Pancsolási esettanulmány Annamáriától

Mostanában mindig így szokta a kisasszony kezdeni a fürdést.

Keresztelési hadművelet

Nos... hirtelen felindulásból írom most ezt a blogbejegyzést. Most jártunk a papnál, hogy ugyan hajlandó lesz-e megkeresztelni a lányunkat, Annamáriát. Erre ez a szokásos, kedves vigyorával azzal kezdte, hogy jövő héten mikor tudunk találkozni. Pedig tudhatná, hogy nem ott lakunk, és mikor összeadott minket, akkor is ez volt a probléma, hogy csak minden 2. hétvégén tudtunk találkozni.

Mikor mondtuk neki, hogy legközelebb 1 hónap múlva járunk erre, akkor - a vigyorgását folytatva - mondta, hogy keressük fel a lakóhelyünkhöz közeli papot, és vele beszéljünk. Körülbelül olyan hangsúllyal mondta, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy "Menjünk a p...ba!".

Igazán nagyon kedves pap, és gondolom, hogy azt szeretné, ha minél több "báránykája" lenne, de azt hiszem, hogy nagyon rossz politikát követ.

Az egész rosszindulatúságát rá akarja fogni a bürökráciára, hogy ez a dolgok menete. Nem is értem, hogy ennyi rosszindulat hogyan gyűlhetett össze papban. Komolyan, olyan mint egy sith lovag (persze lovag nélkül, és a sith helyett írhattam volna egy másik angol szót is, amelyben ugyanezek a karakterek vannak), a papság sötét oldala, egy antipap... Zoli atyát (így hívják) szerintem már csak a modern szokások védik meg a kövezéstől.

Így nem tudom, hogy mi lesz, hogy mikor és hol tudjuk majd megkereszteltetni a lányunkat.

Nascar - Az (első) IMAX élményem

Évi egyik barátnője, Adri jegyeket nyert egy ilyen 3D-s IMAX-os mozira az Aréna Plázába. Nekem szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ugyan odaérek-e. Szerencsére a késő délutáni tárgyalás még pont időben véget ért, hogy találkozni tudjunk a mozi előtt.

Maga az Aréna Pláza is megérne néhány szót, a kihalt, zombifilm-hangulatot árasztó kihaltságával, és a már megkopottságot idéző (ál?)márványköveivel. A neonfényektől és színes reklámokról tarkálló üzlethelyiségek is kongtak az ürességtől. Nem a látogató- és vásárlóközönség mély és olykor harsány moraja, hanem az új légkondik még halkan duruzsoló hangja és az üzlethelyiségekből kiarámló zene volt az, ami a nagy csarnokot betöltötte.

A bután megtervezett, és nem felhasználóbarátságáról gyorsan tanúbizonyságot tevő térkép nem sokat segített a tájékozódásban. Nem tudom, hogy kiben merült fel az a fantasztikus ötlet, hogy két szintet egyetlen térképen mutasson be...

A mozi megtalálása nem csak nekünk jelentett kihívást. Ugye én GPS nélkül 10 méteren belül el tudok tévedni bárhol is legyek, de hogy még az ott dolgozók sem tudják, hogy a nagy épület egyik nevezetessége hol található, az már több mint bosszantó. Azért az jellemző volt rám, hogy sikerült úgy elmenni a bejárat előtt, hogy fel sem tűnt. Néhány informatív tájékoztatótábla igazán jó lett volna...

Miután felmentünk a tetőtérbe (a térképen csak a földszint és az emelet üzletei voltak feltüntetve, és semmi utalás még egy szintről), ott átvettük a karszalagokat, majd irány a terem. A szemüvegek átvétele után volt még egy kis keringés, de rábíztunk magunkat az előttünk kígyózó szórványos tömegre. A moziban bárhová leülhettünk, így az utolsó sor középső székeit tettük magunkévá. Jó szokásom, hogy a moziélményt nem rombolom pattogatott kukorica evéssel és kólaszürcsöléssel, így most ezekre megint nem került sor.

A szemüveget próbálgattam a film előtt. Egy picit kényelmetlen volt, de amikor elkezdődött a vetítés, akkor már igazából nem zavart. Azt vártam tőle, hogy majd ha csak simán átnézek rajta, akkor is észreveszek valamit, de igazából semmi nem történt.

Lefutottak a 2D-s reklámok, majd a terem elsötétült... aztán kigyúlt egy reflektor és egy kis hölgy felolvasott egy kis bevezetőt. Aztán kezdődhetett az élmény.

Már a Warner Bros felirat is 3D-ben jött elő. Ekkor, több társammal egyetemben, megnéztem, hogy milyen szemüveg nélkül a hatás. Nagyjából olyan volt, mint amikor régi otthonomban a szlovák 1-est akartam nézni. Jó kép, csak mellette nagy szellemképek. Fel is merült bennem, ha ilyen szemüveggel nézném a szlovák tévé adásait, akkor azok lehet, hogy 3D-sek lennének...

A film első néhány percét nagyon eltalálták. Az erdei úton egy üldözés folyt egy szeszcsempész- és egy rendőrautó között. Nagyon jól megcsinálták a környezetet, és teljesen olyan volt, mintha az erdőből vagy az útról szemlélném az események alakulását. Egyszerűen zseniális volt, ahogy a falevelek szállingóztak, a vízcseppek felcsapódtak és a kövek felverődtek. Itt felmerült bennem, hogy milyen lenne, ha filmeket így készítenék el.

Lehet, hogy eddig nem említettem, de a film a Nascar történetét, világát és hatalmas élményét kívánta bemutatni. Ez teljesen sikerült. Olyan hangulatot árasztott a mozi, hogy a legszivesebben azonnal elmentem volna élőben megnézni egy ilyen autóversenyt. A film sokszor azt sugallta, hogy benne ülök az autóban, vagy a lelátóról követem az eseményeket. Szinte éreztem, hogy mellettem megy el a mogyoróárus, miközben a lelátó az emberek extáziásától és a motorok zúgásától dübörög.

A filmben egyedül csak az a hősi amerikai életérzés bosszantott igazán. Többször volt óriási amerikai zászló a képernyőn, és igazán hősként tekintettek ezekre a sportemberekre.

Aki még nem volt ilyen 3D-s moziban, és egyszer lehetősége adódik rá, az ki ne hagyja. És senkit ne riasszon vissza, ha olyan a téma eleve, ami nem érdekli, mert a hangulat úgyis magával ragadja.

Végül pedig egy kedvcsináló videó:

Nyári ünnepek

Elég őrült melegek vannak, amikor néha hálát lehet adni egy hűvös reggelnek, vagy melegséget elverő záportnak...

De most nem az időjárásról szeretnék szót ejteni, hanem a legutóbbi ünnepekről. Június 23-án tartottuk Évi névnapját. Erre lehet, hogy egy páran felkapjátok a fejeteket, de mi akkor is ekkor tartjuk. Karácsonykor szinte mindenki megfeledkezik róla, és mivel télen van a születésnapja is, ezért mindig téli ajándékot kapott. Most kap nyárit is... :)

Vettem neki egy Alhambra nevű, elég jól sikerült stratégiai társasjáték. Néhány kört már játszottunk vele, és Évi mindig simán elvert. Hát igen, aki Carcassone-n edződött...

Aztán június 26-án lett fél éves Annamária. Különösebb ajándékot tőlünk még napott, és arra sincsen még sok tippünk, hogy mit fog kapni az elsején lévő névnapjára... De majd kiderül, van még néhány napunk.

Annamária nagy mozgásban

Ezekhez különösebbeket nem fűznék hozzá. A mozgóképek magukért beszélnek...

Annamária ül, nem fekszik, nem marad

Kicsi lányunk szépen megtanult négykézláb mászni, bár a technológiája még egy kicsit egyedi, de gondolom, hogy idővel majd csak csiszolódik. A mászás tudományának gyakorlása közben rájött, hogy miként tud ülni. Most ezt is nagyon magas fokon műveli. Erről be is szúrnék ide két képet.

Valamint, még két kép, hogy miként is tud már négykézláb állni (ebben a pózban haladni még nem tud, de ami késik...)

Oblivion 499-ért

A minap túrtam a TESCO-ban nagy halom játéklemez között, hátha sikerül valamit kikukázni. Egyszercsak megakadt a kezem egy ismerős lemeztokban. Oblivion! Nézegetem rajta az árat... Volt rajta 4(!) különböző ár. Ugyan melyik lehet az? Közben találtam egy másik lemezt is, ami szintén olyan vastag, lopásgátlós tokban volt, és arra 499Ft volt ráírva. Na mondom, megnézem egy leolvasónál, hogy mennyibe kerül az Oblivion és az a másik játék. Mind a kettő 499 magyar forint volt... Így tehát elhoztam és megvettem. Utólag néztem, hogy a galaxineten még mindig 2990 az ára. Azt hiszem, hogy jó vásár volt.

Agatha Christie - Nyaraló gyilkosok

Az origo.hu oldalon volt egy nyereményjáték, ahol a CDV-sevenm felajánlott 3db Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok című játékot. A jó válasz beküldése után az én nevemet is kidobta náluk az automata...

Kiváncsi vetettem magam bele a kalandba. Nem ismertem sem a könyvet, sem a belőle készített filmet, így teljesen szűzen vághattam bele a játékba. Kivételesen most nem olvastam át annyira tüzetesen a kézikönyvet, mint szoktam, de amennyit láttam belőle úgy tűnt, hogy nem lesz rossz fordítás. A dobozon azonban van egy furcsa fordítás, amire már többen felhívták a figyelmet a különböző fórumokon. Tükörben le van fordítva az, hogy "szürke cellák", ez egyértelmű utalás lenne az agytekervényekre, de mindegy...

A játék telepítője nagyon egyszerű, és elég gyorsan végez, mert nagyjából csak olyan 1,5gigabyte helyet foglal el a merevlemezen. További plusz pont, hogy nem kell a lemeznek a meghajtóban lennie játék közben. Így legalább megúsztam azt, hogy különböző orosz vagy milyen oldalakról leszedjek valami "no-disk crack"-et. Igen, én eredeti játékoknál is sűrűn megteszem, ha azzal meg tudom kímélni a lemezmeghajtóm állandó felpörgését vagy a lemez kopását, karcolódását.

A játék maga elég jól sikerült, remek kis nyomozós kaland, bár néhol majdnem beletört a bicskám, ha nem lett volna hozzá végigjátszás. Az elején egy madzagot nem sikerült megtalálnom a tengerparton. Néhol egy kicsit jobban segíthetett volna a szöveg tapogatódzásban, de a tárgyak különféle kombinálásával nagyon könnyen megoldható volt a feladat. A beszélgetések során egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy csőben lennék, mert bármit feleltem egy irányba ment az egész beszélgetés. Talán egy vagy két helyen volt olyan, hogy létezett igazi választási lehetőség.

Szerencsére a játék fordítása egész jól sikerült, bár néhol volt benne néhány gépelési hiba, néhány magyartalan mondat, de legalább nem volt félrefordítás (vagy csak nem vettem észre).

