Ajándéktárgyak

A Google Readerben több angol nyelvű hírcsatornára (pl.: 1, 2)is fel vagyok iratkozva, ahol fantasy témájú könyveket lehet "nyerni". Igazából ezekért sok mindent nem is kell csinálni, csak megküldeni a csigaposta (azaz postai levél) címet, és ha szerencsés vagy, akkor nálad landolhat a könyv. Ezen felbuzdulva el kezdtem nézegetni egyéb oldalakat is, tehát olyanokat, ahol nem csak könyveket ajánlanak fel. Sajnos ezek igen nagy százaléka főleg az USA-ra és Kanadára korlátozódik. Érdemes rákeresni a giveaway szóra a megfelelő egyéb szó kombinációjával, mint pl. book, ipad, ipod, stb, és hátha rád mosolyog a szerencse.

El is kezdtem magamban azon gondolkodni, hogy vajon Magyarországon is vannak ilyen blogok vagy egyéb oldalak, ahol hasonló feltételek mellett lehet értelmes ajándéktárgyakhoz jutni. Valószínűleg én lehet gyenge google-ból de nem nagyon találtam ilyesmit. Úgy tűnik, hogy be kell érnem a külföldi oldalak ajánlataival (ha esetleg valaki tud ilyen magyar oldalakró, akkor linkeket hozzászólásban szívesen látok!).

Az elégedetlenségemet azonban nagy mértékben javítja, hogy vannak olyan oldalak, amelyek kis munkával (általában elég egy kicsit valami keresőt használni) lehetővé teszik, hogy valami nyereményhez jussunk. Ilyenek nálunk a http://www.origo.hu/ vagy http://www.sorozatjunkie.hu/ oldalak. Gondolom, hogy azért nálunk is bővebb valamennyivel a kínálat, de valahogy nem hiszem, hogy lenne olyan, ami könyvekre an szakosodva.

Az is felmerült bennem, hogy jó lenne ezeknek összehozni valami gyűjtőoldalt...

400

Sikerült eljutnom - ebben a blogban - a 400. blogbejegyzésemhez. Nagy sztárokhoz hasonlóan itt nem lesz nagy buli vagy ki-tudja-hogy-milyen-nagy ünneplés. Egyszerűen csak én örülök neki, hogy sikerült. Most itt jöhetne, hogy kiknek mondhatnék köszönetet, hogy idáig sikerült eljutnom, és hogy eddig még nem lettem közutálat vagy közröhej tárgya. Bár azért párszor majdnem sikerült.

Elég szomorú, hogy a leglátogatottabb bejegyzés nem egy kellemes témához kapcsolódik, hanem a jelenlegi nemezishez az ELMŰ-höz. Úgy látom a mai statisztikákat nézve, hogy Barney és barátai is elég jól megy, a Nyaraló gyilkosok című játékról szóló írásommal együtt.

Nem is tudom, hogy még most mit írhatnék ezzel kapcsolatban. Talán illett volna valami képet beszúrni, vagy valami értelmes, mélyenszántó gondolatot is megosztani, de most ennyi jött ki. Talán majd az 500. bejegyzésem jobban fog sikerülni... Addig is, alkalomadtán kattintsatok a hirdetésekre.

Egyedül...

A címből nem kell semmi rosszra gondolni, mert nincsen semmi baj. Igazából csak Annamária egy mostanában igencsak népszerű szavajárását akartam címbe tenni. Ugyanis mostanában elég sokat mondja ezt a szót, és átalában így is tesz.

Arról már írtam, hogy a nadrágot fel tudja venni egyedül, meg még néhány ruhát magára aggatni. A mászásban sem igazán kér már segítséget. A kettő dolgot összekombinálva eljutott arra a szintre, hogy egyedül(!) is képes pisilni a wc-be, sőt, legutóbb azzal még nagyobb meglepetést okozott, hogy kakilni is sikerült neki.

Azonban az már kevésbé napos oldal, hogy úgy veszem észre, mintha valamennyire dadogna. Nem tudom, hogy miért lehet, és hogy mit tudnék vele csinálni.

A legszebb Anyák napi ajándék – vendégblogger

"Ma este voltunk a Postán Annamáriával. Jót futottunk odafelé, a kisasszony egy kicsit megpróbálta magát lemeríteni.
Aztán jó sokat kellett várni, és nem nagyon tudtuk, mit is csináljunk. De Annamária föltalálta magát: elvette a lakcímkártyámat és személyimet, és azon olvasgatott és nézelődött.
Megtalálta anya arcképét a személyin, mire közölte, hogy "szejetem anyát", majd adott képre egy puszit. Ebben a pillanatban én voltam a legbüszkébb és legboldogabb anyuka, az egészen biztos.
Azt hiszem, ez a legszebb anyáknapi ajándék - én már mást egészen biztosan nem kérek :))"

Újabb feladvány

Ma reggel töltöttem fel egy újabb éneket Annamáriától a youtube-ra. Aki fel van iratkozva a youtube-os csatornámra, vagy olvassa a twitteremet, esetleg facebook-os üzeneteimet, már valószínűleg találkozott is vele.

Ez egy sokkal nehezebben megfejthető dal, ugyanis a Barney és barátaiban szerepelt.

Hallgasságtok gyerekek,
Hogy kattognak már a kerekek,
Mozdonyom olajszagú
és azt mondja, hogy csi-huhú.

Csihuhu...

Annamária valami ismertet énekel

Vajon mit énekel a kisasszony? :)

Natasha Mostert - The Keeper

Talán még emlékeztek az angol nyelvű nyereménykönyveimre, amiket olyan három hónapja kaptam meg. Nos, nemrégiben jutottam el odáig, hogy sikerült közülük egyet elolvasnom.

Már a borítóján lehetett látni, hogy nem klasszikus, sárkányos-várbörtönös-kardozós-varázslós fantasyval lesz dolgom, de ez nem rettentett vissza. Őszintén az volt a választásom legerősebb pontja, hogy ez az egyik legrövidebb oldalszámilag. Aztán persze az is kiderült, hogy rengeteg tölteléklap van benne. A nagyjából 400 oldalból 50 vagy félig vagy teljesen üres volt.

Meglepő módon nagyon egyszerű nyelvezettel bírt. Nem sokszor adódott, hogy szótárt akartam volna kézbe venni, és nem is vettem. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány szót néztem ki utólag az internetenes szótarakból.

A történet a mai Angliában játszódik, ahol az amúgy polgári foglalkozással bíró személyek egyik hobbija a küzdősport. Gyakorlatilag ezért élnek, ez a kedvenc hobbijuk. A könyv címszereplője, az Őrző, egy tetoválószalon tulajdonosa, és egyszerre három harcos vigyázója. A testükre saját kézzel tetovált fel egy védelmi szimbólumot, aminek segítségével a ringbe lépésük előtt kapcsolatba tud velük lépni szellemi úton. Nagyjából ennyiben kimerül minden természetfeletti.

A könyv központi magját a keleti küzdősportok, a chi és egyéb keleti misztikumok járják át. Ha csak ezekről szólt volna a könyv, akkor kevésbé lett volna lendületes. Az egész motorja a Tolvaj lett, aki valamilyen rejtélyes módon végez néhány hobbisportolóval. Akiknek halálánál még csak nem is lehet gyanítani az idegenkezűséget, sőt még magát a korábbi ringbelépést sem lehet felhozni kiváltó oknak. Ugyanis mindannyian egy harcot követő néhány napban lelik halálukat. Úgy hogy korábban semmi jel nem utal betegségre, vagy súlyos sérülésre.

A könyv elég könnyen olvasható, viszonylag lendületes, a keleti szakszavak mellett meglehetősen egyszerű nyelvezettel bír. A jövőben vélhetően nem fogok kapkodni az írónő egyéb munkásságai után, de azt sem bántam meg, hogy ezt a könyvét elolvastam.

Utólagos megjegyzés: Azon is jól eltűnődtem, hogy vajon mennyien olvashatnak Magyaroszágon olyan idegen nyelvű könyveket, amiknek a hazai megjelenése meglehetősen kétséges. Most is valószínűleg egy olyan írásról adtam beszámolót, amit talán nem sokan fognak az országból elolvasni.

Újabb fejlemények az ELMŰ-ügy kapcsán

Két héttel ezelőtt meglátogattunk egy ügyvédnőt, akinek elég nagy tapasztalata van a címben említett szolgáltató kapcsán. Néhány éve még a túloldalon állt, de azóta nagyon sok minden megváltozott. Nem mondta ki, de érezhető volt az, hogy tisztességtelennek érezte az áramszolgáltató viselkedését...

Mondott néhány biztató dolgot, amit most még nem osztanék meg nyilvánosan, majd csak akkor, ha ténylegi fejlődés is található az ügyben.

Szintén nem mondhatok még el olyan - biztató - dolgokat, amiket volt ELMŰ-munkatársak osztottak meg velünk. Egyik részről kiterjedt vizsgálat folyt a villanyórák mágneses befolyásolása kapcsán, amely még nem került publikálásra. Annyi azonban elmondható, hogy ezt ténylegesen független szakértők végezték, nem pedig olyanok, akiknek esetleg valami érdeke származhat abból, ha az áramszolgáltató igényét tartja szem előtt.

Miután az RTL Klub-os híradóban lement a riport, valamint a Tékozló Homáron megjelent az ügyünkkel kapcsolatos írás, a problémánk iránt többen kezdtek el érdeklődni, mivel vélhetően hasonló csapdába estek. Köztük is volt olyan egyén, aki azt állította e-mailben, hogy tud olyan "szerelőről" az ismerettségi körében, aki szándékosan rongált/rongál meg a mérőeszközöket. Én azért azt sem tartanám kizártnak, hogy maguk a villanyórák lehetnek eleve rosszak, csak itt nem hívják vissza őket, mint azt egy valamire adó autómárka megtenné.

Arról meg ugye eleve nem tehetnek, hogy nem tudják szolgáltatni a konstans feszültséget, hibahatáron belül, ami szintén okozhat ilyen gondokat. A magyar piacon lévő viszonylagos monopolóliumnak azért vannak előnyei... Főleg, ha még kötelezve sem vannak a hálózat megfelelő fejlesztésére és karbantartására. Tulajdonosi szemmel ezt nem is rónám fel, mivel az elsődleges cél a lehető legmagasabb profit elérése lehet. Általánosságban az áramszolgálatóknak, egy jó orvoshoz hasonlóan, "nem kezelnie kellene a tüneteket", hanem talán "gyógymódot kellene találnia a betegségre".

Mindenesetre a leveleink több helyre is elmentek, és - meglepő módon - a Magyar Energia Hivataltól e-mail formájában már választ is kaptunk. Igaz, hogy csak további adatokat és papírokat kérnek be, de már ez is valami. Van remény, hogy a dolgot nem vesznek el a bürökrácia temetőjében, és hogy a nagy hivatalok nincsenek a nagyvállalatok zsebében.

Évi jelenleg a választ fogalmazza, valamint a rendelkezésünkre álló bizonyítékokat csatolja. Amennyi időt és energiát beleölt ebbe a dologba, már egyszer viccesen meg is jegyezte, hogy talán lassan ideje lenne elvégezni egy olyan egyetemet is, ahol ügyvédi diplomát osztanak, és aminek segítségével ki lehet állni az ilyen ügyek mellett. Mert, sajnos, ezek csak egyre sorakoznak...

A dolog már odáig fajult, hogy már nekem is voltak rémálmaim a villanyórákkal és az ELMŰ-vel kapcsolatban. Meglehetősen durva, hogy félelemben és rettegésben tartják az állampolgárokat.

Mindenesetre talán lehet valami az összeesküvés elméletemben, amiben egy fiktív áramszolgálatóval kapcsolatban írtam gondolatokat, mivel az ELMŰ perrel fenyegette az egyik fogyasztók védelmét előtérbe helyező internetes újságot. Nem voltak néven nevezve, de gondolom valamiért magukra vehették az akontroll cikkjét.

Ilyen országban élünk...

Eredetileg már tegnap szerettem volna megírni ezt a bejegyzést, amikoris a hazafelé történő séta során fogalmazódtak meg bennem a gondolatok. Rosszak az ilyen holtidők, mikor csak úgy előtörnek ezek az agymenések és nagy hirtelenjében esélyem sincsen őket lejegyeznem. A mai esős reggel csak tovább mélyíti a bennem lévő borús érzéseket.

Gondolom, hogy már többen elgondolkodtatok azon milyen országban is élünk. Milyen ez a Magyarország, ahol igazi jogaink csak elvétve, míg kötelezettségeink végtelen számban vannak? Ugye, egyrészt van ez az ELMŰ ügy... Milyen az, hogy egy (áram)szolgáltató gátlástalanul megtehet mindent, belső szabályzatokra hivatkozva, egyoldalú szerződéseket írva? Sajnos az egyszeri állampolgár mindenféleképpen csapdába van kényszerítve, mivel az áram, a víz, (manapság) a gáz olyan elemek, amelyek mindenféleképpen szükséges egy háztartás megfelelő működtetéséhez. Közben a feltételek szomorúan egyoldalúak.

A mérőberendezések elhelyezése szabályozva van, a fogyasztó nem döntheti el szabadon, hogy hová kerüljön. Így nem is értem, hogy azok védelméért miért ő a felelős... Az ügyvédnőtől hallottuk, hogy korábban az ELMŰ úgy nyerte a miénkhez hasonló ügyből kifolyó pereket, hogy csak annyit mondott a bíróságon, hogy objektív felelőség, valamint idéztek egy pontot. Ennyi. Semmi több.

Az a bosszantó, hogy teljesen ártatlanok vagyunk, és nincsen semmi védelmünk. Az ombudsmannak nincs ideje velünk foglalkozni (akkor kérdem én, hogy mivel van), és a különböző egyéb hatóságok is lepattintják magukról a dolgot. Akkor kérdem én, hogy ki az, aki meg tudja védni az egyszerű magyar állampolgárt? Elnézést kérek az egyszerű, rasszistának tűnő példáért, de miért van az, hogy a kisebbségi ombudsman meg tudja védeni azt a cigányt, aki bizonyíthatóan lopja az áramot? Azt meg persze rögtön büntetni próbálják, aki becsületesen fizette a havi számlákat és tényleg nem követett el semmit. Mindez azért, mert vélhetően egy (szar) rosszul műkődő mérőeszközt helyeztek el. Ami ugye lehetett eleve rossz, vagy menet közben is tönkremehetett. Ki az a szerv, akihez bátran lehet fordulni? A rendőrség? Lehet, hogy úgymond "dolgoznak az ügyön", de vajon lesz neki értelmes kimenetele? Az ombusmanok? Nincs rá idejük. A jogvédő szervezetek, a fogyasztó védelem? Mind simán lepattintanak. Akkor miért léteznek ezek a szervek, ha semmire sem jók? Miért fizetjük őket adónkból, miért tartjuk fenn őket? Vagy ott a köztársasági elnök.... Csinál itt valaki valamit az állampolgárért?

És akkor persze menjünk szavazni. Kérdem én, hogy miért, mivel lesz attól nekünk jobb? (Annyival biztos, hogy nem a bal, hanem a jobb oldal kerül politikailag túlsúlyba.) Igazából az lenne a jó, ha szavazólapon nem azokat a pártokat kellene megjelölni, akiket szeretnénk, hanem azokat akiket egyáltalán nem. A sok rossz közül azt könnyebb eldönteni, hogy melyi rossz ne legyen. Sajnos kerüljön bárki is hatalomra nem lesz jobb. Nem a közember jogai lesznek előtérben, hanem a személyes érdekek. Ígérhetnek bármit is az újonnan érkezők, mind főleg önös érdekből cselekszenek. Nem mondom, hogy rosszul esne, ha valamelyik politikus saját szimpátiáját növelve felkarolna minket, segítene nekük és kiállna az ügyünk mellett, de erre sajnos nagyon kicsi az esély.

Nem lesz itt más politika, nem a jobbik fog nyerni, csak csupán a nagyobb többséget szerző kisebb rossz. Nehezen lehet elvárni bárkitől is, hogy jobb legyen a helyzet. Ilyen kilátástalanság mellett pedig elég rosszul adja ki magát, hogy arra buzdítják a választókat, hogy menjenek el szavazni. Minek? Egy manapság gyakori reklámplakátot és korábbi svájci főnökömet idézve: "bullshit".

Géniusz, az alkimista

A Magyar Televízió nemrégiben vetítette a 3 részes minisorozatát, mely a Géniusz, az alkimista címre hallgatott. Elég érdekes vállalkozásnak tűnt, ezért úgy döntöttem megnézem.

A sorozatra elköltöttek egy rakás pénzt, ami azért annyira nem látszik. Lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert olyan jól sikerültek a trükkök, hogy fel sem tűntek... Azonban felesleges gonoszkodnom, mert a Géniusz, az alkimista egész jól sikerült, főleg a magyar mércéhez képest. Ettől függetlenül még rengeteg sebből vérzik.

A történet szerint Pécsett történik egy haláleset, majd beindul a nyomozás. Kiderül, hogy az áldozat fia rendőr (Stohl András), aki azonnal utazik is, hogy nyomozgasson. A másik szálon pedig egy professzor (Alföldi Róbert) indul el... A misztikusnak szánt sorozatban valóban látunk misztikus, ugyanakkor néhány felesleges részt. Ilyenek a többször előforduló bevillanások, valamint például az ital férgekké való átalakítása.

Az alkotók loptak innen is, onnan is, de ha nem vesszük túl komolyan, akkor egészen jót tudunk rajta szórakozni. A történet néha elég rendezettlen, a kameraképek és vágások néhol meglepően jók tudnak lenni, a helyszín végre nem Budapest. A főleg gagyi és elhadart, oktató stílusú párbeszédek között azért akadnak igencsak erős gyöngyszemek, amikre akaratlanul is fel tud nevetni az egyszeri néző. Néhol olyan mondatok adnak hőseink szájába, amit követően hosszan vigyorgunk.

Ha túl tudunk lendülni a hibákon, a lezáratlan szálakon, a következetlenségeken, akkor elég jót tudunk szórakozni a magyar film és sorozatkészítés ezen remekén. A 3x45 perc viszonylag jól belőtt, több részes sorozatként vagy egész estés filmként bizonyára nem állta volna meg a helyét. Azt mondom, hogy akik nem látták adjanak neki egy esélyt, és nézzék meg a MTV videótárából.

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Talán jobb is, hogy előbb olvastam a Twillight/Alkonyat könyveket, és csak azt követően ezt, mint egyfajta desszertet. Mert valójában ez igazi desszert volt az előbb említetthez képest, valamint valamivel eredetibb is.

Stephenie Meyer igencsak sokat merítethetett a jelenleg HBO-on is futó, True Blood címre hallgató sorozat könyv alapú verziójából. Itt is egyetlen nézőpont karakter szemszögéből fut a történet, de itt nem a világfájdalmát is átérző, szenvedős, már-már emós lányka a főszereplő, hanem egy sokkal inkább csacsogósabb, életre valóbb teremtés. Aztán persze kinek nem szúrna szemet a szuperképesség... Bár itt az élő ember és nem a vámpír képes a gondolatolvasásra.

Annyiban is jobb, mint az Alkonyat sorozat, mivel nem akarja magát annyira komolyan venni, valamint itt megtalálhatóak a klasszikus vámpírtörténet kellékek, úgy mint az ezüst, a karó, a "nappal-nem-jövök-a-napvilágra" dolog. Ugyanakkor sokkal erőszakosabb, durvább, itt van vér, szex és erőszak. Persze azért nem kell elrettenni. Mivel a könyvet nő irta (bár közismert tény, hogy a nőkben is ott lapul egy jó adag erőszakra való hajlandóság, és ők is tudnak ám igen durva könyveket írni), és a szereplője is nő, ezért nem annyira erőszakos, vagy borzasztó az ábrázolásmód.

Furcsa számomra, hogy ezt kevésbé kapták fel, és igazából csak az Alkonyat környékén kialakult nagy rajongás miatt került elő és lett igazán népszerű. Szerintem nagyon sokban jobb, mint a tinilányok "nagy szerelme". Lehet, hogy ezt csak férfiszemmel gondolom így, vagy egyszerűen csak nem nagyon tudom megérteni, hogy egy könyv 2/3-ban mit kell lelkizni, és miért nem gördülhetnek olyan simán az események, mint az Inni és élni hagyni című könyvben. Ezek után azt hiszem, hogy próbát fogok majd tenni a sorozattal is, ha tudok rá szakítani egy kis időt.

Majdnem elfelejtetttem megemlíteni, hogy a könyvet a sorozatjunkie nyereményjátékán sikerült megnyernem még valamikor tavaly. Sajnos csak most jutott rá időm, mert közben más könyvek is voltak ütemezve. Meg kell mondanom még mindig elég sok könyv van, amit szeretnék majd elolvasni, csak elég sok mindent akarok ezen kívül is csinálni, így nem tudom, hogy mikor jut majd rájuk idő.

Frissítés:
Nos, úgy tűnik, hogy annyira elmerültem az összehasonlításban, hogy végül a történetről nem írtam semmit sem. A főhős egy Sookie Stackhouse nevű pincérnő, aki viszonylag eseménytelenül tengeti hétköznapjait otthon és a munkahelyén. Azonban felbukkan életében a nagybetűs VÁMPÍR, aki egycsapásra mindent megváltoztat. A bonyodalmak tovább fokozódnak néhány gyilkosság formájában, ahol a vámpírok és Sookie testvére lesz a gyanúsított.

Elég furcsa a könyv világa, mivel itt a vámpírokat - szinte - teljesen elfogadják. Együtt élnek az élő emberekkel, és nem csak vért szívnak, hanem szintetikus vért is isznak. Sőt... ez előbbit nem úgy teszik, hogy az "áldozat" belehaljon, hanem csak éppen hogy megcsapolják őket. Még tovább megyek... vannak olyanok is, akik szándékosan akarnak a vámpírok ilyen áldozatává válni, úgymond önkéntes véradókká válni.

Remélem, hogy ezzel a további hozzáadott értékkel nem rettentettem el senkit, az amúgy elég élvezetes könyvtől.

The prisoner

A magyar tévécsatornákon még nem futott a címben lévő minisorozat, ezért magyar címmel sem rendelkezik. Vélhetően túl sokat nem fognak változtatni az eredeti tartalmon, így "A fogoly" néven láthatjuk majd. Ismerjük be, hogy az "A rab" kicsit hülyén hangozna.

A The prisoner elég lassan építkezik. A hat darab, egyenként 40 perc körüli epizód nem siet el semmit, komótosan kibontja a történet helyszínének bemutatását, valamint a főbb karaktereket. Akik egyébként nem rosszak. Kettes szerepét egyenesen kedven szürke, majd később fehér Gandalfunk, azaz Ian McKellen játsza. Kis túlzással elmondható, hogy ebben a sorozatban is nagy mágusnak tekinthető.

A történet szerint hősünk (James Caviziel) egy nagyvárosból rögtön a sivatag közepén találja magát, majd eljut a Falu nevű helyre. Az ottlakók szerint semmi más nem létezik, csak a Falu, amely egy kicsit az 1960-as vagy 1970-es évek stílusát jeleníti meg előttünk. Ez talán onnan is jöhet, hogy 1967-ben már egyszer elkészítették ezt a sorozatot. Több olyan elem is előfordul, ami talán nem a legmondernebb benyomást kelti a nézőben, de gyakorlatilag ez jelenti az egyik báját is The prisonernek.

Azonban nem ez az egyetlen furcsaság. Számomra a hangosbemondón közölt üzenetek valahogy a Fallout játék posztapokaliptikus világát jelenítik meg. A Falu lakóinak neve gyakorlatilag egy szám. Hősünket 6-osnak, míg a vezetőt 2-esnek hívják.

Hatos úgy hiszi, hogy van a "másik világ", és nagyon szeretne oda visszajutni. Azonban a Falu lakói, főleg 2-es azon munkálkodik, hogy ez még csak véletlenül se következzen be. Persze mikor interakcióba kerül velük, akkor mindenki végtelenül kedves, mintha az egész közösség egy nagy család lenne.

Hogy mi is ez az egész Falu? Hogy van-e onnan kiút, illetve, hogy tényleg létezik-e a "másik világ" a sorozat hatodik epizódjának végére kiderül. Gyakorlatilag ez az egyik nagy előnye a minisorozatoknak, hogy van lezárás. A végén csak minimálisan marad lógva a történet, tehát abszolút teljesnek, kereknek érezzük az egészet, és nem várjuk karfaszorítva a következő részeket.

Stephenie Meyer: Napfogyatkozás (Eclipse)

Mint már korábban írtam róla, annyira elkapott a gépszíj, hogy végül bedaráltam a híres-hírhedt saga harmadik kötetét is.

Mint már korábban írtam a könyvek elég olvasmányosak. Most is ugyanígy volt, de mire a végére értem arra a véleményre jutottam, hogy a 600 oldalból 400 felesleges volt. De az is lehet, hogy keveset mondtam. Szerelem, őrlődés, tépelődés, és a cselekmény alig meg előre. Bella annyira naív és buta, hogy az szinte fájdalmas, ezért szinte az embernek csapkodni lenne kedve. A harmadik könyv végén beismeri azt, ami már korábban is elég világos volt, egész konkrétan az előző kötetben.

A Napfogyatkozásban megy az őrlődés, hogy akkor most mi is legyen Jacobbal. Aztán párhuzamosan megjelenik egy száll, ami már sokkal izgalmasabb. A közeli nagyvárosban vámpírok szapodtak és tizedelik a lakosságot, a helyzet pedig egyre aggasztóbb. Vicces, már-már népmesébe illő az, hogy a jó, a szép, a rendes vámpírok összefognak a gonoszak ellen a vérfarkasokkal. Egy kicsit bosszantó, hogy mennyire faékek a karakterek. Lehet, hogy túlságosan is elkényeztetett George R. R. Martin, aki először megmutatta, hogy egy személy nem lehet csak tipikusan jó vagy rossz. Bár Meyer is próbálkozik jelezni, hogy bizony a jó vámpírjaink is tudnak rosszak lenni, de ezt egyáltalán nem tudjuk elhinni. Úgy vélekedünk róluk és a vérfarkasokról, mint szelíd pulikutyákról, amiket bármikor szívesen kedvünk lenne megsímogatni.

Számomra az is nagy probléma, hogy a sok blődség ellenére igencsak próbálja magát komolyan venni az írónő. Bár az írásban (vagy a fordításban) ott van a történetmeselés könnyedtsége, egyáltalán nem izzadtságszagú az egész, és érezhető, hogy még tudott volna tovább százoldalakat is írni a semmiről. Azonban az a gond, hogy komolyan veszi az ilyen békés vámpírok és vérfarkasok létezését.

Ami még bosszant az a sok lopás. Kétségtelen, hogy nem könnyű ma már semmi eredetit alkotni, de azért néhány dolog elég fájdalmas. Jelenleg a 2001 környékén írodott True Blood HBO-s sorozat alapjául szolgáló könyvet olvasom. Vicces, hogy már az első oldalakon visszaköszönnek a hasonlóságok. Ember-vámpír románc, az egyik szereplő képes a gondolatokban olvasni, stb... de inkább erről majd egy másik bejegyzésben, azt követően, hogy végeztem a még hátralévő nagyjából 100 oldallal.

Ma reggel láttam pár lányt Meyer könyvvel mászkálni. Az merült fel bennem, hogy vajon mennyien hiszik el, hogy Bella amellett, hogy folyton szerencsétlenkedik ráadásul még nem is olyan szép. Lehet, hogy próbálják magukat a helyére képzelni, de ugyanakkor nem veszik észre, hogy erősen sántit a dolog. Új környezetbe kerül a leányzó, ahol a fél iskola őrá akar ugrani. Emellett szerelmes lesz belé egy vámpír és egy vérfarkas is...

Kíváncsi vagyok, hogy igazából az egész saga hová vezet, vagy mi lesz majd a végső kifejlett, vagy csupán csak kapunk egy végtelenített regényfolyamot.

Spaceballs: The Animated Series

Emlékszem, hogy mekkora nagy kedvenc volt számomra a 23 éve készült Űrgolyhók (Spaceballs) című, főleg Star Wars elemekre építő paródiafilm. Még most is sokkal szívesebben megnézem, mint az aktuális, más filmek kiparodizáló alkotásokat.

Az Űrgolyhók is tele volt gyenge vagy bárgyú megvalósításokkal, de alapvetően nem az altáji vagy fejtáji outputokra épített. Azonban most a fingós-böfögős filmek reneszánszát éljük. Sajnos az előbb említett film animációs változata is beállt a sorba.

Alapvetően nagy várakozással kezdtem el nézni az epizódokat, habár már az első után sikerült levonni a következtetést, hogy ez bizony nem az igazi. Nagyon elmentek az előbb említett negatív irányba, amin még a mellette szexista megközelítés sem segített.

A részek egy-egy filmet (vagy éppen egy énekes-showműsort) szerettek volna kiparodizálni úgy, hogy közben maradtak a Star Warsos fővonulat mellett. Mint mondtam ez nem nagyon sikerült. Párszor ugyan sikerült felnevetnem, de nem ez volt a jellemző. Csak a saját hülyeségem miatt feszengtem végig a 13db 20 perces részt. Kár érte, mert sokkal nagyobb lehetőségek rejteztek volna egy ilyen animációs sorozaban.

Megnézésre csak nagyon elborult SW rajongóknak ajánlanám, meg persze azoknak, akik szeretik az olyan idióta filmek vagy sorozatokat, melyek nem nagyon vezetnek előre.

Pár gondolat az ELMŰ ügy kapcsán

Először szeretném leszögezni, hogy nem akartam index.hu címlapot, de mivel a Tékozló Homár van annyira népszerű blog, ezért végül kikerültem. A 300 feletti kommentszám szerintem jól jelöli, hogy rákaptak páran a témára.

Igaz, hogy vannak néhányan, akik minket gyanúsítanak, de nekünk teljesen tiszta a lelkiismeretünk. Nem próbálkoztunk még csak hasonlóval sem, és amíg a "szakemberek" nem cserélték le az órát nem is halottunk róla. Olyanról már hallottam, hogy régen valami tízfillérest raktak az órához, de igazából nem foglalkoztam vele. Józan ésszel belátható, hogy ezek a manipulálások veszélyesek, és hosszú távon sokkal nagyobb kár származik belőle, mint előny.

Aki tudatosan mágnesezéssel szórakozik az előbb, vagy utóbb úgyis le fog vele bukni. Ha nem máskor, az utólagos leszereléskor. Amúgy sem volt rá semmi okunk, ugyanis elég alacsony a tényleges fogyasztásunk. Nincsen fagyasztóládánk, nem volt elektromos sütőnk, valamint nincsenek extrém fogyasztású eszközeink. Egy 53 négyzetméteres lakásban elég nehéz lenne havi 20eFt-os árámszámlát normális körülmények között összeszedni.

Ami azonban meglepő, hogy úgy tűnik nem vagyunk egyedi eset. Valamint többen el kezdtek idegeskedni a szerintük is túl magas számot mutató mérőórák miatt. Az ELMŰ, egyéb áramszolgáltató, vagy ezekhez kapcsolható cégek számára az ilyen esetek kész aranybányát jelentenek. Nézzük csak a lehetőségeket, amik szigorúan csak gondolatok és teóriák, elképzelhetően semmi valóságtartalmuk sincs. Az alant felvázolt esetek szereplői kitaláltak, így minden hasonlóság csak a véletlenek következménye lehet.

1.

Tegyük fel, hogy van egy névtelen áramszolgáltató, aki úgy dönt, hogy bár jók az éves bevétel és költség számaik, de mégis szeretnének nagyobb bevételt elérni. Ekkor jön a nagy ötlet, hogy mágnesezzük be a fogyasztóink óráját, hogy eleve többet mérjen. Átalánydíjasoknál egyszerűbb, mert azok nem nézik naponta/havonta az órájukat. Az első átalánykülönbözetnél talán még nem is gyanakodik senki. Megnőhet a fogyasztás sok minden miatt. Eztán a fogyasztó igyekszik mindenhol spórolni, de nem jut eredményre. Hiába hív áramszerelőt, hiába kér tanácsot semmi.

Ezt követően az áramszolgáltatóhoz fordul, hogy vizsgálja ki a problémát. Itt sokan visszariadhatnak az első, 8eFt-os bevizsgálási költség miatt, és inkább tovább fizetik havonta a magasasbb díjakat. Végül csak kijönnek áramszolgáltató megbízottai, hogy elvigyék és bevizsgálják az órát. Hiába küldenek meghívót a vizsgálatra, egy laikus bizonyára úgysem tudja megállapítani, hogy szabályszerűen járnak-e el. A szakemberek a szállításnál már nem is törődnek azzal, hogy az óra a szállítás során bemágneseződhet-e, de ha nem lenne baja az órának, akkor is sikerülne megoldaniuk... hátha véletlenül valaki mégis visz szakértőt a vizsgálatra.

A fogyasztó még csak nem is sejti, hogy áldozat, pedig ha előre tájékozódna, akkor tudhatná azért kap nagyobb, műanyagkeretes órát, mert ő bűnözéssel gyanúsított. Az áramszolgáltató és bérencei még csak nem is foglalkoznak vele, hogy az óra a jövőben is ugyanúgy támadható lesz, ezért még csak véletlenül sem szerelnek fel manipulálásra alkalmatlan (itt most lehet, hogy túl naív vagyok), digitális szerkezetet. Így ha közvetetett villamcsapás éri valahogy az órát, vagy túlzott feszültség-ingadozás lép fel a hálózatban ugyanúgy tönkremehet az eszköz, és újra gyanúsítható az ügyfél. Természetesen ilyenkor sem tájékoztatják az azonos épületben élőket, hogy milyen problémák lehetnek, mert egyszerűbb tovább fejni őket...

Az áramszolgáltató pedig jófej. Úgy dönt, hogy nem siet a kompenzációval a hibás óra miatt, bár visszatéri a bevizsgálási 8eFt-ot, hanem inkább gyorsan kötbért állapít meg. Ha az ügyfél eddig tudta fizetni a magasabb áramdíjakat, akkor, egy óra megamperje szorozva 15.000Ft-tal sem fog problémát okozni.

2.

Tegyük fel, hogy az áramszolgáltató valóban jófej, és tiszta mint a hó (mi pedig álomvilágban élünk), a bevizsgáló cégek viszont a sötét oldal megtestesítői. Mágneses fegyverükkel sorra járják a háztartásokat, és delejezik meg az órákat. Aztán jó munkaadójuk folyamatosan ellátja őket megbízatásokat, amiket már nagy rutinnal tudnak végrehajtani. A jó áramszolgáltató persze még csak nem is gyanakodik.

3.

A gonoszt egy rivális áramszolgáltató testesíti meg. Aki bár először hasznot hajt riválisának, azzal mégis csak hasznot hajt saját magának, hogy hitvány eszközökkel magához csábítja a megkeserlett fogyasztót. A visszacsábítás eszköze is lehet ugyanez...

4.

Kár lenne kihagyni az óragyártókat is. Miért csinálnánk jó és megbízható mérőeszközöket, amikor a piacon csak néhány új ügyfél van? Készítsünk szándékosan rossz órát, hogy később újabbakat adhassunk el. Abból semmi jó nem származik, ha valakinél akár 30 évig is megbízhatóan működik az eszköz. Abban sincsen semmi érdekük, hogy tökéletes, manipulálásmentes mérőket készítsenek.

5.

Egyéb eshetőségek. Gondolok itt gonosz villámcsapásra, ami galád módon tönkreteheti a mérőórát, vagy egy talpraesett haragosra... Azt hiszem, hogy a teóriák kapcsán a határ a csillagos ég.

Volt ki írta, hogy egy óra nem mehet tönkre ok nélkül. Ez bizonyára így is van.

Márton mászik és feláll

A kis fénnyel és örömmel borús napjaink közepette kicsi fiunk örvendeztett meg. Először azzal, hogy a szombati nap folyamán rájött hogyan is lehet mászni. Ezt azóta már elég tudatosan gyakorolja, és láthatóan egyre kevesebbet tolat. Most már tudatosabban jelent veszélyt az egész lakásban. Bárhol és bármikor febukkanhat.

Még szinte fel sem ocsúdtunk ezen örömből, amikor másnap úgy döntött, hogy hasamra támaszkodva két lábra áll. Láthatóan ez nagyon boldoggá tette, ezért a délután/este folyamán még többször sikeresen megismételte ezt.

Annamáriánál már kevesebb dolgon lehet meglepődni, de azért ő is még meg tud lepni. A hétvégén nagyon élvezte a babaúszást, és elég jól ment is neki. Annak ellenére, hogy nem mindig akar lábtempózni és buborékot fújni, valamint a kartempó még sehogy nem megy neki, azt mondta az úszást oktató néni, hogy már mehetünk egy csoporttal feljebb. Erre még alszok párat, mert én még nem igazán érzem így. Bár kétségtelen, hogy imádja a vizet, és egyáltalán nem fél tőle, valamint nincs baja, ha hosszú ideig kell a víz alatt lennie.

Amin azonban még jobban meglepődtem, hogy gyakorlatilag egyedül el tudja indítani a mosogatógépet. Én ugye nem nagyon vagyok otthon, amikor Évi elindítja, és csak november végén vettük az eszközt, tehát én még nem nagyon ismerem a működését. De Annamária már igen... Elmagyarázta, hogy hová öntsek port, majd becsukta a gép ajtaját, és sorban megnyomta a szükséges gombokat. Hihetetlen!

Armin van Buuren egy kicsit máshogy...

A már többszörösen a világ legjobb DJ címet nyerő Armin van Buuren abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a North Netherlands Classical Orchestra eljátszotta néhány saját nótáját. Ebből most az Eller van Buurennel kiegészített Zocalo című számot szúrnám be. Igen, a tesó gitározik.

Gyerekduma

Most pedig igyekeznék majd néhány kellemesebb témában is írni, hátha el tudom nyomni bosszúságomat, illetve valamelyest tehetetlen helyzetünket.

Csináltam egy új cimkét (keményebb vonalasabb blogerek kedvéért tag-et), amivel majd gyermekeimmel folytatott, megmosolyogtató beszélgetések fogom jelezni.

Tudni kell, hogy Annamária magát úgy szokta nevezni, hogy "HÁ", és mostanság egyre többet beszél, vannak 3-4 szavas vagy esetleg hosszabb mondatai is. Néha már nagyon meg tud lepni. Főleg, amikor a Kiskakas gyémánt félkrajcára mesét próbálja elmondani, meglehetősen jól... Persze volt már olyan, hogy sokadjára vagy egyáltalán nem értettem, hogy mit akar. A "pép fojam van" összefüggést egy darabig mondogattam magamban, mire rájöttem, hogy "szép fogam van", akar lenni

Eset 1:

Legutóbb éppen valami rosszaságot csinált, ami utána megkérdeztem tőle:

- Annamária, normális vagy?

Válasz:

- Nem. Há vagyok.

Eset 2:

Ma reggel pedig azt mondtam a nagyobb babbancsnak, hogy:

- Annamária, nehéz vagy!

Válasz:

- Nem. Nem vagyok nezéz (nehéz). Mátó' (Márton) nezéz.

Ehhez még tudni kell azt is, hogy egyszer a szemem láttára sikerült Mártont a hónánál fogva felemelni.

Az ELMŰ ügy folytatása...

Azzal kezdeném, hogy talán van néhány reménysugár, amiből mindent nem is feddnék fel.

Tegnap este leadták az RTL Klub esti híradójában az Évivel készített riport egy részét, amit itt lehet megnézni: http://www.rtlklub.hu/video/84999. Mondjuk az említett 75% valójában 175%, de ez már apróság, ahogy néhány egyéb dolog is, amit pluszban említenek. Azonban amellett nem lehet szótlanul elmenni, hogy a riporterek által megkérdezett szóvivő azt mondta, ha teszünk feljelentést, akkor újragondolják az ügyet. Évi ezt a mai nap fogja intézni.

Közben továbbra is tartjuk a kapcsolatot egyetemi tanárokkal, valamint Évi már elküldte az ügy összefoglalóját néhány olyan szervnek, akik talán érdemben is tudnak foglalkozni a dologgal.

