A szokásos, gyönyörű, dombornyomott borítón található cím újra meglepheti azokat, akik nem olvasták Joe Abercrombie korábbi könyveit. A királyok végső érve, azaz Ultima Ratio Regum feliratot még XIV. Lajos francia király vésette fel ágyuira. Ez a cím bőven előre vetíti, hogy a könyv bővelkedni fog a harcokban és csatákban, amik nem feltétlenül csak fegyverekkel vívódik meg.
Az Első Törvény harmadik könyvére már bőven megtanulhattuk, hogy egyik karaktert sem lehet igazán megszeretni. Ha korábban tápláltunk is kedves érzelmet bármelyik szereplő irányába, az ebben a könyvben nagy valószínűséggel elveszik. Ez úgy még érdekesebb, hogy a saját nézőpontjukból követve az eseményeket és közben látjuk a motívációjukat. is. A szereplők sodródnak az árral és közben igyekeznek a saját érdekeik szerint a legjobb mederbe terelni az egyre jobban elszabaduló folyót.Ahogy lapozzuk előre az oldalakat egyre több értelmet nyernek a korábbi kalandozások, kitérők és egyéb események. Jezal a visszatérést követően olyan helyzetbe kerül, amiről korábban álmodni sem mert. Ami pedig még rosszabb, a jónak tűnő fordulat igazából óriási teherré válik. Ráadásul a nyomás egyre csak nehezedik rajta, ahogy folyamatosan lép előre a ranglétrán és ahogy közeledik az ellenség félelmetes serege.
Az északi fronton is kezd eldurvulni a helyzet. Bethod király térdig gázoló véres csatamezővé változtatja északot, ahol a megoldást már csak azt jelentheti, ha szembekerül Logennel. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, és persze itt is érkezik egy nem várt fordulat.
Bayaz az első mágus a harmadik könyvre teljesen ellenszenvessé vált számomra. Korábban is adott már szikrákat valódi természetéről, de amit a harmadik könyvben művel - saját maga érdekében - az nagyon felháborító. Számos érdekes dologra derül fény vele kapcsolatban, de a könyvben való utolsó jelentei szintén bosszantóak.
És végül ott van, a talán mégis kedvencnek tekinthető, minden szempontból megnyomorított, a kripli, Glokta elöljáró. Abercrombie valami zsenális karaktert írt neki. Nem csak torz személyiségét lehet szánni, hanem az a sok megpróbáltatást, dilemmát okozó dolgot is, amivel folyamatosan szembesülnie kell. Ezek után már nem is kell csodálkozni, hogy előkerülnek a kínzóeszközei.
Azt kell mondanom, hogy Abercrombie nagyon jó szereplőket írt, akiket annyira nem lehet szeretni, de mégis izgatotjan követjük a sorsukat, ahogy befolyásolni próbálják az Unió sorsát. Nem csak a külső ellenségekkel kell megküzdeniük véres harcokban, hanem a belső ellenségeikkel, vagy saját magukkal is ádáz csatát kell vívniuk.
A történet azonban erősen hullámzó. A harmadik könyv első szakasza annyira nem tetszett. Hiába volt ott az északi front, hiába küzdött Bayaz a Zárt tanáccsal, valami hiányzott, ami miatt egy kicsit lelassultam az olvasással. Aztán miután kezdtek összefolyni a szálak Adua városában, az események is kezdtek kellően összesűrűsödni. Ez a szerkezeten is látszott, ugyanis nem az egy fejezet, egy karakter szemszöge, hanem az egy fejezet, több szereplő szemszöge formában követhettek a történéseket.
Az már csak külön zseniális, mind az író, mind a magyar fordító részéről, hogy volt olyan jelenet, amikor az egyik helyszín utolsó mondata, a következő első mondata volt. Azokat a részeket egyszerűen imádtam.
Joe Abercrombie Az Első Törvény névre hallgató trilógiája mindenképpen ajánlott olvasmány a fantasy rajongóknak. Azonban legyünk óvatosak, mert néhol elég brutálisak, szinte beteg szintűek a brutális jelenetek. De ahogy az északi barátaink is mondanák, reálisan kell szemlélni a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése