2013/01/31

Mu Csacsi

A lányomra zúduló hatalmas ajándéktömegből január közepére is jutott, ugyanis akkor tartotta meg születésnapi buliját - zömmel ovisokkal teli - baráti körével. Szerencsére volt egy kis egyeztetés, ezért sikerült célzottan ajándékot választani Annamáriának, ráadásul meglehetősen akciósan.

A választást részben kényszer szülte ugyanis meghatározott összeghatáron belül kellett használható és valamilyen részben időtálló darabot találni. Előzetesen magyar szabályt nem találtam és a Mu Csacsi doboza láttán is egy kicsit húztam a számat, de még mindig ez tűnt a legkisebb rossz választásnak.



Azonban már a kicsomagolásnál érezhető volt, hogy nem hoztunk túl rossz döntést. A kétoldalas magyar nyelvű szabály egyáltalán nem volt bonyolult és könnyen el is lehetett magyarázni. A 3 csacsifigurát nem értettem, hogy miért kell külön tasakokba csomagolni, de ez végülis nem jelentett semmi problémát. Először egy picit értetlenül néztem a kartonból kinyomkodott 12 területlapkára, de végül ezek jelentőségét is el tudtam fogadni. Az 5 színből, egyenként 25 darabos fakorong halmok láttán pedig egyszerűen ujjongtam!

Lássuk, miről is szól a játék.
Első lépésben a 12 mezőlapkát kör alakban kirakjuk az asztal közepére, majd minden negyedik mezőre teszünk egy tetszőleges csacsit. Így minden állat között pontosan 3 hely marad ki. A pakli kártyát a hátoldalon található kategóriákon belül megkeverem, majd egymásra pakolom úgy, hogy az A jelzésűek vannak felül, amit ABC sorrendben követ a többi minipakli.. A lapokat mindenki számára jól elérhető helyre teszem. Az előkészületek legmacerásabb része következik, a színes korongok színenkénti szétválogatása. (Én ezt csak Hamupipőke minijátéknak hívom.) Végezetül minden játékos kap magához egy korongot, amin 5 szín található, valamint egy mutató.

A kezdőjátékos tetszőleges kiválasztása után (ki tud szebben iázni) kezdődhet a játék. Egy játékos a körében húz egy lapot, majd végrehajtja a többiek előtt a rajta lévő feladatot. Pl. szürke szamarat húz valaki, amin az szerepel, hogy 3 táplálékot (fakorongot) kell választania, majd 3 mezőt lépnie. A középen lévő színes korongokból bármilyen kombinációban be lehet rakni a három (vagy a kártyán megjelölt mennyiséget), csak azt hangosan mondani is kell! Többszínű csacsi esetén szabadon lehet választani, hogy melyiket szeretnénk megtömni "hamival".

Egy idő múltán olyan lapok is előkerülnek, amin a szamaraink éppen ürítenek. A gyermekeim körében mindig nagy öröm van, amikor az állatok "kakilnak". Ha valaki ilyen kártyát húz, akkor a lapon szereplő színben lévő állatot megnevezi és szól a többi játékosnak, hogy lehetőleg titokban állítson be magának mindenki egy színt a maga kis óramutatójával a kartonkorongján. Ha ezzel mindenki megvan, akkor lehet az adott szamarat megszabadítani a benne lévő táplálékoktól.

Fontos, ha több játékos ugyanazt a színt jelöli meg, akkor azokat egyenlő arányban kell szétosztani, és minden olyan korongot, ami ezek után fennmarad visszakerül a csacsiba. Itt is hangosan mondani kell, hogy milyen és mennyi korongot pakolunk vissza.

A játék addig tart, amíg a stoptáblás kártyát valaki fel nem fordítja, majd ezek után az összes csacsit kiürítettük. A végső győztes az lesz, akinek a játék végén több korongja lett.

A Mu Csacsi egy remek gyerekjáték, amit felnőttek bevonásával is roppant mód lehet élvezni. Persze egy lapszámoló mágusnak nem jelenthet túl nagy problémát a csacsikban lévő korongok lekövetése, de a játékot nem is nekik találták ki. Az ajánlott életkor 6 év, de nyugodtan játszhatjuk egy 4-5 évessel is. A csacsikkal való lépegetés segít nekik a számolás biztosabb használatában, valamint egy picit össze is kavarja őket, hogy melyik állatban végülis mi lapul. A színes fakorongokkal való etetés is jól tudja fejleszteni a szortírozói, számolói képességeiket.

A játék mechanizmusába nem nagyon kötnék bele, azonban lenne két apró észrevételem. 
Az egyik, hogy a dobozban lehetett volna még egy tetszőleges jelölő. Ugyanis a csacsikat könnyebb úgy etetni, hogy kézbe vesszük, majd úgy tömjük az általunk választott korongokkal. Ezt követően pedig vissza kell tennünk arra a mezőre, ahonnan elvettük. Ez persze nem mindig sikerül. Mi itt mindig használunk valami apró tárgyat, amivel jelölni tudjuk az elvett csacsi helyét, hogy később pontosan ugyanoda tudjuk visszatenni.
A másik észrevétel, hogy a csacsik ürítésénél célszerű használni valami "kakilótálat", mert különben a kipotyogó fakorongok könnyen elgurulnak. Ez pedig igencsak bosszantó tud lenni.

Összességében a Mu csacsiról elmondható, hogy remek gyermek játék, amit mi felnőttek is nagyon tudtunk élvezni. A munkából megfáradtan hazatérve mi sem tudunk kellő mértékben koncentrálni az állatokban lévő bogyók pontos követésére, ezért már párszor minket is ért meglepetés. A szabályok nem túl bonyolultak, a szerencse igazából elhanyagolható mértékű, ha tudunk rendesen figyelni. Persze ez eddig nem nagyon sikerült...

Az ajándékválasztási elképzelésünk helyessége úgy tűnik, hogy igazolódott. A játék közben - láthatóan feszülten - figyelő/gondolkodó gyermekeim arcára nézve azt láttam, hogy jól szórakoznak. A végeredménytől függetlenül pedig már párszor elhangzott tőlük a "Játszunk ezzel még egyszer" felszólítás. A Mu Csacsit bátran ajánlom óvodáskorú gyermekes családok részére.

(A képek a http://www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)

Nincsenek megjegyzések: