2015/07/30

Cavum

Felvettem az ünnepi munkásruhámat!
Csákánnyal a vállán, kisimult ábrázattal, arcán ravaszkás mosollyal tekintett rám a talpig bajuszba öltözött bányászember. Most újra megnézve a borítót inkább úgy tűnik, mintha új ruhát vett volna fel a portrékép elkészítéséhez, de ez a játék szempontjából mellékes.

A tegnapi Gémklubbos látogatás első nehéz, száraz eurója Lacxox-tól érkezett, amit a másik Lászlóval (az ásványimádó Főnixszel) együtt próbálhattunk ki hármasban. A Wolfgang Kramer és Michael Kiesling szerzőpáros bizonyára valami ellenállhatatlan vonzalmat érezhet a bányászat iránt, mivel már ez a második játékuk, amit hasonló témával ismerek meg. Igaz, a Szénre fel!/Glück auf névre hallgató 6 évvel később készült.

A Cavumban alagutakat kell ásnunk, állomásokat létrehoznunk drágakő teléreket kell feltárnunk, városokba szállítanunk, majd végül a piaci igényeket kielégítve eladnunk. Ebből sejthetjük, hogy elég számolós a játék, de a remény a szépségre elhal a doboz kinyitásakor.

A játéktábla és a saját akciójelző táblánk időtől megkopott sárgás színárnyalatot kapott, ami ugyan nem csúnya, csak egy picit szürkébbé teszi a hangulatot. Az útvonallapkák egy picit apróra sikerültek és a színviláguk ezeknek kifejezetten csúnya. A drágaköveket jelző kartonlapkák helyett lehetett volna a dobozban műanyag jelelő, ami sokat dobott volna a hangulaton, hogy mégis valami szépet bányászunk. Talán 2008-ban ez még nem volt annyira nagy elvárás.

A játékban "csak" forduló van, amikben összesen 12 akciót hajthatunk végre, de egyszerre csak maximum négyet, majd egy másik játékos köre következik. Akciók előtt licitálás van a körsorrendre, ami után még kapunk egy megfelelő dinamitlapkát is. Ezt követően választhatunk egyesével a rendeléslapok közül, egészen addig, míg valaki nem passzol.

Ez bizony komponensileg nem lett valami szép
Mikor rajtunk van a sor lehetőségünk van útvonalat építeni, dinamitos lapkát letennünk, állomást vagy ásványkincs lelőhelyet lehelyeznünk. Az akciók között található két dzsóker, valamint a saját akcióinkat lezáró begyűjtés. Ennek segítségével tudunk a városokkal összekötött, hegyi állomásaink között lévő telérekből érceket gyűjteni.

Elég kiélezett és optimalizáló harcot kell folytatnunk, ahol érdemes mérlegelnünk, hogy egyik-másik játékossal szemben konfrontatívan lépünk-e fel, vagy egy picit segítve. Ugyanis az útvonalépítés során nem csak a lapkák mellé, hanem rájuk is tehetünk új utakat, ezzel a másikat elzárjuk az ércszerzéstől. Fontos az is, hogy milyen fajta ásványkincset választunk a saját telérünkbe, ahogy az is, hogy minél több városba jussunk el úgy, hogy a másik nem.

Miután mindenki végzett az akcióival jön a város pontozási fázis. Meg kell nézni, hogy adott városban kinek van olyan állomása, ami saját hegyi állomással is összeköttetésben áll. Minden ilyen játékos annyi pontot kap, ahány üres hely van még városban. Üres helynek számít az olyan állomás is, ami nincsen összekötve saját hegyi állomással. Ezt követően robbannak a dinamit lapkák és a körülöttük lévő üres útvonalak is. Majd jön a licit, ahol a drágaköveinket adhatjuk el licit keretében (egy színt csak egy játékos) és végül a teljesíthetünk nálunk lévő rendeléslapokat is győzelmi pontokért.

A végeredmény. Szoros lett... a második helyen
Ez a három forduló még kétszer lezajlik és jöhet a játék végi pontozás. Itt van egy újabb várospontozás a felrobbant állapotok után, lehetőség van újabb licitre, valamint levonásra kerülnek a nem teljesített rendeléslapok is.

A játék nem rossz, de ugyanakkor nem is kiemelkedő. Azonban egy kicsit száraz, amit a a külcsín -, beleértve a komponensek kinézetét - még tovább fokoz. Továbbá tipikusan sokat gondolkodós játék, ahol adott esetben el tart egy darabig, amíg sorra kerülünk. Valahogy ez sem az a játék, amit többször, azonnal, egymás után kívánna magának az ember.

Nincsenek megjegyzések: