Protonic - Hardburger

Nem is értem, hogy eddig miért mentem el szó nélkül a magyar neorave társadalom egyik legnagyobb művészének eme alkotásának megemlítése mellett. Protonic mester egyszerűen valami zseniálisat alkotott a Hardburger című ingyenesen fogyasztható alkotásával. Már maguk a számok is magukért beszélnek, de a magyar művész zseniálisan pakolta egymás után a számokat.

Az érdeklődők ingyen letölthetik az egész albumot Protonic honlapjáról: http://www.protonic.hu/hardburger/

Bank-kaland

Tegnap reggel bementem a szokásos Erste bankomba, hogy vegyek ki egy kis pénzmagot. Persze nem símaszkban, vagy pótkocsis IFA-val támadtam, csak úgy szimplán, ahogy hétköznapi ügyfél szokta magáévá tenni az automátat. Követtem a szokásos eljárást, nyelv, pinkód (XXXX, ahogy mindenkinek), készpénzfelvétel bizonylattal, más összeg... 9.000 pénz ki. Ahogy szoktam. A 9.000Ft azért is szerencsés, mert kapok ebben az esetben ezreseket is, és nem kell szenvedni a felváltással. Kiveszem a pénz a kis rekeszből, majd leszámolom... Hopppá! Az egyik ezresnek az alsó (vagy felső) fele durván festékcsíkos volt.

Az automata az Erste bank előterében volt, így nyomás be a bankba. Megkérdeztem a pénztárost, hogy normális-e a festékfolyás (gondolom, hogy a lopásvédelmi festék folyhatott rá), amire azt a választ kaptam, hogy nem. Ezt követően egy szó nélkül kicserélték a bankjegyet.

Most gondoljátok el, hogy mi lett volna, ha nem számolom meg a pénzt. Buktam volna egy ezrest, mert nem hiszem, hogy boltban elfogadták volna tőlem fizetéskor. Már a bankautomaták sem a régiek...

Annamária és azok a pici fogacskák

Kb. két hónapos kora óta mindenki azzal jön, hogy éppen azért nyűgős, vagy azért olyan nyálas a kisasszony, mert jön a foga. Most már tényleg úgy néz ki, hogy valóban így is van. Tegnapelőtt sikerült meglátnom, hogy a felső, első kettő foga már fehér csíkokként fehérlik. Mégiscsak lesz valami...

Annamária amúgy köszöni szépen jól van. Most már rendszeresen képes 1-2 métereket két lábon, segítség nélkül megtenni. Nagyon aranyosan togyog, viszont, ha az ez egyik kezét fogom, akkor már futni is tud. Közben pedig nagyokat sikongat. Félelemetes, hogy mennyi energia van benne.

Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése

A Látnok-ciklus utolsó kötete, ahol szerencsére kereken lezáródik a történet, és nincsen hiányérzet az olvasóban.

Robin Hobb nagyon gonosz, kegyetlenül gonosz. Amiket művel a karaktereivel az már vérlázító. A könyv eleje egy kicsit nehez indult számomra, de aztán szépen lassan belendült a történet. Az előző részekhez képes elég mozgalmas a kaland, és FitzLovag hatalmas távot tesz meg, hogy céljait elérje. Pompa kapcsán kiderül rengeteg turpisság, de az igazi meglepetések csak az utolsó fejezetekben jelennek meg.

Apropó, utolsó fejezetek... Itt eléggé úgy éreztem, hogy az irónőnek elege lett már a történetből, és gyorsan le akarta zárni a kalandot. A sok-sok szinte tétlenséggel megtöltött oldal után itt elég sűrűn történnek az események. Valahogy nincsen eléggé kiegyensúlyozva...

Gondolom, hogy aki már átverekedte magát a Látnok-ciklus kötetein, az ezt a részt sem fogja kihagyni. Főleg azért, mert itt közel minden megválaszolásra kerül...

Speed Racer - Totál Turbó

Igazából a filmmel kapcsolatos első és legfontosabb kérdésem, hogy kinek szánták valójában? Nekem igazából tetszett, bár az első 20 percben még erős fenntartásaim voltak vele kapcsolatban.

A Mátrix-mitológiát létrehozó Wacsorázós testvérek (lusta vagyok kiguglizni, de aki ismeri a Mátrixot az úgyis tudja, hogy kikről van szó, akik meg nem, annak úgyis teljesen mindegy) alkotása ez a film is, de valahogy nem ugyanazt a képvilágot hozták, mint trillógiájuk esetén, és ugye nem a kenus csávó (Keanu Reeves) volt a főszereplő sem.

Adva van az alaptörténet, hogy egy autóversenyzésnek élő család szinte mindenre képes. Sorra verik meg a nagy ipari cégek autóit és egyben pilótáit. Aztán a család nagyobb fia egyszercsak elhuny... A kisebbik, aki az idióta Speed keresztnevet kapta (lehetett volna Dömperke is), igazi magyar népmesei fordulattal a helyébe lép. Apuci szereli kocsit, míg a gyerek versenyez.

Az autóversenynél senki ne számítson komoly autózásra. Kicsit olyan, mintha egy számítógépes játékot (pl. SW: Racer) gyúrtak volna össze a Cartoon Network adóján vetített Wacky Racers-el. Mindezek ellenére kifejezettem szórakoztató.

Néha teljesen olyan érzésem volt, mintha Kémkölyköket nézném, bár volt benne pár olyan jelenet, ami alapján nem 12-es karikás besorolásúnak venném a filmet.

A történetet előrehaladását szinte sejteni lehet, nem igazán van benne meglepetés. Aki túlélte az első 20 percet, az már a maradékot is meg fogja nézni, és ha az eleje lekötötte, akkor maradék időt is élvezni fogja.

Babaúszás, 2-es szint

A hét végén szintet léptünk a babaúszást illetően, és már a kettes csoportban vagyunk. Elég durva ugrást jelent, ugyanis az első 5-10 perc bemelegítésén azt kell csinálni, mint ami az előző csoportban volt (3x arclocsolás, 3x fogós merülés, 3x háton lebegtetés, csak fejtartással, 3x elengedéses merülés). Ezt követően szinte többször volt víz alatt, mint víz felett... Mondjuk ez azért túlzás, de voltak elég durva merülések. Igazából nem nagyon ellenkezett, és szerintem még élvezte is volna, ha megint az előző este nem fárasztotta volna le saját magát.
Volt egy nagyon durva rész, amikor felsorakoztunk a kötél mellett, és ott sokáig a víz alá nyomva kellett haladni a picivel. Elvileg baba-mama úszás lenne, de ez átalakult baba-papa úszássá a következő hónapokra, mivel Évinek beindult a sulija.

***

Közben elkészültek a 2008.09.06-án készített babaúszásos képek.

A képeket itt lehet megtekinteni: http://picasaweb.google.com/raveair/BabaSzS

Csak úgy, néhány gondolat...

Van úgy, hogy az embernek egymás után csak kaki napjai vannak... A múlt is tökéletes példája ennek volt, amikor egymást érték a túlórák, és a pénteki korán hazamenés helyett még vacsorára sem értem haza. Aztán ugye otthon sem ért véget a munkás nap, mert mindig van volt valamit tenni. Szorítottak a határidők, és ennek köszönhetően még alvásminimalizálás is volt.

Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen kár, hogy már kilőttem a szabijaimat, és nem tudok egy teljes sehová-sem-menős-csak-otthon-fetrengős-napot tartani (na jó, heti egy-két bolt még belefér). Ilyenkor jól el lehetne szórakozni a kicsi Babbanccsal, mikor ő is alszik, akkor én is, és hasonlók... Bár lehet, hogy hasonlóban lehetne részem, ha beáldoznám az év végére tervezett nyaralást, és akkor így Évinek is lenne ideje és lehetősége szakdogát írnia az államvizsgához.

***

Sikerült előrelépést elérni a papnál is. A területileg illetékes pap adott egy engedélyt, hogy Nevéninkábbnemnevezem papunk meg tudja keresztelni Annamáriát. Kalandtúrába beillő küzdelmet követőn végül sikerült a megtalálnunk a fickót, és odaadtuk neki az engedélyt. Valahogy érzem, hogy lesznek még akadályok...

Hancock

Nem is tudom, hogy mennyi szót érdemes egyáltalán erre a filmre szánnom. Vígjáték-szerű hősfilm lenne Will Smith-el, de valahogy nem találták meg a helyes utat a készítői. Szinte csak abból a dacból néztem végig, hogy már elkezdtem, és nem akarom félbehagyni.

A történet szerint adva van egy iszákos, teljesen szétcsúszott, magányos szuperhős, aki a tetteivel több kárt csinál, mint hasznot. Szerencséjére (?) összefut egy marketinges csávóval, aki megpróbálja elintézni, hogy Hancock népszerű legyen a nép szemében. Persze ezzel még nem beszéltem és nem is fogok a különböző bonyodalmakról (hátha megnézi valaki más is, én meg nem akarom neki lelőni a poénokat).

Az a bosszantó, hogy az látszik, hogy tettek pénzt a filmbe, és vannak nagyon jó jelenetek is, de valahogy ez mind kevés...

Terry Pratchett: Night Watch

Rengeteg teendőm között nem sok időm maradt az olvasásra, csak a buszon történő utazások közben tudtam néhány percet ezen tevékenységemnek szentelnem. Korábban már rengeteg jót hallottam Terry Pratchett könyveiről, és mivel még a névnapomra kaptam egyet angolul, ezért úgy döntöttem, hogy most ez kerül terítékre.

Igazából csak nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok a Night Watch kapcsán, mivel eddig csak a Neil Gaiman-el közös műveket, és a könyveiből készített tévéfilmeket láttam. Az elborult humor garantált volt, amiben az olvasás közben nem is csalódtam. Többször is vissza kellett magam fognom, hogy ne röhögjek fel hangosan a 14/114-es buszon.

Magával a történettel nem voltam túlságosan elégedett, nem volt túl eredeti vagy különösebben ötletes. Valahogy a Terminátor filmekre hajazott a múltba való visszatérés, villámlás és pucéran való megérkezés keretében. A történet szerint Sam Vimes egy véletlen folyamán visszatért a múltba egy Carcer nevű gonosz bűnözővel, ahol részben egymással hadakoztak, részben pedig a múlt megóvásán és megváltoztatásán hadakoztak. Vimes felvette John Keel szerepét, és mindent elkövetett azért, hogy változtasson a korrupt éjjeli őrségen és magán a korrupt városon. A város egy része ellene dolgozik, de szerencsére akadnak támogatói is...

A könyv kellemes szórakozást nyújt, de igazából semmi extrát. A jövőben lehet, hogy még be fogom próbálni a magyar nyelven megjelent írásait is.

Bolondok aranya

Igazából nem a blogolási kedvem jött meg (az soha nem is ment el), hanem szabadidőm teremtődött. Gondoltam rá, hogy egyszer majd megírom, hogy mi töltötte ki a legutóbb három hónapom java részét a munkámon túl.

Az esténként, illetve hétvégenként megnézett 1-2 Csillagkapu részen túl most már egész estés filmeket is meg tudtam nézni. Elsőnek valami kevésbé bonyolultat, és elgondolásom szerint Évinek is nézhetőt választottam, a Bolondok arányát.

Az első húsz percnek még nem kellett eltelnie miután rájöttem, hogy ez annyira nem ragadta meg az asszonypajtásmestert, és kérdezte, hogy "ennek mi értelme van?" Mindegy... ha már egyszer elkezdtem nézni, akkor a végéig ki fogok tartani. Szerencsére nekem nem volt olyan rossz, egész élvezhető, egyszer nézhető, bugyuta kaland-vígjáték volt. Olyan, mint egy C-kategóriás Indiana Jones film, tengerrel, pálmával... és fááákkal (ezt a szót angolul írtam, csak magyar fonetikával).

Elég idegesítő volt az állandó bárgyú vigyorgás, és vigyorgásra késztetés, valamint az egészbe túl erőltetetten ható történelem-magyarázatok. Óriási pozitívum, hogy a történet van zárva! Manapság már egész ritka az ilyen... Így nem volt bennem az a hiányérzet, hogy ezt követően vajon mi fog történni, lesz a folyatatás, és ha igen mi. Lement a vége... Csapó.

A film bőven nézhető, és aki kalandra vágyik, de túl lusta Indiana Jones moziban nézni, vagy várni a dvd-s megjelenését, az nyugodtan nézze meg hiánypótlónak. Azért túl magas mércét ne állítsunk neki!

A sötét lovag (The Dark Knight)

A nyár utolsó heteiben sikerült megnéznem ezt a filmet is Évi unokaöccsével, a közelben lévő Campona mozitermében. Mivel elég nagy volt a felhajtás az új Batman alkotásról a megjelenés előtt és után, ezért én is nagy elvárásokkal ültem le a filmet nézni.

Furcsáltam, hogy csak feliratosan vetítik, és sehol sincsen belőle magyar szinkronos. Én magam ugyan tudok és szeretek is olvasni (Évi unokaöccse viszont nem gyorsolvasó művész), de vallom azt a dolgot, hogy moziban elég legyen magára a filmre konctrálni, elmerülni a hangokban, a látványban, de lehetőleg ne romboljuk azzal az élményt, hogy közben még a feliratot is olvassuk. Lehet, hogy az egyik fő elgondolás az volt, hogy mivel képregény még külön jók is beléje a feliratok? Nem tudom... /Most biztok kapok egyesektől egy kis gondolatbeli kövezést, hogy milyen vagyok már, hogy azt sem értékelem, hogy eredeti hangon hallhattam a színészeket. Miért, mi van akkor?/

Megmondom őszintén, hogy a film elején vártam a csodát, hogy vajon mi fog történni, ez is annyira fog tetszeni, mint a kezdődik, vagy talán nem, jogos-e az a magas IMDB pontszám, amivel a mindenkori toplistát vezette? Talán mindezek voltak annak az okozói, hogy nem merültem el annyira a filmben. El kellett telnie vagy fél órának, mikor már teljesen élvezni tudtam az egészet. Nem mintha rossz lett volna, csak nem rántott be teljesen a dolog. A rengeteg helyszín valahogy túl zsúfolttá, és kevésbé összefüggővé tette a filmet.

Vicces, hogy a film főszereplője nem is igazán a címszereplő, hanem sokkal inkább Joker és Harvey Dent volt. Batman/Bruce Wayne szinte eltűnt az egész moziban, néha megjelent az akcióknál, és tette dolgát... semmi extra. Joker szinte egészen hihető idiótára sikerült, de ugyanakkor élvezhető és nem bosszantó karaktere lett az filmnek. Sokan el voltak ájulva Heath Ledger játékától, de én néhol túljátszottnak éreztem. Mindegy, még az is lehet, hogy valami poszt-humusz Oscar díjat fog kapni, amire még azt sem mondhatom, hogy nem érdemelné meg. Mikor volt utoljára, hogy hogy képregénybeli vagy komolytalan szerepért valaki Oscart kapott?

A filmről még annyit, hogy nekem egy picit túlzsúfolt lett, de valahogy bele kellett paszírozni a játékidőbe, ami meg nekem túl hosszú volt. Volt egy pont, amikor azt hittem, hogy vége van, és le lehet zárni, de nem... Még volt fél óra, ahonnan folytatódott a történet. Azt viszont elismerem, hogy óriási alkotás, és még annak is ajánlott, aki nem szereti vagy már csömöre van a képregényekből készített filmektől.

A Jövő háza

A tavalyi "Múzeumok éjszakáján" sajnos nem sikerült annyi múzeumot végigjárni, mint amennyit szerettünk volna. Mivel Évi hasában ott volt még a pici Babbancs, ezért elég hamar elfáradt, és nem jutott időnk mindenre.

Jártunk a Millenárisnál, vagy hol... ahol van a Csodák palotája és a Jövő háza. Az előbbit nagyjából sikerült végigjárnunk, de ott sem szemléltünk meg mindent tüzetesen. Mivel nem jutott idő a Jövő házára, ezért gondoltuk, hogy idén megnézzük, hogy miből maradtunk ki.

Kifizettük a belépőt és bementünk... A nagy hangárban igazában semmi sem volt. Semmi érdekes. Volt néhány nagy kép, mellette unalmas szövegek, valamint az egész közepén paravánokkal körbevett számítógépes terminálok. Ezekben a boxokban szinte csak másodlagos volt a kiállítás témája, a különböző fejlődéshez kötődö dolgok. A lényeg az 1-3 db internetezésre is alkalmas PC volt. Itt a gyerekek tudtak netezni és játszani (javás játékok, meg ilyen város/faluépítős és megtámadós játékok).

Fent néhány nagyon csúnya mechanikus szerkezetet lehetett megcsodálni, ami igazából az állatok működését akarta a technológiához hasonlítani. Ezen kívül még voltak egy különleges LEGO termékből készült robotok. Ezekből volt olyan 50 darab, de a prezentálást találó személyek (akik inkább csak tehénkedtek és pöffeszkedtek a babzsákjaikon) szerint csak 1 (lassan írom, hogy mindenki értse), EGY darab működött... úgy-ahogy. A pókergép elég döcögősen haladt és teljesítette funkcióját.

Ha valaki véletlenül erre vetődik, akkor csak akkor menjen be ide, ha még van felesleges ideje, vagy úgy gondolja, hogy az egész napját el szeretné tölteni a környéken, de igazából nem nagyon ajánlom...

Annamária a 9 hónap előtt, és egy kis képfrissítés

A kisasszony nem nő rohamléptékben, és a súlya sem igazán gyarapodik. Még mindig 7,5kg alatt van, amit talán a jó kondijának is köszönhet, mert nagyon sokat mászik. Évi szerint a mozgékonyságát annak köszönheti Annamária, hogy az első hónapokban folyamatosan tornásztatta a fürdés előtt.

Mostanra már nagyon jól, és gyorsan tud mászni. Bár a féloldalas technológiáján még bőven lenne mit javítani, de megelégszik ezzel, hiszen halad előre. Mostanra már óriási rutinnal képes felállni szinte bármi mellett, és egy kézzel kapaszkodva haladni mellette. Néha már el is engedi magát, és néhány másodpercre képes két lábon állni, majd puhán leülni.

Ezen felül sikerült még megtanulnia tapsolni, nagyon ügyesen iszik már pohárból, ha tartjuk neki, valamint jól megy neki a "Ham-ham" mondás, ha éppen enni akar valamit.

Annamária segít főzni

A szokásos Picasa oldalamra Évi most pakolt fel néhány új képet. Azt hiszem, hogy cenzúráznom kellene őket...

200. bejegyzés

Igazából nem is tudom, hogy mit írjak. Nagy nehezen nekem is sikerült elérnem ezt a mérföldkövet. Már csak valami értelemmel kellene feltöltenem a blogomat...

