2013/01/14

Dan Brown - Digitális erőd

Nagyjából 10 éve ajánlotta az egyik ismerősöm, hogy ez egy jó könyv és szerinte sokkal jobb, mint az akkoriban felkapott Da Vinci-kód. Én akkoriban egy picit kiábrándultam Dan Brownból, ami talán azért volt, mert egy kicsit kényelmesen kezdtem el olvasni a könyvet, amit a kölcsönadó kollégám egy idő után szinte másnapra kért. A kapkodás egy picit rontotta az olvasásélményt, ami miatt nem is lelkesedtem a Da Vinci-kódért.
 
A Digitális erőd egy kicsit más. A történet szereplői kriptográfusok, azaz kódfejtők, akik éppen egy elég nagy probléma futottak. Korábban nem volt számukra feltörhetetlen kódolás, mert a mindent tudó okos, rengeteg processzorból álló számítógép mindent megfejtett számukra, ráadásul perceken belül. Mi a történetbe akkor kapcsolódunk be, amikor már több órája megy a folyamat.
 
A történetbe persze kell szerelem és dráma, valamint a véletlenek egybeesése is. A női főhős, Susan Fletcher, amellett, hogy szép, még okos is... hűha! A csávója (David) pedig "hétnyelven" beszél... azaz igazából nem tudom, hogy hány nyelven beszél, de a történetben minden nyelven meg tudta magát értetni a különféle nációk szülöttjeivel.
 
A könyv olvasása közben egyre jobban azon tűnődtem, hogy én egy Leslie L. Lawrance történetet olvasok, persze a szokásos pisztoly, pipa, minden-fellelhető-nőt-megdugok felállás kivételével. A rövid fejezetekre tagolt írás minden szakasz végén meg akart valamivel döbbenteni, hogy aztán egy másik helyszín is hasonló hangulatú helyszínen is ugyanaz történjen. A sok meglepetés egy idő után kezdett bosszantóvá, mint érdekessé válni. Persze nem mondom, hogy ez rossz, és bizonyára van, aki ezt kedveli is, de nekem nem jött be. Csodálkozom, hogy eddig még sorozatként egyetlen tévétársaság sem csapott le rá.
 
Van egy olyan érzésem, hogy most már ez nem fog megtörténni. A Da Vinci-kód farvízén ellavírozó Angyalok és démonok megfilmesítése után nem hiszem, hogy egy újabb Dan Brown írás kerülne újra vászonra vagy képernyőre. A Digitális erőd ezen felül még idejétmúltnak is tűnik. Ma olvasva a történetet az egész egy kicsit nevetségesnek tűnik, technikaliag óriási baromságnak.
 
A könyv számomra több sebből is vérzett, amiket én most nem sorolnék fel. Azonban még sem tettem le, mivel nem volt unalmas és érdekelt, hogy még milyen nyulat tudnak előhúzni a klissékkel tömött kalapból.
 
Ha a technikai bla-blán túltesszük magunkat, akkor könnyed ponyvát kapunk. Ésszeűen felesleges túlságosan belegondolni az események folyamába, mert kiég az agyunk és leolvadnak a mikroprocesszoraink.

Nincsenek megjegyzések: