Az esti mesékből legyen társas játék

Néhány hete írtam már erről az angol blogomon is, de most úgy gondoltam, hogy talán itt is ejtenék róla pár szót. Nem azért teszem ezt, mert ne lenne más témám (írhatnék a nyaralásról, megnézett filmekről, sorozatokról, stb.), hanem sokkal inkább, mert azóta jöttek újabb ötleteim.

Régebben valahogy jobban meséltünk történeteket a gyerekeknek. Vagy meséskönyvből, vagy diavetítő segítségével, esetleg pedig fejből kitalált történetet. Mostanában azonban a rövidebb történeteket vagy mondókákat már elég jól ismerik és az nem köti le őket annyira, főleg Mártont nem. A hosszabb történetek pedig valahogy nem jönnek be nekik. Próbáltam nekik kevésbé ismertebb magyar népmesét, Grimmet vagy Andersent olvasni, de ha nem volt benne hercegnő vagy lány főszereplő, akkor Annamária is hamar elveszíti az érdeklődését. Ezért úgy gondoltam, hogy kitalálok valami újat, ami talán néhány hétig vagy hónapig kitart.

A múlt hónapban volt ez a Rettegés Arkhamban társasjáték, ami nagyon megfogott. Nem kifejezetten a Lovecraft által megálmodott környezet és szörnyek, hanem sokkal inkább a játék mechanizmusa és remekül kitalált szabályrendszere. Persze lenne még rajta mit finomítani vagy javítani, amivel már sokan próbálkoztak is, de mindezek ellenére nagyon élvezetes játékról van szó. A gyerekeknek ezt így ebben a formában még nem lehet prezentálni, több okból is. Még akkor sem, ha a különféle mesék már így is erőteljes befolyással vannak rájuk, de sajnos ezek amúgy is elkerülhetetlenek lennének. (Megmondom őszintén, hogy azt sem nagyon szeretném, ha az oviban hátrányt jelentene számukra, ha valamit nem tudnak, ami "menő".)

Szóval, úgy döntöttem, hogy egy picit megbolondítom az esti mesét, miközben egy kicsit felkeltem az érdeklődésüket, egy pici tanulást is belecsempészve a dolgokba. Ehhez igazából csak az az ötven apró dobókocka kellett, amit néhány hónapja rendeltem az ebay-en. Imádom a dobókockákat és több oldalú dobótesteket, még akkor is, ha nem mindig rajongok a főleg erre építő, kizárólag csak a szerencsére építő játékokért. Mindig jó, ha valamilyen döntéshelyzet, aminek alapján nekem is beleszólásom lehet a dolgokba.

Egyelőre még alapmesékkel kezdtem. Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke, Piroska, stb. A mese első részében - néha a gyermekek segítségével - a különböző dobókockákat szín szerint külön rendeztem, igyekezve arra, hogy lehetőleg minden eseményhez különböző színű vagy oldalú kockát használjanak.

A Piroska és a farkas mesében például a piros színű dobókockákkal dobattam őket, ahol kockadobás eredményét jelző pöttyök mutatták, hogy hány szem málnát sikerült szednie a kislánynak. Ugyanezt legközelebb meg tudom csinálni virágokra (mondjuk sárga kockával). A Hófehérke mesében többször előkerültek a d8, d10, d12, d20, d100-as kockák is, pl, hogy mennyi törpe vette észre, hogy valaki járt a házukban, vagy hány mérgezett almát csinált a boszorkány.

Aztán persze ott vannak a szerencsedobások, amiket elég erősen irányítok, hogy a gyermekek sikerélménye meglegyen. Pl. a Piroska esetében, mikor kislány bolyong az erdőben, akkor mondom a gyermekeknek, hogy dobjanak x kockával, és ha azok között van 1-es, akkor ott bizony valami nagy baj történik (megjelenik a farkas, vagy találkoznak egy büdös borzzal). A másik véglet, amikor valami jó esemény bekövetkezéséért kell 5-öst vagy 6-ost dobni. Persze nagyon jól lehet manipulálni az eseményeket, hogy mikor mennyi kockával engedem a dolgokat. Tehát, ha nagyon szeretném, hogy valamelyik véglet bekövetkezzen, akkor 5-8 kockával megy a dobás, ha még van idő a hosszabb mesére, vagy úgy gondolom tudok még miről mesélni, akkor elég a 4 kocka is. Aztán van egy egész másfajta rész is, amikor azt a feladatot adom a gyermekeknek, hogy Hamupipőke módjára csoportosítsák színek szerint a kockákat.

Közben egy picit továbbgondoltam ezt a dolgot. A fejemben van, hogy jó lenne egy gyerekeknek készült társasjáték, amiben hasonlók vannak. Nem tudom, hogy ilyen létezik-e, de nem nagyon hiszem. Sajnos a kézügyességem csapnivaló, a rajzoláshoz való tehetségem pedig a gombával vetekszik, tehát térkép, kártya vagy karakterrajzolás rögtön kiesik. Vagyis egyelőre... Most még a szabályrendszer kidolgozásán és az egyes eseményeken gondolkodok, hogy miként lehetne a történetet minél univerzálisabbra megcsinálni, miként lehetne minél több történetet belezsúfolni, hogy ne legyen az egész pár alkalom után már unalmas.

Lehet, hogy páran ezt egy picit butaságnak tartjátok, de esténként nagyon jól szoktunk szórakozni, miközben ezeket az "interaktív meséket" előadom a gyermekeimnek.