2014/12/19

A hobbit: Az öt sereg csatája

Nagyon szerettem volna megnézni A hobbit kisregényből készült, de mozgóképesen trilógiává növekedett alkotás befejező részét. Aztán úgy alakult, hogy sikerült moziban kikötnöm.
 
Az előző részek hangulata nagyon megfogott. Nem is nagyon kellett akciónak történnie, a látvány és Középfölde világa, a hozzá írt filmzenével nagyon hangulatosra sikerült. Már már bántónak hatott ebben a világban a csúnya orkok és a gonosz jelenléte. Egy picit ezért is aggódtam mi lesz abban a részben, ahol szinte kizárólag a zsigerontásról lesz szó és hogy kihúzom-e a közel 2 és fél órát a mozivászon előtt.
 
Azt már szinte minden helyen megírták, hogy az első 15 perc alatt rendeződik a sárkány kérdése. Az is biztos volt, hogy lesz pár szereplő, aki biztosan életben marad, tehát lesz olyan, akiért annyira nem kell aggódni.
 
A történetről sokat nem akarok írni, mert egyrészt egy gigantikus harc az egész, másrészt úgyis mindenki azt fogja majd számolgatni, hogyan is jön ki az öt sereg és hogy ki kivel van éppen. Az arany és a gazdagság soha nem jó, ha hirtelen jelenik meg. Könnyen meg tudja szédíteni az embert, tündék vagy törpét, ami végül bonyodalmat teremt.
 
Inkább arról szeretnék írni, hogy milyen érzések kavarognak bennem a filmet követően. Lehet, hogy lövök el dolgokat a cselekménnyel kapcsolatban, ezért csak óvatosan az olvasással...
 
Ha az emberek településére sárkány csap le abból semmi jó nem származik. Szinte borítékolható, hogy hiába vannak egy tó közepén a tűz végül mégiscsak erősebb lesz. Innentől az emberek egyik helyről a másikra csapódnak, ami meglehetősen céltalannak tűnik. Peter Jackson is érezte, hogy ez így annyira nem jó, ezért pár képkockával erősíteni akart a nyomorúságukon és kilátástalanságukon, de valahogy ez nem volt elég. Én még azt sem teljesen értettem, hogy Alférodot miért kellett annyira erőltetni, és miért kellett benne folyamatosan megbízni. Egyáltalán nem hiányzott és a hozzá fűződő jelenetek inkább kínosak, mint viccesek voltak.
 
Kicsit gyenge volt a tündekirály motívációja is. Egyszer csak megjelent a semmiből, hozott egy szekér élelmet és haverság volt az emberekkel. A tündék persze droidok és cgi lények mind, ezért ők nem kérnek enni, inni és táborozni. Ahogy az orkok sem, de abba már nem is tudok belegondolni, hogy egyáltalán miként tudnak létezni.
 
Ez egy fantasy, vagyis inkább egy mese. Kapcsoljuk már ki az észérveket és élvezzük a látványt, a harcokat, mert Peter Jackson ezért csinálta a 3. részt. Ami szerintem tök felesleges volt, még akkor is ha élvezhető. És ha már a látvány. Miért kellett az események magas százalékának sötétben vagy ködben játszódnia? A 3D szemüveg pedig csak tovább ront a helyzeten.
 
Egy picit kitérnék a karakterekre is. A filmet követően azon gondolkodtam, hogy vajon ki volt a főszereplő. Minden kulcsfigura inkább afféle mellékszereplőnek tűnt és nem nagyon emelkedett ki senki. A törpkirály problémája elég mondvacsinált volt, nem nagyon lehetett átérezni. Ahogy azt sem, hogy maroknyi csapatával csatamegfordító tényező lehet.
 
Fura volt látni, hogy Legolas milyen öreg A gyűrűk urában megismerthez képes. A készítők megint hoztak neki képtelen képsorokat, amik inkább röhejesek voltak, mint menők. Persze ez nem az ő hibája.
 
A varázslók elég vicc kategóriák voltak. Gandalf a híres, nagyhatalmú varázsló nem mutatott semmit, csak, hogy a bottal milyen jól harcol. Galadriel bezzeg nagy erők birtokosa. Nem is igazán értem az egészet. Azt éreztem, hogy velük sem igazán tud mit kezdeni a rendező, de mégis akar egy kis előzményt megmutatni a korábban leforgatott folytatásokra.
 
Bilbo... Mintha egyszerre lett volna Star Wars filmek C-3PO-ja és R2D2-ja. Szőröstalpú hobbitunk itt-ott megjelenik, aztán vagy történik valami bölcs vagy vicces dolog és annyi. Lehet mondani, hogy kulcsfontosságú a jelenléte, de nem igazán erős.
 
Az öt sereg csatája egy erős látvány film, ami miatt érdemes megnézni. Nem kifejezetten háromdében, mert ahhoz sötét. Nagy mélységet és történetet ne várjunk, mert az egész a csatáról szól, egy olyan látványorgiáról, amit Peter Jackson meg akart csinálni. Azt, hogy ezt jól tette-e vagy sem, döntse el mindenki maga.

Nincsenek megjegyzések: