2008/01/29

Deja Vu

Mint korábban említettem vissza fogok térni az egyéb dolgokkal, és nem csak a Cseppről fog szólni a blog (aki most a háttérben nagyon böfizget).

Hétfőn sikerült megnézni Évivel a Deja Vu című filmet. A nyitó képsorokban a békés ünnepségnek nagy bumm, és sok száz hulla lett a végeredménye. A lehetséges összes hárombetűs rövidítést magában hordozó amerikai szerv nyomozást indított az esetet illetően, de ahogy azt sejteni lehetett Denzel Washington bácsira bízták ügy vezetését. Sötétbőrű hősünk Columbo-t megszégyenítő ügyességgel göngyölte fel az ügy szálait, aminek meg is lett az eredménye. Egy teljesen új, hipermodern berendezést is rendelkezésére bocsátanak, amit elég gyorsan meg és kiismer ahhoz, hogy részben saját javára is tudja fordítani a dolgot.

A film első felében feltűnik egy nő, aki gyakorlatilag hulla mivolta ellenére is, a nyomozás fő szálát fogja jelenteni. Ennél többet a film tartalmával kapcsolatban már nem is szeretnék elmondani.

A film alapjában véve nem rossz. Engem egész végig a főszereplő bácsi vigyorgása idegesített, valamint a film felétől, a kiszámítható vég. Nem mondanám, hogy túl izgalmas, de szerencsére nem túl vontatott is. A világot nem váltotta meg, de azért egyszer nézhető szórakozásra sikerült.

2008/01/24

Képek a Picasa-n

Nagyon szeretjük a Google hasznos funkcióit, és igyekszünk is őket minél jobban megismerni. Eddig valahogy nem esett jól a képtárolós részét használni, de ma úgy döntöttem, hogy a Picasa-t is használt Google alkalmazások közé emelem. És hogy ez mit jelent?

Annyit, hogy a saját Picasa oldalmon megtekintheti mindenki az eddig, a blogomra feltöltött képeket, valami az Annamáriáról készült összes, publikálható képet.

A jövőben vélhetően még régebbi, mászkálós képet is fel fogok tenni a kicsi növekésével kapcsolatos képeken túl. Valamint a blogom vissza fog térni a régi a kerékvágásba is, és nem csak a Cseppről fog szólni (annak ellenére, hogy központi témává lépett elő). :)


Annamária fürdés közben...

... és fürdés után.

2008/01/17

A szülés története

Évi nagy unszolására még ma megírnám a szüléssel kapcsolatos élményeimet.

2007. 12. 25-én este 7-8 óra tájékában Évi úgy érezte, hogy már lehet, hogy lesz valami, mert megérkeztek a periódikusan ismétlődő fájásai. Igazság szerint számítottam rá, hogy aznap este lehet valami, mert előtte egy picit rásegítettem a dologra.

Én megkérdeztem Évit, hogy akkor most rohanás a kórházba, vagy mi legyen, de ő mondta, hogy nyugi még annyira nem kell sietni. Mivel ráértünk, ezért még este belefért egy kis játék valamelyik CoD2 szervern, Évi meg békésen kirakózott. Szépen lassan azonban sűrűbbekké váltak a fájásai, és kezdte ő is úgy gondolni, hogy akkor felöltözik.

Kényelmesen, valamikor este 10 óra tájékán még Évi kivasalt néhány ruhát, és ezt követően elindultunk a kórházba. Ez sem az a rohanós beszállítás volt, amit a filmekben lehet látni, hanem lassú evickélés, mert a mosódeszkaszerű, jó minőségű utak nem nagyon tetszettek Évinek. Minden egyes huppanás után rám szólt, hogy lassíthatnánk olyan 20km/órás sebességre.

Valamikor 11 óra körül megérkeztünk a kórházhoz. Szerencsére találtam előtte parkolóhelyet, ezért nem kellett sokat gyalogolnunk. Az épület labirintusában megkerestük a szülészetet, és Évi bement az ajtón. Én kint várakoztam egy fickóval, aki elmondása szerint már órák óta várt kint. Egyszer aztán kijött a szülésznő, és mondta, hogy nagyon jól állunk. 4cm-re ki van tágulva a méhszáj, és ma meglesz a baba. (Ekkor már 3 perces fájások voltak, de a zárójelentés szerint 5.) Én keressem ki Évinek a hálóinget... Jó vicc volt, mert valahol a táska alján találtam meg (két húzás után a jó kis Antenna Digitális táska cipzárját sikerült tacsra tennem).

Ezt követően én is bemehettem a szülészetre. A nő mondta, hogy vegyem magamra a műtősruhát. Ez különben egy vicc... Előre meg kellett vennem 1500 pénzért, és közben kiderült, hogy aki "véletlenül" elfelejtett vinni, az kap ingyen. A szülésznő kérdezte, hogy hoztam-e papucsot, erre mondtam, hogy nem. Szerencsére az öltözőjükben volt 46-os méretű, így tudtam mit a lábamra húzni. A láb/cipővédő viszont éppen, hogy csak ráment a papucsos lábra. A cípőre való ráhúzását ugyan előzőleg megpróbáltam, de az egész valahogy túl reménytelen volt.

Miután felvettem magamra a zöld műtős cuccot, Évi csinált rólam egy képet, ami a röhögések elkerülése végett nem lesz publikálva. Én is lefényképeztem a leendő anyukát, akinek a szemeinél már igencsak látszott a szenvedés.

Olyan fél12 körül mondta a szülésznő, hogy akkor menjünk be a szülőszobába. Megnézte Évit, és mondta, hogy nagyon jól állunk (az este folyamán ezt vagy 25 alkalommal elmondta), és szerinte 2 órán belül megleszünk. Nekem még mondta, hogy üljek le a székre, és fogjam Évi kezét.

Ezután megmondta Évinek, hogy mit kell csinálni. "Ha jön a fájás, akkor húzza fel a lábát, és nyomjon." Ezt követően még megmutatta, hogy hol van pohár és csap, ha esetleg Évi vizet kérne... ez követően kiment. Bejött valami Kovács doktor, hogy majd ő lesz ott a szülésnél. Nagyban adminisztrálgatott valamit, majd kiment ő is.

Ott voltunk ketten, teltek-múltak a percek. Évi szólt, hogy szóljak a dokinak, mert ő szétreped. Én közben néha segítettem neki felhúzni a lábát, és megitatni vízzel. Unott képpel jött a doki, mondott vagy két szót, aztán megnézte a gyerek szívhangját... azaz csak nézte volna, amivel jól kétségbe is ejtett minket. Mivel a kicsi olyan helyen volt, ahol alig jött át a jel, ezért nehezen találta csak meg. Ezután kiment...

Megint ott voltunk ketten. A szülésig, az orvos és a szülésznő, olyan nettó 10 percet voltak a szülőszobán.

A szülésznő bejött, a nő mondta, hogy nyomjon, majd a nő mondta, hogy látja a gyerek fejét. Én meg hülye fejjel odanéztem... Előtte is már majdnem kétszer leestem a székről, de mikor láttam, hogy valami szőr kandikál ki Évi lábai között erősen meg kellett kapaszkodnom. Korábban mások azt mondták, hogy úgysem látok semmit, mert ott leszek Évi fejénél. De én láttam...

Aztán egyszercsak kijött nyakig a feje. Megint odanéztem, a szülésznő meg ott csavargatta, mint más a kólásüveg tetején a kupakot. Ezt követően már gyorsan kiugrott... 0:37 perckor megszületett Gecse Annamária.

Évit mintha sokkolta volna, hogy nem fiú lett. Annyira biztos volt benne, hogy lány, én meg hiába mondtam neki korábban, hogy 1 alkalomkori vélemény nem vélemény, nem ébredt benne a statisztikus...

Szerencsére nem volt semmi komplikáció, nem volt gátmetszés (a zárójelentés szerint Évi gátsebét ellátták), nem kellett varni semmit, Évi kisebb hámsérülésekkel megúszta. (Előtte sem volt beöntés, sem pedig borotválás... pedig Évi egy kis fazonigazítást kérhetett volna. :P)

Szóval kint volt a kicsi, ez a nő meg jött azzal a szöveggel, hogy fogjam meg a köldökzsinórt, hogy lüktet. Érdekes egy élmény volt... Éviből jött ki valami biokábel, amihez a csepp csatlakozott, és az közben lüktetett. Ezt követően a szülésznő kezembe nyomott egy ollót, és mondta, hogy vágjak. Én vágtam...

Annamáriát lefürdették, aztán kezembe nyomták, ahol ott volt vagy negyed órát, amíg még Évin ügyködtek. Megszülte a méhlepényt, meg előkészült az első szoptatásra. Az orvossal a szülésznő el kezdte nézegetni a méhlepényt, aztán megmutatta nekem is (hülyén hangzik, de ekkorra már úgy éreztem magamat, mint egy disznóvágáson... azt hiszem, hogy ez is egy ok, hogy miért nem akartam soha sem orvos lenni).

A nő mondta, hogy a gyerek legyen negyed órát az egyik mellen, majd negyed órát a másikon, aztán eltűnt. Kb. két óra múlva jött csak vissza, hogy Évit át kellene kísérni a szobájába. Ezzel a sok kis dologgal végülis sikerült megerősíteniük bennem a dolgot, hogy nem feltétlenül kell szolgamód pénzt adnunk nekik, és nem is kaptak semmit. Az orvos le sem tojt minket, a nő meg bár segített, de elég szétszórt volt. Az már csak plusz, hogy a következő nap láttuk a magánorvost, aki azt állította, hogy ő a szüléskor nem lesz ott, és ugye mégis ott volt (emiatt mentünk SZTK-s orvoshoz). Az SZTK-s orvos, akihez Évi járt, de nem vállata szintén a szülést, másnap nem is köszönt vissza. Pénzsóvár, kapzsi népség ez... De az év utolsó napjaiban szerintem rendesen arattak.

Én átvittem a cuccait, kipakoltam, aztán elindultam haza...

Még néhány kép:


A Csepp éppen apun szunyókol...



Annamária fürdés után...

Képek a cseppről

Igaz, hogy ezt a hetet itthon töltöm a lányokkal, de sok teendőm miatt egyszerűen lusta vagyok, hogy megírjam már végre a szülés történetét, vagy hogy új képeket tegyek fel. Ezért még a türelmeteket kérném...

Néhány képet viszont feltöltöttem:

A 2008. 01.08-án készült képen elég nyűgös a kicsi.

Ennyit nyomtam 2008.01.16-án.

Ekkor még nem sejtettük, hogy előállt a "szeretcsomag"

2008/01/14

Ajándék a T-onlinetól

Mikor kezembe vettem a mai postát, akkor egy kicsit furcsán nézegettem a pufis levelet. Gondoltam is magamban, hogy valaki valamilyen optikai lemezt (gyk. cd, dvd) küldött volna valamilyen alkalomból.

A kíváncsiságom csak tovább nőtt, amikor láttam, hogy a Tököm csoport volt a feladó. Kiderült, hogy a T-online-ba vetett töretlen hűségem miatt kapok tőlük egy kis "személyre szabott ajándékot". Voltak ugyanis olyan jófejek, hogy küldtek nekem egy olyan képes asztali naptárt, ahol a képeken mindenhol látszik a Zoltán név. Ezzel sikerült a napi jókedvemet megalapozni, és a jövőben is hosszabbítani foguk náluk csomagot, ha az nekem havi 3000Ft megtakarítást jelent (ugyanis most a 10.500 helyett csak 7.900-et fizetek ugyanazért a csomagért).

Ezzen bejegyzésemmel nem akarom őket továbbra sem eltántorítani a további ajándékoktól. Bármilyen apróságnak örülni tudok.

2008/01/03

Annamária kezdi megszokni az új helyét

A zajos szilveszteri durrogtatásokat követően már volt néhány nyugodt éjszaka, amikor a kicsinek alkalma nyílt szoknia az új környezetét. Igazból sok minden új nem történt, de feltennék néhány képet.


Itt én vagyok éppen nagy munkában...

A kicsi Babcimanó éppen alszik... Itt pedig éppen a fürdés közbeni viháncolást folytatja...

2008/01/01

A kicsi Babu végre itthon

Sajnos a 2. napon a kicsi erősen besárgult, és emiatt egy kicsit tovább bent kellett maradnia a hölgyeknek. A kék lámpázás szerencsére eredményes volt, ezért 2007 utolsó napján végre hazajöhettek. Szegény, kicsi Annamáriának lehet, hogy nem volt a legideálisabb, hogy nagy tűzijátékozás és petárdázás éjszakáján aludt először itthon. Egy itthon töltött nap után egyelőre még csak annyit látok, hogy nagyon jól áll az input-output folyamatokkal.

Képek majd később lesznek, mert lusta vagyok fényképezni... és amúgy sem nagyon szeretek.

2007/12/26

A babu megszületett

Azt nem tudhatom, hogy mekkora fájdalommal jár egy új élet születése az anyának, de azt igen, hogy mekkora örömet tud okozni az a kis törékeny lélek ki elhagyta az addig számára biztonságot nyújtó pocakot. Csodálatos érzés volt, ahogy a pici világrajött.


Szerencsére az egész folyamat nem tartott túl sokáig, bár szerintem Évi így is elég hosszúnak érezte. Este 7 órakor jöttek először a fájdalmai, és a 10 óra felé mondta, hogy lehet, hogy el kell indulnunk szülni. Este 11-re a kórházba is értünk, ahol 0:37 perckor megszületett kicsi lányunk Annamária. A 3100grammjával és 53 cm-ével köszöni szépen jól van, ahogy anyukája is.


Most még nagyon az élmény hatása alatt vagyok, de azért beszúrnék két darab képet az újszülöttről.



2007/12/19

Bútor

A múlt héten befejeződtek a bútorkészítési munkálatok is. Évi tervei alapján a nagybátyja végrehajtotta a feladatot. Két bútor lett végül a nappaliba, valamint a két korábbi szekrényen is kicserélte az ajtókat, hogy jobb legyen az összhang. Szerintem elég jól sikerült. A képeken meg lehet tekinteni az eredményt.

Asterix az Olimpiai Játékokon

Igazából nem vagyok nagy kedvelője az Asterix filmeknek. Az élőszereplős feldolgozások elég gagyira sikerültek, és kb. 0 aggyal lehetett csak igazán élvezni. Lehet, hogy a következő rész is ilyen lesz, de én mégis várom, mert benne lesz a világ legjobb fogathajtója, Schumix. Akit merő véletlenségből nem más fog alakítani, mint Michael Schumacher. A filmben amúgy még találkozhatunk Jean Todt-tal, Zinedine Zidane-nal és David Beckham-mel, valamikor január végén vagy február elején.
Kedvcsinálónak itt egy előzetes:

2007/12/18

Faterok motoron

Nem tudom, hogy amerika mikor fogja meghúzni a vonalat, hogy eddig és ne tovább. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miképpen születhetnek még ilyen filmek. Miért kell elővenni a korosodó színészeket, ráadásul egy olyan filmben ahol öreg, lerobbant tagokat alakítanak. Mert vicces lenne?

Vigyázat, a film elé csak fáradtan, és a 0-hoz közeli iq-val szabad csak leülni, mert elég bugyuta. Így talán van esély, hogy a film másfél órája alatt sikerül néhányszor felnevetni, és hogy a nyálas befejezés miatt nem kap el minket a hányinger. A végén lévő stáblista kezdete meg felteszi az i-re a pontot, tehát akinek sikerült végignéznie ezt az amerikai-identitással igencsak átfőzött filmet, az már a stáblista elejét sem hagyja ki.

Már maga a történet is nyögvenyelősen indul, de valahogy el kell indítani a fiúkat a motoros túrájukra, mert soha nem lesz film a dologból. Öreg, veterán motorosok lennének, mégis van köztük olyan, aki x év alatt sem tanult meg motorozni, de a végén már néhány nap alatt vérprofi lesz. Jahh... említettem, hogy a logikát ne nagyon keressük a filmben. Igazából semmin sem szabad elgondolkodni, mert felesleges.

A filmet tényleg csak az nézze meg, akinek nincsen jobb dolga, vagy nagyon unatkozik, vagy pedig, ha a John Travolta, Tim Allen, Martin Lawrence és William H. Macy alkotta főszereplőnégyes egyik nagy és elvakult rajongója.

Transformers

Emlékszem, hogy kiskoromban a kezdeti részektől vásároltam a Transformers képregényt, és ezért még csak az újságoshoz sem kellett elmenni, mert a postás havonta hozta. Sajnos a sorozatot csak a Sky One-on tudtam követni akkoriban, és mivel az is vasárnaponként volt, ezért csak pár részt láthattam belőle. De imádtam...

Elég merész vállalkozás volt nem rajzfilmet csinálni belőle, de ugyanakkor nagyon kiváncsi voltam rá, hogy milyen végeredmény születik belőle. A film megnézése után azt kell, hogy mondjam teljesen közömbös maradtam. A film nem volt rossz, de ugyanakkor jó sem. A nagy robotmonstrumok harca egy kicsit átláhatatlan volt, azt sem lehetett látni, hogy ki kivel van, és sokszor elveszett a részletekben a kamera. Az akciójelenetek jóra sikerültek, volt rendes látvány- és hangorgia. Apropó... a hangok. Felesleges azon vitatkozni, hogy milyen a film magyar szinkrona, mikor az eredeti nyelv sem jobb. Ne mondja senki sem, hogy nevetséges ahogy magyarul megszólalnak a robotok, mivel amúgy sem kellene komolyan venni, hogy ezek a robotok így beszélgetnek. Ugyanis is ez nagy mese, nem pedig a valóság...

2007/12/10

Joghurt torta

Mivel állandóan szétszórom a receptjeimet, ezért úgy gondoltam, hogy ide is felteszem, amit hétvégén megcsináltam.

A piskóta elkészítése:
4db tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt

A tojásfehérjéket felverem, majd hozzá a cukrot, később pedig a tojások sárgáját. Ezt követően pedig a lisztet, amit óvatosan, fakanállal forgatva vegyítek el vele. A közepes tortaformában olyan 10-15 perc alatt megsül az előmelegített sütőben maximális fokozaton. Fogpiszkáló próbával bizonyosodjunk azért meg arról, hogy megsült-e középen.

Ha már valamennyire kihült (én a hideg konyhakőre teszem ki), akkor neki lehet látni a lényegnek.

Joghurtos rész:
2x 2 nagy joghurt, lehetőleg különböző ízű
2x 2dl tejszín
2x 3 evőkanál cukor
2x 1 habfixáló
2x 1 vaniliás cukor
1 zselatinpor

A zselatinport megfelezem, és a következő módon látok neki a 2 réteg megalkotásának. A 2dl liter tejszínt felverem, majd hozzáadom a 3 evőkanál cukrot, és mivel nem elég kemény 1 csomag habfixálót is. A nagy joghurt (fél literes) 3/4 részét beleöntöm egy edénybe, amiben fel tudom melegíteni 1 csomag vaniliás cukorral, és a zseletinpor felével. Ezt nem kell sokáig együtt főzni, csak néhány percig, míg elolvadnak benne az elemek. A felvert tejszínt és a joghurtot összekeverem, majd ráöntöm a tortaformában lévő piskótára. Ezt követően rögtön neki lehet állni a következő réteg joghurtos cuccnak, amit ugyanígy kell elkészíteni. A 2x 1/4 rész joghurtot meg lehet enni, mert már nincsen rá szükség.

Ezt követően az egészet hűtőbe tesszük. Majd miután megdermedt lehet rá gyümölcsöket szeletelni. Ezt követően el lehet készíteni a gyümölcszselét vagy gyümölcskocsonyát. A legutóbb Tesco-s típusút használtam, ami elég jól megkötött. Félig dermedten már rá lehet önteni az gyümölcsös rétegre.

2007/12/07

Fedezz kutya!

Ha már ennyire lendületben vagyok betennék ide egy vicces videót. Ez különösen aktuális, mert mostanában elég sok időt töltök el a Call of Duty 2. és 4. részével. A Magyarítások Portálra tett megjegyzésemet idézném: "A gyerek fedezékbe vonult az ülőalkalmatosság mögött, és a kutya fedezte..."

Mi van a babuval?

Nos... igen. Már régen esett róla szó, hogy mi is van a babuval. Évi már az utolsó hónapra fordult, amit azt jelenti, hogy koraszülött már nem lesz a kicsi, de szinte már bármikor érkezhet.

Már majdnem teljesen készen vagyunk mindennel, amire szüksége lehet. A szobája már készen várja, és igazából már csak rendet kellene nála rakni. Évi közben szorgalmasan mossa ki a kapott ruhákat (amiket itt is szeretnék megköszönni mindenkinek), és tisztogatja le az egyéb babafelszereléseket. A csomagot még nem állítottuk össze, úgyhogy a babunak még várnia kell. Arra ugye semmi garancia nincsen, hogy 27-én fog ténylegesen megszületni, de reméljük, hogy túlságosan nem fog sietni.

Évi szerintem elég jól tűri a nagy hassal járó nyügöket, mivel folyamatosan benne van az örökmozgó (ez nem csak a babut jelenti), és állandóan rohangál valahová. Most pl. két szekrényt csináltatott, amivel eléggé felforgatta a nappali rendjét, valamint szorgosan tanul az év végi vizsgáira. Közben eljár úszni, valamint az orvosi vizsgálatokra is... apropó, orvosi vizsgálatok. Kezdjük úgy érezni, hogy a sok szivatás (pl. kétszer kellett elmennie a terheléses cukorvizsgálatra és a diabetológus is be akarta fektetni, mert olyan kedvében volt) és különös hozzáállás miatt várhatóan nem fogjuk a végén honorálni az orvost. Bár igazából nem is lenne nagyon miből, mert a lakásfelújítás, a megérdemelt külföldi nyaralás, és a babu dolgainak beszerzése eléggé vitte a pénzünket.

Fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Az elmúlt hetekben szerencsére több filmet is volt szerencsém megnézni. Először a Fantasztikus négyes második részéről ejtenék néhány szót.

Sajnos az első rész elég viccesre sikerült, és nem pont a szó pozitív értelmében. Én mint nagy fantasztikus-film és képregény rajongó, már előzőleg sem vártam túl sokat a filmtől, bár reménykedtem, hogy valami jó fog belőle kisülni.

A második részt elég lazára fogták a készítői, és nem kellett benne a komolyságot, vagy akár a legkisebb valóságalapot is keresni. A film könnyed szórakozást nyújt, mély tartalom nélkül. Én könnyen rá tudtam hangolódni, és így elég jól szórakoztam. Szerencsére nem is nyújtották túl hosszúra, ami elég pozitív a mostani 2 órás, vagy annál hosszabb alkotásokkal szemben. Nagyon jó kis, kiegyensúlyozott baromság jött ki végeredményképpen.

Igazából csak annak ajánlanám, aki szereti a képregényeket, ugyanakkor azoknak nem is fanatikus rajongója (vagy ha az, akkor el tud tőlük vonatkoztatni).

2007/12/01

War

Azon már kevésbé csodálkozom, hogy a hazánkban megjelenő számítógépes játékok címe angolul marad, hiszen ezek kezdetben is így jelentek meg, és a hazai forgalmazók még azzal is nagyon keveset tőrödtek, hogy legalább ez legyen magyar, ha maga a játék nem is. Közben, szerintem nagyban köszönhetően a nemhivatalos játékfordításoknak, ez a dolog egy kicsit megfordult, hiszen egyre több számítógépes játék jelenik meg kicsiny hazánk nyelvén, de valami miatt a címek nagyrészt angolok maradnak. Igazából ez sem rejtély, mivel a nagyobb, húzóneveket nagyobb esély van angol (és nem biztos, hogy ez az eredeti nyelv, de akkor is angol) néven eladni.
Egy kicsit meglepő, hogy mostanában erre rákap a filmipar is, hiszen már arra sem veszik a fáradtságot, hogy valami magyar címet találjanak egy filmnek. Ami érdekes, hogy nem feltétlenül húzónévről van szó...
A múlt héten volt szerencsém megnézni a War című filmet. Igazából ez csupán egy akciódús filmecske volt, különösebb extrák nélkül, de viszonylag elég szórakoztató, és kevésbé unalmas. A készítők úgy gondolták, hogy felesleges elhúzni két órásra, mert úgysem a drámán van a főszerep, hanem az akción.
A történetben két zsaru éppen egy rajtaütésen fáradozik, miközben megjelenik a helyszínen, egy régóta keresett bérgyilkos. A rendőrök akciója nem jár teljes sikerrel, mert végül az eltalált bűnőző testét nem találják meg. Néhány nappal ezután az egyik rendőrt a bérgyilkos elteszi láb alól családjával együtt, és a másik zsaru, a már megszokott, hajtóvadászatba kezd ellene.
Menet közben szépen összekuszálódnak a szálak, és szinte nem is mindig lehet érteni, hogy ki kivel van, de ennek ellenére kellemes szórakozás, ha nem is világmegváltás a film. A végére pedig nagyon jó kis csattanót találtak ki.
A Jet Li és Jason Statham rajongók már valószínűleg úgyis látták a filmet, de azoknak is merem ajánlani, akik kevésbé rajonganak a két említett színészért.

Róma, 4. nap

Nos, úgy tűnik, hogy folytatom a leírást, amit már régen abbahagytam...

A külföldi kinttartózkodásunk negyedik napja csütörtökre esett. Mondanom sem kell, hogy aznap is elég meleg volt, sütött minden irányból a nap. Ezért is jó volt, hogy főleg annak szenteltük ezt a csütörtököt, hogy templomokat látogattunk. Egyik templomba be, onnan ki, és így tovább. Aki már járt Rómában az tudja, hogy ez nem valami nehéz, mert annyi ott az imahely, mint máshol a kocsma.

Ami igazából bosszantó, hogy ezek nem is imahelyek már, hanem egyfajta múzeumok, ahová az emberek nem azért mennek, hogy adózzanak hitüknek, hanem hogy az ott lévő szobrokat, festményeket és különböző díszítéseket csodálják meg. Azt hiszem, hogy ezekről rengeteg képet készítettünk.

Hogy ne legyen annyira unalmas, és hogy ne legyünk már rosszul a sok túlcsicsázott templomtól, ezért a túristakönyvet követve néhány nevezetesebb romot is megnéztünk. (Lehet, hogy a magyar rom szavunk tényleg Róma nevéből eredne?)

Közben elsétáltunk a Spanyol lépcső előtt, valamint megnéztünk néhány szökőkutat is, finom fagyikat nyalogatva.

Csütörtöki nagy poén

Azt hiszem, hogy a többség ismeri azt a klasszikus jelenetet az Űrgolyhókból, amikor a főhöst keresi a birodalmi erőket megformáló csapat végső elkeseredésében furcsa megoldást választ. -Elővesznek egy videókazettát, amin a film kalózpéldánya található. A magyarázat pedig nagyon egyszerű volt, hogy miért van meg. "Már mindent előbb meg lehet kapni a kalózpiacon, mielőtt még megjelenne."

Ugye olyan már valóban történt, hogy előbb jelent meg egy film egyes helyeken, mintahogy moziban vagy hivatalosan dvd-n, de most mégis valami új történt.

Csütörtökön hazaértem edzésről olyan fél 10 magasságában, és javában ment a Gálvölgyi-show a tévében. Engem különösebben nem érdekelt, mert azzal voltam elfoglalva, hogy fürdővizet csináljak majd magamnak. A csapokat meg is engedtem, és közben körbenéztem az interneten, hogy találok-e valami érdekeset. Egyszer csak az ütötte meg a szememet, hogy az egyik helyen ilyen volt "Galvolgyi-show 11.29." Mondom mi a szösz... Erre kiderült, hogy valóban az éppen akkor a tévében nézhető műsort lehetett volna letölteni. Ráadásul már legalább 1 órával az előtt, hogy adásba került volna.

Kész vicc... lehet, hogy így akarták felpromózva, vagy divatosabb szóval élve hype-ot csinálni, egy már nagyon régen szinvonalát vesztett műsornak...

2007/11/21

Hitman - A bérgyilkos

Panyinak köszönhetően a hét elején jelentkeztünk a PC Guru nyereményjátékára, amin premier előtti jegyeket lehetett nyerni a filmre. A biztonság kedvéért a saját e-mail címemen kívül Évién is regisztráltam, és mint kiderült jól tettem, ugyanis neki sikerült 2 jegyet nyernie az előadásra.

Nem mondanám, hogy lázas izgalomban vártam volna a filmet, ugyanis a legutóbbi játékfeldolgozások elég gyengén sikerültek. Arra sem emlékszem, hogy volt-e egyáltalán valami jó is...

A film megjelenése előtt rengetegen fanyalogtak, hogy nem a kedvenc Ridick-jük (Vin Diesel) vagy nem a kedvenc szállítójuk (Jason Statham) játsza majd a főszerepet, hanem szinte ismeretlen, babaarcú Timothy Olyphant. Igazából nekem mindegy volt, hogy ki lesz a főhős, csak jó legyen a végkifejlet. Azt kell, hogy mondjam a jó ötlet volt egy nem megszokott arc bevetése, és így lehetőség van arra is, hogy ebből is sorozatszerűség legyen, mint az mostanában annyira megszokott. A színész szinte tökéletes választás volt a csupasz (és nem csak kopasz!) bérgyilkos megtestesítésére.

A történetről: Adva van egy tökéletes bérgyilkos, aki soha nem hibázik, és soha nem véti el célt. Az egyik sikeresnek tűnő megbizás után úgy tűnik, hogy fordul a kocka, és a korábbi üldözőből lesz az üldözött, de közben ő is üldözi üldözőit.

A film bár látványos volt, nem mehetek el szó nélkül a hibái mellett sem. Én a nőn lévő "csúszkáló tetoválást" észre sem vettem, de néhány bosszantó dolgot igen. Nem tudom, hogy miért erőltették a sok orosz beszédet (málcsik, taváris, stb), mikor azok teljesen feleslegesek voltak. Rengeteg volt a 3. személyű nézet is, ahol a főhös vonalkódos tarkótetoválását lehetett nyomon követni. És persze ugyanilyen bosszantó volt a már lássan idegesítő kameramozgás, ahol nem a lényeg kerül kiemelésre, hanem folyamatosan kúszik valamilyen irányban a kamera. Az idétlen párbeszédeket nem lehetett kihagyni, hiszen ebben a filmben is nem a történet a lényeg, hanem az akció. Bár azért itt is megpróbálkoztak a végén egy csavarral.

Csak, hogy néhány pozitív elemet is kiemeljek... Remek és kihagytatlan poén volt, amikor a 47-es menekülés közben egy olyan szobába ugrott be, ahol a monitor előtt éppen a Hitman játékkal játszottak. A színészválasztás is jól sikerült a főhős szerepére, a többeik valahogy szürkék vagy valamiért idegesítőek voltak... Talán a csaj nem, de azért ő sem volt egy világmegváltás, és feleslegesnek éreztem a tetkót az arcán.

A film jó volt, de valahogy az az érzésem, ha vért valahogy sikerül retusálniuk a filmről, akkor néhány éven belül láthatjuk majd valamelyik kereskedelmi televízión az esti órákban, ahol a reklámozások hiánya miatt teljesen el fog szürkülni a mezőnyben. Mégis azt is hozzá kell tennem, hogy kellemesen csalódtam, és hogy kettőnknek megérte azt a 600Ft-ot, amit a parkolásra fizettünk ki.

Nagyjából ennyi... A rajongók menjenek el a moziba, mert egy jó kis akciófilmet kapnak, még ha csomagolás nem is teljes magával ragadó. Az előre fújjolok meg azért menjenek el, hogy cáfolatot kapjanak arra, hogy az "elefánt" tényleg jó választás volt, és a bukik a film, akkor nem miatta.