2007/11/19

Helyzetjelentés... nem tűntem el

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy meguntam a blogolást szólok, hogy nem. Csupán csak több dolog magába szippantott, és nem volt igazán energiám, hogy a webnaplómat folytassam. Igazából rengeteg dologról szeretnék írni... majd meglátjuk, hogy mi és mennyi fog belőle kisülni.

2007/10/26

A magyar rapper

Talán már jó páran láttátok azt a videót, amiben egy magyar fickó próbál angolul "repperkedni", és közben még NAGY sztárokat is felkér, hogy vele együtt daloljanak. Nos, az angolul kevésbé értők számára elkészült hozzá a felirat is... (bár már ez a verzió sem mai, de remélem, hogy sokaknak okozok vele kellemes pillanatokat).

2007/10/24

A Bourne ultimátum

A film korábbi részeit megtekintve úgy döntöttem, hogy ez se maradjon ki a sorból. Az igazat megvallva a második rész már koránt sem tetszett annyira, mint az első, ezért egy kicsit óvatosan kezdtem a megtekintésének.

Szinte még el sem kezdtem nézni, máris azt vettem észre, hogy magába szippantott. A készítőknek remek akciófilmet sikerült összeállítaniuk, és szinte sajnálhatjuk, hogy a közeljövőben nem terveznek hozzá folytatást (egyes pletykák szerint olyan 10 év múlva lesz esedékes egy következő rész).

A filmben a főhős kalandjait onnan követhetjük, ahol az előző részben abbahagytuk. Menekül korábbi főnökei és szinte az egész világ elől. Az egészben azt furcsálom, hogy bár rengeteg új technikai kütyü van, de hősünknek mégcsak álcát sem kell viselnie, és nem ismerik meg határátlépéskor és hasonló helyzetekben. Ahogy halad előre a történet Bourne-nak egyre több emléke tér vissza, és a film végére az is kiderül, hogy valójában kicsoda és micsoda is ő.

A film számomra az év kellemes meglepetése. Akciódús, szövevényes, végig izgalmas. Nyugodtan lehet rá jegyet váltani.

2007/10/17

Silent Hill - A halott város

Igazából már korábban megnéztem ezt a filmet (még valamikor a római utazás előtt), csak még most jutottam el oda, hogy véleményt nyilvánítsak róla.

Megmondom őszintén, hogy a film alapjául szolgáló játékot/játékokat nem nagyon ismertem, csupán annyit tudtam róla, hogy készült hozzá nem hivatalos szinkron. Azt is bevallom, hogy nem vagyok a horror filmek rajongója sem, bár ez a film inkább thiller, mivel sokkal inkább volt számomra ijesztő, mint gyomorforgató.

Kíváncsian raktam be a lemezt a lejátszóba, és vártam, hogy mi történik. Igazából azt hiszem, hogy egy viszonylag átlagos alkotást láthattam. Köd, ijesztő hangok, idióta rohangálás, a végén érdekes befejezés. Azt végkép nem értettem, hogy miért volt szükség Sean Beam-re, mert nagyon idegenül mozgott a filmben...

A film közben és után azon gondolkodtam, hogy miért szinte csak horror jellegű játékokból lesz később mozi? Alien vs. Predator, Resident Evil, Egyedül a sötétben (ami szerintem a kategóriájában nem olyan rossz film, csak a szerencsétlen névválasztás, és hogy a játékhoz semmi köze eléggé kikezdte mind az alkotást, mind a rendezőt), Doom, és a fene sem tudja még, hogy mi. A felesleges reakciókat megelőzve megemlíteném, hogy tudom volt a Tomb Raider, és jön a Hitman is, de ezeket inkább csak véletlennek mondanám.

Visszatérve a Silent Hillre... Mint mondtam egész átlagos, de ugyanakkor kellemes alkotás, kitölti az időt, nem vontatott és nem mondanám unalmasnak sem. Azért azt sem mondom, hogy korszakalkotó, és aki nem látta az feltétlenül nézze meg...

Fürdőszobafestés

Nagy erőt vettem magamon, és kivettem egy pénteki napot, hogy végre befejezzem a nagy festési munkálatok utolsó fázisát, azaz a fürdőszobát. Ez a nap szépen el is telt a cuccok kihordásával, a fal egyengetésével, glettelgetéssel és csiszolással.

Szombaton még egy utolsó nekirugaszkodás volt a fal egyenletesebbé tételére, de igazából ez már csak apró simogatás volt a korábbiakhoz képest. A falak kétszeri lefestése pedig már szinte rutinból ment. Izgalmat főleg az jelentett, hogy a fürdőszoba nagy részét kitöltő sarokkád felett miképpen oldjam meg a munkálatokat, de szerencsére erős polcdarabbal szó szerint sikerült áthidalni a problémát.

Valamiért a munkálatok elején azt hittem, hogy a vasárnapi nap majd pihenéssel fog eltelni, de sajnos tévedtem... Elég sokat kellett takarítgatni, és mivel nagyon benne voltunk Évivel a sok takarításban, ezért még a több hónapja csatatérként kinéző konyhát is megtisztogattuk. Lassan már tényleg kezd úgy kinézni a lakásunk, mint egy igazi lakás, és nem egy lerakat.

Igazából még van néhány munka, hogy teljesen végezzünk mindennel (ajtók-, keretek-, csövek lefestése, ajtóüveg beigazítás, stb), de szerencsére a nehezével már szerintem megvagyunk.

2007/10/15

Loretta grainshifter & mc fantom - terézanya (csapjad!)

Az egyik csapattársam küldte át a linket, és igazából az ilyen zenét sem nagyon szeretem, de egészen bejött. Olyan jó kis trip-hop-os ütemek vannak benne.

2007/10/08

Róma 3. nap

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy abbahagytam a blogolást, vagy végleg beleuntam volna, gyorsan írok egy kicsit a harmadik napról. Eddig sajnos az időhiány és a lustaságom meggátolt benne, de igyekszem pótolni hiányosságaimat.

A harmadik napot úgy kezdtük, hogy Évivel rettenetesen kialudtuk magunkat, és így elég későn indultunk a város felfedezésére. Első állomásunk a Tréfi kútja volt, amit valamiért a helyiek Trevi kútjának neveznek. Erre mondta a Hudson Hawkban az egyik CIA ügynök, hogy "hülyék ezek a franciák". A szökőkutas szoborkomplexumot igazából sehonnan nem lehet jól lefényképezni, mert egy pici helyen van, és állandóan tele van emberrel a környéke. Ennek ellenére csináltunk róla néhány képet, amiből egyet be is szúrok ide.


Ezt követően gyalogoltunk tovább, és megnéztük a Pantheont. Ez azon ritka építmények közé tartozik, amelyet nem sikerült szétlopkodniuk, és további építőanyagnak felhasználni a helyieknek. Aki valaha járt ebben a kör alakú fedett, de a tető közepén kör alakú lyukkal rendelkező épületben, az elgondolkodhat azon, hogy vajon milyen igazi célja is lehetett az építőknek, és milyen funkciót szántak neki eredetileg.

Tovább folytattunk utunkat, templomról templomra jártunk, és közben láttuk az első rómás bejegyzésben található türelmes elefántot is, majd elérkeztünk egy újabb nagyon állomáshoz a Fórumhoz. Ez egy nagy rom, vagyis inkább téglás romokból álló téglalabirintus, ami szintén hemzseg az audiógájdot használó, és túristakönyvet forgató idegenektől. Itt is újra el sikerült azon gondolkodni, hogy vajon merre lehet a téglagyár, és hogy mennyi időbe telhetet előállítani a sok téglát.

A továbbiakban megnéztünk még néhány templomot, obeliszket, és elhaladtunk a Victor Emanuel emlékműve előtt is, amit a helyiek csúfságnak tartanak a városban, de szerintem igazából nem nagyon lóg ki a több építmény közül.

Nagyjából ennyi történt a harmadik napon, és hamarosan igyekszem a többi nap leírásával is.

2007/09/23

Róma 2. nap

Szabadsághoz képest egy kicsit korán ébredtünk, valamikor 7 óra környékén, ugyanis eznapi célunk a Vatikán volt. Megreggeliztünk, majd séta, busz, metró és újra séta kombinációval célba vettük a miniállamba vezető kapuhoz tartó sor végét.

Egy kicsit korán érkeztünk, mert úgy tudtuk, hogy csak 10 órakor nyit a múzeum. Azonban ahhoz túl későn értünk oda, hogy ne álljon előttünk több száz méternyi sor. Nagyjából olyan 2 órát álltunk sorba, mire sikerült bejutnunk. (A várakozás közben volt az az incidens, amikor a rendőr ledudálta Évit a zebráról).

Odabent elég minimális volt a tájékoztatás, hogy mit lehet csinálni és merre lehet menni. Igaz, hogyha fizettünk volna még az angol nyelvű, hordozható, idegenvezetésért (audioguide), akkor talán tudtuk volna, hogy mit is látunk. Ugyanis nem kaptunk semmilyen térképet, hogy milyen terem után milyen következik, illetve azokban sem tudtuk, hogy milyen mű előtt állunk meg éppen, mert a szöveg helyett csak egy szám szerepelt ott. Ha lett volna hang alapú idegenvezetésünk, csak akkor tudhattuk volna meg, hogy éppen mit is látunk.

Odabent rengeteg minden fel volt halmozva. Egymás hegyén hátán voltak az ékszerek, amit több ország kincseiből loptak össze (cigánykodás 2). Nem biztos, hogy pont a papokat kellene érte felelőségre vonni, hiszen most ők már csak őrzik a rengeteg művet. A beszerzést lehet, hogy nem pont ők hajtották végre...

A rengeteg terem és műtárgy után elhagytuk a vatikáni múzeumot, és egy másik nevezetességet néztünk meg a Szt. Péter Bazilikát. Itt fellifteztünk a kupolához, majd onnan felmásztunk a 303 db lépcsőn a tetőre. Onnan egész jó kilátás nyílt a városra, de sajnos nem nagyon lehetett megmozdulni.

Miután lejöttünk, még megnéztük a pápák sírjait, és kiültünk a lépcsőre. Évi éppen elkezdett enni, mikor jött egy olyan bohócruhába öltöztetett svájci gárdista, aki elhajtott minket, mivel oda nem szabad sem leülni sem enni. A másik elég nagy baromság, hogy a templomokba ugye nem lehetne bemenni fedetlen vállal és rövidgatyában vagy szoknyában sem. Erre bent, a freskókon meztelen alakok vannak... Érti ezt valaki?

A nap utolsó állomása az Angyalvár volt. Ez nem nyújtott semmi extrát, csupán jó kilátást nyújtott a városra. Nem sok mindent lehetett itt megnézni, mivel nem sok minden volt kiállítva.

Ez követően fáradtan vettük utunkat a szállásunkra, ahová minden gond nélkül megérkeztünk.

2007/09/18

Isaac Asimov A mezítelen nap

Római vakációnk egyéb kulturális kikapcsolódással is társult, ugyanis a repülőtéri várakozások, utazások, otthoni pihenések és strandolások közepette lehetőségem nyílt sokat olvasni. Sajnos a helyi lapok olasz nyelvűek voltak, így azokból túl sokat nem tudtam tájékozódni a képeken és a számokon kívül. Pl. a török-magyar meccs 3-0-ás végeredményét az olaszok teletextjén olvasva azt hittem, hogy sima vereség volt, erre itthon szembesültem vele, hogy ez nem igazán így volt...

A lényeg, hogy vittem magammal néhány klasszikus sci-fit. Először Isaac Asimov A mezítelen nap című művével kezdtem. Korábban már olvastam a könyvet, de akkor valahogy nem értettem meg annak mondanivalóját, ami nem is csoda, mert tizenéves korom elején jártam még akkoriban.

Az 1964-ben írodott könyv a jövőbe kalauzol el minket, ahol a Földön élő, elszaporodott emberiséget robotok szolgálják ki. A világegyetem többi részét az űrászoknak nevezett csoport lakja, és csak nekik van egyedül joguk az űrben utazni. Elijah Baley nyomozót viszont olyan megtiszteltetés érte, hogy egyedüli, Földön élő emberként egy más lakott bolygóra utazhat, hogy kivizsgáljon egy gyilkossági ügyet. Az idegen bolygó sajátossága, hogy 20.000 lakosát fejenként több ezer robot szolgálja ki, míg a lakosok egymással fizikailag szinte nem is érintkeznek, sőt ez egyfajta undort vált ki belőlük. Ezért is válik még bonyolultabbá az egész gyilkossági ügy kivizsgálása.

A regényben való előrehaladás során lassan megismerkedhetünk a robotika alaptörvényeivel, annak kiskapuival, valamint robotokkal felmerülő problémákkal. Azonban a könyv elég érdekes szociológia elemzést is alkot Solaria és a Föld világáról. Szerencsére ezt azonban meglehetősen olvasmányos formában teszi, ezért mindenkinek bátran tudom ajánlani, aki szereti krimiket, vagy a tudományos-fantasztikus műveket. Arra azonban mindenkit figyelmeztetek, hogy ez egy klasszikus sci-fi, és még csak véletlenül sem űrcsatákra építő sci-fantasy!

Róma - 1. nap

A hétfői nap elég hamar kezdődött, egészen pontosan hajnali háromkor. Ekkor kellett felébrednünk, hogy időben ki tudjunk érni a repülőgéphez. Mivel a tömegközlekedés nem ezen órákban a legaktívabb, és gyakorlatilag konvergál a nullához, ezért a reptér saját szállítójárművét vettük igénybe. Azt nem tudom, hogy mennyivel lett így olcsóbb, mint egy taxi, de mindenképpen jobban jártunk, mintha az autónkat parkoltattunk volt a repülőtér parkolójában.

A repülővel való utazás egész jó volt, és nem igazán volt veszélyérzetem, de nem is igazán aggódtam. Érdekes volt fentről látni a "hangyákat", de igazából a fel- és leszállás adott igazi adrenalinlöketet.

Valamikor reggel 8 órakor érkeztünk a Róma közelében lévő Campino (vagy hogy a fenében nevezik) repterére. Szerencsére a poggyászunk is egyben megérkezett, és nem kallódott el útközben. Túl sok értéket sem találtak volna reptéri rakodók, csupán csak néhány műkaját és ruhákat.

A reptérről a legközelebbi római buszállomásra (ami egyben egy metróvégállomás is volt) egy shuttle névre hallgató buszjárat vitt el, a bent hirdetett 1 eurós árhoz képest 1,2 euróért. Elég érdekes volt látni, hogy a repülőtér közvetlen közelségében egy hatalmas, lakókocsis cigányputri tarkállott a kosztól és szeméttől.

A buszvégállomáson már kezdtük érezni az olasz mentalitást. Miközben az egy hétre szóló integrált jegyünket váltottuk meg, a pénztárablak környékéről csak tolongás és üvöltözés érkezett. Mi elénk is csak 3-an próbáltak beállni, és a pénztárossal hosszasan vitatkozni.

Az állomásról a 20-as Expresszel utaztunk szállásunkra. A 3. buszmegállónál kellett leszálnunk, gyakorlatilag a semmi közepén. 100 méteres körzetben nem igazán volt lakóház sem, csak egy nagy körforgalom... zebrák nélkül. Az oldalanként 2 sávos úton való átjutás minden nap dupla kalandot ígért, de mindig sikerült épségben átjutni. A szállásunk Rómának nem a legforgalmasabb, nem a legszebb részén volt, de cserébe viszonylag csendes és kultúrált környéken volt. A lakóépület első emeletén lévő lakás kék (ezen kívül még piros és sárga szoba volt) szobájában voltunk elszállásolva, ahol egy közös konyha is volt az ott megszálló vendégek részére. Ha valakit bővebben érdekel, akkor nézze meg a http://www.abetterstay.it/ oldalt. Évi a levelezést valami olasz nővel folytatta le, akivel otttartózkodásunk folyamán egyszer sem találkoztunk. Viszont a férjével(?), egy igazi angol, világjáró típusú fazonnal annál inkább.

A gyors lecucculásunk után irány maga a belváros. Séta, körforgalom, 20-as busz, A metróvonal, Vittore Emanuel (vagy mi) megálló. Innen séta a Kolosszeumig, azaz Róma egyik fő szimbólumáig.

Számomra máig érthetetlen, hogy az egykori nagy építmény miképpen pusztulhatott le ennyire. Az még meglepőbb, hogy részben a helyi lakosoknak köszönhető, hogy szinte teljesen széthordták az építményt. Az amúgy furamód jellemző volt az ottani hatalmas építményekre, hogy miután megépítették őket, azt követően hagyták őket a sorsukra, és nem törődtek azok karbantartásával sem. Ez amúgy a mai Rómára is elég jellemző.

A Kolosszeumba váltott jeggyel meglátogathattuk a Palatinuszt is, ami sajnos nem aktív fürdő volt, mint a budapesti megfelelője. Hatalmas épületek romjai között járkáltunk, melyek a régmúlt nagy gazdagságáról árulkodtak. Aki Rómában jár az feltétlenül nézze meg ezt a két helyszínt.

Sajnos a korai kelés miatt eléggé fáradtak voltunk, ezért viszonylag hamar visszaindultunk szálláshelyünkre. A visszaút során majdnem sikerült egy helyi lakosnak kizsebelnie, de szerencsére észen voltam, és megmaradtak értékeim. Ennek köszönhetően még nyűgösebb lett a napom, és ezt követően mindig elég ideges voltam, ha metrón kellett valahol átszállni vagy tömött szerelvényen utazni.

Megérkezésünk során sikeresen átaludtuk nyarálásunk egyetlen, néhány órás esőzését, majd megvacsoráztunk, és viszonylag korán újra lefeküdtünk, mert tudtuk, hogy a következő nap is hosszú és fárasztó lesz.

2007/09/17

100. bejegyzés

Ide is eljutottam... Bár a blogot nem idén indítottam, hanem jóval korábban, a lakásvásárlási akció közepette, idén csak felébresztettem pihenéséből.

Az első bejegyzés óta nagyon sok minden történt. Van már lakásunk, autónk, új munkahelyünk, összeházasodtunk, és várjuk a babut is karácsonyra.

Igazából azt hiszem, hogy sok értelmeset ebbe a bejegyzésbe nem tudok már beleírni, ezért abba is hagyom.

Róma - bevezető

Talán az már jó páran tudjátok, hogy igazából nem tűntem el, csupán csak Rómába utaztunk egy hétre, hogy a dolgos mindennapok fáradalmait kipihenjük. A hivatásos festőn megspórolt pénznek, valamint a felújítási munkákban való különböző rokoni segítségeknek köszönhetően félre tudtunk tenni néhány forintot az utazásra. Így tehát fogtunk magunkat, felkerekedtünk, gépre szálltunk, és irány Róma Évivel és a babuval!

Azt már előzőleg tudni lehetett, hogy nem afféle passzív pihenésről lesz szó, hanem igen is le fogjuk járni majd a lábunkat. Úgy tervezem, hogy majd napi összefoglalókat fogok írni az elmúlt hét történéseiről, de azt még nem tudom, hogy a mai nap során és a héten meddig fogok eljutni, mivel elég sűrűnek tűnnek majd az elkövetkezendő napok.

Néhány dolog így előzetesen. Az első napon elég sok negatív tapasztalatom volt, amit főleg nem csak annak köszönhető, hogy elég nyűgös voltam a korai, hajnali 3 órás kelésnek köszönhetően. Tehát a Római "nyaralást" senki ne az első nap alapján ítélje majd meg.

Magával a várossal igazából nem volt semmi baj, csupán csak az emberi tényezővel, de erről majd még később, a napok részletes taglalásánál.

A tömegközlekedés viszonylag egész jó, tehát könnyen el lehet jutni a város egyik pontjából a másikra, azonban az autóval való mozgás senkinek sem ajánlott, mert elég bunkó mód vezetnek a helyiek. Egy példa, hogy amikor Évi át akart menni a zebrán (nem volt lámpa, és viszonylag gyér volt a forgalom), akkor egy rendőr ledudálta...

Valahogy az egész város mentalitása viszonylag érdekes. Egyszerűen nem érdekli őket, hogy felveti a közvetlen környezetüket a kosz és a szemét. Pl. a buszmegállóban leült mellém egy fiatal, előszedte a menő mobilját, megnézte mennyi az idő, eltette, majd elővett egy csomag papírzsebkendőt is kibontotta. Az nem érdekelte, hogy a műanyagcsomagolás nyitó részét két részletben leszakította, a műanyagot fogta, és ledobta a földre... Majd elővett egy papírzsebkendőt, beledörgölte izzadt arcát, majd a fejét, és a papírt hihetetlen természetességgel ledobta a földre. Ezt követte egy újabb zsebkendő, újabb fejtörlés (lehet, hogy illatosított volt, és így "mosakodott" volna?), újabb földre ejtés... Lehet fájt volna neki, ha megtesz 2, azaz kettő lépést a félig üres kukához, és abba rakja bele a szemetet? Sajnos ez nem egyedi példa volt, hanem a helyiek nagy többségére jellemző dolog.

Mára ennyit Rómáról, majd folytatom...

Még valami! Sikerült nagyjából olyan 415 képet csinálni, amiből elsőnek a kedvencemet osztanám meg mindenkivel, az "obeliszket tartó türelmes elefánt" szobrát.


2007/09/09

Eltűnés

Most egy hétre elhúzunk a blogoszférából, de amint visszatérünk hosszú élménybeszámolóra készüljetek. Részletek nagyjából egy hét múlva!

2007/09/04

Orvlövész (Shooter)

A moziünnepről sikerült lemaradnom, és egy filmet sem nézte meg moziban. Ezen hiány pótlására úgy döntöttem, hogy itthon fogom a mozgó jelenetek képi megjelenítésére is alkalmas modert trubadúrládát (gyk. tévé) fogom igénybe venni.

Először az Orvlövészt vettem elő, amiről viszonylag sok, pozitív kritikát hallottam. Ennek ellenére óvatosan láttam neki a film megnézésének, mert Marky Mark jelenléte még nem garancia a totális sikerre.

A film tipikus klisékre épít, és jól érezhető az a gerinc is, amire a film egész végig építkezik. A kezdő képsorokban főhősünk Ámerikától távol védi dicső hazáját a gonosz, terrorista idegenek ellen. Az akció nem egészen úgy sikerül, ahogy eltervezték, ennek következtében a társa meghal. Ezt követően mindenki kitalálja, hogy az egyedül az ellenséges vonalak mögött hagyott Bob Lee Swagger hip-hop-teleport az Egyesült Államokban terem, ahol rögtön nyugdíjba is vonult...

Azonban a csillagsávos lobogó hazának szüksége van a legjobb mesterlövészére! Szakértőként felkérik egy munkára, aminek lényege, hogy mit tenne, ha meg kellene ölnie szeretett országa elnökét. Atomot neki... azaz dehogy is! Tutira egy mesterlövész fogja majd célbavenni, de ha Swagger felméri a szóba jöhető helyszíneket, akkor ez nem történhet meg. Az események innen indulnak be... de hogy ne lőjjek le teljesen mindent, ezért ezért csak címszavakban a továbbiakról: a elhunyt katona felesége megjelenik, egy szövetséges a "túloldalról" és persze a Chuck Norrist megszégyenítő harc az ellenség ellen...

A film jó szórakozást nyújt. És ehhez nem kell akciófilm vagy Marky Mark őrültnek lenni.

Parkettázás, második kör

Történetesen úgy esett, hogy a második hétvégén sikerült a parkettázási hadműveletet befejezni. A hét közepe a cuccok tologatásával és egyéb allokálásával telt el. Mellette még azt sem lehetett mondani, hogy a munkahelyen láblógatási tevékenység folyt, mert nem győztük kapkodni a fejünket, hogy a számtalan határidőbe beleférjünk.

Szerencsére bónusz materiált már nem kellett beszerezni, ezért a hét középső napjain ezen nem kellett nagyon idegeskedni. Leszámítva persze egy 2 méteres parketta-szegélylecet, amit Évi szerzett be, a viszonylagosan utunkba eső parkettás dolgokra specializálódott kereskedelmi kiszolgálóegységbe.

Csütörtök este berámoltuk a kocsiba a régi szegőleceket, meg néhány égetni való dolgot, hogy a következő napon szüleimhez szállítsuk őket. Pénteken miattam sikerült meglehetősen későn indulni, és így csak este 9 körül értünk Mátraterenyére. Pedig a 4 napos autópályamatricának köszönhetően viszonylag gyorsan megtettük az utat. A matricára azért volt szükség, mert szombat reggel el kellett mennünk Tomiért, a parkettázó mesterünkért, és a fővárosba kellett hozni, hogy megcsinálja a maradék két félszoba csiszolási és lakkozási munkálatait. Ő lehet, hogy hozzá van szokva a korán keléshez, mert az oda- és visszaúton elég kókadtak voltunk, és kommunikációra gyakorlatilag képtelenek.

A két félszoba viszonylag gyorsan haladt, köszönhetően annak, hogy az egyik szoba nem volt annyira ramaty állapotban, míg a másikon Tomi szerint nem is volt lakk, amit fel kellett volna csiszolni. Hogy ne unatkozzak, ezért a folyamatos sepregetésen kívül rámbízott egy kis sarokcsiszolási feladatot is. Először majdnem elrántott a sarokcsiszoló gép, de a végére egészen belejöttem a kezelésébe.

Egy gyors tojásos-sztrapacskázás után gyorsan lekentük a két szobát először nitró, majd végleges, selyemfényű lakkal. Azt hiszem, hogy nem sikerült olyan rosszul.

Mivel egy kis szagot még most is érezni, ezért valószínűleg csak holnap fogjuk betolni az ágyat hálószobánkba, valamint a többi bútor a gyerekszobába.

Szkájvóker Lajos

Ejj, barát'im! Egyik kedves csapattársam a következő videót osztotta meg velem, amit nem volt szivem veletek nem megosztani:

2007/08/31

Moziünnep

Aki nem tudná, az most tudja meg, hogy tegnap elkezdődött az idei moziünnep. A szeptember 2-aig tartó esemény kínálata viszont most elég szegényesnek tűnik számomra. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e értelme valamit megnézni a jelenleg vetített filmek közül moziban. Azt hiszem, hogy talán az új Harry Pottert vagy Transformers lennék hajlandó végigülni, bár az előzőből lehet túl sokat nem értenék. Többen mondták, hogy a könyv nélkül sokat nem ér, és pár dolog erősen el van ferdítve.

Ha valakinek van jó ötlete, hogy mit lenne érdemes megnézni, akkor jelezhetné. Vígjátékot, horrort és thillert nem vagyok hajlandó a moziban megnézni, csak olyant, ahol van értelme a látvány és a különböző hanghatások miatt elmenni, és több emberrel együtt filmet nézni.

2007/08/30

Parkettázás - első felvonás

Mivel három szobánk van, és már meglehetősen sok bútorunk (ami még persze mindig nem elégséges), ezért a parkettázási hadműveletet 2 alkalommal kellett megejtenünk. A hétköznapok azzal teltek, hogy munka után parkettaszegélylecet, lakkokat és hígítókat kerestünk. Azért az megintcsak csak jellemző volt, hogy nem tudtunk mindent egy helyen beszerezni.

A barkácsboltokban nem lehetett normális, tömör szegélyleceket találni, csak ilyen műanyag vackokat, amik sehogy nem mentek a parkettához. A következő problémát a lakkok jelentették, amiket persze, hogy nem lehetett egy helyen megvenni. Vicces, de pl. a Baumaxban lehetett kapni nitro-hígítót, de már nitro lakkot nem... A boltokban való mászkálás következménye az lett, hogy este 8 óra előtt egyik nap sem értünk haza, így már nem tologattuk a bútorokat, csupán a szekrényekben lévő dolgokat pakoltuk ki belőle.

Szombat reggel tankolás, majd irány Gyöngyös, ahol a mesterünk lakik. Vele és a csiszológépekkel, valamint a szükséges szerszámokkal irány vissza a főváros. A bútorokat nagy nehezen átraktuk másik szobákba, és közben a nemrég festet falakat is sikerült egy kicsit leamortizálni.

A mester kérdezte előzetesen, hogy van-e automata mosógépünk, mert ha igen, akkor van esély arra, hogy a csiszológépe is működni fog. Igent mondtunk, de ettől függetlenül először a nagyszobában lévő konektorok közül válogatott először. Persze, hogy mind a kettő leverte a biztosítékot. Aztán jött a fürdőszobában lévő konektor, amibe a mosógépet szoktuk dugni... leverte. Mi a 3,14-csa, vagy ahogy tanult kollégánk mondaná WTF? Szerencsére, a már úgyis minden mindegy alapon, kipróbáltuk azt a konektort is, amibe a hajszárítót szoktuk dugni, és csodák csodájára, azon működött.

A csiszolás valahogy nem volt annyira hangos, mint arra előzőleg számítottam, úgyhogy igazán zajt csak a parkettaszegélylecek leszögelése generált. Azonban az egy kicsit idegesítő, hogy ez is mekkora porral jár. Igazából nincsen olyan lakásfelújítási művelet, ami ne járna porral, úgyhogy a végére eléggé sikerült megutálnom az egészet. Mindig csak az állandó pakolás és takarítás... Brrr... Nem kívánom senkinek.

A lakkozás már nem volt olyan vészes munka. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Évit ki kellett küldeni a lakásból, mert a szag elég intenzív volt. Most már legalább én is tudom, hogy milyen a szipusoknak... Először nitró lakk - higító kombinációval kentük le, majd ezt követően a kétkomponensűvel, majd másnap reggel újra az utóbbival. Emiatt két éjszaka nem otthon aludtunk, hanem apósséknál vendégségben.

Ezen a héten, munka után folyt a pakolászás, mert hétvégén a két kisszobán hajtunk végre ugyanilyen manővert. (És itt a végén szeretnék elnézést kérni ezen hosszabb blogbejegyzés összecsapása miatt...)

2007/08/24

Fracture - Törés

Évivel az előzetest még az Ocean's 13 előtt láttuk, és akkor asszonypajtásom megjegyezte, hogy ezt a filmet megnézné. Megmondom őszintén, én egy picit tartottam tőle, hogy unalmas és elnyújtott lesz. Ezt az érzést szintén erősítete benne amikor megláttam, hogy 112 perc. A film első néhány perce szintén azt sugalta, hogy ez a a film lesz, amit inkább egy kicsit meg kellett volna vágni. Aztán szerencsére kellemesen csalódtam...

A rendezőnek végig sikerült fenntartania a figyelmet, és igazából nem nagyon volt olyan rész, ahol kiestem volna a film nézéséből, és azon vettem volna észre magamat, hogy azon töprengek éppen, hogy most mi az ami, untat a filmben.

Sir Anthony Hopkinsra úgy tűnik, hogy végleg ráragadt Hannibal Lecter alakja, mert most is szinte azt lehet érezni, és hogy ez a mérnök valójában az előbb említett személy egy "butított", kevésbé véres változata. Mivel a felesége megcsalta egy rendőr-nyomozóval, ezért egy nagyon átgondolt gyilkossági terv keretében halálos lövést ad le a nőre. A tett helyszínére, természetesen, a másik férfi érkezik... Tökéletes a kelepce. Innentől fogva a történetbe belekeveredik egy fiatal, feltörekvő ügyvéd, aki próbálja végleges rács mögé jutattni a bűnös mérnököt...

Utólag elgondolkodva a filmen olyan, mintha egy valamivel feszítettebb figyelmet igénylő Columbo-t néznénk. Igazából nem is tudom, hogy miért mozira csinálták, de az tény, hogy Sir Anthony Hopkins-szal akkor is el lehet adni egy filmet, ha a többi szereplő teljesen ismeretlen. Tehát, aki szereti az ügyvédes-nyomozós-picit gondolkodtatós filmeket az nyugodtan nézze meg, de nem feltétlenül moziban.

Christopher Paolini - Eldest

Korábban a kiváncsiság odáig vezérelt, hogy elolvastam a média által igencsak felkapott fiatal író Eragon című művét. Aki csak a filmet látta az ne ítélkezzen, mert igazából sokkal kevesebb köze van a mozgógépes alkotásnak az eredeti, papírra vetett tartalomtól, mint a Harry Potterek esetében (leszámítva annak az első részét). Mivel az első részt is angolul olvastam el, ezért a második részt is az író anyanyelvén akartam magamba szippantani.

Annyit kell tudni a szerzőről, hogy valamikor 15 éves korában kezde el írni a regényt, és még nem volt 20, mire befejezte. Ezért is kapott nagy sajtóhátszelet, majd mozifilmet a dolog. Aki esetleg nem ismerné az előző részt, annak elmondom, hogy a srác megpróbálta ötvözni a dolgokat a Csillagok háborújából, A gyűrűk urából, a Harry Potter történetekből és más fantasy szerzők irományaiból. Azt kell, hogy mondjam nem is sikerült olyan rosszul... Ennek ellenére a filmet valami csapnivalóan elrontották.

Az első részben megismerhettük az egyszerű parasztfiút, akit a nagybátyja nevel. A szüleiről nem tudunk meg szinte semmit. Aztán hozzájut egy érdekes kő, amiről kiderül, hogy valójában egy tojás, amiből majd ki fog kelni a sárkánya. A későbbiek során Eragonnak lesz saját tanítója (aki valaha szintén sárkánylovas volt), szerelme (aki egy elf) és szerez új barátokat. Igazából a történet nagyon jól kitalálható előre, és gyakran az olvasás közben ébredünk rá, hogy már 20 oldallal fejjel előrébb vagyunk.

Igazából most a második részről kellene valamit írnom úgy, hogy túl sokat nem árulok el annak tartalmáról. Az első részhez hasonlóan ennek is viszonylag gazdag a nyelvezete, és voltak szavak, amelyeket utólag szótárból ki kellett keresnem. Valamint az író hasonlóval próbálkozik kicsiben, mint Tolkien, azaz saját elf, törpe és egyék fajok nyelvezetét akarja megalkotni. Emiatt néha a könyv végén található szótárakhoz kell lapozni.

A könyv azonnal ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és rögtön egy erőteljes nyitánnyal. Ezt követően egy kicsit leül a történet, mert Eragon az elfekhez utazik, hogy igazi sárkánylovássá képezzék. Teljesen jól látható a párhuzam a Csillagok háborújával, szinte érezzük, hogy magával Yodával fog hősünk találkozni. A könyv elég sokat foglalkozik ezzel a résszel, ami egy kicsit megfogja a történet lendületét. Közben van még másik két szál is, amelyikből egyik Eragon unokafivérének, Rorannak a viszontagságait mutatja be. Szerencsére a végére felpörögnek az események, lesz harc, csata, küzdelem, és megtudjuk azt is, hogy miért Elsőszülött a könyv címe. Akiknek tetszett az első könyv, az nyugodtan a kezébe veheti a folytatást is, mert bár általában majdnem minden kitalálható a fantasyn edzett olvasóknak, azért van egy-két meglepetés a fiatal író tarsolyában.