény volt... Éviből jött ki valami biokábel, amihez a csepp csatlakozott, és az közben lüktetett. Ezt követően a szülésznő kezembe nyomott egy ollót, és mondta, hogy vágjak. Én vágtam...

Annamáriát lefürdették, aztán kezembe nyomták, ahol ott volt vagy negyed órát, amíg még Évin ügyködtek. Megszülte a méhlepényt, meg előkészült az első szoptatásra. Az orvossal a szülésznő el kezdte nézegetni a méhlepényt, aztán megmutatta nekem is (hülyén hangzik, de ekkorra már úgy éreztem magamat, mint egy disznóvágáson... azt hiszem, hogy ez is egy ok, hogy miért nem akartam soha sem orvos lenni).

A nő mondta, hogy a gyerek legyen negyed órát az egyik mellen, majd negyed órát a másikon, aztán eltűnt. Kb. két óra múlva jött csak vissza, hogy Évit át kellene kísérni a szobájába. Ezzel a sok kis dologgal végülis sikerült megerősíteniük bennem a dolgot, hogy nem feltétlenül kell szolgamód pénzt adnunk nekik, és nem is kaptak semmit. Az orvos le sem tojt minket, a nő meg bár segített, de elég szétszórt volt. Az már csak plusz, hogy a következő nap láttuk a magánorvost, aki azt állította, hogy ő a szüléskor nem lesz ott, és ugye mégis ott volt (emiatt mentünk SZTK-s orvoshoz). Az SZTK-s orvos, akihez Évi járt, de nem vállata szintén a szülést, másnap nem is köszönt vissza. Pénzsóvár, kapzsi népség ez... De az év utolsó napjaiban szerintem rendesen arattak.

Én átvittem a cuccait, kipakoltam, aztán elindultam haza...

Még néhány kép:


A Csepp éppen apun szunyókol...



Annamária fürdés után...

Képek a cseppről

Igaz, hogy ezt a hetet itthon töltöm a lányokkal, de sok teendőm miatt egyszerűen lusta vagyok, hogy megírjam már végre a szülés történetét, vagy hogy új képeket tegyek fel. Ezért még a türelmeteket kérném...

Néhány képet viszont feltöltöttem:

A 2008. 01.08-án készült képen elég nyűgös a kicsi.

Ennyit nyomtam 2008.01.16-án.

Ekkor még nem sejtettük, hogy előállt a "szeretcsomag"

2008/01/14

Ajándék a T-onlinetól

Mikor kezembe vettem a mai postát, akkor egy kicsit furcsán nézegettem a pufis levelet. Gondoltam is magamban, hogy valaki valamilyen optikai lemezt (gyk. cd, dvd) küldött volna valamilyen alkalomból.

A kíváncsiságom csak tovább nőtt, amikor láttam, hogy a Tököm csoport volt a feladó. Kiderült, hogy a T-online-ba vetett töretlen hűségem miatt kapok tőlük egy kis "személyre szabott ajándékot". Voltak ugyanis olyan jófejek, hogy küldtek nekem egy olyan képes asztali naptárt, ahol a képeken mindenhol látszik a Zoltán név. Ezzel sikerült a napi jókedvemet megalapozni, és a jövőben is hosszabbítani foguk náluk csomagot, ha az nekem havi 3000Ft megtakarítást jelent (ugyanis most a 10.500 helyett csak 7.900-et fizetek ugyanazért a csomagért).

Ezzen bejegyzésemmel nem akarom őket továbbra sem eltántorítani a további ajándékoktól. Bármilyen apróságnak örülni tudok.

2008/01/03

Annamária kezdi megszokni az új helyét

A zajos szilveszteri durrogtatásokat követően már volt néhány nyugodt éjszaka, amikor a kicsinek alkalma nyílt szoknia az új környezetét. Igazból sok minden új nem történt, de feltennék néhány képet.


Itt én vagyok éppen nagy munkában...

A kicsi Babcimanó éppen alszik... Itt pedig éppen a fürdés közbeni viháncolást folytatja...

2008/01/01

A kicsi Babu végre itthon

Sajnos a 2. napon a kicsi erősen besárgult, és emiatt egy kicsit tovább bent kellett maradnia a hölgyeknek. A kék lámpázás szerencsére eredményes volt, ezért 2007 utolsó napján végre hazajöhettek. Szegény, kicsi Annamáriának lehet, hogy nem volt a legideálisabb, hogy nagy tűzijátékozás és petárdázás éjszakáján aludt először itthon. Egy itthon töltött nap után egyelőre még csak annyit látok, hogy nagyon jól áll az input-output folyamatokkal.

Képek majd később lesznek, mert lusta vagyok fényképezni... és amúgy sem nagyon szeretek.

2007/12/26

A babu megszületett

Azt nem tudhatom, hogy mekkora fájdalommal jár egy új élet születése az anyának, de azt igen, hogy mekkora örömet tud okozni az a kis törékeny lélek ki elhagyta az addig számára biztonságot nyújtó pocakot. Csodálatos érzés volt, ahogy a pici világrajött.


Szerencsére az egész folyamat nem tartott túl sokáig, bár szerintem Évi így is elég hosszúnak érezte. Este 7 órakor jöttek először a fájdalmai, és a 10 óra felé mondta, hogy lehet, hogy el kell indulnunk szülni. Este 11-re a kórházba is értünk, ahol 0:37 perckor megszületett kicsi lányunk Annamária. A 3100grammjával és 53 cm-ével köszöni szépen jól van, ahogy anyukája is.


Most még nagyon az élmény hatása alatt vagyok, de azért beszúrnék két darab képet az újszülöttről.



2007/12/19

Bútor

A múlt héten befejeződtek a bútorkészítési munkálatok is. Évi tervei alapján a nagybátyja végrehajtotta a feladatot. Két bútor lett végül a nappaliba, valamint a két korábbi szekrényen is kicserélte az ajtókat, hogy jobb legyen az összhang. Szerintem elég jól sikerült. A képeken meg lehet tekinteni az eredményt.

Asterix az Olimpiai Játékokon

Igazából nem vagyok nagy kedvelője az Asterix filmeknek. Az élőszereplős feldolgozások elég gagyira sikerültek, és kb. 0 aggyal lehetett csak igazán élvezni. Lehet, hogy a következő rész is ilyen lesz, de én mégis várom, mert benne lesz a világ legjobb fogathajtója, Schumix. Akit merő véletlenségből nem más fog alakítani, mint Michael Schumacher. A filmben amúgy még találkozhatunk Jean Todt-tal, Zinedine Zidane-nal és David Beckham-mel, valamikor január végén vagy február elején.
Kedvcsinálónak itt egy előzetes:

2007/12/18

Faterok motoron

Nem tudom, hogy amerika mikor fogja meghúzni a vonalat, hogy eddig és ne tovább. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miképpen születhetnek még ilyen filmek. Miért kell elővenni a korosodó színészeket, ráadásul egy olyan filmben ahol öreg, lerobbant tagokat alakítanak. Mert vicces lenne?

Vigyázat, a film elé csak fáradtan, és a 0-hoz közeli iq-val szabad csak leülni, mert elég bugyuta. Így talán van esély, hogy a film másfél órája alatt sikerül néhányszor felnevetni, és hogy a nyálas befejezés miatt nem kap el minket a hányinger. A végén lévő stáblista kezdete meg felteszi az i-re a pontot, tehát akinek sikerült végignéznie ezt az amerikai-identitással igencsak átfőzött filmet, az már a stáblista elejét sem hagyja ki.

Már maga a történet is nyögvenyelősen indul, de valahogy el kell indítani a fiúkat a motoros túrájukra, mert soha nem lesz film a dologból. Öreg, veterán motorosok lennének, mégis van köztük olyan, aki x év alatt sem tanult meg motorozni, de a végén már néhány nap alatt vérprofi lesz. Jahh... említettem, hogy a logikát ne nagyon keressük a filmben. Igazából semmin sem szabad elgondolkodni, mert felesleges.

A filmet tényleg csak az nézze meg, akinek nincsen jobb dolga, vagy nagyon unatkozik, vagy pedig, ha a John Travolta, Tim Allen, Martin Lawrence és William H. Macy alkotta főszereplőnégyes egyik nagy és elvakult rajongója.

Transformers

Emlékszem, hogy kiskoromban a kezdeti részektől vásároltam a Transformers képregényt, és ezért még csak az újságoshoz sem kellett elmenni, mert a postás havonta hozta. Sajnos a sorozatot csak a Sky One-on tudtam követni akkoriban, és mivel az is vasárnaponként volt, ezért csak pár részt láthattam belőle. De imádtam...

Elég merész vállalkozás volt nem rajzfilmet csinálni belőle, de ugyanakkor nagyon kiváncsi voltam rá, hogy milyen végeredmény születik belőle. A film megnézése után azt kell, hogy mondjam teljesen közömbös maradtam. A film nem volt rossz, de ugyanakkor jó sem. A nagy robotmonstrumok harca egy kicsit átláhatatlan volt, azt sem lehetett látni, hogy ki kivel van, és sokszor elveszett a részletekben a kamera. Az akciójelenetek jóra sikerültek, volt rendes látvány- és hangorgia. Apropó... a hangok. Felesleges azon vitatkozni, hogy milyen a film magyar szinkrona, mikor az eredeti nyelv sem jobb. Ne mondja senki sem, hogy nevetséges ahogy magyarul megszólalnak a robotok, mivel amúgy sem kellene komolyan venni, hogy ezek a robotok így beszélgetnek. Ugyanis is ez nagy mese, nem pedig a valóság...

2007/12/10

Joghurt torta

Mivel állandóan szétszórom a receptjeimet, ezért úgy gondoltam, hogy ide is felteszem, amit hétvégén megcsináltam.

A piskóta elkészítése:
4db tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt

A tojásfehérjéket felverem, majd hozzá a cukrot, később pedig a tojások sárgáját. Ezt követően pedig a lisztet, amit óvatosan, fakanállal forgatva vegyítek el vele. A közepes tortaformában olyan 10-15 perc alatt megsül az előmelegített sütőben maximális fokozaton. Fogpiszkáló próbával bizonyosodjunk azért meg arról, hogy megsült-e középen.

Ha már valamennyire kihült (én a hideg konyhakőre teszem ki), akkor neki lehet látni a lényegnek.

Joghurtos rész:
2x 2 nagy joghurt, lehetőleg különböző ízű
2x 2dl tejszín
2x 3 evőkanál cukor
2x 1 habfixáló
2x 1 vaniliás cukor
1 zselatinpor

A zselatinport megfelezem, és a következő módon látok neki a 2 réteg megalkotásának. A 2dl liter tejszínt felverem, majd hozzáadom a 3 evőkanál cukrot, és mivel nem elég kemény 1 csomag habfixálót is. A nagy joghurt (fél literes) 3/4 részét beleöntöm egy edénybe, amiben fel tudom melegíteni 1 csomag vaniliás cukorral, és a zseletinpor felével. Ezt nem kell sokáig együtt főzni, csak néhány percig, míg elolvadnak benne az elemek. A felvert tejszínt és a joghurtot összekeverem, majd ráöntöm a tortaformában lévő piskótára. Ezt követően rögtön neki lehet állni a következő réteg joghurtos cuccnak, amit ugyanígy kell elkészíteni. A 2x 1/4 rész joghurtot meg lehet enni, mert már nincsen rá szükség.

Ezt követően az egészet hűtőbe tesszük. Majd miután megdermedt lehet rá gyümölcsöket szeletelni. Ezt követően el lehet készíteni a gyümölcszselét vagy gyümölcskocsonyát. A legutóbb Tesco-s típusút használtam, ami elég jól megkötött. Félig dermedten már rá lehet önteni az gyümölcsös rétegre.

2007/12/07

Fedezz kutya!

Ha már ennyire lendületben vagyok betennék ide egy vicces videót. Ez különösen aktuális, mert mostanában elég sok időt töltök el a Call of Duty 2. és 4. részével. A Magyarítások Portálra tett megjegyzésemet idézném: "A gyerek fedezékbe vonult az ülőalkalmatosság mögött, és a kutya fedezte..."

Mi van a babuval?

Nos... igen. Már régen esett róla szó, hogy mi is van a babuval. Évi már az utolsó hónapra fordult, amit azt jelenti, hogy koraszülött már nem lesz a kicsi, de szinte már bármikor érkezhet.

Már majdnem teljesen készen vagyunk mindennel, amire szüksége lehet. A szobája már készen várja, és igazából már csak rendet kellene nála rakni. Évi közben szorgalmasan mossa ki a kapott ruhákat (amiket itt is szeretnék megköszönni mindenkinek), és tisztogatja le az egyéb babafelszereléseket. A csomagot még nem állítottuk össze, úgyhogy a babunak még várnia kell. Arra ugye semmi garancia nincsen, hogy 27-én fog ténylegesen megszületni, de reméljük, hogy túlságosan nem fog sietni.

Évi szerintem elég jól tűri a nagy hassal járó nyügöket, mivel folyamatosan benne van az örökmozgó (ez nem csak a babut jelenti), és állandóan rohangál valahová. Most pl. két szekrényt csináltatott, amivel eléggé felforgatta a nappali rendjét, valamint szorgosan tanul az év végi vizsgáira. Közben eljár úszni, valamint az orvosi vizsgálatokra is... apropó, orvosi vizsgálatok. Kezdjük úgy érezni, hogy a sok szivatás (pl. kétszer kellett elmennie a terheléses cukorvizsgálatra és a diabetológus is be akarta fektetni, mert olyan kedvében volt) és különös hozzáállás miatt várhatóan nem fogjuk a végén honorálni az orvost. Bár igazából nem is lenne nagyon miből, mert a lakásfelújítás, a megérdemelt külföldi nyaralás, és a babu dolgainak beszerzése eléggé vitte a pénzünket.

Fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Az elmúlt hetekben szerencsére több filmet is volt szerencsém megnézni. Először a Fantasztikus négyes második részéről ejtenék néhány szót.

Sajnos az első rész elég viccesre sikerült, és nem pont a szó pozitív értelmében. Én mint nagy fantasztikus-film és képregény rajongó, már előzőleg sem vártam túl sokat a filmtől, bár reménykedtem, hogy valami jó fog belőle kisülni.

A második részt elég lazára fogták a készítői, és nem kellett benne a komolyságot, vagy akár a legkisebb valóságalapot is keresni. A film könnyed szórakozást nyújt, mély tartalom nélkül. Én könnyen rá tudtam hangolódni, és így elég jól szórakoztam. Szerencsére nem is nyújtották túl hosszúra, ami elég pozitív a mostani 2 órás, vagy annál hosszabb alkotásokkal szemben. Nagyon jó kis, kiegyensúlyozott baromság jött ki végeredményképpen.

Igazából csak annak ajánlanám, aki szereti a képregényeket, ugyanakkor azoknak nem is fanatikus rajongója (vagy ha az, akkor el tud tőlük vonatkoztatni).

2007/12/01

War

Azon már kevésbé csodálkozom, hogy a hazánkban megjelenő számítógépes játékok címe angolul marad, hiszen ezek kezdetben is így jelentek meg, és a hazai forgalmazók még azzal is nagyon keveset tőrödtek, hogy legalább ez legyen magyar, ha maga a játék nem is. Közben, szerintem nagyban köszönhetően a nemhivatalos játékfordításoknak, ez a dolog egy kicsit megfordult, hiszen egyre több számítógépes játék jelenik meg kicsiny hazánk nyelvén, de valami miatt a címek nagyrészt angolok maradnak. Igazából ez sem rejtély, mivel a nagyobb, húzóneveket nagyobb esély van angol (és nem biztos, hogy ez az eredeti nyelv, de akkor is angol) néven eladni.
Egy kicsit meglepő, hogy mostanában erre rákap a filmipar is, hiszen már arra sem veszik a fáradtságot, hogy valami magyar címet találjanak egy filmnek. Ami érdekes, hogy nem feltétlenül húzónévről van szó...
A múlt héten volt szerencsém megnézni a War című filmet. Igazából ez csupán egy akciódús filmecske volt, különösebb extrák nélkül, de viszonylag elég szórakoztató, és kevésbé unalmas. A készítők úgy gondolták, hogy felesleges elhúzni két órásra, mert úgysem a drámán van a főszerep, hanem az akción.
A történetben két zsaru éppen egy rajtaütésen fáradozik, miközben megjelenik a helyszínen, egy régóta keresett bérgyilkos. A rendőrök akciója nem jár teljes sikerrel, mert végül az eltalált bűnőző testét nem találják meg. Néhány nappal ezután az egyik rendőrt a bérgyilkos elteszi láb alól családjával együtt, és a másik zsaru, a már megszokott, hajtóvadászatba kezd ellene.
Menet közben szépen összekuszálódnak a szálak, és szinte nem is mindig lehet érteni, hogy ki kivel van, de ennek ellenére kellemes szórakozás, ha nem is világmegváltás a film. A végére pedig nagyon jó kis csattanót találtak ki.
A Jet Li és Jason Statham rajongók már valószínűleg úgyis látták a filmet, de azoknak is merem ajánlani, akik kevésbé rajonganak a két említett színészért.

Róma, 4. nap

Nos, úgy tűnik, hogy folytatom a leírást, amit már régen abbahagytam...

A külföldi kinttartózkodásunk negyedik napja csütörtökre esett. Mondanom sem kell, hogy aznap is elég meleg volt, sütött minden irányból a nap. Ezért is jó volt, hogy főleg annak szenteltük ezt a csütörtököt, hogy templomokat látogattunk. Egyik templomba be, onnan ki, és így tovább. Aki már járt Rómában az tudja, hogy ez nem valami nehéz, mert annyi ott az imahely, mint máshol a kocsma.

Ami igazából bosszantó, hogy ezek nem is imahelyek már, hanem egyfajta múzeumok, ahová az emberek nem azért mennek, hogy adózzanak hitüknek, hanem hogy az ott lévő szobrokat, festményeket és különböző díszítéseket csodálják meg. Azt hiszem, hogy ezekről rengeteg képet készítettünk.

Hogy ne legyen annyira unalmas, és hogy ne legyünk már rosszul a sok túlcsicsázott templomtól, ezért a túristakönyvet követve néhány nevezetesebb romot is megnéztünk. (Lehet, hogy a magyar rom szavunk tényleg Róma nevéből eredne?)

Közben elsétáltunk a Spanyol lépcső előtt, valamint megnéztünk néhány szökőkutat is, finom fagyikat nyalogatva.

Csütörtöki nagy poén

Azt hiszem, hogy a többség ismeri azt a klasszikus jelenetet az Űrgolyhókból, amikor a főhöst keresi a birodalmi erőket megformáló csapat végső elkeseredésében furcsa megoldást választ. -Elővesznek egy videókazettát, amin a film kalózpéldánya található. A magyarázat pedig nagyon egyszerű volt, hogy miért van meg. "Már mindent előbb meg lehet kapni a kalózpiacon, mielőtt még megjelenne."

Ugye olyan már valóban történt, hogy előbb jelent meg egy film egyes helyeken, mintahogy moziban vagy hivatalosan dvd-n, de most mégis valami új történt.

Csütörtökön hazaértem edzésről olyan fél 10 magasságában, és javában ment a Gálvölgyi-show a tévében. Engem különösebben nem érdekelt, mert azzal voltam elfoglalva, hogy fürdővizet csináljak majd magamnak. A csapokat meg is engedtem, és közben körbenéztem az interneten, hogy találok-e valami érdekeset. Egyszer csak az ütötte meg a szememet, hogy az egyik helyen ilyen volt "Galvolgyi-show 11.29." Mondom mi a szösz... Erre kiderült, hogy valóban az éppen akkor a tévében nézhető műsort lehetett volna letölteni. Ráadásul már legalább 1 órával az előtt, hogy adásba került volna.

Kész vicc... lehet, hogy így akarták felpromózva, vagy divatosabb szóval élve hype-ot csinálni, egy már nagyon régen szinvonalát vesztett műsornak...

2007/11/21

Hitman - A bérgyilkos

Panyinak köszönhetően a hét elején jelentkeztünk a PC Guru nyereményjátékára, amin premier előtti jegyeket lehetett nyerni a filmre. A biztonság kedvéért a saját e-mail címemen kívül Évién is regisztráltam, és mint kiderült jól tettem, ugyanis neki sikerült 2 jegyet nyernie az előadásra.

Nem mondanám, hogy lázas izgalomban vártam volna a filmet, ugyanis a legutóbbi játékfeldolgozások elég gyengén sikerültek. Arra sem emlékszem, hogy volt-e egyáltalán valami jó is...

A film megjelenése előtt rengetegen fanyalogtak, hogy nem a kedvenc Ridick-jük (Vin Diesel) vagy nem a kedvenc szállítójuk (Jason Statham) játsza majd a főszerepet, hanem szinte ismeretlen, babaarcú Timothy Olyphant. Igazából nekem mindegy volt, hogy ki lesz a főhős, csak jó legyen a végkifejlet. Azt kell, hogy mondjam a jó ötlet volt egy nem megszokott arc bevetése, és így lehetőség van arra is, hogy ebből is sorozatszerűség legyen, mint az mostanában annyira megszokott. A színész szinte tökéletes választás volt a csupasz (és nem csak kopasz!) bérgyilkos megtestesítésére.

A történetről: Adva van egy tökéletes bérgyilkos, aki soha nem hibázik, és soha nem véti el célt. Az egyik sikeresnek tűnő megbizás után úgy tűnik, hogy fordul a kocka, és a korábbi üldözőből lesz az üldözött, de közben ő is üldözi üldözőit.

A film bár látványos volt, nem mehetek el szó nélkül a hibái mellett sem. Én a nőn lévő "csúszkáló tetoválást" észre sem vettem, de néhány bosszantó dolgot igen. Nem tudom, hogy miért erőltették a sok orosz beszédet (málcsik, taváris, stb), mikor azok teljesen feleslegesek voltak. Rengeteg volt a 3. személyű nézet is, ahol a főhös vonalkódos tarkótetoválását lehetett nyomon követni. És persze ugyanilyen bosszantó volt a már lássan idegesítő kameramozgás, ahol nem a lényeg kerül kiemelésre, hanem folyamatosan kúszik valamilyen irányban a kamera. Az idétlen párbeszédeket nem lehetett kihagyni, hiszen ebben a filmben is nem a történet a lényeg, hanem az akció. Bár azért itt is megpróbálkoztak a végén egy csavarral.

Csak, hogy néhány pozitív elemet is kiemeljek... Remek és kihagytatlan poén volt, amikor a 47-es menekülés közben egy olyan szobába ugrott be, ahol a monitor előtt éppen a Hitman játékkal játszottak. A színészválasztás is jól sikerült a főhős szerepére, a többeik valahogy szürkék vagy valamiért idegesítőek voltak... Talán a csaj nem, de azért ő sem volt egy világmegváltás, és feleslegesnek éreztem a tetkót az arcán.

A film jó volt, de valahogy az az érzésem, ha vért valahogy sikerül retusálniuk a filmről, akkor néhány éven belül láthatjuk majd valamelyik kereskedelmi televízión az esti órákban, ahol a reklámozások hiánya miatt teljesen el fog szürkülni a mezőnyben. Mégis azt is hozzá kell tennem, hogy kellemesen csalódtam, és hogy kettőnknek megérte azt a 600Ft-ot, amit a parkolásra fizettünk ki.

Nagyjából ennyi... A rajongók menjenek el a moziba, mert egy jó kis akciófilmet kapnak, még ha csomagolás nem is teljes magával ragadó. Az előre fújjolok meg azért menjenek el, hogy cáfolatot kapjanak arra, hogy az "elefánt" tényleg jó választás volt, és a bukik a film, akkor nem miatta.

2007/11/19

Helyzetjelentés... nem tűntem el

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy meguntam a blogolást szólok, hogy nem. Csupán csak több dolog magába szippantott, és nem volt igazán energiám, hogy a webnaplómat folytassam. Igazából rengeteg dologról szeretnék írni... majd meglátjuk, hogy mi és mennyi fog belőle kisülni.

2007/10/26

A magyar rapper

Talán már jó páran láttátok azt a videót, amiben egy magyar fickó próbál angolul "repperkedni", és közben még NAGY sztárokat is felkér, hogy vele együtt daloljanak. Nos, az angolul kevésbé értők számára elkészült hozzá a felirat is... (bár már ez a verzió sem mai, de remélem, hogy sokaknak okozok vele kellemes pillanatokat).

2007/10/24

A Bourne ultimátum

A film korábbi részeit megtekintve úgy döntöttem, hogy ez se maradjon ki a sorból. Az igazat megvallva a második rész már koránt sem tetszett annyira, mint az első, ezért egy kicsit óvatosan kezdtem a megtekintésének.

Szinte még el sem kezdtem nézni, máris azt vettem észre, hogy magába szippantott. A készítőknek remek akciófilmet sikerült összeállítaniuk, és szinte sajnálhatjuk, hogy a közeljövőben nem terveznek hozzá folytatást (egyes pletykák szerint olyan 10 év múlva lesz esedékes egy következő rész).

A filmben a főhős kalandjait onnan követhetjük, ahol az előző részben abbahagytuk. Menekül korábbi főnökei és szinte az egész világ elől. Az egészben azt furcsálom, hogy bár rengeteg új technikai kütyü van, de hősünknek mégcsak álcát sem kell viselnie, és nem ismerik meg határátlépéskor és hasonló helyzetekben. Ahogy halad előre a történet Bourne-nak egyre több emléke tér vissza, és a film végére az is kiderül, hogy valójában kicsoda és micsoda is ő.

A film számomra az év kellemes meglepetése. Akciódús, szövevényes, végig izgalmas. Nyugodtan lehet rá jegyet váltani.

2007/10/17

Silent Hill - A halott város

Igazából már korábban megnéztem ezt a filmet (még valamikor a római utazás előtt), csak még most jutottam el oda, hogy véleményt nyilvánítsak róla.

Megmondom őszintén, hogy a film alapjául szolgáló játékot/játékokat nem nagyon ismertem, csupán annyit tudtam róla, hogy készült hozzá nem hivatalos szinkron. Azt is bevallom, hogy nem vagyok a horror filmek rajongója sem, bár ez a film inkább thiller, mivel sokkal inkább volt számomra ijesztő, mint gyomorforgató.

Kíváncsian raktam be a lemezt a lejátszóba, és vártam, hogy mi történik. Igazából azt hiszem, hogy egy viszonylag átlagos alkotást láthattam. Köd, ijesztő hangok, idióta rohangálás, a végén érdekes befejezés. Azt végkép nem értettem, hogy miért volt szükség Sean Beam-re, mert nagyon idegenül mozgott a filmben...

A film közben és után azon gondolkodtam, hogy miért szinte csak horror jellegű játékokból lesz később mozi? Alien vs. Predator, Resident Evil, Egyedül a sötétben (ami szerintem a kategóriájában nem olyan rossz film, csak a szerencsétlen névválasztás, és hogy a játékhoz semmi köze eléggé kikezdte mind az alkotást, mind a rendezőt), Doom, és a fene sem tudja még, hogy mi. A felesleges reakciókat megelőzve megemlíteném, hogy tudom volt a Tomb Raider, és jön a Hitman is, de ezeket inkább csak véletlennek mondanám.

Visszatérve a Silent Hillre... Mint mondtam egész átlagos, de ugyanakkor kellemes alkotás, kitölti az időt, nem vontatott és nem mondanám unalmasnak sem. Azért azt sem mondom, hogy korszakalkotó, és aki nem látta az feltétlenül nézze meg...

Fürdőszobafestés

Nagy erőt vettem magamon, és kivettem egy pénteki napot, hogy végre befejezzem a nagy festési munkálatok utolsó fázisát, azaz a fürdőszobát. Ez a nap szépen el is telt a cuccok kihordásával, a fal egyengetésével, glettelgetéssel és csiszolással.

Szombaton még egy utolsó nekirugaszkodás volt a fal egyenletesebbé tételére, de igazából ez már csak apró simogatás volt a korábbiakhoz képest. A falak kétszeri lefestése pedig már szinte rutinból ment. Izgalmat főleg az jelentett, hogy a fürdőszoba nagy részét kitöltő sarokkád felett miképpen oldjam meg a munkálatokat, de szerencsére erős polcdarabbal szó szerint sikerült áthidalni a problémát.

Valamiért a munkálatok elején azt hittem, hogy a vasárnapi nap majd pihenéssel fog eltelni, de sajnos tévedtem... Elég sokat kellett takarítgatni, és mivel nagyon benne voltunk Évivel a sok takarításban, ezért még a több hónapja csatatérként kinéző konyhát is megtisztogattuk. Lassan már tényleg kezd úgy kinézni a lakásunk, mint egy igazi lakás, és nem egy lerakat.

Igazából még van néhány munka, hogy teljesen végezzünk mindennel (ajtók-, keretek-, csövek lefestése, ajtóüveg beigazítás, stb), de szerencsére a nehezével már szerintem megvagyunk.

2007/10/15

Loretta grainshifter & mc fantom - terézanya (csapjad!)

Az egyik csapattársam küldte át a linket, és igazából az ilyen zenét sem nagyon szeretem, de egészen bejött. Olyan jó kis trip-hop-os ütemek vannak benne.

2007/10/08

Róma 3. nap

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy abbahagytam a blogolást, vagy végleg beleuntam volna, gyorsan írok egy kicsit a harmadik napról. Eddig sajnos az időhiány és a lustaságom meggátolt benne, de igyekszem pótolni hiányosságaimat.

A harmadik napot úgy kezdtük, hogy Évivel rettenetesen kialudtuk magunkat, és így elég későn indultunk a város felfedezésére. Első állomásunk a Tréfi kútja volt, amit valamiért a helyiek Trevi kútjának neveznek. Erre mondta a Hudson Hawkban az egyik CIA ügynök, hogy "hülyék ezek a franciák". A szökőkutas szoborkomplexumot igazából sehonnan nem lehet jól lefényképezni, mert egy pici helyen van, és állandóan tele van emberrel a környéke. Ennek ellenére csináltunk róla néhány képet, amiből egyet be is szúrok ide.


Ezt követően gyalogoltunk tovább, és megnéztük a Pantheont. Ez azon ritka építmények közé tartozik, amelyet nem sikerült szétlopkodniuk, és további építőanyagnak felhasználni a helyieknek. Aki valaha járt ebben a kör alakú fedett, de a tető közepén kör alakú lyukkal rendelkező épületben, az elgondolkodhat azon, hogy vajon milyen igazi célja is lehetett az építőknek, és milyen funkciót szántak neki eredetileg.

Tovább folytattunk utunkat, templomról templomra jártunk, és közben láttuk az első rómás bejegyzésben található türelmes elefántot is, majd elérkeztünk egy újabb nagyon állomáshoz a Fórumhoz. Ez egy nagy rom, vagyis inkább téglás romokból álló téglalabirintus, ami szintén hemzseg az audiógájdot használó, és túristakönyvet forgató idegenektől. Itt is újra el sikerült azon gondolkodni, hogy vajon merre lehet a téglagyár, és hogy mennyi időbe telhetet előállítani a sok téglát.

A továbbiakban megnéztünk még néhány templomot, obeliszket, és elhaladtunk a Victor Emanuel emlékműve előtt is, amit a helyiek csúfságnak tartanak a városban, de szerintem igazából nem nagyon lóg ki a több építmény közül.

Nagyjából ennyi történt a harmadik napon, és hamarosan igyekszem a többi nap leírásával is.

2007/09/23

Róma 2. nap

Szabadsághoz képest egy kicsit korán ébredtünk, valamikor 7 óra környékén, ugyanis eznapi célunk a Vatikán volt. Megreggeliztünk, majd séta, busz, metró és újra séta kombinációval célba vettük a miniállamba vezető kapuhoz tartó sor végét.

Egy kicsit korán érkeztünk, mert úgy tudtuk, hogy csak 10 órakor nyit a múzeum. Azonban ahhoz túl későn értünk oda, hogy ne álljon előttünk több száz méternyi sor. Nagyjából olyan 2 órát álltunk sorba, mire sikerült bejutnunk. (A várakozás közben volt az az incidens, amikor a rendőr ledudálta Évit a zebráról).

Odabent elég minimális volt a tájékoztatás, hogy mit lehet csinálni és merre lehet menni. Igaz, hogyha fizettünk volna még az angol nyelvű, hordozható, idegenvezetésért (audioguide), akkor talán tudtuk volna, hogy mit is látunk. Ugyanis nem kaptunk semmilyen térképet, hogy milyen terem után milyen következik, illetve azokban sem tudtuk, hogy milyen mű előtt állunk meg éppen, mert a szöveg helyett csak egy szám szerepelt ott. Ha lett volna hang alapú idegenvezetésünk, csak akkor tudhattuk volna meg, hogy éppen mit is látunk.

Odabent rengeteg minden fel volt halmozva. Egymás hegyén hátán voltak az ékszerek, amit több ország kincseiből loptak össze (cigánykodás 2). Nem biztos, hogy pont a papokat kellene érte felelőségre vonni, hiszen most ők már csak őrzik a rengeteg művet. A beszerzést lehet, hogy nem pont ők hajtották végre...

A rengeteg terem és műtárgy után elhagytuk a vatikáni múzeumot, és egy másik nevezetességet néztünk meg a Szt. Péter Bazilikát. Itt fellifteztünk a kupolához, majd onnan felmásztunk a 303 db lépcsőn a tetőre. Onnan egész jó kilátás nyílt a városra, de sajnos nem nagyon lehetett megmozdulni.

Miután lejöttünk, még megnéztük a pápák sírjait, és kiültünk a lépcsőre. Évi éppen elkezdett enni, mikor jött egy olyan bohócruhába öltöztetett svájci gárdista, aki elhajtott minket, mivel oda nem szabad sem leülni sem enni. A másik elég nagy baromság, hogy a templomokba ugye nem lehetne bemenni fedetlen vállal és rövidgatyában vagy szoknyában sem. Erre bent, a freskókon meztelen alakok vannak... Érti ezt valaki?

A nap utolsó állomása az Angyalvár volt. Ez nem nyújtott semmi extrát, csupán jó kilátást nyújtott a városra. Nem sok mindent lehetett itt megnézni, mivel nem sok minden volt kiállítva.

Ez követően fáradtan vettük utunkat a szállásunkra, ahová minden gond nélkül megérkeztünk.

2007/09/18

Isaac Asimov A mezítelen nap

Római vakációnk egyéb kulturális kikapcsolódással is társult, ugyanis a repülőtéri várakozások, utazások, otthoni pihenések és strandolások közepette lehetőségem nyílt sokat olvasni. Sajnos a helyi lapok olasz nyelvűek voltak, így azokból túl sokat nem tudtam tájékozódni a képeken és a számokon kívül. Pl. a török-magyar meccs 3-0-ás végeredményét az olaszok teletextjén olvasva azt hittem, hogy sima vereség volt, erre itthon szembesültem vele, hogy ez nem igazán így volt...

A lényeg, hogy vittem magammal néhány klasszikus sci-fit. Először Isaac Asimov A mezítelen nap című művével kezdtem. Korábban már olvastam a könyvet, de akkor valahogy nem értettem meg annak mondanivalóját, ami nem is csoda, mert tizenéves korom elején jártam még akkoriban.

Az 1964-ben írodott könyv a jövőbe kalauzol el minket, ahol a Földön élő, elszaporodott emberiséget robotok szolgálják ki. A világegyetem többi részét az űrászoknak nevezett csoport lakja, és csak nekik van egyedül joguk az űrben utazni. Elijah Baley nyomozót viszont olyan megtiszteltetés érte, hogy egyedüli, Földön élő emberként egy más lakott bolygóra utazhat, hogy kivizsgáljon egy gyilkossági ügyet. Az idegen bolygó sajátossága, hogy 20.000 lakosát fejenként több ezer robot szolgálja ki, míg a lakosok egymással fizikailag szinte nem is érintkeznek, sőt ez egyfajta undort vált ki belőlük. Ezért is válik még bonyolultabbá az egész gyilkossági ügy kivizsgálása.

A regényben való előrehaladás során lassan megismerkedhetünk a robotika alaptörvényeivel, annak kiskapuival, valamint robotokkal felmerülő problémákkal. Azonban a könyv elég érdekes szociológia elemzést is alkot Solaria és a Föld világáról. Szerencsére ezt azonban meglehetősen olvasmányos formában teszi, ezért mindenkinek bátran tudom ajánlani, aki szereti krimiket, vagy a tudományos-fantasztikus műveket. Arra azonban mindenkit figyelmeztetek, hogy ez egy klasszikus sci-fi, és még csak véletlenül sem űrcsatákra építő sci-fantasy!

Róma - 1. nap

A hétfői nap elég hamar kezdődött, egészen pontosan hajnali háromkor. Ekkor kellett felébrednünk, hogy időben ki tudjunk érni a repülőgéphez. Mivel a tömegközlekedés nem ezen órákban a legaktívabb, és gyakorlatilag konvergál a nullához, ezért a reptér saját szállítójárművét vettük igénybe. Azt nem tudom, hogy mennyivel lett így olcsóbb, mint egy taxi, de mindenképpen jobban jártunk, mintha az autónkat parkoltattunk volt a repülőtér parkolójában.

A repülővel való utazás egész jó volt, és nem igazán volt veszélyérzetem, de nem is igazán aggódtam. Érdekes volt fentről látni a "hangyákat", de igazából a fel- és leszállás adott igazi adrenalinlöketet.

Valamikor reggel 8 órakor érkeztünk a Róma közelében lévő Campino (vagy hogy a fenében nevezik) repterére. Szerencsére a poggyászunk is egyben megérkezett, és nem kallódott el útközben. Túl sok értéket sem találtak volna reptéri rakodók, csupán csak néhány műkaját és ruhákat.

A reptérről a legközelebbi római buszállomásra (ami egyben egy metróvégállomás is volt) egy shuttle névre hallgató buszjárat vitt el, a bent hirdetett 1 eurós árhoz képest 1,2 euróért. Elég érdekes volt látni, hogy a repülőtér közvetlen közelségében egy hatalmas, lakókocsis cigányputri tarkállott a kosztól és szeméttől.

A buszvégállomáson már kezdtük érezni az olasz mentalitást. Miközben az egy hétre szóló integrált jegyünket váltottuk meg, a pénztárablak környékéről csak tolongás és üvöltözés érkezett. Mi elénk is csak 3-an próbáltak beállni, és a pénztárossal hosszasan vitatkozni.

Az állomásról a 20-as Expresszel utaztunk szállásunkra. A 3. buszmegállónál kellett leszálnunk, gyakorlatilag a semmi közepén. 100 méteres körzetben nem igazán volt lakóház sem, csak egy nagy körforgalom... zebrák nélkül. Az oldalanként 2 sávos úton való átjutás minden nap dupla kalandot ígért, de mindig sikerült épségben átjutni. A szállásunk Rómának nem a legforgalmasabb, nem a legszebb részén volt, de cserébe viszonylag csendes és kultúrált környéken volt. A lakóépület első emeletén lévő lakás kék (ezen kívül még piros és sárga szoba volt) szobájában voltunk elszállásolva, ahol egy közös konyha is volt az ott megszálló vendégek részére. Ha valakit bővebben érdekel, akkor nézze meg a http://www.abetterstay.it/ oldalt. Évi a levelezést valami olasz nővel folytatta le, akivel otttartózkodásunk folyamán egyszer sem találkoztunk. Viszont a férjével(?), egy igazi angol, világjáró típusú fazonnal annál inkább.

A gyors lecucculásunk után irány maga a belváros. Séta, körforgalom, 20-as busz, A metróvonal, Vittore Emanuel (vagy mi) megálló. Innen séta a Kolosszeumig, azaz Róma egyik fő szimbólumáig.

Számomra máig érthetetlen, hogy az egykori nagy építmény miképpen pusztulhatott le ennyire. Az még meglepőbb, hogy részben a helyi lakosoknak köszönhető, hogy szinte teljesen széthordták az építményt. Az amúgy furamód jellemző volt az ottani hatalmas építményekre, hogy miután megépítették őket, azt követően hagyták őket a sorsukra, és nem törődtek azok karbantartásával sem. Ez amúgy a mai Rómára is elég jellemző.

A Kolosszeumba váltott jeggyel meglátogathattuk a Palatinuszt is, ami sajnos nem aktív fürdő volt, mint a budapesti megfelelője. Hatalmas épületek romjai között járkáltunk, melyek a régmúlt nagy gazdagságáról árulkodtak. Aki Rómában jár az feltétlenül nézze meg ezt a két helyszínt.

Sajnos a korai kelés miatt eléggé fáradtak voltunk, ezért viszonylag hamar visszaindultunk szálláshelyünkre. A visszaút során majdnem sikerült egy helyi lakosnak kizsebelnie, de szerencsére észen voltam, és megmaradtak értékeim. Ennek köszönhetően még nyűgösebb lett a napom, és ezt követően mindig elég ideges voltam, ha metrón kellett valahol átszállni vagy tömött szerelvényen utazni.

Megérkezésünk során sikeresen átaludtuk nyarálásunk egyetlen, néhány órás esőzését, majd megvacsoráztunk, és viszonylag korán újra lefeküdtünk, mert tudtuk, hogy a következő nap is hosszú és fárasztó lesz.

2007/09/17

100. bejegyzés

Ide is eljutottam... Bár a blogot nem idén indítottam, hanem jóval korábban, a lakásvásárlási akció közepette, idén csak felébresztettem pihenéséből.

Az első bejegyzés óta nagyon sok minden történt. Van már lakásunk, autónk, új munkahelyünk, összeházasodtunk, és várjuk a babut is karácsonyra.

Igazából azt hiszem, hogy sok értelmeset ebbe a bejegyzésbe nem tudok már beleírni, ezért abba is hagyom.

Róma - bevezető

Talán az már jó páran tudjátok, hogy igazából nem tűntem el, csupán csak Rómába utaztunk egy hétre, hogy a dolgos mindennapok fáradalmait kipihenjük. A hivatásos festőn megspórolt pénznek, valamint a felújítási munkákban való különböző rokoni segítségeknek köszönhetően félre tudtunk tenni néhány forintot az utazásra. Így tehát fogtunk magunkat, felkerekedtünk, gépre szálltunk, és irány Róma Évivel és a babuval!

Azt már előzőleg tudni lehetett, hogy nem afféle passzív pihenésről lesz szó, hanem igen is le fogjuk járni majd a lábunkat. Úgy tervezem, hogy majd napi összefoglalókat fogok írni az elmúlt hét történéseiről, de azt még nem tudom, hogy a mai nap során és a héten meddig fogok eljutni, mivel elég sűrűnek tűnnek majd az elkövetkezendő napok.

Néhány dolog így előzetesen. Az első napon elég sok negatív tapasztalatom volt, amit főleg nem csak annak köszönhető, hogy elég nyűgös voltam a korai, hajnali 3 órás kelésnek köszönhetően. Tehát a Római "nyaralást" senki ne az első nap alapján ítélje majd meg.

Magával a várossal igazából nem volt semmi baj, csupán csak az emberi tényezővel, de erről majd még később, a napok részletes taglalásánál.