Azonban volt néhány súlyosabb gond is. Az egyik az, amikor egy (szabályosan!) összetépett papírt kellett kirakós módjára összerakni. A keretekkel semmi gond nem volt, de a középső tartalom olasz(!) nyelven volt. A sortávokból nagyjából rá lehetett jönni, de még akkor mindig az volt, hogy értelmes olasz szavakat kellett összerakni. Újabb poén, hogy amikor elkészült a kirakós, akkor angol nyelvű lett! Szerencsére mikor Poirot iratain keresztül néztem meg utólag, akkor már magyar nyelvű volt. A másik bosszantó gond a végén jelentkezett... Miután az ügy lezárult, volt még egy befejezetlen nyomozása Hastings-nek, azaz annak a személynek, akinek a bőrébe bújva vittük végig a játékot. (Újabb poén, hogy mi Hastings, Hastings pedig Poirot bőrébe bújt bele a játék során.) Szóval a végén a telefonnal a GENIUS szónak megfelelő számokat kellett volna tárcsázni a telefonon, úgy mintha sms-t írnánk. Azonban ez is magyarítva lett, és egy 10 karakteres számot kellett a végén tárcsáznánunk.

Ezen bosszantó hibák ellenére nagyon jól szórakoztam, és külön öröm volt számomra, hogy ezt magyar nyelven tehettem meg! (Ez a bejegyzés a Magyarítások Portálra is felkerül!)

Frissités: Magyar nyelvű végigjátszás az AdventureGames weboldalán!

Harry Potter és a tűz serlege

J. K. Rowling is erősen belecsapott a lecsóba, ahogy a gyerekmeseként indult kalandját egyre sötétebb árnyalatokkal ötvözi. Szerencsére ez sohasem árt, ha közben az ember a fantasy-t is szereti.

Igazából nekem ott van gondom az írónővel, hogy így kifejezésre viszi a sötét arcát. Harry-t egyre gonoszabb és kegyetlenebb kalandokba hajszolja bele, és közben az iskolába történő hülyülésekkel még komolytalanabbá teszi a történetet (amúgy sem kell komolyan venni, mivel csak egy mese). Azon még el lehetne gondolkodni, hogy mennyire viszi bele magát a történetbe, és hogy hasonlít-e valamennyire Rita Vitrolra, a kevésbé sem szimpatikus újságírónőre.

A könyv amúgy nem rossz, mert kifejezetten olvastatja magát, viszont elég sok helyen vannak benne érdekes jelenetek, amiket inkább jobb lett volna kihagyni, vagy másképpen továbbvezetni.

Érdekes volt olvasni a könyv ajánlójában, hogy a főhősöknél a másik nem is előtérbe kerül. Valahogy azért ennél egy picivel többre számítottam, már csak azért is, mert az előző könyvekben már volt olyan kegyetlenség, ami egy kicsikét felnőtt-tartalomnak számít... legalábbis nálam.

A könyvet egyértelmeűen Harry és Voldemort karaktere viszi a könyvben, és a többiek csak erős mellékszereplők. Gondolok itt arra is, hogy a két hű társa, mennyire hátraszorult. Az írónő dícséretére legyen mondva, hogy szépen megoldotta azt, hogy ezt Ronnal kapcsolatban még szépen érezteti is.

Remélem, hogy folytatás még izgalmasabb lesz...

A nép orgyilkosa

Mint az előző blogbejegyzésemben említettem, sikerült ezt a könyvet is elolvasnom, és már a zárórészt Az orgyilkos tanítványát olvasom.

A második rész első könyvéhez képest újra sötétedett a hangulat, és még rosszabbra fordult FitzLovag élete. A hősnő igencsak kegyetlenül bánik a főszereplőjével, és nem sok kíméletet ad neki.

Szerencsére a második rész, második könyve, tehát A nép orgyilkosa sokkal gördülékenyebb volt számomra, mint az előző, így hamar sikerült kiolvasnom. Ezt sikerült azzal tovább tetéznie, hogy meglepetést meglepetésre halmozott, és nem várt fordulatokat idézett elő. Azt hiszem, hogy tényleg igaza volt annak, aki azt állította, hogy kegyetlenség terén felveszi a versenyt George R. R. Martinnal (éppen most olvasom tőle a Lázálom című könyvet).

Kedves olvasóim, ha rajongtok a fantasy könyvekért, vagy ha az olyan történelemszerű irományokért, amiben van egy kis mágia ugyan, de sárkány és egyéb isztikus fajok nem, akkor ki ne hagyjátok Robin Hobb-ot!

(A kép az antikvarium.hu oldalról van)

A király orgyilkosa

Egy kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, ugyanis azóta már sikerült az ezt követő könyvet is kiolvasnom. Megpróbálok úgy írni és fogalmazni, hogy annak sem áruljak el túl sokat, aki még nem olvasta volna az előző részt.

Hősünk, a Lovag törvénytelen, fattyú gyermeke, akit immár nem csak fiúnak, vagy Fitznek neveznek, hanem FitzLovagnak is túlélte az első rész végén ért nagy csapásokat, és lassan nekiáll lábadozni. Mire visszaért Kosvárba látja, hogy ott nagyon megváltoztak a dolog. Pompát nem sikerült visszatántorítani ambíciózus terveitől, és a vörös martalócok sem hagytak fel a támadásokkal és szipolyozásokkal.

A történet sötétebb és nyomasztóbb hangulatú, mint az első rész. Talán részben ezért is haladtam az olvasással olyan lassan. Érdekes látni, hogy miként fejlődik a főhös karaktere. Mivel sajátos, belső szemszögből történik az egyszálú cselekmény bemutatása, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az író menet közben végez Fitz-el. Azonban attól sem kell félnünk, hogy másokat életben hagy. Kegyetlenül bánik a karakterekkel az írónő. Bántja, sanyargatja őket, és nem riad vissza attól sem, ha valakivel végezni kell.

A címben "A király orgyilkosa" név van megadva, de tudni kell, hogy nálunk kettébontották a könyvet, és az első kötet kapta ezt a nevet. A második kötet "A nép orgyilkosa".

Nekem A király orgyilkosa nem annyira tetszett, mint Az orgyilkos tanítványa vagy A nép orgyilkosa, viszont nagyon fontos szerepet játszik a későbbiek megértésében. Ebben a kötetben lehet észrevenni azt, hogy néha fény derül arra, hogy Fitz teljesen máshogy gondolta a dolgokat, mint azok valójában alakultak. Ezen téves feltételezései elég nagy gondokat okoznak mind neki, mint a birodalomnak...

Annamária rájött, hogy ő zörög

Ma sikerült észlelnie a kisasszonynak, hogy milyen jól zörög a játéka, ha megfogja és elejti.

Annamária mászik

A kisasszonya egyre jobban erősödik, így már egyre több mindenre képes. A múlt héten ilyen mászásos, négykézlábas állapotban megközelített, ahogy fekszem a földön, majd a mellkasomra támaszkodott, és kinyomta magát álló helyzetbe.

Igazából ez a mászás dolog még nem megy neki annyira, és elég sokszor a feje a földön csattan, de azért erősen próbálkozik.

Annamária túl az ötödik hónapon

Nos, a kishölgy öregszik, és már több, mint öt hónapos. Folytatja a növekedést, és a súlybeli gyarapodást. Ez utóbbi egy kicsit csökkent, de azt mondják, hogy ez teljesen normális.

A jobbra-balra gördülés nagyon megy neki, és most már az egész nappalit be tudja így járni. Emellett úgy döntött, hogy megtanul mászni. Ezen a dolgon most nagyon ügyködik. Általában úgy csinálja, hogy hason vagy négykézlábra állva kinyúl a tárgyakért, majd előrébb löki, és próbál utána menni.

Ezen kívül elkezdtünk még járni babaúszásra is, de erről majd később írok, hogy milyen. Sokkal fontosabb esemény viszont, hogy már képes puszit adni! Néha már cuppanósat is. Képeket továbbira is mindenki a webalbumomban talál.

Kalandorok

Magyar filmhez mindig óvatosan ül le az ember, mert nem tudja, hogy mi sülhet ki belőle. Néha sikerül nagyon jó alkotásokat készíteni, néha viszont inkább sikítva menekülne az ember.

A Kalandorok esetében nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt tudtam, hogy a mostanában filmekben gyakran foglalkoztatott Rudolf Péter az egyik főszereplő, míg a másik az általam annyira nem kedvelt Haumann Péter. A 3. genererációt megszemélyesítő srác nevét pedig lusta vagyok kikeresni...

A film egy kicsit döcögve indult, aztán szerencsére belelendült. A magyar valóság ábrázolásához képest egy kicsit erősre sikerült a román. Különösen a részeg rendőrös résszel. A film több helyen erős túlzásokba esett, de nagyon sok helyen lehetett felröhögni.

Középtájon az egész kezdett egy kicsit szétesni. Onnantól kapkodós lett, valamint feleslegesen lett elnyújtva. Teljesebb érzést adott volna, ha 20-30 perccel rövidebbre vágják az egészet. Nem is értem, hogy mi szükség volt az egész elnyújtására. Az utolsó félóra pedig elég összecsapottra sikerült. Úgy tűnik, hogy ezt sem ússzuk meg folytatás nélkül...

Kukkolós játék

Úgy tűnik, hogy a kishölgynek tetszik a kukkolós játék.

Tepsis Raffaello

Olyan sokszor csináltam már, de mindig elszórom a receptjét, és a neten kell kétségbeesetten keresgélni. Ezért most inkább ezt is beírom a saját blogomba.

Hozzávalók:

a tésztához:

- 6 tojásfehérje

- 20 dkg cukor

- 10 dkg kókuszreszelék

- 10 dkg liszt

A tojásfehérjéket habbá verem, cukrot adok hozzá, majd ha így kellő keménységű állagot kapunk, akkor óvatosan belekeverjük a kókuszreszeléket és a lisztet. Ezt követően kivajazott és lisztezett tepsibe tesszük, majd jöhet a sütő, ahol kb. 200 fokon 15 percen belül megsül. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy megsült a tészta, akkor fogvájót szúrjunk bele egy pár helyen, és nézzük meg, hogy hozzátapadt-e a tészta. Ha már nem, akkor készen van.

Hozzávalók

a krémhez:

- 6 tojássárgája

- 1 vaniliás pudingpor

- 20-25 dkg cukor (a neten lévő receptek ebben térnek el, de mindegy, hogy mennyi kerül bele)

- 4dl tej

- 25dkg margarin

A 6 tojássárgáját, a vaniliás pudingporral, valamint a cukor felével és kb 1dl tejjel összekeverem, majd hozzáadom a tűzhelyen lévő maradék tejhez. Addig főzöm és kavarom, amíg keményebb puding állagú nem lesz. A margarint és a maradék cukrot kikeverem, majd az előbb készített, már kihült masszához keverem.

Ezt követően az egészet a tészta tetejére kenem, majd megszórom az egész tetejét egy kis kókuszreszelékkel.

Az elkészítés nagyon egyszerű, és egész gyorsan készen van. Jó étvágyat!

Terry Pratchett és Neil Gaiman: Elveszett próféciák (Dark Omens)

Még a névnapomra sikerült megkapni ezt a ritkaságot. Több antikváriumot is végigtúrt, mire talált nekem egy Terry Pratchett könyvet. Mivel még csak a művei alapján filmeket láttam, úgy döntöttem, hogy szívesen bepróbálnám néhány könyvét is.

A Korongvilág (ahol a főhős könyvei játszódanak) elég érdekes hely, ezért nagy várakozásokkal tekintettem a könyv elé. Azonban nem azt kaptam, amire vártam. Ugyanis, amellett, hogy nem egyedül írta Pratchett a könyvet, mégcsak nem is a Korongvilágon játszódik a történet, hanem valamikor 1990-es évekbeli Föld nevű bolygón. A két angol tévéfilm után egyedül csak a Halál karaktere volt ismerős.

Miután gyorsan félredobtam ebbéli csalódásomat elkezdtem szórakozni a könyvön. Mert bár egy picit kusza, de mégis nagyon jó időtöltést jelent. Maga a történet gyakorlatilag az Omen című klasszikus horrorfilm kiparodizálása, de ezen kívül még találhatunk más érdekes utalásokat. Nem mondanám, hogy azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyedt, humort és fantasy elemeket tartalmazó olvasmányokat, mert néhol eléggé elveszik az iró agyának sötét bugyraiban. Vagy lehet, hogy írókat kellett volna mondanom... Igazából nem tudom, hogy melyik részt ki írta.

A könyvet nyomtatott formában manapság már szinte lehetetlen beszerezni, de ha valaki látja, akkor csak abban a tudatban vegye meg, hogy ez bizony nem Korongvilág könyv... Azonban ettől függetlenül nagyon jó!

Moby - Last Night

Moby-t mindig is szerettük és szeretni fogjuk. Megint sikerült valami zseniálisat alkotnia.

Már nem tudom, hogy hanyadszor hallgatom a MESTER, polgári nevén Richard Hall, Last Night című aktuális albumát, de egyszerűen nem lehet abbahagyni. Pedig ez az albumon is nagyon sok féle muzsika megtalálható.

Nem tudom, hogy van-e olyan, aki nem ismerné Moby-t... Lehet, hogy igen, de a zenéjével rengeteg helyen találkozhattál már. Kiváncsiságképpen elnéztem a http://www.imdb.com/ oldalra, hogy milyen filmeknél és sorozatoknál használták fel a zenéjét (amatőr filmesek ingyen, jogdíj nélkül vehetik igénybe bármelyik alkotását!). A munkásságát mutató lap szerintem még nem is teljes. Azt hiszem, hogy sokan emlékeznek a Holnap markában (Tomorrow never dies) című James Bond filmre, aminek a főcímzenéje iszonyatosan jól lett átdolgozva. Vagy ott van a Leonardo di Caprios Part (The Beach). Az egész filmből az egyszerre szép és borzalmas tengerpart látványa maradt meg a fejemben, miközben szól a Porcelain.

És hogy melyek a kedvenc számaim az albumról? Az összes. A remekbeszabott összeállításban találhatunk kellemesen nyugtató lassabb számokat, de ugyanakkor vannak valamivel pörgősebbek is. Kellemes meglepetésként hatott az Everyday it's 1989, amely egy kicsit a 90-es évek középén lévő, rave stílusban játszó Moby-t hozta hangulatban, ha sebességben nem is.

A végére belinkelném a youtube-on megtalálható Disco Lies klipjét.

Az Omega ember (The Omega Man)

A hét első felében tekintettem meg a Charlton Heston főszereplésével, 1971-ben készült "Az Omega ember" című filmet.

Igazából ennek a feldolgozása a Will Smith-es "Legenda vagyok". Tudomásom szerint azonban már ez is feldolgozás volt. Mai szemmel rengeteg megmosolyogtató dolog bújik meg a filmben, de ugyanakkor vannak olyan poénok is, melyek már akkor is gagyinak számítottak. Itt a vírust követő világégést követően nem zombik, hanem némileg módosult génállományú emberek a főhős legnagyobb ellenfelei. Igazából csak annyit tudhatunk meg róluk, hogy nagyon érzékenyek a tűzre, és hogy szellemi vezetőjük, Matthias, ellenez minden technika vívmányt. Ezért mindent technikát, vagy minden olyant, amiben tudás lehet igyekszik elpusztítani.

A legújabb feldolgozáshoz hasonlóan itt is találkozik a főhös normálisakkal, akikkel majd később megalapozhat egy új normális világot...