Delta - A digitális átállásról

Azt hiszem, hogy ezt be kellett linkelnem. Cirka 25 perc...

Asterix az olimpián

Megmondom őszintén, hogy eddig egy Asterix film sem jött be. Valahogy mindig sikerül elrontaniuk valamivel, és mindig azt lehetett érezni, hogy ebből valami sajnos hiányzik. Igazából ezt a filmet sem néztem volna meg, ha nincsen benne a hétszeres Forma 1-es világbajnok Michael Schumacher.

Valamikor karácsony környékén döntöttem úgy, hogy megnézem. Valami szinkronos vígjátékszerűt kerestem, és már csak ez maradt. Mondhatni a kezdetétől azt vártam, hogy MS végre felbukkanjon, és történjen valami jó is, mert az egész túlságosan lapos volt. Ha ügyesek lettek volna az alkotók, akkor egész fergeteges vígjátékot lehetett volna alkotni ezzel a szereplőgárdával. Sajnos nem sikerült...

Az sem teljesen világos, hogy a címszerepben mindig Asterix van, holott eddig az egyik ilyen jellegű filmben sem ő tűnt számomra a főszereplőnek. Soha nem ő köré volt épülve a történet, csupán csak szerepet kapott benne.

Igazából akkor röhögtem fel először hangosan, amikor Jean Todt megjelent (ez már valamikor az utolsó 20 perc tájékán volt). Nagyon nagy dumát nyomott lett Schuminak. Igazából számomra csak innentől lett igazán érdekes a film, de sajnos itt is rengeteg jó ötlet maradt kiaknázatlan.

Azt hiszem, hogy aki akarta már úgyis megnézte, aki viszont nem, az ne is nagyon tervezze. Ha nagyon nincsen más akkor még mindig jobb, mint a fingós-böfögős amerikai, vígjátéknak titulált szennyek.

Zsenikém - Az ügynök haláli (Get smart)

Ma megnéztem a The Office (amerikai verzió) első évadának első részét, és eszembe jutott, hogy én láttam a sorozat főszerepében szereplő fickóval egy vígjátékot még valamikor decemberben. Talán ebből is látszik, hogy annyira nem fogott meg a dolog, mivel szinte totál megfeledkeztem róla.

Azt nem tudom, hogy a magyar címet ki adta a filmnek, de annyiban eléggé igaza van, hogy az ügynök "halálian" idegesítő fejszerkezettel rendelkezik. Ez a főszereplő valahogy mindig idegesítő szerepeket játszik, és már kezd számomra olyan lenni, mint Jim Carrey, akitől szintén a hideg futkos a hátamon, ha meglátom a vásznon/képernyőn/monitoron.

A film amúgy teljesen olyan, mint egy Austin Powers mozi, csak nincsenek benne gusztustalan, böfögős, fingós és túlságosan szexmániás részletek. A főhős egy szuperügynököt alakít, akit a főnökei inkább jobban szeretnek az íróasztal mögött látni, mert kíválló elemző képességekkel bír. Aztán beüt számukra a katasztrófa, és elő kapni a küzdelemre éhes aktahuszárt, aki nem mindig ügyetlen a terepen sem.

A korábban Skorpiókirályt is játszó csávó ebben a filmben úgy mozog, mintha valami gyerekmatinéban szerepelne. Ő is még egy picit tenyérbemászó...

Amúgy a film teljesen jó szórakozást ad, nem túl lapos, viszonylag pörögnek benne az események, mégha teljesen nem is logikusan. Ha túl tudjuk tenni magunkat a bosszantó szereplőkön, akkor egyszer (nem többször) egész jól el lehet rajta szórakozni.

Armin van Buuren ft Sharon den Adel - In and Out of Love

Volt tavaly egy bejegyzésem, amiben Armin van Buuren legutóbbi albumáról írtam. Most éppen újrahallgatom az egészet, és most már sokkal jobban tetszik. Lehet, hogy hozzászoktam? :) Mindenesetre az akkor is tetsző In and out of love szám klippjét szúrnám be, mert jó. Bár az album verziója jobb.

Láthatatlan kiállítás

Karácsony után Évinek eszébe jutott, hogy van valami "Láthatatlan" című kiállítás Budapesten, a volt E-Klubban (erről azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák), amit meg kellene nézni.

Nos nálunk minden ilyen megmozdulás elég nyűgös dolog Annamária miatt, ezért bevontuk apósékat is. Már a december 31-ei mozinál is igénybevettük a kicsi leányzó lepasszolására őket, ezért most is könnyen sikerült őket meggyőzni, hogy jöjjenek segíteni.

Évi interneten keresztül csinált két foglalást egymástól 30 perces csúszással, mert az volt a terv, hogy először bemennek apósék és mi vigyázunk Annamáriára, aztán csere. A foglalás után Évi megtudta, hogy egy "tárlatvezetés" nagyjából 45 perc, ezért lesz egy kicsi problémánk. Szerencsére, az ottani szervezetlenségnek köszönhetően sikerült megoldani, hogy apósék egy negyed órával korábban induló csoporttal mentek be, mint ahová be voltak jelentve.

Menek közben az is kiderült, hogy "tárlatvezetés" nagyjából egy óra, és nem is 45 perc, úgyhogy egy kicsit nyűgössé vált a kisasszonyra vigyázni. Apósék elmondása szerint a belépésünk után 10 perccel Annamária már aludt Kriszta kezében.

Mi egy 13 fős csoport részeként mentünk be, ahol az optimális létszám nagyjából olyan 6 lett volna. Úgy talán valóban sokkal élvezetesebb lehetett volna, mint így. Bent megvalósul a "vak vezet világtalant" dolog, ugyanis teljes sötétségben mentünk az egyik helyszínről a másikra. A vezetőnk, Krisztián, először Évinek mondta a dolgokat (és mindig jól meg is tapizta), ugyanis ő volt az sor elején. Bent, a sötétben, egy rövid "betekintést" kaptunk, hogy miként is él, tapasztal egy vak ember. Odabent az egyik helyről a másikra botorkáltunk át, ahol szinte mindent végigtapiztunk. Nekem már rögtön az elején vigyáznom kellett egy fej magasságban lévő kapával.

Összeségében elég érdekes volt az egész, bár az 1500Ft-os belépődíj elég húzós (lett volna, de most ingyen meg lehetett tekinteni). Az egészben az a legrosszabb, hogy bár mindannyian kijövünk a sötét termekből, de a végén mi látunk, és a vezetőink nem...

Valami Amerika 2

Évinek megígértem, hogy karácsony alkalmából még moziba is elviszem, mivel nagyon meg szerette volna nézni a Valami Amerika 2-t. Annamáriát sikerült lepasszolni apósékhoz, akik szerencsére örömmel látták vendégül.

Elég csontra sikerült a moziba érnünk, mivel pont akkor kezdték el vetíteni a filmreklámokat, amikor beértünk. Számomra, magán a filmen kívül ez szokta még a legnagyobb élményt jelenteni, hogy teljesen ismeret filmek előzetését is láthatom. Évi előzetesen csak azért izgult, hogy majd nem lesz helyünk, mert a film még friss, és vélhetően jó is. Nem kellett aggódnunk, mert még fél ház sem volt, mi pedig viszonylag egész jó helyen ülhettünk.

Szerencsére a filmben sem volt csalódás. Abban Évivel sikerült megállapodnunk, hogy az első rész sokkal jobb, sokkal eredibb volt, és ez valójában csak egy második rész, de még így is elég élvezetes volt. Annyira, hogy akár újra meg is néznénk. Ez nem csak a magyar filmek esetében ritka nálam, hanem bármilyen más nyelvű esetében is.

A régi szereplők hozták a hangulatot, és szerencsére az újak is inkább csak hozzátettek. Ami igazán zavart az a sok zene volt. A végén volt egy olyan érzésem, hogy egy afféle "Megasztárt" csináltak belőle. Szerencsére a pár laposabb részen sikerült hamar túllendülni, valamint a gyenge poénokat is sikerült túlélni. Picit még rontott az összképen a sok visszaemlékezés a korábbi takarítónőjükre, Terka nénire, valamint a "Bűnös város" kudarcán való óriási szenvedés.

Azt javaslom, hogy bátran menjetek el a moziba, nézzétek meg, és ezzel is támogassátok a magyar filmipart, aztán ha kijön dvd-n is vegyétek meg jól...

A Quantum csendje (Quantum of Solace)

Letudtuk az új James Bond filmet is. Igazából szinte csak a névben volt ez James Bond film, és hiányoztak a szokásos mondatok, kifejezések és technikai kütyük. Egy egyszerű akciófilm volt, semmi több. Azonban annak remek szórakozás, mivel nem volt holtpont vagy pihenőrész, ahol az ember az óráját kezdte volna el nézni.

James Bond afféle bionikus terminátorként, mint elefánt a porcelánboltban, gázol át ellenfelein. Nincs könyörület, és ha nem is akar ölni, akkor is sikerül neki. Egy kicsit túl van vezérelve. Nem nagyon mondanám elegánsnak sem, hanem csak egy öltönybe bújt favágónak, akinek néha beszélnie is kell néhány mondat erejéig.

A történetet a készítői nagyon extrának gondolták, de végül nincsen benne semmi többlet. (Igazából szerintem már túl sok fordulatot egy film kapcsán nem is lehet kitalálni, mert már majdnem mindent ellőttek a vásznon.) A látvány azonban magáért beszél, nagyon jók a távoli képek, de sajnos a közeliek már nem annyira. Annyit lehet csupán csak látni, hogy valami történik, de hogy mi, azt pontosan senki sem tudhatja. Túlságosan gyors, és kevésbé stabil a kamaremozgás, ami már-már zavaró. Szinte csak a végkifejletet lehet kivenni... általában, hogy meghalt valaki. Mindezek ellenére nem volt túl erőszakos, vagy túl véres sem.

Legendák

Azt hiszem, hogy már azért kerestem az Alexandrán könyvet, hogy végre valamivel meglegyen a 10000Ft-os határ, és ne kelljen még külön szállítási költséget sem fizetni. Ekkor akadt meg a szemem a Legendák című köteten, amiben több szerző művét lehet megtalálni.

Egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz elég élvezetes, vagy hogy csak kivonatok lesznek teljes könyvekből, de szerencsére kellemesen csalódtam. A kötetben 6 író írásaiba tekinthettünk bele, amiket most szépen sorra is veszek.

Az első Stephen King, akitől bár elég sok könyvet olvastam, mégsem annyira szeretem, mivel néha eléggé el tud borulni az agya. Ebben most sem sikerült csalódnom, és nagyjából azt kaptam a fantasy stílusában, amit vártam tőle. Meglehetősen érezhető a rövid írást körüllengő torzság és abszurdum. Ennek ellenére ez egész élvezhető volt, sőt még egy kicsi talán kellemes csalódás is. A történet amúgy a Setét torony fantasy ciklusának egy rövid, de leválasztható részlete.

Terry Goodkind. Bevallom, hogy még nem nagyon hallottam. Ennek megfelelően egy kicsit nehezen hangolódtam rá "Az igazság kardja" ciklusának kiemelt részletére. A vége felé már egészen magába szippantott, és számomra is teljes élvezeti értéket jelentett, de ez nem azt jelenti, ha tudom, hogy megjelenik tőle egy könyv, akkor rögvest rohanok a boltba megvenni.

Orson Scott Card adta számomra a legnagyobb és legkellemesebb meglepetést. Miután elolvastam a "Teremtő Alvin" sorozatból kiemelt részletet, rögtön elkezdtem böngészni az interneten megtalálható könyvesboltok virtuális polcait. Az írás talán nem nevezhető keményvonalas fantasy-nek, nem találtam benne pl. sárkányokat sem, de emellett nagyon szórakoztató és olvasmányos volt. Azt hiszem, hogyha véletlenül belebotlok egy könyvébe, akkor meg fogom venni.

Ursula K. Le Guin. Nos, az írónő pár írását már egész jól ismerem. Egyedi stílusa van, amire erősen rá kell hangolódni. A "Szitakötő" című kisregény egész kellemesre sikerült tőle, bár a végét egy picit összecsapottnak éreztem. Hamarosan majd neki fogok látni a Szigetvilág összes történetének, csak még előtte vannak más könyveim is a sorban.

Tad Williams. "A fájdalom tövisei" sorozatból az Égő embert olvashattam a kiadványban. Egész élvezetes leíró és bemutató részekben bővelkedett a könyv, és egész jól, sejtelmesen vezette az író a történetet, ami elég kegyetlen véggel ért véget. Az írás egynek nem volt rossz, de nem is ájultam el tőle.

Raymond E. Feist. "A résháború" fantasy-ciklusból "A fahordó" című történetét ismerhettem meg. Remek egy történet volt, és azt hiszem, hogy a talán még a jövőben fogok tőle is olvasni, ha lesz elég időm.

Állítsátok meg Terézanyut!

A következő a filmek sorában egy magyar alkotás volt, mégpedig az "Állítástok meg Terézanyut!". Karácsony magasságában volt valamelyik tv-adón is, de sajnos akkor lemaradtam az elejéről. Ekkor el is kapcsoltam onnan, majd amikor Évi is a tv elé ült, akkor ő is megtalálta. Mivel neki is tetszett, ezért másnap este meg is néztük.

Az egész egy sikeres magyar könyvből készült, amit szerintem soha nem olvastam volna el. A történet egy "idióta" nőről szól, akit szerencsére úgy játszott el a főszereplőnő, hogy egyáltalan nem volt idegesítő. A szerencsétlent elkapta valami kapuzárási dologszerűség, mert mindenáron ki akarta magának fogni álmai férfiját. Azonban, ahogy az lenni szokott, mindig közbejött valami.

Ez tipikusan az a film, amit nőknek készítettek, de szerencsére úgy, hogy az még egy férfi társaságában is nyugodtan megnézheti. Azt hiszem, hogy ezt is be lehet sorolni a jobban sikerült magyar alkotások mellé...

Míg a jackpot el nem választ (What happens in Vegas)

Pihenésképpen valami "egyszerűt" és lehetőleg vicceset is meg akartunk nézni a nagy szabim alatt. Igazából nem vártam valami sokat a filmtől. Azt hittem, hogy csak valami szokásos amerikai idiótaság lesz, böfögős-fingós-hányós poénokkal, és mindez valami iszonyat nyáltenger közepette. Szerencsére nem lett igazam...

A magyar cím nagyon jól elmondja a bonyodalom tárgyát. A két főhős elindul a búját feledni Las Vegasba, ahol nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása mellett összeházasodnának. Erre a részre csak másnap reggel döbbennek rá... Már szinte meg is egyeztek a válásban, amikor beüt a jackpot, és egy új helyzet áll elő. Ráadásul még a bíró is arra itéli őket a tárgyáláson, hogy fél évig együtt kell élniük.

Ezt követően beindul a dolog, és azt kell, hogy mondjam elég kellemesen megtalálták az arányt a szerelmes és a vicces vonal terén. Ennek tetejében még egy egész jó vígjátékot is kapunk, amit bátran merek bárkinek ajánlani. Szinte hihetetlen, hogy Hollywood tud még értelmeset is alkotni az ilyen irányzatokban. Igazából azon kevés amerikai vígjátékok közé tartozott, amit még Évi is tudott élvezni, és a végén azt mondta, hogy "ez jó volt"...

Erőszakik (In Bruges)

Nem szokásom a magyar filmcím adókat kritizálni, de mit ne mondjak, elég idétlen egy magyar címet adtak ennek a filmnek. Ha valaki az Erőszakik után valami erőszakos, de ugyanakkor vicces valamire várt, akkor nagyot csalódhatott az első néhány perc után. A filmet szinte végig körüllengi valami lapos, nyomott hangulat.

A történet szerint két angol bérgyilkost egy kicsit mellécsúszott akció után Brugesbe küld a főnöke. A két főszereplő nem tudja, hogy miért lettek pont oda küldve, és hogy ott vár-e rájuk valami feladat. Az egyik hősünk kifejezetten rosszul érzi magát a valahogy karácsonyi hangulatot árasztó városban.

Annak ellenére, hogy egy picit lassúnak és nyugalmasnak tűnik a film van egy kis belső üteme és lüktetése. Ezek miatt nem lehet unalmasnak nevezni. A végét meg pláne nem, ami elég erős kontrasztban áll a film első felével. Itt már vannak olyan durva jelenetek is, amelyek miatt a gyengébb gyomrúaknak egyáltalán nem ajánlanám.

Annamária 1 éves

Már lassan egy éve és egy napja, hogy a kisasszony megszületett. Ki gondolta volna, hogy az akkori kis bömbölőből mostanra egy igazi kétlábon futkározós ördögfióka lesz. Nagyon eleven nagyon aktív, de azért még a szókincsén lesz mit bővíteni, mert jelenleg minden állat "vauvau" nála.

Annamária keresztelője

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hétvége túl nagy nyugodtságban folyt, ugyanis eléggé hasonlított a hétköznapok rohamtempójához. Év végén mindenki megőrül, és szinte mindenkin előjön, hogy vége van az évnek. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert ahogy este tart hazafelé a honpolgár látja, hogy az utcák és házak ki vannak díszítve, és ezerkínailámpafényben villognak.

Aztán ott vannak a bevásárlóközpontok, plázák, mellyek így az év végén szinte tömve vannak. Kétségbeesett arccal küzdenek egyesek, hogy az utolsó ajándékok is beszerződjenek. Néha ez is nagy izzadtsággal jár...

Szóval a közeledő ünnep komolyságát egyáltalán nem átérezve, fura érzésekkel, és fáradtságal eltompítva (nem hagytam volna ki a szokásos péntek esti lövödözést) tekintettem a szombati keresztelő felé. A hétvége első napjának reggelén mindig egy órával többet aludhatok (de az esti lövöldözés hajnalba nyúlásának köszönhetően ez inkább -2 óra alvás). Annamária ugyanis ekkor kel fel, vagy ekkor kell felébreszteni, hogy a babaúszásra készen álljunk. Bármennyire is voltak gondosak az előkészületeim az úszósapkát csak sikerült otthonhagyni. Szerencsére kaptam kölcsönbe...

Aztán hazaértünk, Annamária evett, lefeküdt aludni, és megérkezett Évi Panni mamája. Jellemző, hogy Évi 10 perccel előtte akart egy rövidet pihenni, így még esélye sem volt, hogy álomba merüljön. Ez követően egy kis evés, majd indulás Évi sulijába. A nagy kapkodás miatt ez sem úgy sikerült, mert a tervezetthez képest sikerült késnünk. Igazából még tanulnia kellett volna asszonypajtásnak, de mint utólag kiderült ez felesleges időpazarlás lett volna, mivel a jelek szerint nem sikerül olyan rosszul a laborvizsgája. Azt ne kérdezzétek, hogy milyen tárgyból, mert nem tudom...

Nyomás az M3-as autópálya. Eleinte úgy tűnt, hogy nem érünk gyorsan a keresztelő helyszínére, de végül sikerült másfél órával az esemény előtt megérkeznünk. Gyorsan még összetrombitálódott a család, egyeztettem a keresztapával, és indultunk a templomba.

Annamária hibába evett előtte, mégis csak nyűgös és nyughatatlan volt. Izget-mozgott, "dumált", babapiskótát evett, és szeretett volna sétálni. Aztán valahogy csak sikerült a megkeresztelése is. A papunk - szerintem - elég sokat fejlődött az esküvő óta, és kevés (évi 9db!) keresztelő ellenére is egész jól lecelebrálta az eseményt.

Ezt követően mentünk a Berek fogadóba. Ott volt egy enyhe fél órás késés a kiszolgálásban, és egy pici rutintalanságot is felfedeztem, mintha a pincérek még nem lennének berendezkedve az ilyesfajta vendéglátásba. A kaja nem volt rossz, viszont többször is jöhettek volna megkérdezni, hogy mit kérünk inni. Master, a keresztapa is egy picit késett a kajálásból, ami miatt többen engem kezdtek el cseszegetni. Azonban ő sem csúszott annyit, hogy ne maradjon le az ételek kihordásáról.

Másnap koradélután indultunk haza, Panyitól begyűjtöttem a SevenM-től kapott ajándékot, aztán készülhettünk a hétfőre. Most pedig indulunk megint szüleimhez... Azt hiszem, hogy már várom a jövő hetet, amikor kipihenhetem magam végre. Már amennyire Annamária hagyja...

Tenerife, 1. nap

Azt hiszem, hogy még az utolsó itthon töltött napon sem igazán fogtam fel, hogy utazni fogunk Tenerifére. Valahogy az egész nagyon képlékeny volt, de az utolsó pillanatokban végül is sikerült repülőjegyet is szerezni a kapott szállás mellé.

Előzetesen nem tudtam, hogy mennyire akarok menni, de most már biztos vagyok benne, hogy visszamennék. Kicsit nyűgösnek tűnt az út, mivel nem tudtam, hogy vajon Annamária kisasszony miként fogja tűrni a több, mint 5 órás utat, valamint az órákban mérhető reptéri várakozást (szerencsére megúsztuk a sztrájkot). Ráadásul mindezt kétszer...

Lehet, hogy a butaságomat mutatja, de sokáig nem tudtam, hogy végülis Tenerife a Kanári-szigetek egyike, és Spanyolországhoz tartozik Ennek köszönhetően volt igo-s térképem is hozzá, hogy el ne tévedjünk. Nos... eltévedni nagyon ugyan nem sikerült, de a folyamatos úthálózat átépítés miatt elég sokszor vitt be minket az erdőbe a masina.

Az indulás estéjén még pont belefért egy film megnézése, amiről már írtam is korábban. Após kivitt minket a reptérre, ahol beálltunk a sor végére. Igazából minden különösebb probléma nélkül sikerült eljutni a repülőig. Talán még azt érdemes megemlíteni, hogy a legnagyobb táskánk pont egy kilóval volt a súlyhatár alatt. Sikerült kicentizni... Annamária természetesen végig "pörgött", azaz szinte mindig menni akart valamerre. Nem érdekelte, hogy hajnal 3 óra van, és nem is igazán tűnt álmosnak.

Azt hiszem, hogy még nem említettem, hogy Évi testvérével és annak pasijával együtt mentünk ötösben. A jegyeket elég szerencsétlenül osztották szét a repülőn, mert pont Évi és közém jutott a repülőn a "folyosó". Az ablakon át való nézelődés így elmaradt, de annyi szerencsét is hordozott magában, hogy így legalább könnyebben tudtuk a kisasszonyt sétáltatni a repülőn.

Az odaúton volt egy minimális turbulencia, de ettől eltekintve elég nyugalmasan telt az út. Mondjuk a repülőn a reggeli elég egy vicc volt, de legalább kaptunk valamint. Ha tehetem, akkor általában nem szürke színű tojásrántottát eszek, és lehetőség szerint nem paradicsompürével.

A leszállást követően begyűjtöttük a csomagjainkat, majd kiléptünk a repülőtér ajtajain. Elég érdekes volt, hogy a csomagokat körbevívő futószalagtól kb. 15 méterre volt a kijárat.

Miután nálunk volt minden elindultunk a bérautónkért. Egy hétre béreltünk ki egy Ford Focus combit, nagyjából 40ezer forintnak megfelelő összegért. Ezen felül még annyit kellett vállalnunk, hogy az autó visszaadásakor 3/4-ig kellett visszatölteni benzinnel a tankot.

Az autóval elmentünk a vélt szálláshelyünk irányába. Viszonylag könnyen és gyorsan megtaláltuk, de parkolni csak elég távol tudtunk tőle. Később megtudtuk, hogy ez elég általános dolog, tehát parkolni igencsak nehéz.

A Regency Club elég tetszetősen nézett ki kívülről. Gyakorlatilag lapostetős apartmanok voltak egymás mellé építve, amelyek egy fűtött(!) medencét fognak közre. Volt még egy vendégfogadó terem, ahol helyett kapott a recepció, valamint evésre és ivásra alkalmas hely.

A portán bejelentkeztünk, hogy Lajos keressük. A pultnál lévő nő mondta, hogy foglaljunk helyet a várakozóban, és ő majd szól az emberünknek. Eltelt nagyjából 10 perc, amikor újra szóltunk a nőnek, hogy merre van a Lajosunk, mert még nem érkezett meg. Ezt követően már 1 percen belül kiderítette, hogy kint ült a fickó a teraszon, nagyjából 10 méterre tőlünk.

Veres Lajos egy nagy darab, spanyolos fickó benyomását kelti, mindezt talpig bajúszban. Rögtön elkezdett ott sürögni-forogni, hogy akkor mindenki igyon sangriát, mert az milyen jó. Nem ittunk, de nem is volt olyan jó. Helyette hozott valami szörnyű ananász(?) szörpöt. Szerintem nálunk egy mezei Tesco-ban is jobb összepancsolt lötyik vannak.

A fickó leregisztrált minket, majd mondta, hogy a szobák még nincsenek készen, még nincsen kitakarítva, és hogy legyünk türelemmel. Jó fej... Megmondtuk a gyereknek is...

Az idő húzása érdekében elnyújtotta a regisztrációt, majd tartott egy kis bújtatott "termékismertetőt", hogy mi is ez az üdülési jog, és milyen fasza egy dolog egy hetet ott élni. Nem egyedül ültünk az asztalnál, hanem voltak mások is, akik már a zsebükben tudhattak ilyen jogot. Lajos elmondta, hogy vasárnapra szervez egy buszos túrát, ahol sok mindent meg tud mutatni. Nem volt túl olcsó, de gondoltuk, hogy azért megnézzük, és így egy napi progamunk meg is van.

A fickó ezt követően kocsikba ültetett, és elvitt minket a szálláshelyre. Vagyis azt hittük, hogy oda, de közben kiderült, hogy mégsem. Nem említettem, de a szállásunk nem a Regency Clubban volt, hanem egy másik helyen, a Paradise Courtban. Nos ennek két bejárati része volt, egy alsó és egy felső. Lajos elvitt mindenkit az alsó részre, aztán szólt nekünk, hogy elkísér a felső részhez. A szerpentines utakon kanyarogtunk vagy 2km-ért, amikor eljutottunk a felső bejárathoz.

Ott szóltak, hogy a szállásunk még nincsen készen. Remek... Így jutott időnk boltot keresni, hogy az alapvető élelmiszereket beszerezzük.

Nehéz volt igazán jó üzletet találnunk, de nagyjából (a sajtreszelő kivételével) sikerült mindent megvenni. Aznap már csak egy nagy délutáni szunyókálást csináltam Annamáriával (aki hajnali 2-től talpon volt), míg a lányok elmentek várost nézni...

A többi napokról majd a továbbiakban írok. Képeket a Picasás webalbumomban tudtok megnézni...

Annamária előbb mászik, majd fut

Többen is kérték, hogy örökítsem meg Annamária különös mászási technológiájat. A tenerifei "nyaralásunk" során sikerült is megörökítnem az apartmanunk teraszán tartott bemutatóját.

Death race - Halálfutam

Már éppen lázas izgalomban voltunk az utazást megelőzően, de még volt nagyjából 1,5-2 óránk a repülőtérre való indulásig. Évi úgy döntött, hogy ő megpróbál aludni egy órácskát, ezért a szokásos SG1 adagunk helyett inkább filmet kezdtem el nézni. Igyekeztem olyant választani, ami őt nem nagyon érdekelheti, és annyiból jó is volt a választás, hogy elaludt rajta.

A főhős, nem meglepő módon, korunk Silvester Stallonéja, Jean-Claude Van Damme-ja, vagy inkább Steven Segalja, azaz Jason Statham. Hurrá! A fickó hozta a szokásos formáját, és viszonylag érzelemmentesen végig küzdötte magát a filmen.

Az eredeti filmet nem láttam, vagy nem emlékeztem rá, de anno játszottam már hasonló játékkal, és valamennyire ismertem a történetet is, ezért túl sok meglepetés nem volt. Egy híres és menő autóversenyző munka nélkül maradt, majd meggyilkolták a családját, őt pedig börtönbe jutatták, hogy csinálja a műsort és a nézettséget.

A helyi börtön-retek klub nézettsége ugyanis a rengeteg halállal járó Halálfutamtól remekül befutott. Az új valóságshow pedig elveszítette sztárját, és jobb híján, Fekete Pákó helyett Jason barátunk (akinek filmbeli nevére már nem is emlékszem) ugrott be.

Ha egy kis agyatlan szórakozásra vágyunk, magvas mondanivalók nélkül, akkor szerintem nyugodtan nézzük meg a filmet. Nem egy Oscar díjas alkotás, de időtöltésnek pont megfelelő...

Mamma Mia!

Lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, hogy "Úristen!" Még a nagy utazást megelőzően merészkedtem odáig, hogy a szokásos SG1 részek helyett inkább ezt nézzük meg Évivel.

Igazából nem vártam semmi különöset a filmtől, azaz igazából azt kaptam mégis, amire számítottam. Sok mű... mű hátterek (a szokásosnál is jobban éreztem, hogy a háttér nagyon eltér), mű vigyorok, mű viselkedés, mű zene, mű trá.... Nem, ez azért már túlzás lenne.

A film - szerintem - jó... annak, aki szereti az ABBA-t. Azt gondoltam előzetesen, hogy minden nő bizonyára nagyon imádja, de miután sikerült kis elemű, három személyes mintát vennem munkatársaim körében (1 nem látta, 1 meg sem akarja nézni, 1 pedig majdnem kijött az első 20 perc után a moziból) rájöttem, hogy nem igazán így van. Igazából csináltak egy másfél órás videóklippet, amit néha megzavar valami történés. Szerintem azért annyiból jól vágták össze a dolgot, hogy a zenék "ráúsznak" a történetre.

Ami igazából annyira nem tetszett, hogy olyanok is énekeltek, akiknek nem kellett volna. Van akinek egyszerűen szörnyű a hangja, és nem is értem, hogy mit erőltették. Kereshettek volna más színészt is, aki talán tud énekelni.

Szumma-szummárumként elmondanám, hogy a film egyszeri kikapcsolódásnak jó, és talán még akkor is szánkra kúszik egy hülye vigyorgó állapot, ha amúgy nem szeretjük az ABBA-t. Azt azonban leszöggezném, hogy egy picit túl van értékelve...

Harry Potter és a Főnix rendje

Ez a sorozat ötödik könyve, ami elődeihez híven ez is meglehetősen terjedelmes. Itt is először a filmet láttam, és csak azt követően vettem kezembe a könyvet. Igazából a mozgóképes anyagból már túl sok mindenre nem emlékeztem, ezért nincsen valami jó összehasonlítási alapom, hogy mi maradt ki a filmből.

A könyv a szokásos kerettel indul, tehát a Dursley családban szenvedő Harry hétköznapi életével. A helyzet azért nem annyira hétköznapi, mivel fényes nappal dementorok támadnak hősünkre. Szerencsére Harry meg tudja magát védeni, mert ha nem így lenne, akkor már a 30. oldalon véget érne a könyv. A tiltott pálcahasználat újabb bonyodalmakhoz vezet, amit tovább súlyosbít a Minisztérium vele szemben tanúsított ellenséges magatartása. Közben Harry megtudja, hogy van egy Főnix Rendje nevet kapó közösség, akik a főellenség ellen szövetkeztek, és ők - a minisztériummal szemben - elismerik, hogy Voldermort visszatért.

Harry élete a Roxfortban még durvább lesz, mint a korábbi években. Kirekesztik és szinte mindentől megfosztják, amit szeret.

