Mark Lawrence: Tövisek császára

"Jorg király, a tövises király, vágtat fakó lován,

körötte csend amerre ment, és a pusztulás." - Ismeretlen szerző műve

 

Szorított az idő és érdekelt is a történet, ezért hamar be sikerült fejezni Mark Lawrence Tövisek császára című könyvét, ami egyben a Széthullott birodalom sorozat zárókötete is volt. Előzetesen annyit, hogy ez a kötet és az egész sorozat is nagyon tetszett (4 és 5 csillagos értékeléseket adtam a Goodreads-en), de azért akadtak apróbb problémáim is.

 

Mark Lawrence láthatólag szeret írni és szerencsére tud is. Szereti utaztatni az olvasót és izgalmasabb területekre vezérelni. És azt hiszem, hogy kísérletezni is...

 

Mivel a Tövisek hercege egyes szám első személyben íródott, ezért - a történet jobb tagoltsága érdekében - párhuzamosan egymás mellett vezetett két időszakot. A Tövisek királyában a két idősík mellett szerepet kaptak Katherine levelei, ami egy másik szemszögből nyújtottak betekintést az események alakulására. A Tövisek császárában kapunk - megszokott - két idősíkon túl egy Chella szálat is (plusz egy bevezetőt egy harmadik személlyel). Amire szerintem semmi szükség nem volt.

 

Valahogy engem borzasztóan idegesítettek a Chellával kapcsolatos történések. Kicsit lassan haladt velük előre a történet, de a végén nem lehetett volna mégsem annyival elintézni, hogy a nekromanta néhány mondattal elmondja a hosszú oldalakon leírt történéseket. Utólag belegondolva nem is tudom, hogy mennyira volt fontos a szereplése és nem lehetett-e volna mással megoldani a szerepét. "Időhúzás 1".

 

Jorg király útja Vyene-be volt az "időhúzás 2". A sárban vonszorgó hintó és lovascsapat kicsit megfékezte a történetet és volt számomra szükségtelennek tűnő megálló is. Lawrence-t lehet, hogy karakterszámra fizetik, vagy úgy gondolta minden egyes könyve legyen egy picivel hosszabb. Nem lehet rögtön egy 800 oldalas téglával kezdeni.

 

Ami viszont egyértelműen vitte előre a történetet és nagy kedvet az olvasáshoz, az az öt évvel korábbi események leírása. Lehetett volna sokkal jobb is az egész könyv, ha az író egy kicsit feszesebbre veszi.

 

A Tövisek császára mindettől függetlenül zseniális, fantasy rajongóknak ajánlott olvasmány, főleg ha a gyormunk beveszi a kínzásokat és patakvért, egy kis mágiával megbolondítva. Jorg eltökéltsége és problémamegoldó készsége pedig valami óriási.

 

Innen viszont ne olvass tovább, ha még nem olvastad a könyvet és nem akarsz semmi olyasmibe belefutni, amiről előzetesen nem akarsz tudni!

 

Leírom megint, hogy szerettem ezt a könyvet és a sorozatot is, de azért volt pár dolog, ami egy picit zavart. Ott van Jorg király apjának a halála, ami nagyjából olyan volt, mint a Jég és tűz dala sorozatban, amikor Rob Stark győzedelmes hadjáratot vezetett. Olyan "talán történt valami, de nem biztos" érzésem volt ezzel kapcsolatban.

 

Tetszett a könyv elején a pontokba szedett összefoglaló. Más sorozatoknál is el tudnám viselni, ha lenne egy kis emlékeztető.

 

Az 5 évvel korábbi történéseknél sem tetszett feltétlenül minden. Az Ígéret földjére irányuló kóborlásnál a kínzás rész biztos több nyúlszívűnél kiverte a biztosítékot, bár tény, hogy jól megvan írva. A Fexlerrel történő találkozás során szerettem volna többet megtudni a múltról és arról, hogy mit kell majd tennie Jorgnak, ha eljön az idő.

 

És akkor ott van a vége. Némely vélemények szerint összecsapott. Az tény, hogy 20 oldallal a vége előtt még nem tudod, hogy mi lesz, bár sejted mi lehet a lezárás. Ugyanakkor a könyv felénél már nagyjából azt is tudhatod, hogy ki lesz a Holt király. Azért a végére is marad pár meglepetés.

 

Az utószó azonban szimpatikus, ahol Mark Lawrence elmondja, hogy ki kellett végezni az aranytojást tojó tyúkját. Én is szívesen olvastam még Jorg tizenéves kalandjait, de nem hiszem, hogy olyan sok történet belefért volna abba a rövid időszakba és ne lett volna jelentősége eddig. Császárként pedig nyilván nem utazott volna annyit. Így is volt már időhúzás, hogy a könyv vaskosabb legyen, de ez még bőven az elviselhető határértéken belül volt.

 

A könyvsorozat kapcsán ki merem jelenteni, hogy igenis érdekelnek Mark Lawrence jövőbeli írásai, és majd el fogom olvasni a Prince of Fools-t is. Egyelőre nem tudom még, hogy angolul-e, vagy várok egy picit, amíg az is megjelenik Gy. Horváth László remek fordításában, a Fumax kiadótól.