Az ELMŰ visszatámad

Én már komolyan nem tuodm, hogy a címben említett áramszolgáltató mit akar, de talán időszerűlenne össztenniük a pöcseiket, és belőle tarisznyát fonni... Bizonyára nagyon unatkozhatnak a mérésügyi vagy milyen osztályon, vagy most éppen nincsen mágnes-szezon, ezért szinte azonnal válaszoltak a Magyar Energia Hivatal levelére, amit most ide be is illesztenék tanulmányozásra.

Szóval kaptunk egy levelet az ELMŰ Hálózati Kft-től, amiben megírták néhány sorban, hogy nem értenek egyet a döntéssel, ezért az ügyet a Fővárosi Bíróság elé viszik. Évi ma levelet váltott a MEH-nél az ügyünket intéző emberrel, aki elmondta, hogy itt az ő hivataluk és az áramszolgáltató lesz a két fél, és minket csak tanúnak hívhatnak be. Ide már csak azért is el kell menni, mivel a mi bőrünkről/pénzünkről vitáznak. Szóval úgy néz ki, hogy az ügy még korántsem záródot le. Továbbra is hasonlókat tudok mondani a múltban... most azt javasolnám nekik, hogy létesítsenek olyan kapcsolatot egy hímmedvével, amit magamnak nem kívánnék.

Lehet úgy tűnik, hogy mérhetetlenül rosszindulatú vagyok irányukban, de ez talán azért van, mert rászolgáltak. Arról nem is beszélve, hogy ők sem tartják egyenrangú félnek a fogyasztót, csak csupán egy olyan állatfajnak, amit folyamatosan lehet fejni. Ugyanakkor itt lép fel egy fura paradoxon, mert ezzel csak ők szopatják ügyfeleiket...

Talán itt a fény az alagút végén?

A címkéből megint jól láthatjátok, kedves olvasóim, hogy megint az ELMŰ-ügy lesz a téma. Nagyjából egy hónapja volt Évinek egy telefonbeszélgetése a Magyar Energia Hivatal egyik szakértőjével, aki az ügyünkben eljárt. Ebből a beszélgetésből nagyjából kiderült, hogy nekünk kedvező, tehát igazságos ítéletet fognak hozni.

Érdekes módon még a hét elején sem érkezett semmi levél, ezért Évi úgy döntött, hogy tesz egy személyes látogatást a MEH-ben. Ha már úgyis fel volt ajánlva neki ez a lehetőség, akkor gondolta, hogy élni fog vele. Tegnap ment el erre a személyes megbeszélésre, és érdekes módon tegnap érkezett meg a levél is, amiben 6 oldalon minden nagyon részletesen le van írva, hogy miért is nem mi vagyunk a vétkesek az ügyben.

Az iratból kiderül, hogy az ELMŰ számtalan szabálytalanságot vétett az ügy kezelését illetően, mégpedig nem csak a energiatörvényben leírtakkal szemben, hanem gyakorlatilag a saját belső szabályzataikat is szemen köpik. (De ők legalább mégsem csalózzák le egyenesen, bizonyíték hiányában a vétlen fogyasztókat, mint az energiapiac másik nagy szereplője, az E-on.)

A lényeg, hogy van remény. A kapott iratban felszólítják az ELMŰ-t, hogy vegye semmisnek a 300.000Ft-ról szól kötbér követelését, és továbbá kemény 5.000Ft megfizetésére kötelezik őket, mivel nem tettek eleget tájékoztatási kötelességüknek. Az már csak másodlagos, hogy mennyi kárt okoztak nekünk. Olyan károkat, amiket fel sem lehet sorolni, és igazából nem is lehetne betarifázni. Egy nálunk rámenősebb család már bizonyára perre vitte volna a dolgot.

Az Energia Hivataltól Veres Mihály még azt is kérte, hogy BÁRKI, akivel bármilyen visszaélés történt áramszolgáltatói részről, vagy teljes vétlensége esetén is csalással, villanyóra mágnesezéssel gyanúsítsák meg, az nyugodtan forduljon hozzájuk (MEH Fogyasztóvédelmi osztálya). Továbbá azt is mondta, hogy ez olyan is lehet, akinek már az ügye lezárult, tehát megegyezett valami kötbér befizetésben! Az ügyeket hajlandóak lesznek visszamenőlegesen is vizsgálni, és a mostanában gyanúsan nagy számú problémát jobban kielemezni. Úgy tűnik, hogy sejtenek valamit az áramszolgáltatói oldalról való esetleges visszaélésekkel kapcsolatban, és lassan már lesz elég anyaguk, hogy nagyban is tehessenek valamit.

A megbeszélésen felmerült még pár egyéb érdekesség is. Például milyen dolog az, hogy a villanyórát az áramszolgáltató tulajdonának tekinti, de ugyanakkor mégis a fogyasztónak van kötelezettsége arra, hogy vigyázzon rá. Persze ingyen.

Mindegy, nem is szaporítanám tovább a szót. Valamivel nyugodtabban várom, hogy milyen történések lesznek, és hogy végre az ELMŰ oldaláról is le fog-e majd zárulni az ügy.

A gyermekek együtt pancsiznak

Ha már belelendültem a képi anyagok prezentálásába, akkor most jöjjön egy kis mozgókép is. Ezt is aznap rögzítettem, amikor a korábbi bejegyzésben szereplő fényképeket. Nagyjából így telik nálunk minden "fürcsi-pancsi".

Márton egy éves

Márton augusztus 13-án volt egy éves, de különböző okokból egy kicsit ki kellett tolni a születésnapjának ünneplését. Túlzásokba nem estünk, és túl sok képet sem készítettünk. Képek további kommentár nélkül:

Ausztrál(?) palacsinta

Ezt a receptet már korábban kaptam, de még csak egyszer próbáltam ki. Ma újra késztetést érzek az elkészítéséhez, ha felébredt a család. A blogba írás egyik fő célja, hogy máskor is könnyen megtaláljam a receptet.

Hozzávalók:

- 1 tojás

- 1 bögre liszt

- fél bögre (por)cukor

- fél bögre tej

- egy csapott teáskanál szódabikarbóna

- egy evőkanál 10%-os ecet

A tojást a cukorra, a liszttel és a tejjel csomómentesen simára keverem, majd ezt követően adom hozzá a szódabikarbónát és ecetet.

Olvasztott vajon, palacsinta sütöbe nagyjából 4 db kanálnyi méretű darabot helyezek el, majd megsütöm mindkét oldalát. Figyelni kell, mert nagyon gyorsan megsül. Igazából az első néhány sütés alapján tudja mindenki megtapasztalni, hogy milyen lángon és mennyi ideig tart az optimális állag elérése.

Az elkészült palacsintákat ezt követően lehet lekvárral, öntettel, kakaóval, pudinggal, (juhar)sziruppal fogyasztani.

Néhány gondolat a tegnapi szerelésről

Ez a 444. bejegyzésem, de nem hiszem, hogy ennek különlegesebb jelentőséget lehetne tulajdonítani. Tegnap erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy a számítógéphez vásárolt alkatrészeket összetársítom a régebbiekkel.

A meleg, nyári napokon erősen "izzadt" a PC-m. Elég magas hőmérsékleti adatok jöttek ki az Everest mérései alapján, valamint a processzorhűtő is elég magas fordulaton, valamint nagy zaj mellette tekerte a levegőt. Ez volt az egyik fő oka, hogy a gyári processzorhűtőt egy jobbra akaram lecserélni. Választásom egy Cooler Master Hyper 212 Plus nevűre esett, amely elég jó ár-teljesítmény jellemzőkkel bírt. Ennek a procihűtőnek a dimenziói azonban felvetettek egy újabb problémát, mégpedig hogy nem fog normálisan elférni a számítógépházban. Ezért ennek a cseréjét is elhatároztam.

Évi számítógépéből ez volt az utolsó olyan alkatrész, ami a kezdetektől jelen volt a konfigurációjánál (persze, ha nem számítjuk be a használaton kívüli kisfloppy megha.jtót). 10 év nagy idő, és ennyi idő alatt a benne lévők kezdték túlnőni magukat. Mielőtt valaki azt hinni, hogy különféle merev- és optikai meghajtókkal volt/van tele, az most csalódhat, mert - főleg energiatakarékossági okokból - csak egy vinyó és egy dvd-író foglalta a helyet. Fontos még megemlítenem, hogy a nagy melegek miatt a ház oldalai le voltak szedve, ezért a gyermekek bármikor szabadon belenyúlhattak volna (ha a számítógép asztal előtt keresztbe nem teszek egy nagy falapot).

Az alkatrészek meglétének birtokában tegnap úgy határoztam, hogy nekilátok a szerelésnek. Előzetesen bátor vállalkozásnak tűnt, de végül sikerült megbirkóznom a feladattal.

Több helyről is azt olvastam, hogy ajánlatos a CM hyper 212 plus processzorhűtő talprészét polirozni. Ennek végül - megfelelő eszközök és szakértelem hiányában - nem láttam neki. Így is elég feladatnak bizonyult a gyermekek fürdetésével összekombinált számítógépház komplett szerelése.

A régi, 10 éves, névtelen házból gyerekjáték volt kikapkodni az alkatrészeket. Az alaplapról a házhoz vezető vezetékek sorrendjét felirtam egy külön lapra, mert lusta voltam az alaplap kézikönyvét előkeresni. Miután mindent szép sorban kiraktam a nagy asztalra nekiláttam az alkatrészek leporolásának, megtisztításának. Ez is minden gond nélkül lezajlott... jöhetett az alap bütykölése.

A CM 212 hyper plus rögzítése igényelt egy kis többletmunkát, mivel AMD AM2-es processzorom van. Az új hűtőt hátul is rögzíteni kell a súlya és méretei miatt. Ehhez azonban le kellett varázsolnom az alaplapon lévő műanyag rögzítő egységet. Olyan 5 percig nézegettem, amire rájöttem és neki mertem vágni a feladatnak. Nagyon úgy tűnt, hogy csak végleges jelleggel lehet róla leszedni, tehát ha elrontok valamit, akkor nincs visszaút. Végül hosszas szenvedést követően sikerült leszednem.

Az új hűtő fém rögzítőkerete viszonylag egyszerűen felkerült, de ekkor még hátra volt a neheze. Gondosan be kellett kenni a processzort és a hűtő talpát a hűtőzsírral, majd a kettőt egymáshoz kellett társítani. A rögzítéssel egy kicsit szenvedtem (ami miatt kenhettem újra az egészet), mivel állíthatóak voltak a csavarok. Azt gondoltam, hogy létezik valami átalános beállítás, ami miatt nem kell olyan sokat állítgatni. Tévedtem.

Azt hittem, hogy fújhatok egyet, mert a neheze már megvan. Volt azonban még egy kihívásos feladat, mégpedig a ventillátor rögzítése a hűtőradiátorokon. Nem tudom, hogy kinek az idióta ötlete volt ez a megoldás, de kellően felhergelt hangulatba tudott hozni...

Ezt követően szinte könnyedén bele tudtam pakolni az alkatrészeket a számítógépházba. Nem volt semmilyen probléma, élvezet volt szerelni. Még a kábelek elvezetésével is volt kedvem szórakozni, ezért egész szépen néz ki most a ház belseje.

Az első bekapcsolást követően azonban nem történt semmi, sötét maradt a monitor. Hiába világított a bekapcsolást jelző led és tekertek a ventillátorok, nem volt semmi pittyenés vagy működésre utalás. Kiderült, hogy a 12voltos alaplapi csatolót nem kötöttem be... Mondjuk ezt nem értem, hogy miért nem tudják a tizenvalahánytűs alaplapi csatoló mellé tenni. Miért jó, hogy ez máshol található, de mindegy... Ez fél óra további szenvedést jelentett. (Emiatt újra ügyködtem a proci körül és szerelgettem a hűtőradiátort, a hűtőventivel együtt.)

Összességében elmondható, hogy a Cooler Master 690 II Advanced névre hallgató számítógépház választás nagyon jó választásnak bizonyult. Masszív, könnyen szerelhető, tágas belsővel rendelkezik, valamint rövid terheléses tesztet követően nagyon barátságos hőmérsékleti adatokat láttam viszont a kijelzőkön. A bekapcsoló gomb, valamit a közelében lévő usb csatolók könnyebben elérhető helyen vannak. Azonban az első ventinél lévő kékes világításnak semmi értelmét nem találom. Még szerencse, hogy ennek ki és bekapcsolására van külön egy gomb.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy egy hosszabb terheléses teszt után milyen számokat látok vissza a hőmérőkről.

Robert Silverberg - Üvegtorony

Évi Vaterán vett néhány "akciós" könyvet, hogy elérje azt az értékhatár, ami felett már az eladó állja a postaköltséget. Ezek közül volt az egyik a már említett Sherlock Holmes regény, a másik pedig a címben szereplő Üvegtorony.

A 24. században járunk, ahol az ember mellett még két faj található. Az egyik a lombikból született ektogének, amik - szerintem - teljesen egyenrangúak az emberekkel, és igazából ők is emberek. Az elején nem is értettem, hogy miért vannak teljesen külön fajként tituálva, de később rájöttem "csak" azért, hogy elég erős kontrasztot teremtsenek a harmadik fajnak az androidoknak. Ők is mesterségesen jönnek létre, az úgynevezett kádakból, a bőrük színe vöröses, hogy meg tudják különböztetni az emberektől, illetve nem képesek a szaporodásra.

Ebben a környezetben teremtődik meg az a helyzet, hogy az űrből különöse jeleket észlelnek. Az androidokat feltaláló és belőlük meggazdagodó Simeon Krug elhatározza, hogy válaszol az üzenetekre és épít egy másfél kilométer magas üvegtornyot. Mérhetetlen pénzt és energiát fektet ezen vállalkozásába, de közben nem veszi észre az androidtársadalom mozgolódását. Két fronton szeretnék érvényesíteni egyenjogúsági törekvéseiket. Polikai úton, valamint a vallásra támaszkodva.

A könyv nagyon érdekes témákat boncolgat, és miközben bevezet minket ebbe a világba, miközben megismerjük az androidok életét, közben megismerjük a motívációjukat, belső vivódásaikat is. A klasszikus értelemben is sci-finek nevezhető irásban nem sok technikai csoda villan meg. Persze, ha csak eltekintünk a világban olyan alapértelmezetnek számító transzmat (gyakorlatilag teleport) hálózatról, a személyiségcserétől és egyéb technikai vívmányoktól. A könyv azonban nem ezekre van kihelyezve, mindez csak háttér, csak körítés a társadalmi problémák körül.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy nagyon jó kis írás, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Az utolsó léghajlító (The last airbender)

A múlt hét folyamán kaptam egy kis szabadságot, amit igyekeztem kihasználni. Az első napon moziba mentem a Magyarítások Portál vezetőségének egy részével. Mivel az Eredetet már láttam, ezért egy másik filmet néztük meg, amire Panyi amúgy sem talált volna más nézőpartnereket.

Az utolsó léghajlítóról szinte semmit sem tudtam, azon kívül, hogy ez az Avatar - Az utolsó léghajlító című rajzfilmsorozat élőszereplős változata, és hogy elég nagyot hasalt az amerikai pénztárakban. Kevés pozitív kritikát kapott, valamint a rendezéssel sem voltak túl elégedettek. Ilyen előzmények után megvolt a kellő negatív alaphangulat, amit a film már csak felfelé tudott tornászni.

Szerintem ez a film elég jó marketinget kapott Magyarországról. Elég csak abba belegondolni, hogy David Cameron Avatarjának köszönhetően sokan kezdték el nézni a TV2-n, a hétvégi reggeli blokkban lévő sorozatot csak a címe miatt. Aztán persze ott ragadtak... A Nickelodeon (tegnap mellesleg egész nap csak ez a rajzfilm ment az adón) csatorna saját gyártasú "meséje" azok közé tartozik, amire Annamária azt mondja "én ezt nem szeretem", "ez nem nekem való", ezért én igazából még egy részt sem láttam belőle. Valójában mi mondtuk neki, hogy ez talán mégsem az ő meséje. A mangaszerű szereplők sok jót nem sejtettek, ezért inkább - egyelőre - lebeszéltük a sorozat követéséről.

Szóval kellő hátszele volt a filmnek, ami alapján elég sok látogató mehetett volna a mozikhoz. Gondolom, hogy sokakat visszariasztottak a már említett negatív kritikák, de mi bátrak voltunk és megnéztük. Én személy szerint egész jól szórakoztam rajta, és kedvet kaptam a rajzfilm-sorozat megnézésehez is.

Az utolsó léghajlító az ázsiai filmekben oly megszokott elemekre (tűz, víz, föld és levegő) támaszkodik. Jön a szokásos maszlag, hogy sokáig nagyon jól éltek egyensúlyban, míg ez egyszercsak felborult és jön a végítélet. Ami a helyzetet bonyolítja, hogy mindenkoron van egy úgy nevezett avatár, aki az összes elem mágiáját képes használni, szemben az adott elem népeivel, ahol csak népek kiválasztotjai a saját varázserejükkel bírnak. A történet elég lassan indult be, mire megtalálták ezt a személyt, illetve mire elindult útjára.

Sajnos a történet felénél éreztem, hogy itt bizony én át leszek verve. Ennek a filmnek igazából nem lesz vége, mert bizonyára csak egy sorozat elejéül szolgál. Annál jobban elszorult a torkom, mivel a végére egész pofássá vált az elején még olyan semmit mondó, gyenge történetvezetés, fájdalmas üresjáratok sorozata, és mivel tudtam azt, hogy a gyenge bevételi adatok miatt kizárt a folytatás. Esetleg majd valamikor újrázás (reboot) lehet, de az már nem ezzel a rendezővel.

Érdekes volt, hogy többször késztetést éreztem órám megnézésére, azonban az utolsó fél órában már szinte azt kívántam, hogy folytatódjon az egész, mindenre derüljön fény. Azonban még ebben a végjátékban is voltak elég nagy idiótaságok. Gondolom ez többnyire annak köszönhető, hogy a sorozat hosszan és bőven kifejt mindent, itt meg nehéz lett volna mindent 2 órába belesűríteni. Kár érte. Minden esetre neki fogok kezdeni a sorozatnak...

Arthur Conan Doyle - A sátán kutyája (Sherlock Holmes)

Meg kell mondanom, hogy eddig olvasás terén még Sherlock Holmes-szűz voltam. Eddig még egyetlen detektívregényt sem olvastam Sir Arthur Conan Doyle-tól, viszont annál többet láttam az írásaiból készült (tévé)filmekből.

Maga A sátán kutyája igencsak vékonyka könyvecske, aminél rögtön látszódni fog, hogy nem tart sokáig az olvasás. Az első pár fejezet során megismerhetjük főhőseinket, megtudhatjuk, hogy mennyire is pökhendi valójában a legendás Sherlock Holmes, és hogy mennyire kioktató tud lenni Watson doktorral. Ez utóbbi szemszögéből követjük végig az eseményeket, hol folyamatos történetként, hol pedig levélösszefoglalóként. Meglehetősen egyedi stílus, ahol az író azt akarja elhitetni velünk, hogy ez bizony megtörtént dolog, és Watson valójában átélte ezeket az eseményeket.

A történet szerint egy régi, angol, nemesi családot egy átok súlyt, amit látszólag semmi nem tud megtörni. Látszólag, a legutóbbi tulajdonost is ez a vég érte el a sátán kutyája személyében. Úgy gyaníthatják, hogy ez az ördögi állat okozot végül szívrohamot a szegény bárónak, ami végül a halálát okozta. Az elhunyt egyik régi barátja arra kéri Holmest, hogy szaglásszon körbe az ügyben, és lehetőleg igyekezzen mindent megtenni, a nemrég amerikából érkezett, új örökös biztonságáért.

A könyv elég könnyen olvasható, habár a fordítással nem minden esetben vagyok elégedett. Néhol apróbb hibák okoznak bosszúságot, de szerencsére ezek drámaian nem vonnak le a mű élvezeti értékéből. Azt hiszem, hogy ez egy ideális nyári olvasmány, amit gyorsan végig lehet lapozni akár vízparton is.

Jasper Kent: Twelve

A sokszor és sokat említett nyeremény része ez a könyv is, de ennek felemlegetését már bizonyára unjátok, ezért linket sem teszek rá.

Nos, ez egy újabb vámpíros könyv. A hátoldali ismertetőből nagyjából kiderült, de szerencsére az is, hogy ez nem a szerelmes-romantikus vonalt fogja követni. Ráadásul a történet a 1812-es évben, Oroszországban játszódik, amikor is Napóleon nagy serege éppen a világ meghódításán volt. Ebben a történelmi környezetben, a nagy és véres harcok közepette ugye fel sem tűnik néhány vámpír?

Az oroszok elég gyengén állnak védekezés terén, a franciák pedig egyre nagyobb területeket hódítanak meg Oroszország területéből. A könyv hőse (akinek szemszögéből van írva az egész történet) három kémtársával azon van, hogy minél jobban keserítse a megszállók tevékenységét. Ennek következtében egyik társuk tizenkét, rejtélyes múltú és képességű elitkatonát hoz az országba. Gondolom, azzal nem sok mindent árulok el, hogy majd ők lesznek a vámpírok. Mikor Alekszej Ivanovics Danilov nevű hősünk erre rájön, akkor rögtön más szemmel nézi őket...

A könyv elég jól sikerült, olvastatja magát. Bár van benne szerelmi vívódás, de szerencsére nem ember-vámpír kapcsolat. Ennek ellenére néha bizony ez is elég bosszantó tud lenni, ahogy a sok - számomra - feleslegesnek tűnő utazás is. A könyv végével sem vagyok teljesen megelégedve, bár tény, hogy tartalmaz nagy meglepetéseket.

Az író elmondása szerint ez egy kvintet első darabja csupán. Ennek ellenére az első könyv önmagában is ajánlható, a végén nincsen olyan hiányérzetünk, hogy már alig várom a folytatást. Persze ez nem azt jelenti, hogyha a kezembe kerülne a következő kötete, akkor azt is ne olvasnám el.

Eredet (Inception)

Tegnap este sikerült újra eljutnom moziba. Nem csak azért csak most, mert nem nagyon volt rá lehetőségem, hanem azért is, mert hosszú idő óta nem volt olyan film, ami igazán érdekelt volna annyira, hogy nagy vásznon nézzem meg.

Sajnos, elég nagy várakozás volt részemről az Eredettel kapcsolatban. Azért írom, hogy sajnos, mert ez azt is jelenti, hogy nagyok voltak az elvárásaim. A pozitív kritikák csak úgy röpködtek a világhálón, és több helyen a Mátrix (szigorúan az első rész) egyediségéhéz hasonlították. Ráadásul a kritikák nagy része szinte semmit sem árult el a filmről, mert szerintük bármilyen említés rontotta volna az összhatást és rombolta volna az élményt. Ezt annyiból tartom hülyeségnek, hogy úgyis az fog elmenni a filmre, aki már látta az előzetest vagy hallott róla. Ma már főleg nem DiCaprio két szép szeme vonza a látogatókat. (Ha már egy színészt megemlítettem, akkor az alant lévő képből látható, hogy milyen jó kis szereplőgárda jött össze.)

A történet arról szól, hogy van egy csapat, akik mások álmaiba kapcsolódnak be, és ezen belül a fő tevékenységük, hogy a tudatalatti gyenge védelmi mechanizmusát kihasználva, olyan információkat szerezzenek az alanytól, amit éber állapotban nem tudnának.

Az előzetes alapján - szerintem - joggal várhattam, hogy a mások álmára tudatosan kapcsolódók az álomvilágban igazi szuperhősök legyenek. Hogy hihetetlen mozdulatsorokat vigyenek végbe, hogy maguk kedvére "hajlítsák" a városokat, hogy tetszőleges fegyvereket álmodjanak, és hogy elkapják a golyókat. Nos, ilyen nem nagyon van. Vannak úgynevezett mátrixos mozdulatok, vagy elemek, de semmi több. Az akció mellett a néző agya is megtornásztatásra kerül. Elgondolkodtató, hogy akkor most kinek az álmában vannak, és mi is történik igazán, meg most akkor ez hogy van?

Az is lehet, hogy csak fáradt voltam, valamint túl nagyon voltak az előzetes elvárásaim, de amikor néztem a filmet, párszor bizony feszengtem és rá akartam tekinteni az órámra. Az is lehet, hogy csak a túl gyors vágások zavartak. Mindenesetre azt elmondhatom a filmről, hogy megérte moziban megnézni és igenis egy jó filmről van szó. Még akkor is, ha szerintem tízes skálán közel sincsen a legnagyobb osztályzathoz.

Ui: Az egyik legviccesebb az egészben az volt, hogy az ázsiai fickót Saito-nak (ejtsd: Szajító) hívták. Ebben az a mókás, hogy Annamária a számítógépet nevezi így. "Apa szajítózik", stb.

Gyerekduma 2010.07.18

Most nagy hirtelen 2 új történet jut az eszembe, az egyik éppen 2 perce történt.

1.

Annamária: Ott van Hold!

Anya: Tényleg ott van!

Annamária: Aludni kell!

Anya: Neked is aludni kell?

Annamária: Mártonnak kell csak.

2.

Annamária egy kicsit szétszórta az amúgy is darabokban lévő autóstérképet. Anya hátrafordult hozzá, és mondta neki:

- Ez nem volt szép, drágám, ha nem haragszol...

Annamária erre egyszerűen csak annyit mondott:

- Nem haragszom.

ELMŰ-s nyereményjáték

Talán már korábbról tudjátok, hogy milyen szeretteljes viszonyt ápolunk ezzel a "drága" áramszolgáltatóval (vagy, ha nem, akkor kattintsatok alul az ELMŰ cimkére), ezért most kitaláltam valamit hirtelen felindulásból.

Nyereményjátékot hirdetek, hogy ki tud ügyesebb megoldást találni az ELMŰ betűszóra. Én rögtön az Egyszerűen Lopjuk Meg Ügyfelünket cégnévmegoldással indítanék. Talán az ű betűre nem a legtökéletesebb megoldást hoztam, de szerintem bőven belefér a szabályokba, ha a magánhangóknak a rövid és hosszú változatát használjuk. A lényeg, hogy legyen ügyes, frappáns és lehetőleg jó negatív megoldás. ;) Határidőt egyelőre nem adnék, tehát hajrá!

És hogy mit kap a győztes? Természetesen a leszerelt, hibás villanyóránk sértetlen(!) burkát, ami szintén bizonyíték, hogy a szerkezet soha nem látott semmilyen mágnest sem.

A végét egy közismert dakota közmondással zárnám: "Az a férfi, akinek fodrozódik a szoknyája, az bizonyára skót vagy meleg."

Ui: Eszembe jutott, hogy egymás után még beírnám a villanyóra mágnes és mágnesezés szavakat, hogy a Google-val ezt a begyjezést is meg lehessen találni.

Áram, de most EON

Ma volt egy riport az RTL Klubon, ahol most nem az ELMŰ volt megemlítve, hanem az EON. A történet nagyjából ugyanaz. Tönkrement a villanyóra, a szolgáltató szerint a fogyasztó a bűnös, és fizessen.

A riport annyiból érdekes, hogy Balogh Dezső a nyilvánosság előtt elmondja, amit már páran egy ideje tudtunk. A villanyóra nem csak az úgynevezett mágnesezéstől mehet tönkre, hanem akár hibás szállítástól, hibás, rossz minőségű fékmágnes használattól, közvetett villámcsapástól és zárlattól. Ez utóbbit bármi olyan eszköz okozhatja, ami "le tudja csapni" a villanyórát. Mostanában pedig egyre több az ilyen nagyteljesítményű háztartási eszköz.

Ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy mindenki veszélyben. BÁRMIKOR, BÁRKIVEL előfordulhat hasonló eset, tehát mindenki igyekezzen sűrűn ellenőrizni a villanyórát.

A cikket az RTL Klub oldalán el lehet olvasni, valamint van egy videó is, amit megpróbálok beilleszteni. (Ha nem menne.)

Gyerekduma

Mondanom sem kell, hogy Annamária szókincse egyre bővül, és egyre újabb kifejezésekkel tud minket meglepni. Ezen felül már nagyon jól tud alkudozni, aminek talán a jövőben hasznát is veszi.

Eset 1:

Szereltem a diavetítőt, amikor észrevettem, hogy tesztelés céljából nincsen a közelben diafilm. Ezért Annamáriát visszaküldtem a szobájukba, hogy hozzon be nekem egy szatyorral. Részletesen elmagyaráztam, hogy hol találja, a magnó és a mérleg mellett, ahonnan kivettem a vetítőt. Sikerült is megtalálnia, erre hozza felém a szatyrot, majd megkérdezi:

- Erre gondoltál? (Ez talán nem annyira megmosolyogtató, de azt tudni kell, hogy korábban mindig azt kérdezte, hogy "Ezt?")

Eset 2:

Elalvás előtt szokás, hogy mindig olvasunk valamit. Vagy ő mutogat végig valami könyvet, ahol én megmondom, hogy mi van odaírva, vagy mesét olvasok fel neki. Persze csak olyan mesét hajlandó, ahol a szöveg mellett minimum mindig van egy oldal kép. Ezért mindig mondja este, hogy "Olvassunk. Olvasok neked egyet, csak egyet." Erre mindig választ valami könyvet, és ha szerencsém van, akkor valami rövidet. A Cini-cini muzsika című mondókáskönyv például elég hosszú, de ott már majdnem tudja fejből az összes mondókat! Persze ezt nem könnyű minden esetben megérteni, de lehet rajta látni, hogy igyekszik.

Eset 3:

Vitatkozni azt nagyon tud. Szinte mindenre tudja azt mondani, hogy nem, és közben teli szájjal vigyorog.

Eset 4:

Bár már magára szedett egy kis káromkodást, és ismeri a "basszuskulcs" kifejezést, mégsem használja. Olyan viszont már volt, hogy Évi vezetés közben morgolódott az egyik autósra, hogy "engedj már be", amire Annamária hozzátette, hogy "köcsög". Jahh... és ezt bármikor tudja mondani, ha Évi éppen megemlíti az ELMŰ-t.

Azonban a legviccesebb mégis az, amikor Mártonra szól rá. "Má'ton, Má'ton, nem szabad. Kutyafáját, Má'ton!".

Eset 5:

Évinek van egy olyan erős gyanúja, hogy Annamária érti, amit Márton mond. Ezt arra alapozza, hogy elég sokszor megmondja, ha Márton bekakál a pelusba. Volt, hogy Annamária erősködött igaza van, mi meg nem hittük el, mert aznap már a kicsi fiunk kétszer is elvégezte nagy dolgát. Mondanom sem kell, hogy a lányunknak volt igaza.

Ma este fordult elő az, hogy a lefektetést követően Márton felsírt. Évi bement hozzá és Annamária következőket mondta neki: "Má'ton éhes. Cici kell neki."

Eset 6:

Érdekes dolog, amikor Annamária ragozni próbál. Elég jól használja, azonban az "enyém" szó helyett, még mindig következesen "tiem"-et mond.

Eset 7:

Lefekvés környékén mindig érdekes ügyleteket köt Annamária, a már alvó vagy ébren lévő Mártonnal. Ma például Barney plüssbarátját bedobta fiunk rácsos ágyába, és azt mondta: "Odaadom neked Bá'it. Elveszem tőled, ezt." Majd kivette Márton ágyából a plüssteknőst.

Nagyjából ennyi jutott nagy hirtelen eszembe, de majdnem minden nap van valami megmosolyogtató, amit lehetetlen lejegyzetelni.

Egy telefonhívás

Ma este is történt valami, amivel sikerült felzaklatni a hétvégénket... Ma, azaz 2010. július 3-án, szombaton(!) este, 8 óra után (valamikor 8 és fél9 között) felhívta feleségemet egy igazságügyi szakértő, névszerint Bihary Zoltán, és a "mágnesezési ügyünkről" akart beszélni.

Kérdezem én, hogy hol normális az, hogy este 20:30 tájékán egy hivatalos ügyben eljáró személy telefonhívást intézzen? Biztos nincs jobb dolga, minthogy családokat zaklasson. Vagy akár még az is lehet, hogy éppen borozgatott vagy iszogatott ELMŰ-s cimboráival, és szórakozásképpen telefonálgatott. Persze az is lehet, hogy ma éppen ezidőtájt volt beosztva dolgozni, vagy úgy gondolta, hogy pszichológiailag ez egy optimális időpont a telefonhívásra.

Érdemit nem tudott mondani, csak megpróbált elkeseríteni minket. A feleségemet közvetve, engem pedig közvetlenül. Miután Évi könnyeit - telefonon keresztül is érezhetően -, nem tudta visszafogni elnézést kért, hogy felzaklatta. Igazából nem ő zaklatta fel és nem ő a felelős a témában, hanem maga a téma. Nem az igazságügyi szakértő okozta azt, hogy Évinek elapadt a teje és nem tudta vele normálisan szoptatni kisebb gyermekünket, és még csak nem is ő tehet arról, hogy a kialakult feszültség miatt nagyobb gyermekünk dadogni kezdett. Ezeknek is megvan a felelőse, és azt mondanám neki, hogy szarjon sünt... tarajost.

A telefonbeszélgetés vége felé megjegyezte, hogy hallott már olyan esetet, amikor sikerült az úgynevezet "csalóknak" megegyezni az ELMŰ-vel 50eFt-ban. De most mire fizessünk ki ennyi pénzt, amikor nem követtünk el semmit?

Menet közben arról is beszélt, hogy újabb vizsgálatra lenne szükség, ahová szintén elmehetnénk. Szerintem sok értelme ennek nincsen, mivel az Elster Kft. munkatársai azóta (ahogy előtte is) bármit csinálhattak a villanyórával. Nincsen felettünk kontrol és így igazából azt csinálnak, amit akarnak. Tehát még az is feltételezhető lenne, hogy akár ők szándékosan buherálnak meg eleve hibás villanyórákat, mintha azokat a fogyasztó manipulálta volna. Mindegy, ezen kár is rágódni.

Azt viszont nem értem, hogy az ELMŰ feljelentése alapján a rendőrség vizsgálódik, egy magán feljelentés alapján viszont nem. Nem az igazi károsultat igyekeznek a rend felügyelői és vizsgálói védeni, hanem azt, akinek eleve nem célja, hogy kiderüljön nagyban történik itt valami manipuláció...

Utólagos kiegészítés: Miután Évi olvasta a bejegyzést még annyit tett hozzá, hogy amiután ismertette a problémánkat és érezhető volt, hogy mennyire zaklatott az igazságügyi szakértő úr annyit mondott, hogy "jó, akkor ha ez Önt annyira felzaklatta, akkor mégsem beszéljünk", majd elnézést kért, és letette a telefont.

Egy keresztelő, egy temetés

Múlt hét pénteken meghalt nagymamám. Ő volt az egyetlen olyan nagymamám, akit ismertem, ugyanis a másikkal már nem találkozhattam. Rengeteg dolog kavarog bennem, amiket most le sem tudnék írni, és ezért nem is fogok. Nagyon hiányozni fog.

Múlt hét vasárnapra terveztük a keresztelőt is, amit végül megtartottunk. Szerintünk nagymamám is így akarta volna. Mondta Annamária esetében is a keresztelője után, hogy most már megnyugodott, most már bármi történhet. Márton keresztanyja Katalinka lett, míg a tiszteletbeli keresztanyja Adri.

Az előzetes terveink szerint vasárnap jöttünk volna haza, de így keddig, a temetésig maradtunk. Ez nagyjából rendesen lezajlott.

Néhány filmről ömlesztve így 2010. június közepén

Az elmúlt hónapokban jópár filmet megnéztem, és meg kell mondanom, hogy nem mindegyikkel voltam teljesen elégedett. Annyit foglalkoznak a látvánnyal és az erőltetett poénokkal, hogy a film a lényegi eleme, a tartalma és főleg hangulata látja kárát. Mostanában nem sokat írtam ilyen témában, csak 1-2 alkotást emeltem ki a sok közül. Most azonban szeretnék röviden szólni a megtekintett filmekről.

Pénzhamisítók

Ez egy igazi, kellemes meglepetés volt. Német-osztrák és még ki tudja, hogy milyen közös európai munka eredménye, amely még valamilyen díjat is elnyert tavaly. Megérdemelné, hogy hosszabban írjak róla, csak nincsen hozzá túl sok kedvem és időm. Arról nem is beszélve, hogy a témája, valamint a főszereplő idegesítő kinézete miatt egy kicsit viszolyogva is álltam neki a nézésének.

A főhősünk (aki talán a Rex felügyelőben volt az egyik ügyelet béna rendőr) a 2. világháború előtt pénzhamisításból próbál megélni. Egész ügyesen dolgozik, elég hirhedté válik. A háború kitörése után koncentrációs táborba kerül, ahol kiemelt szerepet kap pénzhamisító múltjának köszönhetően. Feladata lesz, hogy külföldi pénzeket hamisítson, amik segítségével idővel majd tönkre lehet tenni a szövetséges hatalmakat...

A filmen erősen érezni lehet, hogy európai, de ettől fogva végig feszült, és a figyelem nem lankad. Izgalmas és érdekes film, ahol főleg a karakterek tulajdonságai vannak kidomborítva.

2012

Ebben a filmben természtesen nem a karakterek a központi elemek. Nem nagyon lehet látni igazi színes jellemeket, mert a lényeg a látványon, a katasztrófákon és a folyamatos menekülésen van. Igazi szemrágógumi, utolsó pillanatokban való megmenekülésekkel, valamint sablonos szereplőkkel. Nem nyújt tartalmas szórakozást, de a látványmániás, nagylapostévés, házimozis nézők számára bizonyára remek mókát ígér.

A bűn árfolyama (The international)

"Nemzetközi" krimi, ami a cégek túl nagy hatalmi befolyására akar rávilágítani. Engem túlságosan nem kötött le, és mivel már hónapokkal korábban láttam, ezért túl sok így utólag nem is ragadt meg belőle. Talán leszámítva egy nagyob körlépcsős lövöldözést Clive Owennel.

Bitch Slap

Egy igazi idióta film, aminek sem értelme, sem célja nem volt, és mégis film lett belőle. Las Vegas, sivatag, kurvás lányok, pisztoly, robbanás, pénz, és világos, napos jelenetek. A történet, a színészek, valamint az egész megvalósítás elérte, hogy valódi zs-kategóriás alkotás legyen. Persze itt is erős az a faktor, hogy ez már annyira szar, hogy egyenes jó. Azonban nem hiszem, hogy bármikor is újra megnézném. Még akkor sem, ha kedvenc Herkulesem (Kevin Sorbo) is szerepelt benne pár képkocka erejéig.

Sherlock Holmes

Erre a filmre elég kíváncsi voltam, mégha nem is vártam annyira. Nem tudtam előzetesen elképzelni, hogy mit fog kisütni Hollywood, a mostanában eléggé felkapott Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült filmből. Nekem korábban a SH tévéfilmekből az maradt meg, hogy keménykabátban és kalapban nyomozgatnak, majd egy délutáni, álmosító teázás közben megoldanak egy-egy bűnesetet. Itt meg kaptuk az arcunkba a látványos akciókat és "kemény" verekedéseket.

Összességében elég szórakoztató volt, de semmi extra. Egy egész estés szórazásnak pont elég. Nagyon erőltetve volt itt is a viccesség fenntartása, a látvány, valamint a gyors vágások.

Transformers 2

A korábbi rész sikerének újabb meglovaglása, ami nem igazán tett hozzá az előző részhez. Látvány, látvány, látvány... a látvány mindenek felett. Nagyon jól nézett ki, ahogy a rengeteg alkatrészből álló robotok formálódtak, és ahogy küzdöttek egymással, de sajnos az ilyen részletek már túlzóak voltak.

Pudingos-almás sültemény

Évi mamája szokta ezt a finom süteményt csinálni, de mostanában Évi is rákapott az elkészítésére. Lássuk is gyorsan azt a receptet, amit egyetlen vendégbloggerem gépelt le.

Tésztához:

1 sütőpor

1 ek tejföl/tej

30 dkg liszt

10 dkg cukor

12 dkg margarin

1 tojás

Töltelékhez:

2 csomag vaníliás pudingpor

0,5 l víz

35 dkg alma

30 dkg cukor

Tészta: hozzávalókat összegyúrjuk, nyújtófával nyútható tésztát kell kapnunk belőle. Ha összeállt, akkor ketté vesszük. Az egyik feléből lesz a süti alja, a másikból a teteje. Mindkettőnél azonos az eljárás: tepsi méretűre kell nyújtani (nem lesz túl vastag a tészta, nekünk kb 25*35 cm-es tepsink van hozzá), a sodrófára föltekerni (ha a sodrófát előtte kicsit meglisztezed, garantáltan nem fog ráragadni akkor sem, ha kicsit ragadósabb lett a tésztád), és a kimargarinozott-kilisztezett tepsibe fektetjük óvatosan, a sodrófáról letekerve. Nem baj, ha nem pont tepsi méretű lett a tészta, mert le lehet vágni körbe, illetve foltozni is lehet. Az se gond, ha nem ekkora a tepsid, mert max vastagabb/vékonyabb lesz a tészta, illetve a töltelék.

Töltelék: az almát lehetőleg minél apróbbra vágjuk, én a fenti adaghoz képest kb kétszeres mennyiséget szoktam beletenni. Vizből, cukorból és a pudingporból pudingot főzünk, ugyanúgy, mintha tejjel csinálnánk. Én kevesebb cukrot szoktam beletenni, de mindenki maga eldöntheti, hogy hogyan szereti jobban. Ha a puding kész, belekeverjük a földarabolt almát. Ezt egyenletesen szétterítjük a tepsiben a tésztán.

Erre rátesszük a megmaradt kinyújtott tésztát az aljához hasonló módon.180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük. Nem kell, hogy a tészta megpiruljon. Amikor kihűlt, akkor szeleteljük (én kb 4*4 cm-es "kockákra" szoktam vágni, de a méret nem lényeg, mint tudjuk), mert különben a töltelék folyékonysága miatt nehezen lehet a tepsiből kivenni a szeleteket.

Tipp: ha az alsó tésztát kicsit nagyobbra nyújtjuk, és a tepsi oldalára magasítjuk a töltelék magasságában, akkor nem fog a szélén odatapadni a tepsihez (ha ott az oldalát is kilisztezted).Tipp: én nem csak almát szoktam beletenni, hanem kandírozott citrushéjat is (lehet a boltban kapni - javaslom, hogy olyat tegyél bele, amit magában is szívesen fogyasztasz), de valószínűleg bármilyen nem túl leves gyümölccsel jó lehet.

Hír TV... Gratulálok!

Megint valami, ami jól felcseszte az agyamat! Az ELMŰ letolt a Hír TV-n egy David Copperfieldet megszégyenítő bűvészmutatványt, és igyekezett magát jól megsajnáltatni. Szegény áramszolgáltató! Lopják tőle az áramot! Na persze...

A tévé műsorvezetője meg egész adás alatt úgy vigyorgott, mintha valami tudatmódosító hatása alatt állt volna. Más normális magyarázatot nem tudok rá adni. Főleg, amikor a - vélhetően - előre fizetett, statiszta telefonáló elmondta a maga sajátos nyelvezetén, hogy mit látott. Mintha egy klasszikus vicc elevenedett volna meg előttem, amikor János/Pista bácsi ufót látott, és assetuttahogyvót. Nagyon hihető volt...

A műsornak két fő atrakciója volt ezen kívül. Az egyik, hogy egész műsor alatt ott játszadoztak a mágnesekkel, a másik pedig villanyóra mágnesezése volt.

Az első atrakció felvet néhány kérdést. Ugye mutatták, hogy a villanyóra fékmágnesei milyen könnyen lemágnesezhetőek voltak, ugyanakkor azokat a mágneseket nem lehetett, amikkel a műsorvezető nőszemély játszott. Miért nem ilyent raknak a villanyórákba?

A második, de ugyanakkor főbűvészmutatvány az óra "lemágnesezése" volt. Itt csak a stúdióból narrálták az eseményeket, ezért nem hallatszott, ami a konferencián igen. Tehát, hogy a villanyóra valami iszonyat módon hangos volt. Persze ebben az esetben sem lehetett tudni, hogy nem egy előre preparált készüléket kapott elő hirtelen Károly...

Az meg persze evidens, hogy egy fogyasztóvédelmi műsorban a szolgáltató a "fogyasztó" és a nép a gonosz "cég". Akinek tönkremegy a villanyórája az csak bűnöző lehet.

Van egy olyan elméletem, hogy az ELMŰ előre kitalált mindent. Rájött hogyan lehet olyan villanyórákat gyártani vagy beállítani, ami teljesen jónak tűnik, ugyanakkor minden csalási kísérlet a visszájára fordít. A lóvá tett, palira vett fickó, aki mágnest vett, szerintem néhány percen belül úgyis lekapja a villanyórájáról a cuccot, és innen már ők vannak nyerő helyzetben. Ez azonban még nem is lenne baj. Ha valaki valóban csalni akart, akkor feleljen is érte! Ugyanakkor szerintem valamit nagyon elrontottak. Sikerült olyan villanyórákat összerakniuk, megpreparálniuk, hogy egyéb rendellenességek esetén is tönkremenjen a fékmágnes. Persze ők meg le vannak ejtve...

Már megint elég mérges vagyok, valamint sikerült csalódni a Hír TV-ben is. Nem jártak utána a dolognak, és meglehetősen egyoldalú riportot közöltek le. Persze, ha az volt a céljuk, hogy fizika kísérletnek álcázott bűvészmutatványt mutassanak be, akkor az sikerült.