Egy kicsit olyan érzéseket táplált a könyv, mintha az írónő merített volna más fantasy-kből. Gondolok itt Robin Hobbra, aki szeret különös kegyetlenséggel bánni főhősével, valamint George R. R. Martinra is, aki szeret kiírni kedvelt figurákat.

Könyv egészen remek és magával ragadó, azonban vannak benne hibák... Valahogy egy kicsit erőltetett dolognak tartom ezt a manó dolgot. Hermione egy ideig szenved velük, aztán hirtelen megfeledkezik róluk mindenki. Aztán ott van a varázsló- és muglivilág közötti hülyéskedés. A varázslók, akik alap esetben azért mugli tárgyak között is nőttek fel nem értik azon tárgyakat, és a varázslathoz nem értő embereket.

Aztán a sok mágia mellett azért még vallásosak is, sőt a Karácsony talán a legszentebb ünnep, és az összes könyvben visszatérő motívum. Ahogy Hagrid mániája is, hogy valami veszélyes lényt vegyen pártfogásába. Aztán a könyv végén is történnek nagyon gyorsan elintézett dolgok, amikkel valahogy nem vagyok kibékülve... de ezekről inkább nem írok, mert még lehet, hogy van olyan, aki nem olvasta a könyvet vagy nem látta a filmet.

Már nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. A filmről még csak előzetest láttam, és a következő könyveket sem olvastam...

Évi születésnapja

Évi születésnapja most volt november 9-én. Ahogy minden évben ezen a napon... :)

Idén valahogy nem vittem túlzásba a dolgot, mert csak egy virágcsokrot vettünk neki Babbanccsal, valamint elvittem vacsorázni. Ebből gondolom, hogy mindenki azt gondolja, milyen egyszerű is volt az egész. Hát... nem...

Ahhoz, hogy el tudjunk este menni vacsorázni nem csak asztalt kellett foglalni a kedvenc, XXII. kerüleben lévő éttermében (Borköltők társasága (a kicsi reklámért cserébe remélem, hogy legközelebb kapunk valami grátiszt)), hanem elő kellett készítenünk a Babbancsra vigyázók kényelmét is.

Mivel Évit még nem köszöntötték fel fizikálisan, csak telefonon keresztül, ezért csináltam egy joghurt tortát (a receptet megtaláljátok a blogomban), valamint néhány komolyabb fogást. A feleségem egész nap főzött otthon, mire készen lett a fogásokkal. Palóc leves, mézes-mustáros husi, szalonnával és répával töltött szárnyascombok, valamint ezekhez krumplis köretek.

Apósékat és Évi testvérét megettük, majd irány az étterem. Vicces... Otthon főzünk, aztán nem otthon eszünk... De ettől függetlenül jó volt. Évi ehetett hőn áhított libamájat, és azt hiszem, hogy annyira nem is érezte rosszul magát.

Azt hiszem, hogy legközelebb majd jobban kell igyekeznem, és nagyobb meglepetést kell neki okoznom, valamint kevesebb fáradtságot.

Pokolfajzat (Hellboy) 1-2

Régen még azt hittem, hogy ismerem az összes elképzelhető szuperhőst, azonban idővel rájöttem, hogy meglehetősen foghíjas a tudásom. A Pokolfajzat első részét azért nem láttam korábban, mert azt hittem, hogy valami horror. Aztán mikor elkészült a második rész, és rengeteg kritikát lehetett olvasni róla (főleg azért, mert Etyekwoodban, azaz Magyarországon készült), úgy döntöttem, hogy megnézem mindkét részt.

Nagyon kellemes csalódásban volt részem. Főleg az első rész hangulata jött be a náci Németországos háttérel, valamint a vicces beszólásokkal, és remek karakterekkel. Mondjuk volt elég sok lejtmenet, vagy gagyi rész, de ez mind nem számított. Mivel magyar nyelven néztem a részeket, ezért nem tudom, hogy Pirost (Pokolfajzat) barátunkat valóban Rednek hívták-e, de azt hiszem, hogy a magyar fordítás is kifejezetten élvezetesre sikerült. Persze, mondom én ezt úgy, hogy nem ismertem szuperhősünk valódi, nyomtatásban kiadott hátterét.

A második rész egy tipikus lenyúlás volt. Érződött az ötlettelenség, valamint egy pici erőlködés. Mindezen felül azonban elég jó szórakozás volt, és azt hiszem, hogy az első résszel együtt meg fogom újra nézni ezt a filmet is. Talán majd a harmadik rész megjelenésekor lesz újra aktuális...

Annyit még hozzátennék, hogy második részen nem látoszott, hogy valami kelet-európai országban készült volna. Jók voltak a trükkök, és nem volt gagyibb, mint az előző rész. Remélem, hogy a következő részt is nálunk fogják csinálni.