2007/08/24

Christopher Paolini - Eldest

Korábban a kiváncsiság odáig vezérelt, hogy elolvastam a média által igencsak felkapott fiatal író Eragon című művét. Aki csak a filmet látta az ne ítélkezzen, mert igazából sokkal kevesebb köze van a mozgógépes alkotásnak az eredeti, papírra vetett tartalomtól, mint a Harry Potterek esetében (leszámítva annak az első részét). Mivel az első részt is angolul olvastam el, ezért a második részt is az író anyanyelvén akartam magamba szippantani.

Annyit kell tudni a szerzőről, hogy valamikor 15 éves korában kezde el írni a regényt, és még nem volt 20, mire befejezte. Ezért is kapott nagy sajtóhátszelet, majd mozifilmet a dolog. Aki esetleg nem ismerné az előző részt, annak elmondom, hogy a srác megpróbálta ötvözni a dolgokat a Csillagok háborújából, A gyűrűk urából, a Harry Potter történetekből és más fantasy szerzők irományaiból. Azt kell, hogy mondjam nem is sikerült olyan rosszul... Ennek ellenére a filmet valami csapnivalóan elrontották.

Az első részben megismerhettük az egyszerű parasztfiút, akit a nagybátyja nevel. A szüleiről nem tudunk meg szinte semmit. Aztán hozzájut egy érdekes kő, amiről kiderül, hogy valójában egy tojás, amiből majd ki fog kelni a sárkánya. A későbbiek során Eragonnak lesz saját tanítója (aki valaha szintén sárkánylovas volt), szerelme (aki egy elf) és szerez új barátokat. Igazából a történet nagyon jól kitalálható előre, és gyakran az olvasás közben ébredünk rá, hogy már 20 oldallal fejjel előrébb vagyunk.

Igazából most a második részről kellene valamit írnom úgy, hogy túl sokat nem árulok el annak tartalmáról. Az első részhez hasonlóan ennek is viszonylag gazdag a nyelvezete, és voltak szavak, amelyeket utólag szótárból ki kellett keresnem. Valamint az író hasonlóval próbálkozik kicsiben, mint Tolkien, azaz saját elf, törpe és egyék fajok nyelvezetét akarja megalkotni. Emiatt néha a könyv végén található szótárakhoz kell lapozni.

A könyv azonnal ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és rögtön egy erőteljes nyitánnyal. Ezt követően egy kicsit leül a történet, mert Eragon az elfekhez utazik, hogy igazi sárkánylovássá képezzék. Teljesen jól látható a párhuzam a Csillagok háborújával, szinte érezzük, hogy magával Yodával fog hősünk találkozni. A könyv elég sokat foglalkozik ezzel a résszel, ami egy kicsit megfogja a történet lendületét. Közben van még másik két szál is, amelyikből egyik Eragon unokafivérének, Rorannak a viszontagságait mutatja be. Szerencsére a végére felpörögnek az események, lesz harc, csata, küzdelem, és megtudjuk azt is, hogy miért Elsőszülött a könyv címe. Akiknek tetszett az első könyv, az nyugodtan a kezébe veheti a folytatást is, mert bár általában majdnem minden kitalálható a fantasyn edzett olvasóknak, azért van egy-két meglepetés a fiatal író tarsolyában.

Nincsenek megjegyzések: