Gyerekduma

Most pedig igyekeznék majd néhány kellemesebb témában is írni, hátha el tudom nyomni bosszúságomat, illetve valamelyest tehetetlen helyzetünket.

Csináltam egy új cimkét (keményebb vonalasabb blogerek kedvéért tag-et), amivel majd gyermekeimmel folytatott, megmosolyogtató beszélgetések fogom jelezni.

Tudni kell, hogy Annamária magát úgy szokta nevezni, hogy "HÁ", és mostanság egyre többet beszél, vannak 3-4 szavas vagy esetleg hosszabb mondatai is. Néha már nagyon meg tud lepni. Főleg, amikor a Kiskakas gyémánt félkrajcára mesét próbálja elmondani, meglehetősen jól... Persze volt már olyan, hogy sokadjára vagy egyáltalán nem értettem, hogy mit akar. A "pép fojam van" összefüggést egy darabig mondogattam magamban, mire rájöttem, hogy "szép fogam van", akar lenni

Eset 1:

Legutóbb éppen valami rosszaságot csinált, ami utána megkérdeztem tőle:

- Annamária, normális vagy?

Válasz:

- Nem. Há vagyok.

Eset 2:

Ma reggel pedig azt mondtam a nagyobb babbancsnak, hogy:

- Annamária, nehéz vagy!

Válasz:

- Nem. Nem vagyok nezéz (nehéz). Mátó' (Márton) nezéz.

Ehhez még tudni kell azt is, hogy egyszer a szemem láttára sikerült Mártont a hónánál fogva felemelni.