Egyszerűen kötelező érvényűnek tartom az olaszok tegnapi megalázásról a videót beszúrni. Jól megmutattuk ezeknek a futbalgyilkosoknak, hogy nagy mellénnyel nem lehet senki ellen sem kiállni. Amúgy ezen mérkőzéstől eltekintve is rejtélynek tartom, hogy mikor nyert ez az olasz csapat tavaly világbajnokságot.
Ezen blog szól mindenről, és hogy mik ezek: ami velem történik, zene, trance, rave, mozi, film, sorozat, könyv, játék, magyarítás, fordítás, valamint, amit akarok vagy akartok.
2007/08/23
2007/08/22
Egy videó a valaha volt legnagyobb F1-es bajnokról
Azt hiszem, hogy itt a blogomban még nem említettem, hogy kit tartok a legnagyobb F1-es pilótának. A mellékelt videóból ez is kiderül. Az már csak külön növeli az élvezeti értéket, hogy a klipp alatt a "Lange - Follow me" című zseniális nótája szól.
2007/08/20
A festés célegyenese
Jó, hogy már túlvagyunk az előző héten. A hét első napjaiban, munka után csak a barkácsáruházakat jártuk. Komolyan mondom, hogy egy életre elegem van belőlük, és ha végzünk a lakásfelújítással, akkor egy pár évig biztos, hogy nem akarom őket látogatni. A hét első napjai ezen kívül a diszlécek felragasztásával telt. Ez azt jelentette, hogy este 8 órától éjfélig vagy 1 óráig. Ezt kétszer eljátszottuk...
Csütörtök este végül nekiláttunk magának a festésnek. Viszonylag gyorsan felkentük a fehér festéket az egész falra. Évi azt saccolta, hogy olyan 4 óra lesz, de szerencsére nagyjából csak olyan 2 óra munkát jelentett. Nagyban megkönnyítette a munkát, hogy nem voltak csövek, és kanyarulatok, csak sima falfelületek.
Péntek délután/este volt egy újabb fehérfestékes kör a plafonon, majd ezt követően sárgával körbekentük az oldalsó falakat is. Viszonylag ez is egész jól sikerült, így elmondjhatjuk, hogy készen vagyunk a nagyszoba festésével. Várhatóan a jövő hétvégén jön a parketta felcsiszolása, javítása és újralakkozása. Az is szép baleset lesz majd...
Pénteken volt még egy újabb hadműveletem, mert Évi apjának testvérének fiának gépét kellett egy kicsit rendberakni. Valami álnok vírus megszállta és azt kellett lepucolni. Hajnali kettőre sikerült is vele végezni. Közben pedig laptopon lefordítottam a Knights of Prosperity 5. részét is, csak hogy közben én is csináljak valamit.
Szombaton takarítgattunk, felszerelgettem a lámpákat (már csak a konyhában van az eredetileg ott maradt plafonról lóg izzó, búra nélkül), felraktunk a nappaliba egy függönykarnist, vettünk rá függönyt, majd azt is feltettük.
Aztán vasárnap úgy döntöttünk, hogy elmegyünk strandra. Azért nem írok erről külön, mert újra a Palatinus strandot választottuk. Az egyedüli felháborodást az váltotta ki, hogy a nem annyira meleg idő miatt nem ment ki az újságos stand, valamint nem lehetett kürtőskalácsot kapni.
A mozgós babu
Tegnap este már nekem is sikerült azt tapasztalnom, amit már Évi is érez egy ideje. Igaz, hogy eddig még csak belülről érezte, ha a babu rugdalt, de tegnap már sikerült kivülről is érzékelnünk. Aranyos lehet, ahogy a kicsi csak úgy rúgkapál... :)
2007/08/17
Robot Chicken - Star Wars Special
Azt hiszem, hogy ezt minden Csillagok háborúja pótolnia kell, ha eddig még nem látta volna.
Ezek után lehet, hogy Robicsirke rajongó leszek én is.
Ezek után lehet, hogy Robicsirke rajongó leszek én is.
2007/08/15
Eurosport 2
Ez főleg saját magamnak emlékeztető, de mindazok számára hasznos lehet, akik Premier League-t szeretnének nézni az Eurosport 2-n, de valamiért nem tehetik meg:
mms://a1729.l2168647534.c21686.g.lm.akamaistream.net/D/1729/21686/v0001/reflector:32105
Ne lepődjön meg senki, hogy más hang megy alatta. Nézni azért még lehet. :)
mms://a1729.l2168647534.c21686.g.lm.akamaistream.net/D/1729/21686/v0001/reflector:32105
Ne lepődjön meg senki, hogy más hang megy alatta. Nézni azért még lehet. :)
Újra babunézőben
Hogy a héten legyen egy kis örömünk is, a mai napon megnézhettük újra ultrahangon a babut. Sajnos újabb képet nem kaptunk, és annyira nem is voltunk pofátlanok, hogy kérjünk. Az ultrahang tanúsága szerint úgy tűnik, hogy a babunak mindene megvan, és a dokibácsi sejtése szerint még egy kis kukkancsa is van... Én ezt azért még nem tartom teljesen készpénznek, de majd meglátjuk.
A babu amúgy elég aktív volt, és mozgott végig a kis kezeivel és lábaival. A dokibácsi szerint olyan 300gramm lehet a súlya, de a teljes magasságáról nem mondott semmit.
2007/08/13
Zeneajánló
Még az is lehet, hogy majd rovatot csinálok ebből. Gondoltam, hogy megosztom kedves olvasóimmal, hogy milyen zenékes érdemes igazán meghallgatni. Most éppen néhány friss (maximum néhány hónapos) muzsikát szeretnék ajánlani.
The Blizzard - Kalopsia
Markus Schulz feat. Andy Moor - Daydream
Above & Beyond Pres Tranquility Base - Oceanic
Markus Schulz feat. Andy Moor - Daydream
Above & Beyond Pres Tranquility Base - Oceanic
Kellően kellemes muzsikák, ha valaki egyszerűen csak pihenni szeretne. Blogírás közben egész kellemes hangulatot adnak. Azt hiszem, ha tehetem, akkor holnap is ASOT 312-t fogok hallgatni a munkahelyemen.
Angol bajnokság az Eurosport2-n
Talán már a csapból is ez folyik, hogy az angol bajnokik közvetítési jogát "elcsente" az Eurosport2 a Sport1/Sport2 adóktól. Nagyon úgy tűnik, hogy a premier sportadóként kezdő csatornák nagyot fognak bukni a nagyobb sportesemények elvesztése miatt. A nyár abbéli reménykedéssel telt el, hogy talán sikerül az Antenna Hungáriának megszerezni a csatornát a csomagjába. És igen, ott vannak az Antenna Digital palettáján!
A hétvégi festés közben csak fél füllel és nem tudom, hogy hányadszemmel követtem, egy vékony nylontakarón keresztül az egyik legnívósabb focibajnokság mérkőzéseit. Azt nem tudom, hogy mennyire gondolták Vitray Tamás leigazolását, de a közvetítése elég kritikán alulira sikerült. Valahogy nem sikerült feltüzelnie magát, és nem sok érzelmet adott ki magából. Szerencsére a közvetítését a hétvége 6 meccse közül csak egyszer "élvezhettük..."
Az Eurosport2 még azért is jó, mert többek között ezen az adón lehet végigkövetni a Champcar és a GP2 sorozat versenyeit. Azt hiszem, hogy szépet zsákolt az Antenna Digital! (Nesze, egy újabb reklám... ők kisorsolhatnának nekem, hogy 1 évig ingyen nézhessem az összes műsorukat.)
Egy újabb gyorsan eltelt hosszú hét
A munkás hétköznapok itthon kevesebb, apróbb munkákkal folytatódtak, mígnem szombaton teljes mellszélességgel nekiugrottunk a nappali festési munkálatainak. Elöljáróban annyit, hogy nem gondoltam előztesen, hogy ennyi munka lesz vele, mint amennyi, mert viszonylag normálisnak tűntek falak. Az egyedüli nehézség először abban mutatkozott, hogy ott van a legnagyobb festeni való falfelület... talán összesen annyi, mint az eddig festett két szoba és előszoba összesen.
Aztán jött a feketeleves. A régi festék az első kapirgálások során nagyon könnyen megadta magát, és úgy döntött, hogy ő inkább enged a spakli erőszakos előrenyomulásának és megadja magát. Rengeteg javított részt találtunk a falon, ami azt bizonyítja, hogy a lakást elhagyó hős, bátor, szovjet katonák nem éppen a legvidámabb körülmények között hagyták el korábbi fészküket. Olyanok voltak a falak, mintha szándékosan lettek volna megrongálva... Ehhez képest saját korábbi, falvésési munkálataink csak apróbb munkát jelentettek. Pedig volt egy igen csúnya szétvésett falrész, közvetlen az ajtó felett.
/Nem ide tartozik, de gyorsan beszúrom, hogy blogírás közben Armin van Buuren - A State Of Trance 312-t hallgatok (felvételről), és most éppen a The Blizzard - Kalopsia száma szól. Gyönyörű egy muzsika.../
Vissza munkához... Szóval szombat, a nagy munka első napja. A reggeli bútortologatást követően irány a Praktiker, néhány fontos alkotóelem beszerzéséhez. Ezt követően elmentünk a közelben lévő Media Marktba is, hogy akciós, 19Ft-os fotókat hivassunk elő a tavalyi, svájci nászutunkról. Ezt követően pedig irány az Obi... ugyanis a festékeket saját tapasztalatunk szerint ott érdemesebb megvenni.
Itthon a fóliázást és a fallemosást követően nekiálltunk vakargatni a falat... Erről már beszámoltam, hogy nem volt kis munka. Este még gyorsan legletteltem a falat, hogy másnapra megszáradjon, és tudjuk csiszolni. Sajnos, a sok hiba miatt elfogyott a glett... Évi másnap reggel az Obiba sietett (mivel a Praktiker nincsen nyitva 9 előtt), és vett poralakú glettanyagot. Erről sajnos kiderült, hogy fostalicska, mert igazából csak géppel lehetne lecsiszolni, miután megköt... A rengeteg szentségelést követően vasárnap estére éppen sikerült lecsiszolni minden felületet. Évi szokásos maximalizmusa szerint, még lenne mit csinálni... azonban nekem már semmi kedvem és energiám nincsen rá. A kemény munkát követően még azért az ablak fölé gyorsan felragasztottunk egy díszlecet, mivel az ablakcserét követően olyan szépen nem sikerült megcsinálnom a sarokrészt. Hiába... én már csak ilyen építési antitálentum vagyok.
A hétvégi munkát követő fáradtság szerintem az egész hétfői napomon érződött. Örültem, hogy nem aludtam el hazafelé a kocsival. Még szerencse, hogy közben meg kellett állnom az Obiban (aki már a marha sok ingyen reklámért adhatna valamit... mondjuk alaplapot és processzort), hogy vegyek néhány díszlecet és ragasztót, amivel a szobát akarjuk majd körberagasztani.
Még szerencse, hogy a blogírás nem vesz ki túl nagy energiát, mert csak az ujjaimat kell mozgatnom a betűk bevitelére. Most pedig jön egy következő bejegyzés, vagy folytatom a The Knights of Prosperity sorozat 5. részének, be nem fejezett fordítását...
2007/08/07
Alonso és Hamilton
Kaptam ma egy jó kis youtube linket Adritól. Érdemes megnézni, különösen a hétvégén történt események tükrében.
The Lost Room - Az elveszett szoba
Újabb, több részből álló sorozat nézésének (még) nem akartam nekivágni, de mivel marcangolt a sorozatnézés utáni vágy, ezért úgy döntöttem, hogy a címben említett, 3 részes, azaz 3 estés minisorozatot fogom elkezdeni.
Szombaton néztük meg az első részt Évivel, és a közel terv szerinti haladásnak köszönhetően sikerült is tegnap este végezni a harmadikkal is. A minisorozatot az SciFi Channel készítette, így azt hiszem, hogy nem okoz az sem meglepetést, hogy a témája sci-fi. Mivel nem tölt ki egy teljes évadot, ezért a készítők úgy döntöttek, hogy viszonylag zárt befejezésse legyen a filmnek, de tárva marad még az ajtó arra az esetre is, ha esetleg úgy látnák, hogy egy egész évados, 12-24 részes sorozatfolyamra is igény adódik. A 3 rész megnézése után nem volt hiányérzetem, és nem éreztem úgy, hogy "azonnal ide egy teljes évaddal". Persze ez nem jelenti azt, hogy ne nézném, ha lenne...
A sorozat nagyon jól eltalált, hangulatos felvezető zenét kapott, ami ugyan nem olyan jó, mint a 4400-é, de egész jó lett. A cselekmény nagyon szépen építekezik, és az első rész első felében szépen megtudjuk, hogy nagyjából miről is fog szólni a történet.
Egy nyomozó kap egy érdekes körülmények között bekövetkező gyilkossági ügyet, amely kapcsán kapcsolatba lép néhény különleges képességgel bíró tárggyal. Mivel a főhős birtokába kerül a kulcs, ezért azonnal a tárgyakat gyűjtők céltáblájává válik. Ugyanis ezen tárgy, az egyik legfontosabb mind közül. A bonyodalmak közepette kislányát elrabolják, majd az elveszett szoba képességének köszönhetően el tűnik a való világból. A minisorozat ezen a cselekményszálon fut végig, azaz a kislány visszaszerzésén.
Ezt a sorozatot is bátran tudom olyanoknak ajánlani, akiknek tetszett a Hősök, a 4400, vagy a X-akták sorozatok egyike. És aki nem tudná, a sorozat hamarosan megtekinthető lesz a TV2-n is...
2007/08/06
Ocean's 13
Mint az előző bejegyzésemben említettem a múlt héten ezt a filmet tekintettük meg a moziban (Évi, Andy, Panyi, + a srácok barátnői). Valamiért abban a tudatban voltam, hogy most van a moziünnep, de úgy tűnik, hogy mégsem volt igazam, és rosszul tudtam.
A Portálos srácokkal úgy döntöttünk, hogy a szőrős őselefántról elnevezett nagy plázában az Ocean's 13 c. filmet fogjuk megnézni. Nem tudom, hogy miért kell ilyen idióta címet adni filmnek. Az rendben, hogy folytatás, de egyszerűbb lett volna 1-2-3-stb. sorszámozást használni.
A film maga elég átlagosra sikerült. Sztárokban nem volt hiány, de hogy ez adja el a filmet, az elég szomorú. George Clooney és Brad Pitt párbeszédei elég idiótára sikerültek, és alig lehet belőlük valamit megérteni. A moziban a felirat sem volt teljesen a helyzet magaslatán az első néhány mondatot illetően. Később meg nem lehetett annyira figyelni, mert nagyon pörögtek az események... talán túlságosan is. A készítők voltak olyan ügyesek, hogy volt egy ilyen mikrofejű néger fickó, és akkor gondolták a film hangulatát is ehhez igazítják, és csinálnak egy retro hangulatot árasztó filmet.
Az első órában nagyon kellett figyelni, hogy az információk zuhatagában mi történik. Aki nem látta az előző részek egyikét az nagyon vakarhatta a fejét, hogy mi történik éppen. Szerencsére a film második fele kisimult, és igencsak élvezetes perceket okozott, különösebb meglepetések nélkül. Aki szerette az első részt, és végigszenvedte a másodikat, az ezt a részt sem mulassza el!
Fárasztó hét
Nem szándékoztam a blogomban a munkáról írni, de most mégis egy picit ki kell rá térnem, mert megadta az egész hét alaphangulatát. Mivel a cég új tulajdonosánák másképpen kell a havi zárás és riportot megcsinálni, ezért az előző hét elég sűrűre sikerült. Mindig olyan jóleső érzés volt, amikor hazatérve leülhettem a székbe, vagy bedőlhettem az ágyba.
Az igazsághoz ugyan hozzátartozik az is, hogy szerdán találkoztam a Portálos haverokkal, valamint utána elmentünk Évivel valamint Andy, Panyi és az ő oldalbordáikkal moziba az Ocean's 13 c. filmre (ami nem a Péntek 13, hanem az Ocean's 12 folytatása). Péntek este pedig elmentünk Adrival F1-es pilótákra vadászni a városban.
Ez utóbbival mondhatni részsikert arattunk. A Hugo Boss előtt várakoztunk, mert ott lehetett sejteni tutira pilótákat (sajna csak a McLaren érdekeltségűeket, hiszen a cég csak őket támogatja). Adri egy darabig toporgott az épület előtt, majd ügyesen sikerült becsúsznia a meghívott vendégek közé. Az esemény végén sikerült 2 aláírást is szerezni a kétszeres világbajnok Alonso-tól. Hamiltont sokkal jobban kedvelem (míg talán Alonsot egyáltalán nem), de sajnos tőle nem sikerült autogrammot szerezni, mivel nem jelent ezen protokoll eseményen. Amúgy érdekes dolog ez... Az utcát egy idő után lezárták, mert a hotelből át kellett menni a ruhaszalonba valahogy a sztárnak. Rácsokkal és biztonsági őrökkel volt körülvéve... Komolyan mondom, hogy szerencsétlen versenyzők olyanok, mint a bazári majom, és ezt nem is irigylem tőlük.
Aznap este elmentünk a Tom George nevű étterembe, ahol tavaly nagyon jót vacsoráztunk Kimi Raikonnen (ő közvetlenül mögöttem ült), Ralf Schumacher, és a Ferrari főbb embereinek társaságában, ezért úgy döntöttünk, hogy idén is odamegyünk. Tutira sikerült belenyúlnunk a legrosszabb kajákba, és még egy zsák pénzt is kidobtunk az ablakon. Azt hiszem, hogy jövőre nem oda fogunk menni. Amúgy Jean Todt megint ott vacsorázott, és később megjelent Flavio Briatore és Berni Ecclestone is. Azt hiszem, hogy le kellett volna beszélnem őket, hogy ne ott kajáljanak, mert nem járnak vele valami jól...
Ilyen hét mellett nem haladtunk előre a lakással. De azt hiszem, hogy egy kis pihenést csak megérdemeltem az egész hetes roham után. Bár ez sem volt elég... De talán majd egyszer kipihenem magam...
2007/08/02
Die Hard 4.0
Bruce Willis visszatért John McClane szerepében. Bár látszik rajta, hogy mennyire öreg, de azért még bírja a strapát. Egy kicsit idegennek tűnt számomra ez a rész a korábbiakhoz képest, de sikerült hoznia a jelenleg moziban is megnézhető filmek színvonalát, sőt talán még túl is szárnyalja azokat. Kaptunk egy nagyon jó akciófilmet, ahol folyamatos a pörgés, sohasincs megállás, vagy üresjárat, de ugyanakkor már-már túlzott mértékben sok volt a komikus jelenet.
A történetről röviden. John barátunk erénycsöszként védi lányát, akit az aktuális pasija erősen próbál szekszuálisan zaklatni. Közben néhány csúcs-hekker halálát leli a del gomb lenyomása közben. John feladatául kapja, hogy az egyik még élő számítógépmágust szállítsa be kihallgatásra. Innentől indul be a történet, mert képtelenebbnél-képtelenebb összetűzések, fegyverpárbajok, autós-helikopteres üldözések veszik kezdetüket. Többet inkább nem árulok el a történetet illetően, de mindenkinek bátran merem ajánlani, akik szeretik az akciókkal telített filmeket. Eddig úgy néz ki, hogy ez az év akciófilmje!
A növényektől való megszabadulás története
Aki járt nálunk az láthatta, hogy volt két hatalmas növényünk a nappaliban, melyek az állandó napfény hatására hatalmas, lapulevélszerű leveleket növesztettek. Mivel korábban egy napvédettebb helyen volt, ezért nem fejlődött olyan vastag szára, mint az utóbbi időben, úgyhogy elég nehéz feladatot jelentett egy idő után az egyenesbe állítása. Neki volt támasztva az ablaknak, és több építésből visszamaradt fadarabbal próbáltuk valahogy beállítani. Szerencsétlen pedig folyton csak nőtt és nőtt, és el akart dőlni.
Mivel már elég kényelmetlen volt, és már szinte az erkélyajtót sem lehetett normálisan kinyitni, ezért ideje volt megszabadulni tőle. Több hetes-hónapos ajánlgatás után végre találtunk nekik helyet, jobban mondva Évi. Neki is láttunk szombaton a lecipelésének és autóba való berakásának, ami nem volt kis feladat nézve a növények méreteit. Már a másodikat cipeltem lefele, amikor megállított az egyik alattunk lévő lakó, és kérdezte, hogy mit csinálunk. Tájékoztattuk a helyzetről, és akkor közölte, ha nem jelent problémát, akkor inkább adjuk oda neki. Így megúsztunk egy bonyolult szállítást, és végre jó helyet találtunk szerencsétlen növénynek... ami még véletlenül sem virág, mivel nincsen, nem volt és nem is lesz virága.
2007/07/30
Jól festünk?
Főleg, ha belep minket a festékpor... Hahaha! De vicces voltam! Nos azt nem állítanám, hogy valami jól festünk, de talán saját magunk számára elfogadhatóan. Azt sem mondhatnám, hogy túlságosan jól állunk, de a semmihez képest határozottan jól. Ugyanis az volt a terv, hogy a hét végén befejezzük a gyerekszobát. Mondjuk ezt nem volt túl könnyű vállalás, azt tekintve, hogy a héten mindketten dolgoztunk, és csak hazatértünk után jutott volna rá egy kis idő. Mondanom sem kell, hogy a hét nem igazán úgy alakult ahogy terveztük.
Eléggé sikerült megszenvednem a függönytartó leszedésével is. Az aláfeszítésre használt véső elég szépen vitte a vakolatot, csak abban nem akart a segítségemre lenni, hogy lentebb feszegesse a függönytartó egységet. Vicces módon a felszerelői valami olyan technikával rakták fel, hogy azt már soha nem akarták leszedni. Így ezzel egy kis esti küzdelmet garantáltak számomra, amivel az épület lakótársait nagyban szórakoztathattam. Biztos élvezték, amikor kicsúszott a kezemből a véső-kalapács-csavarhúzó mágikusfelszereléskombináció egyik eleme, és én azt, minden szentséget nélkülözve, heves kommentárba foglaltam. A győzelem azonban elkerülhetetlen volt részemről.
Sikerült a gipszet és a glettet is elhasználnunk, tehát a héten még ezek beszerzéséről is gondoskodnunk kellett. Mellette akad még egy kis festékkaparási, gipsz- és glettkenési hadművelet, valamint egy újabb vulgáris szónoklatokra késztető feladat... Mi mással függhetne ez is össze, mint a függönnyel? Ugyanis a régi lejött, az újnak pedig fel kellett kerülnie. És hogy ez mit jelent? Három lyukat a plafonba.
Pontosan már nem emlékszem, hogy 3 vagy 4 fúrófejet tettem tönkre a 3 lyuk megfúrása közben, de arra igen, hogy felettebb jól sikerült. Ha majd világosabb lesz, akkor készítek képet, hogy milyen szép fúrófejeket alkottam. A lényeg, hogy megint elpazarolhattam rá egy órát mire ez a feladat teljesült. Szerény számításaim szerint még áll előttem legalább 2 lámpa/csillár valamint egy hosszú függönytartó felfúrása. Azt hiszem, hogy nagy izgalmakat, és orális élvezeteket fog jelenteni.
A lényeg, hogy Évivel vasárnap este 10-re sikerült olyan állapotba kerülni, hogy a szoba két réteg fehér réteget kapot. A héten valószínűsíthetően megkapja majd az óhajtott színét is. Csak a kérdés, hogy melyik napon?
Babu megtekintésen
Sajnálatos módon az utóbbi időben nem nagyon nyílt módom a blogom frissítésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi. Kezdeném is rögtön a legfontosabbal.
Szerdán ugyanis elmentünk megnézni a babut! Ugyan nem volt minden tökéletes, mert a dokibácsi vagy 2 órát késett, de így jó volt látni a picit. Sajnos most nem kaptunk képet, és így ezt nem is tudom veletek megosztani.
Valamint most elég rejtőzködő is volt, ezért túl sok mindent nem lehetett kivenni belőle, csak a pici koponyáját és gerincét. Szépen fejlődik, azonban a dokibácsi elfelejtette megemlíteni, hogy mekkora. Csak saccolni tudjuk, hogy olyan 20 cm körül jár. Már kész óriásbébi!
2007/07/24
Vasárnapi strand
A megpróbáltatások másnap sem értek véget, mert reggel 8kor szüleim már kukorékoltak, hogy ők mennének haza, csak elhozták még az öltönyömet. Remek... megint sokat aludtam (úgy néz ki, hogy ma is, ha ilyen sokat írok). Aztán úgy gondoltuk Évivel, ha már ilyen korán keltünk, akkor menjünk el strandra.
A strandkörképünk mostani állomása a Palatinus strand volt. Mivel helyzetéből adódóan a Margitszigeten van, ezért kocsival tényleg csak megközelíteni tudtuk. Leparkoltunk a budai oldalon, majd egy megálló villamossal, és séta a strandig (visszafelé, ezt a hárombuszmegállónyi utat, már busszal tettük meg).
A strandkörképünk mostani állomása a Palatinus strand volt. Mivel helyzetéből adódóan a Margitszigeten van, ezért kocsival tényleg csak megközelíteni tudtuk. Leparkoltunk a budai oldalon, majd egy megálló villamossal, és séta a strandig (visszafelé, ezt a hárombuszmegállónyi utat, már busszal tettük meg).