Tegnap éppen Évi hozott be munkába, amikor felhívták az ELMŰ egyik ügyfélszolgálatáról, és a jelenlegi óraállás után érdeklődtek. Közöltük velük, hogy 648 környékén áll, amire a vonal túlsó végén lévő hölgy azt mondta, hogy az nem lehet, mert 2000 felett kellene lennie. Persze... akkor, ha rossz lenne az óra. De nagyjából 100 nap fogyasztása esetén ez azt hiszem, hogy ez reálisabb szám. Nem tudom, hogy mit képzelnek!

Ha már ügyfélszolgálat. Az egyik kezük nem tudja, hogy mit csinál a másik... Nem tudják, hogy szüneltetniük kellene a - téves becslésekre alapuló - számlázást, és meg kellene nézni, hogy mennyi az óra felszerelése óta felhasznált mennyiség. A tegnapi telefonáló valószínűleg azt mérte fel, hogy mennyi lehet a mostani fogyasztás, és hogy mennyit kell majd kompenzálniuk, ha egyáltalán fognak...

Ugyanakkor meg kell említenem, hogy Évi próbálta telefonon hívni ezt a Szécsi Tamás főelőadó néven ismert egyént, de nem vette fel a telefont, és a kollégánője lepattintotta a feleségemet. Már az is furcsa volt, az eredetileg egyeztetetésnek hívott valamin, csak ismerették a tényállást, és semmi mást nem ajánlottak fel. Nem mintha jogosnak érezném a kötbér csökkentését, mivel azt nem csökkenteni, hanem megszüntetni kellene. A "megbeszélést" követően pedig mind lesütött szemmel jártak a folyosón, mert tudták, hogy igazából ők a bűnösek... vagy legalább kétlábon járó bábjai a korábban említett (bűnszövetkezettnek) áramszolgáltatónak.

Az (elektromos) hálózat csapdájában

Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy mi történt velünk. Jó ideje a villanyóránk hibás adatokat mért, amit mi az izzók spotra cserélésével, Évi a gyermekek miatti otthonlétével magyaráztunk. Persze kiderült, hogy a csúnyán átvágott minket a mérőóra...

Az ELMŰ megbízásából kijött két szerelő, aki a helyszínen megállapította, hogy az óra nagyjából 100%-al többet mér, mint kellene. Ezért leszerelték az órát, majd elvitték bevizsgálásra. A vizsgálatra sajnos nem tudtunk elmenni, mert nekem lehetetlen volt a január-februári időszakban egy fél nap szabadságot is kivennem, valamint a feleségemnek nehéz lett volna a két gyermekkel elmenni.

A vizsgálat során, a függetlennek mondott, Elster Méréstechnikai Kft. szakemberei megállapították, hogy az óra 175-218%-os hibával mér... Magán a mérőórán külsérelmi nyomokat nem találtak, de a fékszerkezet gyengesége miatt feltételezik, hogy az órát mágneses behatás érte, ami miatt 300eFt kötbért akarnak tőlünk begyűjteni. Igen, háromszázezer forintot!

Menet közben utánajártunk pár dolognak a témában:

- Kiderült, hogy az óra egyszeri mágneses befolyásolásra tönkremehet.

- A mágnesnek nagyon erősnek kell lennie, és az óra közelében kell lennie. Ennek ellenére nem kizárható, hogy egy nagyobb hangszóró erősebb mágnese is képes rá.

- Kiderült, hogy a szomszédnak tavaly tavasszal hasonló probléma miatt cserélték le az óráját, és a mi óránkat az ELMŰ meg sem vizsgálta, pedig a kettő egyugyanazon szekrényben van. Csak mivel akkor szabálytalan volt az eljárás, ők megúszták.

- Az óra mutatóját fékező mágnesnek állandóan ott kell lennie, mert ellenkező esetben olyan értékeket mér az óra, mint nálunk. Ki az a bolond, aki azt kockáztatja, hogy ezzel lebukjon, és ki az a nemnormális, aki szándékosan tönkretegye a villanyóráját.

Ma hívtak úgynevezett egyeztetésre, ahol gyakorlatilag elmondta egy fickó, ami le volt írva. Nem volt semmiféle tárgyalás, és kézhez kaptuk a 300eFt-rólszóló számlát. Közben kihívtuk az RTL Klub egy tévés stábját, hátha tudnak valamit segíteni a jelenlétükkel. Ma lett volna a híradójukban, de valami miatt ez mégsem került be a napi hírek közé.

Most éppen azon vagyunk, hogy valami megoldást találjunk, meg egy jó ügyvédet, aki már nyert pert az ELMŰ ellen. Ugyanis lehetetlen egy helyzetben vagyunk... Azt állítják, hogy csak a folyosón lehet a mérőóra, mert tűz esetén onnan le lehet kapcsolni. Viszont a folyosón nem megoldható a mérőóra szekrényének őrzése. De persze mi vagyunk az első számú gyanúsítottak.

Közben kaptunk egy levelet, amiben közölték, hogy a rossz óra miatt majd kapunk valamennyi jóváírást, az utolsó 4 hónap fogyasztása alapján. Persze azt nem írták, hogy mennyit. És a számadat annyiból csalóka, hogy azóta a sütőt lecseréltük elektromosra és vettünk egy mosogatógépet is.

Arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy más is kerülhet hasonló helyzetbe! Nem tudja az igazát bizonyítani, pedig még számtalan probléma okozhatja (szerintem) az óra tönkremenetelét. Elfáradt az anyag, eleve rossz óra, valaki "jófejsége" vagy bosszúja, esetleg az ELMŰ saját akciója, hogy több pénzt szedjen be a hozzájuk kötött fogyasztótól. Védekezni nem lehet... Az óra az áramszolgáltató tulajdona, de az őrzést a fogyasztónak kell megoldania. Ráadásul a fogyasztó nem kérhet olyan védelmet, ami az óráját megvédené... Valamint nem hívják fel a figyelmet arra, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet.

Ha valaki tud egy jó ügyvédet, aki már szállt szembe az ELMŰvel és sikerült is ellene nyerni, úgy kérem írjon nekem.