A tömegközlekedés viszonylag egész jó, tehát könnyen el lehet jutni a város egyik pontjából a másikra, azonban az autóval való mozgás senkinek sem ajánlott, mert elég bunkó mód vezetnek a helyiek. Egy példa, hogy amikor Évi át akart menni a zebrán (nem volt lámpa, és viszonylag gyér volt a forgalom), akkor egy rendőr ledudálta...

Valahogy az egész város mentalitása viszonylag érdekes. Egyszerűen nem érdekli őket, hogy felveti a közvetlen környezetüket a kosz és a szemét. Pl. a buszmegállóban leült mellém egy fiatal, előszedte a menő mobilját, megnézte mennyi az idő, eltette, majd elővett egy csomag papírzsebkendőt is kibontotta. Az nem érdekelte, hogy a műanyagcsomagolás nyitó részét két részletben leszakította, a műanyagot fogta, és ledobta a földre... Majd elővett egy papírzsebkendőt, beledörgölte izzadt arcát, majd a fejét, és a papírt hihetetlen természetességgel ledobta a földre. Ezt követte egy újabb zsebkendő, újabb fejtörlés (lehet, hogy illatosított volt, és így "mosakodott" volna?), újabb földre ejtés... Lehet fájt volna neki, ha megtesz 2, azaz kettő lépést a félig üres kukához, és abba rakja bele a szemetet? Sajnos ez nem egyedi példa volt, hanem a helyiek nagy többségére jellemző dolog.

Mára ennyit Rómáról, majd folytatom...

Még valami! Sikerült nagyjából olyan 415 képet csinálni, amiből elsőnek a kedvencemet osztanám meg mindenkivel, az "obeliszket tartó türelmes elefánt" szobrát.


2007/09/09

Eltűnés

Most egy hétre elhúzunk a blogoszférából, de amint visszatérünk hosszú élménybeszámolóra készüljetek. Részletek nagyjából egy hét múlva!

2007/09/04

Orvlövész (Shooter)

A moziünnepről sikerült lemaradnom, és egy filmet sem nézte meg moziban. Ezen hiány pótlására úgy döntöttem, hogy itthon fogom a mozgó jelenetek képi megjelenítésére is alkalmas modert trubadúrládát (gyk. tévé) fogom igénybe venni.

Először az Orvlövészt vettem elő, amiről viszonylag sok, pozitív kritikát hallottam. Ennek ellenére óvatosan láttam neki a film megnézésének, mert Marky Mark jelenléte még nem garancia a totális sikerre.

A film tipikus klisékre épít, és jól érezhető az a gerinc is, amire a film egész végig építkezik. A kezdő képsorokban főhősünk Ámerikától távol védi dicső hazáját a gonosz, terrorista idegenek ellen. Az akció nem egészen úgy sikerül, ahogy eltervezték, ennek következtében a társa meghal. Ezt követően mindenki kitalálja, hogy az egyedül az ellenséges vonalak mögött hagyott Bob Lee Swagger hip-hop-teleport az Egyesült Államokban terem, ahol rögtön nyugdíjba is vonult...

Azonban a csillagsávos lobogó hazának szüksége van a legjobb mesterlövészére! Szakértőként felkérik egy munkára, aminek lényege, hogy mit tenne, ha meg kellene ölnie szeretett országa elnökét. Atomot neki... azaz dehogy is! Tutira egy mesterlövész fogja majd célbavenni, de ha Swagger felméri a szóba jöhető helyszíneket, akkor ez nem történhet meg. Az események innen indulnak be... de hogy ne lőjjek le teljesen mindent, ezért ezért csak címszavakban a továbbiakról: a elhunyt katona felesége megjelenik, egy szövetséges a "túloldalról" és persze a Chuck Norrist megszégyenítő harc az ellenség ellen...

A film jó szórakozást nyújt. És ehhez nem kell akciófilm vagy Marky Mark őrültnek lenni.

Parkettázás, második kör

Történetesen úgy esett, hogy a második hétvégén sikerült a parkettázási hadműveletet befejezni. A hét közepe a cuccok tologatásával és egyéb allokálásával telt el. Mellette még azt sem lehetett mondani, hogy a munkahelyen láblógatási tevékenység folyt, mert nem győztük kapkodni a fejünket, hogy a számtalan határidőbe beleférjünk.

Szerencsére bónusz materiált már nem kellett beszerezni, ezért a hét középső napjain ezen nem kellett nagyon idegeskedni. Leszámítva persze egy 2 méteres parketta-szegélylecet, amit Évi szerzett be, a viszonylagosan utunkba eső parkettás dolgokra specializálódott kereskedelmi kiszolgálóegységbe.

Csütörtök este berámoltuk a kocsiba a régi szegőleceket, meg néhány égetni való dolgot, hogy a következő napon szüleimhez szállítsuk őket. Pénteken miattam sikerült meglehetősen későn indulni, és így csak este 9 körül értünk Mátraterenyére. Pedig a 4 napos autópályamatricának köszönhetően viszonylag gyorsan megtettük az utat. A matricára azért volt szükség, mert szombat reggel el kellett mennünk Tomiért, a parkettázó mesterünkért, és a fővárosba kellett hozni, hogy megcsinálja a maradék két félszoba csiszolási és lakkozási munkálatait. Ő lehet, hogy hozzá van szokva a korán keléshez, mert az oda- és visszaúton elég kókadtak voltunk, és kommunikációra gyakorlatilag képtelenek.

A két félszoba viszonylag gyorsan haladt, köszönhetően annak, hogy az egyik szoba nem volt annyira ramaty állapotban, míg a másikon Tomi szerint nem is volt lakk, amit fel kellett volna csiszolni. Hogy ne unatkozzak, ezért a folyamatos sepregetésen kívül rámbízott egy kis sarokcsiszolási feladatot is. Először majdnem elrántott a sarokcsiszoló gép, de a végére egészen belejöttem a kezelésébe.

Egy gyors tojásos-sztrapacskázás után gyorsan lekentük a két szobát először nitró, majd végleges, selyemfényű lakkal. Azt hiszem, hogy nem sikerült olyan rosszul.

Mivel egy kis szagot még most is érezni, ezért valószínűleg csak holnap fogjuk betolni az ágyat hálószobánkba, valamint a többi bútor a gyerekszobába.

Szkájvóker Lajos

Ejj, barát'im! Egyik kedves csapattársam a következő videót osztotta meg velem, amit nem volt szivem veletek nem megosztani:

2007/08/31

Moziünnep

Aki nem tudná, az most tudja meg, hogy tegnap elkezdődött az idei moziünnep. A szeptember 2-aig tartó esemény kínálata viszont most elég szegényesnek tűnik számomra. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e értelme valamit megnézni a jelenleg vetített filmek közül moziban. Azt hiszem, hogy talán az új Harry Pottert vagy Transformers lennék hajlandó végigülni, bár az előzőből lehet túl sokat nem értenék. Többen mondták, hogy a könyv nélkül sokat nem ér, és pár dolog erősen el van ferdítve.

Ha valakinek van jó ötlete, hogy mit lenne érdemes megnézni, akkor jelezhetné. Vígjátékot, horrort és thillert nem vagyok hajlandó a moziban megnézni, csak olyant, ahol van értelme a látvány és a különböző hanghatások miatt elmenni, és több emberrel együtt filmet nézni.

2007/08/30

Parkettázás - első felvonás

Mivel három szobánk van, és már meglehetősen sok bútorunk (ami még persze mindig nem elégséges), ezért a parkettázási hadműveletet 2 alkalommal kellett megejtenünk. A hétköznapok azzal teltek, hogy munka után parkettaszegélylecet, lakkokat és hígítókat kerestünk. Azért az megintcsak csak jellemző volt, hogy nem tudtunk mindent egy helyen beszerezni.

A barkácsboltokban nem lehetett normális, tömör szegélyleceket találni, csak ilyen műanyag vackokat, amik sehogy nem mentek a parkettához. A következő problémát a lakkok jelentették, amiket persze, hogy nem lehetett egy helyen megvenni. Vicces, de pl. a Baumaxban lehetett kapni nitro-hígítót, de már nitro lakkot nem... A boltokban való mászkálás következménye az lett, hogy este 8 óra előtt egyik nap sem értünk haza, így már nem tologattuk a bútorokat, csupán a szekrényekben lévő dolgokat pakoltuk ki belőle.

Szombat reggel tankolás, majd irány Gyöngyös, ahol a mesterünk lakik. Vele és a csiszológépekkel, valamint a szükséges szerszámokkal irány vissza a főváros. A bútorokat nagy nehezen átraktuk másik szobákba, és közben a nemrég festet falakat is sikerült egy kicsit leamortizálni.

A mester kérdezte előzetesen, hogy van-e automata mosógépünk, mert ha igen, akkor van esély arra, hogy a csiszológépe is működni fog. Igent mondtunk, de ettől függetlenül először a nagyszobában lévő konektorok közül válogatott először. Persze, hogy mind a kettő leverte a biztosítékot. Aztán jött a fürdőszobában lévő konektor, amibe a mosógépet szoktuk dugni... leverte. Mi a 3,14-csa, vagy ahogy tanult kollégánk mondaná WTF? Szerencsére, a már úgyis minden mindegy alapon, kipróbáltuk azt a konektort is, amibe a hajszárítót szoktuk dugni, és csodák csodájára, azon működött.

A csiszolás valahogy nem volt annyira hangos, mint arra előzőleg számítottam, úgyhogy igazán zajt csak a parkettaszegélylecek leszögelése generált. Azonban az egy kicsit idegesítő, hogy ez is mekkora porral jár. Igazából nincsen olyan lakásfelújítási művelet, ami ne járna porral, úgyhogy a végére eléggé sikerült megutálnom az egészet. Mindig csak az állandó pakolás és takarítás... Brrr... Nem kívánom senkinek.

A lakkozás már nem volt olyan vészes munka. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Évit ki kellett küldeni a lakásból, mert a szag elég intenzív volt. Most már legalább én is tudom, hogy milyen a szipusoknak... Először nitró lakk - higító kombinációval kentük le, majd ezt követően a kétkomponensűvel, majd másnap reggel újra az utóbbival. Emiatt két éjszaka nem otthon aludtunk, hanem apósséknál vendégségben.

Ezen a héten, munka után folyt a pakolászás, mert hétvégén a két kisszobán hajtunk végre ugyanilyen manővert. (És itt a végén szeretnék elnézést kérni ezen hosszabb blogbejegyzés összecsapása miatt...)

2007/08/24

Fracture - Törés

Évivel az előzetest még az Ocean's 13 előtt láttuk, és akkor asszonypajtásom megjegyezte, hogy ezt a filmet megnézné. Megmondom őszintén, én egy picit tartottam tőle, hogy unalmas és elnyújtott lesz. Ezt az érzést szintén erősítete benne amikor megláttam, hogy 112 perc. A film első néhány perce szintén azt sugalta, hogy ez a a film lesz, amit inkább egy kicsit meg kellett volna vágni. Aztán szerencsére kellemesen csalódtam...

A rendezőnek végig sikerült fenntartania a figyelmet, és igazából nem nagyon volt olyan rész, ahol kiestem volna a film nézéséből, és azon vettem volna észre magamat, hogy azon töprengek éppen, hogy most mi az ami, untat a filmben.

Sir Anthony Hopkinsra úgy tűnik, hogy végleg ráragadt Hannibal Lecter alakja, mert most is szinte azt lehet érezni, és hogy ez a mérnök valójában az előbb említett személy egy "butított", kevésbé véres változata. Mivel a felesége megcsalta egy rendőr-nyomozóval, ezért egy nagyon átgondolt gyilkossági terv keretében halálos lövést ad le a nőre. A tett helyszínére, természetesen, a másik férfi érkezik... Tökéletes a kelepce. Innentől fogva a történetbe belekeveredik egy fiatal, feltörekvő ügyvéd, aki próbálja végleges rács mögé jutattni a bűnös mérnököt...

Utólag elgondolkodva a filmen olyan, mintha egy valamivel feszítettebb figyelmet igénylő Columbo-t néznénk. Igazából nem is tudom, hogy miért mozira csinálták, de az tény, hogy Sir Anthony Hopkins-szal akkor is el lehet adni egy filmet, ha a többi szereplő teljesen ismeretlen. Tehát, aki szereti az ügyvédes-nyomozós-picit gondolkodtatós filmeket az nyugodtan nézze meg, de nem feltétlenül moziban.

Christopher Paolini - Eldest

Korábban a kiváncsiság odáig vezérelt, hogy elolvastam a média által igencsak felkapott fiatal író Eragon című művét. Aki csak a filmet látta az ne ítélkezzen, mert igazából sokkal kevesebb köze van a mozgógépes alkotásnak az eredeti, papírra vetett tartalomtól, mint a Harry Potterek esetében (leszámítva annak az első részét). Mivel az első részt is angolul olvastam el, ezért a második részt is az író anyanyelvén akartam magamba szippantani.

Annyit kell tudni a szerzőről, hogy valamikor 15 éves korában kezde el írni a regényt, és még nem volt 20, mire befejezte. Ezért is kapott nagy sajtóhátszelet, majd mozifilmet a dolog. Aki esetleg nem ismerné az előző részt, annak elmondom, hogy a srác megpróbálta ötvözni a dolgokat a Csillagok háborújából, A gyűrűk urából, a Harry Potter történetekből és más fantasy szerzők irományaiból. Azt kell, hogy mondjam nem is sikerült olyan rosszul... Ennek ellenére a filmet valami csapnivalóan elrontották.

Az első részben megismerhettük az egyszerű parasztfiút, akit a nagybátyja nevel. A szüleiről nem tudunk meg szinte semmit. Aztán hozzájut egy érdekes kő, amiről kiderül, hogy valójában egy tojás, amiből majd ki fog kelni a sárkánya. A későbbiek során Eragonnak lesz saját tanítója (aki valaha szintén sárkánylovas volt), szerelme (aki egy elf) és szerez új barátokat. Igazából a történet nagyon jól kitalálható előre, és gyakran az olvasás közben ébredünk rá, hogy már 20 oldallal fejjel előrébb vagyunk.

Igazából most a második részről kellene valamit írnom úgy, hogy túl sokat nem árulok el annak tartalmáról. Az első részhez hasonlóan ennek is viszonylag gazdag a nyelvezete, és voltak szavak, amelyeket utólag szótárból ki kellett keresnem. Valamint az író hasonlóval próbálkozik kicsiben, mint Tolkien, azaz saját elf, törpe és egyék fajok nyelvezetét akarja megalkotni. Emiatt néha a könyv végén található szótárakhoz kell lapozni.

A könyv azonnal ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és rögtön egy erőteljes nyitánnyal. Ezt követően egy kicsit leül a történet, mert Eragon az elfekhez utazik, hogy igazi sárkánylovássá képezzék. Teljesen jól látható a párhuzam a Csillagok háborújával, szinte érezzük, hogy magával Yodával fog hősünk találkozni. A könyv elég sokat foglalkozik ezzel a résszel, ami egy kicsit megfogja a történet lendületét. Közben van még másik két szál is, amelyikből egyik Eragon unokafivérének, Rorannak a viszontagságait mutatja be. Szerencsére a végére felpörögnek az események, lesz harc, csata, küzdelem, és megtudjuk azt is, hogy miért Elsőszülött a könyv címe. Akiknek tetszett az első könyv, az nyugodtan a kezébe veheti a folytatást is, mert bár általában majdnem minden kitalálható a fantasyn edzett olvasóknak, azért van egy-két meglepetés a fiatal író tarsolyában.

2007/08/23

Magyarország - Olaszország 3-1

Egyszerűen kötelező érvényűnek tartom az olaszok tegnapi megalázásról a videót beszúrni. Jól megmutattuk ezeknek a futbalgyilkosoknak, hogy nagy mellénnyel nem lehet senki ellen sem kiállni. Amúgy ezen mérkőzéstől eltekintve is rejtélynek tartom, hogy mikor nyert ez az olasz csapat tavaly világbajnokságot.

2007/08/22

Egy videó a valaha volt legnagyobb F1-es bajnokról

Azt hiszem, hogy itt a blogomban még nem említettem, hogy kit tartok a legnagyobb F1-es pilótának. A mellékelt videóból ez is kiderül. Az már csak külön növeli az élvezeti értéket, hogy a klipp alatt a "Lange - Follow me" című zseniális nótája szól.

2007/08/20

A festés célegyenese

Jó, hogy már túlvagyunk az előző héten. A hét első napjaiban, munka után csak a barkácsáruházakat jártuk. Komolyan mondom, hogy egy életre elegem van belőlük, és ha végzünk a lakásfelújítással, akkor egy pár évig biztos, hogy nem akarom őket látogatni. A hét első napjai ezen kívül a diszlécek felragasztásával telt. Ez azt jelentette, hogy este 8 órától éjfélig vagy 1 óráig. Ezt kétszer eljátszottuk...

Csütörtök este végül nekiláttunk magának a festésnek. Viszonylag gyorsan felkentük a fehér festéket az egész falra. Évi azt saccolta, hogy olyan 4 óra lesz, de szerencsére nagyjából csak olyan 2 óra munkát jelentett. Nagyban megkönnyítette a munkát, hogy nem voltak csövek, és kanyarulatok, csak sima falfelületek.

Péntek délután/este volt egy újabb fehérfestékes kör a plafonon, majd ezt követően sárgával körbekentük az oldalsó falakat is. Viszonylag ez is egész jól sikerült, így elmondjhatjuk, hogy készen vagyunk a nagyszoba festésével. Várhatóan a jövő hétvégén jön a parketta felcsiszolása, javítása és újralakkozása. Az is szép baleset lesz majd...