A beugró 1800 pénz volt, ami szerintem annyira nem kevés, viszont a strand sok mindenért kárpótolt. (Azonban, ha a hullámmedence nem működik, akkor már egy kis diszkontot, csak kaphattunk volna.) Mindegy, volt 11 medence, amiből csak a gubbasztókat (más néven zacsipuhítókat vagy zacsiáztatókat nem próbáltuk ki). Sajnos az 5 csúzdából csak egy darabon, a Kamikázén jöttem le egyszer, mivel elég nagy sor volt, és nem voltam túl türelmes, hogy a tűző napon ácsorogjak.
Azért kicsit elgondolkodtató valami. Összehasonlítva a strandot Egerrel, ez azért sokkal jobban összeszedett. Az ok, hogy a hevesi városban is van rengeteg medence és néhány termálvíz, de az a karszalagos megoldás a besurranók ellen mit sem ér (a patakon átmenve, a félméteres kőkerítésen átmászva bárki nagyanyja bejuthatna). Ott a csúszdákért is külön kellett fizetni, és még nem is voltak olyan nagy számok. Valamint az élménymedencék használatáért fizetett külön díj is valami vicc...
Azonban egy pár dolog nem nagyon tetszett a margitszigeti strandban. A megközelíthetősége (bár van külön buszjárat is), valamint a sok, térdet verdeső, aranyozott rigaláncot hordozó kisebbségi egyének, akik viselkedésükkel szokás szerint kiríttak a kulturáltan szórakozók tömegéből. Ezek ellenére azt hiszem, hogy erre a strandra még el fogunk menni.
2007/07/23
Apósék lakodalma
A hétvége egy kicsit durván alakult. Reggel 6 órakor keltünk, hogy meglegyünk mindennel időben. Ugye le kellett még festeni a hálószobában a csövet, és mivel nem voltunk otthon egész nap, ezért a szoba jól ki is szellőzőtt. Szüleim valamikor 10 óra körül érkeztek meg, ami elég meglepő volt, mivel nem szokták elsietni a dolgot.
Olyan dél környékére mentünk a lakodalom a helyszínére, ahol már minden készen állt a vigadalomra. Egy valamivel nem tudtunk megbirkózni az egész esemény alatt, az pedig a hőség volt. Ha valamit, akkor a nagyon nagy meleget azt biztosan utálom.
Apósom lakodalma elég jól sikerült. Csak kisebb, de nem vészes problémák voltak, amik ugye minden hasonló esemény kellékei. (A mi lagzink előtt pl. Évi szinte hiába csináltatta meg a körmeit, mikor a körömcsinálást követően kereket kellett cserélnie az autón. Valamint a lovaskocsis hiába ígérte meg, hogy majd lovaskocsival fog jön, nem tette.) Igazából a nagy meleg mellett még a rikácsolós vőfély is idegesített egy kicsit, és az állandó parancsolgatásaival, meg az állandó "Kedves vendégeink" papagájszerű ismétlésével közel az őrület határa sodort. Egy gyors "ismerd meg a budai oldalt" körút után előbb lezavartuk a polgári esküvőt, majd a templomit.
Vissza a budaörsi Musztáng étterembe(?), ahol mindenki azonnal ugrott valami szomjoltó innivalóra. Szerencsére a pincérek nagyon tudták, hogy mi a dolguk, és szerintem maximálisan kiszolgáltak mindenkit. Kajában sem volt hiány, sikerült bőségesen belakni, csak sajnos már nem maradt elég kapacitásom a tortákra. A túrótorta finom volt, de sajnos a gesztenyéset és a puncsosat már nem állt módomban megkóstolni.
Azt hiszem, hogy pár számára is jól alakult az egész esemény, és nem szégyenkezhetnek semmivel kapcsolatban (mondjuk ez a vőfély fickó, még mindig idegesít). Mi, a reggeli korán kelés miatt csak hajnali 2-ig voltunk ott. Én szokás szerint nem táncoltam, mert igazából nem jön be nekem ez a lagzis zene (a sajátomon is alig), valamint a sLáger rádiós zenék sem a kedvenceim. Armin van Buuren vagy Marcus Schultz meg nem zenélhet mindenhol...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)