És kattintsatok sűrűn a hirdetésekre! ;)

Dallas

Ma még szerintem fogok többet is írni, de ezt meg kell, hogy osszam az olvasóimmal. Onnan aktuális, hogy mától újra lesz Dallas a tévében (a Story TV-n), és ez link a sorozatjunkie egyik olvasójától származik.

Strandolós nyaralás

Hétfőtől elutaztunk Mezőkövesdre, ahol a fő csapásirányunk Zsóry fürdő volt. Szerencsére végig jó időnk volt, de valamiért hétfőn nem jutottunk ki a strandra...

A szállásunk egész jó volt, csak egy kicsit bosszantott, hogy mezőgazdsági munkálatokat az egyik nap estéjére tervezték, és hajnali egyig tárcsázták a földet.

Pár szót a strandról. A felnőtt belépőjegy 1300Ft volt, de délután 2 órától már 700Ft volt, és azt hiszem délután 4től még olcsóbb. Amikor beléptünk a hátsó bejáraton (ez volt a közelebb a szállásunkhoz), akkor rögtön megcsapott minket a gyógyvíz masszív sz.. szaga... A medencéket nézve elég bő a kínálat. Van több gyógymedence, vagy néhány meszelt falú, nem vízforgatós, egy hullámmedence, a hullámmedencét körbekerülő körmendence, fedett gyógymedencék, élménymedence és egy fedett úszómedence.

Volt egy gyermekmedence is, amit szokás szerint csak 3 év feletti gyerek vehet igénybe. Ráadásul annyira balesetveszélyesre csinálták meg, hogy állandóan felügyelik. Szegény kicsi Annamáriának nem volt medencéje, de végül találtunk megoldást. A két meszes medence mellett volt kettő napozómedence, amibe pont bele tudtuk ültetni pancsolni. Egy kicsivel a mellkasa alatt volt a víz, így nagyon tudta élvezni.

Valaki esetleg tud olyan strandot, ahol 3 év alatti gyerek is tud strandon fürödni?

Hétvégi kirándulás

Nem tudom, hogy mennyire lehet furcsának tekinteni azt, hogy amíg Nógrád megyében éltem nem látogattam meg soha Ipolytarnócot, vagy Hollókőt. Lehet, hogy akkor különösebb igényem sem volt rá, mert megkövesedett fát már láttam élőben (sőt van is otthon), parasztházak, régi használati tárgyakkal a környékünkön is voltak...

Augusztus 9-én egy kicsit borongós volt a reggel, és enyhébb mértékben szemerkélt is az eső. Már majdnem azt hittük, hogy nem lesz semmi sem a kirándulásból. Annamáriát lepasszoltuk a szüleimnek, hadd készítsék ki egymást... ;) Ekkor még nem tudtuk, hogy mennyi időre megyünk el, de felkészítettük őket, hogy mit hol találnak, és mikor mit kell csinálni.

Az idő akkor sem lett sokkal jobb, amikor megérkeztünk Ipolytarnócra. A pénztárnál mondták, hogy óránként van vezetes, ezért először a 4D-s mozira mentünk be. Tudomásom szerint Magyarországon ilyen máshol nincsen, ezért ejtenék róla néhány szót. Maga a vetítés csak valami 15 perces volt, ami bőven lehetett volna több is. A korábbán látott Nascar-os filmhez képest képben annyi volt a különbség, hogy ez számítógépes grafikával volt végig megcsinálja, és nem speciális kamerával. Emiatt egy picit fanyalogtam is, mert néhány jelenet igazán lehetett volna "élő" kép is. De hogy miért is 4D-s a mozi? Azért, mert a székek is mozognak, amikben ültünk. Érdekes egy élmény volt, de szívesen megnéznék másmilyen filmet is 4D-ben.

Ezt követően elmentünk Hollókőre. Megnéztük a falut, bementünk néhány házba. Gondolom, hogy annak nagyobb élmény, aki még nem látott hasonló házakat, és régi használati tárgyakat. Viszont a vár az magáért beszélt! Olyan rossz, hogy fel kellett robbantani ezeket a régi várakat, mert nagyon szívesen megnéztem volna teljes formájában...

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

Elég ritkán jutok el moziba, és valahogy Annamária miatt eddig nem is volt rá túl sok lehetőségem. A másik, hogy nem esik az sem valami jó, hogy én szórakozok, Évi meg vigyáz Annamáriára. Most viszont lehetőségem nyílt Évi testvérének, és az ő kultúrautalványainak (amiket valamilyen rejtélyes okból könyvekre NEM lehet elkölteni) köszönhetően.

Bemelegítésnek elmentünk Norbival (Évi testvérnek pasijával) gokartozni. Elég nagy élmény volt, mert már elég régen ültem ilyen pici járgányban. Ennek megfelelően olyan szédületes eredményeket sem csináltam. Igaz, hogy elsőre pici volt a kart, egy picit mintha rezonált volna a jobb oldala, furák voltak a pedálok, és egy kicsit sütött a motor. Talán, ha egy picit kényelmesebben öltöztem volna, akkor jobb eredményt is el tudtam volna érni. Azonban így sem vagyok teljesen elégedetlen. Talán majd még egyszer elfogok menni a Campona melletti gokart pályára.

Rövid folyadék kibocsátást és magunkhoz vételezést követően beültünk a filmre. Elég óvatos voltam az új részt illetően, mert az előző 3 részt (talán a 2-at nem) nagyon imádtam.

A kezdő képsoroknál vicces volt, a következő "Harrison Ford in" következő kép "Indiana Jones és a kristálykoponya királysága". Na mondom ez érdekes lesz. Tovább nem is szidnám a magyar verziót, mert végig élvezhetőnek találtam, azzal meg a szegény fordítót nem bántanám, hogy az angolul jól hangzó, rövid mondatok a magyarban csak máshogy lehet visszaadni.

Kanyarodjunk is vissza filmhez. A korábbi Indy filmek is erősen bővelkedtek a túlzó dolgokban, de ide megpróbáltak mindent belezsúfolni. Az 51-es körzet jól ismert raktára a frigyládával, atomrobbanás, piramis, robbanások, fejtőrők, és persze a kristálykoponya. Mindenez nagyon vicces és szórakoztató volt. Még szerencse, hogy már rögtön az első néhány perc után ezt sugallta a mozi, így át tudtam adni magam az élvezeteknek. Egyszer volt egy olyan mélyebb pont, ahol elő akartam venni a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de végül visszafogtam magam.

Indy, egy öreg, de ugyanolyan szórakoztató Indy volt, mint a korábbi részekben. Érdekes volt még az apjának a feltűnése is... ;) A fia pedig nagyjából azt hozta, amit vártam tőle, és egyáltalán nem idegesített. Igazából a női főszereplővel volt egy kis bajom, de nem annyira, hogy nagyon zarart volna.

A filmben rengeteg remek ötlet volt, de sajnos már több mindent elsütöttek hasonló helyzetekben. Néha azt éreztem, hogy Lucas bácsi átvette egy kicsit a rendezést Spielberg bácsitól, mert egy kicsit Star Wars érzésem támadt néhány jelenetnél. Vicces volt néhány kikacsintás amúgy a korábbi filmjei(k)-re. Mintha mindent összegyúrtak volna...

A film a modern kor igényeihez volt igazítva, bár néhol elég zavaró volt a festett háttér vagy cgi (szinte már úgy éreztem magam, mintha a Sky Captain-t nézném, vagy a Tarzan rajzfilmet), de azt hiszem, hogy sikerült olyan végeredményt produkálniuk, hogy a régi és új rajongók igényeit is maximálisan kielégítsék. Több helyen le volt írva, amit én is éreztem: ez a film tisztelgés volt a korábbi filmek előtt (erről a Tribute to RMB album jut az eszembe, ahol a számok jók, de valahogy nem az igazi, eredeti érzést adják). Mindenképpen érdemes moziban megnézni.

Az egészben csak az a rossz, hogy annyira elkapott a moziláz, hogy szívesen elmennék az új Batman filmre is...

LEGO SW móka

Biztos sokan látták már a Bigyóblogban is, de én sem tudtam kihagyni, hogy be ne szúrjam.

George R. R. Martin - Lázálom

Nem mondanám, hogy túlságosan is rajongok a vámpírtörténetekért, de mivel George R. R. Martin írta, ezért megkapta az esélyt. Szerintem, ha nem ismerem az írót, és meglátom ezt a szörnyű borítót, akkor szinte nulla lett volna az esélye, hogy megveszem magamnak a könyvet.

A történet valahogy egy kicsit nehezen indult el számomra. Lehet, hogy maga a 19. század, vagy a gőzhajós környezet, vagy maguk a szereplők idegesítettek. Igazán nem tudom megmondani. A főhös eleve egy unszimpatikus figura, és a Marsh név ezt tovább fokozta (ugye egy másik, horror műveket író szerző használt ilyen névvel negatív karaktert).

Sajnos a Jég és Tűz dala könyvsorozat-eposszal nálam magasra tette a mércét az írót. Talán jogtalanul vártam el tőle, hogy a korábbi műve is hasonló csúcsokat ostromoljon. Valahogy annyira nem fogott meg, és meglehetősen nyűgösen ment az olvasás. Egyszerűen valahogy hiányzott belőle valami.

Bár Martin próbált szakítani a vámpíros történetek hagyományaival, mégis túl sok újat nem tudott belevinni a történetbe. A karakterek erősen szenvedtek, szinte véreztek, mégis olvasóként nem sikerült olyan élvezettel magamba szívni a történéseket, mint valami könyv-vámpír. Az összhatást tovább rontotta, hogy a könyv felénél borzasztóan leromlott a fordítás minősége. Érezhetőbben még nyögvenyelősebb lett az olvasás, valamint a rengeteg helyesírási hiba jelentősen rombolta a hangulatot. Mintha nem olvasták volna újra...

Egy pár szót azért szólnék a történetről, ami szerintem nem olyan rossz. Igazából még azt is lehet mondani rá, hogy jó, csak mint korábban írtam Martintól azért többet vártam.

A 19. század közepén vagy inkább második felében járunk, a Mississippi környékén. A gőzhajózás virágkorát éli, és a kapitányok azzal élik ki a hosszú izzadtságcseppeként lefolyó életüket, hogy egymás hajói ellen versenyeznek nagyságban, szépségben, de főleg sebességben. A könyv két pozitív főhőse a regény elején azért találkozik, hogy egy remek hajót építsenek, amely a korának legjobb, legkiemelkedőbb gőzőse legyen. Ahogy a történet folyik amerika folyóin, úgy ismerhetjük meg az akkori gőzhajózás szépségeit. Szerencsére Martin olyan stílusban ír, hogy bele tudjuk magunkat élni, hogy mi is ott vagyunk a hajóján, miközben annak zsírtól majd felrobbanó kazánjai éppen azért dolgoznak, hogy a riválisaikat maguk mögött hagyják.

Már a könyv elején világossá válik az olvasó számára, hogy a hajóskapitány társa valójában egy vámpír, azonban az író olyan mederbe tereli a történéseket, hogy akár még lehet más is... A másik szálon futó vámpírközössége élete, valamint pozitív hőseinkkel való találkozása elég erősen megkavarja a virágzónak induló jövőképet.

A vámpíros könyveket olvasók mindenféleképpen olvassák el, de George R. R. Martin rajongókat csak óvatosságra merném inteni. Érdemes elolvasni, de ne azt a minőséget várjuk, mint a mostani regényfolyamától. Ez sokban eltér, sokban túlszárnyalja más fantasy írók műveit, de saját magához képest elmarad színvonalban.