Pénteken volt még egy újabb hadműveletem, mert Évi apjának testvérének fiának gépét kellett egy kicsit rendberakni. Valami álnok vírus megszállta és azt kellett lepucolni. Hajnali kettőre sikerült is vele végezni. Közben pedig laptopon lefordítottam a Knights of Prosperity 5. részét is, csak hogy közben én is csináljak valamit.

Szombaton takarítgattunk, felszerelgettem a lámpákat (már csak a konyhában van az eredetileg ott maradt plafonról lóg izzó, búra nélkül), felraktunk a nappaliba egy függönykarnist, vettünk rá függönyt, majd azt is feltettük.

Aztán vasárnap úgy döntöttünk, hogy elmegyünk strandra. Azért nem írok erről külön, mert újra a Palatinus strandot választottuk. Az egyedüli felháborodást az váltotta ki, hogy a nem annyira meleg idő miatt nem ment ki az újságos stand, valamint nem lehetett kürtőskalácsot kapni.

A mozgós babu

Tegnap este már nekem is sikerült azt tapasztalnom, amit már Évi is érez egy ideje. Igaz, hogy eddig még csak belülről érezte, ha a babu rugdalt, de tegnap már sikerült kivülről is érzékelnünk. Aranyos lehet, ahogy a kicsi csak úgy rúgkapál... :)

2007/08/17

Robot Chicken - Star Wars Special

Azt hiszem, hogy ezt minden Csillagok háborúja pótolnia kell, ha eddig még nem látta volna.






Ezek után lehet, hogy Robicsirke rajongó leszek én is.

2007/08/15

Eurosport 2

Ez főleg saját magamnak emlékeztető, de mindazok számára hasznos lehet, akik Premier League-t szeretnének nézni az Eurosport 2-n, de valamiért nem tehetik meg:
mms://a1729.l2168647534.c21686.g.lm.akamaistream.net/D/1729/21686/v0001/reflector:32105
Ne lepődjön meg senki, hogy más hang megy alatta. Nézni azért még lehet. :)

Újra babunézőben

Hogy a héten legyen egy kis örömünk is, a mai napon megnézhettük újra ultrahangon a babut. Sajnos újabb képet nem kaptunk, és annyira nem is voltunk pofátlanok, hogy kérjünk. Az ultrahang tanúsága szerint úgy tűnik, hogy a babunak mindene megvan, és a dokibácsi sejtése szerint még egy kis kukkancsa is van... Én ezt azért még nem tartom teljesen készpénznek, de majd meglátjuk.

A babu amúgy elég aktív volt, és mozgott végig a kis kezeivel és lábaival. A dokibácsi szerint olyan 300gramm lehet a súlya, de a teljes magasságáról nem mondott semmit.

2007/08/13

Zeneajánló

Még az is lehet, hogy majd rovatot csinálok ebből. Gondoltam, hogy megosztom kedves olvasóimmal, hogy milyen zenékes érdemes igazán meghallgatni. Most éppen néhány friss (maximum néhány hónapos) muzsikát szeretnék ajánlani.

The Blizzard - Kalopsia
Markus Schulz feat. Andy Moor - Daydream
Above & Beyond Pres Tranquility Base - Oceanic

Kellően kellemes muzsikák, ha valaki egyszerűen csak pihenni szeretne. Blogírás közben egész kellemes hangulatot adnak. Azt hiszem, ha tehetem, akkor holnap is ASOT 312-t fogok hallgatni a munkahelyemen.

Angol bajnokság az Eurosport2-n

Talán már a csapból is ez folyik, hogy az angol bajnokik közvetítési jogát "elcsente" az Eurosport2 a Sport1/Sport2 adóktól. Nagyon úgy tűnik, hogy a premier sportadóként kezdő csatornák nagyot fognak bukni a nagyobb sportesemények elvesztése miatt. A nyár abbéli reménykedéssel telt el, hogy talán sikerül az Antenna Hungáriának megszerezni a csatornát a csomagjába. És igen, ott vannak az Antenna Digital palettáján!

A hétvégi festés közben csak fél füllel és nem tudom, hogy hányadszemmel követtem, egy vékony nylontakarón keresztül az egyik legnívósabb focibajnokság mérkőzéseit. Azt nem tudom, hogy mennyire gondolták Vitray Tamás leigazolását, de a közvetítése elég kritikán alulira sikerült. Valahogy nem sikerült feltüzelnie magát, és nem sok érzelmet adott ki magából. Szerencsére a közvetítését a hétvége 6 meccse közül csak egyszer "élvezhettük..."

Az Eurosport2 még azért is jó, mert többek között ezen az adón lehet végigkövetni a Champcar és a GP2 sorozat versenyeit. Azt hiszem, hogy szépet zsákolt az Antenna Digital! (Nesze, egy újabb reklám... ők kisorsolhatnának nekem, hogy 1 évig ingyen nézhessem az összes műsorukat.)

Egy újabb gyorsan eltelt hosszú hét

A munkás hétköznapok itthon kevesebb, apróbb munkákkal folytatódtak, mígnem szombaton teljes mellszélességgel nekiugrottunk a nappali festési munkálatainak. Elöljáróban annyit, hogy nem gondoltam előztesen, hogy ennyi munka lesz vele, mint amennyi, mert viszonylag normálisnak tűntek falak. Az egyedüli nehézség először abban mutatkozott, hogy ott van a legnagyobb festeni való falfelület... talán összesen annyi, mint az eddig festett két szoba és előszoba összesen.

Aztán jött a feketeleves. A régi festék az első kapirgálások során nagyon könnyen megadta magát, és úgy döntött, hogy ő inkább enged a spakli erőszakos előrenyomulásának és megadja magát. Rengeteg javított részt találtunk a falon, ami azt bizonyítja, hogy a lakást elhagyó hős, bátor, szovjet katonák nem éppen a legvidámabb körülmények között hagyták el korábbi fészküket. Olyanok voltak a falak, mintha szándékosan lettek volna megrongálva... Ehhez képest saját korábbi, falvésési munkálataink csak apróbb munkát jelentettek. Pedig volt egy igen csúnya szétvésett falrész, közvetlen az ajtó felett.

/Nem ide tartozik, de gyorsan beszúrom, hogy blogírás közben Armin van Buuren - A State Of Trance 312-t hallgatok (felvételről), és most éppen a The Blizzard - Kalopsia száma szól. Gyönyörű egy muzsika.../

Vissza munkához... Szóval szombat, a nagy munka első napja. A reggeli bútortologatást követően irány a Praktiker, néhány fontos alkotóelem beszerzéséhez. Ezt követően elmentünk a közelben lévő Media Marktba is, hogy akciós, 19Ft-os fotókat hivassunk elő a tavalyi, svájci nászutunkról. Ezt követően pedig irány az Obi... ugyanis a festékeket saját tapasztalatunk szerint ott érdemesebb megvenni.

Itthon a fóliázást és a fallemosást követően nekiálltunk vakargatni a falat... Erről már beszámoltam, hogy nem volt kis munka. Este még gyorsan legletteltem a falat, hogy másnapra megszáradjon, és tudjuk csiszolni. Sajnos, a sok hiba miatt elfogyott a glett... Évi másnap reggel az Obiba sietett (mivel a Praktiker nincsen nyitva 9 előtt), és vett poralakú glettanyagot. Erről sajnos kiderült, hogy fostalicska, mert igazából csak géppel lehetne lecsiszolni, miután megköt... A rengeteg szentségelést követően vasárnap estére éppen sikerült lecsiszolni minden felületet. Évi szokásos maximalizmusa szerint, még lenne mit csinálni... azonban nekem már semmi kedvem és energiám nincsen rá. A kemény munkát követően még azért az ablak fölé gyorsan felragasztottunk egy díszlecet, mivel az ablakcserét követően olyan szépen nem sikerült megcsinálnom a sarokrészt. Hiába... én már csak ilyen építési antitálentum vagyok.

A hétvégi munkát követő fáradtság szerintem az egész hétfői napomon érződött. Örültem, hogy nem aludtam el hazafelé a kocsival. Még szerencse, hogy közben meg kellett állnom az Obiban (aki már a marha sok ingyen reklámért adhatna valamit... mondjuk alaplapot és processzort), hogy vegyek néhány díszlecet és ragasztót, amivel a szobát akarjuk majd körberagasztani.

Még szerencse, hogy a blogírás nem vesz ki túl nagy energiát, mert csak az ujjaimat kell mozgatnom a betűk bevitelére. Most pedig jön egy következő bejegyzés, vagy folytatom a The Knights of Prosperity sorozat 5. részének, be nem fejezett fordítását...

2007/08/07

Alonso és Hamilton

Kaptam ma egy jó kis youtube linket Adritól. Érdemes megnézni, különösen a hétvégén történt események tükrében.